Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A nyírfacukor (xylit, xylitol) előnyei

(részlet a Paleolit szakácskönyv I.-ből)

A cukor méreg, ez nem kétséges. Azonban a nyugati kultúrában már szinte elválaszthatatlan életünktől az édes íz. A paleolit táplálkozás mozgalma nem akar traumatikus elszakadást a nyugati ízlásvilágtól, de meg kell szabadulnunk a nyugati étrend veszélyes terheitől. A cukor kiváltására számos egészséges, mi több, az édesítésen túl, extra előnyökkel szolgáló természetes édesítőszerek léteznek. ezek közül mindenféle előnyös tulajdonságaival kiemelkedik a nyírfacukor (xilit) és az eritrit. Az alábbiakban a nyírfacukor tulajdonságait ismertetem.

 

 

Xylitol (Xylit, nyírfacukor)

A xylitol egy un. cukoralkohol, amit először 1891-ben állított elő Emil Fischer bükkfából (Bond és Dunning, 2006). Kinézetre olyan, mint a kristálycukor. A szájban hűsítő érzetet ad, mivel hőt von el oldódáskor a környezetéből. A xylit mindig is része volt az ember természetes táplálékának, hiszen az általunk fogyasztott növényekben jelen van. A szilva 100 gramm szárazanyag tartalmában egy grammnyi xylit található. A máj szénhidrát átalakító folyamataiban naponta 5-16 gramm xylit is termelődik. A nyírfacukor elnevezés onnan származik, hogy az 1940-es években Finnországban nyírfából állították elő. Az iparban előszeretettel használnak alapanyagként faforgácsot, vagy kukoricacsutkát, de a kinyert xylit ugyanolyan értékű.

A xylit édesítő hatása megegyezik a cukoréval, ugyanakkor glikémiás indexe nagyon alacsony (GI=12), ezért cukorbetegeknek is ideális édesítőszer. A vizsgálatok szerint minimális inzulinválaszt vált ki fogyasztáskor. A xylit főzésálló, tehát főzéshez, sütéshez kiváló. A vékonybélben csak 25-50%-a szívódik fel, a maradék a vastagbélbe kerül. Ezért arra érzékenyeknél nagyobb mennyiségben hasmenést, gázképződést okozhat. Ez a hatás ugyanakkor nem olyan fokozott, mint pl. a szorbitnál, úgyhogy ez ne riasszon vissza senkit a kipróbálástól. Mivel a paleolit táplálkozásban a xylitet sem fogyasztjuk nagy mennyiségben, ezért emésztési problémát kivételes esetekben okozhat csak. A xylit rendszeres fogyasztása és a napi adag fokozatos növelése megszünteti még az arra érzékenyeknél is a béltüneteket. A legtöbb ember testsúly kilogrammonként 0.5-1 grammnyi xylitet jól szokott tolerálni. Gyerekeknél különösen fontos a fokozatos adagnövelés. Egy vizsgálatban így napi 80 grammra növelve az adagot 13 gyermekből egynél tapasztaltak hasmenést.

A xylit gátolja a fogszuvasodást több mechanizmuson keresztül is. A szájban élősködő baktériumok nem bontják le, így nem alakul ki savas pH. A xylit gátolja a szénhidrátbontó baktériumok további működését is, így csökkenti a szájflórában a szuvasodást okozó baktériumok számát.

A xylit prebiotikumként is funkcionál, lecsökkenti a vastagbél pH-ját, amely serkenti az emberrel szimbiózisban élő Bifidobaktériumok és a Laktobacilusok szaporodását, de gátolja a veszélyes Gram-negatív baktériumokét. Két vizsgálat is igazolta, hogy a xylites rágógumi gyerekeknél 40%-al csökkenti a középfülgyulladás kialakulásának kockázatát a szájflóra kedvező irányú módosításával (Bond és Dunning, 2006).

Összességében igyekeztem a legfontosabb alapanyagokat áttekinteni. Nem írtam az inulinról, mert különösebben nem is ajánlanám. Édesítőhatása a tizede a cukornak és a xylitnek, és -mivel nem emésztődik meg - könnyen okoz puffadást, hasmenést. Az eritritol vagy eritrit a xylithez hasonlóan szintén cukoralkohol, édesítő hatása a cukor édesítő hatásának 80%-a, a vékonybélből felszívódik, tehát béltüneteket nem okoz, ráadásul nullkalóriás, és már kapható ZéróCukor néven.

Édesítésre alkalmas, főzésálló biztonságos édesítőszerek tehát a szacharin, a ciklamát, a stívia és a xylit. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A "szacharinok" és a stívia kalóriamentesek, de nem alkalmasak paleosütemények készítéséhez, mert nincs "testük" és van mellékízük. A xylit minden tekintetben jó alternatívája a cukornak, és hála a paleomozgalomra jól reagáló egyik cégnek (kezdvezményes akciójukat lásd. hirdetésüket), ma már viszonylag olcsón elérhető.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom:

  • Bond, M; Dunning, N: Xylitol. In: Mitchell, H (ed.): Sweeteners and sugar alternatives in food technology. Blackwell Publishing Oxford, UK, 2006. pp:295-329.