Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Loren Cordain:
A vércsoport diéta kritikai vizsgálata

Forrás: The Paleo Diet Update Newsletter, May 28, 2010 - Volume 6 Issue 14

Fordította: Homok Szilvia

A vércsoport diétával csak egy gond van. Semmi tudományos alapja nincs. Mivel gyakorlatilag semmi mást nem tesz, mint szelektíven ajánlgatja a nyugati étrend egyes táplálékait az egyes vércsoportba tartozóknak, mondjuk, hogy ahhoz képest nem ártalmasabb, mint ha valaki egyszerűen folytatja a nyugati étrendjét. De ha azt tekintjük, hogy a vércsoport diéta hívők elmennek annak a lehetősége mellett, hogy egy valóban az egészséget sokkal inkább szolgáló étrendre (pl. a paleolitra) áttérjenek, akkor ez az étrend kifejezetten káros.

 

 

A vércsoport diéta története és jellemzése

A vértípus szerint szétválasztott táplálkozást először Peter D'Adamo, egy természetgyógyász orvos népszerűsítette 1996-ban kiadott Az ABO terv (Eat Right 4 Your Type1) című könyvében. Dr. D'Adamo írását a szerző apjával, James D'Adamo-val kapcsolatos személyes klinikai tapasztalatai inspirálták, aki mint természetgyógyászként dolgozó orvos saját könyvében, melynek címe One Man's Food is Someone Else's Poison már 16 évvel korábban is, a 80-as években is felvetette az elképzelést. Petert, aki 1982-ben a Bastyr College első, természetgyógyász orvosokból álló évfolyamának tagjaként végzett, érdekelni kezdte a lehetőség, hogy apja szubjektív és személyes megfigyeléseit tudományos és orvosi irodalomban közzétett írásokkal is hitelesítse - ami végül Peter nagysikerű könyvének megírásaként szolgált alapjául.

Peter D'Adamo táplálkozással kapcsolatos elképzelései arra az elvre épülnek, hogy az AB0 vércsoportrendszer a leginkább meghatározó az egészséges étrend összeállításában. Más-más étrendet javasol a négy leggyakrabban előforduló vértípusú (A, B, 0 vagy AB) ember számára, és ezen túl is háromféle, az őseink által meghatározott alkategóriát jelöl meg: az "afrikait, kaukázusit és ázsiait". Ennek megfelelően 12 alkategória létezik (4 vértípus szorozva a 3 genetikai háttérnek megfelelő kategóriával) - mind egyedülálló táplálkozási javaslatokkal. Minden vércsoport szerinti étrendben 16 ételcsoport szerepel, melyek három típusba sorolhatók: 1) erősen javasolt, 2) semleges és 3) kerülendő. Mind a 12 alcsoportban más-más javaslatok vannak a három ételkategóriára vonatkozóan. Talán a fent említett táplálkozási tanácsok meglehetősen bonyolultnak hangzanak, ám nekem is vagy egy tucatnyi alkalommal újra kellett olvasnom őket, hogy megértsem a dolog lényegét. Habár nem kívánok előrerohanni, nagyszerű megfigyelőképességű olvasóim talán kíváncsiak, hogy Dr. D'Adamo vajon hogyan álmodta meg ezt az összetett táplálkozási rendszert, illetve léteznek-e olyan kísérletsorozatok, melyek embereken végzett klinikai vizsgálatok segítségével képesek alátámasztani azt. Önmagamnak is fel kellett tennem ugyanezeket a kérdéseket.

Mielőtt azonban belemerülnék a vércsoport diéta tudományába, vagy éppenséggel annak hiányába, tisztáznom kell pár alapvető elképzelést. Dr. D'Adamo úgy véli, hogy a 0 vagy O vércsoport (melyben az O betű old-ot, tehát Ó-t jelöl) volt a legrégebbik emberi vértípus, és az A, B, és AB vércsoportok későbbi, evolúciós megjelenése előtt (lásd 1, 6-13 o.) minden embernek ez volt a vércsoportja. Ennek megfelelően Peter D'Adamo úgy tartja, hogy a 0 vércsoporthoz tartozó emberek ősei ügyes vadászok voltak, akiknek a tápláléka nagy mennyiségben tartalmazott húst és állati fehérjét. A 0 vércsoporthoz tartozó mai embernek húsban gazdag, ám szénhidrátban szegény "vadászétrendet" javasol, melyben szinte alig szerepel búza, kevés a gabona és a hüvelyes, és korlátozott a tejtermékek aránya. Valami talán rémlik e táplálkozási tanácsok hallatán, vagy esetleg kifejezetten ismerősnek tűnnek? Ne felejtsük el ezt a gondolatot, mivel talán éppen ezzel magyarázható Peter D'Adamo első könyvének tartós népszerűsége.

Dr. D'Adamo azzal folytatja, hogy az A vércsoport (melyben az A betű agrár-t jelöl) "valahol Ázsiában vagy a Közel-Keleten tűnt fel i.e. 25 000 és 15 000 között." és "megkönnyítette a termesztett gabonamag és más mezőgazdasági termékek emésztését" (lásd 1, 8.o.). Az A vércsoportúak számára Dr. D'Adamo elsősorban vegetáriánus étrendet javasol - melyet maga is követ. Ami azonban ennél lényegesebb, az A vércsoportba tartozóknak is a búza és a tejtermékek kerülését tanácsolja (talán ezt is hallottuk már valahol?), valamint azt, hogy a húsokat az "erősen javasolt" kategóriába sorolt hallal és tenger gyümölcseivel pótoljuk - tehát sok-sok friss gyümölcs és zöldség, kevés búza és tejtermék, valamint a hús helyett hal. Érdemes hát megjegyezni e jó tanácsokat.

Ezt követően a szerző kifejti, hogy a B vértípus "valamikor i.e. 10 000 és 15 000 között fejlődött ki a Himalájai hegyvidék területén - mely a mai Pakisztán és India része (lásd 1, 10.o.). Peter véleménye szerint a B vércsoportba tartozók fogyaszthatják a legválasztékosabb étrendet, mindennapi táplálékukban mind hús, mind pedig tej szerepelhet, de nekik is kerülniük kellene a búzát. Mielőtt rátérnénk az utolsó vércsoportra (AB) érdemes megjegyezni, hogy Dr. D'Adamo általában minden vércsoport számára a többszörös gyártási folyamatokon átesett ételek (chips, kekszek, cukorkák, fagylaltok, nasik, gyorsételek, stb.) kerülését javasolja - ugye ismét ismerős táplálkozási tanácsról van szó?

A könyve 6. oldalán található diagramm alapján Peter D'Adamo azt vázolja, hogy az AB vértípusú emberek először valamikor i.e. 500 és i.sz. 900 között jelentek meg. Az AB vércsoportot modern-nek nevezi, és azt állítja, hogy "tíz-tizenkét évszázaddal ezelőttig nem létezett AB vércsoport." (lásd 1, 13.o.) Dr. D'Adamo elmagyarázza, hogy az AB vércsoport az A és a B vércsoportnak az egyesülése, melynek megfelelően az ilyen vértípusú emberek étrendjének tükröznie kellene a két vércsoport számára javasolt tanácsokat. Az AB vércsoportnak így azt javasolják, hogy sok húst és tejterméket fogyasszanak, valamint tenger gyümölcseit bőségesen, és ők is kerüljék a búzát.

A vércsoport diéták valós alapja és tudománya

Dr. D'Adamo Az ABO terv (Eat Right 4 Your Type1) című könyvéről elmondható, hogy az elmúlt két évtized egyik legnagyobb számban eladott könyve, melyből 14 évvel az első, 1996-os kiadása után továbbra is sokat vásárolnak az Amazon online könyváruházon keresztül és a könyvesboltokban. Sajnálatos módon azonban, amint az rövid indoklásomból is látható lesz, Dr. D'Adamo magyarázatai az ilyen jellegű táplálkozás egészséges hatásairól alig vagy egyáltalán nem hozhatóak összefüggésbe az AB0 vércsoport rendszerrel. Az emberi vértípusok eredetéről és a négy fő vércsoportot létrehozó táplálkozási szelekciós nyomásról szóló állításai teljességgel helytelenek, és a mai tudományos irodalom egyáltalán nem támasztja alá azokat. A könyve alapjául használt hibás feltételezések és adatok kritikai vizsgálata által jóformán komikus, hogy Peter D'Adamo tévedéssorozata, helytelen feltételezései és következtetései hogyan vezethettek ahhoz, hogy a világ 60 százaléka vagy akár még nagyobb aránya gyógyító hatást tulajdonít a tévedéseken alapuló táplálkozási ajánlásoknak. A könyv paradox természete (téves tudományos alapok elég jó táplálkozási ajánlások kíséretében) érthetőbbé teszi hosszan tartó piaci sikerét.

Az emberi vércsoportok valós eredete

Dr. D'Adamo azon feltételezése, mely szerint a 0 az eredeti vércsoport, helytelen. Az embereken, csimpánzokon és bonobókon (egy különleges csimpánzfajta) végzett vizsgálatokból kitűnik, hogy az AB0 vércsoportrendszeren belül az A vércsoport alléljeinek (különféle génverziók) kódja a legősibb, és már a csimpánzok és az emberszabásúak evolúciós különválása előtt, öt-hatmillió éve létezett 3-5. Így hát Peter D'Adamo azon állítása, miszerint az A vércsoport a mezőgazdasági forradalom során i.e. 15 000 és 25 000 évvel ezelőtt jelent meg az újfajta ételek (pl. gabonafélék) következményeképpen nem egyszerűen helytelen, hanem mintegy ötmillió évnyi időt is téved. Játsszunk egy kis logikai játékot, és alkalmazzuk a szerző okfejtésében a helyes adatokat, mely szerint "az eredeti ősi vértípust hordozó embereknek fehérjében gazdag húsalapú étrendet kellene követniük"! Mivel azonban az A vércsoport a legősibb vértípus (nem pedig a 0), Peter D'Adamo logikáját követve személy szerint neki - aki az A vércsoporthoz tartozik - nem vegetáriánus étrendet kellene követnie, hanem inkább fehérjében gazdag, sok húst tartalmazót. És az ilyen logikai játékok - bármennyire szórakoztatóak is legyenek azok - aláássák a könyv alapjául szolgáló legfontosabb, ám helytelen feltételezéseket.

Az emberi evolúció során a következőként megjelenő vértípus a B - mely az A vértípustól mintegy 3 és fél millió éve vált külön 3-5, és nem csupán i.e. 10 000-15 000 éve, ahogyan azt Peter írja. A 0 vércsoport 2 és fél millió éve vált el3-5, melynek következtében megcáfolódik a szerző azon feltevése, hogy ez a legősibb vértípus. A szerzőnek a vércsoportrendszerrel kapcsolatosan egyedül az a helyes következtetése volt, hogy az AB vércsoport a legfiatalabb, ám a helyes időben ismét nagyot tévedett, mivel ennek létrejötte az őáltala feltételezett 1 500 év helyett mintegy 260 000 évvel ezelőttre tehető.

Így aztán Peter D'Adamo teljesen összezavarta a vércsoportok eredetét, az évszámokat és az evolúciós különválásokat is. Hogy ez miért gond, és milyen hatással van a táplálkozási elméletekre? Először is, még ha hinnénk is Dr. D'Adamo alapgondolatának, miszerint a táplálkozást vércsoportok szerint kellene meghatározni, akkor is teljesen át kellene dolgoznia eredeti javaslatait. Az A vércsoportúaknak fehérjében gazdag, húsalapú étrendet kellene követniük az általa javasolt vegetáriánus helyett. De mi legyen a 0 vércsoportúakkal? A helyes evolúciós adatok tudtában nekik most vegetáriánus táplálkozást kellene folytatniuk? És mi legyen a B és az AB vércsoport tagjaival? A szerző a vércsoport diétákat érintő, legtöbbet eláruló logikai hibája az a megfigyelés, mely szerint mind a négy fő vércsoport a 10 000 évvel ezelőtt végbemenő mezőgazdasági forradalom előtt mintegy 250 000 évvel fejlődött ki. Ennek ellenére Dr. D'Adamo meggyőzött bennünket afelől, hogy a négy fő vércsoport közül három csupán kevéssel a mezőgazdasági forradalom előtt vagy röviddel utána jött létre, és a táplálkozási szelektív nyomás közvetlen eredményeként a neolitikus kor új ételei csiszolták e vértípusokat a mai formájukra.

Akkor tehát miért lett Dr. D'Adamo műve az elmúlt két évtized egyik legnagyobb sikerkönyve? Mert beválik - ha csak a szabályait követő emberek 44-62 százalékának is. Ne feledjük, hogy a 0 vércsoportúak számára a szerző húsban gazdag, szénhidrátban szegény "vadászétrendet" javasol, melyben szinte alig szerepel búza, és kevés benne a gabona, hüvelyes és korlátozott a tejtermékek mennyisége. Ha figyelembe vesszük a négy fő vércsoport előfordulását világviszonylatban, a 0 vércsoport messze a leggyakrabban előforduló típus. A világ népességének így 62%-ánál fordul elő, melyet az A vércsoport követ (21%), majd a B (16%), és legvégül az AB (4%)6. Az Egyesült Államokban a következő a százalékarány: 0 (44%), A (42%), B (10%) és AB (4%)7. Így aztán látható, hogy Dr. D'Adamo az olvasói körében a paleolit táplálkozáshoz hasonlót javasolt az azt elfogadó olvasók 44-62%-a számára - nem a vértípusuk miatt, hanem mert ugyanazt a táplálkozást javasolja, mint amit a természetes szelekció mindannyiunk számára kijelölt.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Szakirodalom:

  1. D'Adamo, P. with Whitney, C. Eat Right 4 your Type: The Individualized Diet Solution to Staying Healthy, Living Longer & Achieving Your Ideal Weight. Putnam's Sons, New York, 1996.
  2. D'Adamo, J. One man's food--is someone else's poison. R. Marek Publisher, 1980.
  3. Calafell F, Roubinet F, Ramírez-Soriano A, Saitou N, Bertranpetit J, Blancher A. Evolutionary dynamics of the human ABO gene. Hum Genet. 2008 Sep;124(2):123-35. Saitou N, Yamamoto F. Evolution of primate ABO blood group genes and their homologous genes. Mol Biol Evol. 1997 Apr;14(4):399-411.
  4. Lalueza-Fox C, Gigli E, de la Rasilla M, Fortea J, Rosas A, Bertranpetit J, Krause J. Genetic characterization of the ABO blood group in Neandertals. BMC Evol Biol. 2008 Dec 24;8:342.
  5. Mourant AE, Kopec AC, Domaniewska-Sobczak K. The Distribution of the Human Blood Groups and other Polymorphisms. Oxford University Press, London, 1976, p. 6. Stanford School of Medicine, Blood Center.