Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Karácsonyológia

A karácsonyszindróma sajátos tünetegyüttes. A szindróma alattomosan kezdődik, sokszor fel sem ismerik, kezelése még nem igazán kidolgozott, s az ünnepek elmúltával gyakran spontán rendeződik. Ám korai az öröm, mert következő évben, akár az influenza, újra támad.

 

 

 


Új tudományág van születőben, a christmasology - vagyis karácsonyológia. Kezdetben nem igen vették komolyan az e tárgyban itt-ott megjelenő tudományos publikációkat, mondván, van éppen elég baja az emberiségnek, hogy ne a karácsonnyal kapcsolatos pszichológiai, idegélettani, immunológiai jelenségekkel foglalkozzanak. Számos vizsgálat hamis megnyugvásba ringatta a szakembereket, kimutatva, hogy a suicid ráta kifejezett csökkenést mutat karácsonykor.
Dr. Best neves agykutató szakirodalmi összefoglalójában azonban rámutatott arra, hogy a jelenségkör százmilliókat érintő probléma, mely mellett eltörpül az AIDS, vagy a rák kérdése. Mint írja, ma többen rokkannak meg a karácsony-jelenséggel kapcsolatban, mint a világ össze autóútján egy év alatt. Karácsony táján ugrásszerűen emelkedik a fertőző megbetegedések, infarktusok és bélrendszeri problémák száma. A riasztó statisztikák hatására napjainkban egyre-másra kutatóintézetek alakulnak a karácsony-effektus interdiszciplináris vizsgálatára.
E fiatal tudományág máris komoly eredményeket tud felmutatni. Többféle immunológiai zavart leírtak, pl. műhó és bejgli allergiát. Utóbbit viccnek is vehetnénk, ha nem neves allergológiai szaklapok számoltak volna be arról, hogy egyes betegek - miként az asztmások a műrózsára - a beigli puszta látványára már allergiás schockkal reagáltak. Az immunkondicionálás e jelenségét már a pavlovi iskola leírta, s a pszichés faktorok döntő hatására utal, hogy ugyanezen személyekben sem mákra, sem dióra nem mutatható ki antitest.
A vizsgálatok alapján egy új mentális zavart is leírtak, mely hamarosan Christmas syndrome néven kerül be a DSM-V. és a BNO-12. betegségosztályozó rendszerekbe. A karácsony-szindrómát szorongásos-depresszív zavarnak tekintik, melynek bevezető tünetei: növekvő nyugtalanság, fáradékonyság, ingerlékenység, kilátástalanság érzése. A szindrómát akkor diagnosztizálhatjuk, ha tartós alvászavar, étvágytalanság vagy kóros falánkság, folyamatos aggodalmaskodás, szorongásrohamok, leküzdhetetlen vásárlási kényszer tünetek közül legalább három egy időben fennáll. A karácsony-szindrómás betegeket gyakran jellemzi önvádlás, csökkent önértékelés, fokozott megfelelni vágyás. Sok pszichiáter a bulimiás falási rohamokat a karácsony-szindróma járulékos, mások vezető tüneteként értékelik. Több kutató rámutatott arra, hogy a szindróma a két nem esetében eltérő tünetmintázatot mutat.
Bostonban több esetet írtak le, melyben középkorú nőkön csomagolási kényszer uralkodott el, a DSM-V.-ben ezt a karácsony szindróma "csomagolós" ("wrapping") altípusaként kell majd besorolni. A betegek a család vagyonát különféle csomagolópapírokba fektették, majd módszeresen nekiláttak, s először becsomagolták a lakásukban található összes tárgyat, bútort, majd miután már nem volt mit csomagolni, különféle rokonaiknál folytatták a csomagolást. Egy asszony továbbment, idegen lakásokba hatolt be csomagolási kényszerétől hajtva, s ennek csak hathatós rendőri beavatkozás tudott véget vetni.
Csomagolási kényszert férfiaknál még soha nem írtak le, ezt kutatók az agyműködés eltérő szerveződésével magyarázzák. Férfi-specifikus tünet viszont a fenyőfavásárlás vagy -kivágás szenvedélye. Egy London melletti kisvárosban egy férfi lakásán kb. 150 kivágott fenyőfát halmozott fel. A férfi tettét semmivel nem tudta megindokolni. Vita folyik, hogy ez implzuskontrol zavar-e, avagy a karácsony szindróma férfiaknál megjelenő altípusa.
A karácsony szindróma azonban alattomos betegség, a felsorolt esetek kirívó példák. A kór általában december elején kezdődik, s mivel sok tekintetben a beteg hasonlít a karácsonyt boldog megelégedettségben ünnepelni készülő egészséges személyekhez, sokszor a környezetnek sem tűnnek fel a baljós előjelek. A beteg tétovává válik, sokat töpreng, állandó beszédtémája a vásárlás. Régi sérelmeken gyötrődik, hogy mondjuk veje sosem hordta a zoknit, amit kapott tőle, vagy a nagy gonddal sütött bejgli porrá omlott, amikor fel akarták vágni. A vásárlási kényszer a betegség korai szakaszában jelenik meg, a páciens boltról-boltra jár, nyughatatlanul keresi az "igazit", újra és újra visszatér ugyanabba a boltba, megtapad tárgyaknál, elképzeléseknél, majd elveti őket, de ezek később ismét felbukkannak gondolkodásában más formában. A betegek sokszor környezetüket is bevonják kényszeres tépelődéseikbe, amely szorongásrohamokba torkolhat, ha egy ponton úgy érzik, nem tudnak úrrá lenni helyzetükön. Az ajándékoknak sokszor mágikus hatalmat tulajdonítanak, az obszesszív-kényszeres típus a vásárlást jóvátételi cselekményként éli meg.
A karácsony szindróma egyik jellegzetes női altípusát főzéssel kapcsolatos téveseszmék foglalkoztatják. Sok esetben évekre, évtizedekre visszamenően sorolják vélt kudarcaikat és megszégyenüléseiket. Ezek a traumák az Én megsemmisülésének érzésével járnak, és rendkívül erős szorongást keltenek. Egy súlyos pszichotikus állapotban lévő, hanghallásokról beszámoló asszonyt zárt osztályra kellett szállítani. Hangokra panaszkodott, melyek gúnyos megjegyzéseket tettek töltöttkáposztájára. Azt állította, hogy külön rádióműsorokat szerkesztettek, melyekben évekre visszamenően elemezték karácsonyi töltöttkáposztáinak hibáit, és szerinte időnként műnevetést vágtak a műsor alá, hogy őt még jobban megalázzák. Az utcán szembejövő emberek a háta mögött összenevettek, és olyasmiket mondtak, hogy "igen, ő az", vagy "ő a töltöttkáposztás".
Enyhébb esetekben a beteg éjt-nappallá téve élelmianyagokat vásárol, majd végtelen sütés-főzésbe fog. Mivel kultúránk támogatja ezt a női szerepet, a betegek sokszor évtizedeken át szenvednek, anélkül, hogy ők, vagy környezetük felismerné a betegséget, és megfelelő kezelésben részesülnének. A betegek az intenzív tünetek során megközelíthetetlenné és befolyásolhatatlanná válnak, s a legfeltűnőbb a "semmi nem elég" érzése. Több esetben olfaktorikus hallucinációk figyelhetők meg, égett, kozmás szagérzettel. A beteg irreálisan túlméretezett mennyiségű ételt készít, majd heves szorongással reagál minden olyan törekvésre, amely a környezet evéssel szembeni ellenállására utal. A betegek gyakran zokogva követelik, hogy dicsérjék ételeiket. Szakemberek azonban óva intenek ettől, ugyanis sok beteg teljesen kiszámíthatatlan, és akkor válik fokozottan agresszívvé, amikor dicsérni kezdik főztjét, ekkor ugyanis a dicséretet gúnyként éli meg. Leírtak olyan esetet is, amikor egy dél-kaliforniai asszony vadászpuskával kényszerítette családját az evésre. A terrornak az vetett véget, hogy a családfő holtan zuhant a padlóra. Boncoláskor a tüdejében - az Amerikában oly kedvelt - brownie nevű sütemény megrágatlan darabjait találták.
A karácsony-szindróma sokaknál észrevétlenül zajlik le, a betegek látszólag maradványtünetek nélkül gyógyulnak, azonban a szindróma évszaki periodicitást mutat, minden decemberben újra kezdődhet. Súlyosabb esetekben vagy már a korai vásárlás, esetleg sütés-főzés szakaszban felismerik, vagy csak a krízis teljes kialakulása után. Még vita folyik a szakirodalomban, hogy a Christmas Evening (Karácsony Este), vagyis a CHEV tekinthető-e a krízis tetőpontjának, vagy a Visiting Relatives Arrive (Látogató rokonok érkezése) (VIRA). Vannak feltevések arra, hogy a VIRA valójában csak a CHEV késleltetett megjelenése. Legutóbb egy szörnyű tragédia hívta fel ismét a közvélemény figyelmét arra, hogy a karácsony szindrómát komolyan kell venni. Egy asszony a konyhában - miközben a rokonság a szobában békésen várta a puding érkezését - szíven szúrta magát egy konyhakéssel. A vizsgálat kimutatta, hogy a puding teljesen átsült, de a rokonok kikérdezése során fény derült arra is, hogy a tragédia megelőzhető lett volna, ha idejében felfigyelnek az asszony pudinggal kapcsolatos kétértelmű kijelentéseire.
Újabban az agyi vizualizációs eljárásokat is alkalmazzák, egy 2004-es vizsgálat "Látogató Rokonok Érkezése" helyzet szimulálása során mérte a megváltozott vérátfolyás mintázatát. Karácsony-szindrómás betegeket hasonlítottak össze normál kontrol személyekkel, s kiderült, hogy a rokonok megjelenésekor a betegek két agyterületen, a nucleus amygdalában és a nucleus cakeben fokozott, míg a cingulumban lecsökkent aktivitást mutattak.

Számos vizsgálat a rizikófaktorokat elemzi. Egybehangzóan a legveszélyeztetettebbek a nők. Férfiaknál inkább olyan eseteket ismerünk, amikor karácsonyeste, zárás után egy-két perccel heves indulatkitörések közepette próbáltak üzletekbe vásárlási céllal behatolni; ez is arra utal, hogy férfiaknál inkább amnéziával kísért impulzuskontrol zavarról lehet szó. Nők esetén további lineárisan növekvő kockázatot jelent a családban élő gyermekek száma, valamint a szűkebb rokonság létszáma. Regressziós elemzések fokozott kockázatot jeleznek azon nők körében, akik már unokákkal is rendelkeznek.
Három kutatóközpont közös nyilatkozatban mutatott rá a média és a kereskedelem felelősségére a karácsony-szindróma rohamos terjedésében. Mint írják, arra fogékony személyek védtelennek a környezeti kihívásokkal szemben. Sokaknál az első rohamot egyszerű karácsonyi énekecskék, másoknál a kirakatban megpillantott csillogó ajándékdobozok, megint másokban az óriásplakátokon bemutatott feldíszített karácsonyfák vagy Télapók váltják ki. A nyilatkozat hangsúlyozza az anonim, ingyenes segélyvonalak sürgős felállítását.
Számos terápiás próbálkozás történt már a karácsony-szindróma kezelésére. Bizonyos antidepresszánsok és nyugtatók ideig-óráig meggátolják a tüneteket, azonban Dr. Ruth K. Kacha, a washingtoni Viselkedésterápiás Intézet vezetője szerint hatékonyan csak kognitív-viselkedésterápiával szüntethető meg végleg a baj. A terápiában a beteget fokozatosan deszenzitizálás keretében egyre erősebb karácsonyi ingereknek teszik ki. A terapeuta különféle karácsonyi recepteket olvas fel folyamatosan, vagy bevásárló centrumokban nyüzsgő tömegről készült videofelvételeket mutat be, miközben a beteg relaxált állapotban igyekszik maradni. A teljes gyógyulás kritériuma, ha a betegnek sikerül teljesen közönyösen végigsétálnia egy bevásárló központ üzletei előtt. A gyógyulást önsegítő csoportok létrehozásával is serkentik.
Természetesen mi is sokat tehetünk azért, hogy elkerülhessük a karácsony-szindrómát. Kerüljük a tömeget, üzletekben viselkedjünk megfontoltan. Sose vásároljunk zoknit és nyakkendőt, még megbízhatónak tűnő árusoktól sem. Mérjük fel reálisan családunk kalóriaszükségletét: ha tanácstalan ez ügyben, vegye a felét annak, amit gondolt! Hordjon pénztárcájában öninstrukciós kártyákat olyan feliratokkal, mint: "Januárban is élni kell!" Viselkedésterapeuták egyenesen azt tanácsolják, soha nem vegyünk meg azonnal semmit, hanem tetessük el holnapig. Addigra kijózanodunk.
Végül: fokozatosan szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy a karácsony minden látszat ellenére valójában a szeretet ünnepe.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre