Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: A rák genetikai "össze nem illés" elmélete és következményei

2016 február 4-én előadást tartottam "A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT!" alapítvány rendezvényén,amelyet a "a rák világnapja" alkalmából rendeztek.

A nyugati társadalom népességének negyede hal meg rákban. A rák ilyen mérvű gyakorisága az ember evolúciójában újkeletű jelenség, s okait a rákmentes természeti népek és a nyugati társadalomban élők életmódjának összevetése világítja meg. Az onkológiai kutatások fókuszában álló onkogének, vírusok és a karcinogén anyagok csupán kockázati faktorokat képviselnek, amelyek más életmódbeli változókkal interakcióban vezetnek rákos megbetegedéshez. A természeti és a nyugati ember közti, a rák szempontjából releváns biológiai különbségek a következőkben ragadhatók meg: a nyugati emberre, szemben a természeti emberrel, magas gyulladásszint, hiperinzulinizmus, magas vércukorszint, elégtelen D-vitaminszint és magas deutériumszint jellemző. Ezek az életmóddal összefüggő változók viszonylag könnyen módosíthatók volnának, ami drámai mértékben csökkentené a rákos megbetegedések számát, és a már kialakult rák esetén is, a kezelések kiegészítéseként jelentősen megnövelné a gyógyulás esélyét vagy a túlélés idejét.

 

 

Az alábbi ábrán látható pirossal bekeretezett adatokhoz magyarázatként. Oesler adatai szerint 1890-ben az elhunytak 2.1%-a halt meg rákban. Ma ez az arány 27%.

Az alábbi ausztrál grafikon tanúsága szerint az Oesler vázolta tendencia az egész fejlett világban folytatódott. (Az előző dia utolsó oszlopa adja meg a 100 ezer főre eső rákhalálozási arányt, ez a grafikon annak az oszlopnak a "folytatása"). A tanulmány szerzője megjegyezte, hogy Ausztrália lakossága a nyugati világ többi országához képest átlagéletkorát tekintve igen fiatal.

Az alábbi táblázat értelmezéséhez: a glikémiás index azt jelenti, milyen gyorsan jelenik meg egy étel vércukor képében a vérben, azaz milyen gyorsan szívódik fel belőle a szénhidrát. A cukor, a kenyér és pékárúk, a tésztafélék, a burgonya, a rizs, stb. mind ide sorolhatók. A glikémiás telítettség azt fejezi ki, hogy adott élelmiszerben mennyi szénhidrát van. Egy gyümölcsnek lehet magas a glikémiás indexe, de mert kevés szénhidrátot tartalmaz, glikémiás telítettsége alacsony. A kenyéré és a többi felsorolt élelmiszeré viszont magas.
A jobboldali két számoszlopban álló számok azt fejezik ki, hányszoros a rákkockázata annak, aki az alacsony glikémiás indexű vagy alacsony glikémiás telítettségű ételekhez képest magas értéket mutatókat fogyaszt. A valóságban sokkal nagyobb számokat is kaptak volna a kutatók, ha kontrollként például paleós módon élőket vettek volna. Szépíti az eredményt, hogy nyugati életmódon élőket hasonlítottak nyugati életmódon élőkkel, csak a kontroll csoport "egészségesebben" táplálkozott.

Fontos ismeret, hogy a test normál sejtjei energiát a sejtek "energiagyáraiban", a mitokondriumokban állít elő oxigén felhasználásával. Ezt nevezzük sejtlégzésnek. A rákos sejtekben a mitokondriumok alig, vagy nem működnek, helyettük a rákos sejt egy oxigént nem igénylő cukorlebontó folyamatot használ. Ennek "értelme", hogy a gyorsan növekedő daganatok belsejébe nem jut el elég oxigén, ezért a rákosodás első lépése a sejt átállása az oxigénmentes cukorbontásra. Mivel ez a folyamat 15-ször kisebb hatékonysággal állít elő energiát, a ráksejteknek rendkívül nagy igénye van a cukorra. ráadásul, míg normál sejtek zsírt is (pontosabban zsírból keletkezett ketontesteket) tudnak égetni, addig a ráksejtek csak cukorból tudnak energiát nyerni. Ennek logikus terápiás következménye, hogy ha megvonjuk a szervezettől a szénhidrátot, kiéheztetjük a ráksejteket.
Az alábbi grafikon egy olyan vizsgálat eredményét mutatja, amelyben patkányokban tumorszövetet ültettek, és mérték a tumor növekedését valamint a patkány vércukorszintjét. Minél magasabb volt a patkány vércukorszintje (amit természetesen a patkány étrendjével határoztak meg), annál gyorsabban növekedett a daganat.

Az alábbi ábrán azt látjuk, milyen hatása van azonos kezdeti méretű, beültetett tumorszövet növekedésére, ha az állat alacsony vagy magas szénhidráttartalmú étrenden van tartva. Az 50% szénhidráttartalmú étrenden élő állatokban, ez felel meg a nyugati étrendnek, a 25. napon a tumor már kétszer akkora.

Az alábbi grafikon úgynevezett kumulatív görbe, azaz jelen esetben azt mutatja, hogy adott időpontban hány nő halt meg a kiújult rákban, azután, hogy egyszer már gyógyultnak nyilvánították. Például a harmadik évben az alacsony vércukrúaknak "csak" 50% halt meg, a magas vércukorszintűeknek már 80%-a.

A BRCA1 mutációt halálosnak szokta nevezni az onkológia. Az alábbi vizsgálatban az 1930 előtt és után születettek közt a táplálkozásban van különbség (korábban láttuk, hogyan nőtt a 20. század során a finomított szánhidrátok aránya a táplálkozásban). Az 1930 előtt születettek tehát még másként táplálkoztak, azaz átlagosan kevesebb szénhidrátot fogyasztottak és több zöldséget, s így 50 éves korukra még csak 20%-uknál alakult ki mellrák. Az ugyanilyen genetikai kockázattal, de már "nyugatiasan" táplálkozók 50 éves korukra már 60%-ban szenvedtek mellrákban.

Az alábbi grafikon olyan egértörzzsel végzett vizsgálat eredményét mutatja, amely törzset arra tenyésztették ki, hogy élete során spontán mellrák alakuljon ki náluk szinte 100%-os biztonsággal. Az életmód azonban még ilyen nagy kockázatú törzsnél is jelentősen befolyásolja a rákkockázatot. 13 hónapos korukra az alacsony szénhidráton élők még 100%-ban rákmentesek voltak, a magas szénhidráton élő csoport (szaggatott vonal) 40%-nál már kialakult a rák. 25 hónaposan az összes sok szénhidrátot fogyasztó elpusztult, a másik csoportból még 30% élt. Ez emberre vetítve azt jelenti, hogy a kevesebb szénhidrátot fogyasztó, elvileg rákhajlamuk miatt "halálraítélt" emberek 13 évvel élhetnek tovább.

Petefészekrákos nők közül a betegség harmadik évében az alacsony vércukorszintűeknek még 60%-a élt, a magas vércukorszintűek már csak alig 35%-a.

Az Askenázi zsidó nők körében gyakori a BRCA1 és BRCA2 mutáció. A jólétbe születettek 60 éve skorukra már 90%-ban mellrákban szenvedtek, a fiatalon kevés kalóriát fogyasztóknál ez az arány 90 éves korukra alakult csak ki. A jobboldali grafikon azt mutatja, hogy a sport is kockázatcsökkentő, mivel csökkenti a vércukorszintet és az elhízás kockázatot.

Az inzulin növekedési faktor, magas szintje gyorsítja a rák növekedését. A pirossal bekeretezett számok azt mutatják, hányszoros a rákkockázat adott inzulinszint mellett.

A szervezetszintű gyulladás, amiben szinte minden nyugati módon táplálkozó ember szenved, többek közt azzal fokozza a rákkockázatot, hogy javítja a daganat vérellátását. Az alábbi ábrán a zöld pöttyök jelzik a gyulladás emelkedésével járó rákhalálozási kockázatot. A CRP-t (C-reaktív fehérje) mindenki leolvashatja legutolsó laborleletén.

Az ember D-vitaminszükségletét Afrikai fejlődésünk 2.5 millió éve határozza meg.

A parathormon (mellékpajzsmirigy hormon) akkor magas, ha alacsony a vér kalciumszintje, ilyenkor a parathormon bontani kezdi a csontokat. A csontritkulás egyik oka tehát a D-vitaminhiány, amely a kalciumfelszívódást elősegíti. Akkor optimális D-vitaminszint, ha alacsony a parathormon szintje. Ebből, és az előző grafikonból is az állapítható meg, hogy a vérben mért D-vitaminszintnek el kellene érnie a minimális 50-60 ng/ml (125-150 nmol/l) szintet, ami kétszerese a legmagasabb, orvosok által ajánlott szintnél. A későbbi ábrákból is az derül ki, hogy az ilyen magas D-vitaminszint csökkenti jelentősen a rákkockázatot.

A napozás még hawaiiban sem nyújt elég D-vitamint azoknak, akik rossz D-vitamin szintetizálók. A következő ábra is azt mutatja, hogy a lakosságban még nyáron is a minimálisan szükséges D-vitamin alatt van a vérben mért szint.

A legtöbb ráktípus gyakorisága Északról Délre haladva csökken, azaz a D-vitamin hiánnyal a legtöbb rákfajta összefügg. (Itt csak egy-két példát mutatok be.)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre