Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Egy kardiológus, aki támadja a koleszterin teóriát
Richard Passwater interjúja Dr. Sinatrával

Forrás: Heart Nutrition and the Great Cholesterol Myth: An interview with Stephen Sinatra, M.D. WholeFoods Magazine, 2013 ápr.

Fordította, rövidítette: Mezei Elmira

Dr. Sinatra ismert amerikai kardiológus, korábban a koleszterinteória híve volt, mára azonban kinyílt a szeme és a koleszterinteória cáfolatáról írt könyvet.

 

 

Vajon rádöbbennek-e valaha az emberek, hogy félrevezették őket a koleszterinnel kapcsolatban? Az egészséges táplálkozás szakértői, követői és remélhetőleg az olvasóink többsége is tisztában van ezzel.

Mégis - leginkább a koleszterin ellenes iparág anyagi érdekeinek köszönhetően - az átlagember most is ragaszkodik ahhoz a bizonyítatlan elképzeléshez, hogy az étkezési- és a vérkoleszterin a szívbetegség fő rizikófaktorai. A téma legtöbb kutatója és számos kardiológus is tisztában van vele, hogy a szívbetegség legfőbb okozója nem a koleszterin, és hogy az erre való fókuszálás megakadályozza az embereket abban, hogy érdemben tehessenek a szívbetegség kialakulása ellen. Dr. Stephen T. Sinatra és Dr. Jonny Bowden könyvükben "A nagy koleszterin mítoszban" (2012) újra áttekintik a bizonyítékokat, és arról informálnak bennünket, hogy mit tehetünk, amivel ténylegesen csökkenthetjük a szívbetegség rizikóját.

Dr. Sinatra első étkezési koleszterin és szívbetegség kapcsolatát cáfoló cikkét 1972-ben írta és az 1977-ben megjelent "Szupertáplálékok az egészséges szívnek" című könyve borítójára ezt írta: "Ha bárki be tudja bizonyítani, hogy a koleszterinfogyasztás szívbetegséget okoz, akkor a könyvemből befolyó teljes bevételt felajánlom az Amerikai Szív Társaságnak". A kutatások továbbra sem találnak összefüggést a koleszterin és a szívbetegség között, kizárólag egy kis csoport, genetikai abnormalitással rendelkező egyénnél.

És mi a helyzet azzal a széles körben terjesztett teóriával, hogy a magas vérkoleszterin szint a szívbetegség fő okozója? Ezt a bizonyítatlan teóriát számtalanszor megcáfolták. Azonban a koleszterinfóbiából gazdagon profitálók még mindig szorgalmasan hirdetik.

Dr. Sinatra kardiológus, bioenergetikai pszichoterapeuta, valamint táplálkozási és anti-aging szakértő. Világszerte előad és workshopokat tart, számos publikáció szerzője, rádió és televízió műsorok rendszeres vendége. 1977-ben nyitotta meg manchesteri magánpraxisát és módszere, amelyben egyesíti a konvencionális orvoslást a kiegészítő gyógyászati tevékenységekkel és a pszichoterápiákkal, azóta közismertté vált. A kardiológiai osztály vezetőjeként két négyéves terminust töltött a Manchester Memorial Kórházban, ahol ezt megelőzően 18 évig volt az orvosi továbbképzés vezetője. Dr. Sinatra több könyvet írt, weboldala a www.drsinatra.com

Passwater: Dr. Sinatra, a hírlevelei, könyvei és ennek a rovatnak az olvasói régóta tudják, hogy Ön szerint az emberek többségénél nem a koleszterin a fő faktor a szívbetegségben. Most Dr. Bowdennel írt egy könyvet 'A nagy koleszterin mítosz' címmel. Miért éppen most?

Sinatra: A könyv az országon végigsöprő koleszterin mániával kapcsolatos igazság felfedése miatt íródott. Sajnos, mesterségesen kreáltak egy hiperkoleszterinémia nevű új betegséget, amely hatalmas és teljesen felesleges félelmet kelt a lakosság több rétegében. Valójában ez egy tévhit, amit el kell oszlatni. Az egyik leggyakoribb probléma, amit a rendelésemen látok, hogy 30 és 40 év közötti fiatal nők attól félnek, hogy sorsszerűen szívbetegségben fognak meghalni, mert a koleszterin szintjük magasabb, mint 6,48. Sokan közülük sztatint szednek, és szeretnék abbahagyni. Már jártak más orvosoknál is, mielőtt hozzám kerültek, és azt a tanácsot kapták, hogy csökkentsék a koleszterin szintjüket.

Az a teória, hogy a magas koleszterin szint szívbetegséget okoz, valószínűleg a 21.-ik század egyik legnagyobb hazugsága. Az a tragédia, hogy annyira erősen koncentrálunk rá, mint a szívbetegség kardinális rizikófaktorára, hogy eközben elterelődött a figyelmünk a valós okokról, amelyek közé sorolhatjuk a transzzsírok, a rovarirtó- és növényvédő szerek, a sugárzás, a cukor és más egyéb által okozott gyulladást. Az 1980-as évek végén, amikor a kardiológiát vezettem, én magam is a koleszterin teória szószólója voltam, a változás azonban nagyon hirtelen következett be, miután 1993-ban olvastam egy orvosi szakcikket, ami azt állította, hogy a sztatinok nemcsak a koleszterint, hanem a koenzim Q10 szintet is lecsökkentik, ami a szív legfontosabb tápanyaga.

Passwater: Ön már akkoriban is egy koenzim Q10 és szívbetegség specialista volt. Milyen hatással volt Önre az a cikk?

Sinatra: Akkoriban a gyógyszercégek megbízásából előadásokat tartottam a sztatinok életmentő hatásairól, de az a cikk kipukkasztotta a buborékot, és komolyan elgondolkoztatott. Hogy lehet az, hogy egy gyógyszer, ami a szív megmentésére hivatott, ugyanakkor kiüti a szív számára legértékesebb tápanyagot? Ennek nem volt semmi értelme.

Azonnal felhagytam az előadások tartásával és elkezdtem a saját fejemmel gondolkodni. Például, az évek során több ezer koszorúér angiogramot (érfestéses vizsgálat) végeztem. Sokra emlékeztem közülük, és meg voltam döbbenve, hogy egészséges koszorúereket találtam 7,38 és a fölötti koleszterin szintnél, illetve előrehaladott koszorúér betegséget a 3,89-4,14 tartományban. Ezt nem tudtam hova tenni, különösen nem annak a dogmának a fényében, hogy a szívbetegség legfőbb rizikófaktora a magas koleszterin szint.

Szkeptikus hozzáállással kezdtem el olvasni a sztatin vizsgálatokat és felhagytam a király új ruhájának dicséretével. 1993 és 2003 között továbbra is írtam fel sztatinokat és dokumentáltam a páciensek állapotának alakulását, a mellékhatásokat és egyéb faktorokat. Ha sztatint írtam fel, mellé mindig ajánlottam a koenzim Q10 szedését.

Aztán 2002-ben, a Southern Medical Journal felkért egy szívbetegség/koleszterin/sztatin cikk szakmai lektorálására. Bár a cikk a főáramlatot képviselte, konvencionális és informatív volt, hiányzott belőle az egyensúly. A koleszterin és a szívbetegség kapcsolatát hangsúlyozta és a sztatinokat megmentőként állította be. Azt javasoltam, hogy fogadják el a cikket, mert láttam benne erényt a praktizáló orvosok számára. De mivel a cikk teljesen híján volt az egyensúlynak, indítványoztam a folyóiratnak, hogy közöljenek egy vezércikket, ami áttekinti a hiányzó pontokat.

A szerkesztők végül engem kértek fel és én megírtam. Őszintén szólva, hihetetlenül sokáig tartott megírni azt a cikket, mert alaposan elemeztem minden létező szakirodalmat a sztatinokról, a szívbetegség koleszterin teóriájáról, a táplálkozással való összefüggéseiről, stb… Valószínűleg több időt töltöttem vele, mint egy könyvírással, de rengeteget tanultam belőle, mert fair akartam lenni és az igazságot leírni.

Passwater: Remek cikk volt, de feltűnő, hogy a folyóirat és a PubMed nem közölték az absztraktot. Talán nem akarják megkönnyíteni a kutatóknak a hozzáférést az Ön következtetéseihez. Mi volt a cikk konklúziója?

Sinatra: Rámutattam arra a tényre, hogy a koleszterin csak egy szám és nem egy betegség, és hogy egy orvos pácienseket kezel és nem számokat. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy a sztatin lehet áldás, de átok is, attól függően, hogy hogyan használják őket.

A Nagy koleszterin mítosz már több mint tíz évvel a megjelenése előtt ott motoszkált bennem. A könyv bemutatja az utat, amit az igazság keresésében megtettem, és a válasz ez: A koleszterin megtalálható a bűntett helyszínén, de nem ő az elkövető. Ha megnézzük az összes rizikófaktort a koszorúér betegségben, messze nem a legfontosabb.

Ez az egész egy bizonyítatlan teória. Ami viszont bizonyított, hogy az Lp(a), ami egy nagyon apró koleszterinszállító részecske két kénatomú molekulával, nagymértékű gyulladást és vérrögképződést okoz. Ezek az apró koleszterin részecskék gyulladásfokozók és elősegítik a koszorúér betegség kialakulását. Tehát egyáltalán nem a koleszterin a probléma, hanem csak az a koleszterin, amelyet az Lp(a), az apró oxidált LDL, illetve a VDL3 szállít. A televízió, a média, és még a kardiológusok is abban a hitben vannak, hogy a koleszterin ellenség. Ez teljes mértékben távol áll az igazságtól, mert a koleszterin a barátunk.

Passwater: Egyetértek, és mindjárt beszélgetünk az Lp(a)-ről és más lipoproteinekről.

Sokan nem tudják, hogy koleszterint lényegében minden sejt állít elő, fontos célokra. Mivel a koleszterin többségében a barátunk, akkor mi az ellenség?

Sinatra: Az igazi démon a cukor! Koleszterinre szükségünk van a szteroid és szexhormonok létrehozásához, az epesavakhoz, hogy hatékonyan tudjunk emészteni, a bőr olajosságához, a neurotranszmitterekhez az agyban, a sejtmembránok stabilizálásához, az immunrendszer több összetevőjének létrehozásához, és a D3 vitamin termelődéshez a bőrben.

A valódi rizikófaktorok az emelkedett triglicerid, az alacsony funkcionális HDL, a magas vércukorszint, a magas HgA1C és inzulinszint. Ezek a metabolikus szindróma tünetei, ami egy egyre elterjedtebb betegség, rengeteg embert érint. Tragédia, hogy ennyire a koleszterinre koncentrálunk, mert közben nem foglalkozunk a szívbetegség valódi rizikófaktoraival.

Passwater: Eltanácsolni az embereket a koleszterin és zsírtartalmú ételektől, azt eredményezi, hogy inkább a cukor- és gyorsan felszívódó szénhidráttartalmú ételek felé fordulnak. Ez az értelmetlen fókuszálás a koleszterinre megakadályozza az embereket abban, hogy hatékonyan tegyenek a megelőzésért vagy a szívbetegség visszafordításért?

Sinatra: Abszolút. Képzelje csak el, hogy mi lesz, amikor az emberek végképp elhiszik, hogy ha normális az összkoleszterin szintjük, akkor minden rendben van! Vagy, ami még ennél is rosszabb: minél alacsonyabb, annál jobb… Az alacsony vérkoleszterin szint hajlamosít a fertőző betegségekre, mint pl. az MRSA (antibiotikum rezisztens Staphylococcus aureus) a gyerekeknél. A magas koleszterinszint véd a légúti és emésztőrendszeri fertőzések ellen.

Az első Mr. Fit vizsgálatban - több százezer férfi részvételével - az agyvérzés előfordulása magasabb volt azoknál a férfiaknál, akiknek a koleszterinszintje 4,65 alatt volt, mint akiknek 8,53 fölött.

Ha az emberek a koleszterin csökkentésével vannak elfoglalva, ezzel kárt okozhatnak magunkat. Ami még ennél is rosszabb, hogy ez eltereli a figyelmet a metabolikus szindróma és a szívbetegség egyéb gyulladásban gyökeredző okának valódi, hatékony megelőzéséről. Ne felejtsük el, hogy az endothel sejtek (az érfalat alkotó sejtek) legnagyobb ellensége az inzulinszint kiugrása, amit a finomított, gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása okoz.

Passwater: Akkor miért van az, hogy a konvencionális orvoslás mégis a koleszterinre koncentrál?

Sinatra: Mert annyira bebetonozódott ez a tévhit, és mert az összeesküvés annyira erős. Sajnos, a konvencionális orvosok még mindig elhiszik ezt a nonszensz teóriát. A könyvünkben a Hét ország vizsgálat és Ancel Keys hibás kutatásainak elemzésével kezdünk. Amikor a kardiológusok egyharmada sztatint szed, a tévhit olyan erős, hogy csak egy teljes paradigmaváltás fogja megváltoztatni, és erről szól a Nagy koleszterin mítosz.

Passwater: Mi a cukor szerepe?

Sinatra: A gyulladás! A cukor közvetlenül felelős a glikáció folyamatáért, ami épp annyira romboló, mint a szabadgyökök, vagy az oxidáció. A glikáció a cukrok és a fehérjék kontrollálatlan kötődése, ami lerontja a fehérjék működését. Ez a folyamat vezet az AGE-k (előrehaladott glikációs végtermékek) termelődéséhez, amelyeknek szerepe van a szívbetegségben, mert az AGE-k megrongálják az endotheliumot, a fibrinogént, és a kollagént. Alzheimer kórban, rákbetegségben, perifériás neuropátiában, hallásvesztésben is szerepet játszanak. Az HgA1C teszttel mérhető az AGE szint. A modern étkezés nagy mennyiségű magas fruktóztartalmú kukoricaszirup tartalma különösen aggasztó, mivel hozzájárul az inzulin rezisztenciához és megemeli a triglicerid szintet.

Egyéb faktorok a transzzsírok, a magas vérnyomás, a genetikai gyengeség, a sugárzás, a mérgező fémek, a mikrobák, a mitokondrium gyengesége, az oxidatív stressz, a ferritin, a fibrinogén, a homocisztein és a C-reaktív protein. Az inzulint és az Lp(a)-t már említettem.

Passwater: Igen, itt az ideje, hogy beszéljünk a lipoproteinekről. Mivel a koleszterin egy zsírszerű anyag (lipid), a vérben oldhatatlan, mivel az egy vizes közeg. A szervezet létrehoz olyan részecskéket, amelyek fehérjéket és lipideket is tartalmaznak, ezek a lipoproteinek. Ezek szállítják a vérben a zsírokat és a koleszterint. A főbb lipoproteinek a HDL (magas sűrűségű), az LDL (alacsony sűrűségű), az IDL (közepes sűrűségű), és a VLDL (nagyon alacsony sűrűségű) és a kilomikronok.

Az LDL és a HDL képesek szállítani a koleszterint a lipid belsejükben, ugyanakkor fehérje vázuk lehetővé teszi, hogy a véráramban keringjenek. Az LDL szállítja a koleszterint a májból a sejtekhez, míg a HDL visszaszállítja a felhasználatlan koleszterint a májba. Évtizedek óta úgy beszélnek az LDL-ről, mint a "rossz koleszterinről", és a HDL-ről, mint a "jó koleszterinről". Azonban a modern kutatások szerint ez nem ilyen egyszerű, mert mind az LDL, mind a HDL különböző méretű és sűrűségű részecske változatban létezik, és ezek különböző tulajdonságokkal ruházzák fel.

Mind az LDL-nek, mind a HDL-nek több alosztálya is létezik. A kisebb, sűrűbb LDL lipoproteineket gyakran hívják B-típusú LDL-nek,míg a lazább, kevésbé sűrű LDL részecskéket A-típusú LDL-nek. A B-típusú LDL könnyebben behatol az artériák falába, könnyebben oxidálódik, és ezáltal könnyebben okoz gyulladásos károsodást, mint az A-típusú.

Az emberek mégis a jó és a rossz koleszterinről hallanak. Mit kell tudni a koleszterint szállító részecskék méretéről?

Sinatra: A jövőben diszfunkcionális HDL-ről is hallani fogunk. Az LDL részecske mérete nagyon fontos, mert az apró BB típus a leginkább gyulladáskeltő. A B típus rosszabb, mint az AB típus, és az pedig rosszabb, mint az A típus. Ezek az új részecske tesztek kezdenek nagyon kifinomulttá válni, és remélem, hogy az orvosok figyelembe fogják venni őket, mielőtt döntést hoznak olyan gyógyszerekkel kapcsolatban, amelyek nagyon komolyan hatással lehetnek valakinek az életére.

Passwater: Az étkezési zsírokat szintén gyakran okolják a szívbetegség kialakulásáért. Mi a kapcsolat a zsírok és a szívbetegség között?

Sinatra: Vannak gyilkos zsírok és egészséges zsírok. Az Omega-3 esszenciális zsírsavakkal, az egyszeresen telítetlen és a telített zsírokkal nincs probléma. A valódi veszélyes zsírok a transzzsírok, amelyek részlegesen vagy teljesen hidrogénezettek, és sokféle konzerv vagy dobozolt, feldolgozott áruban megtalálhatók. Fontos elolvasni az összetevőket, és távol maradni a többszörösen telítetlen, oxidációra leginkább hajlamos zsíroktól, mint pl. a repce-, a kukorica-, a szójabab-, és a napraforgó olaj. A telített zsírok a legellenállóbbak az oxidációval szemben, és a kókuszzsír a legpreferáltabb telített zsír.

Nem szabad elfelejteni, hogy nem minden zsiradék káros. Ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel! Ha valakit mélyebben érdekel a téma, ajánlom neki az Ön könyvét. (The Missing Wellness Factors - EPA and DHA)

Passwater: Melyik ételeket kéne elkerülnünk és melyik étrendet ajánlja?

Sinatra: Leginkább a cukrot, a magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot, az édességeket, a tésztát, a kekszeket, a fánkot, a kenyeret, a krékereket, és minden lisztből vagy búzából készült terméket kerüljük! Az általam ajánlott étrend a Pan Asian Mediterranean Diet (PAMP) (ázsiai elemeket tartalmazó mediterrán étrend). Ez tartalmaz vad (nem tenyésztett) halakat, dióféléket, fermentált szóját, friss gyümölcsöt és zöldséget, olíva olajat, tengeri algákat, és kevés húst. Egy 80%-ban növényi étrend, legeltetett állatok húsával, tojással, és néha bio tejtermékekkel kiegészítve jó kiindulási alap lehet.

Passwater: Ha a sztatinoknak több súlyos mellékhatása is van, mit tehetnek azok, akik nem mernek erről beszélni az orvosukkal?

Sinatra: A sztatinokat túl gyakran írják fel, és a káros mellékhatásaikat agyonhallgatják. Ezek közé tartoznak az izomfájdalmak, a memória problémák, a kognitív nehézségek, a depresszió, a szürke hályog, a májproblémák, a polineuropátia, az impotencia és a csökkent immunitás. A sztatinhasználók 15-25%-ánál kialakulhatnak izomfájdalmak és gyengeség néhány hét alatt, de akár évek óta tartó rendszeres használat után is. Sajnos sok orvos vagy nincs tisztában az összefüggésekkel vagy annyira mániákusan a koleszterincsökkentésre koncentrál, hogy nem veszi figyelembe a mellékhatásokat.

Aki sztatint szed, annak kötelező lenne egy napi minimum 200 mg dózisú Q10-et szednie, napi többszöri adagra bontva. A sztatinok mitokondriális mérgek, plusz lecsökkentik a mitokondriumok egyik legfontosabb tápanyagát, és ez komoly problémákhoz, például kardiomiopátiához (a pumpafunkció gyengüléséhez vezető szívizom elfajulás) és diasztolés diszfunkcióhoz vezethet.

Passwater: Ismerjük eddigi kutatásait és ajánlásait a szívbetegség rizikócsökkentésére irányuló táplálék kiegészítőkkel kapcsolatban. CoQ10 és L-karnitin, d-ribóz és magnézium, K2 vitamin és halolaj. Az új könyve tárgyalja-e a legújabb ajánlásokat?

Sinatra: Mindenkinek ajánlom a táplálék kiegészítést, de egy beteg szívvel rendelkező egyénnek még magasabb dózisban. Például, egy alap multivitamin/ásványi anyag készítményt, koenzim Q10-et és omega-3 zsírsavakat (napi 1-2 grammot) mindenkinek szednie kéne. Egy szívbeteg embernek legalább napi 200-400 mg Q10-et, 400-600 mg magnéziumot, 5 gramm ribózt háromszori adagban, és 2-3 gramm karnitint adnék. Néha galagonya bogyót és taurint is használok.

A K2 vitamint nem tárgyaltam, de minden nap szedem. Még több kutatásra van szükség a témában, de nem várom meg annak a végeredményét, mivel, minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a kalciumot kitakarítsuk az erekből, ahol semmi keresni valója nincs és visszakerüljön a csontokba, ahol viszont nagyon fontos. Ha valaha írok egy második kiadást a Nagy koleszterin mítoszból, akkor a citrusféle bergamotról biztos bővebben fogok írni, mert ez a növény hatalmas áttörést fog majd hozni a diszfunkcionális cukor- és lipidprofilokban, különösen a metabolikus szindrómában.

Passwater: Erről még biztos hallani fogunk! Köszönjük szépen a beszélgetést!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre