Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Halálos orvoslás

A vezető halál ok az orvosi kezelés

Dr. Gary Null; dr,Carolyn Dean; dr. Martin Feldman; dr. Debora Rasio; és Dorothy Smith, PhD írása

A Tények-tévhitek számára fordította: Sarlós Éva
Kommentár: Szendi Gábor

Forrás: www.lef.org

 

 

Megdöbbentő elemzés arról, hogy az USA-ban orvosi műhibákba, gyógyszermellékhatásokba, kórházi fertőzésekbe, egyszóval az orvosi kezelésbe évente többen halnak meg, mint a retteget rákban, vagy szív és érrendszeri betegségekben. Hasonló elemzések láttak napvilágot Angliában és más országokban is. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sokkal fejletlenebb magyar egészségügyben a helyzet legalább olyan sötét, ha nem sötétebb, mint a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban. Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mibe ölik a pénzünket.

A természetes gyógyszerek ostrom alatt állnak, mivel a gyógyszervállalatok lobbistái sürgetik a törvényhozókat, hogy fosszák meg az amerikaiakat a táplálék kiegészítők (vitaminok, nyomelemek, enzimek, növényi kivonatok, stb.) előnyeitől.
Gyógyszergyárak vezető csoportjai rágalmazó médiakampányokat indítottak el, hogy az egészséges életstílus értékét rossz hírbe keverjék. Az FDA továbbra is megakadályozza azokat, akik megpróbálják természetes készítményekkel helyettesíteni a receptre felírt gyógyszereket.
Ezek a természetes gyógyszerek elleni támadások elfedik azt a halálos problémát. ami mostanáig tudományos tanulmányok oldalainak ezreibe volt eltemetvbe. Válaszként erre az alaptalan érdeklődéskeltésre a természetes gyógyszerek iránt, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet a „kormány által jóváhagyott” gyógyszerek független minőségi felülvizsgálatát kezdeményezte. E mélyrehatóan elemző tanulmány megdöbbentő ténymegállapításai azt jelzik, hogy a legtöbb halált az Egyesült Államokban ezek a hagyományos gyógyszerek okozzák.
Az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet egy nonprofit szervezet, amely független kutatásokat szponzorált az elmúlt 30 évben. Hogy megerősítse merész állítását, mely szerint a hagyományos gyógyszerek Amerika első számú gyilkosai, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet elrendelte, hogy minden, az amerikai gyógyszereket érintő vádat publikáljanak lektorált tudományos tanulmányok formájában.
Azért kell elolvassák a tények ezen elképesztő összeállítását, mert ez dokumentálja, hogy azok, akik meg akarják akadályozni a természetes terápiák használatát, félrevezetik a közvéleményt. Több mint 700 000 amerikai hal meg évente a kormány által szentesített gyógyszerektől, miközben az FDA és más kormányszervezetek a biztonságos alternatívákat ajánlók üldözésével keltik azt a látszatot, mintha védenék az embereket.
Az lektorált orvostudományi publikációk és állami egészségügyi statisztikák mélyreható felülvizsgálata azt mutatja, hogy az amerikai gyógyszerek többet ártanak, mint használnak.
Évente körülbelül 2.2 millió amerikai kórházi páciens van kitéve a receptre felírt gyógyszerek okozta káros mellékhatásoknak (1). 1995-ben dr. Richard Besser a CDC (a Szövetségi Kórmegelőzési Központ) munkatársa évente 20 millióra becsülte a vírusfertőzésekre szükségtelenül felírt antibiotikumok számát; 2003-ban dr. Besser évente több 10 millió szükségtelenül felírt antibiotikumról beszélt (2,2a). Évente körülbelül 7.5 millió felesleges orvosi és műtéti beavatkozás történik az USA-ban (3), míg körülbelül 8.9 millió amerikai kerül szükségtelenül kórházba (4). Amint a következő táblázatból látszik, az orvosi eredetű halálokok becsült száma – azoké az eseteké, amelyek során az elhalálozást a gondatlan orvosi kezelés, sebészeti beavatkozás, vagy kórmegállapítás okozta – az USA-ban évente 783, 936. Evidens, hogy az államokban maga az amerikai egészségügyi rendszer a halálesetek és sérülések okozója. Összehasonlításképpen 2001-ben megközelítőleg 699,697 amerikai halt meg szívbetegségben, míg 553,251 rákban (5).

1. táblázat: Becsült éves halálozási számok és az egészségügyi beavatkozások gazdasági költségei

Körülmények

Halálesetek

Költségek

Forrás

káros gyógyszeres mellékhatások

106,000

$12 milliárd

Lazarou (1), Suh (49)

orvosi hibák

98,000

$2 milliárd

IOM (6)

felfekvések

115,000

$55 milliárd

Xakellis (7), Barczak (8)

fertőzések

88,000

$5 milliárd

Weinstein (9), MMWR (10)

rossz táplálkozás

108,800

-----------

Nurses Coalition (11)

Járóbeteg-rendelés

199,000

$77 milliárd

Starfield (12), Weingart (112)

szükségtelen beavatkozások

37,136

$122 milliárd

HCUP (3,13)

Sebészeti okok

32,000

$9 milliárd

AHRQ (85)

Összesen:

783,936

$282 illiárd

 

Alkalmazva Leape 1997-es 3 milliós (14) orvosi- és gyógyszer hiba számát, s megszorozva a 14%-os halálozási rátával, amit 1994-ben (16) használt, 420,000-es éves halálozási rátát kapunk, amit gyógyszerkezelési és orvosi hibák kombinációja okozott. A Lazorou-féle 106,000 gyógyszerelési hiba és a IOM (Orvostudományi Intézet) által becsült 98,000-es éves orvosi műhiba szám helyett ezt az adatot használva, további 216,000 halálesettel növekedve, az összes éves haláleset 999,936-ra jön ki.

2. táblázat: Éves halálozás és az egészségügyi beavatkozások gazdasági költségei

körülmények

halálesetek

Költségek

Forrás

Gyógyszermellékhatások orvosi hibák

420,000

$200 milliárd

Leape (14)

Felfekvések

115,000

$55 milliárd

Xakellis (7), Barczak (8)

Fertőzés

88,000

$5 milliárd

Weinstein (9), MMWR (10)

Rossz táplálás

108,800

-----------

Nurses Coalition (11)

Járóbeteg-rendelés

199,000

$77 milliárd

Starfield (12), Weingart (112)

Szükségtelen beavatkozások

37,136

$122 milliárd

HCUP (3,13)

Sebészeti okok

32,000

$9 milliárd

AHRQ (85)

Összesen

999,936

 

 

 

 

 

 

A szükségtelen orvosi beavatkozások számbavétele nagyon fontos elemzésünkben. Bármely invazív (vágást, behatolás jelentő), szükségtelen orvosi eljárást a tágabb értelemben vett orvosi eredetű ártalom részének kell tekinteni.
Sajnos, az okokat és következményeket nem monitorozzák. A szükségtelen beavatkozások elszenvedői olyan emberek, akik bele vannak kényszerítve egy veszélyes egészségbiztosító rendszerbe. Ezen személyek - mind a 16,4 millió emberi élet - egy olyan úton járnak, aminek fatális következményei lehetnek. Pusztán egy kórházba menetel a következőket okozhatja:
A 16.4 millió emberből, 2.1%-nak van esélye (186,000 érintettnek) súlyos gyógyszeres mellékhatásokra (1)
A 16.4 millió emberből, 5-6% esélyes (489,500 érintett) hogy kórházi fertőzést szenved (9)
A 16.4 millió emberből, 4-36%-nak van esélye (1.78 millió érintett) hogy iatrogén sérülést szerez (orvosi hiba és gyógyszerek káros mellékhatásai). (16)
a 16.4 millió emberből, 17% esélyes (1.3 millió érintett) kezelési hibára. (40)
Ezek a statisztikák egyéves intervallumot reprezentálnak. A legkonzervatívabb statisztikai adatainkat használva a következő 10 évre az alábbi halálozási arányokat vetítjük előre:

3. táblázat: az orvosi beavatkozások 10 évre előrebecsült halálozási rátája

Körülmények

10-éves halálozás

forrás

Káros gyógyszermellékhatások

1.06 millió

(1)

Orvosi hibák

0.98 millió

(6)

felfekvések

1.15 millió

(7,8)

Kórházi fertőzések

0.88 millió

(9,10)

Rossz táplálkozás

1.09 millió

(11)

Járóbetegek

1.99 millió

(12, 112)

Szükségtelen beavatkozások

371,360

(3,13)

Sebészeti eredetű

320,000

(85)

összesen

7,841,360

 

Az általunk 10 évre előrebecsült 7.8 milliós iatrogén (orvosi kezelés) eredetű halálokok száma meghaladja az USA egész hadtörténetének eddigi összes áldozataiét.
A szükségtelen orvosi beavatkozásokból eredő általunk előre jelzett 10 éves adatok szintén drámaiak.

4. táblázat: szükségtelen orvosi beavatkozások száma a következő 10 évben

Szükségtelen esetek száma

10-évre kalkulálva

Iatrogén esetek

Kórházi kezelések

89 millió (4)

17 millió

beavatkozások

75 millió (3)

15 millió

összesen

164 millió

 

Ezek az adatok azt mutatják, hogy körülbelül 164 millió ember — több mint az USA teljes lakosságának a fele— részesül szükségtelen orvosi beavatkozásban 10 éves perióduson belül.
Még soha nem jelent meg egy cikkben összefoglalva a sokféle iatrogén ok átfogó statisztikája. Az orvostudomány több 10 ezer cikket jelentet meg évente , mindegyik a teljes kép egy vékony szeletét ábrázolja. Csak egy darabot nézni és megpróbálni megérteni az előnyöket és kockázatokat olyan, mint egy centire állni egy elefánttól és megpróbálni lerajzolni az egészet. Hátrébb kell lépni, hogy a teljes képet lássuk, amint most tettük ezt. Az egészségügy minden szakterületének megvannak a megbetegedési és halálozási adatai. Mi most precíz munkát végeztünk átvizsgálva tanulmányok és cikkek ezreit, összerakva a puzzle-t.
Működik az amerikai egészségügy?
Az USA egészségbiztosítási kiadásai elérték az 1.6 trillió dollárt 2003-ban, a bruttó nemzeti termék 14%-át (15). Figyelembe véve ezt a hatalmas kiadást, miénk kéne hogy legyen a világ legjobb egészségügye. Meg kéne előznünk és visszafordítanunk a betegségeket, minimális kárt okozva. Az alapos és objektív felülvizsgálat azonban azt mutatja, épp az ellenkezőjét tesszük. Azért, mert a rendkívülien szűk, technológiai által vezérelt kontextusban, amelyben a jelenkori orvostudomány vizsgálja az emberi jelenséget, elvesznek a tágabb összefüggések.
Az orvostudomány nem veszi figyelembe az egészséges emberi szervezetnek következő kiélezett fontosságú szempontjait: (a) a stresszt és ennek hatásait az immunrendszerre és az életfolyamatokra; (b) a testmozgás hiányát; (c) a túlméretezett kalória-bevitelt; (d) a túlzottan feldolgozott és természetes sajátságaitól megfosztott élelmiszereket, amelyeket denaturált és vegyileg fertőzött talajban termesztenek; és (e) a több tízezer környezetet károsító toxin hatását. Ahelyett, hogy ezeket a betegség okozó faktorokat minimalizálnánk, több betegséget okozunk az orvosi technológiák, diagnosztikai eljárások, az orvosi és sebészeti eljárások és gyógyszerkészítmények túlzott használatával. E terápiás stratégia hatalmas kára annak az eredménye, hogy csekély erőfeszítést és pénzt fordítunk a betegségmegelőzésre.
Az iatrogén esetek hiányos jelentése
Az iatrogén eseteknek mindössze 5%-20%-áról számolnak be (16,24,25,33,34). Ez azt jelenti, hogy ha az orvosi hibákat teljes mértékben és pontosan jelentenék, akkor az éves iatrogén eredetű halálozási számunk sokkal több lenne, mint 783,936. 1994-ben Leape szerint az évi 180,000 orvosi eredetű hibák okozta halálszám megfelel annak, hogy egy éven át minden második nap három jumbo-jet lezuhan (16). A mi jóval nagyobb adatunk napi 6 jumbo-jet lezuhanásának felel meg.
Amit le kell vonnunk ebből a jelentésből, az az, hogy az orvostudománynak teljes és átfogó reformra lenne szüksége – az egészségügyi oktatási intézmények tananyagától kezdve, a betegek megóvásáig a túlzott egészségügyi beavatkozásoktól. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk semmin változtatni, amíg nem vagyunk őszinték a tekintetben, hogy min kéne változtatnunk. Ez a jelentés egyszerűen megmutatja, hogy milyen változtatásokra lenne szükség.
Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, mi áll a változás útjában: hatalmas gyógyszeripari és orvos-technológiai vállalatok erős befektetői csoportokkal a háttérben, óriás befektetéseikkel az egészségügyi iparba. Orvosi kutatásokba fektetnek be, egészségügyi oktatási intézményeket és kórházakat támogatnak, orvosi lapokban hirdetnek. Mély zsebekkel csábítják a tudósokat és egyetemi embereket, hogy támogassák erőfeszítéseiket.
Az ilyen pénzügyi támogatás billenti át a szakmai óvatosságot az új terápiák és gyógyszerek kritikátlan elfogadásába. Csak rá kell pillantani azokra az emberekre, akik a kórházi, orvosi és kormányzati egészségügyi felügyelő testületeket alkotják, hogy lássuk az összeférhetetlen érdekeket. A nagyközönségnek nincs tudomása ezekről az összefonódó érdekekről.
Például egy 2003-as tanulmány szerint az egészségügyi iskolák kutatóinak fele, akik tanácsadóként működnek a klinikai vizsgálatokat felügyelő bizottságokban, a gyógyszeripar tanácsadóiként is dolgoznak (17). A tanulmány szerzői aggódalmukat fejezték ki, hogy ilyen nagy tanácsadói arány érdekösszeférhetetlenséget eredményez. A szerzők egyike, dr. Erik Campbell, a főszerző, nyilatkozta, hogy „ Korábbi kutatásunk szerint az ipari elkötelezettségek befolyásolhatják a tudományos magatartást, olyan dolgokhoz vezetve, hogy a tudományos adatokat kereskedelmi titoktartás védi és a kutatási eredményeket késedelmesen közlik. Lehetséges, hogy a vállalatokkal való hasonló kapcsolat befolyásolhatja az klinikai kutatásokat felügyelők tevékenységét és magatartását.” (18)
Ovosi etika és érdekütközés a tudományos orvoslásban
Jonathan Quick, a WHO alapvető gyógyszer és gyógyhatású készítmények ügyeinek igazgatója írta egy mostani WHO közleményben: „Ha a klinikai kísérletek kereskedelmi vállalkozásokká válnak, amelyekben az önérdek legyőzi a közérdeket, akkor a szociális szerződés, amely megengedi a kutatást humán alanyokon az orvosi fejlődés érdekében, érvényét vesztette. " (19)
A New England Journal of Medicine korábbi szerkesztőjeként , dr.Marcia Angell azért küzdött, hogy fel hívja a figyelmet a tudományos kutatások elüzletiesedésére. Leköszönő vezércikkében, aminek a címe „Eladó az akadémiai orvoslás?” Angell azt nyilatkozta, hogy a növekvő érdekütközések beszennyezik a tudományt és erősebb korlátozásokra hívják fel a figyelmet a kutatók gyógyszerészeti részvényvásárlásai és más pénzügyi ösztönzőik vonatkozásában: (20) „Mikor a határ az ipar és az akadémiai orvostudomány között olyan elmosódottá válik, mint napjainkban, az ipar üzleti céljai számos módon befolyásolják az egészségügyi oktatási intézmények misszióját.” Angell nem értékelte le a kutatások hasznát, de véleménye szerint jelenleg Fauszt-i alku áll fent az egészségügy oktatási intézményei és a gyógyszeripar között.
Angell kilépett a New England Journal-tól 2000 júniusában. 2002 júniusában a New England Journal of Medicine kijelentette, hogy felvesz olyan újságírót, aki elfogad pénzt gyógyszergyáraktól, mert túl nehéz olyat találni, akinek nincsenek elkötelezettségei. Az újság egy másik néhai újságírója, Dr. Jerome Kassirer, azt nyilatkozta, hogy nem ez volt a helyzet, és számos elérhető kutató van, aki nem dolgozik gyógyszergyáraknak. (21) Egy ABC hírriport szerint, a gyógyszerészeti vállalatok több mint 2 milliárd dollárt költenek évente az orvosokkal történő 314,000 találkozásra.
Az ABC hírriport szintén megjegyezte, hogy egy tanulmány a klinikai próbákról kimutatta, hogy mikor egy gyógyszervállalat pénzt fektet egy kutatásba, 90% az esélye annak, hogy a gyógyszer hatásosnak bizonyul, ellenben a nem gyógyszergyár által finanszírozott kutatás csak az esetek mintegy 50 %-ában hoz kedvező eredményt. Úgy tűnik, hogy a pénzen nem lehet szerelmet vásárolni, de bármilyen kívánatos „tudományos” eredményt igen. Cynthia Crossen, a Wall Street Journal munkatársa, 1996-ban publikálta a Beszennyezett Igazság: Amerika tényeinek manipulálása ( Tainted Truth : The Manipulation of Fact in America) című könyvét, amely a statisztikai adatok meghamisításának széles körben elterjedt gyakorlatáról szól. (22) A tudományos kutatások helyzetét kommentálva azt írja: „A pokolba vezető út a szervezett kutatás dollárjaival van beborítva, melyek kitöltik a hézagokat, melyeket a kormányzati kutatási alap benne.”
Adatai a pénzügyi összefonódásokról megmutatják, hogy 1981-ben a gyógyszeripar 292 millió dollárt adott kollégiumoknak és egyetemeknek kutatási célokra. 1991-ig ez az adat meghaladta a 2.1 milliárdot.

Kommentár:
Az eredeti tanulmány 33 nyomtatott oldal, én itt csupán egy röviditett verziót közlök. (A szövegben számokkal jelölt szakirodalmi hivatkozásokat az eredeti forrásszöveg tartalmazza.) Miért fontos nekünk, mi folyik az USA-ban? Azért, mert az USA egészségügye, bár a mienkénél sokkal fejlettebb, mégis lényegében azonos módon működik, s így az ottani adatokból becsülhetőek a hazai adatok, melyek így persze megtévesztően optimisták, de még így is riasztóak. Mivel amerikában 300 millióan élnek, az USA adatait harminccal elosztva kapjuk a „legjobb esetben” becslést Magyarországra. Ha kerekitve 1 millióra becsülik az USA-ban a félregyógyszerelés, gyógyszermellékhatások és orvosi műhibák okozta halálesetek számát, akkor ez nálunk évente 30 000 halálesetet jelent. Ennyi embernek nem kellett volna meghalnia, ha megfelelő kezelést kap. Ez megdöbbentő szám, és valószínű, hogy a magyar egészségügyi viszonyok ismeretében ez még túl szép is.
A szakirodalmi adatok alapján a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az orvosok, kórházak, védve alkalmazottaikat és önmagukat, a félregyógyszerelés, orvosi műhiba esetek töredékét jelentik csak. Az ismertté vált műhibák döntő többségét a beteg vagy hozzátartozója jelenti, azonban a laikusok csak egészen nyilvánvaló esetben fordulnak ehhez az eszközhöz, mert mindenki tudja, hogy az egészségügyben a „kéz kezet mos” elv alapján rendkívül nehéz műhibákat utólag igazolni. Így a legtöbb halál és kezelés által okozott megbetegedés, egészségkárosodás rejtve marad, mert úgy tüntetik fel, mint az alapbetegség elkerülhetetlen rosszabbodását, vagy mint egy újabb kialakult betegséget. A beteg halálát pedig vagy betegségének, vagy életkorának lehet tulajdonítani. A halál okát megállapítani hivatott kórbonctani vizsgálatokat abban a kórházban végzik mindig, ahol a haláleset történt, s egy patológus sem akarja majd saját kollégáit feljelenteni, ellehetetlenítve további életét és munkáját. Leape vizsgálatai szerint a megállapított halálokok 35-40%-a téves. És jól tudjuk, hogy ha mondjuk helytálló is a halál oka, teszem azt szívinfarktus, az még semmit nem mond arról, hogy netán egy rosszul alkalmazott kezelés okozta-e. Ismeretes pl. hogy a Vioxx fájdalomcsillapító szedése során 50 000 ember halt meg infarktusban és sztrókban, ám ezt az egyes konkrét esetekben elég nehéz igazolni.
Úgy becsülhető, hogy a orvosi műhibák kb. 5%-ra derül fény, és akkor még nem beszéltünk arról, ami pl. antidepresszáns vagy a koleszterincsökkentők ügyében folyik: az ugyanis már nem műhiba, ha legalizálják a haszontalan, értelmetlen és ráadásul életveszélyes kezeléseket. Ilyenkor az orvost védi az, hogy a szakmai protokoll szerint járt el.
Jól tudjuk, hogy Magyarországon a feudális viszonyokkal jellemezhető egészségügy és orvos-beteg kapcsolat még inkább kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki is merjen panaszt tenni, igazát keresni, pláne bíróságra menni. Amikor a szülészek hálapénz tarifáját közzétevő webszájtot az adatvédelmi ombudsman törvénytelennek minősítette, akkor az állampolgárban joggal támad az az érzés, hogy még ha rokona bele is halt a kezelésbe, akkor is reménytelen dolog az igazát a bíróságokon keresni.
További probléma, írják a szerzők a tanulmányban, hogy a törzskönyvezés után, a piacra került gyógyszerrel le kell folytatni még egy biztonságossági vizsgálatot. Erre azért van szükség, mert a klinikai vizsgálatokban gyakran egészséges embereken, de legalábbis erősen szelektált betegmintán próbálják ki a gyógyszereket, amit aztán a napi praxisban mindenféle egyéb betegségben szenvedő és mindenféle egyéb gyógyszert szedő betegeken alkalmazzák. Valós körülmények közt azonban a veszélyek és mellékhatások sokkal drámaibbak. Az FDA jelentése szerint az 1976 és 1985 közt forgalomba hozott gyógyszerek 51.2%-ról derült ki kiterjedt alkalmazásuk során, hogy olyan súlyos mellékhatásokat eredményezhetnek, mint szívleállás, anafilaxiás sokk (súlyos allergiás roham), légzésleállás, vese és májleállás, súlyos vérképzési zavarok, születési defektusok, vakság, stb. (47). Olvasva ezt, ismét megerősödik bennem a meggyőződés, hogy a Tények-Tévhitek szájtra mindaddig szükség lesz, amíg a magyar egészségügyben balkáni színvonal uralkodik a betegek kockázatokról történő tájékoztatása terén. Magyarországon vidáman lehet életveszélyes gyógyszereket úgy hirdetni, mintha a kockázatnak még a halvány árnyéka sem lenne. Szándékozok a későbbiekben gyakran visszatérni egy-egy életveszélyes gyógyszer kockázatainak ismertetésére, ezt az antidepresszánsokról indított webszájtomon már megkezdtem. Itt csak megemlítem, hogy aki pl. Fosamax-ot szed abban a hiszemben, hogy csontjai ettől erősödnek, legjobb, ha magas összegre életbiztosítást köt.
A tanulmány a későbbiekben foglalkozik az indokolatlan császármetszések és méheltávolitások kérdésével. 1965-ben 4.5% volt a császármetszéses születések aránya, 1986-ban 24.1%. Azóta nyilván ez az arány tovább romlott. Az elemzések szerint az amerikai nők 1/3-nál távolítják el a méhet ilyen-olyan okokból. A kórházi fertőzések, amelyek gyakran halálosak, mert rezisztens törzsek tanyáznak a kórtermekben, 100 kórházi felvételből 5-6 beteget érint. 1995-ben 88 000-re becsülték a kórházi fertőzésekben meghaltak számát. Úgy tűnik, kórházba menni, akárcsak Semmelweis korában, életveszélyes.
De járóbetegnek sem életbiztosítás lenni. Egy 2000-ben született tanulmány szerint a járóbetegek félrekezelése 199 000 halálhoz vezet. Osszuk el harminccal, máris 6000 beteget gyászolhatunk. Drága az egészségügy? A járóbeteg ellátásban a félrekezelések az USA-ban 116 millió extra orvosi vizithez vezettek és 17 millió sürgősségi ellátást eredményeztek. Ossza el ezt is harminccal, hogy lássa, mibe kerül mindannyiunknak a trehány munka és az orvostudományi hamisítások. Mellesleg nemrég jelent meg egy amerikai vizsgálat, miszerint évente 7000 ember hal csak abba bele, hogy orvosa rondán írt, és a gyógyszerész rossz adagban, vagy rossz gyógyszert adott ki.
A szerzők írnak arról is, ami kimarad az ilyen statisztikákból. Az, mint említettem én is, amikor úgy alkalmaznak egy gyógyszert vagy orvosi beavatkozást, ahogy az elő van írva, csakhogy az eltagadott mellékhatások miatt további „engedélyezett” halálozások és károsodások történnek. Jól tudjuk, hogy pl. a milliárdokba kerülő mammográfiás mellrákszűrés statisztikai elemzések szerint nem ment életet, viszont a sugárterhelés fokozza a mellrák kockázatát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kéne szűrni, de ennek hatékonyabb módja az önvizsgálat. Hasonló a helyzet a paracetamollal. Mint korábban megírtam, pontosan lehet tudni, hogy Angliában évente 70 000 paracetamol mérgezés történik, és évente 300 és 3000 közötti számban meg is halnak tőle emberek, de ez is "legalizált halál": ismert súlyos mellékhatások ellenére is kisbabáknak is ezt ajánlják.
Az egészségügy drága az embereknek, drága a kormánynak. De ami drága nekünk, az jó üzlet másoknak.Ami nekünk sok kiadás, az másnak sok bevétel. A vizitdíj, és az egyre növekvő TB terhek egy olyan egészségügyet tart életben, amely egyben, az USA statisztikáiból kiindulva, valószínűsíthetően maga a vezető halálok. Nincs annál tragikusabb és kiszolgáltatottabb állapot, mint amikor az ember azok kezei által és azok kezei közt hal meg, akik arra volnának hivatottak, hogy meggyógyítsák. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy itt nem az egyes orvos felelősségéről van csupán szó, hanem egy rendszer torz működéséről, amelyet nem javíthat meg semmiféle egyéni becsületesség. Ha ugyanis hamisítottak az orvostudományi adatok, ha hamisítottak a gyógyszerhatástani vizsgálatok, akkor az orvos mindennapi működésébe –akár küzd ellene, akár nem- „gyárilag” be van építve a halálosztás.

Szendi Gábor

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre