Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Peter Gøtzsche:
Drogdíler pszichiáterek

részlet a Halálos gyógyszerek és szervezett bűnözés - Hogyan rontotta meg a gyógyszeripari lobbi az egészségügyet c. könyvből

Fordította:Szabó-Velvárt László

Forrás:Peter Gøtzsche: Deadly Medicines and Organised Crime. How big pharma has corrupted healthcare. Radcliffe Publishing, London, 2013. pp.197-200

Peter Gøtzsche A független elemzéseket közreadó, tudományos körökben nagy tekintélynek örvendő Nordic Cochrane Center vezetője. Számos leleplező könyvet írt az orvostudományi csalásokról és mítoszokról. Az alábbiakban egy részletet közlök legutóbbi könyvéből. Ebből kiderül, hogy ő sem kedveli a pszichiátriát és a pszichiátereket.

 

 

A neves pszichiáterek közül sokan igen sikeres drogdílerek. 1999-ben Charles Nemeroff és Alan Schatzberg neve alatt megjelent egy pszichiátriai kézikönyv, amelyet valójában a GlaxoSmithKline gyógyszergyár íratott egy (vagy több) fantomszerzővel. 2006-ban Nemeroff vezető szerzője volt egy súlyos depresszió kezelésére kifejlesztett váguszideg-stimuláló berendezésről (amely egy meglehetősen furcsa ötlet) szóló tanulmánynak. A cikk a Nemeroff által szerkesztett folyóiratban jelent meg, és valamennyi szerzője üzleti kapcsolatban állt a berendezés gyártójával, ezt azonban nem fedték fel az olvasók előtt. Az FDA jóváhagyta a berendezés használatát egy magas rangú vezetőjük nyomására, aki figyelmen kívül hagyta több mint 20 tudós- és több vezető kollégája véleményét, mely szerint a vizsgálati adatok alapján a berendezés nem bizonyult kellően biztonságosnak és hatékonynak.

A korrupció ezen felül kiterjedt az Emory Egyetemre, Nemeroff munkahelyére, és az azzal szoros kapcsolatban álló Grandy Kórházra is, ám mindez több mint egy évtizedig titok maradt. 2008-ban Charles Grassley szenátor Nemeroffról szóló elmarasztaló jelentésében rámutatott arra, hogy ez a csalás többek között azért tudott ilyen sokáig folytatódni, mert az azt leleplező, legalább 15 személyt pszichiátriai kivizsgálásra utalták az Emory Kórházba, ahol a kórház által külön e célra kijelölt pszichiáterek a vizsgálati jelentéseket bizonyítottan mindenféle állapotfelmérés és a tényeknek való utánajárás nélkül írták meg az érintett orvosokról, akik közül többet ezt követően elbocsátottak állásából. (Vajon ezek a pszichiáterek hogyan végzik a gyógyszergyárak számára a klinikai vizsgálatokat?) A "kivizsgálást" legalább négy esetben maga Nemeroff végezte, amiről Sztálin koncepciós perei juthatnak eszünkbe. A csalást leleplező orvosok közül a legelszántabb, aki az Emory Egyetem érdekütközési bizottságának tagja volt, nem volt hajlandó alávetni magát a "kivizsgálásnak", és ezért több mint 12 évig húzódó pereskedés hullott a nyakába, amelyből a végén győztesen került ki.

2000-ben, a The New England Journal of Medicine c. orvosi folyóiratban megjelent egy antidepresszáns készítményről szóló vizsgálat, ahol a szerzők érdekkonfliktusainak listája olyan hosszú volt, hogy nem fért el az újságban, és ezért az interneten tették közzé. Ennek hatására a folyóiratban meg is jelent egy vezércikk "Eladó az akadémikus orvoslás?" címmel. Elgondolkodtató, hogy ezeknek az embereknek vajon hogyan jut idejük a pácienseikre. Azok, akiket egyszerre több vállalat pénzel, gyakran úgy érvelnek, hogy ők nem adták el magukat a gyógyszeriparnak, hiszen egyetlen konkrét cégnek sem kötelezték el magukat. Ezt a gondolatmenetet követve akár azt is mondhatnánk, hogy teljesen rendben van, ha valaki prostituált, amennyiben ügyel rá, hogy minden nap több ügyfele legyen, kivédve ezáltal, hogy bárkitől függővé váljon.

A pszichiátria mély válságban van. Azon túl, hogy ténykedése nyomán a korábban akut természetű rendellenességek mára krónikussá váltak (bővebben ld. alább), attól sem riad vissza, hogy a normális állapotokat is gyógyszerrel kezelje. Pszichotróp (lelki működést befolyásoló) gyógyszereket a legképtelenebb problémákra írnak fel - egy vizsgálat pl. kimutatta, hogy az eszcitaloprám nevű hatóanyag menopauzában levő nőknél a hőhullámok számát napi 10-ről 9-re csökkenti. És lehet, hogy még e csekély hatás sem valós, mivel sok nő megérzi a különbséget az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló antidepresszánsok) és a placebó között, érvénytelenné téve ezáltal a kettős vak próbát. A pszichotróp szerek gyakori használata, számos mellékhatásuk miatt, káros. Egy 65 évnél idősebb depressziós embereken végzett, gondosan ellenőrzött vizsgálatból pl. kiderült, hogy az SSRI-ket szedők gyakrabban esnek el, mint a régebbi antidepresszánsokat szedők és a kezeletlen depressziósak. Ezen felül minden 28, egy éven keresztül SSRI-vel kezelt idős ember közül eggyel több hal meg, mint a kezeletlen személyek közül.

A kémiai egyensúlyzavarról szóló átverés

A pszichiátria ahelyett, hogy próbálná megérteni az emberek problémáit, kifejlesztettek egy kérdőíves rendszert, amit akár egy titkárnő is kikérdezhet vagy a páciensek maguk is ki tudnak tölteni. Gyakran rövid, 10-15 perces konzultáció után születik a diagnózis, amely nem ritkán arra kárhoztatja a pácienst, hogy élete végéig gyógyszert szedjen az agyában lévő "kémiai egyensúlyzavar" miatt, és sok orvos ilyenkor az inzulint igénylő cukorbetegeket hozza fel példának. Ha ez a megközelítés jó volna, akkor az értelmi fogyatékosok száma csökkent volna az antipszichotikus és antidepresszáns gyógyszerek bevezetését követően, ehelyett azonban a pszichiátriai problémákkal diagnosztizált, részben rokkant nyugdíjas személyek száma az égbe szökött. És ami a legrosszabb: ugyanez a tendencia tapasztalható gyermekeinknél is. 1987-ben, közvetlenül az SSRI-k megjelenése előtt, alig volt értelmi fogyatékos gyermek az USA-ban, 20 évvel később azonban a számuk már meghaladta az 500.000-et, ami 35-szörös emelkedést jelent.

A WHO vizsgálatainak tanúsága szerint a pszichiátriai problémákkal küzdők helyzete sokkal jobb a világ azon részein, ahol kevésbé terjedtek el a pszichotróp szerek, tehát pl. a szegényebb országokban, ahol a skizofréniával diagnosztizáltaknak mindössze 16%-a szedi őket rendszeresen, szemben a gazdagabb országokban tapasztalható 61%-kal. És ezt a pozitív hatást Finnország példája is igazolta, ahol a korlátozásoknak köszönhetően a skizofréniások 20%-a szedett csak rendszeresen antipszichotikus szereket, és kétharmad részük sohasem kapott ilyen gyógyszert. Az USA-ban azonban azok a kutatók, akik rájöttek a fenti összefüggésre, azt tapasztalták, hogy a National Institute of Mental Healthtől (az USA mentális egészségért felelős intézetétől) és egyéb helyekről jövő anyagi támogatásuk elapadt. A vezető pszichiáterek nem örültek volna, ha nyilvánosságra kerül az igazság.

A kémiai egyensúlyzavarról szóló elmélet, amellyel az összes pszichotróp gyógyszer - köztük a benzodiazepinek (Xanax és társai), amelyek nem mások, mint nyugtató-altató szerek - használatát indokolni szokták, egy nagy hazugság. Semmilyen forrás nem támasztja alá, hogy bármelyik fontosabb pszichiátriai betegségnek valamilyen biokémiai zavar volna az oka, és nem létezik olyan biológiai vizsgálat, amelynek segítségével meg lehetne állapítani, hogy valaki egy bizonyos fajta elmezavarban szenved-e. Pl. a depresszióról is egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem a szerotoninhiány okozza. Sőt, egyes szerotoninszintet csökkentő szerek, mint pl. a tianeptin, jók depresszió ellen is, és az ír gyógyszerengedélyezési hatóság megtiltotta a GlaxoSmithKline-nak, hogy a paroxetinről azt állítsa: az egy kémiai egyensúlyzavart állít helyre. A fentieken kívül még számtalan érv szól a kémiai egyensúlyzavar elmélete ellen - mint pl. az, hogy hetekbe telik, míg a szóban forgó gyógyszerek elkezdenek hatni.

A pszichotróp szerek nem állítanak helyre semmilyen kémiai egyensúlyzavart, hanem éppen ellenkezőleg: egyensúlyzavart okoznak. Ez az oka annak, hogy olyan nehéz elhagyni ezeket a gyógyszereket. Aki néhány hétnél tovább szedi őket, annál olyan betegséget okoznak, amilyenre eredetileg felírták őket. Ezáltal sikerült a skizofréniát, az ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitási zavart) és a depressziót, amelyek korábban sokaknál maguktól elmúltak, krónikus betegségekké változtatni.

Aki megpróbál elhagyni egy pszichotróp gyógyszert, annál durva tünetek jelentkeznek: egyfelől olyanok, amelyek az eredetileg kezelt betegségre jellemzők, másfelől olyanok, amilyeneket az illető azelőtt sosem tapasztalt. Rendkívül szomorú, hogy szinte az összes pszichiáter - és maguk a betegek is - mindezt annak jeleként értelmezik, hogy folytatni kell a gyógyszer szedését, mikor ennek rendszerint az ellenkezője az igaz. Az ilyen szereket szedők függővé válnak, ahogy egy drogos függővé válik a herointól vagy a kokaintól, és mivel az ADHD-gyógyszereknek és az SSRI-knek az amfetaminéhoz hasonló hatásuk van, ezért receptre kapható kábítószerekként kéne rájuk tekintenünk, és a lehető legkevesebbet használnunk őket.

A pszichiátriai kezelés alatt állók többsége jobban járna, ha semmilyen gyógyszert nem szedne, akiknek pedig használnak a gyógyszerek, azoknak is általában csak rövid ideig vagy időszakosan volna rájuk szükségük. A pszichiátereknek bele kellene gondolniuk abba, hogy a más területeken dolgozó orvosok - velük ellentében - nem szívesen végeznének hosszú távon tüneti kezelést anélkül, hogy tudnák, mi okozza páciensük tüneteit. A pszichotróp szereket elhagyó pácienseknek az elvonási időszakon történő, az elvonási tünetek minimalizálását szem előtt tartó végigvezetése azonban komoly eltökéltséget, valamint sok türelmet és időráfordítást kíván az orvostól. Ha valaki évekig szedett gyógyszert, nála az elvonási időszak akár egy teljes évig is eltarthat. Ezért aztán a legtöbb pszichiáter inkább az élethosszig tartó gyógyszeres kezelést választja, ami több okból is katasztrófa. Egyrészt a páciens ezáltal beleragad a beteg szerepébe, és a gyógyszerek olyan személyiségváltozást okoznak nála, amely miatt nem tud megtanulni megbirkózni az élet hozta kihívásokkal, másrészt úgy tűnik, hogy nem csak az antipszichotikus szerek, hanem minden gyógyszer képes maradandó agykárosodást és személyiségváltozást okozni, mint amilyen pl. a tardív diszkinézia (olyan, önkéntelen mozgásokkal járó rendellenesség, amely leggyakrabban a száj körüli izmokat érinti, de a végtagokra és a törzsre is kiterjedhet), a szellemi leépülés és az érzelmi kiégettség.

Az agykárosodás a vizsgálatok szerint receptorszinten történik, ami nem csoda, hiszen az agy így működik. A hasis, az LSD és a többi, agyra ható szer szintén okozhat maradandó agykárosodást és elmezavart. Az, hogy a pszichotróp szerek hosszú távon pont olyan tüneteket okoznak, amelyek ellen rövid távon hatásosak, az elmúlt 30-40 év során számtalanszor bebizonyosodott, de a vezető pszichiáterek az újabb és újabb bizonyítékokat minden alkalommal sietve a szőnyeg alá söpörték. Az igazság túlságosan fájó és kezelhetetlen a számukra. Miután a pszichoanalízist - amely elképesztően tudománytalan volt, és tudománytalanságában odáig merészkedett, hogy Sigmund Freud kijelentette: mindannyian homoszexuálisok vagyunk, és aki máshogy gondolja, az látens homoszexuális - maguk mögött hagyták, a biológiai pszichiátriának kötelezték el magukat, ami a szakmájukat ránézésre ugyanolyan tudományossá tette, mint amilyen a belgyógyászat, de ettől még a pszichiátria nem lett belgyógyászat.

Egészségkárosító dolog az agy normális működését akár legális, akár illegális szerekkel megzavarni. A pszichotróp szerek erőszakos viselkedést válthatnak ki az emberből, amely a gyilkosságig is fajulhat. Egy, az FDA-nak benyújtott, a 2004. és 2009. közötti időszakban történt, gyógyszer okozta nemkívánatos eseményeket összefoglaló elemzés 1.937 erőszakos cselekményről számolt be, amelyek közül 387 emberölés volt. Az erőszakosság különösen jellemző volt a pszichotróp szerek (antidepresszánsok, nyugtató-altató szerek, ADHD-gyógyszerek és egy dohányzásról való leszokást segítő, szintén az agyra ható készítmény) hatása alatt cselekvőkre. Többen arra gyanakszanak, hogy antidepresszánsok állnak egyes lövöldözéses esetek mögött, de amikor a Columbine középiskolai mészárlás egyik tinédzser elkövetőjének vérében antidepresszánst találtak, az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) rögtön szót emelt az okozati összefüggésről szóló elképzelés ellen, amihez még hozzátette, hogy a felderítetlen és kezeletlen elmezavar nehéz teher az abban szenvedők és környezetük számára. Gyomorforgató... A betegséget okolni a gyógyszer helyett olcsó marketingfogás, mégis a pszichiáterek rendszeresen ehhez folyamodnak, kiváltképp akkor, amikor egy gyógyszert elhagyni próbáló páciensük elvonási tünetekről panaszkodik. A pszichotróp szerek, köztük az SSRI-k, szedése ezen felül a közlekedési balesetek kockázatát is növeli.

Az USA-ban jóváhagytak egy Nuvigil nevű (armodafinilt tartalmazó) gyógyszert, amely, ahogy a neve is mutatja, segít a virrasztásban (vigil: virrasztás), és amelyet váltóműszakos munka okozta zavarokra szoktak felírni. Nem viccelek, ilyen gyógyszer létezik. Ha az ember elfárad az éjszakai műszaktól, az immár mentális zavarnak számít. Sok más pszichotróp szerhez hasonlóan a Nuvigilnek is vannak az amfetaminéhoz és a kokainéhoz hasonló hatásai, tehát ez is egy újabb, receptre kapható drog, amelynek szedése, ahogy az már lenni szokott, halálos is lehet: életveszélyes kiütést (Stevens-Johnson szindrómát), halálos kimenetelű több szervet érintő elégtelenséget, mániás és téveszmés tüneteket, hallucinációt, szuicid késztetést és sokféle más problémát okozhat. Én inkább maradok a kávénál - az nem árt.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre