Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Lázadás a szépség ellen

A női szépség a leggyűlöletesebb dolog a világon, évente százmilliók szenvednek tőle, százezrek halnak bele, százmilliárdokat költenek rá. A szépség előítélet, kényszerzubbony, üzlet. A szépség a nők rabszolgasága, lealázása, elnyomatása. A szépséget a férfiak találták ki. "Kövérek, szőrösek, csúnyák akarunk lenni, tessék minket így szeretni és kívánni." Röviden ebben lehet összefoglalni a feminista lázadást a férfiak teremtette szépségideálok ellen.

 

 

„Ez a cikk azoknak szól, akik vastagnak érzik a combjukat, kicsinek a mellüket, unalmasnak a frizurájukat, csúnyának a bőrüket, nevetségesnek az alakjukat, és divatjamúltnak a ruháikat. Azoknak a nőknek, akik azt hiszik, életük jobbra fordulna, ha le tudnának adni 8 kilót, ha telne nekik kontaktlencsére, parfümre, narancsbőr elleni krémre, ha megműtethetnék az orrukat, felvarrathatnák a ráncaikat, leszívathatnák a hasukat. Azoknak szól, akik szégyent vagy boldogtalanságot éreznek, amikor testükre, vagy annak egy részére gondolnak. Más szavakkal, a nők 99.9%-hoz szól ez a cikk”. E szavakkal indítja Laura Bryannan a Naomi Wolf által írt „A szépség mítosza” című könyvének ismertetését.

Wolf nevéhez méltóan, a férfitársadalom torkának esik. Szerinte minél inkább felszabadítják magukat a nők jogilag és gazdaságilag, annál inkább nehezedik rájuk a női szépség mítosza. Miközben a nők politikai értelemben még soha nem voltak ilyen szabadok, az étkezési zavarok, a fogyókúra divatok, a plasztikai sebészet, a fitneszipar soha nem látott mértékben fejlődik, és a pornográfia a világ egyik legnagyobb üzletévé vált. Miközben a feminizmus a nőiséget akarja visszaszerezni a férfiaktól, a férfiak közt elterjed nézet, hogy a feministák egyszerűen ronda nők, akik nem tudnak maguknak pasit szerezni. A szépség mítosza a legalattomosabb eszköz, amit a nők ellen a férfitársadalom felhasználhat, mert a női lélek alapvető vágyaira épít. A nő szerelmet, házasságot, családot, gyereket, mit ad isten, boldogságot szeretne – de mindennek ára a Szépség.

Ahogy a nők „felszabadultak”, vagyis munkába álltak, beindult a sokkal rafináltabb elnyomatás, így Wolf. Az ötvenes-hatvanas években történt a nagy fordulat. Az akkori sztárok még normál testsúlyúak voltak, volt rajtuk ez-az, aztán megjelent a „modern-nő-hisztéria”, a fiatal, fiús testalkatú, nulla gramm zsírtartalmú manöken típus. A nők elbizonytalanodtak, bűntudatuk lett testük miatt, s ettől vadul fogyókúráznak, edzőtermekbe járnak, hajszolják a minden áron való karcsúságot. Az Amerikai Anorexia és Bulimia társaság szerint e betegségek évente egymillió amerikai nőt érintenek, és a társaság szerint évente vagy 150 000 nő hal bele az anorexia nervosába.

Van igazság Wolf szavaiban, a férfitársadalom jogot formál arra, hogy a nő fizikai megjelenését megítélje és felhasználja ellene. Ha egy nőt szexuális inzultus ér, könnyen megvádolják, hogy „túl kihívó volt”, ha meg nem elég csinos, vagy pláne túlsúlyos, nem veszik fel olyan munkahelyekre, ahol reprezentálnia kell. A vonzerő beteges hajszolása, vagy legalábbis a bűntudat és csökkentértékűség a pocak, a kopasz fej, a gyenge izomzat és az alacsony testmagasság miatt, a férfiak döntő többségét is kísérti. Akkor őket meg a nők hajszolják bele ebbe? Vagy a férfiak a nőket is, meg önmagukat is? Vagy közös az ellenség, csak a nők korábbi elnyomatásukat vélik felismerni új köntösben, a szépség diktatúrájában?

A túlhajtott szépség

A közös ellenség sajnos az Evolúció maga, amely a szaporodásnak rendelt alá mindent. A nagyobb vonzerő nagyobb sikert ígér a párválasztásban, s két jó génű, erősen szaporodóképes egyed utóda szintén sikeres lesz a szaporodásban. Ez volt az eredeti terv. A Szépség e terv szolgálatába volt állítva, ugyanis mind férfiban, mind nőben az a szép, ami a sikeres szaporodás jele. Nőknél ugye a magas ösztrogénszint (vastag ajkak, bébiarc, 0.7-es derék/csípő arány, telt keblek, gömbölyű fenék), a fiatalság, az egészségesség és a szimmetrikusság az igazán vonzó.

Mondom, ez volt az eredeti terv, de kétségtelen, hogy valami elromlott menetközben. Szép dolog a karcsúság, de ha a test zsírtartalma 20% alá csökken, elmarad a menstruáció és éppen, amire a karcsúság hivatott volna, vagyis a fiatalságot és termékenységet hirdetni, vész el. Jó oka van ennek, hiszen az ősidőkben, ha a nőnek nem volt elég zsírtartaléka, akkor kicsi volt az esélye annak, hogy kihordja magzatát, ha közben ínségesbe fordulnak a körülmények. Hasonló a helyzet a sporttal is. Ugyancsak jó dolog a kisportolt alak és a feszes izmok, de közismert, hogy a túl intenzíven sportoló nők, pl. az atlétanők közt, rendkívül elterjedtek a menstruációs és fogamzási zavarok. Úgy tűnik, az új lehetőségek és új divatok a szintén evolúciósan kialakult „csalási” technikákat segítette elhatalmasodni. A csalási technikák közé sorolhatunk minden olyan törekvést, amely a jobb szaporodási képességet sugalló vonások erősítését, hangsúlyozását eredményezi. A gond az ezekkel, hogy nincs megállás, nincsenek evolúciósan beépített fékek, mert korábban nem létező eszközök és mechanizmusok jelentek meg. Csalási technika a fiatalító műtét, a szimmetriát fokozó műtétek (anyajegyek eltávolítása, stb.), a pakolások és krémek, az arc festése, a rúzsozás, mert egyik sem fokozza a valóságos szaporodási képességet, csupán fokozza az „eladhatóságot”. A mellnagyobbító műtétek pedig kifejezetten abszurditásnak minősíthetők, és a férfiak alapos becsapásának tekinthető. Eddig több mint kétmillió nő választotta a mellnagyobbító műtétet, s ráadásul a dolog nem igen működhet, mert a szakirodalom szerint a mellkorrigáló műtétek után a nők körében 3-4-szeresére nő az öngyilkosság kockázat. Eredetileg a nagyobb mell, mint evolúciós értelemben költséges eljárás biztonságos jelzése volt a szaporodási képességnek, ezért a férfiaknak ösztönösen vonzó egy bizonyos mérethatár között. És akkor is vonzó lesz, ha mesterségesen növelik meg a méretét, jóllehet ezután a nő nem tudja majd szoptatni gyermekét, ami evolúciós szempontból egyáltalán nem tűnik előnynek. Még a modern tápszerek korában is igaz az, hogy a szoptatott csecsemő később sokkal egészségesebb lesz, mint a tápszeren tápláltak. Hogy mást ne mondjak, az egy éves kor alatt tehéntejjel táplált gyerekek közt drámaian gyakoribb a fiatalkori cukorbetegség , vagy a különféle allergiák.

Válasz a női vádakra

A szépség-diktatúra tehát a női „csalástechnikák” túlhajtása, és kérdés, hogy ezt valóban a férfiak találták volna-e ki. Ők csupán arra szelektálódtak az evolúció során, hogy bizonyos női testi jegyekre bukjanak, s kétségtelen, hogy buknak is. Agykutatók kimutatták, hogy a férfiak agyában az un. agyi jutalmazó rendszer fokozott aktivitást mutat egy szép nő láttán. Tehetnek erről a férfiak?

Nem a kapitalizmus, hanem az evolúció vezette be a kereslet-kínálat törvényét, és a kíméletlen konkurencia harcot. A nők szeretnék mindenáron azt a jutalmazó rendszert aktiválni, a férfiak pedig ezt örömmel veszik, mert nekik is határozottan jó érzést jelent. Mármost azzal vádolni a férfiakat, hogy a csalási technikák túlhajszolására kényszerítik a nőket, kicsit falsul hangzik. Ez olyan, mintha a kétségbeesett kereskedő átkozná a vevőit, akik mindig jobbat és szebbet akarnak, és ezzel őt belehajszolják az állandó fejlesztésbe. Nem a vevővel van baj, hanem a többi kereskedővel, akikkel a mi kereskedőnk kénytelen versenyezni. A Nő ellensége tehát nem a Férfi, hanem a másik Nő. A feminista álma talán egy lakatlan sziget, sok-sok férfivel és egy nővel, vele? Mert ugye akkor lehetne szőrös, dagadt és ápolatlan.

Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy éppen hogy a nő vezette a férfit mindig is az orránál fogva. Jól ismert, hogy a szaporodásban mindig a nő választ, a flört és ismerkedés folyamatát mindig is a nő vezényli le. A nő elrejti fogamzó képességét, amit rejtett ovulációnak nevezünk, és a férfit arra kényszeríti, hogy hűséges legyen hozzá. Ha egy férfinek gyermek születik egy idegen nőtől, az anyagilag veszélyezteti a feleség biztonságát. De ha a nőnek születik gyermeke egy idegen férfitől, akkor az a férfi evolúciós céljait veszélyezteti, nevezetesen, hogy más génjeit neveli fel naivul, miközben ő kiszorul a szaporodásból. Mivel az utód génjeinek fele mindenképen az anyáé, a nő evolúciós értelemben nem kockáztat, a férfi viszont minden-vagy-semmi játszmát játszik. Valószínű, hogy innen ered a férfiak görcsös birtoklási vágya, féltékenysége és az az elnyomó törekvés, ami ellen aztán a feminizmus lázadt. Ha egy nő munkába áll, ki tudja, mi minden történhet ott. A modern vizsgálatok szerint bizony a nők 30-40%-a félrelép alkalmilag, s csak utalnék arra az angol vizsgálatra, amelyben teljesen véletlenül derült csak ki, hogy a családokban nevelkedett gyermekek 6%-a nem az apától származik, csak éppen ő nem így tudja.

Amit tehát a feminizmus a Férfinak tulajdonít, az tulajdonképpen a Nőben élő vágy, hogy a Férfinak tetsszen, hogy aztán a sok megszédített férfi közül választhasson. A Nő tehát mintha saját ösztönös törekvései ellen lázadna, utálja a Férfit, mert tetszeni kell neki, de ezt nem a Férfi írja elő neki, hanem ő akarja.

Egy feminista egy nap úgy döntött, ő bizony többet nem borotválja a karját és a lábát, nem enged ennek a rohadt férfiuralomnak, s nem akar szexuális tárgy lenni. Csakhogy hamarosan rádöbbent, hogy többé nem attraktív, s ami a legkétségbeejtőbb volt, hogy önmagának sem tetszett. Feloldandó magában a feminista harcos és a tetszésre vágyó esendő nő konfliktusát, ettől kezdve szőkítette végtagjain a szőrt.

Botrányok a szépségkirálynő választások körül

A feministák különösen sérelmezik a szépségkirálynő választásokat, ahol nők parádéznak férfiak előtt, és a férfiak mondják meg, mi a női szépség. Az egész olyan, mint a marhavásár, mondták a feminizmus hőskorában.

2002-ben Nigériában lett volna a Miss World verseny, ám egy helyi lapban megjelent egy cikk, hogy Mohamed próféta helyeselné a szépségversenyt és bizonyára a nemzeti szépségkirálynők közül választana magának feleséget. A muzulmánok erre rátámadtak a katolikusokra és vagy 200 halottja volt a zavargásoknak. A szépségversenyt végül Londonban tartották meg.

Harminc év után tavaly vett újra részt egy Amerikában élő afgán nő a Miss Earth versenyen, ami óriási felzúdulást keltett Afganisztánban. Megfenyegették, hogy távollétében elítélik a törvények megszegésével (bikiniben férfiak előtt mutatkozott), s levelező fórumokon afgán nők egyaránt éltették és gyalázták Samadzai-t tettéért. A lány szereplésével az afgán viszonyokkal szembeni kívánt tiltakozni, mint mondta, őt is zavarta kicsit a bikinis megjelenés.

A szépségversenyek körüli botrányok úgy tűnik, nem a feministákat igazolják, a botrányok és szitkok nem a nők védelmében, hanem éppen a férfiak érdekében folynak. A férfiak meg akarják mondani, mit tehet egy nő és mit nem. Ha jól értem, pont ez ellen tiltakoznak a feministák.

Egy férfi, aki utálja a női szépséget

Michael Levine „Miért utálom a szépséget?” című cikkében bevallja, hogy irritálja a sok fantasztikusan csábító, karcsú, fiatal, hibátlan nő, akik megjelennek a filmekben, a magazinok címlapjain, de valójában nem elérhetők, nem megszerezhetők. A Férfi csak ábrándozik róluk, és szemében elhalványulnak az elérhető, reális szépségek, akik körülveszik. Levine tulajdonképpen a „csalási technikák” ellen tiltakozik, átéli, hogy a csalás működik, hat, nem tudja kivonni magát a benne is dolgozó evolúciós kalkulációk hatása alól. Ezért utálja a szépséget.

Kutatásokat idéz, melyek bizonyítják, hogy az átlagos szépségű nő kevésbé vonzó, ha előtte egy rendkívüli vonzó nőt csodáltunk meg. Ezt nevezik kontraszthatásnak, és valljuk meg, a szép nők pontosan erre vágynak, ezért dolgoznak keményen a fitnesz-, fodrász-, szolárium- és szépségszalonokban. Amerikai egyetemista fiúknak átlagos szépségű lányokat mutattak, és az után érdeklődtek, szívesen randiznának-e a lánnyal. Ha a képnézegetés előtt végignézettek velük egy epizódot a „Charlie angyalai” című sorozatból, melyben topmodellek a főszereplők, a randevú ötlete kevésbé volt vonzó a fiúk számára.

Evolúciós megfontolások alapján úgy gondolják, hogy a férfi-agy folyamatosan mintát vesz, folyamatosan építgeti az ideális Nőt a fejében, annak alapján, amilyen nőket lát, hogy az átlagos mintához képest mérje fel, neki mi is juthat. Ezt a belső mintát vagy modellt torzítja el az óriásplakátokon, magazinokban, TV-ben, filmeken vagy az életben látott szupernők, mert vizuálisan túlreprezentálódnak. Ráadásul még annyira sem mindig igazak, mint amilyennek látszanak, hiszen a retusecsetnek, több órás sminknek, plasztikai műtéteknek és bravúros fényeffektusoknak köszönhetik rendkívüli külsejüket. A képzelet és a realitás nem passzol össze, s a Férfi boldogtalan és reménytelen lesz, megalkuvásnak érzi majd a számára elérhető reális szépséget. Unalmas lesz a reális szex a reális partnerekkel, a filmekben és pornósiteokon látottakhoz képest, elveszti vonzerejét a létező az elvileg létezhetőhöz, az elérhető az elvileg elérhetőhöz képest. Azok a férfiak, akik állandóan fiatal nőkkel vannak körülvéve (tanárok, filmesek, stb.) folyamatosan ki vannak téve ennek a destruktív hatásnak. Satoshi Kanazawa és Mary Still „A tanítás veszélyes a házasságra nézve” címmel publikált tanulmányt egy evolucionista szakfolyóiratban. A szerzők összehasonlították a felsőfokú oktatásban dolgozó tanárokat az átlagos amerikaival, és kiderült, hogy a főiskolai és egyetemi tanárok sokkal gyakrabban válnak el – vagy meg sem nősülnek. A férfiak nem ismerik fel, hogy magukban folyton összehasonlítják feleségüket fiatal, vonzó tanítványaikkal, csak a végeredményt érzékelik, az elhidegülést.

A férfiak tehát legalább annyira szenvednek a női szépség mesterségesen felfokozott hamisítványaitól, nem érzik jól magukat ebben a világban. Biztos van valami részük abban, hogy így alakulnak a dolgok, de hogy erre direktben nem törnek, az biztos.

Még egy ok, hogy utáljuk más szépségét

Markus M. Mobius és Tanya S. Rosenblat „Miért fontos a szépség” című tanulmányukban a szépség munkahelyi előnyeit elemzik. Az átlagosnál szebb munkaerők 10-15%-al keresnek többet, mint a kevésbé szép, vagy csúnya alkalmazottak. Ennek alapvető oka, hogy a szép emberekkel mindenki szívesebben van együtt, többre értékelik tőle ugyanazt a teljesítményt, mint másoktól, a szép emberek sikeresebbek a kommunikációban, legyen annak célja az ügyfél meggyőzése, vagy főnöktől való fizetésemelés kicsikarása. Az emberek sikeresebben kommunikálnak, ha olyan foglalkozásuk van, ahol másokkal összehasonlítva őket választhatják. Szívesebben lépnek oda egy szép eladóhoz, a vonzóbb külsejű ügyvédek, orvosok nagyobb bizalmat éveznek, mint kacsaorrú, bibircsókos társaik. A szépséghez az emberek nagyobb intelligenciát, több szociális készséget, több egészséget és szexuális összhangot asszociálnak. Ugyanakkor kísérleti helyzetben a szép emberek nem feltétlen okosabbak, vagy ügyesebbek, viszont az alkalmazóik pozitívabban értékelik teljesítményüket. Mint a kivételezett diák, aki ha hülyeséget mond, még annak is lehet értelmet találni.

A szép, aki utálja a szépségét

A szép emberek gyakran szenvednek saját szépségüktől, mert rengeteg problémát is okoz nekik. Az egyik legalapvetőbb probléma, amit úgy hívunk, hogy öregedés. Aki belekóstolt abba, hogy szépsége és fiatalsága belépő mindenhova, hogy extra előnyökhöz, nagyobb fizetéshez, kivételezettséghez juthat általa, növekvő szorongással figyeli, ahogy veszíti el hamvasságát, varázsát, vagyis öregszik. Az ilyen személyek gyakran nárcisztikus (önszerető) személyiségűek, ami a gyermekkori különleges státusz, vagy éppen a mostoha körülmények egyik következménye lehet. A nárcisztikus személy – szemben Freud elképzelésével – nem szereti magát, hanem azt szereti magában, hogy szeretik. Vagyis szépsége nem egy járulékos adottság, hanem a szépsége és varázsereje a mindene. Élni akar vele, mert hatását élvezi. És ha elvész a varázserő, az eredmény üresség érzés, depresszió, céltalanság, a paradicsomból való kiűzetés állapota.

A szép emberek könnyen rátanulhatnak arra, hogy szépségüket eszközként használják, ettől viszont nem tanulnak meg küzdeni, nem tudnak kitartóak lenni, bár formailag jól teljesítenek, tudásban elmaradnak szorgalmas, de csúnya társaiktól, akik esetleg meg éppen azt tanulták meg, hogy csak eszükkel érvényesülhetnek. A szép nőket sokszor úgy tekintik, mint megszerzendő trófeát, azért alkalmazzák szívesebben őket és részesítik mindenféle előnyben, és amikor a nő elfogadja a kiváltságokat, sok férfi azt hiszi, ezzel „igent” mondott a nő az ő piszkos fantáziáira. A szép nők gyakran vannak kitéve zaklatásnak, mert szexuális céltárgyakká válnak a férfiak szemében. A vonzó férfiak hasonló zaklatásoknak vannak kitéve, mert a nő biológiai programja, hogy élj egy házias, családszerető férfival, és ess teherbe egy jógénű, domináns férfitől. A szépeket egyfelől csodálat, de másfelől olykor leplezetlen irigység és rosszindulat veszi körül, mert úgy tekintenek rá, mint aki igazságtalan előnyökhöz jut (ez igaz), és mint aki különleges bánásmódot követel ki magának (ez is igaz).

A szépség kívánatos, de gyanakvást kelt. A férfi vágyik a szép nőre, de nem tudná magát mellette biztonságban érezni. Szépség és hűség mintha kizárná egymást, s sokkal inkább hiszünk a szépség és hamisság kapcsolatában. A szépség mintha arra született volna, hogy mindenki megszerezze, de senki nem akarja megőrizni. Mert reménytelen dolog. A szépség közkincs.

A szépségcsapda

A szépség biológiai értelme a reklámozott szaporodási képesség. Ezért a szépséggel mindenki szaporodni szeretne. A szépséget ezért udvarolják körül, ezért részesül annyi kiváltságban. A szép elfogadja különleges státuszát, de nem akarja tudni, honnan is ered ez. A szépség koevolúciós termék, vagyis a női termékenységjegyek vizuális jelzéseinek evolúciója és az ezeket szépnek látó férfiagy egymással kölcsönhatásban alakult ki. A Nő tiltakozhat, hogy miért kell neki tetszeni, de mégis tetszeni akar. A Férfi háboroghat azon, hogy egyre szebb nők vannak körülötte karnyújtásnyira, de ugyanakkor sivár lenne a világa nélkülük.

Nincs más, mint megtanulni együtt élni a szépséggel, minden előnyével és átkával. Vágyni szépnek lenni, és vágyni a szépség után gyárilag beégetett program.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre