Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: Napvilágra került tények

A D vitamin és a rák

 

 

Mióta hatásos népegészségügyi kampányok keretében óvják a lakosságot a túlzott napozástól, háromszorosára nőtt a napfénynek tulajdonított bőrrák -elsősorban a melanóma- eredetű halálozás, indítja 2006 szeptemberében a Medical Hypothesis-ben megjelenő tanulmányát Anthony J. Yun, majd így folytatja: A napfény-kerülést ajánló kampányok meglehet, alábecsülték a napfény-függő biológiai folyamatokat, melyek láthatólag védelmet nyújtanak a rák ellen.
A meghökkentőnek ható gondolat nem légből kapott: az utóbbi 15 év intenzív kutatásai azt jelzik, hogy a D vitaminhiánynak meghatározó szerepe van a különféle rákok kialakulásában, s megfordítva: a D vitamin véd a rákkal szemben, s rákbetegeknél lassítja a daganatok fejlődését.

Sigismund Peller amerikai orvos már 1937-ben felismerte a napfény rákellenes hatását, és Frank Apperly amerikai patológus 1941-ben különös tanulmányt jelentetett meg a Cancer Research-ben. Felmérve az Észak-Amerikai kontinensen a rákos halálozás gyakoriságát, kimutatta, hogy ez délről északra haladva fokozatosan nő, olyannyira, hogy északon már két és félszer többen halnak meg rákban, mint délen. Mégis még negyven év kellett, hogy eredményeiket újra felfedezzék. Cedric F. Garland és Frank C. Garland 1980-ban megjelent vizsgálatukban ismét jelezték, hogy a vastagbélrák észak fele haladva egyre gyakoribb, s ennek oka a kevesebb napfény és az emiatt lecsökkent D vitamin szintézis. Az 1990-es évekre jelentek meg azok a nagy felmérések, melyek vitathatatlan összefüggést mutattak ki a mellrák, petefészekrák valamint a prosztatarák és a D-vitamin hiány között. Egy 2002-es kiterjedt kutatás már 14-féle ráktípust hozott összefüggésbe a csökkent mértékű ultraviola B sugárzással.

A napsugárzás rákvédő hatása egyértelműen a napfény ultraviola B (UVB) sugárzásának hatására termelődő D3 vitaminnak tulajdonítható. A D3 vitaminná alakuló D2 vitamint azonban tejjel, tojással, hallal, teljes kiőrlésű gabonatermékekkel is fogyasztunk, és a D vitaminnak régóta létezik szintetikus változata is. Az újabb kutatások ezért nem a napon töltött idővel kalkulálnak csupán, hanem az össz D-vitamin fogyasztásra koncentrálnak, pl. a vér D-vitamin tartalmának mérésével. Cedric F. Garland a Kalifornia Egyetem professzora 2006-os, majd' 230 vizsgálatot áttekintő összefoglalója szerint meggyőző adatok bizonyítják a D vitamin hiány oki szerepét mellrák, vastagbélrák, prosztatarák és petefészekrák esetében. A legalacsonyabb D vitaminszintet mutató nőknek ötször nagyobb a mellrák kockázata, agresszívebb a tumornövekedés és rövidebb a túlélési idő, mint a legmagasabb D vitamin szintet mutatóknál. Prosztatarák esetén hasonló eredményeket kaptak, egy 19 000 fős vizsgálatban, azokban a fiatal férfiakban, akiknek vérében a szükséges D-vitamin mennyiségnek csak a fele volt kimutatható, a későbbiekben hatszor valószínűben fejlődött ki prosztatarák. Egy több évtizedes követéses vizsgálatban a vastagbélrák kockázata kétszeres volt az alacsony D vitamin szintet mutatók körében. A D vitaminhiány következtében kialakuló rákban óvatos becslések szerint is évente 20-30 000 ezer ember hal meg az USA-ban.

D vitamin hiányban szenved becslések szerint a Föld északi féltekéjén élők legalább 40-50%-a, különösen a téli hónapokban. A D vitamin évszaki ingadozásának komoly egészségügyi hatása van, a nyáron diagnosztizált rákok esetén megfigyelték a kedvezőbb lefolyást, és a hosszabb túlélést. Mivel a napsugárzás az egyik legfontosabb forrása a D vitaminnak, minden olyan faktornak komoly hatása van a D vitaminszintre és így a rákkockázatra, amely befolyásolja a napon töltött időt, ill. a napfény hasznosítását. A napos Ausztráliában és Új-Zélandon végzett vizsgálatok szerint az idős emberek 70-80%-ánál D vitaminhiány mutatható ki. Egy 2006-os holland vizsgálatban több ezer idős férfit és nőt hat éven át követve kiderült, hogy a vizsgálat indulásakor alacsony D vitamin szintet mutatók háromszor valószínűbben kerültek végleges intézeti ellátásba, és 60%-kal valószínűbben haltak meg. A bőr pigmentáltsága is sokat számít, aki már lebarnult, kevésbé hasznosítja a napsugarakat. Amerikai feketék körében a D vitaminhiány vészes méreteket öltött és a D vitaminhiánnyal kapcsolatba hozható rákfajták 1.5-2-szer gyakoribbak a körükben. Meglepő módon az elhízás mértékében csökken a D vitaminszint, a legalattomosabb kockázati tényező azonban genetikai eredetű. Kiderült, hogy a testben majd minden sejt tartalmaz receptorokat a D vitamin felvételére, ám ezeknek több változata létezik. Egy elterjed, a lakosság 35%-ban megfigyelhető változat alacsonyabb D vitaminhasznosítással jár, s az ilyen személyek kétszer valószínűbben kapnak prosztata/ill. mellrákot és a betegség során kétszer valószínűbben alakul ki rákos áttét.

A népegészségügyi ajánlások gyakran évtizedes lemaradásban vannak a tudományhoz képest. Napjainkban veszélyesnek tekintik a napozást, különösen a déli órákban, s a napozószerek forgalma csúcsokat dönt. William Grant és Michael Hollick professzorok 2005-ös összefoglalójukban rámutatnak, hogy a hasznos UVB és a káros UVA sugárzás aránya éppen a déli órákban a legkedvezőbb. A D vitaminhiány egészségügyi kockázatainak ismeretében az utóbbi pár évben sorozatban jelennek meg a rákkutatás és közegészségügy szaklapjaiban az ajánlások újraértékelését sürgető tanulmányok. A napsugárzás bőrrák keltő hatását az 1980-as években tett megfigyelésekre alapozták. Az újabb elemzések ezeket az évtizedek óta forgalomban levő feltevéseket cáfolni látszanak. Az European Journal of Cancer-ben 2004-ben megjelent vizsgálat szerint csupán a 15 éves kor után elszenvedett legalább tíz komoly leégés mutatott összefüggést a fokozott melanóma kockázattal, de nem volt kapcsolat az élet során napon töltött órák, vagy a szabad ég alatt űzött foglalkozások és a melanóma kockázat között. Egy 2005-ös amerikai vizsgálatban újraelemeztek 528, a '80-as években diagnosztizált melanómás esetet, s kiderült, hogy annál tovább éltek a betegek, minél többet napoztak életükben. Egy 26 000 melanómás esetet feldolgozó ausztrál vizsgálat szerint a nyáron diagnosztizált melanómások 30%-kal valószínűben gyógyultak fel, mint a téli esetek. Kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az elsietett nap-ellenes kampányokat olyan elemzésekre alapozták, melyek nem vették figyelembe a bőrtípust és egyéb kockázati tényezőket. Jörg Reichrath a Hamburg/Saar Egyetemi Klinika professzora 2006-os tanulmányában arra inti bőrgyógyász kollégáit, moderált védekezést javasoljanak a Nappal szemben, mert a D vitamin hiánynak jóval nagyobb a kockázata, mint a napozásnak. Bár a szakértők körében is tanácstalanság tapasztalható abban a kérdésben, mennyi is az elég, véleményük abban egybecseng, hogy kockázati alcsoportokra kell megfogalmazni a napozás szabályait, és mindenképen be kell építeni az irányelvekbe a D-vitamin kutatás eredményeit.

Könnyebb a helyzet a táplálékkal és étrend-kiegészítőkkel bevitt D vitamin mennyiségére tett ajánlásokkal. A kutatások fényében mára kiderült, hogy a manapság forgalomban lévő napi ajánlott D vitamin mennyiség kevés, legtöbb szakértő egy átlagos felnőtt esetén napi 1000-2000 NE (Nemzetközi Egység) mennyiség bevitelét tartja szükségesnek. 800 NE D vitamin fogyasztása mindössze 6 nanogramm/ml-el emeli meg a vérben a D vitamin szintet, és kutatók egybehangzóan 30-50 nanogramm /ml-ben adják meg a minimálisan szükséges D vitamin vér szintet, de egészen 150 nanogramm /ml-ig még nem jár egészségügyi kockázattal. D vitamin túladagolás egészen extrém mennyiség, 10 000 NE vagy ennél több huzamos szedésével fordulhat csak elő, írják Cedric F. Garland és mtsi. 2006-os összefoglalójukban. Ám aki úgy dönt, holnaptól rákprevencióba kezd, annak szembe kell néznie azzal, hogy ma Magyarországon nem kapható nagy dózisú D vitamin. Kérdésünkre Demecs István, a Magyországi Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazók Szövetségének tagja, mellesleg a Vitamin Király webes vitaminüzlet tulajdonosa elmondta, hogy az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) bírálja el az aktuális WHO ajánlások alapján a forgalomba hozható tablettánkénti mennyiséget, és mivel nekik két évükbe került engedélyeztetni a C-vitamin 500 mg-os kiszerelését, nem éri meg néhány száz vevő kedvéért végigcsinálni ugyanezt a külföldön könnyedén beszerezhető 1000 NE-es D vitaminnal is. Marad az engedélyezett 400 NE-es kiszerelés, amiből egyszerűen többet kell bevenni.

Hogy a D vitamin valóban hatásos-e rák megelőzésében ill. kezelésében, szkeptikus kutatók szerint még további bizonyítékokat igényel. Az azonban bizonyos, mint egy szerző rámutatott, hogy 1000 NE D vitamin kevesebbe kerül, mint 5 cent, rákbetegnek lenni viszont sokkal többe kerül mind a betegnek, mind az egészségügynek.

Utóirat:
Minderről a népegészségügyi döntéseket meghozó orvoslás egyelőre nem vesz tudomást. Aki elolvassa a Nemzeti Rákmegelőzési Programot, a táplálkozásról mindössze egy fél oldalt talál, annak is a lényege, hogy "együnk változatosan". Ha összeesküvés elméletben gondolkodunk, feltehetjük azt a kérdést: kinek az érdeke. A válasz egyszerű: ma milliárdos üzlet a rákot gyógyítani, de nem üzlet megelőzni. A D vitamin nem szabadalmaztatható, árusításából még senki nem gazdagodott meg. Egy nemzet kormányának az érdeke persze az volna, hogy országa polgárai legyenek egészségesek, és az egészségügy terhére ne költsenek milliárdokat részben megelőzhető betegségekre. Azonban egy kormány egészségügyi politikáját olyan emberek határozzák meg, s erre pl. az USA-ban bizonyítékok garmadája áll a rendelkezésünkre- , akik nem ebben, hanem a gyógyszeripar nyereségében érdekeltek. A D vitamin óriási konkurenciát jelent(ene) a rák kezelésére szakosodott "rákiparnak", de a gyógyszeripar érdekeit akarva-akaratlan képviselő népegészségügyi politikát meghatározóknak nem kell az ipar védelmében semmi mást tenni, mint negligálni a 15-20 éve egyre nyilvánvalóbb tényeket. De nem muszáj összeesküvés elméletben gondolkodunk, az összeesküvésszerű működés sokszor egyszerűen a zsíros állásokban üldőgélő "szakemberek" elavult tudásából és érdektelenségéből alakul ki. A konzervatív "szkeptikus kutatók" a fejünk felett elvitatkozgatnak egymással, s úgy érzik, joguk van az embereket megfosztani olyan információktól, amik még szerintük tudományosan nem igazoltak. Michael F. Holick professzort, aki egész munkásságával a napozás és a D vitamin előnyei mellett érvel, 2004-ben elbocsájtották a Boston Egyetem Bőrgyógyászati Tanszékéről, és amikor 2006-ban az NBC News interjút közölt Holickkal, az Amerikai Bőrgyógyászok Akadémiája közleményben fedte meg a riportert, mondván, még az kell, hogy az emberek kedvet kapjanak a napozásra. Úgy tűnik, megint egy százezrek halálát követelő orvostudományi tévedés utóvédharcát láthatjuk. Azonban, ha holnap az a valószínűtlen dolog derülne ki, hogy a D vitamin mégsem véd a rákkal szemben, nem történne semmi tragédia, hiszen nem életveszélyes gyógyszereket javasoltunk szedni. Ha azonban a D vitamin mégis hatékony védelmet jelent, akkor a visszatartott információval, a D vitamin szabad forgalmazásának akadályozásával százmilliókat fosztunk meg még évtizedekre attól a lehetőségtől, hogy védekezzenek egy súlyos betegséggel szemben. Mit gondolna Ön, ha harminc év múlva rákbetegen megtudná, hogy egyszerűen D vitamin szedésével jó eséllyel megúszta volna ezt a ronda betegséget, és hogy ezt már harminc éve tudták csak nem mondták, mert "nem volt biztos"? Az ilyen tudományos aggályok egyébként is átlátszóak annak fényében, hogy mondjuk az antidepresszánsokról tudjuk, hogy hatástalanok, mégis milliókkal szedetik fölösleges kockázatnak, öngyilkossági veszélynek kitéve őket. És a sort folytathatnánk: a szabad forgalmazású fájdalomcsillapítók jelentősen fokozzák az infarktusveszélyt, a koleszterinszint csökkentők súlyos egészségkockázatot jelentenek jelentéktelen és kétséges védőhatással szemben. Az orvostudomány pozícióban lévő képviselői, úgy tűnik, mindig akkor kezdenek aggódni az "elhamarkodott" lépésektől, ha az tekintély- és pozícióvesztéssel, vagy anyagi érdekek sérülésével járna.

Ajánlott olvasmány:

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre