Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Ed Yong:
Miért alszunk rosszul az első éjszakán egy új helyen?

Fordította: Reznák Tamás

Forrás: Ed Yong: Why we sleep badly on our first night in a new place. The Atlantic 2016 ápr.

Ki ne tapasztalta volna, hogy idegen helyen először rosszul alszik? Az alábbi kutatásból kiderül, hogy ez természetes, sőt hasznos dolog, valószínűleg evolúciós gyökerei vannak, hisz állatoknál is megfigyelhető a jelenség.

 

 

Mert a fél agyunk ébren marad őrködni?

Mikor bejelentkezik egy hotel szobába, vagy egy barátjával marad, az első éjszakai alvása nyugtalan? Forgolódik, elméje furcsán éber, nem sikerül kikapcsolni a szokásos módon? Ha igen, akkor jó helyen jár. Ezt a jelenséget az első-éjszaka hatásnak nevezik, és a tudósok erről már több, mint 50 éve tudnak. "Még ha fiatal és egészséges, krónikus alvási problémák nélküli emberekről is van szó, 99% az esélye annak, hogy mutatkoznak rajtuk az első-éjszaka hatásai - ez a furcsa félig éber, félig alvó állapot" - mondja Yuka Sasaki a Brown Egyetemtől.

Más állatok a határokat feszegetik alvás és ébrenlét között. A bálnák, a delfinek és sok madár képesek arra, hogy egyszerre csak a fél agyukkal aludjanak, miközben a másik agyfél ébren van, és az ezzel megegyező szemük is nyitva van. Ily módon a palackorrú delfin öt napon át, vagy még tovább, egyhuzamban képes ébren és éberen maradni.

Sasaki arra volt kíváncsi, hogy az emberek valami hasonlót csinálnak-e, jóllehet kevésbé drámai mértékben. Talán mikor belépünk egy új környezetbe, agyunk egyik fele éberebb marad, mint a másik, így képesek vagyunk jobban reagálni a szokatlan hangokra, szagokra, vagy a veszélyre utaló jelekre. Talán az első éjszakánk egy új helyen nyugtalan, mert a fél agyunk lehúz egy extra műszakot, mint éjjeliőr. "Egy kicsit megérzés volt" - mondja. "Talán találtunk valami érdekeset." Felkért 11 önkéntest, hogy töltsenek néhány éjszakát a laboratóriumában. Az alanyok egy orvosi szkennerben aludtak, ami mérte az agyuk aktivitását, miközben a fejükön és a kezükön lévő elektródákon keresztül mérték az agyhullámaikat, szemmozgásukat, pulzusukat és egyebeket. " A szkennerhez tartozott egy ágy, amit teljesen laposra is lehetett állítani, mi pedig sok párnát és törülközőt tettünk rá, hogy kényelmesebbé tegyük." -mondja Sasaki. "Ez egy kicsit kényelmetlen volt, de az emberek el tudtak aludni." És bizonyára hosszabb ideig tartott elaludniuk, és kevésbé aludtak mélyen az első éjszaka.

Miközben ők szundítottak, a csapat tagjai, Masako Tamaki és Ji Won Bang megmérték a lassú-hullám aktivitásukat - lassú és egyidejű neuronok pulzálását, ami a mély alváshoz társult. Azt találták, hogy ez a lassú aktivitás jelentősen gyengébb az önkéntesek agyának bal felében, de csak az első éjszakán. És minél erősebb ez az aszimmetria, annál hosszabb az önkéntesek elalvási ideje. A csapat nem találta ezt a lassú-hullám aszimmetriát az egész bal agyféltekére jellemzőnek. Nem volt észlelhető a látáshoz, mozgáshoz, vagy a figyelemhez kapcsolódó területek felett. Ehelyett az alaptevékenységeket végző hálózatra volt jellemző: ez az agy területeinek egy csoportja, amely a spontán, céltalan szellemi tevékenységekkel kapcsolatos, mint a nappali álmodozással, vagy gondolati kalandozással. Ezek az eredmények passzolnak az első-éjszakai agy, mint éjjeliőr elképzeléshez, amelyben a bal féltekei alapüzemmód jobban reagál, mint szokásosan. (Az agykutatásban az alaptevékenység hálózaton azokat az egymással szoros kapcsolatban álló agyterületek értik, amelyek passzív, éber állapotban egyidejűleg aktívak. Ez tulajdonképpen az éber, de éppen semmit nem "csináló" agy aktivitása, egyfajta alapjárati aktivitás. Sz.G. megj.)

Ezen feltevés ellenőrzésére, Sasaki felkért több jelentkezőt, hogy aludjanak egy rendes ágyban, fülükön egy fejhallgatóval. A vizsgálat során a csapat kis pityegéseket játszott az egyik, vagy a másik fülbe, folyamatos, vagy ritkán. Azt találták, hogy az első éjszakán (de a másodikon már nem) a résztvevők bal agyféltekéje (de a jobb nem) fogékonyabb volt a ritkább pityegésekre (de nem a folyamatosra). Az alanyok ugyancsak jobbak és gyorsabbak voltak a pityegésre válaszként való felébredésben, amikor a hangokat a bal agyféltekéjük dolgozta fel.

Ez mutatja, hogy mennyire dinamikus folyamat az alvás, és mennyire össze van hangolva a környezettel. Ugyanez áll számos más állatra is. 1999-ben, Niels Rattenborg a Max Planck Etológiai Intézetből azt találta, hogy azok a kacsák, akik a "falka" széleinél aludtak, azokban nagyobb volt az aszimmetria, mint azokban, akik a biztonságosabb centrumban voltak. "Ily módon az alvó kacsák elkerülik a könnyű célponttá válást." - mondja. A medvefókák hasonló dolgot tesznek; szokásos módon alszanak a szárazföldön, de a tengeren ők az oldalukra fekve alszanak, az egyik szemük nyitva, tekintetük pedig lefele néz, talán a cápákra figyelnek.

"Nagyon izgalmas volt látni, hogy a kutatók most valami hasonlót találtak az embereknél." - mondja Rattenborg. "Ésszerűnek tűnik a feltételezés, hogy mint a kacsák és fókák esetében is, ez egy adaptív reakció, amely némi védelmet nyújt, miközben egy új környezetben alszunk, ahol csak korlátozott információink vannak a lehetséges veszélyekről."

Lino Nobili a miláni Niguarda kórházból hozzáteszi, hogy ezek az eredmények megfelelnek a "az alvás viszonylag új felfogásának", mely szerint nem az egész agy alszik egyidőben, hanem csak egyes területek. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy egyes részek képesek mélyebben aludni, mint a többi, vagy akár ideiglenesen éberekké válni. Ez a képesség megmagyarázhatja nem csak az első-éjszaka hatását, de olyan más furcsa jelenségeket is, mint az alvajárást, vagy a paradox inszomniát, ahol az emberek azt hiszik, hogy sokkal kevesebbet alszanak, mint valójában. De más alvás kutatók szkeptikusabbak. Luigi Degennaro a római Sapienza egyetemtől nevetségesnek tartja a jelentkezők kis számát, valamint a csapat módszerét. Például, ahelyett, hogy kezdetektől az alaptevékenység hálózatra koncentráltak, inkább azt kellett volna vizsgálni, a lassú hullámú tevékenységben mely területeken különbözik a jobb és balfélteke, és azután kellett volna megnézni, ez azonos-e az alaptevékenységet végző hálózattal. Azt is említi még, hogy a csapatnak figyelembe kellett volna vennie a bal-, és jobbkezességet, valamint a nemet, mert ezek is hozzájárulhatnak az aszimmetrikus agyi aktivitáshoz, a feltételezett éjszakai-őrség hatáson kívül is. Ehhez hasonlóan Vladyslav Vyazovsky az Oxford Egyetemtől tudni akarja, hogy a szobákban vajon a megvilágítás vagy hangforrások aszimmetrikusak voltak-e, vagy, hogy az emberek az egyik, vagy másik oldalukon aludtak-e. "Volt a megfigyelt aszimmetriának bármiféle köze a környezethez, vagy alvási testhelyzethez?" - kérdezi.

De Sasaki kétli, hogy az ilyen tényezők fontosak volnának. A későbbi kísérletekben az önkéntesek füldugót használtak, így bármi hangot is hallottak, az belülről jött, nem külső forrásból. És minden vizsgálat során "az aszimmetria az első éjszakán fordul csak elő", - mondja, miközben egyéb tényezők, mint például bal-, vagy jobbkezesség, nem befolyásolta ezt.

A tanulmány kis elemszáma valóban a gyengéje, és talán egy elkerülhetetlen nehézség is, tekintve az agyi képalkotási módszerek költségességét. Hogy alátámassza az éjszakai őrködés hipotézist, Sasaki gyenge áram alkalmazásával le akarja állítani a balféltekei alaptevénységet végző hálózatot, hogy lássa, az emberek gyorsabban elalszanak-e új környezetben. Ez minden bizonnyal támogatná azt az elképzelését, hogy ez az agyi terület áll az első éjszaka hatás mögött.

Ez nem segíti az embereket abban, hogy jobban aludjanak egy szokatlan helyen. Sasaki emiatt ugyanazokban a szállodában, vagy legalábbis ugyanabban a szállodaláncban próbál megszállni, amikor utazik,. "Holnap Angliába repülök, és a Mariottnál szállok meg." - mondja. " Mivel ez nem teljesen új környezet, így talán az agyam nyugodtabb lesz."

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre