Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Hogyan legyünk, ill. ne legyünk szerelmesek?

A "hogyan legyünk…" régi téma a bájitalkeverők, jósnők és titkos szerelmi tanácsadók körében. Én most szeretném fellebbenteni a fátylat a kérdés tudományos kutatásairól, mert igazolt módszerekkel mégiscsak többre megyünk, mint olyan tanácsokkal, hogy "csempéssz egy hajtincsedet a zsebébe", vagy "dobj pénzt a Trevi kútba".

 

 

A szerelembe esést ugyanis kutatják, mert a tudós is ember, és mindenki azt vizsgálja, ami valami módon személyesen is érinti. John Moneyról, az elhíresült szexológusról halála után kitudódott, hogy szexuálisan gátlástalan perverz alak volt, s azért tette fel életét a szexualitás kutatására, hogy a sötét szenvedélye lehessenek a munkája. Helen Fisherről, aki ma a szerelem biológiai kutatásainak vezéralakja, viszont még azt sem lehet tudni, egyáltalán heteroszexuális-e, van-e családja, stb. A titkolódzás persze legalább olyan sokat mond el, mint az őszinteség, csak éppen több találgatásra ad lehetőséget.

Mielőtt tovább mennénk, magyarázatra szorul a cím második fele. Sokan talán úgy gondolják, a szerelem, ha akar, jön, ha nem akar, nem jön, úgysincs nekünk abba beleszólásunk, mi lesz. De miután fel fogunk fegyverkezni a szerelembe esés technikáival, meg kell tanulnunk felelősen bánni az eszközökkel is. Így voltak ezzel az atombomba kifejlesztését kutatásaikkal lehetővé tevő tudósok is. Mikor már megvolt az atomfegyver, levelekkel bombázták a kormányokat, hogy veszélyes lenne ezeket használni is. Remélem, az én figyelmeztetésem nem annyit fog érni, mint az ő aggódó leveleik.

Egy jól működő házasságba bombaként szokott robbanni, amikor az egyik fél egyszer csak szerelembe esik egy harmadik féllel, aminek vagy válás szokott a vége lenni, vagy ha a pár együtt marad, életre szóló sebet kap a megcsalt fél. Ha megismerjük a szerelemcsinálás módszertanát, többet nem játszhatjuk a naivat, amikor csapatépítő tréningen véletlenül folyton ugyanazzal a csábosan mosolygó kolléganővel kerülünk párba, vagy a vállalati bulin ártatlan évődésként kezeljük, hogy valaki az ölünkbe ül. Meg kell tanulnunk, hogy a szerelem egy szenvedély, amelyet aprócska dolgok is elindíthatnak.

Mi a szerelem?

A költői aspektust kihagynám, mert azt végtelenségig lehetne ragozni, de nem sokra jutnánk. A költők ezer módon megfogalmazták már, milyen vágyakozni, szenvedni, csalódni, reménykedni, csak arra nem adtak választ, mi a szerelem lényege és mire való. A szerelmet sokan egy érzelmi állapotnak tekintik, holott éppen a költők cizellált leírásaiból tudjuk, milyen sokféle érzelmi állapotot is tud jelenteni a szerelem. Azonban, ha a lényegre koncentrálunk, akkor a szerelem egy igen erős motivációs állapot, amely a kiszemelt személy meghódítására irányul. A motiváció erejére mutat, hogy nem egyszer öngyilkosságba vagy gyilkosságba torkollik a szerelemi csalódás, de ha nem, akkor is hegyeket tud megmozgatni a szerelmes a cél érdekében. De mi is a cél? Hát a sikeres szaporodás. Most hagyjuk a langyos kapcsolatokat, ahol nem izzanak a szenvedélyek, a felek csak magányukat akarják megegyezéses alapon megoldani. Az igazi szerelemben a mély vonzalmat az váltja ki, hogy az ember valaki olyat talál, akivel valamiért nagyon erősen összepasszol. A szerelem első látásra a kutatások szerint is létezik, de ezekből ritkán lesz tartós kapcsolat. Hiszen az ilyen szerelemben valami fontos, kiragadott tulajdonság nagyítódik fel, s háttérben maradnak a később kiderülő hátrányos tulajdonságok. Egy csodás arc, hajlékony test, fiatalos romlatlanság kezdetben minden mást eltakar. De ezek az archetipikus tulajdonságok gyorsan megkopnak, és utána a partner közönséges emberré vedlik vissza. Az igazi szerelemhez alaposabban meg is kell ismerni egymást, nem úgy, mint Petőfi, aki minden sarkon beleszeretett valakibe.

A választás szempontjai

Jól tudjuk, hogy egyáltalán nem véletlen, kire kattanunk rá. A vizsgálatok szerint a férfiak általában az anyjukhoz hasonló nőket választanak, a nők pedig az apjukhoz hasonló férfire buknak. Feltéve, hogy jó volt a szülővel gyermekkorban a kapcsolat, különben gyakran pont a szülő ellentéte lesz a vonzó. Nem mindig könnyű megmondani, a hasonlóság miben is áll, de a hasonlóság sokszor kétségkívül fennáll. Vannak adatok arra is, hogy az emberek választása nárcisztikus, azaz öntudatlanul is önmagukhoz hasonló emberekbe szeretnek bele. Ha házaspárok összekevert képeit kísérleti személyek hasonlóság alapján párosítják, általában a házaspárokat rakják ki. Mivel mindenki hasonlít némileg a szüleire is, a két eredmény nem mond ellent egymásnak. A szerelmesek általában génrokonok, azaz genetikailag sokkal hasonlóbbak, mintha csak véletlenszerűen párosították volna őket össze. A génrokon megtalálásában lehet fontos tényező, hogy szüleinkhez hasonló partnereket keresünk. Ezenfelül a nők finom szaglásukkal olyan férfit szoktak választani, akinek illata nem hasonlít az apjuk illatára. Ha a férfinek apaillata van, ez sokszor terméketlenséghez vezet. Ennek oka az, hogy az ember illata és immunológiai sajátosságai összefüggenek. Manapság a nők fogamzásgátlót szednek, amikor ismerkednek, és ilyenkor pont olyan illatú férfihez vonzódhatnak, akihez nem volna szabad. Az ember tehát alaposan beletenyerelt az evolúciósan kialakult párválasztási mechanizmusokba.

Sok egyéb szempont is bekerül agyunk kalkulátorába, amelyekről mit sem tudunk, de egyszer csak kigyullad a piros lámpa a fejünkben, és hirtelen mély vonzalmat kezdünk érezni egy másik személy iránt. Az azt jelzi, hogy túl vagyunk a genetikai, hormonális, immunológiai és esztétikai teszten, jöhet a lelki megismerés. A szerelmet kiváltó, felfokozó praktikákat legjobb lenne ilyen esetekre tartogatni, nem pedig futó kapcsolatokban elpuffogtatni eszköztárunkat.

A szerelem trükkjei

A modern szerelemkutatás elszakadt a spekulatív pszichológiától, és olyan módszerekkel dolgozik, amelyekben az eredményességet a mérhetően megnövekedett vonzalom jelenti.

A kutatások két irányt vettek. Az egyik arra épül, miként értelmezzük érzelmeinket. A lényeg a következő: érzékeljük izgalmi szintünket, ami mindig valahova az álmosító unalom és zaklatottság közé esik. Ezt összekapcsoljuk azzal a "fő" ingerrel, ami éppen betölti tudatunkat. Egy klasszikus vizsgálatban pl. ugyanaz a fiatal lány állt egy biztonságos és egy ingatag híd végén is, s az átkelő férfiakat egy kérdőív kitöltésére kérte fel, majd megadta nekik a telefonszámát, hogy hívják fel nyugodtan, ha kérdésük van a vizsgálattal kapcsolatban. A rozoga hídon való átkelés mérhető izgalmat keltett mindenkiben, ezt azonban a csinos lánnyal való beszélgetés kellemes izgalmával mosták össze, s ennek eredményeként az ócska hídon átkelők négyszer gyakrabban érdeklődtek a lánynál. Nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban a lány érdekelte őket, nem a vizsgálat. Egy másik vizsgálatban azzal növelték meg az izgalmi szintet és persze a vonzalmat, hogy a vizsgálatban az igen csinos vizsgálatvezető nő a kutatási terv szerint áramütéseket adott a vizsgált férfiaknak. De tesztelték a harag, a fájdalom, a fizikai aktivitás keltette izgalom vonzalmat növelő hatását is, s mind működött. Szokás a jelenséget izgalom átvitelnek is nevezni: a más forrásból származó izgalmat a partnernek tulajdonítjuk.

Fordítsuk le ennek az irányzatnak az eredményeit hétköznapi használatra. Ha partnerünket az ismerkedés szakaszában moziba hívjuk, kifejezetten izgalmas filmet válasszunk. Egy vizsgálatban egy semleges témájú és egy autóbalesetet ábrázoló film után a résztvevők fokozott erotikus izgalmat mutattak. Hasonló izgalmi állapotot generál a hullámvasút, a bungee jumping, a közös futás, a közösen átélt kaland, a vizsgára várakozás. Kinek mire futja hobbijából, érdeklődéséből. Ezért hiteles, hogy a kaland filmek végén a hős és a hősnő egymásba szeretnek, még ha utálattal indult is a kapcsolat, mint pl. a Hat nap, hét éjszaka c. filmben.

A kutatások másik iránya arra épít, hogy saját viselkedésünk jelentését önmagunk folyamatos megfigyeléséből és interpretációjából vezetjük le. Ez talán furcsán hangzik, de így működünk. Amikor arra kértek férfi-nő párokat, hogy nézzenek hosszan farkasszemet, utána mindenki arról számolt be, hogy nőtt a másik fél iránti vonzalom. Ha egy férfi és egy nő szembeállnak, és egymást nézve lassan, centinként közelednek egymáshoz, egyre nő az izgalom és a vonzalom, s a kísérlet sokszor egy csókkal ért véget. Ha férfi és nő egy vizsgálatban titkokat oszt meg egymással, szintén nő a vonzalom. A különféle testi érintések (kézfogás, arcsimítás, átölelés, egymásba karolás) a vizsgálatokban ugyancsak növelték az intimitás és közelség érzését. Ezek a helyzetek azért fokozzák a vonzalmat, mert úgy értelmezzük viselkedésünket, hogy nem viselkednénk így, ha nem vonzódnánk a másik félhez. Egy elhíresült vizsgálatban fiúknak-lányoknak vegyesen kellett üldögélnie egy világos vagy egy sötét szobában. Utóbbiban infrakamerával figyelték a résztvevők viselkedését. A világos szobában udvarias csevegés folyt, a sötét szobában a résztvevők 80%-a szexuális izgalmat élt át, 90%-a szándékosan megérintette a másikat, 50%-uk megölelt egy másik személyt. Sötétben üldögélni azért kelt szexuális izgalmat, mert ilyen helyzetbe a hétköznapi életben csak intim kapcsolatban kerülünk.

Orvosok, pszichiáterek, pszichológusok körében szakmai ártalom a páciensekkel szembeni szexuális visszaélés. Az ilyen viszonyokban azonban mindkét fél részt vesz, a vonzalom tehát kölcsönös. A megnövekedett kockázatot a fenti eredmények magyarázzák.

A vonzalom felébresztése nyilván csak a kezdet, utána további viselkedésünkkel vagy rácáfolunk, vagy fokozzuk a kiváltott vonzalmat. Végülis tartós kapcsolathoz elengedhetetlen az is, hogy hellyel-közel a választási szempontoknak is megfeleljünk.

Ja, és majd elfelejtettem. Mindezt ellaposodó kapcsolatunk, házasságunk megújítására is használhatjuk.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre