Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: A Mikulás-dilemma

 

Majd száz évvel ezelőtt, egy amerikai kislány, Virginia O'Hanlon, a következő levelet küldte a The New York Sun-nak.

"Kedves Szerkesztő!

 

 

 

Nyolc éves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Mikulás. Papa azt mondja, 'Amit látsz a The Sun-ban, az úgy is van'. Kérem szépen, mondja meg nekem az igazat, létezik a Mikulás?

Virginia O'Hanlon"

A lap "Kérdések-Feleletek" rovatában Francis P. Church válaszolt, s levél oly híressé vált, hogy még 50 éven át minden karácsonykor leközölték. Church így kezdte levelét:
"Virginia, kis barátaid tévednek. Hatott rájuk egy szkeptikus kor szkepticizmusa", majd elmagyarázta a kislánynak, és persze olvasóinak, hogy a Mikulás igenis létezik: nem mint valóságos személy, hanem mint a szeretet, a jóság, a hit metaforája. Sokan ezt kitérő válasznak tartják, mert Church nem írta meg őszintén, kerek-perec, hogy Mikulás nincs, ez csak egy mítosz, amivel a gyerekeket etetik. Ehelyett költői, de kitérő választ adott, mert ki akarta kerülni azt a csapdát, amit a nyiladozó gyermeki értelem állít a felnőtt világnak, amikor a gyermekkor felnőttek által buzgón ápolt kulisszái felfeslenek. Church híres levele azt a dilemmát tükrözi vissza, amivel a felnőttvilág, s minden szülő -gyermekei egy bizonyos életkorában- szembesül. Van-e Mikulás, meddig tápláljuk ezt a hitet, vagy már kifejlődni se hagyjuk? És mit mondjunk, amikor eljön a csalódás korszaka, amikor a hit, mint egy köd oszladozni kezd? Vajon a gyerekek összeomlanak ilyenkor? Szüleiket hazugnak fogják tartani? Netán, ha vallásosak, Mikulás után már Istenben sem fognak hinni?

A Mikulás-mítosz valójában egy világméretű összesküvés a gyerekek megtévesztésére. Mindenki részt vesz az összesküvésben, szülők, nagyszülők, óvónénik, a média. Gondosan szervezett Mikulás ünnepélyek és a Mikulás álruhába öltözött, álszakállat öltő emberek gondoskodnak a hit fenntartásáról. Csak az angol posta évente 120 000 levelet dolgoz fel, melynek címzettje az Északi-Sarki illetőségű Mikulás, de az egész világon milliókra tehető a levélíró gyerekek száma. Aztán jönnek az ajándékok, amiket természetesen a Mikulás hozott a jó gyerekeknek. Aztán a szülők tehetségük függvényében igyekeznek mindenféle mesével válaszolni gyermekeik naiv kérdéseire. Hogy mászott be a Mikulás az ablakon, a kéményen, honnan találta ki, hogy ő éppen arra vágyott, amit végül megkapott, hol gyártja a Mikulás ezt a sok ajándékot, és olykor arra is válaszolni kell, miért van árcédula az ajándékon, ha a Mikulás hozta. Némely szülő mesterségesen igyekszik fenntartani gyermeke hitét, próbára téve saját hitelét is, mert a gyermeki ártatlanság védelmét látja a hiedelmek életben tartásával. Egy ismerős család találékony apukája növekvő gyerekei miatt egyre furfangosabb szerkezeteket talált ki, hogy a csengettyű bizonyítottan emberi beavatkozás nélkül szólaljon meg a szobában, karácsonyfához híva a családot.

Az ötvenes években Amerikában történt meg, hogy egy áruház reklámfogásként megadta a Mikulás telefonszámát, csakhogy egy számot elírtak, s ez a szám a szupertitkos légvédelmi rendszer központjának telefonszáma volt. Az ügyeletes tiszt igencsak zavarba jött, amikor egy nap megcsörrent a telefon, s az amerikai Elnök helyett egy kisfiú szólt a telefonba, és a Mikulást kérte. A tiszt egyben szülő is volt, így hát visszanyerve lélekjelenlétét, eljátszotta, hogy ő a Mikulás. Csakhogy alig tette le a telefont, újabb gyermek jelentkezett, és innentől ez így ment napokon át. A véletlenből hagyomány lett, s ma minden karácsony napján a www.noradsanta.org webszájton "radarral folyamatosan követik", merre jár Mikulás. Azt gondolnánk, na ezt már egy gyerek sem veszi be. 1999-ben karácsony este 250 millió látogatója volt a szájtnak.

A 3-5 éves körüli varázslatos korban nincs semmi gond, a gyerekek vakon hisznek félistennek tekintett szüleiknek, a világot számukra jó és rosszindulatú lények népesítik be, és ami a felnőtteknek mese, az a gyerekeknek valóság. Lelke van a tárgyaknak, a gondolatnak hatalma van, a csodák természetesek. Vizsgáltak olyan vallási közösségeket, ahol nem tartják helyénvalónak, hogy Istenen kívül létezzenek más istenszerű, isteni mindenhatósággal felruházott lények, mint pl. a Mikulás. Kiderült, hogy a Mikulást betiltani nem lehet, a gyerekek titkokban ugyanúgy hittek benne, mint annyi más varázslatos lényben, aki láthatatlanul körülveszi őket. Csak megtanulták, hogy nem szabad erről beszélni. A varázslat és a mágia nem tanult dolog, hanem a bontakozó gyermeki lélek természetes sajátja, egy szerves rendszert alkotó világmagyarázat. A gyermek lelki fejlődésében bizonyos értelemben bejárja az emberiség gondolkodásának fejlődését, a természethittől a sokisten-hiten át a monoteizmusig.

Ez megnyugvást adhat nekünk, amikor tápláljuk, erősítjük a Mikulás hitet, hiszen csak a gyermeki gondolkodás természete ellen vétenénk, ha ki akarnánk ölni belőle éppen Mikulást. Csak zavart keltenénk a jól működő kis világban. A gyermeklélektan jól ismeri ezt a korszakot, többek közt a mágikus gondolkodás korszakának nevezi. A gyermek a vágyakat és a tényeket összemossa, úgy hiszi, gondolni valamit azonos, vagy majdnem azonos azzal, hogy az úgy is van. Kiskoromban egy rokoncsaládnál élve, eltörtem egy tányért, s bedugtam a szekrény alá. Azt szerettem volna, hogy mindezt csak álmodtam. De egy hétig azért a biztonság kedvéért nem mertem benézni a szekrény alá. Egy hét múlva, erősen reménykedve abban, hogy álom volt az egész, bekukucskáltam a szekrény alá: a tányér nem volt ott. Tehát álom volt, gondoltam megnyugodva. A gyerekek nem hazudnak, hanem varázsolnak. S vevők minden varázslatra, számukra ez kézenfekvő magyarázat. S mivel hiányos ismereteik alapján akarnak megmagyarázni mindent, meghökkentő, de nekik természetes elméleteket gyártanak mindenről. Ám ahogy fejlődnek és érnek, agyuk egyre inkább képes lesz egy magasabb szintű, absztraktabb és a logika elvei alapján működő gondolkodásra. Ez az átmeneti korszak a szülők számára a legkritikusabb. E korszakban keverednek a régi világ hiedelmei a gondolkodás új fegyverével, a logikával szerzett következtetésekkel. Jól illusztrálja ezt egy angol kislány levele:

"Kedves Mikulás, Te ott élsz az Északi Sarkon és eljössz minden évben a jó gyerekekhez. Megkérdeztem Mr. Randallt a tudomány tanáromat erről. Hat milliárd ember él ezen a földön, és ebből kettőmilliárd gyerek. Nem mindegyik jó. Tudom, Te nem viszel ajándékot a muszlim, a zsidó, a hindu és hasonló gyerekeknek, de ezen felül 600 millió gyerek él 190 millió házban a világon. Tudom, Te csak akkor jössz el, amikor minden gyerek alszik már, ez karácsony este 9 óra körül van. Így ha Te Nyugatnak haladva, a napkelte irányába végzed munkád, 31 órád van, ami 1390 házat jelent másodpercenként. Hogy tudsz ilyen elképesztő gyorsan leparkolni a szánoddal, bejutni a kéményen és vissza? Mr. Randall azt mondta, ennek három magyarázata lehet. Az egyik, hogy a szánod majdnem fénysebességgel halad, így olyan hatásod lehet időre, térre, tömegre és energiára, amely jelen tudásunkat meghaladja. A másik magyarázat, hogy Te varázsló vagy, és Mr. Randall szerint ez az, ami meghaladja az értelmünket. A harmadik lehetőség, hogy Te nem létezel, ill. csak mítoszok formájában, melyeket a mamám kreált, ami viszont azért nem lehet, mert a rénszarvasaid minden évben megeszik a répát, amit kiteszek, de a mamám viszont utálja a répát..."*

Vagy száz éve vizsgálják -sajnos nem kellő intenzitással- a Mikulás-kérdést, s meglepő, hogy hajdanán is, most is átlagosan 7.2 éves életkorban történik meg a váltás. Ez részben az iskolarendszer, részben az agy biológiai érésére utal. Azt is tudjuk e vizsgálatokból, hogy a gyerekeknek nem okoz nagy megrázkódtatást az, ahogy csendben rájönnek, a Mikulás, mint személy nem létezik, csak egy hagyomány, amelyben a szülők gyermekeik iránt érzett szeretetüket kimutatják. Hibát csak az követ el, aki szembeszáll a természetes fejlődéssel, meg akarja gyermekét óvni a "csalódástól", s ezáltal okoz zavart a fejében, s teszi nevetségessé kortársai előtt. A végeredmény egy lojalitás konfliktust: ki hazudik? Osztálytársai vagy szülei? A fejlődés krízisek sorozata, de a fejlődési kríziseket a maguk idejében kell megélni, mert akkor ezek belépők egy következő, fejlettebb szakaszba.

*Salter, M.: What if Santa died? Psychiatric Bulletin, 2004, 28:457.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre