Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Ron Hoggan:
A kormányszervek félrevezető táplálkozási tanácsai

Forrás: Ron Hoggan: Misguided Government Food Guides] Ron Hoggan és Scott Adams CEREAL KILLERS: Celiac Disease and Gluten-Free A to Z című könyvéből

Fordította: Homok Szilvia

Az un. élelmiszerpiramis, amely szemléletesen bemutatja, mi az "egészséges" táplálkozás összetétele, nem a tudományos kutatás eredményeit, hanem az élelmiszeripar lobijainak erőviszonyait tükrözi. Rendkívül káros, hogy a dietetikusok és orvosok is ennek az érdekpiramisnak a szószólói, miközben az emberek tőlük várnák, hogy a helyes táplálkozásra vonatkozó elveket.

 

 

Az USDA-nak (United States Department of Agriculture; az USA Mezőgazdasági Minisztériuma) és a Health Canada-nak (Kanadai Egészségügyi Minisztérium) nem sikerül az egészséges táplálkozásra vonatkozóan olyan információt nyújtani, melynek köszönhetően megőrizhető lenne az észak-amerikaiak egészsége. A liszt- és gluténérzékenységgel diagnosztizáltak számára a szó szoros értelmében mérgező ételeket tukmálnak, akik száma becslések szerint a népesség 12(1), illetve 42 százalékát(2) jelenti. Ráadásul annak ellenére, hogy a világ felnőtt populációjának kétharmada laktózérzékeny(3), továbbra is erőltetik a tejtermékeket, pedig ebben a statisztikában nem is szerepelnek a tejtermékek által kiváltott allergiaadatok. Ha ennyire messze állnak a kormányszervek az igazságtól, vajon mennyit ér a többi táplálkozásra vonatkozó tanácsuk? Mint ahogyan azt Walter Willet-nek és társainak a Harvard Egyetemen végzett kutatásai is mutatják(4), egyszerűen azt is mondhatnánk, a kormányszervek előírásai fabatkát sem érnek azok számára, akik táplálkozással szeretnének tovább és egészségesen élni (erről később részletesebben is beszámolunk). A kormány által publikált táplálkozáspolitikai írások így nem jelentenek többet az egymással versenyző, illetve egymást kiegészítő iparágak és gazdasági erők nagyhatalmú ügyeskedésének dokumentációjánál, akik hatalmas energiát fektetnek a jelenlegi táplálkozási status quo fenntartásába. Márpedig pontosan azóta tapasztalhatjuk saját bőrünkön a fenti erők hatását, amióta 1898-ban az USDA első alkalommal publikálta táplálkozási irányelveit, illetve 1942-ben kiadták az első Kanadai Táplálkozási Útmutatót, bár azóta mindkét kiadványt néhányszor átdolgozták.
A figyelmes olvasónak azonnal feltűnik, hogy a fent említett útmutatók inkább hasonlítanak promóciós kiadványra, mint objektív tanácsra. Ennek ellenére mindkét, az egészséges táplálkozásra vonatkozó tanácsokat publikáló és támogató kormány (és természetesen a magyar is) határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az állampolgáraik által követendő, értékes és tudományosan megalapozott előírásokról van szó. Mégis, egy a Harvard Egyetemen 12 éven keresztül végzett, több mint 67 ezer egészségügyben dolgozó nő táplálkozását és krónikus betegségeit vizsgáló kiterjedt és hosszú távú felmérés egyértelműen cáfolja mindezt. Ezen kívül egyszerű logikai alapokon is megkérdőjelezhetőek a hivatalos útmutatók.
Ha történelmi szempontból vizsgáljuk a kérdést, az USDA és a Health Canada által publikált ma is használatos táplálkozási útmutatót első alkalommal 1898-ban, illetve 1942-ben adták ki. Az USDA kiadványán 1933-ban végrehajtott jelentéktelen módosításoktól eltekintve szinte elhanyagolható mértékben változtattak az eredeti 1898-as amerikai, illetve 1942-es kanadai előírásokon. Így hát a hivatalos szövegek hibás kijelentéseit több évtizeddel azelőtt publikálták, hogy azokat modern tudományos alapon alátámaszthatták, vagy éppen cáfolhatták volna. Persze ha egyszer egy kormányszerv ilyen szigorú egészséges táplálkozási irányelveket bocsát ki, a saját érdekeit szolgálja, hogy ki is álljon a saját maga által oly hevesen propagált kijelentések mellett. És úgy látszik, éppen erről van szó. Az azokat cáfoló kutatási eredmények valóságos özöne ellenére az elmúlt 65-75 évben szinte csak apró kozmetikázásnak mondhatóak az USDA és a Health Canada javaslatainak módosításai, mivel elsősorban érdekcsoportok és más élelmiszeripari mágnások diktatúrájának a végrehajtói.
Az ezzel kapcsolatos korszerű tudományos kutatások alapján az eredmények túlnyomó részben cáfolják, hogy egyértelműen fogyasztani kellene a két fent említett táplálékcsoportba tartozó ételeket, pedig a kormányszervek úgy kényszerítik ránk a tejtermékeket és a gabonaféléket, mintha azok az egészséges táplálkozás szempontjából nélkülözhetetlenek lennének. Ráadásul a kutatási eredmények a hivatalos táplálkozási útmutatók által folytatott zsírellenes kampányról is lerántják a leplet. Például egy 20 ezer változókor utáni, kevés zsírt és sok gyümölcsöt, zöldséget és gabonafélét fogyasztó nőn végzett 12 évig tartó tanulmány eredményei szerint az étrend következtében nem csökkent jelentős mértékben a szívpanaszok, a szélütés és a keringési betegségek aránya(5).
Nem kívánom senkinek az idejét azzal rabolni, hogy az egymást alátámasztó tanulmányokat idézem, és azt sem állítom, hogy nem léteznek a kormány kiadványait alátámasztó írások. Mindezek ellenére azonban semmi kétség afelől, hogy Észak-Amerikában egyre magasabb az elhízottak aránya, egyre többen halnak meg keringési betegségben és rákban, pedig a nagyszerűen egyengetett (és mellesleg rendkívül drága) egészségügyi rendszerünk kitartóan vívja a harcot a halálos balesetek és fertőzések ellen. Az elsődleges probléma az, hogy a táplálkozási javaslatok ma valójában csupán politikai eszközök, és nem a jelenlegi kutatatási eredményeken alapulnak.
Táplálkozásunk teljes mértékben egészségtelen. Minden egyes, a kormányszervek táplálkozási javaslatai irányába tett lépésünkkel csak távolabb kerülünk az általunk áhított egészséges életmódtól. Jómagam azelőtt, hogy diagnosztizálták volna a lisztérzékenységem, az orvosom javaslatára minden reggel korpás muffint fogyasztottam, melynek következtében csak egyre betegebb lettem.
Sok liszt- és gluténérzékeny embernek kell átértékelnie a táplálkozási útmutatókat, hogy számára is segítséget nyújtó, valós adatokra találjon.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. Hadjivassiliou M, Gibson A, Davies-Jones GA, Lobo AJ, Stephenson TJ, Milford- Ward A. Does cryptic gluten sensitivity play a part in neurological illness? Lancet. 1996 Feb 10;347(8998):369-71.
2. Fine, Kenneth. Personal communication.
3. Sahi T. Genetics and epidemiology of adult-type hypolactasia. Scand J Gastroenterol Suppl. 1994;202:7-20.
4. McCullough ML, Feskanich D, Stampfer MJ, Rosner BA, Hu FB, Hunter DJ, Variyam JN, Colditz GA, Willett WC Adherence to the Dietary Guidelines for Americans and risk of major chronic disease in women. Am J Clin Nutr. 2000 Nov;72(5):1214-22.
5. Howard BV, Van Horn L, Hsia J, et al:Low-fat dietary pattern and risk of cardiovascular disease: the Women's Health Initiative Randomized Controlled Dietary Modification Trial. JAMA. 2006 Feb 8;295(6):655-66.