Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
Angelina Joliet megtévesztették.
Nem halálos ítélet a BRCA1 és 2 mutáció, igazolta egy átfogó elemzés

Fordította:Szabó-Velvárt László

Forrás:Sayer Ji: Is BRCA ("Breast Cancer Gene") A Death

A mai napig azt hittük BRCA-génekről*, hogy rákot okoznak,de ez egy új metaanalízis szerint minden kétséget kizáróan téves. A publikáció szerzői a ma rendelkezésre álló, ezen génvariációknak a mellrákos betegek túlélési prognózisával való kapcsolatáról szóló irodalmat tanulmányozták át.
*(BReast cancer Susceptibility Associated, azaz mellrákhajlammal kapcsolatos génekkel)

 

 

Egy, a PLoS (Public Library of Science, azaz Nyilvános Tudományos Könyvtár) oldalain "Mi a bizonyíték a BRCA1- és BRCA2-mutációt hordozó mellrákos betegek rosszabb túlélési esélyeire? - Szisztematikus áttekintés és metaanalízis" címmel megjelent korszakalkotó, új metaanalízis megkérdőjelezi annak a napjainkban elterjedt gyakorlatnak a létjogosultságát, hogy a BRCA1- és BRCA2-gének állapotából vonnak le következtetéseket a mellrákosok túlélési prognózisára vonatkozóan. E publikációnak várhatóan messzemenő hatása lesz, tekintve, hogy a jelenleg uralkodó nézet szerint - főleg amióta Angelina Jolie megelőzési célból eltávolíttatta melleit, petefészekeit és petevezetékeit, és e döntése tömegek számára vált követendő példává - a BRCA-gének állapotából teljes bizonyossággal, matematikai pontossággal kiszámítható a megbetegedés valószínűsége.

Jolie döntésének hátterében az állt, hogy orvosai szerint a színésznőnek BRCA-mutációi miatt élete során 87%-os esélye lett volna mellrákban és akár 54%-os esélye petefészekrákban való megbetegedésre. Annak a nézetnek, mely szerint a BRCA-gének teljes vagy majdnem teljes penetranciával bírnak (a penetrancia valamely mutáció klinikailag kimutatható betegség okozására való képességét jelenti), messzemenő következményei vannak olyan nők millióira nézve, akik az említett előrejelzések alapján döntenek az egészségükkel kapcsolatos élet-halál kérdésekben.

Mivel a BRCA-géneknek a rákkockázattal és a betegség prognózisával való kapcsolatáról rengeteg egymásnak ellentmondó nézet kering, a tanulmány szerzői az irodalmi adatok kiértékelésekor az alábbi szisztematikus és kvantitatív módszert követték:

"Az általunk mérvadónak talált publikációk olyan megfigyeléses vizsgálatokat írtak le, amelyek a BRCA1-, ill. BRCA2-génmutációkat hordozó mellrákosok túlélési arányát a mutációt nem hordozó mellrákosok, ill. az általános mellrákbeteg népesség túlélési arányával hasonlították össze. A túlélési kilátásokat vizsgálandó, metaanalíziseket és BES-eket (Best-Evidence Synthesiseket, azaz optimális adatszintéziseket) végeztünk, figyelembe véve a felhasznált tanulmányok színvonalát, valamint az esetleges szelekciós torzítások, téves besorolások és zavaró változók hatásait."

A kutatók megállapításaikat a következőképpen foglalták össze:

"Végkövetkeztetésünk az, hogy - sok onkológus jelenlegi meggyőződésével és 66 publikált vizsgálat megállapításaival ellentétben - a ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a BRCA1-, ill. BRCA2- génmutációk előfordulása és a mellrák prognózisa között nem mutatható ki összefüggés. Megfelelően bizonyítottnak mindössze a BRCA1-génmutációt hordozók korrigálatlan, kiújulásmentes túlélési esélyének 10%-os csökkenését látjuk, egyértelmű bizonyítékot semmilyen más kimenetelre nem találtunk. "

Záró megjegyzéseikben a szerzők így fogalmaznak: "Több onkológus jelenlegi meggyőződésével szemben a ma rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kiegészítő kezelésben részesülő BRCA1- és BRCA2- génmutáció-hordozók túlélési esélye nem rosszabb, mint a nem hordozóké, vagy ha mégis az, akkor a különbség elenyésző. E kérdés tisztázásához több jól megtervezett vizsgálatra lesz szükség a jövőben. "

Ahhoz, hogy teljesen tisztába kerüljünk e megállapítások jelentőségével, először meg kell értenünk, mi a különbség a mellrák diagnosztizálása és a túlélési esély, mint vizsgálati végpontok között. A mellrák egy nagymértékben túldiagnosztizált és túlkezelt betegség. Friss becslések szerint az USA-ban az elmúlt 30 év során 1,3 millió egészséges nőt diagnosztizáltak és kezeltek mellrákkal. Ennek oka, hogy a BRCA1- és BRCA2-génmutációk és a mellrák előfordulása közti kapcsolattal foglalkozó korábbi vizsgálatok nem vették figyelembe a félrediagnosztizált nem mellrákos esetekből fakadó súlyos statisztikai torzulásokat, tovább erősítve azt az illúziót, hogy egy BRCA-génmutáció hordozójának lenni elkerülhetetlenül fokozott hajlamot jelent e halálos rákbetegségre. A valóság azonban az, hogy azokban az esetekben, ahol a BRCA-génmutációk és az ún. korai vagy nulla stádiumú mellrákfajták (mint pl. a DCIS, azaz in situ duktális emlőrák) között kapcsolatot találtak, az elváltozás - mint nemrégiben egy, az amerikai Nemzeti Rákintézet (NCI) által kinevezett szakértői bizottság megállapította - természeténél fogva mindig jóindulatú volt, és mint ilyet, nem volna szabad egy kalap alá venni a mellrák egyéb, valóban halálos fajtáival, ami azonban, az ellene szóló bizonyítékok egyre növekvő mennyisége ellenére, sajnos még mindig bevett gyakorlat.

Ugyanez a túldiagnosztizáltság és túlkezeltség érvényes a BRCA-génmutációkkal kapcsolatba hozott jóindulatú petefészek tumorokra is, mint amilyenek pl. a borderline (határeseti) petefészek-daganatok (BOT-k). A JAMA (Amerikai Orvosok Szövetségének Lapja) egyik tanulmánya szerint ötször annyi nőt diagnosztizálnak és kezelnek petefészekrákkal, mint ahány valóban ilyen betegségben szenved. Ez egy nagyon súlyos probléma, amelyet a BRCA-génmutációk és a rákkockázat kapcsolatát tárgyaló publikációk többsége figyelmen kívül hagy. Minden diagnosztizált rákos esetet kritikátlanul bizonyított megbetegedésként kezelnek. Ezen felül egy 2006-os, a The Lancet Oncology orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint a petefészkek 45 éves kor előtti (Angelina Jolie 39 éves), megelőző célú eltávolítása 67%-kal növeli a halandósági kockázatot, azaz a szerveltávolítás mint a "rákmegelőzés" szokásos formája úgy tűnik, mégsem életeket ment, ahogy a fáma szól, hanem éppen ellenkező a hatása.

Mi mindebből a tanulság? Mindenekelőtt az, hogy a BRCA-gének állapotából, a szóban forgó kiterjedt metaanalízis tanúsága szerint, nem feltétlenül derül ki, milyen sors vár az emberre mellráktúlélés (vagy petefészekrák-túlélés) tekintetében. A tanulmány mindössze annyit talált bizonyítottnak, hogy a BRCA1-génmutációt hordozók korrigálatlan, kiújulás mentes túlélési esélye 10%-kal kevesebb, mint a nem hordozóké. Ez a szám nagyon távol van attól az egy élethossz alatt 87%-os halálozási esélyről szóló, "személyre szabott becsléstől", amelyre az orvosok, köztük Angelina Jolie orvosaival, oly gyakran hivatkoznak, és amelyet emiatt ma már rengeteg nő vesz komolyan.

Míg a BRCA-"mutációk" (szaknyelven egypontos nukleotid polimorfizmusok vagy SNP-k, amely egy jóval kevésbé derogáló elnevezés, mint a mutáció) rendellenességeket okozhatnak a BRCA-fehérjék szintézisében, vagy akár e funkció hiányával is járhatnak, akadályozva ezáltal a DNS-hibák kijavítását, másfelől, ironikus módon, előnyük is van, mégpedig az, hogy a szervezetet fogékonyabbá teszik a hagyományos kemoterápiás kezelésekre. Ezenkívül az is bizonyított, hogy e "mutációk" közül néhány egyenesen túlélési előnyt jelent, amivel kapcsolatban a következőket írtuk "Nem hibázott-e Angelina Jolie, amikor a mellrákgén-teória szellemében cselekedett?" című cikkünkben:

"A BRCA1-gén K1 183R variánsának megléte csökkenti a rákkockázatot, amely tény az 'Érvek a BRCA1- és BRCA2-vizsgálat ellen' című tanulmány szerzőit a következő konklúzióra juttatta: 'Úgy tűnik, bizonyos polimorfizmusoknak védő hatása is lehet.' "

Mennyit tudunk tehát valójában a BRCA-gének "mutációiról", amelyeknek eddig több, mint 500 fajtáját azonosították, és amelyek az egészségre, ill. a betegségek kialakulására gyakorolt bonyolult hatását még mindig nem értjük? A helyzet az, hogy a "gének => jellemző vonások => betegségkockázat és -prognózis" lineáris és determinisztikus elgondolása idejétmúlt, és azt az önhittséget tükrözi, amelyet már régen száműzni kellett volna a tudományból, miután a Humán Genom Projekt első összefoglalója 2005-ben megállapította, hogy a molekuláris biológia "szent kelyhe" nem a genomban, hanem annak a számtalan egyéb, "a gének hatáskörén kívül eső" tényezővel való kölcsönhatásainak mezsgyéjén keresendő, azaz az epigenetika birodalmában. Az epigenetika (a génhatások módosulása) mindent magában foglal az édesanyánk által terhessége alatt elfogyasztott ételektől kezdve a magzat korunkban minket érő hatásokon, a szoptatásunk időtartamán és a természetes és mesterséges mérgekkel való múltbeli és jelenlegi kapcsolatba kerülésünkön keresztül a gondolkodásmódunkig, a különböző dolgokhoz való hozzáállásunkig, a hiedelmeinkig, valamint ez utóbbiak fiziológiai hatásáig, és a sort vég nélkül folytathatnánk.

Ironikus, hogy azon elképzelés, mely szerint a gének határozzák meg az ember sorsát, azok számára, akik hisznek benne, és e mémnek megfelelően élnek, nemcsak elképzelés, hanem valóság, mert az ilyen emberek ezt az ideológiát testük biológiájának megváltoztatása és az egészségükkel kapcsolatos döntéseik révén átteszik a gyakorlatba. Ezért olyan erőteljes a hatása annak, ha valaki komolyan veszi a biológiai determinizmus és az orvosi fatalizmus létjogosultságát cáfoló kutatási eredményeket, és ezért bíztatjuk olvasóinkat arra, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel magát az elsődleges irodalmat, amely hol kiegészíti, hol felülírja azokat a sokszor idejétmúlt ismereteket, amelyekről a hagyományos orvoslás még mindig azt hiszi, hogy a valóságot tükrözik.

Megjegyzés:

Korábbi cikkeimben rámutattam arra, hogy a BRCA1 és 2 mutációk a természeti népeknél is jelen vannak, mégsem okoznak mellrákot, sem prosztatarákot. Vizsgálatokat mutatok be arra, hogy főként a táplálkozás és a BRCA mutációk kölcsönhatásai vezetnek rákhoz, nem önmagában a mutáció. Erről bővebben Szendi Gábor: Miért ne kövesse Angelina Jolie példáját? írásomban olvashat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Források:

 

van den Broek AJ, Schmidt MK, van 't Veer LJ, Tollenaar RAEM, van Leeuwen FE (2015) Worse Breast Cancer Prognosis of BRCA1/BRCA2 Mutation Carriers: What's the Evidence? A Systematic Review with Meta-Analysis. PLoS ONE 10(3): e0120189.

Rocca WA, Grossardt BR, de Andrade M, Malkasian GD, Melton LJ 3rd. Survival patterns after oophorectomy in premenopausal women: a population-based cohort study. Lancet Oncol. 2006 Oct;7(10):821-8.