Jalal és mtsi.:
A fokozott fruktóz bevitel kapcsolata a magas vérnyomással

A fejlett országokban a magas vérnyomás a legelterjedtebb krónikus betegség. Az Egyesült Államok felnőtt lakossága körében a XX. század fordulóján kb. 5-10% volt a gyakorisága, mára kb. 31% lett. Még ijesztőbb tendencia, hogy egyre gyakoribb az elsődleges magas vérnyomás a serdülőkorú fiataloknál. Ennek nagyon súlyos következményei lehetnek, mivel a magas vérnyomás a szívkoszorúér megbetegedések, a pangásos szívelégtelenség, a sztrók és a krónikus vesebetegség egyik elsődleges okozója, és ez világszerte évente több mint 7 millió halálozáshoz vezet. Annak ellenére, hogy számos hatékony magas vérnyomás elleni szer létezik, ezeknek a pácienseknek a kétharmada vagy kezeletlen marad, vagy hatástalan kezelést kap. Ezért rendkívül fontos meghatározni azokat a potenciálisan megváltoztatható faktorokat, amelyek hozzájárulnak a megnövekedett magas vérnyomás betegségek számához. Az egyik ilyen pl. az 1900 óta nagymértékben megnövekedett fruktózfogyasztás, különösen az üdítőitalokon és édes péksüteményeken keresztül. Patkányokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a fruktóz képes emelni a vérnyomást.

Kevés epidemológiai vizsgálat elemezte a fruktóz és a vérnyomás kapcsolatát, és az eredmények ellentmodásosak voltak, ezért mi alaposan feldolgoztuk a rendelkezésre álló adatokat. A résztvevők az amerikai lakosság teljes keresztmetszetéből tevődtek össze.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Az adatgyűjtés a következő protokoll szerint történt: látogatás a résztvevők otthonában, anamnézis felvétele (sztenderd kérdőív kitöltésével), részletes orvosi vizsgálat, vérvétel. A résztvevők kizárólag olyan 18 éven felüliek voltak, akik az étkezési szokásaik adatait teljes egészében feltárták, és orvosilag igazoltan semmilyen előzetes magas vérnyomás problémával nem rendelkeztek.

Legfőbb előrejelző és eredmény

Az ételfogyasztás-gyakoriság kérdőívek elemzése egy alapos és megismételhető eljárás az átlag étrendi szokások felmérésére. Röviden, minden élelmiszer mellé volt rendelve a fruktóztartalma grammban megadva. Csak a hozzáadott cukorból származó magas fruktóztartalmú élelmiszerek voltak a listán, mint pl.: gyümölcslevek, cukros üdítők, piték, torták, rétesek, fánkok, kekszek, tejes desszertek, csokoládé, cukorkák, és aszalt gyümölcsök. A friss gyümölcsök nem szerepeltek, mert bár bennük is van fruktóz, ugyanakkor sok káliumot, C-vitamint és egyéb antioxidánst tartalmaznak, amelyek állatkísérletekben sikeresen ellensúlyozták a fruktóz hatását. Az átlag fruktózfogyasztás napi 2,5 üdítőnek felelt meg (74g/nap). Korábbi beszámolók szerint a napi két vagy több üdítő ital fogyasztása megnövelheti az albuminuria (a vizeletben megjelenő emelkedett fehérje - albumin - szint) kockázatát is.

Egyéb tényezők

Az eredményeket potenciálisan befolyásoló tényezőket a korábbi vizsgálatok vagy a biológiai valószínűségük szerint határoztuk meg. Az alábbi faktorokat vettük figyelembe: életkor, nem, faj/etnikum, dohányzás, cukorbetegség, fizikai aktivitás, derék körméret, testtömeg index, glükóz, húgysav, összkoleszterin, HDL koleszterin, triglicerid, LDL koleszterin, és eGFR (vese funkció). Vizsgálatunk többféle módszer használatával statisztikailag szignifikáns eredményt mutatott.

EREDMÉNYEK
A 4528 résztvevő közül 2774-nek volt normális szisztolés értéke (120 hgmm). A maradékból 1369-nek volt emelkedett, és 355-nek enyhe, illetve középsúlyos hipertóniája. Az emelkedett, és már kialakult hipertónia az idősebb, és főként a férfi résztvevőkre volt jellemző. A magasabb vérnyomásúaknál gyakoribb volt a cukorbetegség, a nagyobb derék körméret, magasabb szérum glükóz és húgysav szint.

A fruktózbevitellel önállóan összefüggő faktorok

A nem-spanyolajkú fekete faj, az össz-szénhidrát és C-vitamin bevitel önállóan és közvetlenül összefüggött a magas fruktóz bevitellel. Az étkezési nátrium, kálium, és alkoholfogyasztás ugyanakkor külön-külön, és fordított összefüggést mutatott a magas fruktózbevitellel. Az összkalóriabevitel és a szérum húgysav szint nem függtek össze a magas fruktózbevitellel.
A megnövelt fruktóz bevitel egy többváltozós elemzésben 26, 30, illetve 77%-al magasabb kockázathoz vezetett a következő klinikailag releváns vérnyomás határértékeknél: 135/85, 140/90, és 160/100 mmHg. Majdnem tökéletesen ugyanez volt az eredménye egy logisztikus regressziós analízisnek is, ahol a fruktózbevitelt folyamatos értékként vették figyelembe. Ezen kívül csináltunk egy másik kísérletet is, ahol a fruktóz szisztolés és diasztolés értékekre külön-külön gyakorolt hatását mértük. Minél magasabb volt a szisztolés érték, annál nagyobb százalékkal növekedett a vérnyomás. A 140 és 159 mmHg közötti résztvevőknél 36%-al, a 160mmHg-val rendelkezőknél több mint duplájára nőtt. A diasztolés értéket nem befolyásolta a fruktóz.

MEGVITATÁS

Egy nagy reprezentatív amerikai mintán független összefüggésről számolhatunk be a hozzáadott cukorból származó fruktózbevitel és az emelkedett vérnyomás között, függetlenül az egyéb betegségektől, demográfiai paraméterektől, fizikai aktivitástól, összkalória beviteltől, étrendi faktoroktól, mint pl. a szénhidrát-, alkohol-, só- és káliumbevitel. Megmutattuk, hogy a NHANES populáció fruktózbevitele 74 g/nap volt (2,5 üdítőital naponta). Ennél a populációnál a nagy mennyiségű napi fruktózbevitel lehet az oka, hogy egyéb vizsgálatok nem találtak összefüggést a fruktóz és a vérnyomás között, mi viszont igen.

Dhingra és mtsai a Framingham Szív Vizsgálatban feltérképezték az üdítőitalfogyasztás és a metabolikus szindróma közötti kapcsolatot. Azoknak, akik napi egy üdítőt fogyasztottak, a magas vérnyomás kivételével, 25-32%-al magasabb volt a kockázata a metabolikus szindróma egyéb összetevőire (elhízottság, megnövekedett derék körméret, emelkedett éhomi glükóz, magas triglicerid és alacsonyabb HDL koleszterin szint).

Az USDA (U.S. Department of Agriculture) szerint azonban az elfogyasztott cukornak csak egyharmada származik üdítőkből, a többi péksüteményekből, gyümölcslevekből, tejes desszertekből és édességekből. Így az üdítőital fogyasztás a valósnál alacsonyabb cukorfogyasztást tükröz. Forman és mtsai három nagy vizsgálatban elemezték a fruktóz és a hipertónia kapcsolatát, és nem találtak kapcsolatot. Azonban ezekben a vizsgálatokban kizárólag egészségügyi dolgozókat mértek fel, akiknek az átlagosnál jóval magasabb a friss gyümölcs fogyasztása, aminek a fruktóztartalma egészen másként hat a szervezetben.

Vizsgálati eredményeink függetlenek az összkalória és az össz szénhidrát beviteltől, valamint számos, a vérnyomás tekintetében potenciálisan szignifikáns járulékos faktort figyelembe vettünk, mint pl. a sófogyasztás és a testsúly. Konklúziónk, hogy az emelt fruktózfogyasztás, akár közönséges cukor (a répacukor ugyanis részben fruktózzá bomlik le - Sz. G. megj.), akár magas fruktóztartalmú kukoricaszirup formájában, összefügg a magas szisztolés vérnyomással olyan amerikai egyéneknél, akiknek semmilyen vérnyomás problémájuk addig nem volt. Több vizsgálat szükséges annak felderítésére, hogy a csökkentett fruktóz fogyasztás lecsökkenti-e a vérnyomást és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.