Staffan Lindeberg:
A Kitava vizsgálat, Trobriand szigetek

Egy 1989-es áttekintés alkalmával találtunk egy közösséget Kitaván, ami a Trobriand szigetek egyik tagja Pápua Új Guineában, ami úgy tűnik, az egyik utolsó a földön azok közül, amelyeknek az étkezési szokásai megfelelnek az eredeti környezetében élő Homo sapiens-nek. A Trobriandi lakosokat alaposan tanulmányozták szociális antropológusok és humán etológusok, de kevés orvosi jelentés készült róluk.

A kitavaiak kizárólag gyökérzöldségeken (jam, édesburgonya, nyílgyökér, tápióka), gyümölcsökön (banán, papaja, ananász, mangó, guava, görögdinnye és sütőtök), zöldségeken, halon és kókuszon élnek. Kevesebb, mint a kalória bevitel 0,2%-a származik nyugati típusú élelmiszerekből, mint pl. az étkezési zsírok, tejtermékek, finomított cukor, gabonák, és alkohol, míg Svédországban ez teszi ki a táplálék durván 75%-át. A kitavaiaknak a vitamin, nyomelem és oldható rost bevitele tehát nagyon magas, míg az össz-zsír és sófogyasztás alacsony (kb. a nyugatiénak a fele-egyötöde). A nagyfokú kókuszdió fogyasztás miatt a totál kalória bevitelen belül a telített zsírfogyasztásuk hasonlóan magas a svédekéhez. Itt azonban a laurinsav a domináns étkezési telített zsírsav, míg a nyugati országokban a palmitinsav. Alultápláltság és éhezés nem fordult elő.

Kitava 2300 lakosa között (amelyek 6%-a 60-95 év közötti), valamint a Trobriand szigetek többi 23000 lakosa között feltűnő volt a hirtelen szívhalálozástól és a koszorúér betegségből származó szegycsont mögötti fájdalomtól való teljes mentesség. Elég sok idős ember van, akik közül egyiknél sincs semmilyen demenciára (az agyműködés progresszív leépülése), vagy rossz memóriára utaló jel. Ők csak olyan hirtelen haláleseteket tudtak felidézni, amikor valaki balesetet szenvedett: megfulladt vagy lezuhant egy kókuszpálmáról. Gyilkosság is előfordult, gyakran a föld vagy párválasztás feletti konfliktusokban. Fertőzések (elsősorban malária), balesetek, terhességi komplikációk, és maga az idős kor a leggyakoribb halálokok, ami összhangban van az egyéb hasonló populációknál talált adatokkal. A maláriából és egyéb forrásokból származó fertőzések okozta gyermekhalálozás relatíve magas, és az átlagéletkor kb. 45 év. A 45.-ik életév után várható élettartamot nehezebb megállapítani, de valószínűleg megegyezik az európai értékekkel.

Az elektrokardiográffal (EKG) megvizsgált emberek száma túl alacsony (171) volt ahhoz, hogy világos következtetéseket vonhassunk le, de amikor kombináltuk két hasonló, hagyományos melanéziai populáció vizsgálati eredményeivel, az EKG eredmények megerősítették az iszkémiás szívbetegségektől való mentességet. Az életkor becslését közismert történelmi eseményekhez kötöttük:

1. Cyril Cameron, egy tazmán fehérember megérkezése, aki 1912-ben kókuszültetvényt kezdeményezett, és haláláig a szigeten élt.
2. A térség amerikai és ausztrál katonai megszállása a II. világháború alatt 1942-től 1943-ig.
3. Egy általános iskola alapítása 1962-ben.
4. Cameron halála és temetése a szigeten 1966-ban.

Minden 35 év feletti lakos világosan emlékezett ezek közül az események közül egyre vagy többre, és a saját élményük megegyezett a rokonoktól és barátoktól kapott információval. A vizsgálat alatti legidősebb személy egy 96 éves nő volt, és egy ezt megelőző látogatás alkalmával egy 100 éves férfit interjúvoltunk meg.

Semmi nem bizonyítja, hogy azok, akik meghaltak a 60.-ik életévük betöltése előtt, később szív- és érrendszeri betegséget kaptak volna. Ugyan az antibiotikummal kezelhető bakteriális fertőzések felmerültek az érelmeszesedés kialakulásának egyik lehetséges faktoraként, a nyugati társadalmakban olyan rendkívüli gyakoriságú az érelmeszesedés, hogy nagyon valószínűtlen, hogy a 60 év alattiaknál hatékonyan megelőzhető lenne antibiotikummal az iszkémiás szívbetegség. Továbbá, az eredményeinket nem lehet azzal magyarázni, hogy nem fedtük fel az igazságot. A felmerülő legsúlyosabb betegségeket részletesen leírtuk, mindegyik falura vonatkoztatva, pontosan ugyanúgy. Ez lehetővé tette számunkra a minőség-ellenőrzés bizonyos fokát.

Az idős kitavai lakosok általában életük végéig elég aktívak maradnak, amikor is néhány napig fáradtságtól szenvednek, aztán meghalnak, vagy valamilyen fertőzésben vagy valamiféle gyors leépülést követően. Noha ez a nyugati társadalmakban is megfigyelhető, életerős idős embereknél relatíve ritka. A Trobriand szigetek legidősebb lakosainak életminősége jónak tűnt.

A Trobriand szigeteket és Melanézia más területeit is ismerő orvosszakértők egybehangzóan megerősítették a Kitava vizsgálat legfőbb eredményeit, miszerint nincs iszkémiás szívbetegség és sztrók. Jüptner, aki az 1960-as évek elején 5 évig praktizált általános orvosként a szigeteken ugyancsak megerősíti ezt. Ez idő alatt nem jegyzett fel egyetlen angina pektoriszt (a szívizomzat vérellátási elégtelenségéből fakadó szorító mellkasi fájdalom), szívinfarktust, vagy hirtelen halálesetet sem az akkor 12.000-es populációban (H. Jüptner, kiadatlan adatok). Az ő tapasztalata egyrészt azokon a pácienseken alapszik, akik valamilyen betegséggel fordultak hozzá, másrészt azokon a szisztematikus vizsgálatokon, amelyeket a falvakban végeztek három különböző alkalommal. Schiefenhövel, a müncheni Max Planck Intézet orvos és humán etológus munkatársa ugyanezt tapasztalta (W. Schiefenhövel, kiadatlan adatok). Ő beszéli a kilivilát, a trobriandiak nyelvét, és saját sátra van Kaileunán, az egyik Trobriand szigeten, ahol egy 15 éves periódus alatt ismételt látogatásai során közel 3000 pácienst vizsgált meg. Jüptnerhez hasonlóan ő is behatóan ismeri a szív- és érrendszeri betegségek természetét, és a szigeteken nem talált egyetlen esetet sem.