Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Mindennapi játszmáink

Szerzők: F. Várkonyi Zsuzsa, Szendi Gábor, Bagdy Emőke, Popper Péter
Mesterkurzus kötet, Jaffa 2009

 

 

 

 

Eric Berne, a világhírű pszichológus figyelt fel arra, hogy a legtöbb ember életében sorozatosan ismétlődnek bizonyos kudarcos események, amelyek olyan szabályszerűen zajlanak le, mintha csak egy sportág vagy társasjáték előírásait követnék. Ezért nevezte el ezeket játszmáknak. Hamarosan azt is észrevette, hogy a "szegény áldozat" érdekes módon maga is aktívan dolgozik a kudarcos folyamat továbbgörgetésén - egészen a zárójelenetig.
Felfedezését, miszerint életünket gyakran egyáltalán nem a józan ész vezérli, hanem valami mögöttes program - ami többnyire csak fájdalmat, veszteséget és kudarcot gyűjt be számunkra -, nem könnyen fogadták el a tudományos körök, a pszichológiai játszma fogalma azonban bekerült a közgondolkodásba és a köznyelvbe is.
A Mesterkurzus-sorozat legújabb kötetében négy neves hazai pszichológus igyekszik megfejteni, miért ragaszkodik belső rendezőnk egy-egy adott dramaturgiához, és milyen módszerek segítségével javíthatunk a számunkra fontos, ám rosszul működő emberi kapcsolatainkon.


Az én fejezetem röviden összefoglalva arról szól, hogy a játszmák egyáltalán nem beteges dolgok, hanem evolúció kialakult kommunikációs stratégiák. Vagyis Berne tévedett, amikor a játszmákat valami alantas dolognak tekintette, amely a genuin létezés ellen dolgozik. Berne ezt az emberekkel szembeni gyanakvását a pszichoanalízisből hozta magával, lévén "kiugrott" pszichoanalitikus. A "minden ember neurotikus" freudi tételét kicserélte a "minden ember játszmázik" tételre.

Az evolúció során az ember társaslénnyé formálódott, aki csoportja, társadalma nélkül életképtelen volna. A szociális élet feltétele volt az, hogy az ember képessé váljon modellálni a másik fejében zajló lelki folyamatokat. A szociális élet megteremtette az együttélés normáit, a morális elveket, amelyek azonban alapvető ellentmondásban vannak az evolúciós érdekekkel. Mivel a civilizáció folyamatában a nyílt ösztönkiéléseket az együttélési szabályok egyre inkább legátolták, kialakult egy olyan sajátos működési mód, amely a felszínen az idealizált morális elveket szolgálta, a mélyben azonban az evolúciós érdekeket közvetítette. Ez a kettős kommunikáció áthatja az emberi társadalmat, ezt nevezzük a játszmák rendszerének. A játszma tehát nem kivétel, hanem szabály. Az élet bizonyos területein részlegesen fel lehet függeszteni működését, de kiiktatni nem lehet.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

mindennapi-jatszmaink.htm" data-send="false" data-layout="button_count" data-width="450" data-show-faces="false" style="position:absolute;top:290px; left:300px;">