Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Steve Taylor:
Miért nem szeretnek vásárolni a férfiak és miért igen a nők?

Fordította: Váradi Judit

Forrás: Steve Taylor: Why Men Don't Like Shopping and (Most) Women Do?

Férfi és nő akármilyen aprónak tűnő különbségéről is valószínűsíthető, hogy nem múló szeszély vagy divat okozza, hanem a mindennapi életben betöltött szerepük vésődött be évmilliók alatt a génjeinkbe.

 

 

Szeret Ön vásárolni? A válasz részben egy tényezőtől függ: nevezetesen attól, hogy Ön milyen nemű. Persze erős általánosítás kijelenteni azt, hogy a "nők szeretnek, a férfiak nem szeretnek vásárolni" - biztosan valamennyien ismerünk olyan embereket, akikre ez nem áll. Azonban bizonyíték van arra, hogy ez nem csupán egy mítosz. Egy 2013-ban, 2000 brit emberen végzett vizsgálat megállapította, hogy a férfiak 26 perc után beleunnak a vásárlásba, míg a nőknél ez két óra elteltével következik be. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a férfiak 80 százaléka nem szeret partnerével együtt vásárolni, és 45 százalékuk minden áron igyekszik ezt elkerülni. A házastárssal történő bevásárló kiruccanások csaknem fele veszekedésbe torkollt, amikor is a férfiak frusztráltak lettek attól, hogy ők azonnal megvették, amire szükségük volt, míg társuk tovább keresgélt és hosszasan válogatott.

Ha hihetünk egyáltalán ezen általánosításnak - és ha nem csupán a szociális kondicionálás eredményezi ezt a magatartást - vajon mi lehet az eredete e két eltérő viselkedésnek? Nekem van egy "kedvenc elméletem" ezzel kapcsolatban, mióta néhány évvel ezelőtt megírtam "A Hanyatlás" (The Fall) című könyvemet, az emberiség korai történetéről.

A vadászok és gyűjtögetők

Több százezer éven át, kb. i.e 8000-ig az emberiség vadászó, gyűjtögető életmódot folytatott - a férfiak vadállatokra vadásztak, a nők pedig növényeket, magvakat, gyümölcsöket és zöldségeket keresgéltek. Kutatásaim során rengeteg meglepő dolgot tudtam meg a vadászó-gyűjtögető életmódról. Például azt, hogy nem is volt olyan különösen kemény ez az élet. Amikor az antropológusok módszeresen vizsgálni kezdték a mai vadászó-gyűjtögető természeti népek életét, felfedezték, hogy az élelem keresésével egyáltalán nem merítik ki magukat, heti 12-20 órát töltenek el vele. (Marshall Sahlins antropológus a vadászó-gyűjtögető társadalmat az "eredeti bőség társadalmának" nevezte el. Érdekes, hogy ezekben a társadalmakban az asszonyok voltak a fő családfenntartók. Az antropológusok úgy becsülik, hogy a csapat táplálékának 80-90 százaléka a nők gyűjtögetéséből származott - egyes antropológusok szerint helyesebb volna gyűjtögető-vadász társadalmakról beszélni. Ez azt is jelenti, hogy némely törzs étrendje főként vegetáriánus táplálék volt (csak 10-20 százaléka állt húsból), sokféle gyümölcsöt, zöldséget, gyökeret és magot ettek, s mindezt nyersen.

Ősi ösztönök

I.e 8000 körül a Közel-Keleten az emberi közösségek lassan áttértek a földművelésre és a következő évezredben ez a gyakorlat elterjedt Ázsiában és Európában is. Több százezer évnyi vadászó és gyűjtögető életmód után azonban nem csoda, hogy ösztöneinkben még mindig ezekhez a tevékenységekhez vonzódunk.

És itt visszatérhetünk a vásárlási szokásainkhoz - mivel azok ösztöneinkben nyomon követhetők. A nők vásárláskor a "gyűjtögető" üzemmódban vannak - fáról fára (üzletről üzletre) ténferegnek, böngésznek, érett és tápláló gyümölcsöket keresgélve. Rengeteg időt töltenek el a "gyümölcsök" vizsgálgatásával, frissességének, ehetőségének ellenőrzésével, sokat félre is dobnak. Az élelmiszerek (bevásárló szatyrok) széles választékával megrakva térnek haza útjukról.

A férfiak vásárlási szokásai hasonlóképpen vadászó örökségükkel vannak összefüggésben. Ez magyarázza, miért koncentrálnak a férfiak egyetlen dologra, ahelyett, hogy böngészgetnének. Figyelmük központjában egyetlen egy dolog áll: megölni az állatot, aztán hazamenni. Nem kívánják idejüket böngészéssel pocsékolni, az sem szükséges, hogy zsákmányukat vizsgálgassák. Felkutatják az állatot, megölik, felpakolják, és már viszik is haza egyenesen. Ez a sietség a hazatérésre talán azon a tudáson alapult, hogy, ha a vadász túl sokáig hagyta a zsákmányát a helyszínen, akkor más állatok, vagy férgek kezdtek el lakmározni belőle. Egyes állatok igen súlyosak is lehettek, nem volt célszerű sokáig ténferegni velük. Meleg és nedves körülmények között a hús hamarosan romlásnak is indul.

Ismétlem, ezek általánosítások - kétségtelenül sok férfira és sok nőre nem igazak ezek a tulajdonságok. Kissé mókásan is hangzik ilyen párhuzamot vonni a modern kori vásárlási szokások és a vadászó gyűjtögető életmód között. Amennyiben azonban létezik a vásárlási szokások különbségében megfigyelhető tendencia, akkor az magyarázható a vadászó-gyűjtögető múltunkkal.

Mint a legtöbb "kedvenc teória" esetében, végül is rájöttem, hogy nem én gondoltam egyedül erre megoldásra. 2009-ben Kruger és Byker antropológusok nagyon világos hasonlóságokat fedeztek fel a mai férfiak és nők vásárlási szokásai és a vadászó-gyűjtögető múltunk között. Megállapították, hogy a nők "jobban teljesítenek a gyűjtögetéssel összefüggő készségek és magatartások területén, jóllehet a körülmények és a gyűjtögetés "tárgyai" megváltoztak elődeinkéhez képest. A férfiak pedig jobb eredményt érnek el a vadászattal összefüggő készségekkel és tevékenységekkel kapcsolatban." A nők hajlamosabbak hosszasan nézelődni a bevásárló központokban, míg a férfiak inkább megveszik azt, amire szükségük van és egyenesen hazamennek.

Mindez megmagyarázza vásárlási szokásainkat. Ezzel mentséget találhatunk arra, miért szeretünk (vagy nem szeretünk) vásárolni, hiszen kőkorszaki múltunkból örököltük ösztöneinket. Komolyabbra fordítva a szót, mindennek tudatában legyőzhetjük ösztönzésünket arra, hogy fölösleges anyagi javakat vásároljunk meg - olyan árucikkeket, amire nem telik, vagy nem is tesznek minket boldoggá, vagy amit emberek kizsákmányolásával állítottak elő és amelyek, ha elfogyasztjuk őket, végül is a környezet rombolásához vezetnek.

Ha az ember tisztába kerül viselkedése mozgatórugóival, könnyebben képes kontrollálni és felülkerekednie azon. Nem azt mondom, hogy ne vásároljunk többet, de azt igen, hogy ésszerűbben tegyük, és inkább szükségleteinkhez és nem pedig vágyainkhoz képest. Persze végül is én is csak egy férfi vagyok.

*Daniel Kruger and Dreyson Byker. 2009. "Evolved Foraging Psychology Underlies Sex Differences in Shopping Experiences and Behaviors." Journal of Social, Evolutionary, and Cultural Psychology, vol. 3, no. 4, pp. 315-327. Steve Taylor, Ph.D. is a senior lecturer in psychology at Leeds Metropolitan University, UK. He is the author of The Fall: The Insanity of the Ego in Human History

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre