Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A közegészségügyi rögeszméktől az igazságig

Szendi Gábort -szerény személyemet- már ismételten kioktatták, hogy a melanómát igenis az UV sugárzás okozza, s fel lett szólítva arra, hogy ne gyilkolja cikkeivel az embereket. Szendi Gábor pedig ismételten felsorolta süket fülekre találó érveit, miszerint a melanómát nem okozhatja a normál napozás. Angol kutatók legfrissebb eredményei azt bizonyítják, hogy a melanóma gyakorisága valójában nem is nőtt, a melanómát nem az UV sugárzás okozza, és hogy a közegészségügy és a média megtéveszti az embereket.

Részlet Paleolit táplálkozás c. könyvemből. Megjelenik 2009 nov. 3.

 

 

Számomra nem választás kérdése az igazság képviselete, és tudom, hogy ezért beverik az ember fejét, de ennek ellenére is tud bántani, amikor bőrgyógyászok pellengérre állítanak, és azt terjesztik rólam, hogy csak olcsó népszerűséget hajhászva indítottam "médiahadjáratot" a melanoma jól megalapozott UV magyarázata ellen. Hogy milyen "jól megalapozott" azt eddig is láttuk. De e könyv írása idején teljesen váratlanul bőrgyógyászok egy csoportjától a neves British Journal of Dermatology oldalain jelent meg egy nézeteimet támogató tanulmány. Már címe is legalább olyan cikizős, hogy akár én is adhattam volna: "Melanoma járvány: egy forró nyári éjszaka álma?"
Nick Levell és munkatársai így indítják tanulmányukat (Levell és mtsi., 2009). "Elterjedt hiedelem, hogy a túlzott UV sugárzás a melanoma megnövekedett gyakoriságához vezetett, és ez riadalmat keltően kommunikálódik a közvélemény felé. A BBC 2007 júliusában arra figyelmeztetett, hogy a 'A bőrrák halálos formájának gyakorisága egyre nő' és azt adta hírül, hogy 2003 és 2005 között az esetek száma 18%-al nőtt".
A szerzők vizsgálatukban azt a hipotézist vizsgálták meg és találták igazoltnak, hogy a melanomás esetek gyakoriságának növekedése műtermék, valójában arról van szó, hogy jóindulatú bőrelváltozásokat egyre gyakrabban diagnosztizálnak rosszindulatú melanomának. A szerzők feltevésük igazolására az 1991 és 2004 között Kelet-Angliában (Norfolk, Suffolk és Cambridgeshire megyékben) diagnosztizált összes melanomás eset anyagát felülvizsgálták. Ez 3971 páciens anyagát jelentette. A melanomával kapcsolatban fontos tudni, hogy I-estől IV.-esig szokták súlyosság szerint osztályozni. A szerzők elemzése igen érdekes eredményekre vezetett. Miközben a melanóma gyakorisága 12-szeresére nőtt, a melanóma halálozási arány nem változott. Ebből arra gondolhatnánk, lám, fejlődik az orvostudomány, ennyire javult a gyógyulási arány. Ám erről szó nincs, írják a szerzők. A melanoma gyakorisága ugyanis kizárólag az I-es, legenyhébb típusban nőtt meg drámai mértékben, a többi súlyossági fokozatban a diagnózisok száma jottányit sem változott. Mivel a többi súlyossági fokozatban nem jelentkezett növekedés, így kizárt, hogy az I-es típusban megnövekedett diagnózisok helytállóak lennének, vagyis valódi melanómát diagnosztizáltak volna. Ha ugyanis valóban a melanomás esetek száma nőtt volna meg, akkor mindegyik fázisban megnőtt volna a diagnózisok száma. Ehelyett az történt -írják a szerzők-, hogy "A korábban egyszerűnek vagy rendellenesnek, de jóindulatúnak tekintett anyajegyeket mostanság I-es fázisú melanomának diagnosztizálják. Így nem meglepő, hogy a melanoma gyakorisága nőtt, de nem nőtt a melanoma halálozás".
Hogy alakult ki ez az eltolódás a jóindulatú anyajegyek rosszindulatúvá minősítése irányába? Ami mellesleg rengeteg fölösleges műtéthez vezet. Ráadásul a melanomákat hatalmas üregeket hátrahagyva szokás kivágni, ami indokolatlan műtét esetén fölösleges csonkítást eredményez.
A melanóma diagnózisokat szövettanilag szokás igazolni, ám az I-es típus esetén ez meglehetősen szubjektív dolog. Az utóbbi évtizedekben az orvoslás defenzívvé vált, vagyis a téves diagnózistól való félelem túldiagnosztizáláshoz vezetett, írják Levell és munkatársai. A túldiagnosztizálás viszont azt sugallta, hogy egyre növekszik a melanomás esetek száma, ami még nagyobb óvatosságra és még több túldiagnosztizálásra serkentette a bőrgyógyászokat.
A szerzők másik fontos észrevétele, ami egybevág más szerzők megfigyelésével is, hogy a mind az I-es típusú, mind a többi melanoma döntően nem a nyakon és az arcon található, ahol a más -bizonyítottan UV okozta elváltozások- meg szoktak jelenni, hanem a törzsön és a lábon. Levell és munkatársai tanulmányának zárógondolata, hogy eredményeik alapján kizárt, hogy az UV sugárzásnak komoly szerepe volna a melanomának diagnosztizált bőrproblémák kialakulásában.
Majd - mintha összebeszéltünk volna - Levell és munkatársai ezt írják:
"Miután a közegészségügy évtizedek óta a nap kerülését javasolja a rák megelőzésére, az újabb epidemiológiai vizsgálatok szerint a napozás csökkenti a mell, a tüdő, nyirok, prosztata, hasnyálmirigy és vastagbél rákos elfajulásának a kockázatát, sőt magának a melanomának a kimenetét is javítja." Semmivel nem igazolható az, hogy a lakosságot melanóma járvánnyal riogatják és az az állítás sem helytálló, hogy a melanoma megelőzhető a napozás kerülésével.
Összességében Levell és munkatársai eredménye és álláspontja vastagon aláhúzza azt, amit eddig én is képviseltem. S még egy gondolat a defenzív orvoslásról. Mint majd látni fogjuk, mellrák esetén ugyanezen a "biztos ami biztos" alapon növekszik a túldiagnosztizálás és az indokolatlan műtétek száma. Itt tehát nem kivételről, hanem szabályról van szó. Levellék arról is írnak, hogy a hamis melanoma diagnózisok gátolják a melanoma genetikai kutatását is, hiszen "ál melanomások" genomját fürkészik a melanoma gént keresve, és ez teljesen összezavarja az eredményeket. Ugyanez vonatkozik a mellrákra, a depresszióra és minden más problémára, amit üzleti okokból vagy defenzívitásból túldiagnosztizálnak.

Levell, NJ; Beattie, CC; Shuster, S; Greenberg, DC: Melanoma epidemic: a midsummer night's dream? Br J Dermatol, 2009, 161(3):630-634.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

További melanóma cikkek:

Szendi Gábor: Napozzunk a melanoma ellen?
A melanoma vita


Juventus Rádió 2009 december 31. (2-3 perc)