Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Ray Peat:
Csontsűrűség - Első szabály: ne árts!

Fordította, kivonatot készítette:Mezei Elmira

Forrás:Ray Peat: Bone Density: First Do No Harm

Az emberek szorgalmasan alávetik magukat a csontsűrűség vizsgálatnak, amit "szűrésnek" neveznek. De őszintén! 50 felett valamilyen mértékben mindenkinek ritkulni kezd a csontja, minek azt mérni? Vagy van, aki abban reménykedik, hogy ő a kivétel? Aki erre vár, kiteszi magát a fölös sugárhatásoknak, és esetleg majd naivul elfogadja a kedvesen javasolt veszélyes, ámde hatástalan kezeléseket.

 

 

Semmilyen téma nem érthető meg elszigetelten. Páciensek folyamatosan megtalálnak azzal a kérdéssel, hogy mit tegyenek a diagnosztizált oszteoporózisukkal/oszteopéniájukkal, és amikor megemlítik a "számítógépes" és a "kettős foton röntgen" csontsűrűség méréseket, a figyelmem átugrik a csontjaikon, az étrendjükön, a hormonjaikon, oda, hogy miként látják önmagukat és a világban elfogalt helyüket. Tisztában vannak-e vele, hogy ez a röntgen elég erős ahhoz, hogy különbséget tegyen a nagyon áttesztő és kevésbé áttetsző csontok között? A lágyszöveteket nem vizsgálják, tehát "túlexponálják őket" egészen addig, amíg feketének nem látszanak a filmen. Vajon tudják-e, hogy amikor egy vastag területet, pl. a combot vagy csípőt mérik, akkor a röntgensugárzás adagja a felszínen, ahol behatol, 20-szor intenzívebb lehet, mint ami a filmet eléri, és hogy a felvett energia 90-95%-t a vizsgált személy sejtjei nyelik el? Ha a nekik adott válaszomban arra szorítkoznék, amiről úgy hiszik, hogy megkérdezték, akkor úgy érezném, hogy csatlakoztam egy ellenük szóló összeesküvéshez. A válaszomnak feltételeznie kell, hogy valóban az egészségükről és nem egy bizonyos orvosi diagnózisról kérdeztek.

A neurológusok híresek arról, hogy tökéletesen tudományos diagnózisokat állítanak fel problémákról, amelyeket nem tudnak kezelni. A drága kettős foton röntgen diagnosztikai berendezések tulajdonosai azonban teljesen más pozícióban vannak. A csontritkulás kezelésére való szereket diagnózistól függetlenül egyébként is mindenkinek használnia kéne.

Gyakran ösztrogént írnak fel oszteoporózisra, és ha az orvosok nem rendelkeznének a csontsűrűségmérő berendezéseikkel, feltehetőleg akkor is felírnák az ösztrogént "a szív védelmére" vagy az "Alzheimer kór megelőzésére." Mivel az ösztrogénról már sokat írtam, itt most nem mélyedek bele a témába, csak annyit mondok, hogy az ösztrogén sokféle szövetsorvadás okozója, többek között gátolja a csontképződést.[1]

A General Electric, a csontritkulás és a mellrák képalkotói eljárással történő szűrésének nagy támogatója azt hirdeti, hogy a mellrákok 91%-t meg lehetne gyógyítani, ha mindenki igénybe venné ezt a technológiát. Viszont e technológia széleskörű igénybevétele ellenére a mellrák előfordulása nem csökkent, bár az USA kormánya (otrombán megtévesztő statisztikákat felhasználva) azt állítja, hogy a rákellenes háborúban nyerésre állunk. Az életkorhoz köthető csontritkulás előfordulása is meredeken ível fölfelé. Ez pedig a megelőző generációkhoz képest nagyobb fokú termetrövidüléshez vezet.[2]

Véleményem szerint számos oka van, amiért érdemes elkerülni a csontsűrűség röntgenes vizsgálatát.

Még a látszólag teljesen azonos röntgengépek, illetve ugyanaz a gép különböző időpontokban különböző eredményeket ad. [3-10] Ugyanazt a felvételt kiértékelő radiológusok is gyakran teljesen különböző következtetéseket vonnak le.[11] A szöveti folyadék és a zsírtartalom változásai nagy különbségeket okozhatnak a szemmel látható csontsűrűségben,[12] és az ösztrogén, amely befolyásolja ezeket, látszólagos javulást jelezhet, miközben nem másról van szó, mint egy általános, ödémával kísért gyulladásról. A lágyszövetek meszesedése is keltheti azt az illúziót, hogy javult a csontsűrűség.[13] Nagy mintán végzett vizsgálatok éves szinten olyan elenyésző csontsűrűség vesztést mutatnak (1% körül), különösen a combnyaknál, hogy a méréseredmények gyakori technikai hibái túl nagynak tűnnek.

Az ultrahangos vizsgálatok kitűnően alkalmasak mind a csontsűrűség, mind a csonterősség vizsgálatához [14-16], ahelyett, hogy csak a csontsűrűséget mérnék.

Az ultrahang stimulálja a csonthelyreállítást.

A röntgen felgyorsítja a csontvesztést.

A röntgensugárzás minden mennyiségben káros, nincs ártalmatlan tartomány.

A röntgen káros hatása nem korlátozódik a vizsgált területre, a környező területeket is érinti, valamint a besugárzott sejtek által termelt méreganyagok bekerülnek a véráramba, és szisztémás problémákat is okoznak. A fogorvosi röntgenek pajzsmirigy és szemrákot okoznak. A közelmúlt kísérletei azt mutatják, hogy az alacsony dózisú sugárzás késleltetett agysejt pusztulást okoz. A röntgensugárzás szöveti gyulladást, és hosszú távon az elhúzódóan jelenlévő gyulladással kapcsolatba hozható betegségeket, pl. Alzheimer kórt és szívbetegséget okoz.

Soha nem találkoztam olyan orvossal, aki tudta, vagy akit érdekelt, hogy a páciensei milyen dózisú sugárzást kapnak. És soha nem találkoztam olyan pácienssel, aki megkaphatta ezt az információt az orvosától.

A fogorvosok általában az asszisztenseikkel csináltatják a röntgenfelvételeket. Miután több fogorvosnak kellett amputálni egy-egy ujját, általános gyakorlattá vált a pácienst megkérni, hogy fogja kézbe a filmet, míg az orvos biztonságos távolságban áll a sugaraktól.

A XX. század elején Thomas Edison segített népszerűsíteni a röntgensugárzást, de vezető technikusának szörnyű halála a technológia ellenségévé változtatta. Az 1940-es évekre a nagyközönség kezdte megérteni a sugárzás veszélyeit, és csak az USA kormányának beavatkozása tudta ezt visszafordítani, az atombomba és a nukleáris hatalom népszerűsítésével.

1956-1957-ben Linus Pauling volt az egyetlen közismert tudós, aki ellenezte a kormány e témájú politikáját. Ennek az volt a következménye, hogy elvették az útlevelét, és limitálták a publikációs és az előadási lehetőségeit. Az ellene irányuló bojkottot számos intézmény alkalmazta, de a nukleáris iparág és annak ügynöke, az Atomic Energy Commission szította. Az a kormány, amelyik Paulingot a nemzet biztonságára nézve veszélyesnek titulálta, több ezer német és magyar "ex"nácit nevezett ki magasrangú ipari és kormánypárti pozíciókba, miután megvédte őket attól, hogy háborús bűnösként bűnvádi eljárás alá kerüljenek. A nagytőkés Strauss admirális (ő kontrollálta az Atomic Energy Commisiont) által irányított hivatalos kormánypolitika szerint a népnek azt kellett mondani, hogy a sugárzás jó dolog. A kormány amerikaiakon végzett, sugárzással kapcsolatos kísérleteit övező extrém titkolózás ugyanakkor világossá teszi, hogy igenis tudatában voltak a cselekedeteik rosszindulatú mivoltának. A bizonyítékokat megsemmisítették, hogy soha, senki ne tudhassa meg, mi zajlott valójában. A kormánynak dolgozó sok tudós, többek között Willard Libby és John Goffman azon munkálkodtak, hogy meggyőzzék az embereket, nincs mitől tartaniuk. Közülük később csak néhányan változtattak pozíciót, és ők elvesztették a munkájukat és a kutatási szponzorációt. Gofman a sugárzás ellenes mozgalom vezéralakjává vált.

"Ostoba voltam. 1955-56-ban, amikor Linus Pauling és mások azt állították, a bomba nagy bajt fog okozni, én úgy gondoltam: "Nem biztos. Ha nem vagy benne biztos, akkor pedig ne állj a fejlődés útjába!" Ennél nagyobb esztelenséget nem is gondolhattam volna.

"A nagy pillanat akkor jött el az életemben, amikor egy előadást tartottam nukleáris mérnököknek. Az előadás kellős közepén egyszer csak rádöbbentem: Mi a fenéről beszélek én itt? Ha nem tudjuk pontosan, hogy az alacsony dózisú sugárzás vajon biztonságos-e, akkor nem szabad továbblépni. Abban a pillanatban teljesen megváltoztattam az álláspontomat."[17]

1979-ben Gofman így nyilatkozott: "Semmivel nem lehet jóvátenni azt a hibát, amit azzal követtem el, hogy nem segítettem megkongatni a vészharangot már évekkel korábban. Úgy érzem, hogy az atomenergia orvosbiológiai mérnökeinek több száz képviselője - önmagamat is beleértve - a nürnbergi perekhez hasonló felelősségre vonás jelöltje, mint az emberiség ellen elkövetett súlyos mulasztás és felelőtlenség bűnéért felelős személy. Most, hogy ismerjük az alacsony dózisú sugárzás veszélyeit, a bűn nem kísérlezetés, hanem gyilkosság." [18]

A megfélemlítés légköre az egész társadalmat átitatta, a sugárzásról őszintén beszélő tanárokat egyszerűen kirúgták. Még Gofman nagyon enyhe ajánlásai is (az orvosoknak a megfelelő technológia használata és a nagyobb körültekintés) 10-100-szoros dóziscsökkentéshez vezethet. Az ő becslései szerint évente 250.000 ember sugárzás okozta halála lenne megelőzhető. Szerintem ennél sokkal több halált lehetne megelőzni, ha röntgen helyett következetesen ultrahangot és MRI-t használnának.

Bár mostanra majdnem minden, az 1950-es, '60-as években, sugárzással kapcsolatos bűntettben résztvevő tudós meghalt vagy visszavonult, az általuk létrehozott kultúra fennmaradt a médiában, a tudományos szaklapokban, valamint az orvosok és akadémikusok körében.

Az orvosi szaklapok leírják, hogy miként minimalizálható a diagnosztikai röntgensugárzás mértéke, és látszólag hatékony kezeléseket ajánlanak csontritkulásra, azt a benyomást keltve, mintha fejlődés mutatkozna a "kezelés" terén, de a valós helyzet teljesen más. A csontritkulás miatt bekövetkező törések száma növekszik, és egyre fiatalabb korosztályokat érint. Szerintem kijelenthetjük, hogy egy csontritkulásos nő jobban jár, ha csontritkulása soha nem derül ki, mert veszélyes dolgokat írnak fel rá. Az ösztrogén lett a csontritkulás egyik fő "kezelése", de sok egyéb dolog is van, ami mind hatástalan, mind pedig veszélyes. (Lásd. A Csonterősítés gyengéi cikkemet)

Sok nővel abbahagyatják a pajzsmirigy gyógyszer szedését, amikor megszületik a csontritkulás diagnózis, miközben a pajzsmirigy alulműködés gyakran vezet emelkedett prolaktin és kortizol szinthez, ami a csontritkulás két, leginkább bizonyított előidézője. A kalcitonin, a D vitamin aktív metabolit, és az ösztrogén hormonterápia légzőszervi alkalózist (relatív hiperventillációt) okozhatnak,[19-24] és a pajzsmirigy alulműködés hajlamosít a hiperventillációra.[25] A hiperventilláció kalciumvesztéshez vezet.

Sok nőnek javasolják, hogy csökkentse a fehérje bevitelét, vagy, hogy szedjen fluort, vagy az éppen legújabb, futtatott gyógyszert. A fehérjehiány egyértelműen csontritkulást okoz, és a csontsűrűség az elfogyasztott fehérje mennyiségével arányos.

A kalcium, a magnézium, az A, B6, K2 és D vitamin mind fontosak a csontok fejlődéséhez és karbantartásához. Az A vitaminhiány például korlátozza a progeszteron- és a fehérjeszintézist. Kalciumhiánynál megnövekszik a mellékpajzsmirigy hormonszintje, ami előidézi a tipikus korosodási változásokat: a kalciumot a keményből a lágyszövetbe hajtja, és lecsökkenti a szöveten kívüli és belüli kalcium arányát.

A többszörösen telítetlen zsírsavak prosztaglandinokká alakulnak (különösen ösztrogén hatására), és számos prosztaglandinnak van mérgező hatása a csontokra. Ezek a zsírok a pajzsmirigyhormon és a progeszteron termelődését is elnyomják. A telítetlen zsírok megnövekedett használata és a csontriktulás egyre gyakoribb előfordulása párhuzamosan történtek.

Állatkísérletekben a "megfelelő" mennyiségű étkezési fehérje (13,8%, ami egy embernél naponta kb. 80 grammnak felel meg) több oxidációs károsodással hozható összefüggésbe a szöveti fehérjében, mint a nagyon magas fehérje tartalmú étrendek (25,7%-51,3% = kb. 150 gramm fehérje).[27] Mégis, sok orvos javasol alacsony fehérje tartalmú étrendet a csontritkulás megelőzésére.

A fluorizált víz és a többszörösen telítetlen zsírok kerülése, valamint a magas fehérje bevitel, a tojás, a zöldségek-gyümölcsök valószínűleg a csontok védelmének alapvető eszközei. A vitaminok tekintetében, különösen a K2 vitaminnál a máj segíthet, a húsok, gyümölcsök, leveles zöldségek és a kávé pedig magnéziumban gazdagok.

Egyesek azt állítják, hogy a magasabb húsfogyasztás miatti savasabb vizelet kalciumvesztést okoz. Viszont a magas fehérjebevitel a kalcium felszívódását is javítja a belekben. Az étkezési fehérje egy másik figyelmen kívül hagyott funkciója, hogy stimulálja az inzulinkiválasztást, és az inzulin anabolikus (építő) hatású a csontokra.[28]

Ugyanaz az étrend, ami véd a csontritkulás ellen, (pl. sok fehérje és kalcium), a vesekő és más abnormális meszesedések ellen is véd.

 

További cikkeket olvashat a csontritkulásról és kezeléséről itt!

 

(Hivatkozások az eredeti cikkben)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre