Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Michael Eades:
A földművelők és a vadászó-gyűjtögetők táplálkozása és egészsége

Forrás: Michael Eades: Nutrition and health in agriculturalists and hunter-gatherers

Fordította, kivonatolta: Mezei Elmira

Az antropológiai feljegyzésekből világosan kiderül, hogy a korai ember egészsége meredeken hanyatlani kezdett, amikor a közösségek áttértek a vadászó-gyűjtögető életformáról a földművelésre. Egy fizikai antropológus kb. két másodperc alatt ránézésre megmondja, hogy egy feltárt csontváz vadászó, vagy földművelő emberé volt-e.

 

 

Amikor megírtam a Múmiák átkának legyőzése fejezetet a Protein Power című könyvemben, többnyire az ókori egyiptomi fáraóknál található betegségek bizonyítékairól írtam, és ezt összefüggésbe hoztam a magas szénhidráttartalmú táplálkozásukkal. A múmiákról szóló anyagok mellett - ami a könyv sokak számára legemlékezetesebb része maradt - írtam egy tanulmányról is, amit az 1970-es években készítettek az Egyesült Államokban, és ami meggyőzően bizonyította a vadászó-gyűjtögető étrend felsőbbrendűségét a földművelő étrenddel összehasonlítva. Na, erre viszont senki nem emlékszik. A minap megint a látóterembe került ez a tanulmány, és elhatároztam, hogy egy kicsit részletesebben bemutatom, mint a Protein Powerban tudtam.

Az antropológiai feljegyzésekből világosan kiderül, hogy a korai ember egészsége meredeken hanyatlani kezdett, amikor a közösségek áttértek a vadászó-gyűjtögető életformáról a földművelésre. Egy fizikai antropológus kb. két másodperc alatt ránézésre megmondja, hogy egy feltárt csontváz vadászó, vagy földművelő emberé volt-e.

Az egyiptomi múmiáktól eltérően, itt nincs lágyszövet maradvány, de a csontváz maradványaiból jól látható, hogy a vadászó népek sokkal egészségesebbek voltak, mint a földművelők. Jobb minőségű csontokkal rendelkeztek, ismeretlen volt náluk a vashiány okozta vérszegénység, semmi nem utalt fertőzésekre, és elvétve voltak lyukas fogaik. Kevesebb ízületi problémára utaló jelet találtak náluk, és általában robosztusabbak, magasabbak voltak, mint földművelő kortársaik. Az egyik teória, amivel ezeket a jelenségeket magyarázni próbálják, azon alapszik, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek kisebbek voltak, és mivel gyakran változtattak helyet, vándoroltak, kevésbé volt valószínű, hogy a fertőző betegségek elszaporodjanak körükben.

Az általunk vizsgált tanulmány több szempontból is rendhagyó. Először is, nagyon sok adatból dolgozik, mert mindkét csoportban sok csontvázat tártak fel. Másodszor, nem vándorló vadászó-gyűjtögetőket hasonlít össze nem vándorló földművelőkkel. Továbbá közös genetikai örökségű, azonos területen élő népeket hasonlít össze. Az egyetlen különbség a két csoport között, hogy különböző időben éltek ugyanott, és mást ettek.

A földművelők egy Hardin Village nevű, híres archeológiai területen éltek 1500-tól 1675-ig Kentucky-ban, az Ohio folyó partján, a mai Portsmouth-tól nem messze. A vadászó-gyűjtögetők ugyanazon térségben, egy Indian Knoll nevű helyen, a Zöld folyó partján, kb. 5000 évvel ezelőtt.

Claire Cassidy, Ph.D., a tanulmány szerzője így ír:

A két térség faunája és flórája, vize, és éghajlata oly mértékben hasonló, hogy feltételezhetjük, hogy a két területen azonos természetes stresszfaktorok voltak jelen, tehát ezek önmagukban nem befolyásolhatták különbözően a két nép egészségét. Egyiküknek sem volt semmilyen kapcsolata európaiakkal, tehát innen nem kerülhettek be fertőzések.

Mit ettek ezek a népek?

Hardin Village-ben az alaptáplálék a kukorica, a bab és a sütőtök volt. Vadnövények és állatok egészítették ki ezt a palettát, (néha szarvas, jávorantilop, apró emlősök, vadpulyka, teknősök), de a nagyrészét a földműveléssel megtermesztett élelmiszerek adták. Indian Knollban nagymennyiségű folyami kagylót és csigát fogyasztottak, valamint lehetőség szerint szarvast, kisebb emlősöket, vadpulykát, teknőst, halat.

Számos egyéb különbség van a két érend között.

A Hardin Village-i étrend magas szénhidrát, míg az Indian Knoll-i magas fehérje tartalmú volt. Egyes vélemények szerint, a primitív földművelők sok fehérjéhez jutottak a gabonákból, azonban az új kutatások hangsúlyozzák, hogy az étrendi fehérje minőségének megítélésénél az esszenciális aminosavak aránya a legfontosabb faktor. Sokkal nehezebb elegendő esszenciális aminosavat elfogyasztani egy kukorica alapú étrenden, mint amikor a fehérje húsból vagy tojásból származik.

A Hardin Village-i területről 296 csontvázat, az Indian Knoll-iról 285-öt tártak fel.

Mit fedett fel ez a csontváz gyűjtemény? Nézzük meg!

A várható élettartam mindkét nemnél jóval alacsonyabb, viszont a csecsemőhalandóság magasabb volt a földművelőknél. Csontelváltozás megjelenéséhez elég hosszú ideig tartó vérszegénység mutatkozott a földművelőknél, míg egyáltalán nem a vadászóknál.

A vashiányos vérszegénység egy valódi hiánybetegség, ami gyakran kíséri az alacsony hústartalmú étrendeket, elhúzódó fertőzéseket vagy krónikus betegségeket. A komoly, hosszantartó vashiány a koponyacsonton is nyomot hagy. A földművelők 8,2 %-nál fellelhető volt ez az elváltozás.

Mindkét populációnál fellelhető volt az alultápláltság, de különböző módon.

Az alultápláltság kimutatásának egyik módja a sípcsontok röntgenvizsgálata. A Harris vonalak megjelenése a sípcsonton azt jelenti, hogy az illető gyerekkorában elég hosszú ideig éhezett ahhoz, hogy megálljon a növekedésben. A másik a fogzománc sérüléseinek vizsgálata, amelyből azt is ki lehet mutatni, hogy milyen hosszú ideig tartott az éhezés. A vadászóknál több Harris vonalat találtak, de rendszeres időközökben, ami azt jelezte, hogy az időszakos alultápláltság az élet normális része volt, míg a földművelőknél sokkal gyakoribb volt a súlyos növekedésbeli leállás.

A csontok bizonyos fertőzésekről is árulkodnak. Ezek a fertőzések mindkét népet érintették, de a földművelőknél jelentősen több gyermeket. Egy bizonyos fertőzéses betegség mindkét népnél fellelhető volt, de a földművelőknél 13-szor volt gyakoribb. A tanulmány szerzője ezt a különbséget "a Hardin Village-iek csökkent ellenálló képességének" tudja be, "a rossz étrend és általános egészség miatt."

A fogak állapotán keresztül gyakran nyerhetünk bepillantást egy közösség egészségi állapotába. A rossz, lyukas fogak nagyon gyakoriak voltak a földművelőknél (átlag 6,74 rossz fog egy férfi szájában), míg a vadászóknál nagyon ritkák (0,73/fő). A nőknél még rosszabb volt az arány. A vadászóknál a 12 éven aluli gyerekeknél nem találtak rossz fogat, míg a földművelőknél már a kétéves gyerekek tejfogai közt is találtak lyukasat. A rossz fogak szoros összefüggésben vannak a táplálék cukortartalmával, illetve a konzisztenciájával. A magas szénhidráttartalmú ételek puhák és ragadósak.

Alább felsoroljuk a szerző megállapításait:

1. A várható élettartam mindkét nem számára alacsonyabb volt a földművelőknél, mint a vadászóknál.

2. A gyermekhalandóság magasabb volt a földművelőknél.

3. A csontelváltozáshoz vezető, hosszantartó vashiány ismeretlen volt a vadászóknál, míg a földművelőknél 50%-ban jelen volt, főleg az öt év alatti gyerekeknél.

4. A növekedés leállások periodikusak és rövidek voltak a vadászóknál, a télvégi élelmiszerhiány miatt, a földművelőknél random fordultak elő, hosszan tartottak, betegség okozta őket.

5. Több gyerek szenvedett fertőzésektől a földművelőknél, mint a vadászóknál.

7. A fogromlás nagyon gyakori volt a földművelőknél, és korai tályogosodáshoz, majd a fogak elvesztéséhez vezetett. A vadászóknál ritka volt, és csak egész időskorban következett be a tályogosodás, a fogazat erős elhasználtsága miatt. E különbségnek a két nép táplálkozásbeli különbsége az oka.

A szerző felveti, hogy amikor egy korai populáció felcseréli a valódi ételek fogyasztását szénhidrátokra, hamar kialakulhat egyfajta függőség, mert ezek az ételek édesek és szénhidráttartalmuknál fogva könnyen rájuk lehet szokni.

A Hardin Village-i táplálkozási szokások hasonlóak a modern földművelőkéhez, ahol a gyerekek eléggé egészségesek addig, amíg szopnak. Az elválasztás után puha, kásaszerű ételeket kapnak, amelyek többnyire szénhidrátot tartalmaznak. (Afrika és Közép-Amerika nagy részén egy cukorból, vízből, és kukoricalisztből készült pépet kapnak, Jamaicában a kukorica helyett zöld banánnal).

Néhány héten belül hasmenés, súlycsökkenés, és mindenféle fertőzés alakul ki ezeknél a gyerekeknél, akik végül kwashiorkor-t is kaphatnak, ami egyfajta fehérjehiány eredménye, és modern kórházi ápolás hiányában halálhoz is vezethet. (A betegség neve a ghánai nyelvből származik, és azt jelenti, hogy "a betegség, amit akkor kap a gyerek, amikor új baba születik"). Egy enyhébb, úgymond látens formája hosszútávon is fennmaradhat, és a későbbi megromlott egészség, gyenge ellenállóképesség táptalaját képezi.

Gondoljunk erre, amikor egy gyerekorvos legközelebb azt ajánlja, hogy a baba elválasztás után valamiféle gabonapépet kapjon. Lényegében mind ezt ajánlja. A mi gyerekorvosunk is ezt ajánlotta, amíg én közbe nem léptem. Onnantól kezdve a gyerekeink pürésített pulykát, disznóhúst, csirkét és egyéb húsféléket kaptak zöldségekkel és semmi gabonát.

El kell gondolkodni azon is, hogy egy nép miért cseréli fel az egyértelműen magasabb tápértékű étrendjét a gabona alapú étkezésre? Erre több válasz is van: egyrészt, mert elfogy a vadászható állatok száma a vidéken, másrészt, mert a törzsi háborúk miatt kihalnak a vadászok, és az ottmaradt nők és a közösség gyengébb tagjai úgy tudnak élelemhez jutni, hogy gabonanövényeket termesztenek. Az emberek a modern társadalmakban előnyben részesítik a magas szénhidráttartalmú gabonákat és hüvelyeseket a hússal szemben, és ezt a hivatalos ajánlások is csak megerősítik. Ha a "táplákozási szakértőkön" múlna, akkor még több gabonát ennénk, mint amennyit már így is ajánlanak.

De jusson eszünkbe a fenti tanulmány konklúziója, amikor valaki legközelebb nagy hévvel megpróbál minket a gabonaevésre rábeszélni, és egyszerűen mondjunk nemet.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre