Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az életmentő K-vitamin

A K-vitamin hamarosan iskolapéldája lesz annak, hogyan megy el a nyugati orvoslás vitamin ellenes szemlélete miatt a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás problémájának megoldása mellett. Sajnálatos módon önjelölt paleo "próféták" is csatlakoztak a vitaminellenes kórushoz, s egyáltalán nem meglepő, hogy konzervatív orvosi múltjuk átüt a magukra kent paleo-mázon. A vitaminok szükséges mennyiségben nem vihetők be a szervezetbe a mai élelmi anyagok fogyasztásával. Ez olyan elemi tény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni semmilyen étrend megtervezésekor.

 

 

Attól tartok, senki nem veszi elég komolyan a K-vitamin problémát, vagy csak nincs pénze K-vitaminra. Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra, hogy a K-vitamin hiány, ami nagyon elterjedt a nyugati emberek körében, az egyik meghatározó oka a szív és érrendszeri valamint a lágyszövetek meszesedésnek.
Alapvetően K1 (phylloquinone) és K2 (menaquinon-ok) vitamint különböztetnek meg. A K1-vitamin a zöld növényekben található, a K2 főként állati eredetű élelmiszerekben. A hivatalos ajánlás szerint kb. 90-120 mikrogramm a napi szükséglet, ez azonban hasraütéses eredmény, mert nem tudják mérni a valódi szükségletet. Túladagolni nem lehet, mert bizonyos fehérjék, amelyekhez kötődhet a K-vitamin, korlátozzák a hasznosulást.

Szív- és érrendszeri hatás

Sokáig úgy gondolták, és ma is ezt tanulja mindenki az iskolában, hogy az emberi bélbaktériumok elég K-vitamin termelnek. Mára ez kétségessé vált, a mérések nem igazolják, hogy a bélbaktériumok által termelt K-vitaminból komoly mennyiség termelődne és szívódna fel. Az erek és lágyszövetek elmeszesedését manapság gyakorlatilag a korral járó elváltozásnak tekintik, holott legújabb ismereteink szerint ezt főként a K-vitamin hiánya okozza. Ebből viszont az következik, hogy a K-vitamin hiány gyakorlatilag általánosnak tekinthető.


Vitaminokról szóló könyvemben 45 oldalon foglalom össze a K2-vitaminkutatás legújabb eredményeit.

Különösen nagy veszélynek vannak kitéve azok, akik warfarin tartalmú (Warfarin Orion és Marfarin) vérhígítót szednek. A warfarin úgy gátolja meg a vérrögképződést, hogy gátolja a K-vitamin hatását. A warfarint 1954-ben törzskönyvezték és az egyik legelterjedtebb véralvadásgátló szer, amit ma használnak. Ahogy lenni szokott, ha valamit megszoktak, elterjedt, akkor utána hiába derül ki róla, hogy katasztrófális mellékhatással bír, csak akkor vonják ki, amikor már tovább nem lehet tagadni a szedésével járó halálos kockázatot. Schurgers és mtsi. 2004-ben kimutatták, hogy azoknál, akik K-vitamin antagonista vérhígítókat szedtek, kétszer nagyobb volt az erek és a szív meszesedése, mint az ilyen vérhígítókat nem szedők. Ezt az eredményt számos más vizsgálat is megerősítette azóta (pl. Koos és mtsi., 2005). Vérhígítókat szív és érrendszeri betegségekben szenvedőkkel szoktak szedetni, amivel azonban rövid távon megóvják őket a vérrög képződéstől, ugyanazzal siettetik a szíverek, billentyűk és artériák meszesedését, vagyis az alapbetegséget és a halált. Egy 2011-es vizsgálatban pitvar fibrillációban szenvedő, de máskülönben szív és érrendszeri betegségektől mentes embereket vizsgáltak meg, s kiderül, hogy akik K-vitamin antagonista vérhígítót szedtek, a szedés idejével arányosan komoly meszesedés volt kimutatható az érrendszerükben (Weijs és mtsi., 2011). Vesebetegeknél a hatás még súlyosabb, mert veséjük korlátozott mértékben tudja a fölös kalciumot kiválasztani (Holden és mtsi., 2007). Számos olyan vérhígító (véralvadás gátló) létezik már, amelyek nem a K-vitamin hatásának blokkolásán keresztül fejtik ki hatásukat, ilyen pl. az Eliquis (hatóanyaga apixaban). Semmi nem indokolja tehát, hogy kezelés címén folyamatos meszesedésnek tegyék ki a páciensek szív és érrendszerét.

A K-vitamin szív és érrendszeri hatását elemezve mára világossá vált, hogy a megfelelő szintű K-vitamin bevitel lassítja vagy akár vissza is fordíthatja az erek és a szív elmeszesedését. Több vizsgálat alapján úgy tűnik, a K1-vitamin ebben a vonatkozásban hatástalan, míg a K2-vitamin hatásos (pl. Beulens és mtsi., 2009). Ennek oka valószínűleg az, hogy a K2-vitamin tartósabban emeli meg a vérszintet és máskülönben is hatásosabb (Schurgers és mtsi., 2007). A 7 éves követéses Rotterdam vizsgálatban a legmagasabb K2-vitamin szintet mutatók közt 60%-kal csökkent a szívhalálozás, 26%-kal a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 52%-kal csökken a súlyos aorta elmeszesedés (Geleijnse és mtsi., 2004).

K-vitamin szerepe a csontritkulásban

A csontritkulást általában a kevés kalcium fogyasztásra fogják, és növelik a csontritkulásban szenvedők kalcium bevitelét. Ennek következménye azonban a megnövekedett lágyrész és kardiovaszkuláris meszesedés. Az utóbbi években több vizsgálat bizonyította, hogy a fokozott kalcium pótlás D-vitaminnal vagy D-vitamin nélkül is, 10-20%-kal fokozza a szív és érrendszeri halálozás kockázatát. Különös, hogy az orvostudományi kutatásokban hiányoznak azok a szintetizáló elmék, akik egyszerre képesek átlátni a csontritkulás, a D-vitaminkutatás és a K-vitamin kutatás egy irányba mutató eredményeit. A kutatók mindig csak a maguk szűk területével foglalkoznak.

A K-vitamin kutatás mutatott rá arra, hogy az osteocalcin, amely a K-vitaminnal kapcsolatban álló fehérje, nagy mennyiségben található a csontszövetekben. Mivel a csontsejtek termeli, magas szintje a csontépülés jele. Az osteocalcin azonban csak akkor tud ásványi anyagokat megkötni és a csontokba építeni, ha K-vitamin aktiválta. Számos vizsgálat igazolta, hogy az alacsony K1- és K2-vitamin szintje csökkent csontsűrűséget eredményez és gyakoribb a medence, csigolya és combnyak törés. Egy japán vizsgálatban pl. a legalacsonyabb K-vitamin vérszintet mutatóknak 3.6-szor nagyobb volt a kockázata a csigolyatörésre, mint a legmagasabb K-vitamin vérszintűeknek (Tsugawa és mtsi., 2008). Japánban régóta alkalmaznak napi 45 mg menaquinone-4-et (a K2-vitamin egyik fajtája). Ez a dózis a 450-szerese a ma érvényben lévő ajánlásnak. A kezelés hatására csökkennek a törések, erősödik a csont.

Cockayne és mtsi. 2007-es metaanalízisükben 13 vizsgálatot elemeztek, s kimutatták, hogy a K2-vitamin hatására 60%-kal csökkentek a csigolyatörések, 80%-kal a medence törések, és 80%-kal minden egyéb törés kockázata (Cockayne és mtsi., 2007).

A K-vitamin úgy tűnik, az a következő vitamin lesz, amely alapvető szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás megelőzésében. Akár paleo, akár nyugati étrenden él valaki, rendkívül fontos volna naponta megfelelő mennyiségű K-vitaminhoz jutni. Ezt élelmiszerekből fedezni eléggé nehéz, mert a növényekben található K1 nem elég hatásos, a K2-vitamin pedig nagy mennyiségben elsősorban a japán szójababból erjesztett natto-ban található.

Mivel egyre többen kérdezik, mi volna a K- vitamin természetes forrása, megadom a K2-vitamint tartalmazó fontosabb források K2-tartalmát. A táblázat elkeserítő, hiszen természetes forrásból megfelelő mennyiségű K2-vitaminhoz jutni gyakorlatilag lehetetlen.

Ételek K2-vitamin tartalma

100 gramm

Mikrogramm

K2 típusok aránya

Natto

1,103.4

(90% MK-7,10% egyéb MK)

Libamáj pástétom

369.0

(100% MK-4)

Kemény sajt (holland Gouda fajta)

76.3

(6% MK-4,94% egyéb MK)

Lágysajt (francia Brie fajta

56.5

(6.5% MK-4,93.5% egyéb MK)

Tojás sárgája (Hollandiában)

32.1

(98% MK-4,2% egyéb MK)

Libacomb

31.0

(100% MK-4)

Tojás sárgája (USA)

15.5

(100% MK-4)

Vaj

15.0

(100% MK-4)

Csirkemáj (nyers)

14.1

(100% MK-4)

Csirkemáj (sült)

12.6

(100% MK-4)

Cheddar sajt (USA)

10.2

(6% MK-4,94% egyéb MK)

Virsli

9.8

(100% MK-4)

Szalámi

9.0

(100% MK-4)

Csirkemell

8.9

(100% MK-4)

Csirkecomb

8.5

(100% MK-4)

Darált marha (közepesen zsíros)

8.1

(100% MK-4)

Csirke máj (párolt)

6.7

(100% MK-4)

Hot dog

5.7

(100% MK-4)

Szalonna

5.6

(100% MK-4)

Borjúmáj (sütött)

6.0

(100% MK-4)

Savanyú káposzta

4.8

(100% vegyes MK)

Sertéshús (sült)

3.7

(56% MK-4, 29% MK-8, 16% MK-7)

Teljes tej

1.0

(100% MK-4)

Lazac

0.5

(100% MK-4)

Marhamáj (sült)

0.4

(100% MK-4)

Tojás fehérje

0.4

(100% MK-4)

(forrás: Szendi G: Új vitaminforradalom. Jaffa, 2013.)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások

  • Beulens JW, Bots ML, Atsma F, Bartelink ML, Prokop M, Geleijnse JM, Witteman JC, Grobbee DE, van der Schouw YT. High dietary menaquinone intake is associated with reduced coronary calcification. Atherosclerosis. 2009 Apr;203(2):489-93.
  • Chatrou ML, Winckers K, Hackeng TM, Reutelingsperger CP, Schurgers LJ. Vascular calcification: the price to pay for anticoagulation therapy with vitamin K-antagonists. Blood Rev. 2012 Jul;26(4):155-66.
  • Cockayne S, Adamson J, Lanham-New S, Shearer MJ, Gilbody S, Torgerson DJ. Vitamin K and the prevention of fractures: systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials. Arch Intern Med. 2006 Jun 26;166(12):1256-61.
  • Geleijnse JM, Vermeer C, Grobbee DE, Schurgers LJ, Knapen MH, van der Meer IM, Hofman A, Witteman JC. Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: the Rotterdam Study. J Nutr. 2004 Nov;134(11):3100-5.
  • Koos R, Mahnken A,Muhlenbruch G, Brandenburg V, Pflueger B,Wildberger J, et al. Relation of oral anticoagulation to cardiac valvular and coronary calcium assessed by multislice spiral computed tomography. Am J Cardiol 2005;96:747-9.
  • R. Holden, A. Sanfilippo, W. Hopman, D. Zimmerman, J. Garland, A. Morton Warfarin and aortic valve calcification in hemodialysis patients J Nephrol, 2007, 20:417-422
  • Schurgers LJ, Aebert H, Vermeer C, Bültmann B, Janzen J. Oral anticoagulant treatment: friend or foe in cardiovascular disease? Blood. 2004 Nov 15;104(10):3231-2.
  • Schurgers LJ, Teunissen KJ, Hamulyák K, Knapen MH, Vik H, Vermeer C. Vitamin K-containing dietary supplements: comparison of synthetic vitamin K1 and natto-derived menaquinone-7. Blood. 2007 Apr 15;109(8):3279-83.
  • Shea MK, O'Donnell CJ, Hoffmann U, Dallal GE, Dawson-Hughes B, Ordovas JM, Price PA, Williamson MK, Booth SL. Vitamin K supplementation and progression of coronary artery calcium in older men and women. Am J Clin Nutr. 2009 Jun;89(6):1799-807.
  • Tsugawa N, Shiraki M, Suhara Y, Kamao M, Ozaki R, Tanaka K, Okano T. Low plasma phylloquinone concentration is associated with high incidence of vertebral fracture in Japanese women. J Bone Miner Metab. 2008;26(1):79-85.
  • Weijs B, Blaauw Y, Rennenberg RJ, Schurgers LJ, Timmermans CC, Pison L, Nieuwlaat R, Hofstra L, Kroon AA, Wildberger J, Crijns HJ. Patients using vitamin K antagonists show increased levels of coronary calcification: an observational study in low-risk atrial fibrillation patients. Eur Heart J. 2011 Oct;32(20):2555-62.