Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Depresszió és táplálkozás

Pár éve megjelent könyvemben, a Boldogtalanság és evolúcióban (Jaffa. 2010) bemutattam a lehangoltság, szomorúság, depresszió gyulladáselméletét. Míg a depresszió szerotonin hipotézisét semmi nem támasztja alá, csak a gyógyszeripari-pszichiátrai propaganda, a negatív hangulati állapotok gyulladáshipotézise jól megalapozott, széles alapokon nyugvó, jól bizonyított elmélet. Most a könyvemben nem tárgyalt vizsgálatokat mutatom be.

 

 

Legújabb könyvemben, a Boldogtalanság és evolúcióban (Jaffa. 2010) bemutattam a lehangoltság, szomorúság, depresszió gyulladáselméletét. Míg a depresszió szerotonin hipotézisét semmi nem támasztja alá, csak a gyógyszeripari-pszichiátrai propaganda, a negatív hangulati állapotok gyulladáshipotézise jól megalapozott, széles alapokon nyugvó, jól bizonyított elmélet (lásd. könyvem). A gyógyszeripar maga is kezd titokban eltávolodni saját teóriájától, mert ő tudja leginkább, hogy az SSRI-ok hatástalanok, és előre menekül, hogy mire ez mindenki számára napnál világosabb lesz, addigra legyen más kártya a kezében. Ahhoz az általánosabb feltevéshez persze ragaszkodik, hogy valamelyik agyi ingerületátvivő anyag alacsony szintje a "depresszió" oka, végülis gyógyszert szeretne eladni minden bajra. Valójában jobban tenné, ha a gyulladáscsökkentők terén nyomulna, mert a könyvemben idézett két vizsgálat is azt bizonyítja, hogy az egyébként nem veszélytelen gyulladáscsökkentők jóval hatékonyabban szüntetik meg a negatív érzelmi állapotot, mint az antidepresszánsok. Ám tévúton jár az, aki nem a gyulladás okát, hanem csupán a gyulladást szeretné megszüntetni. A gyógyszeripar általános receptje pontosan ez: kezeld a tünetet és halj bele az okba.
A szervezetszintű gyulladás egyik oka a nyugati táplálkozás. A könyvemben alaposan körbejárom ezt a témát, azonban semmilyen összefoglaló nem tud teljes és végleges lenni, ezért most olyan vizsgálatokat ismertetek, amelyek a könyvemben nem szerepelnek.

Az egyik 2009-ben jelent meg, "Táplálkozási rendszerek és depresszív tünetek középkorúak közt" címmel (Akbaraly és mtsi., 2009). A szerzők azzal indítanak, hogy a korábbi vizsgálatok mindig csak táplálék összetevők és depresszió kapcsolatot vizsgáltak, így pl. kapcsolatot mutattak ki a B6, B9 (folsav) és B12 hiány és a depresszió közt. A szerzők szerint sokkal fontosabb a táplálkozást a maga komplex hatásában vizsgálni. Vizsgálatot idéznek, miszerint a mediterrán táplálkozás csökkenti az Alzheimer és a Parkinson betegség kockázatát. Ennek oka, tegyük hozzá, nyilvánvalóan a szervezetszintű gyulladás lecsökkenése, és e tekintetben a paleolit táplálkozástól még több kockázatcsökkenés várható. A szerzők hiányolják, mert tanulmányuk írásakor még nem jelent meg, a mediterrán táplálkozás depresszió csökkentő hatásáról szóló tanulmány, amelyet könyvemben részletesen elemzek. Ezért úgy tekintenek vizsgálatukra, mint amely elsőnek tárja fel a depresszió táplálkozás eredetét.
Vizsgálatukban a Whitehall II. vizsgálat résztvevőinek adatait elemezték. 1985- és 88 közt 10 308 35-55 év közötti közalkalmazott adatait vették fel, beleértve az életmód, szociális helyzet, stb., és a személyek orvosi vizsgálatának adatait, mint vérnyomás, neuroendokrin státusz, szív és érrendszeri állapot. Ezt követően kb. ötévente újabb részletes adatfelvétel és orvosi vizsgálat következett, összesen 4 alkalommal. Az elemzést 3486 fehér európai adatainak elemzésére szűkítették be. Az 1997-ben elvégzett adatfelvétel eredményeit vetették aztán össze a 2003-2004-ben felmért állapottal. Az ételeket 37 csoportba sorolták, és a részletes kikérdezett táplálkozási összetevőket ezekbe sorolták be. Az étrendi mintázatok statisztikai elemzésével két alapvető táplálkozási rendszert azonosítottak be. Az egyik étrend sok zöldséget, gyümölcsöt, halat tartalmazott, ezt elnevezték "teljes értékű étel csoportnak". A másik, a "feldolgozott étel csoport" sok édességet, csokoládét, sült ételt, feldolgozott húst (felvágottak), töltött tésztákat, finomított gabonaféléket, nagy zsírtartalmú tejtermékeket és élelmiszer adalékokat fogyasztottak. A két étrendi mintázat két szélsőség, a kettő közt folytonos átmenet van, így minden személyt pontszámok alapján kategóriákba besoroltak be aszerint, mennyire felel meg egyik vagy másik étrendi mintázatnak.
A vizsgálat végén mért depressziógyakoriságban drámai eltérés mutatkozott a két táplálkozási szokást folytatók között. A vizsgálatból kizárt kb. 6000 személy depresszió kockázatát vették 100%-nak, s ehhez hasonlították a két étrendet szélsőségesen követők depresszió kockázatát. A teljes értékű ételek fogyasztását leginkább követőknek 36%-al kisebb volt a kockázata a depresszió kialakulására, míg a feldolgozott ételek fogyasztását leginkább preferálók körében a depresszió kockázat 58%-al volt nagyobb. A két csoport közt a depresszió kockázatában tehát majdnem 100%-os különbség mutatkozott a feldolgozott ételeket fogyasztók kárára. A szerzők értékelése szerint a zöldségek, gyümölcsök és a hal fogyasztása védőfaktor a depresszióval szemben, míg a feldolgozott ételek, mint az édességek (sütemények, deszertek), csokoládék, finomított gabonafélék (kenyér, tészta), sült ételek (hamburgerek, gyorséttermi sültek), zsíros tejtermékek nagy depresszió kockázatot jelentenek. Ezek az adatok egybevágnak azokkal az elemzésekkel, mely szerint a mediterrán étrend csökkent halálozást, kevesebb kardiovaszkuláris és neurodegeneratív megbetegedést (multiplex szklerózis, Alzheimer, Parkinson, stb.) eredménye.
A szerzők a teljes értékű ételek fogyasztásának védőhatását sajnos leegyszerűsítik az összetevők védőhatására. Így említik a folsav és az omega-3 közismert depresszió elenes hatását. A feldolgozott ételek fogyasztása kapcsán megjegyzik azonban, hogy ez lényegében a nyugati táplálkozás, és hogy ezzel kapcsolatban bizonyított a gyulladásfokozó hatás. Igazából már csak egy lépésnyire voltak annak a felismerésétől, hogy míg a nyugati étrend fokozza a gyulladást, ergo ezért fokozza a depresszió kockázatát, míg a sok zöldség, gyümölcs és hal fogyasztása viszont gyulladáscsökkentő hatású, és ezért véd a depresszió ellen. Ezt az elmaradt felismerést megtették azonban mások, Gimeno és munkatársai (2009), akik ugyanennek a vizsgálatnak az adatait elemezve bizonyították, hogy a magas gyulladásfaktorok (C-reaktív fehérje és Interleukin-6) előrejelezték a depresszió kialakulását.
Ha belegondolunk abba, hogy amit a szerzők védőhatásúnak találtak, az lényegében a paleolit táplálkozásnak felel meg, akkor nyugodtan értelmezhetjük úgy a vizsgálatot, miszerint ez a paleolit étrend depresszió ellenes hatását igazolta. A szerzők javára írható, hogy felismerték, hogy a teljes kiőrlésű gabonafélék semmiféle védelmet nem jelentenek, jóllehet ezeket is "teljes értékű" ételeknek szokás nevezni. További jópont a szememben, hogy meg sem próbálták eredményüket valamilyen kapcsolatba hozni a szerotonin hipotézissel. A kutatásban megfigyelhető ugyanis, hogy mindenki ehhez a téves elmélethez próbál igazodni, és ha talál valamit, ami depresszió ellenes hatású, rögtön szeretné valahogy a szerotonin szinttel kapcsolatba hozni. Ez azonban mindig erőltetett. A táplálkozás a gyulladáscsökkentő vagy gyulladásfokozó hatásán keresztül csökkenti, vagy növeli a depresszió kockázatot.

Akiko Nanri és munkatársai vizsgálata 2010 májusában jelent meg "Táplálkozási szokások és a depresszió japán férfiaknál és nőknél" címmel. A szerzők bevezetőjükben ugyancsak vitatják azt a korábbi szemléletet, amely a komplex táplálkozási hatások helyett részösszetevőkre koncentrált. Várható ugyanis, hogy bizonyos élelmiszerfajták együttesen fejtik ki védő vagy ártó hatásukat. A vizsgálatban 525 21 és 67 év közötti személy vett részt. Orvosi vizsgálatból, depressziómérésből és táplálkozási szokások felméréséből származó adatokat elemeztek. Három táplálkozási stílust azonosítottak be: az egészséges japán étrendet (zöldség, gyümölcs, szója, gomba, zöld tea); az állati eredetű étrendet (hal, kagyló, hús, feldolgozott hús, majonéz, tojás); és a nyugati reggeli stílust (kenyér, édességek, tej és yoghurt, majonéz, tojás, kevés rizs, alkohol, hal). Az egyes táplálkozási stílus követésének mértéke szerint a személyeket táplálkozási stílusonként három csoportba osztották. Mindegyik csoportban a stílust legkevésbé követőket tekintették a depresszió kockázat szempontjából 100%-nak. Így az egészséges japán étrendet leginkább követőknek 56%-al volt kisebb az esélyük a depresszióra, az állati eredetű táplálékot fogyasztó kategóriába esőknek nem volt fokozott depresszió kockázata, míg a nyugati reggeli típusú csoportnak 27%-al nagyobb volt a depresszió kockázata. A vizsgálat lényege tehát, hogy a sok zöldség és gyümölcs ismét védőfaktornak bizonyult, és az állati eredetű táplálék nem jelentet emelkedett kockázatot.

Cécilia Samieri és munkatársai 2008-as tanulmánya "Idős emberek körében a hibrid klaszterezés módszerével megállapított táplálkozási szokások kapcsolata a gondolkodással, hangulati élettel, és az önbecsléssel megállapított egészségi állapottal" címmel jelent meg. A szerzők a táplálkozás az idősödő agyra gyakorolt hatását kívánták vizsgálni. A klaszterelemzés egy statisztikai módszer, amellyel csoportokba lehet sorolni a vizsgált személyeket, jelen esetben a táplálkozási szokásaik szerint. A vizsgálatban 1,724 személytől dolgoztak fel adatokat. A klaszter analízis öt csoportot azonosított be. A "kisevők" mindenből kevesebbet ettek, így összességben kevesebb kalóriát vettek fel, mint az átlag. A "rágcsálók" sokat eszegettek a normál étkezések közti időben. A "rágcsálók" sok kekszet és süteményt fogyasztottak. Az "egészségesen táplálkozók" eltérő mintázatot mutattak a nemek szerint. A férfiak sok halat ettek, a nők sok gyümölcsöt és zöldséget. A "felvágott, hús és alkohol" csoport fogyasztott kalóriában a legtöbbet, és a csoport elnevezése szerint a férfik sok felvágottat, húst és alkoholt fogyasztottak, míg a nők sok felvágottat és keményítőt (gabonafélék, burgonya, rizs). Az ötödik csoport a "tésztaevők" volt, itt a férfiak sok tésztát, a nők sok pizzát és szendvicset fogyasztottak.
A lelki egészség és depresszió a táplálkozási stílussal szoros összefüggést mutatott. Az "egészségesen táplálkozók" közt volt a legjobb lelki egészség állapot (Mini Mental State teszttel mérve), míg a "rágcsálók" körében volt a legalacsonyabb. A depresszió átlagpontszáma az "egészségesen táplálkozók" közt volt a legalacsonyabb, és a "tésztaevők" közt volt a legmagasabb.
E rövid áttekintés két állítást fogalmaz meg: a nyugati, vagy ahhoz közelítő táplálkozás gyulladásfokozó, és a gyulladás negatív hangulatot, szélső esetben depressziót eredményez. Ezt a két állítást a Boldogtalanság és depresszió könyvemben részletesen elemzem.

Janice Kiecolt-Glaser "Stressz, táplálék és gyulladás: pszichoneuroimmunologia és táplálkozás tudomány találkozása" című 2010-es összefoglalója szerint a gyulladásfokozó étrendet gyorsan felszívódó szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs) cukor, telített zsírok, transzzsírok, omega-6 túlsúly és omega-3 hiány, zöldség és gyümölcshiány jellemez. Idézi a Nurses' Health Study-t, ahol a nyugati étrenden élőkben (sok vöröshús, feldolgozott hús, édességek, desszertek, sültkrumpli és finomított gabonafélék) sokkal magasabb volt a C-reaktív fehérje és az Interleukin-6 (IL-6) és más gyulladásfaktorok szintje, mint a sok gyümölcsöt, zöldséget, halat, szárnyast és teljes kiőrlésű pékárút fogyasztóknak. A legtöbb transzzsírt fogyasztók közt 73%al volt magasabb a C-reaktív fehérje szintje. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a sok zöldség és gyümölcs gátolják a gyulladást. A vizsgálatok azt bizonyítják, írja, hogy a depresszió gyulladásos folyamat. "E nézőpontból, a gyulladásfokozó étrend fokozza a depresszív tüneteket... Így a táplálkozás hatással van a gyulladásra, a táplálkozással kapcsolatos gyulladás ronthatja a depressziót, és a depresszió pedig tovább fokozhatja a gyulladást". A szerző idézi azokat a vizsgálatokat is, amelyek azt bizonyítják, hogy a csökkent kalóriabevitel vagy koplalás jelentősen csökkenti a gyulladást.

Összefoglalva, a kutatások azt támasztják alá, hogy a táplálkozás és a negatív hangulat, kóros esetben depresszió a táplálkozás gyulladásfokozó hatásán keresztül függ össze. Ezért teljesen értelmetlen antidepresszánsokkal tömni a betegeket, mert az antidepresszánsok nem hatnak a gyulladásra. A gyulladást elvileg lehetne gyulladáscsökkentőkkel is kezelni, de ennél sokkal hatékonyabb a depressziókezelés két útja: a helyes táplálkozás és a negatív életesemények és helyzetek kezelésének, feldolgozásának elsajátítása. Mind a táplálkozás módosítása, mind a pszichoterápia gyulladáscsökkentésen keresztül csökkenti a depresszív tüneteket.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

  • Kiecolt-Glaser JK: Stress, food, and inflammation: psychoneuroimmunology and nutrition at the cutting edge. Psychosom Med. 2010 May;72(4):365-9.
  • Gimeno D, Kivimäki M, Brunner EJ, Elovainio M, De Vogli R, Steptoe A, Kumari M, Lowe GD, Rumley A, Marmot MG, Ferrie JE: Associations of C-reactive protein and interleukin-6 with cognitive symptoms of depression: 12-year follow-up of the Whitehall II study. Psychol Med. 2009 Mar;39(3):413-23.
  • Nanri A, Kimura Y, Matsushita Y, Ohta M, Sato M, Mishima N, Sasaki S, Mizoue T:Dietary patterns and depressive symptoms among Japanese men and women. Eur J Clin Nutr. 2010 May 19.
  • Samieri C, Jutand MA, Féart C, Capuron L, Letenneur L, Barberger-Gateau P.Dietary patterns derived by hybrid clustering method in older people: association with cognition, mood, and self-rated health. J Am Diet Assoc, 2008, 108(9):1461-71.
  • Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Paleolit táplálkozással a depresszió ellen. Jaffa, 2010.
  • Tasnime N. Akbaraly, Eric J. Brunner, Jane E. Ferrie, Michael G. Marmot, Mika Kivimaki and Archana Singh-Manoux: Dietary pattern and depressive symptoms in middle age. The British Journal of Psychiatry, 2009, 195, 408-413.