Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az ebéd utáni kóma

Szokott köd ülni agyára egy-egy kiadós étkezés után? Szokott ebéd után üveges szemekkel meredni munkájára, s legszívesebben az asztalra borulva aludna egyet? A jelenség nem csak kellemetlen, hanem veszélyes is tud lenni, hiszen vezetés közben elaludni, vagy álmossággal küzdve kritikus döntéseket hozni komoly következményekkel járhat. Tévedés azt gondolni, ez elkerülhetetlen része az életnek.

 

 

Szokott köd ülni agyára egy-egy kiadós étkezés után? Szokott ebéd után üveges szemekkel meredni munkájára, s legszívesebben az asztalra borulva aludna egyet? A jelenség nem csak kellemetlen, hanem veszélyes is tud lenni, hiszen vezetés közben elaludni, vagy álmossággal küzdve kritikus döntéseket hozni komoly következményekkel járhat. De, még ha nem is alszik el, romlik a memóriája, romlik a reakcióideje, romlik az észlelése. A Földön sok milliárd ember tapasztalja meg naponta ugyanezt a jelenséget. A naponta bekövetkező menetrendszerinti teljesítménycsökkenés és a rossz döntések jelentős gazdasági károkat okoznak.
Téved azonban, aki azt gondolja, ez elkerülhetetlen része az életnek. Akik áttérnek a lowcarb vagy a paleolit étrendre, meglepetve tapasztalják, hogy az első pár nehezebb, fáradékonysággal jellemezhető nap után örökre megszűnik az evés utáni kókadás és aluszékonyság.
A paleolit életmódot folytatók tapasztalata egybecseng a 30 éve csordogáló szakirodalmi adatokkal, melyek a táplálkozás és az éberség kapcsolatát vizsgálják.

Kezdetben a kutatókat az foglalkoztatta, hogy nem rontja-e a teljesítményt a kihagyott reggeli. Ez szociális kérdés is volt, és a kutatások azt is célozták, hogy a kormányok ne hagyják annyiban, hogy a szegény gyerekek reggeli nélkül ülnek be az iskolapadokba.
A kutatások a kezdetekben abból indultak ki, hogy az agy működéséhez glukózt, azaz a szervezet által a szénhidrátokból előállított, a vérben keringő egyszerű cukrot használ fel energiaforrásként. Az ezirányú kutatásokat kezdetben elvakította az a tény, hogy egy szokásos, nyugati stílusú, szénhidrátdús reggelit fogyasztóknak egy ideig hatékonyabban működött az agya a reggelit kihagyókkal szemben. Hamarosan kiderült, hogy nem is a szénhidráton van a hangsúly, hanem azon, reggelizik-e valaki bármit is. Azaz, jó dolog reggelizni, mert az serkenti az agyműködést. Így lecsupaszítva azonban ez elég közhelyes eredmény. Másrészt az is közismert tapasztalat, hogy a szénhidrátdús étkezés fél-egy órára feldobja az embert, utána azonban kifejezetten romlik a teljesítmény és jön az álmosság. Ennek oka, ha csak mechanikusan az agy cukorellátottságában is gondolkodunk, az, hogy a hirtelen megnövekedett vércukorszintet az ezt követő inzulinlöket kitakarítja a vérből és a vércukorszint leesik, akár a kiinduló érték alá is. Az így kialakult hipoglikémia kifejezetten rontja a szellemi teljesítményt és az éberséget. Világossá vált, hogy a szénhidrátdús táplálkozás csak rövidtávon (max. 1 órás intervallumban) növeli a szellemi teljesítményt (Gibson, 2007). A szénhidrátok szellemi teljesítményt rontó hatása különösen erős a cukorbetegeknél, akiknek a vércukorszint szabályozása már károsodott. 2-es típusú cukorbetegek vizsgálatával kimutatták, hogy az alacsony glikémiás indexű, azaz a lassan felszívódó szénhidrátok fogyasztása jelentősen javítja a szellemi teljesítményt (Papanikolaou és mtsai., 2006). Ennek oka nyilvánvaló: az alacsony glikémiás indexű ételek lassabban és egyenletesebben emelik meg a vércukor szintjét, s ez stabilizálja az agy működését.

Jellemző módon, a kutatásokat ez ideig főként a szénhidrátok agyműködésre gyakorolt hatásának vizsgálata dominálta. Pedig az ember evolúciója során finomított szénhidrátokat két és fél millió éven át nem fogyasztott, következésképen agyunk egyáltalán nem arra szakosodott, hogy "minél több cukor, annál jobb". Az agy számára szükséges glukóz mennyiséget a máj még akkor is előállítja, ha valaki csak zsírt és fehérjét fogyaszt, mint mondjuk az eszkimók, vagy a maszájok. Ez azonban azt sugallja, hogy az egyenletes, alacsonyszintű glukózellátottság sokkal inkább kedvez az agyműködésnek, mint az erősen ingadozó vércukorszint, ami jellemzi a nyugati népességet.
Egy 2011-es vizsgálatban fMRI vizsgálattal mutatták ki, hogy a magasabb szellemi funkciókat ellátó prefrontális kéreg aktivitása szorosan összefügg a reggeli minőségével (Akitsuki és mts., 2011). Akik csak cukros vizet fogyasztottak, azoknak sokkal rosszabb volt a teljesítménye, mint akik kiegyensúlyozott reggelit fogyasztottak, amiben a szénhidráton fehérjén és zsíron felül még vitaminok is voltak. A vizsgálat fő érdekessége, hogy közvetlen méréssel igazolta, miszerint az agy teljesítménye nem egyszerűen az elfogyasztott szénhidrát mennyiségén múlik.

Egy 2001-es vizsgálat, összehasonlítva a szénhidrát, a zsír és a fehérje hatását a szellemi teljesítményre, kimutatta, hogy a leghatékonyabb teljesítményt a zsírfogyasztás eredményezte, míg a szénhidrát és a fehérje csökkent teljesítményt eredményezett (Fischer és mtsi., 2001). A szerzők szerint ez annak tulajdonítható, hogy a zsírfogyasztás után volt a legstabilabb a vér cukorszintje, azaz az agy egyenletesen volt cukorral ellátva.
Ugyanez a kutatócsoport 2002-es vizsgálatában háromféle reggeli összeállítást vizsgált: a szénhidrátdús reggeli 4 rész szénhidrátot és 1 részt fehérjét, a kiegyensúlyozott étrend 1:1 arányban tartalmazott szénhidrátot és fehérjét, és a fehérjedús étrend 4:1 arányban tartalmazott fehérjét és szénhidrátot (Fischer és mtsi., 2002). (Az ilyen vizsgálatokban alapvető cél, hogy a résztvevők azonos ízértékű és kalóriájú ételt kapjanak, hogy pl. az élvezeti érték ne befolyásolja a későbbi teljesítmény méréseket.) A vizsgálat végkövetkeztetése szerint összességében a legjobb és egyenletes szellemi teljesítményt a fehérjedús reggelit fogyasztóknál lehetett megfigyelni. Ennek oka az, hogy az agyműködés nem feltétlen sok, hanem egyenletes glukózellátást igényel, a hullámzó vércukorszint rontja a szellemi teljesítményt. A reggeli összetételének legnagyobb hatása az idősebbekre, nőkre és a stresszérzékenyekre volt. A stressz ugyanis a stresszhormonokon keresztül komolyan befolyásolja a vércukorszintet. A vizsgálat további eredménye volt, hogy a fehérjedús (80% fehérje) reggeli laktatóbb volt és a vizsgálati személyek éberebbek voltak.
A vizsgálat összegzésében a szerző leszögezték, hogy a szénhidrátok fogyasztásának rövid idejű, átmeneti pozitív hatása van, míg a fehérjedús reggelinek elnyújtott, tartós, egyenletes pozitív hatása van a szellemi képességekre és teljesítményre.
Egy 2011-es kutatásban azt vizsgálták meg, hogyan hat a megnövelt fehérje a fizikai és szellemi teljesítményre. A szerzők szerint a WHO ajánlotta testsúly kilogrammonkénti 1.5 gramm napi fehérbevitel kevés, mert szerintük nem a nitrogénegyensúlyra kellene figyelni, hanem a nagyobb fehérjefogyasztás hosszútávú egészségvédő és jóllétet biztosító hatása a fontos (Jakobsen és mtsi., 2011). Ezért három héten át egészséges felnőtt férfiakat fogtak a WHO ajánlása szerinti fehérjetartalmú táplálkozásra, és eredményüket összehasonlították a dupla adag, azaz a testsúly kilogrammonkénti 3 gramm napi fehérjét fogyasztó csapatéval. A vizsgálat fő eredménye az volt, hogy a magas fehérjetartalmú étrenden élőknek jelentősen javult a reakcióideje, ami elsősorban a dopaminerg és noradrenerg rendszer fokozott aktivitásával függött össze.

Új, végre jó irányba terelheti az ezirányú kutatásokat egy friss eredmény, amely a hipotalamusz (az agy ősi, irányító központja) orexin/hypocretin neuronjainak viselkedését írja le. Az orexin/hypocretin neuronok aktivitásával arányos az éberség, s e neuronok aktivitása nélkülözhetetlen a normál tudati állapot fenntartásához (Karmani és mtsi., 2011). Amikor ezek a neuronok megsérülnek vagy elpusztulnak narkolepszia, azaz kóros aluszékonyság lép fel. Jelen vizsgálatban kiderült, hogy az orexin/hypocretin neuronok aktivitását a szénhidrátok csökkentik, míg a fehérjék növelik. Azaz a vér glukóz tartalma álmosító, tudati szintet csökkentő hatású, míg a fehérjék serkentik az éberséget és a tudati nívót. Ha a táplálék elég sok fehérjét tartalmaz, az gátolja a glukóz hatását. Azaz, ha fehérjedús és szénhidrátszegény táplálkozást folytat valaki, akkor éberebb lesz, szellemi teljesítménye nő, s megszűnik az étkezések után jelentkező álmosság.

Denis Burdakov és kutatócsoportja eredménye a hiányzó láncszem volt annak a megértéséhez, miért fokozza a szellemi teljesítményt a paleolit vagy lowcarb táplálkozás.
Nem meglepő, hogy agyunk "jobban érzi magát" és jobban működik olyan táplálék-összetétel mellett, amin évmilliókig "élt".
Az agyműködés optimális működését tehát a fehérje és zsírdús, szénhidrátban szegényebb, főként alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat tartalmazó étrend szolgálja.
A nyugati szénhidrátdús étrend persze nem csak rövidtávon rontja az agy működését, hanem hosszútávon is. A demenciát és az Alzheimer betegséget ugyanis ma már harmadik típusú cukorbetegségnek tekintjük, s kialakulásukat az évtizedeken át fogyasztott finomított szánhidrátoknak köszönhetjük. (Erről bővebben

Összefoglalva, a szénhidrátdús táplálkozás több mechanizmuson keresztül rontja rövid és hosszútávon az agy működését:

1, szénhidrátdús étkezés után, megugrik, majd lecsökken a vércukor szint, s mivel az agynak az egyenletes vércukorszint optimális, az ingadozó szint lerontja a teljesítményt
2, a rendszeres szénhidrátdús táplálkozás inzulinrezisztenciát idéz elő az agyban, lecsökken az agyi inzulintermelés is, s ez rontja az agysejtek cukorfelvételét, hosszú távon ez vezet Alzheimer kórhoz
3, Az agy éberségét fenntartó neuroncsoport (orexin/hypocretin neuronok) szénhidrátra csökkenti működését, fehérjére növeli, azaz a fehérjedús táplálkozás ébren tart, a szénhidrátdús táplálkozás rontja az éberségi szintet, álmossághoz, aluszékonysághoz vezet

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom:

  • Akitsuki, Yuko; Seishu Nakawaga, Motoaki Sugiura, Ryuta Kawashima1: Nutritional Quality of Breakfast Affects Cognitive Function: An fMRI Study Neuroscience & Medicine, 2011, 2, 192-197
  • Fischer K, Colombani PC, Langhans W, Wenk C. Carbohydrate to protein ratio in food and cognitive performance in the morning. Physiol Behav. 2002 Mar;75(3):411-23.
  • Fischer K, Colombani PC, Langhans W, Wenk C. Cognitive performance and its relationship with postprandial metabolic changes after ingestion of different macronutrients in the morning. Br J Nutr. 2001 Mar;85(3):393-405.
  • Gibson, E. L.: Carbohydrates and mental function: feeding or impeding the brain? Nutrition Bulletin , 32 (suppl 1), 71-83
  • Jakobsen LH, Kondrup J, Zellner M, Tetens I, Roth E. Effect of a high protein meat diet on muscle and cognitive functions: a randomised controlled dietary intervention trial in healthy men. Clin Nutr. 2011 Jun;30(3):303-11.
  • Karnani MM, Apergis-Schoute J, Adamantidis A, Jensen LT, de Lecea L, Fugger L, Burdakov D. Activation of central orexin/hypocretin neurons by dietary amino acids. Neuron. 2011 Nov 17;72(4):616-29.
  • Papanikolaou Y, Palmer H, Binns MA, Jenkins DJ, Greenwood CE. Better cognitive performance following a low-glycaemic-index compared with a high-glycaemic-index carbohydrate meal in adults with type 2 diabetes. Diabetologia. 2006 May;49(5):855-62.