Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Nora Gedgaudas:
Miért rossz az emésztésem? A sósav szerepe

Fordította: Mezei Elmira

Forrás: Nora Gedgaudas: Primal Body, Primal Mind. Healing Arts Press, Rochester, 2011.

A rossz emésztés a gyomorban kezdődik. A jó emésztéshez megfelelő makrotápanyag összetételű ennivaló szükséges. A nyugati étrend igen gyakran vezet csökkent savtermeléshez, annak minden következményével

 

 

Egy Észak-Déli utazás

Előfordulhat, hogy valaki annak ellenére, hogy a legdrágább és legtisztább forrásból származó élelmiszereket fogyasztja, mégis beteg, az egészsége mégsem tökéletes. Hogyan történhet ez? Egy lehetséges, és sarkalatos pont az emésztés.

Ha nem tudjuk lebontani és megfelelően beépíteni, amit megeszünk, akkor legjobb esetben csak a pénzünket szórjuk ki feleslegesen élelmiszerre, legrosszabb esetben viszont savas, erjedt, rothadó, és mérgező vegyületeket termelünk, amelyek minden szervünkben és szervrendszerünkben pusztítást végezhetnek.

Az emésztés minőségének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, és sajnos gyakran átsiklunk a téma felett, amikor az egészséges táplálkozásról beszélünk. A test és az elme minden része extrém módon függ a megfelelő emésztéstől, amely a szervezet működéséhez szükséges tápanyag ellátást biztosítja.

A rossz emésztés járványszerű probléma, amit a gyomorsavlekötő és semlegesítő gyógyszerek eladási statisztikái, illetve az epe- és vakbélműtétek gyakorisága kellően illusztrál.

Dr. Jonathan Wright, miután a Heidelberg-féle gyomorsav mérő módszerrel több ezer páciensének megmérte a gyomorsava pH értékét, azt a becslést tette közzé, hogy az amerikaiak kb. 90%-a túl kevés hidrogén-kloridot, vagyis sósavat termel.

Ennek megdöbbentő következményei vannak. A megfelelő sósavszint hiánya számos súlyos egészségi problémához vezethet.

1. A fehérjék vagy aminosavak rossz emésztése és felszívódása. Ez több mint ötvenezer testi funkciót érint, mint pl. a neurotranszmitterek termelődése, ami a hangulatot szabályozza; a sejtek, szervek, csontok és szövetek karbantartása és korrigálása; és számos egyéb létfontosságú funkció.

2. A kulcsfontosságú ásványi anyagok, mint pl. a kalcium, magnézium, foszfor, bór, vas és cink, elégtelen felszívódása. (Dupla veszély, hogy a sósav termeléshez ráadásul szükség van cinkre, és mindez komoly hiányállapotokhoz vezethet.)

3. A fedősejtek elégtelen sósav termelése a gyomorban a megfelelő B12 vitamin felszívódást is akadályozza, ami pedig nélkülözhetetlen az idegrendszer egészségéhez. Ez a probléma az intrinsic faktor elégtelen kiválasztásához is vezethet, ami nélkülözhetetlen a B12 vitamin felszívódásához a belekben. A B12 vitamin egy kulcsfontosságú metil donor, ami szükséges a szív- és érrendszer, az agy egészségéhez, valamint a vörösvérsejtek termeléséhez. Az elhúzódó B12 vitaminhiány visszafordíthatatlan neurológiai károsodáshoz, komoly hangulatingadozásokhoz, sérült kognitív funkciókhoz, demenciához, valamint óriássejtes vérszegénységhez és szívbetegséghez vezethet. Ez komoly ügy.

4. A nem megfelelően megemésztett rothadó gyomorpép massza (elnézést a szemléletességért) a gyomorból továbbhalad az emésztőrendszer további részeibe és mindenhol károkat okoz. Ez fermentációt okoz és részben reflux, másrészt gázosodás és puffadás formájában jelentkezik. A vékonybélben irritációt és gyulladást kelt.

Ez egy idő után a nyálkahártya és a mikrobolyhok eróziójához vezet, amit áteresztő bélszindrómának is ismerünk. Ez a bélfalak szívárgását jelenti, amikor a vékonybél különben szelektíven áteresztő membránja átereszti az elégtelenül emésztett fehérjéket, amelyek így a véráramba kerülnek és ott az immunrendszer antigénekként vagy idegen megszállóként kezeli őket. Ez első lépésben allergiákhoz vagy ételérzékenységhez, a továbbiakban esetleg autoimmun betegségekhez vezethet.

5. Tovább rontja a helyzetet, hogy ez az állapot fogékonyabbá tesz a parazitákra és az élelmiszer eredetű megbetegedésekre.

Amikor a rossz még rosszabbra fordul

Van itt még egy kellemetlen lehetőség: ha a sósavhiány krónikussá válik, akkor az emésztőrendszer normális körülmények között ártalmatlan lakója, a Helicobacter pylori (H. pylori) túlszaporodhat. A gyomor elégtelen savassága olyan körülményeket biztosít, amelyben a H. pylori kedvezőtlen mértékben elburjánozhat, ami a bélfal hám infiltrációjához, a fedősejtek elnyomásához (ez még nehezebbé teszi a sósavtermelést), gyulladáshoz, elvékonyodáshoz, és fekélyesedéshez is vezethet. Ez potenciálisan gyomorhurutot és fekélyt okozhat. Ezen kívül a H. pylori átterjedhet az endothel szövetekre, beszivároghat és begyullaszthatja az érfalak endotheliumát (a vérerek belsejét borító egyrétegű laphám), amit a mai tudásunk szerint az érrendszeri betegségek egyik jól ismert faktoraként ismerünk.

Azonban valamennyi H. pylorira szükségünk van. Összetett szerepet játszik például a leptin szabályozásban, tehát az antibiotikummal való teljes kiirtása nem megoldás. A túlzott felszaporodás kordában tartása bizonyos tápanyagokkal és a normális sósavszint visszaállítása jobb alternatíva, mint a teljes kiirtás.

Minél nehezebben emészthető egy bizonyos fehérje, minél nagyobb adagokat eszünk egy étkezésre; minél inkább "túlfőzött" és denaturált az étkezésünk fehérjeforrása, annál kevésbé lesz hatékony a sósavtermelés, és ez annál valószínűbben fog problémákat okozni. A búzában, árpában, rozsban, tönkölyben, és zabban található glutén; a kazein, különösen a pasztörizált tejben és tejtermékekben; a tyúktojásban lévő albumin; a magasan feldolgozott szójafehérje; és a túlfőtt, denaturált fehérje általában is sok embernek okozhat potenciális problémákat és nagyon megnehezítheti a sósav munkáját.

A túlevés is elégtelen emésztést eredményez. A keményítők és fehérjék együttes fogyasztása egy étkezésen belül is negatívan befolyásolhatja a sósavkiválasztást. Ezeknek a tényezőknek a korrekciója gyakran önmagában megoldja az emésztési problémákat, és a sósavhiányt.

Tehát, miért nincs elég sósavunk?

Ennek számos lehetséges oka van. Sósav kizárólag fehérjék jelenlétében termelődik, viszont a cukrok illetve a keményítők jelenléte gátolja a termelődését. A magas szénhidráttartalmú étrendek, különösen, amikor ez elégtelen mennyiségű étkezési fehérje bevitelével párosul, (ez a vegetáriánus és vegán étrendekre kiemelten jellemző), rendkívül gyakori okai az elégtelen sósavtermelésnek.

Az alulműködő pajzsmirigy visszafogja a gasztrin termelődését, ami egy, a sósavtermelés beindulásához szükséges jelzőhormon. Bizonyos tápanyaghiányok (pl. a B1 vitamin, a cink vagy a C-vitamin mind szükséges a sósavtermelődéshez), a túlevés, a nem megfelelő ételkombináció, a túlzott alkoholfogyasztás, a krónikus stressz, a szorongás, vagy a túlfeszített izgalmi állapot, különösen étkezés közben, mind problémát okozhat.

A megfelelő sósavtermelés a további emésztési folyamat kulcsfontosságú eleme, tehát nagyon fontos rendbe tenni. A probléma az emberi egészséget érintő egyik leggyakoribb, ám alulértékelt tényezője.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre