Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Woolven, L; Snide, T:
Mi a baj a fájdalomcsillapítókkal?

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Woolven, L; Snide, T: The Problem with Painkillers Greenmedinfo. 2017. febr. 16.

A vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók használata mára elképesztő méreteket öltött. Csak az Egyesült Államokban legalább 175 millió felnőtt él velük, ami elengedhetetlenül szükségessé teszi annak vizsgálatát, mennyire hatékonyak és mennyire biztonságosak ezek a szerek. Nos, az elmúlt évek kutatásai nyomán mindkettővel kapcsolatban erős kétségek merültek fel.

 

 

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (angol rövidítéssel NSAID-ek) közé tartoznak egyebek közt az aszpirin, a naproxen (Aleve), az ibuprofen (Advil és Algoflex) és a celecoxib (Celebrex), stb.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése a szívbetegségek megelőzésére, mint ezt sokan javasolják, veszélyes mellékhatásokkal járhat, ilyen például az agyi vérzés vagy a gyomorvérzés. Azt már régen tudják, hogy az aszpirin szedése komoly rizikófaktor a gyomorfekély, illetve a különböző gyomor- és bélrendszeri vérzések tekintetében. Huszonnégy ellenőrzött vizsgálat metaanalízise során kiderült, hogy a gyomor- és bélrendszeri vérzések veszélye már az aszpirin egészen kis dózisban történő szedése esetén is fennáll (British Medical Journal 2000;321:1183-7). 28% kap gyomorfekélyt azok közül, akik szívbetegségek megelőzése céljából aszpirint szednek (Alimentary Pharmacology & Therapeutics 2005;22:795-801).

Még ennél is nagyobb baj, hogy a legutóbbi kutatások fényében erősen megkérdőjelezhető, hogy megelőzhetők-e egyáltalán a szívbetegségek aszpirin szedésével. Egy, az érelmeszesedés szempontjából magas kockázati csoportba tartozók - magas vérnyomással, koleszterin problémákkal és/vagy cukorbetegséggel küzdők - körében végzett vizsgálatot félbe is szakítottak, mert az aszpirint szedőknél szignifikánsan megnőtt a mellékhatások, viszont nem csökkent a kardiovaszkuláris események bekövetkezésének a kockázata (JAMA 2014;312:2510-20).

Bár a FDA továbbra is ajánlja az aszpirin szedését olyanoknak, akiknek volt már sztrókjuk vagy infarktusuk, megelőzési célból ugyanezt már nem javasolja. Az ugyanis bizonyított, hogy az aszpirin növeli az agyi és emésztőszervi vérzések kockázatát, arra azonban nincs bizonyíték, hogy megelőzné a szívbetegségeket, akár az örökletesen magas kockázati csoportba tartozóknál is.

A rendelkezésre álló adatok két nemrégiben történt áttekintése nyomán is arra jutottak a kutatók, hogy klinikailag nem igazolható a kis dózisú aszpirin szedése a sztrók vagy az infarktus megelőzése céljából. Az elsőnél 9 vizsgálat eredményét összegezték, melyekben összesen több mint 100 000 ember vett részt, és azt akarták megtudni, vajon aszpirinnel megelőzhető-e a szívroham olyanoknál, akiknek még nem volt infarktusuk. És sajnos az derült ki, hogy csak a mellékhatások kockázata nőtt, haszna viszont nem volt a gyógyszerszedésnek (Eur Heart J 2013;34:3403-3411). A második áttekintő tanulmány ugyancsak azzal a konklúzióval zárul, hogy "nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy az aszpirin jelenleg divatos napi 50-100 mg-os dózisban történő szedése klinikai értelemben bármilyen haszonnal járna" (Eur Heart J 2013;34:3412-8).

Az újabb COX-2 gátlók (ezek a NSAID-ok újabb családja) pedig nemhogy megoldották volna a fekélyesedésre való hajlam problémáját, hanem ráadásul a duplájára növelték a szívroham, a sztrók és a mellkasi fájdalmak előfordulásának a kockázatát a régi típusú nem-szteroid gyulladáscsökkentőkhöz képest (JAMA 2001;286:954-9).

Az utóbbi idők eredményeinek átfogó elemzése nyomán az FDA szigorított az előírásokon, és a nem-aszpirin típusú nem-szteroid gyulladáscsökkentők dobozán ma már szerepelnie kell a figyelmeztetésnek, hogy ezek a szerek növelhetik az infarktus és a sztrók kockázatát. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők az FDA szerint nemcsak a súlyos kardiovaszkuláris események és a szívelégtelenség kockázatát növelik, hanem annak esélyét is, hogy az infarktuson átesett beteg az eseményt követő egy éven belül elhalálozzon. Azt is kimondja, hogy ez a kockázat magasabb dózisban illetve hosszabb időn keresztül történő szedés esetén tovább nő (FDA Gyógyszerbiztonsági Rendelkezések 7-9, 2015).

Egy 754 vizsgálat eredményeit összegző metaanalízis nem-szteroid gyulladáscsökkentőket hasonlított össze placebókkal illetve más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel, és megvizsgálta azok hatását a végzetes és nem végzetes kimenetelű szív- és érrendszeri eseményekre, és azt találta, hogy az ibuprofen 222%-kal növeli a komolyabb szívkoszorúér események bekövetkeztének az esélyét. A diclofenac nevű NSAID 41%-kal növelte az érrendszeri betegségek kockázatát, nagyrészt a szívkoszorúér események előfordulásának 70%-kal megemelkedett kockázata révén, valamint 65%-kal az érrendszeri betegségben való elhalálozás kockázatát. Az utóbbi ibuprofen hatására is nőtt valamivel a kockázat, de nem szignifikánsan. Viszont az összes nem-szteroid gyulladáscsökkentő körülbelül a duplájára növelte a szívelégtelenség kockázatát (Lancet 2013;382:769-79).

Egy Hollandiában, Olaszországban, Németországban és az Egyesült Királyságban végzett széles körű vizsgálatban 92 163 szívelégtelenség miatt kórházba került ember adatait vetették össze a kontrollcsoport 8 246 403 tagjának adataival, hogy kiderítsék, van-e kapcsolat a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése és a súlyosabb szívelégtelenség előfordulása között. A vizsgálatban 23 hagyományos NSAID-t és 4 újfajta COX-2 gátlót vettek górcső alá, mégpedig meglehetősen riasztó eredménnyel. Azt találták ugyanis, hogy aki az elmúlt két hétben használt bármilyen nem-szteroid gyulladáscsökkentőt, az 20-25%-kal nagyobb eséllyel került szívelégtelenség miatt kórházba, mint azok, akik az elmúlt fél évben nem éltek ilyen szerekkel. A kockázat 9 fájdalomcsillapító hatóanyag esetében nőtt, ezek a diclofenac, az ibuprofen, az indomethacin, a ketorolac, a naproxen, a nimesulide, a piroxicam, az etoricoxib és a rofecoxib. Más vizsgálatok szerint a nabumetone is szignifikánsan növeli a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát. A naproxen esetében a rizikó 16%-kal, a ketorolac esetében 83%-kal nőtt. Nagy dózisban a kockázat a gyógyszerek jelentős részénél megduplázódik, ám az indomethacin és az etoricoxib esetében normális adagnál is jelentős kockázatnövekedéssel kell számolni. Sok más NSAID esetében is nőtt a rizikó, de nem szignifikánsan. A kutatók azzal a következtetéssel zárják tanulmányukat, hogy "a rendelkezésre álló széles körű vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy mind a COX-2 gátlók, mind a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentők növelik a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát" (British Medical Journal 2016;354:i4857).

A legújabb vizsgálatban, amely ugyancsak az NSAID szerek és a szívbetegségek összefüggését firtatja, összesen 9793, átlagéletkorukat tekintve 73 éves, akut miokardiális infarktussal vagy köznapi nevén szívrohammal kórházba került ember vett részt. Megnézték, hogy mi történt azokkal, akik használtak, illetve akik nem használtak nem-szteroid gyulladáscsökkentőket egy akut légzőszervi fertőzés esetén, illetve akik használtak NSAID szereket, de nem volt légúti fertőzésük, vagy akik nem használtak ilyen szereket és nem volt légzőszervi fertőzésük Azoknál, akik akut légzőszervi fertőzés esetén nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedtek, 341%-kal nőtt a miokardiális infarktus kockázata. Az akut légzőszervi fertőzések és az NSAID-ek önmagukban is növelik az akut miokardiális infarktus rizikóját, de ha a légzőszervi fertőzésben szenvedő egyén nem vett be NSAID szert, akkor kockázatnövekedés csak 270% volt, míg azok esetében, akiknek nem volt akut légzőszervi fertőzésük, de szedtek nem-szteroid gyulladáscsökkentőt, a kockázatemelkedés 50% -ot tett ki. Vagyis, aki akut légzőszervi megbetegedésre nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szed, az nagyobb eséllyel kap szívinfarktust. Ha az NSAID szert nem orálisan, hanem intravénásan kapta a beteg, akkor a rizikó még sokkal nagyobb, 722% volt! Vagyis a tanulmány egyértelműen rámutat, hogy akut légzőszervi megbetegedés esetén, amilyen például a megfázásos influenza, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők használata szignifikánsan növeli a szívroham kockázatát. De ismételten megjegyezzük, hogy a vizsgálat értelmében az NSAID szerek használata önmagában is, tehát megfázásos influenza nélkül is 50%-kal növeli a kockázatot (J Infect Dis 2017;jiw603).

Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha a nem-szteroid gyulladáscsökkentőket fájdalomra szedjük. Egy széles körű metaanalízis a NSAID-ekkel és a Tylenollal kapcsolatos 74 randomizált vizsgálat eredményét tekinti át, amelyekben összesen 58 556 ember vett részt. Kiderült, hogy a maximálisan adhatónál kisebb adagban a legtöbb nem-szteroid gyulladáscsökkentő semmivel sem hatékonyabb fájdalomcsillapító, mint bármilyen placebo. Maximális dózisban adagolva a diclofenac és az etoricoxib nagyobb eséllyel ért el klinikailag releváns fájdalomcsillapító hatást, ám a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy "tekintettel ezen szerek biztonsági profiljára, az orvosnak a készítmény megválasztásánál és adagolásánál mindig alaposan mérlegelnie kell a kockázatokat is" (Lancet 2016;387:2093-2105).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre