Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A terhességi hányás modern szemlélete

A terhességi hányinger és hányás, vagy "reggeli betegség" a nők legalább kétharmadát érintő kellemetlen kísérőjelensége a terhesség első három hónapjában. Súlyosabb változata a terhességi vészes hányás, amely a csillapíthatatlan hányás következtében kialakuló súly, folyadék- és sóvesztést miatt már az anya és a magzat egészségét is veszélyezteti. A folyadék- és sóvesztés a szív munkáját is jelentősen lerontja és komoly szívritmuszavarok és idegrendszeri tünetek is megjelenhetnek. Ez az állapot mindenképen orvosi ellátást igényel!

 

 

 

A terhességi hányást, részben pszichoanalitikus spekulációk miatt, részben a nőkkel szembeni előítéletek miatt, sokáig a terhességgel szembeni tudattalan pszichés ellenállásnak tekintették. Sok - a reprodukciós funkciókkal kapcsolatos - női egészségügyi problémának sorsa ez, gondolhatunk itt a testi betegség rangját csak nemrég elnyert premenstruális szindrómára, amely a menstruációt megelőző hormonszint csökkenésből fakadó szorongásos-depresszív panaszokat jelenti.
Nemrég még orvosi szakkönyvek is ezt az álláspontot képviselték, és tanulmányok igyekeztek kimutatni, hogy a terhességi hányingertől/hányástól szenvedő nőknek negatívabb az anyasághoz való viszonyuk, tudattalan okokból nem kívánt a terhesség, stb. Mára úgy tűnik, hogy a terhességi hányás megjelenése a humán choriongonadotrop (HCG) hormon magas szintjével esik egybe, de szerepet játszhat ebben az ugyanekkor megfigyelhető magas ösztrogén és pajzsmirigyhormon szint is, melyek szintén okozhatnak émelygést/hányást. Egyes kutatók nem is egyszerűen a magas hormonszinttel, hanem a hormonok által beindított idegi mechanizmusokkal magyarázzák a jelenséget. E finom különbségtételt az indokolja, hogy nincs mindig egyértelmű hormonszint különbség a "terhességi betegségben" szenvedők és a tünetmentes terhesek közt.
A HCG hormon a megtermékenyített pete beágyazódását követő két napon belül kezd el termelődni, legmagasabb szintjét a terhesség 8-10 hetében éri el. Döntő szerepet játszik a terhesség megtartásában.
Ha tehát a HCG okozza közvetve vagy közvetlenül a hányingert/hányást, első megközelítésben azt mondhatnánk, hogy sajnos az emberi szervezet már csak így lett "kitalálva", örüljön akinek nincs hányingere, és viselje el az, akinek van.

Kérdések - meglepő válaszokkal

Felmerül azonban a kérdés, hogy a HCG magas szintje miért okoz hányingert? A válasz egyszerűnek tűnik: mert az agyban található hányinger központban a HCG hormonszintet érzékelni képes receptorok* találhatók. A makacs elme azonban nem áll itt meg a kérdezésben. Miért vannak a hányingerközpontban HCG receptorok? Miért vannak pont ott? És miért hányingert keltő, s nem éppen hányinger csillapító hatású a HCG? Ha szervezetünk és agyunk évmilliókig formálódott, s ez idő alatt kiszelektálódtak az evolúciós szempontból hátrányos jelenségek és megoldások, miért maradt meg pont a terhességi hányás? Csak arra gondolhatunk, hogy az evolúciónak "célja" volt azzal, hogy kifejlesztette és megőrizte ezt a kellemetlen jelenséget. Vagy másként: ha nem származna valami előny a terhességi hányásból, akkor már régen kiszelektálódott volna, és nem érintené a nők kétharmadát. Mint az evolúció dörzsölt védőügyvédje, addig csűrünk és csavarunk, míg a végén ki kell jelentenünk: a terhességi hányás igenis jó dolog kell legyen; örüljön az, akinek van, és viselje el hiányát az, akinek nincs.
Statisztikai vizsgálatok többszörösen megerősítették, hogy akik terhességük korai szakaszában hányingerről/hányásról számolnak be, azoknál kevesebb szülési komplikáció várható és életképesebb utódot hoznak a világra. Ezzel szemben, akiknek a terhesség elején nincsenek émelygős/hányásos tüneteik, azok gyakrabban vetélnek el, gyakoribb körükben a koraszülés, és kisebb súllyal születik gyermekük. Már 1940-ben megjelent egy közlemény, amely arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a vészes terhességi hányásban szenvedő nők közt hétszer kisebb volt a vetélés kockázata, mint az átlagos terhesek közt. Ez már csak azért is meglepő, mert a vészes terhességi hányást súlyos, veszélyeztető állapotnak tekintjük. Egy 338 főre kiterjedő vizsgálatban a következő összefüggést találták:

 

Émelygés és/vagy hányás terhesség alatt

 

egyik sem volt

44 fő

csak émelygés volt

136 fő

hányás terhesség alatt

234 fő

élve szülés

80%

89.7%

95.4%

magzat elvesztése

20%

10.3%

4.7%

Az adatokból kiolvasható, hogy akiknél sem émelygés, sem hányás nem állt fent, azok közt 20%-os volt a magzat elvesztésének aránya, akiknél émelygés, hányinger jelentkezett, azok közt ez már csak 10%-os kockázatot jelentett, míg akiknél hányás is volt tapasztalható, azok közt a vetélés és halva szülés veszélye 5% alá csökkent. Más vizsgálatok hajszálra ugyanezt kapták. Több vizsgálat eredményének összegzése látható az alábbi grafikonon:

Vagyis minél súlyosabbak a tünetek, annál inkább csökken a spontán vetélés és a magzatelhalás veszélye!

A terhességi hányás evolúciós előnyei

Dr. Margie Profet érdekes elmélettel állt elő. Ha a világon majd' mindenhol kimutatható a terhességi hányás, akkor ez az emberi faj sajátja és hasznos kell legyen a magzat szempontjából. A hányás biológiai funkciója mérgek, mérgező anyagok eltávolítása a szervezetből, feltételezhető tehát, hogy a terhes anyák azért hánynak, hogy magzatjaikat megvédjék az ételekben található mérgező anyagoktól. Amivel egy felnőtt szervezete elbánik, az a fejlődő magzatra esetleg mérgező.
Profet elméletét számos megfigyelés alátámasztja. A hányinger és hányás a terhesség második hete után jelenik meg, s a hetedik-nyolcadik héten tetőzik, a hányinger/hányás és bizonyos ételek kerülése arra az időszakra esik, ami alatt a magzat szervei és végtagjai kialakulnak. A fejlődésnek ezen időszakában

a legérzékenyebb a magzat a különféle növényi mérgező anyagokra és a baktériumok toxinjaira, ugyanakkor fejlődéséhez még nincs szükség sok tápanyagra, az anyai szervezet tartalékai bőségesen kielégítik szükségleteit. A terhesség ezen időszakában a nők fokozottan érzékenyekké válnak az keserű, erős, csípős, egyszóval markáns ízű ételekkel, valamint az alkohol és koffeintartalmú italokkal szemben, s szaglásuk is rendkívül felfokozódik. Ez az "undorodós", "válogatós" időszak az ősidőkben azt a célt szolgálta, hogy a terhes anya kerüljön el minden potenciális, táplálékban rejtőzhető veszélyt, sőt az a legbiztosabb, ha alig eszik. Ez az stratégia ma sem idejétmúlt, hiszen táplálékaink telis-tele vannak rovarirtó- és gyógyszermaradványokkal, s különféle egyéb kémiai szerek nyomaival, gondoljunk csak a permetezésre, a savas esőkre, az állattenyésztésben használatos hormonokra és antibiotikumokra, valamint az élelmiszer adalékanyagokra, tartósítószerekre. Profet elmélete mellett szól az is, hogy a hányinger/hányás akkor kezd csökkenni, amikor a magzat szervezete már kialakult és intenzív növekedésnek indul, vagyis már nagyobb a fehérje- és kalóriahiány kockázatának a veszélye, mint az esetleges mérgekének.

Van ahol nem ismerik a terhességi hányást?

Dr. Samuel Flaxman és Paul Sherman Dr. Profet elméletét szerették volna tesztelni. Vajon valóban azok az ételek okoznak émelygést és undort, amelyek mérgezőbbek? Vajon ezen ételek kerülése csak a terhesség első harmadában áll fent, és később csökken? Vajon azokban a kultúrákban, ahol a táplálék kevesebb mérgezési lehetőségre ad alkalmat, ritkább a terhességi hányás? Igen sok vizsgálat adatait dolgozták fel statisztikai módszerekkel, és az ételek kerülésével és kívánásával kapcsolatban kb. 6000 terhes nőt adatait feldolgozva a következő összefüggést kapták a terhesség teljes idejét tekintve:

Ebből az a meglepő következtetés vonható le, hogy a leginkább kerülendő és undort keltő élelem az egész terhesség ideje alatt a hús, ezzel szemben a legkívánatosabb ételek a gyümölcs és gyümölcslevek, s a nagy kalóriájú ételek, mint édesség, tésztafélék, tejtermékek.
A szerzők áttekintettek kulturközi vizsgálatokat is, összesen 27 kultúrát vizsgáltak meg a terhességi hányás és táplálkozás szempontjából. Kiderült, hogy a 27-ből hétben (pl. a Bhil /Ázsia/, a Mbundu /Afrika/, a Siriono (Dél-Amerika/ kultúrákban) nem ismerik a terhességi hányingert és hányást. A táplálkozásuk elemzése azt mutatta ki, hogy a hét kultúrában gyakorlatilag nem fogyasztanak húst, s fő táplálékuk a rizs és gabonafélék.
A különös eredményre a szerzők logikus magyarázatot adnak. A húsfélék rendkívül romlékonyak, sőt már az élő állatban is élnek paraziták, melyek megbetegíthetik az embert. Az ősi időkben a hús konzerválása nem volt megoldott, ez a fejlődés későbbi fejleménye. A terhesség alatt az anya immunrendszere bizonyítottan gyengébben működik, hogy csökkenjen a magzatnak, mint idegen szövetnek a kilökődési veszélye. A húsok kerülése és a húsokkal szembeni averzió tehát nemcsak a magzatot védi a romló húsban élő baktériumok mérgeitől a kritikus időszakban, hanem az anyát is, hiszen az anya megbetegedése szintén veszélyes lenne a magzatra nézve.
De mi a helyzet a zöldségekkel, amire Profet elmélete koncentrált? Amikor csupán a terhesség első harmadát vizsgálták a válogatósság szempontjából, kiderült, hogy húsok elutasítása után a zöldségek-főzelékek kerülése volt a második legkiugróbb kategória, ami megerősíti Profet feltevését, hogy a növényi mérgekkel szemben is véd a terhességi hányinger és hányás. Érdekes, hogy a terhesség későbbi szakaszában Profet elméletéből következően a zöldségfélékkel szemben csökken az averzió, a hússal szemben viszont nem.

A terhességi hányás kezelése

Jednak és munkatársai terhes nőknél különféle tápanyagok hatását vizsgálták a gyomor hányingerrel kapcsolatos mozgásaira. Arra a következtetésre jutottak, hogy a fehérje tartalmú táplálékok csökkentik a gyomor mozgásait, míg a zsíros vagy kalóriadús táplálékok fokozzák. A szerzők szerint ez ellentmond annak a gyakorlatnak, mely szerint általában keksz vagy sós rágcsálni valót ajánlanak a hányinger csökkentésére. A szerzők nem írják le, milyen fehérjeforrásról van szó, de mivel folyékony formában is hatásosnak találták, leginkább tejtermékekre gondolhatunk.
Több vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hányinger/hányás következtében fellépő csökkent táplálékfelvétel serkenti a placenta növekedését és optimalizálja a HCG hormon szintjét. Úgy tűnik ugyanis, hogy a sok táplálékfelvétel nem kedvez a magzat fejlődésének a korai szakaszban, s ezért a nagyobb súlytöbblettel rendelkező nők valószínűbben hánynak terhességük alatt, mert a szervezet "védeni" akarja a magzatot. Állatkísérletek szintén azt mutatják, hogy sok emlősnél csökken a táplálékfelvétel a terhesség korai szakaszában, ill. ha magas kalóriájú táplálékkal etették az emlősöket a terhessé korai szakaszáéban, kisebb súlyú utódokat hoztak a világra.
Ez felveti persze azt a kérdést, hogy vajon jó-e csökkenteni a hányingert és hányást. Az érintett nők persze valószínűleg kórusban felelnék, hogy igen. Ha viszont azt szeretnénk, hogy ne veszítsük el a hányinger/hányás hátterében rejlő evolúciós előnyöket, valószínűleg a hányinger sikeres kezelése után is csínján kéne bánni a bevitt kalóriával a terhesség első harmadában. S ha már csökkentünk, nem mindegy hogyan és mivel.
A terhességi hányinger és hányás csökkentésének egyik bevált és tudományosan is hatékonynak talált szere a gyömbér. Kutatók 1 gramm gyömbér port ajánlanak egy napra elosztva, folyadékkal bevenni. A gyömbért szedő csoportban jelentős mértékben csökkentek a tünetek, s a terhesség kimenetelére nézve semmilyen káros hatást nem tapasztaltak.
A hipnózist szintén hatékonynak találták nemcsak az átlagos terhességi hányásos tünetek, de még a vészes terhességi hányás kezelésében is. Ez utóbbi esetében különösen fontos volna elsővonalbeli kezelésként próbálkozni vele. A mai gyakorlat szerint akkor fordulnak hipnózis kezeléshez, ha már semmi más nem segít, holott éppen fordítva volna talán helyesebb, tekintve, hogy a hipnózis kezelésnek nincsenek a magzatra nézve veszélyei, míg a vészes terhességi hányás kezelésekor bevetett gyógyszerek, pl. szteroidok, nem veszélytelenek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre