Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Katie Engelhart:
A köztünk élő ősemberek

Forrás: Macleans.ca
Fordította: Homok Szilvia

Hogyan látja egy kanadai újságírónő a paleo életmód különböző irányzatait? Ha kicsit évődve is ír róluk, azért komolyan veszi őket. A cikket követő hozzászólók sorra arról számolnak be, hogyan szabadultak meg fölös súlyuktól, hogyan normalizálódott rövid idő alatt magas vérnyomásuk, hogyan váltak energikussá és fiatalosá ismét.

 

 

Hozzászoktunk, hogy minden gondért és bánatért a burgonyát hibáztassuk, ahogyan az a szénhidrátról szóló szóháborúkban mára mindennapivá vált. Na de vessünk csak egy pillantást a zöldbabra, az állítólag legegészségesebb zöldségre! Loren Cordain több okból se nyúlna zöldbabhoz. Ha megkérdezzük, szívesen elmeséli, hogy a hüvelyesek hogyan okoznak az egészséges bélben "szivárgást". Vagy esetleg hosszan beszél a zöldbab tápanyag felszívódást gátló tulajdonságairól. De végül mindenképp oda jutna, hogy a zöldbab több tízezer évvel ezelőtt, amikor őskori elődeink a kőkorszakban használni kezdték első kőből készült szerszámaikat, nem létezett. Így aztán ma sem kellene fogyasztanunk azt.

"Nem nagy tudomány" - állítja Cordain. Könyve, a nem túl nagy, de egyre szaporodó szubkultúra alapkönyvévé vált The Paleo Diet: Lose Weight and Get Healthy by Eating the Food You Were Designed to Eat [Paleolit táplálkozás, avagy hogyan fogyjunk és legyünk egészségesek a nekünk rendeltetett étel fogyasztásával], egyszerű elven alapul: az emberi evolúció több millió évig tartott. A modernkori mezőgazdaság viszont csupán 10 000 éve létezik, ami az evolúciós idővonalon csak rövidke szakaszt jelent. Következésképpen az ember akkor a legegészségesebb, ha úgy táplálkozik, ahogyan azt a mezőgazdaság beköszönte előtt tette - más szóval ősember módjára.

Az étrendben szerepel hús (bőséges mennyiségben), tenger gyümölcsei, tojás, zöldség és gyümölcs: bármi levadászható vagy a vadon élő bokrokban fellelhető dolog, amit nem kell megfőzni. Mindez meglehetősen ártalmatlannak hangzik. "Senki se fog tiltakozni a gyümölcs és zöldség ellen" - mondja Cordain. A repertoár azonban kizárja az olyan rendkívül egészségesnek hitt eledeleket, mint amilyen a zöldbab (valamint más hüvelyesek, pl. lencse), a paradicsom (és a vele rokon növények), a tejtermékek és a teljes kiőrlésű gabonák. Legtöbb olaj sem szerepel a listán, a mai "ősember" ugyanis szívesebben fogyaszt zsírt.

Az igazi megszállottak még a diéta szótól is óvakodnak. "Nem étrendről, hanem életstílusról van szó." És a paleolit életmód kétségtelenül egyre inkább meghaladja a táplálkozás fogalmát - nem annyira étrendi előírásokról, mint kulturális jelenségről van szó. A Föld nagyvárosaiban világszerte férfiak csoportjai (mivelhogy leginkább férfiakról van szó) felhagynak a taposógép használatával, hogy helyette az ősembertorna módjára sprinteljenek és másszanak. Vért adnak, hogy ezzel utánozzák a sebesülés által okozott vérveszteséget, melyet korai őseinknek kellett elviselniük. Táplálkozásuk a vadászó-gyűjtögetőkének ritmusát tükrözi: egyszer bőséges mennyiségű húst falnak (hogy ezzel a sikeres vadászatot követő lakomát mímeljék), máskor pedig hosszú böjtöt tartanak (mely a hiány időszakát rendeltetett megtestesíteni). A jelenséget kísérő irodalom is egyre bőségesebb, melynek egyik példája a Neanderthin, The Evolution Diet and The Protein Power Plan [Karcsú, mint a Neandervölgyi ember: Az evolúciós étrend és a fehérjealapú étrend].

"Egészen komolyan veszem a dolgot" - meséli a kaliforniai San José-ból származó Richard Nikoley. "Úgy gondoltam, az állatok sem teli gyomorral vadásznak." Az egykori amerikai haditengerész 2007-ben bukkant rá véletlenül az étrendre, amikor fogyni szeretett volna, valamint csökkenteni a vérnyomását. (Korábbi kísérlete, hogy gyaloglással tegyen az egészségéért, nem járt sikerrel. Hat éven keresztül napi egy órát gyalogolt, aminek eredményeként végül 14 kilót hízott.) Amikor végül elérte a 102 kilót, elkezdte komolyan venni a dolgot. Nekiállt a zsírokról és a koleszterinről olvasni. "Még a primitív étrendeknek is utána olvastam egy kicsit." Majd elkezdett ősember módjára gondolkodni. (Erre ő azt mondaná, hogy megtanulta "Felszabadítani magában az állatot", ami azonos saját blogja címével: Free the Animal.) Hamarosan tiltólistára helyezte az egészséges tápláléknak titulált "gyilkost, a teljes kiőrlésű gabonát, valamint a zsiradékszegény őrültséget", és a kókuszzsírban gazdag étrend felé fordult, melyben a kalóriák 60 százalékát zsiradékok teszik ki. Pár hónappal később mindehhez hozzátette az időszakos koplalást is. Még két amerikai meztelen terrierjét is paleolit étrendre fogta, és állítása szerint "majd kicsattannak az egészségtől". Ma, 30 kilóval könnyebben és normális vérnyomással, mindenkit igyekszik áttéríteni a paleolit hitre.

Ismerem én az ilyen missziót. Bár jómagam modernkori nő vagyok, bizonyos értelemben engem is ősember nevelt: apám olyasfajta ember, aki reggelire újrazárható nylonzacskóban T-bone steak-et visz magával, aki a vas túlzott felhalmozódása elkerülése végett megszállott véradó, és aki naponta probiotikus baktériumkoktélt dob be, hogy ellensúlyozza a higiéniaorientált világ hatását. Apám nyolc éve váltott, miután Dr. Atkins megjelent a szénhidrátellenes tábor úttörőjeként, de még azelőtt, hogy a helyi bioétel fogyasztása lett az aktuális divat, megalapozva ezzel, hogy az egészségmániások, a testépítők és a városi entellektüelek magukévá tegyék a paleolit táplálkozást. Nekem már jóval azelőtt tiltották a transzzsírok fogyasztását, hogy az mindennap használatos szóvá vált volna. És amióta az eszemet tudom, amikor csak kisütött a nap, apám felvette a rövidnadrágját, és kifeküdt napozni, hogy "egy kis D-vitamint termeljen", ami a paleolit életmód követőinek jellegzetes időtöltése.

Mára sokféle térítője lett a paleolit életmódnak. Ott van például Art De Vany, aki a "kínzó-futópadok" ellen indított kampányt. "Én azért mozgok, mert szeretek." - meséli Maclean's-nek. A fitnesszguruból csak úgy árad az önbizalom: "Sose vagyok beteg. És mindent meg tudok csinálni, amit csak akarok"- dicsekszik. Hetvenkét évesen testének csupán nyolc százalékát teszi ki zsír - sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál - így talán meg is érdemli, hogy dicsekedhessen. De Vany véleménye szerint a mezőgazdasági életforma tönkretette az emberi fizikumot. "Ha megnézzük az átmenetet a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelőre, akkor mit látunk? Összeesettebb testet és kevesebb izmot." Úgy gondolja, hogy az ellenszer az lenne, ha kilépnénk a futópadok világából és átlépnénk egy olyanba, ahol a vadászó-gyűjtögetőkéhez hasonló, életszerű mozgást végzünk. Ez számára rövid intenzív sprintet és sok "játszást" jelent - kisebb sziklákon való ugrálást vagy birkózást az unokájával. Ezen kívül hetente egyszer kötelet erősít a 2700 kilós Range Roveréhez, és négy-öt alkalommal oda-vissza húzogatja a kocsifelhajtóján. "Szerintem ez a gyakorlat ahhoz hasonlít, ahogyan az őseink egykor farönköket húztak."

Ahogyan az az egyre szaporodó, az Evolúció Fitness elméletét követő CrossFit edzőtermek számából is kiderül, De Vany ötletei lelkes közönségre találtak. Egyik követője Craig Patterson, aki mérnöki állását hagyta ott, hogy CrossFit edzőtermet nyisson Vancouverben, habár nyíltan bevallja, hogy a létesítmény nem valódi edzőterem. "Nagy nyílt tér. Gyűrűk lógnak benne a mennyezetről." Patterson állítása szerint arra kényszerülnek, hogy elkülönítsék magukat másoktól: "Legtöbb edzőteremből kirúgnak bennünket azért, amit csinálunk." 450 tanítványa általában köteleken lóg, sprintel, szekrényt ugrik, vagy kézen állva végez fekvőtámaszokat. Olyan mozgássorokról van szó, melyeket "játszótéren, csatatéren vagy sport közben fordulnak elő" mondja. "Sose látunk olyat, hogy egy gyerek a játszótéren a bicepszét erősítve súlyt emelne." Patterson a fitnesszcsaták során szándékosan arra törekszik, hogy a testmozgás mindennapi részévé váljon a kockázat és a verseny, és tanítványai a CrossFit globális paleo-étrend verseny révén a konyhában is szembeszállnak egymással.

Aztán vannak az ősemberek következő nemzedékét nevelő hívők. S. Boyd Eaton, a paleolit életmód úttörője és az Emory Egyetem professzora úgy gondolja, hogy az "ősi életmód" jobb szülővé is tehet bennünket, például sokat tanulhatunk belőle csemetéink szocializációjának módját illetően. Az ősemberek gyerekei vegyes korú csoportban játszottak, mondja Eaton. "A nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbekre. Így felelősségérzet fejlődött ki bennük. És kevesebb volt köztük a verseny." Az olyan blogok, mint amilyen például a High Intensity Mama, arra emlékeztetnek bennünket, hogy "a vadászó-gyűjtögető társadalmakban nem volt semmiféle iskola", és hogy a gyerekeknek időt kell hagyni a játékra. A családi ágyban való együttalvás is egy éppen születőfélben lévő divat. Az elmélettel egyetértő édesapám is úgy fogalmaz, hogy "Az egyedül alvó ősemberbaba halott ősemberbabát jelentett."

Amikor Eaton és Melvin Konnor 1985-ben közzétették mérföldkőnek számító írásukat a paleolit táplálkozásról, gondolataikban egyáltalán nem szerepelt a koplalás és a testedzés. Az antropológus és orvos Konnor akkor kezdett érdeklődni a különféle étrendek iránt, amikor az 1961-as évek során Botswanában a gyermekek fejlődését tanulmányozta. Az orvosként dolgozó Eaton saját egészségén szeretett volna segíteni. Közös munkájuk - melyet Eaton olyan léptékű paradigmaváltásnak nevez, mint Kopernikusz azon felfedezését, hogy a Föld kering a Nap körül - eredményeként született meg a paleolit étrend. Ám intelmeik abban az időben elnézőbbek voltak. Egyszerűen arra figyelmeztettek, hogy kicsit közelebb kell hozni a szénhidrátok, fehérjék és zsírok arányát ahhoz, ahogyan azokat az őseink fogyasztották.

Mára a kutatások egyre inkább azt igazolják, hogy a szerzőpáros megközelítése egyáltalán nem valamiféle hóbortos elképzelés. Az orvosok egyre többet beszélnek "civilizációs betegségekről", ami a paleolit életmód követőinek kifejezése az olyan bajokra, mint az akné, a sclerosis multiplex, az Alzheimer-kór vagy a szívbetegség. A paleolit szemléletmód szerint sok általunk "természetesnek" hitt betegséget és egészségi problémát az életmódunkkal idézünk elő. Konnor azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt 10 000 év során életkörülményeink drasztikusan megváltoztak. "Az emberi génállomány azonban nem volt képes kellő gyorsasággal fejlődni."

A legjobb bizonyítéka ennek talán Pápua-Új Guineában, Kitava szigetén található. A kitavaiak nem a paleolit életmód legtökéletesebb megtestesítői, ismeri el Staffan Lindeberg, aki az orvostudományok professzora a Lund Egyetemen. Egyszerű földművelőkről van szó, akik botot használnak a gyökerek földbe dugdosásához. Ennek ellenére ma a lehető legközelebb állnak az egykori vadászó-gyűjtögető társadalmakhoz. Lindeberg három alkalommal is élt köztük. Felfedezései mára a paleolit életmód alapjává váltak. "A kitavaiak nem szenvednek nyugati típusú betegségekben" - magyarázza, nincs szívroham, sztrók, kóros elhízás, demencia, akné, sem cukorbetegség. És nem arról van szó, hogy nem élnek hosszú ideig, sokan szép kort élnek meg. Hanem az étrendjükről. Akkor vajon hogyan halnak meg a kitavaiak? Van, aki leesik a kókuszpálmáról, míg mások fertőzésben vesztik el az életüket. Ám sokan gyorsan és csendben mennek el. Lindeberg írása szerint "Kitava idősebb lakosai általában életük végéig meglehetősen aktívak, majd pár napig tartó kimerültség tör rájuk, mielőtt meghalnának. Lindeberg egyszer találkozott egy egészséges 78 éves emberrel, aki egy sziklán nyugodtan ülve jelentette be, hogy közeleg a halála, majd két hétre rá eltávozott.

A Seattle-ben élő Gary Rea-nek nem kell Kitaváig mennie. Pár évvel ezelőtt Rea-nél 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Orvosa állítólag azt mondta neki, hogy élete végéig inzulinfüggő lesz. Pár héttel az eset előtt Rea kezébe került egy paleolit étrendről szóló könyv. Bár még csak egy-két fejezetet olvasott el belőle, meg volt róla győződve, hogy a "paleo étrend meggyógyítja a cukorbetegséget". Így aztán széttépte az orvostól kapott vényt, és fejest ugrott a dologba. Pár hét lefolyása alatt 12 kilót adott le. "Öt hónappal később a cukorbetegségnek nyoma sem volt." Ez egyáltalán nem lepi meg Dr. Lynda Frassettót. Egy jelenleg is folyamatban lévő vizsgálat keretében a Kaliforniai Egyetem orvosnője azt kutatja, hogyan reagál a cukorbetegség a paleolit táplálkozásra. A kutatás háromnegyedénél már látja, hogy "az étrendet követőknek rendkívül rövid idő alatt javul az állapotuk", még ha súlyukból nem is adnak le.

Természetesen nem mindenkit győz meg az ősember életmódja. Katharine Milton, a Berkeley Egyetem táplálkozásökológia professzora is úgy látja, hogy a fontosabb evolúciós változásokat illetően "az elmúlt 10 000 év során nem következett be nagyobb áttörés". Ugyanakkor vitába száll a "vadászó-gyűjtögető modellt" illetően. Megjegyzi, hogy míg a tanzániai hazdák többnyire vadon termő növényeket fogyasztanak, a Kalahári-sivatag kungjai leginkább a mongongo dióra támaszkodnak fő eledelként, az alaszkai inuitok pedig a húst és a halat szeretik. Így azt kérdi, hogy vajon melyik a helyes modell? A Calgary-i Egyetem archeológusaként dolgozó Julia Mercader úgy véli, hogy az ősember több tízezer évvel ezelőtt igenis fogyasztott gabonát.

Ezalatt változásokon ment át a paleolit táplálkozás. 1985-ben Eaton és Konnor még engedélyezték az olyan élelmiszereket, mint a zsírszegény tej és a teljes kiőrlésű kenyér. Konnor továbbra is úgy tartja, hogy abban az időben helyesen látta a dolgokat, és az akkori aggályai a zsírok fogyasztását illetően ma is óvatosságra intenek. "Az ember nem vetődhet be egy szupermarketbe, és nem veheti meg a zsíros húst azzal, hogy akkor most a paleolit étrend követője lesz. Ezt így nem lehet." Konnor azt állítja, hogy 10 000 évvel ezelőtt az állatok zsírosabbak voltak - így ezt ma a kisebb mennyiségű sovány hús fogyasztásával egyensúlyozhatjuk ki. Eaton azonban az ellenkező irányt választotta. Ő úgy látja, hogy nem vette figyelembe az izomszövetet nem tartalmazó húsok fogyasztását, mint amilyen az állat agya és a zsírtartalékai, és ezzel alábecsülte a szervezet zsírigényét: "ettől teljesen hülyének érzem magam".

Mindez a bizonytalanság teret ad a nekünk éppen megfelelő változatosságnak. Nikoley lakto-paleonak titulálja önmagát (fogyaszt tejterméket, mivel szerinte az ősember igenis jutott tejhez, amikor szoptató állatot fogyasztott). Rea a vegetáriánus paleo étrend irányába halad. És amíg nem születik döntés, addig az édesapám továbbra is a zsírdús táplálkozás útját követi. De ettől még nem apad el az ügy iránti fanatikus elkötelezettség. "Garantálom, hogy ha már rég halott leszek, ez itt marad" - jelentette ki Cordain. "Ugyanúgy, ahogyan marad a modernkori tudomány legjelentősebb elmélete is, Darwin természetes szelekciója."

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

koztunk-elo-osemberek.htm" data-send="false" data-layout="button_count" data-width="450" data-show-faces="false" style="position:absolute;top:290px; left:300px;">