Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Hoppe és mtsi. (2005):
Az emelt húsfogyasztás nem, de az emelt tejfogyasztás megemeli a szérum inzulint és az inzulin rezisztenciát 8 éves fiúknál

Fordítás, kivonat: Mezei elmira

Forrás: Hoppe C, Molgaard C, Vaag A, Barkholt V, Michaelsen KF.High intakes of milk, but not meat, increase s-insulin and insulin resistance in 8-year-old boys. Eur J Clin Nutr. 2005 Mar;59(3):393-8.

Sokak számára még mindig nem világos, hogy pontosan mi is a baj a tejfogyasztással? Az alábbi tanulmány kivonata választ ad erre a kérdésre. Külön figyelemre méltó, hogy bár a vizsgálat időtartama mindössze egyetlen hét volt, a tej inzulinháztartásra tett negatív hatása már ilyen rövid idő alatt is egyértelműen megmutatkozott. És ez csak egy a tej számos káros hatása közül!

 

 

Cél: Annak a vizsgálata, hogy egészséges, prepubertás gyermekeknél a tej vagy hús formájában elfogyasztott magas állati fehérje bevitel megemeli-e a szérum-inzulin és az inzulin rezisztencia szintjét. A magas állati fehérje bevitel bizonyos aminosavak nagy koncentrációját eredményezi, ami serkenti az inzulin kiválasztást. Továbbá a tej rendelkezik postprandiális (evés után történő) inzulinotróp (a béta-sejtekből történő inzulin-felszabadulást fokozó) hatással, ami nem a szénhidrát tartalmával függ össze.

Tervezet: Összesen 24 nyolc éves fiút kértünk meg napi 53 gr fehérje elfogyasztására, tej illetve hús formájában. A kezdetkor és hét nappal később az étrendet feljegyeztük, és megmértük az inzulin, vércukor, és aminosav szintet. Az inzulinrezisztenciát és a béta-sejt funkciót a HOMA - homeosztatikus modellértékelés - (1985-ben tudósok által kidolgozott szabvány módszer) alapján számítottuk ki.

Eredmények: A fehérje bevitel 61%-al nőtt a tej és 54%-al a hús csoportban. A tej csoportban megduplázódott az éhomi szérum inzulin koncentráció, amitől az inzulin rezisztencia is hasonló mértékben növekedett. A hús csoportban nem emelkedett meg sem az inzulin szint, sem az inzulinrezisztencia. Mivel az inzulint serkentő aminosavak szintje mindkét csoportban hasonlóan emelkedett, az aminosavak emelkedett szintje nem magyarázza a tej inzulinsziont emelő hatását.

Konklúzió: Eredményeink azt mutatják, hogy rövidtávon a hús nem, de a magas tejfogyasztás megemeli az inzulin kiválasztást és rezisztenciát. A hosszútávú hatásokat nem ismerjük. A különböző forrásokból származó emelt fehérje bevitel hatása a glükóz-inzulin anyagcserére további vizsgálatokat igényel.

Bevezetés

Testsúly kilogrammra lebontva a gyermekek fehérje bevitele sokkal magasabb, mint a felnőtteké, általában fiziológiai szükségleteik 2-3-szorosa. Nem tudjuk, hogy a fehérje bevitel és minőség e gyermekeknél milyen mértékben szabályozza a növekedési faktorokat, úgymint az inzulint. Bizonyos aminosavak fokozzák az inzulinrezisztenciát, ami közismerten a nem-inzulinfüggő cukorbetegség kialakulásának egyik faktora. Azonban az állati fehérjefajták hatása az inzulin válaszra nem teljesen tisztázott. A szokványos és fermentált tejtermékek egyik 2001-es vizsgálatában ellentmondást találtak a glikémiás index (GI) és a kiváltott inzulin válasz között. A nagyon alacsony GI (15-30) ellenére, mind a tejnél, mind a joghurtnál magas inzulinválaszt (inzulin index=90-98) találtak. Ebből a vizsgálatból arra következtettek, hogy az inzulintermelést fokozó hatás nemcsak a tej szénhidrát összetevőjével kapcsolatos, hanem valamilyen még ismeretlen komponenssel is. Egy másik vizsgálatban, egy kifejezetten alacsony GI értékű étkezéskor az evés utáni glükóz és inzulinválasz már 2 dl tej hozzáadására is 300%-al megnőtt, és ezzel akkora lett, mint egy fehér kenyeret tartalmazó, nagyon magas GI értékű étkezésé.

Cél

Intervenciós vizsgálatunknak, amelyben 8 éves, egészséges fiúknak egy hétig tejet, illetve húst adtunk, az volt a célja, hogy megvizsgáljuk, hogy az emelt állati fehérje bevitel meg tudja-e emelni az éhomi növekedési faktorok (inzulin és IGF-I) koncentrációját. Korábban már megmutattuk, hogy az emelt tejfogyasztás hatására bizonyos növekedési faktorok már egy hét után jelentősen megemelkedtek, míg a hús nem váltotta ki ugyanezt.

Alanyok és módszerek

A 24 fiúból álló csoport egyik fele napi másfél liter csökkentett zsírtartalmú tej, a másik fele 25 dkg sovány hús formájában fogyasztott el naponta 53 gr extra fehérjét, a megszokott étrendjükön kívül. A vizsgálathoz olyan alanyokat válogattunk, akik egyébként is rendszeres tejivók. Krónikus betegséggel vagy bármilyen fehérje anyagcserét befolyásoló kondícióval rendelkezőket kizártunk. A gyerekek pontos testsúlya és magassága, valamint számos vérből kimutatható értéke (pl. szérum urea nitrogén, és inzulin, C-peptid, inzulin rezisztencia index, aminosavak) rögzítésre került. A vizsgálatot megelőző három napban pontos étrendi naplót kellett vezetni, és hangsúlyozottan úgy táplálkozni, ahogy máskor is.

Eredmények

A vizsgálat kezdetekor nem volt lényeges testi eltérés a két csoport között. Az extra tejet fogyasztó csoport tagjai átlagosan 55 dkg-ot híztak a vizsgálat egy hete alatt. A hús csoport energia bevitele magasabb arányban származott szénhidrátból és kevésbé zsírból, mint a tej csoport. A fehérje energia százalék (FE%) mindkét csoportnál jelentősen megnőtt, a tej csoporté 61%-al, a hús csoporté 54%-al. Azonban a tej csoportban az emelt FE%-ot csökkent zsírenergia százalék kísérte, míg a hús csoportban csökkent szénhidrát energia százalék. Továbbá hét nap után a tejcsoportban 13%-al nőtt az energia bevitel, míg a húscsoportban csupán 3%-al. A tejcsoportban az éhomi inzulinszint 103%-al, a relatív inzulinrezisztencia pedig 75%-al nőtt, míg a húscsoportban mindkét érték változatlan maradt. A béta-sejt funkció mindkét csoportban jelentősen növekedett (86%-al a tejcsoportban és 42%-al a húscsoportban).
A C-peptid jelentősen nőtt a tejcsoportban (26%) és nem-szignifikánsan a húscsoportban (8.5%) (A C peptid az inzulintermelés egyik mutatója). Az éhomi glükóz érték változatlan maradt a tejcsoportban, viszont jelentősen csökkent a húscsoportban. Az inzulin/C-peptid arány 37%-al nőtt a tejcsoportban, míg nem változott a húscsoportban.

Megbeszélés

A magasabb tejbevitel több mint megkétszerezte az éhomi szérum inzulin szintet, aminek következményeképpen a relatív inzulinrezisztencia hasonló mértékben emelkedett. Az éhomi glükóz nem emelkedett, viszont a húscsoportban az inzulin és az inzulinrezisztencia sem. Mivel mindkét csoportban pontosan ugyanannyi állati fehérjét adtunk az étrendhez, lehetőségünk nyílt a fehérje minőségének vizsgálatára. Továbbá az éhomi inzulin és glükóz szintet mértük meg, ami nem ugyanaz, mint az étkezés után mért vérvétel eredmények. Úgy gondoljuk tehát, hogy vizsgálatunk segít megérteni az étrend és a glükóz-inzulin anyagcsere közti összefüggést. Eredményeinkből nem tudhatjuk biztosan, hogy a tejcsoportban a hiperinzulinémia (a vérben keringő többlet inzulin, amely állapot összefüggést mutat az inzulinrezisztenciával, szervezetszintű gyulladással, érelmeszedéssel, túlsúllyal, a PCOS szindrómával és bizonyos ráktípusok emelt rizikójával -M.E. megj.) váltotta-e ki az inzulinrezisztenciát vagy az inzulinrezisztenciát kompenzálja az emelt inzulin kiválasztás? Bizonyos vizsgálatok azt mutatják, hogy a hiperinzulinémia hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához, illetve tulajdonképpen egy és ugyanaz. Az emelt éhomi inzulin koncentrációt, változatlan inzulin kiválasztás mellett, okozhatja a csökkent inzulin-felszabadulás.

Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy a hiperinzulinémia elsődleges jelenség az inzulin rezisztenciához képest. Az a legvalószínűbb, hogy a tejcsoportban az inzulin koncentráció változását bizonyos aminosavak vagy funkcionális peptidek okozták. Egy 2001-es vizsgálat (Ostman és mtsi., 2001) szerint a tejtermékek glikémiás indexe és az inzulinválasz közötti ellentmondás azzal magyarázható, hogy nemcsak a tej szénhidrát tartalma, hanem valamilyen egyéb, még nem azonosított komponense is szerepet játszik. A tejcsoportban megfigyelhető emelkedett IGF-I és IGFBP-3 szint a tej által kiváltott hiperinzulinémiával magyarázható.

Bár közismert tény, hogy felnőtteknél és túlsúlyos gyermekeknél a hiperinzulinémia és az inzulin rezisztencia a II-es típusú cukorbetegség előszobája, e rövid vizsgálat eredményei alapján nem állíthatjuk, hogy az emelt tejfogyasztás növeli a II-es típusú cukorbetegség kialakulását egészséges prepubertás gyermekeknél.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre