Dowlati és mtsi.:
A cytokinek szerepe a depresszióban: metaanalízis.

A depresszió egy fontos közegészségügyi kérdés, adott ember életében 4-20% eséllyel alakul ki. A depresszió tünetei közé tartozik a szomorúság vagy örömtelenség, fáradtság, értéktelenség érzés vagy bűnösség érzés, koncentráció zavar, öngyilkossági gondolatok, jelentős változás a testsúlyban és az alvás minőségében. A depresszió okaként legtöbbet az un. monoamin hipotézist (népszerűen fogalmazva: az alacsony szerotonin és/vagy noradrenalin szint okozza a depressziót) vizsgálták. Gyakorlatilag az összes forgalomban lévő antidepresszáns erre az elméletre alapoz (azaz növeli a szerotonin vagy noradrenalin szintet). Azonban a metaanalízisek azt mutatják, hogy ezek a szerek jó, ha a betegek felénél-harmadánál hatásosak (udvarias fogalmazás, a független elemzések szerint valójában hatástalanok - Sz. G. megjegy.), és gyakran okoznak olyan mellékhatásokat, amelyek alkalmazhatóságukat korlátozzák. Ezek az elemzések aláhúzzák annak a sürgető szükségét, hogy alternatív vagy kiegészítő elmélet szülessen a depresszió magyarázatára.
Számos vizsgálat jelzi, hogy a depresszióval az immunrendszer zavara társul. Konkrétan, a gyulladásos válasz rendszer (IRS) aktiválódik és gyulladáskeltő cytokinek, mint interleukin (IL)-1ß, IL-2, IL-6, interferon (IFN)-γ, tumor nekrozis factor (TNF-α), az oldatbeli IL-6 receptor (IL-6R) és az IL-1 receptor antagonista (azaz a IL-1RA).
Ezek az eredmények klinikai szempontból is fontosak, mert a gyulladásos faktorok közvetlenül depressziót okozhatnak. A gyulladáskeltő cytokinek depresszióra jellemző hormonális elváltozásokat és a stresszválaszra jellemző változásokat idéznek elő. Az is ismert, hogy pl. az IFN-α kezelés depressziót okoz. Bár a depresszió és a gyulladásos válasz rendszer aktiválódását számos vizsgálat megerősíti, olykor egyik vagy másik gyulladásfaktorra az összefüggést nem minden vizsgálat erősítette meg. Így a depresszió alatt bekövetkező gyulladásos válasz általánosíthatósága bizonyításra szorul.
A bizonyításra alkalmas a metaanalízis, mert ez képes figyelembe venni az egyes vizsgálatok gyengéit, hibáit, torzításait is.
Az elemzése csak olyan vizsgálatokat vontunk be, amelyekben mérték a depressziós és nem depressziós emberek valamely cytokinjénak a szintjét.
136 vizsgálatból 16 felelt meg az elemzés kritériumainak, vagyis volt egészséges kontroll, nem társult a depresszióhoz olyan egyéb betegség (pl. szívbetegség), amely eleve megnöveli a gyulladásszintet, és a betegek nem szedtek gyógyszert.

TNF-α vizsgálatok

Tumor nekrozis faktor-α vizsgálat 13 kutatásban történt 438 depressziós és 350 egészséges betegen. A különbség szignifikáns, depressziósokban jóval magasabb volt ennek a cytokinnek a szintje.

IL-6 vizsgálatok

492 depressziós és 400 egészséges személy adatát kivonva 16 vizsgálatból azt mutatta, hogy depressziós betegekben nagyon erősen szignifikánsan (p <0.00001) magasabb volt az IL-6 szintje.

A többi cytokin esetében egyes vizsgálatokban volt különbség, más vizsgálatokban nem, így összességében a metaanalízis szerint nem jött ki szignifikáns különbség. Némely vizsgálat szerint minél súlyosabb a depresszió, annál magasabb a gyulladásfaktorok szintje. Mivel ebben a metaanalízisben csak depressziós-nemdepressziós kategóriákat alkalmaztunk, ez csökkenthette az összefüggések erősségét (pl. sok enyhe depressziós volt némely vizsgálatban). Erre utal az is, hogy az egyes vizsgálatokban a betegek közt nagy egyéni különbségek voltak, mi viszont csak a vizsgálatok átlagával dolgozhattunk.

Összességében ez a metaanalízis tehát megerősítette azt, hogy depresszióban aktiválódik a gyulladásos válasz rendszer.
Mind a TNF-α, mind az IL-6 az akut gyulladásos válasz jele, s fertőzés és sérülés hiányában ezek kóros jegynek tekintendők. A többi vizsgált cytokin esetén a várt összefüggés elmaradását magyarázza, hogy ezeket a cytokineket kevés emberen mérték, és a kis elemszám miatt nem jött ki szignifikáns különbség. Az a tény, hogy a gyulladásgátló IL-10 és IL-4 szintjében ugyancsak nem találtunk emelkedést depressziósoknál, azt jelzi, hogy náluk elmaradt a gyulladásgátló válasz. A stressz hatására megnövekszik a gyulladásfaktorok szintje, amelyek bejutva az agyba depressziót okoznak. Már lefolyt két olyan vizsgálat, amelyben gyulladáscsökkentőt alkalmazva sikeresen kezeltek depressziósokat (Ezek ismertetést lásd. Boldogtalanság és evolúció könyvemben. Sz.G.)