Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Játszmáink I.

Miért legyünk boldogok, ha lehetünk boldogtalanok is?

Na fogadjunk, hogy Te is boldog akarsz lenni! Tanulsz, gürcölsz, nyelsz, s ha néha felbuksz a piszkos habokból, azt hörgöd: a boldogság mindent megér. De nem gyanús egy kicsit a dolog? Mindenki csak dumál a boldogságról, de senki nem boldog. Nem akarnak valamit a nyakadba sózni, ami igazából senkinek nem kell?

 

 

Talán még időben találkoztunk, jobb, ha tőlem tudod, hogy a világon a legunalmasabb dolog boldognak lenni. Egy elkeseredett író írta egyszer: a boldogságnak nincs története. Tudja ezt mindenki, akit már megcsapott a boldogság szele. Szindbád a tengerész is úgy kezdi minden történetét, hogy "Bőségben és megelégedettségben éltem egy ideje, mikor megint erőt vett rajtam a kalandvágy". Odüsszeusz története is csak a boldogság-kultusz fényében tűnik a hűség és a hazaszeretet csodálatos eposzának; ki merné a kultúragyalázás kockázata nélkül megkérdezni, hogy "ennek a palinak semmi se jó?" A dramaturgia évezredek óta ugyanaz: mutasd meg, hogyan foszlik semmivé gonosz erők játékaként két egymás kezéből evő boldog ember élete, avagy hogyan üdvözül meg végül hősünk szerelme karjaiban, kikandikálva a The End felirat alól. Persze tudjuk, ha az eposz/film/regény folytatódna, kettőjük közül egyikük biztos megkérdezné: na és ma ki mosogat el? Duzzadt szemű, hüppögő gépírónők és prostituáltak özönlenek ki a mozikból, miután végigasszisztálták, ahogy a vásznon a milliomos és titkárnője/prostituáltja menybe megy, de azért lelkük legmélyén ők is tudják, hogy a film második része a válásról szólna.

A Boldogság lakatlan kis szigete

Mindenki a boldogságot hajszolja, de a boldogtalanságban érzi biztonságban magát. Különben is a legjobb időtöltés boldogtalannak lenni. Az embernek van célja: boldoggá válni. Na tedd a szívedre a kezed, Te ezt eddig tényleg nem tudtad? Hát mire tanítottak a szüleid?
A "boldogság játszma" (vagyis Életünk) arról szól, hogy mindenre képesek vagyunk a boldogságért, csak boldognak ne kelljen lenni. Találó történet: új lakó érkezik a mennyországba, és két ajtót pillant meg. Az egyik előtt hatalmas tömeg, a másiknál senki. Kérdi Szent Pétert, "mire vár az a sok ember". "Ott lehet előadásokat hallgatni a mennyországról". "És hova vezet a másik ajtó?" "Az bejárat a Mennyországba".
Az életre szóló boldogság játszma sok apró, napjainkat kitöltő, szabadon választható gyakorlatból áll össze. Ezeket a játszmaelemzés, vagy tudományosabban a tranzakcionális analízis (TA) már rég kivesézte. A két alaptézis: ha már megszülettünk, valamit kell kezdeni az időnkkel, továbbá: szükségünk van mások figyelmére. Kezdetben szüleink a szerencsés kiválasztottak, később tágul a szóba jöhető áldozatok köre. Ahogy növögetünk, kis szülői segítséggel mindannyian olyan szerencsétlen sorsot választunk magunknak, amilyet csak tudunk. Persze sok múlik azon, szüleink milyen boldogtalanság-stratégiákat hoztak össze verejtékes munkával. Eric Berne, a játszmaelemzés feltalálója szerint a gyereknevelés valójában egy kiképzés, aminek során elsajátítjuk, hogyan legyünk boldogtalanok. Persze nem érne semmit szüleink áldozatos tevékenysége, ha nem volnának ezek a kis játszmák önmagukban is jutalmazóak. Persze a mi saját, privát boldogtalanságunk eléréséhez rá kell fanyalodjunk szüleink szűkös készletére, de elvileg a kínálat végtelen. Mert sajnos vannak fantáziátlan szülők, akiknek a programja nem vonzó. Pl. a papa részegen mindig kihajítja családját éjszaka a hóba. Ez elsőre izgalmas, másodjára még érdekes, harmadjára már uncsi. Sajnos, kinek mi jut. Gondolom Te sem engedheted meg magadnak, hogy hol egy párizsi, hol egy londoni fogadáson vesszél össze Oscar díjas szeretőddel, és kínáld fel testedet egy luxusjachton végső kétségbeesésedben az első jött-ment, gusztustalan, kéjsóvár milliárdosnak. De a két történetben egy a közös: mindkettő játszma, és mindkettőben az a kérdés tolul önkéntelenül ajkadra: miért hagyja ezt a nő? Hát mert jó szenvedni. Mert jó mártírnak lenni. Mert jó sajnálva lenni. Ráadásul átélheti, hogy ő mennyire jó, hogy mindezt a szenvedést a szeretet nevében mégis eltűri. Hát igen, a rejtett nyereség, ez Berne egyik zseniális felismerése. Ha csöppintünk ehhez még egy kis keresztényi szeretetet a Családügyi minisztérium készletéből, akkor ez abszolút fogyasztható. De nézzük csak, mit kínálhatunk pályakezdőinknek. Először is, lehet választani egy Életjátszmát. Az Életjátszma, vagy Sorskönyv az, ami ellen látszólag egész életedben küzdesz, de valójában azt akarod megvalósítani. Ki tervezné úgy az életét, hogy "először kétszer elválok, majd öngyilkos leszek", vagy van olyan gyerek, aki apukája térdén lovagolva csillogó szemmel azt mondja: "papa, ha nagy leszek, én alkoholista szeretnék lenni". Nem, nem. A poént nem szabad előre lelőni. Pedig a sorskönyv már 10 éves korunkra kialakul, mondhatni, a lapok le vannak osztva. De semmi asztrológia, karma, meg hasonlók. Tulajdonképpen a kialakult személyiség, és a szülök által bevésett bárgyú életigazságok azok, amelyek kijelölik sorsunkat. A napi és életjátszmák mindig duplafenekűek. Egyszerre folyik a játék társadalmi és rejtett pszichológiai síkon. Pl. pénzt adsz a koldusnak. Derék, erényes tett társadalmi síkon. De belül mondjuk, tetszelegsz önmagad előtt, hogy Te milyen nemes lélek vagy, esetleg leckét adsz a többi közönyös járókelőnek is, vagy úgy képzeled, ezzel is gyűjtesz a mennyországba. Ha nem így lenne, mi élvezet volna abban, hogy viszonzatlanul pénzt adsz másoknak. A jó játszmában mindig az a látszat, hogy Te jót akarsz, te szenvedsz, Te áldozatot hozol, valójában pedig kielégülést nyer egy rejtett lelki szükségleted.

 

 

Ne mutasd a lapjaidat!

Vegyük, pl. a "becsület" játszmát. Ezt tehetségtelen szülők szokták átadni gyermeküknek. Ebben a játszmában a becsületesség valójában egyenlő a hülyeséggel, és mindenki, aki nem becsületes, az viszont "ügyeskedő". A leplezett irigység és gyávaság a sorskönyv belső mozgatója, kifelé pedig a következetes erény villog, mint egy neonreklám. Ezt választod?
Mondhatni, a játszmának van egy csomagolása, van egy használati utasítása, és van hozzá egy nyeremény is. A csomagoláson ugye az áll, hogy a becsületnél nincs fontosabb. A használati utasítás így szól: "vedd szó szerint a mesék tanulságait, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy aki korán kel, az aranyat lel, és hogy az igazság előbb utóbb győzni fog. Így mindenről lemaradsz, de tied az erkölcsi győzelem". Ennyi bőven elég ahhoz, hogy egy életen át panaszkodhass, hogy "kérem, én mindig becsületes voltam, és most tessék itt tartok". Ismerős? Eljátszhatsz a gondolattal is, hogy "persze én is tudnék gazember lenni, lopni, csalni, hazudni,..." Dehogy tudnál. Mert amit szüleid szélhámosságnak neveztek, azt mások vállalkozásnak, tőkekockáztatásnak, miegyébnek nevezik. A nyeremény is ott van a dobozban: nem kell gondolkodnod, kockáztatnod, kétes vállalkozásokba buknod, megméretődni a sikerért folyó harcban. És hiheted magadról, hiszen sosem kell bizonyítanod, hogy Te mi mindenre is volnál képes, na persze, ha nem kötne a becsület, az erkölcs.
Hasonlóan magasztos a "Csak a családomért élek" életjátszma. A játszma előírja, hogy mindent fel kell áldozni a családért, a gyerekekért; a saját hivatást, a szabadidőt, az apró örömöket, s úgy kell tenni, mintha cserébe nem várnánk semmit. Sportos változatában még enni sem szabad a családdal együtt ülve, hanem pattogni kell az asztal, a tűzhely, és a szekrények között. A játszma nyeresége többszörös. Társadalmi síkon önfeláldozó vagy. Pszichológiai síkon megszabadulsz annak a gyötrelmétől, hogyan egyeztesd össze hivatásod, egyéniséged kibontakoztatását a családi kötelességekkel. Önmagukkal mit kezdeni nem tudó emberek szeretik ezt a játszmát. Vagy olyanok, akik titkon azt hiszik, őket nem lehet szeretni, és ezért nélkülözhetetlenné akarják tenni magukat, vagyis a biztonságérzetért dolgoznak keményen. És végül szó nincs itt ingyenes tevékenységről, csak a számlát évtizedek múlva nyújtod be! "Rátok áldoztam az ifjúságomat/életemet". Cserébe elvárhatod, hogy a házastársad, vagy a gyerekeid felnőttként is úgy ugráljanak, ahogy Te ugráltál nekik.

Kevésbé átlátható a vénlány/agglegény sorskönyv. Na persze, ha az volna a dobozon, hogy "Vénlányság", senki sem választaná, viszont, ha az van ráírva, hogy "Ki kell várni az IGAZIT", az már döfi. Ugye apuka és anyuka egész gyerekkorában (Berne szavaival: "programozás közben") mindig azt mondogatták: "kislányom, Te sokkal többet érdemelsz". Közben meg arra gondoltak: "csak nem hagysz magunkra öreg korunkra?" A használati utasítás egyszerű: "találj mindenkiben valami hibát. Az egyik pasi pattanásos, a másik unalmas, a harmadiknak szájszaga van, a negyedik messze lakik, az ötödik mindig a szexre gondol". Remek időtöltés kifogásokon gondolkodni és reménykedve kinézegetni az ablakon, hátha befordul a sarkon egy fehér ló, rajta egy herceggel. Társadalmi síkon a tiszteletet vagy az önfeláldozás (szükséges egy élethossziglan ápolható szülő), vagy egy csodálatos, hűséges szerelem (szükséges egy megvalósulhatatlan szerelem) váltja ki. A nyereség általában az, hogy az illető megszabadul a számára fojtogató szoros kötődéstől, vagy attól az undorító dologtól, amit mások szexnek hívnak.

Drámaibb, de persze izgalmasabb mondjuk az alkoholista (drogos) játszma. A csomagoláson ez áll: "egy ember, akit tönkretettek". Az alkoholista játszmában az a buli, hogy Te lehetsz a főszereplő és a rendező is egyben. Az alkoholista játszma használati utasítása szerint "a játék indulásakor a szereplők önkéntes alapon üldöző vagy megmentő szerepet vesznek fel. Miközben az alkoholista folyamatosan iszik és szenved, az üldözők állandóan büntetik, gyógykezelik, elveszik tőle a gyerekeit, a megmentők pedig igyekeznek megmenteni őt, kimossák a hányásából, elhiszik, hogy nem fog többé inni, stb. A játék során az alkoholistának az a feladata, hogy lehetőleg minél több megmentőt szerezzen, és ezeket próbálja meg üldözővé tenni". S végül: "a játszma az alkoholista haláláig tart, és mindig az alkoholista nyer". Tudsz még egy társasjátékot, ahol ennyire tutira nyerő lehetsz? Persze csak a mélyebb megvilágítás kedvéért, kérdezheted, miért jó az, ha a megmentők is üldözővé válnak? Látom már, tetszik a Program, csak még kételyeid vannak.
Az alkoholistát kedves, jószándékú szülei programozgatás közben meggyőzik arról, hogy semmire sem jó. Ezt lehet direktben is átadni ("úgyse viszed semmire"), de lehet rafináltan: "mi nagyon sokra értékelünk ám, feltéve ha..." és itt egy tartósan teljesíthetetlen, túlzott elvárás következik (pl. "légy mindig sikeres"). Aki "semmire sem jó", az egyet tehet: megpróbálja elérni, hogy ne is várjanak tőle semmit. Ez a "napi" nyereség. De a végső győzelem az, amikor az alkoholista bebizonyítja, hogy a többiek sem különbek önálla, legfeljebb ők nem isznak.
Ugye ismerős a vicc: a részeg lehányja a villamoson a szembenülőt. "Nem szégyelli magát?", kiabál vele a lehányt utas. "Maga beszél?", mondja a részeg, "hát nézze meg, hogy néz ki". A nyereség tehát: "rossz vagyok? Hát persze. De Te még rosszabb vagy nálam is."

Hasonló végkimenetelű az öngyilkos játszma is; az öngyilkos úgy tesz, mintha nem ő öngyilkolta volna meg önmagát, s a világ pedig elhiszi neki. "Szegény Pisti. Az a nő tette tönkre." Mintha Pisti nem dönthetett volna bármelyik pillanatban úgy, hogy őt nem teszi tönkre az a nő. Próbálna meg Téged valaki tönkre tenni, ha Te nem akarod! (Vagy akarod? Akkor bocs.)
Átlagosabb családokban persze nem ilyen menő, önpusztító játszmákra képezik ki a csemetéket, hanem szolidabbakra, amik bár szerencsére boldogtalanná tesznek, de nem csökkentik tartósan a munkaképességet. Az ilyen családokban a férj nem alkoholista, csak iszogat, nem brutális, csak durva, a feleségek nem fúriák, csak rendmániások, nem frigidek, csak unják a szexet, és általában a játékosok nem ostobák, csak nem viszik semmire. Ebben a savanyú világban érthető meg Berne azon megjegyzése, hogy még mindig jobb veszekedni, mint nem szólni egymáshoz. ("Legalább szólj már egy szót!" "Unom a pofádat.").
Nem elég persze elhatározni, hogy boldogtalanok leszünk, azt meg is kell valósítani. Ehhez nyújtok legközelebb némi segítséget. A játszma folytatódik!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre