Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Oltani vagy nem oltani?

Vajon mitől olyan indulatos az oltásellenes és az oltáspárti egyaránt? Gyaníthatóan a rendpártiak és a lázadók csapnak össze a kötelező oltások kapcsán. A rendpártiak szeretnék hinni, hogy minden úgy van jól, ahogy a Hatalom állítja, a lázadók viszont jogosan féltik gyermekük egészségét. Amíg a kérdést nem lehet pártatlanul, tisztán tudományos kérdésként tárgyalni, addig a csatazaj nem fog elülni. Márpedig higgadtan, tudományosan soha nem lehet olyan kérdéseket tisztázni, amikben rengeteg profit van. Marad a háború, a lázadók részgyőzelmeivel, amikor egy-egy botrányos ügy kapcsán már a tagadás nem segít.

 

 

Aki ma a kötelező és ajánlott oltások kérdésében tudni véli a helyes választ, az valószínűleg alultájékozott, vagy elkötelezett híve az oltáspárti vagy oltásellenes nézeteknek. Azaz elvakultságból vagy érdekei miatt nem vesz tudomást az álláspontjának ellentmondó tényekről és aggodalmakról. Igazság szerint már csak azért sem lehetne egységes álláspont, mert minden oltás más kérdéseket vet fel.

Az oltás ügyben kialakult kiélezett helyzet higgadt megvitatását ellehetetleníti az oltáspártiak erőfölénye: mögöttük ott áll a hatalom, amely akár törvényi eszközökkel is kikényszerítheti a kötelező oltás beadását. Természetesen bármit kötelezővé lehet tenni. Az oltások története azt bizonyítja, hogy ennek sok ártatlan áldozata volt és van. Egy kötelező vagy ajánlott oltás bevezetésekor mindig közegészségügyi érdekekre hivatkoznak, ám egy ilyen döntés mindig komoly oltóanyagipari érdekeket is implikál. Persze nem azzal van baj, hogy az oltóanyag előállítás üzlet, hanem azzal, ha a profit kezdi irányítani a közegészségügyet. Az ipar és az egészségpolitika összefonódása időnként túlságosan is nyilvánvaló, máskor csak sejthető, de a tudományos máz és a közjóra való hivatkozás leggyakrabban elfedi az érdekkapcsolatokat.

Fertőző betegségek mindig is voltak, a ma élő természeti népek körében is ismertek. Ám lényeges különbség, hogy a trópusokon a fertőzések elsődleges forrása nem az ember, hanem az állatok, és 10 súlyos betegségből nyolcat rovarok terjesztenek, míg a földművelés kialakulásával az ember olyan környezetet teremtett magának, amely melegágya lett a ciklikusan jelentkező pusztító járványoknak, amelyek olykor egy-egy terület, de akár egész Európa lakosságának harmadát-felét kipusztította.

A pusztító járványok okozta állandó fenyegetettség hatására vett az orvostudomány fejlődése olyan irányt, amely végül elvezetett a kórokozó elmélethez, ill. a különféle immunizálási eljárások kifejlesztéséhez. A 18-19. században a fertőző betegségek voltak a halálozás legfőbb okai. Amióta orvostudomány létezik, képviselőit mindig is jellemezte egyfajta öntömjénező szemlélet, ennek a nárcisztikus önképnek a talaján születtek meg azok a túlzó állítások, nevezhetjük ezeket nyugodtan mítoszoknak, hogy az orvoslás vetett véget a járványoknak, s hosszabbította meg az emberek életét. Ezeket az állításokat régóta sokan vitatják.

Thomas McKeown akkoriban kezdett publikálni, amikor az orvostudomány végkép el volt szállva magától, hisz első tanulmánya idején, 1955-ben már felfedezték az antibiotikumokat, a szteroidokat, a gyógyszeripar rohamos fejlődésnek indult és már javában elkezdődtek az egyes fertőző betegségek elleni oltási kampányok. McKeown 1835-től az angliai halálozási és megbetegedési statisztikákat tanulmányozta, és kimutatta, hogy nem az orvoslás fejlődése, hanem a szociális és gazdasági fejlődés (az emberek javuló lakhatási helyzete, a jobb táplálkozás) szorította vissza a járványos betegségeket (McKeown, 1976). Mint kritikusai a szemére vetették, McKeown némileg alábecsülte a közegészségügyi állapotok javulásának (csatornázás, tiszta ivóvíz, szemételszállítás, stb.), a járványügyi intézkedéseknek a hatását (Colgrove, 2002). A tiszta ivóvíz és csatornázás Norvégiában 1870-1970 között 75%-kal csökkentette a halálozást. Ebből csak a bélrendszeri fertőzések csökkenése 12%-os csökkenést eredményezett (Mackenbach, 2007). Az újabb elemzések is azt mutatják, hogy a TBC halálozás csökkenését nem az 1950-től bevezetett BCG-oltás, hanem sokkal inkább a szociális körülmények javulása idézte elő. A háborúk idején megnövekedett TBC halálozást a szociális körülmények romlása magyarázza.


(forrás: Griffiths és Brock, 2003)

Nemcsak a tuberkulózis, de a tüdőgyulladás, a diftéria, a kanyaró és a tífusz eredetű halálozás visszaszorulásában is jelentéktelen szerepet játszottak a különféle orvosi eszközök (oltás, antitoxin, szulfonamidok, antibiotikumok) (McKinlay és McKinlay, 1977). Pl. a kanyaróhalálozás az USA-ban 1900-tól az oltás bevezetéséig 98%-al csökkent, s hasonlóképpen a szamárköhögésből eredő halálozás 90%-kal (Humphries és Bystrianyk, 2013).


(forrás: Humphries és Bystrianyk, 2013)

A grafikonon jól látható, hogy mire a védőoltásokat bevezették, a fertőző betegségekből fakadó halálozás minimálisra csökkent. A skarláthalálozás visszaszorulása azért jó példa, mert ez ellen jelenleg sincs védőoltás. A kötelező oltást ellenzők szemében ez a folyamat fontos érv. Ha ugyanis egy betegség már nem halálos, kérdés, hogy az oltások mellékhatásai és szövődményei nem jelentenek-e nagyobb kockázatot az esetleges fertőzéssel szemben? Az oltáspártiak viszont azzal érvelnek, hogy az oltások nem is a halálozás, hanem a megbetegedések visszaszorítására szolgál. Az érvelés azonban kicsit a gombhoz szabott kabát esete, hiszen, ha már a védőoltások nélkül is minimálisra csökkent a halálozás, akkor nem is lehetne a kötelező oltások mellett ezzel érvelni. Ráadásul az oltáspártiak a Hepatitis B, a HPV vagy az influenza oltás esetében az oltáspropagandában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a védőoltással a végzetes kimenet elkerülhető. Valójában tehát arról van szó, hogy az oltások mellett mindig azzal kardoskodnak, ami éppen hathatósabb érvnek tűnik.

A kötelező oltásokkal szemben számos aggály felmerül.

Az egyik, hogy a természetes fertőzések tartósabb, a védőoltások viszont idővel gyengülő védettséget idéznek elő, így sok, gyermekkorban veszélytelen gyermekbetegség súlyosabb kimenetelű felnőttkori betegség képében jelenhet meg. Például az oltás okozta immunitás gyengülése miatt a diftériával szemben a felnőtt népesség 50%-a már védtelen, ez Oroszországban 1993-ban 190 ezer megbetegedéshez és 4000 halálhoz vezetett (Link, 2005). A rózsahimlővel szembeni védettség hasonló problémát vet fel: hiába oltják be a gyerekeket, éppen felnőttkorra gyengül a védettség, amikor a terhesség alatt kialakult rózsahimlő komoly kockázatot jelent a magzatra nézve. Amíg nem volt rózsahimlő elleni védőoltás, addig az ismételt fertőzések révén a népesség 90%-a védett volt (Link, 2005). A rémisztő gyermek paralízist okozó polio vírus a 19. században alig okozott megbetegedést, holott szinte a teljes népesség fertőzött volt. Az anyák polióval szembeni antitestjei annyi védettséget jelentettek a gyerekeknek, hogy a betegség tünetmentes vagy enyhe lefolyású volt. Ahogy javultak a közegészségügyi állapotok, s egyre kevesebb embernél alakult ki védettség, így járványok alakulhattak ki, s a betegség súlyossá, gyakran halálossá vált (Link, 2005). Így vált egy korábban ártalmatlan vírus a 20. századra retteget betegséggé.

A másik, hogy a védőoltások nem veszélytelenek, súlyos egészségkárosodást, de akár halált is okozhatnak. Míg a közegészségügy szemében az oltások áldozatai a népesség immunizálásának érdekében elszenvedett járulékos veszteségek, addig az egyén szempontjából az oltási károsodás egészséges gyerekek feláldozását jelenti mások megbetegedésének elkerüléséért (Link, 2005).

Hogy ezek a veszélyek nem puszta oltásellenes riogatások csupán, álljon itt néhány kirívó történet az oltások múltbeli és jelenkori történetéből.

Tévedések és tragédiák az oltások történetében

Szándékosan nem idézek a vakcináció hőskorából eseteket. Tanulságosabbak a modernebb korból származók. Mindegyikben közös, hogy az oltóanyagba fel nem ismert vírusok kerültek, ami közvetlen járványt, vagy hosszú távon okozott betegségkockázatot. 1942-ben az amerikai hadseregben sárgaláz ellen oltottak, melynek következtében 51 ezer ember hepatitiszben fertőződött meg, 150-en meghaltak, s sokaknál évekkel később alakult ki cirrozis vagy májrák.

A Jonas Salk által kifejlesztett inaktivált polio vírust tartalmazó oltóanyaggal 1955 és 1963 között 10 millió embert immunizáltak. 1955-ben, amikor még csak tesztelték az oltóanyagot, az oltást követően polio járvány alakult ki. Kiderült, hogy a Cutter nevű oltóanyagyártó vakcinájába élő vírus került. Ekkor 460 gyermek betegedett meg. Az oltóanyagba később az előállítási technológia révén belekerült egy SV40 nevű majomvírus, amely embernél agy-, tüdő- csont- és egyéb rákot idézhet elő. Manapság a becslések szerint évente 2000-en halnak meg az SV40 okozta rákban. Az is kiderült, hogy a vírus generációról-generációra átadódhat. Az ügy jól szemlélteti a közegészségügyi hozzáállást: már 1960-ban fény derült a rákkockázatra, de az eredmény publikálását megtiltották, a kutatót eltiltották az oltóanyag további vizsgálatától, és az oltáson nem módosítottak.

Az 1963-tól majd kétmillió adagban beadott, elölt kanyaróvírust tartalmazó oltásról kiderült, hogy egy év után nem nyújtott védettséget, sőt egy atipikus kanyaróra hajlamosította az oltott gyerekeket. 1998-ban Jordániában a kanyaróoltás miatt 122 gyermeket kellett kórházban kezelni. A WHO tömeghisztériának minősítette ezt az esetet, hasonlóképpen a 2002-ben Kínában bekövetkezett hasonló esetet is, ahol enkefalitisz elleni oltástól 900 gyerek került kórházba.

A gyermekbénulás elleni oltás 2000 óta 9 ízben okozott járványt, mivel az oltásban használt élővírus mutálódott és vadvírussá változott. 2006-ban Nigériában 70 gyermek megbénulásáról tudnak (Willyard, 2007). Mivel az élővírussal történő vakcináció olcsóbb, a WHO ezt alkalmazza, ez viszont újra és újra járványt robbant ki (Diamond, 2005). 2006-ban az oltóanyagtól 1600 indiai gyermek betegedett meg gyermekbénulásban (Bhasin, 2008).

Tanulságokat nehéz a jövőre nézve levonni olyan körülmények közepette, amelyben a nemzeti és nemzetközi hatóságok az oltás negatív hatásainak eltussolásában érdekeltek. Az oltás ellenes hangulat azért erősödött fel napjainkra, mert az autista és autoimmun beteg gyerekek növekvő száma, az oltást követő megbetegedések óhatatlanul az oltóanyagok egyes összetevőire terelik a gyanút.

A mindenkori közegészségügy mindig is azt állította, hogy az oltást előzetesen alaposan tesztelték, ezért az oltásnak nincs kockázata. A múltbeli tanulságok azonban arra kéne figyelmeztessék a közegészségügyet, hogy az oltások mindig előre nem látható kockázatokat hordozhatnak magukban.

A H1N1 tanulságai

Az oltásokkal szembeni bizalmatlanságra a közegészségügy alaposan rászolgált, elég csak a közelmúlt H1N1 "világjárványára" gondolnunk. Az Európa Tanács, majd több nemzeti közegészségügyi intézmény vizsgálódása nyomán napvilágra került tények azt bizonyították, hogy a WHO titkos bizottságában, amely a 2009/2010-es influenzajárványt világjárványnak minősítette, az ipar által szponzorált tudósok ültek (Cohen és Carter, 2010). Ez a "világjárvány" 7 milliárd dollár piacot teremtett az oltóanyagiparnak és az antivirális szereket gyártóknak (Kyriakou , 2010). A legtöbb kormány óriási készleteket vásárolt fel vakcinából is, antivirális szerekből is. A magyar közegészségügy nagy nyomás alatt tartotta a magyar lakosságot, véleményformáló személyeket béreltek fel a lakosság megfélemlítésére, s az egészségügyi miniszter még feljelentést is tett rémhírterjesztés címén azok ellen, akik bírálták a hivatalos oltáspolitikát. Időközben aztán kiderült, hogy a "világjárványba" fele annyian haltak bele, mint a szokásos, évenként jelentkező szezonális influenzába, az oltások hatástalannak bizonyultak a vírussal szemben, és a keringő vírus rezisztens volt a nagy mennyiségben felvásárolt antivirális szerekkel szemben is (Brownlee és Lenzer, 2009; Szendi, 2009). Korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy a legveszélyeztetettebb időseknél az influenza oltások a gyenge immunválasz miatt eleve hatástalanok (Rizzo és mtsi., 2006; Simonsen és mtsi., 2005), de egészséges felnőtteknél (Demicheli és mtsi., 2007) és gyermekeknél sem volt igazolható (Jefferson és mtsi., 2008), hogy az influenza elleni oltások bármit is érnének. A gerjesztett pánik hatására nagyon sokan beoltatták magukat, kitéve a ritka, de súlyos szövődményeknek. Emlékezetes, hogy 1976-ban már volt egy ilyen vaklárma az USA-ban, s a tömeges oltást azért kellett felfüggeszteni, mert a bénulást és akár halált is okozó Guillain-Barré szindróma az oltottak körében az átlagnépességhez képest hússzor gyakoribbá vált (Stratton és mtsi., 2004). A kiküszöbölt veszélyek helyett azonban jelentkeznek újak. A 2009-es H1N1 vírus ellen kifejlesztett, Nyugat-Európában alkalmazott Pandremix nevű oltóanyagtól legalább 800-an narkolepsziát kaptak, ami egy gyógyíthatatlan, a normál életvitelt lehetetlenné tevő autoimmun betegség (Partinen és mtsi., 2012; Nohynek és mtsi., 2012).

HPV

A HPV oltás értelmetlenségéről és veszélyeiről már írtam (IPM 2010 október), itt ismétlésként csak annyit, hogy túl az oltási kockázatokon, problémása, hogy az oltás mindössze két vírustól véd meg, s marad még kb. 13 nagy kockázattal rákot okozó HPV vírus. Az oltás klinikai vizsgálata nem igazolta a komoly védelmet, azt sem tudni, mennyi ideig nyújt védelmet az oltás, ráadásul az oltott nők kevésbé lesznek ezentúl motiválva a rendszeres szűrésre. Így a gyártókon kívül valószínűleg senki nem nyer, inkább veszít ezen az oltáson.

Aluminium adjuváns, Hepatitis B oltás

Alumínium vegyületet évtizedek óta adnak az oltásokhoz, hogy fokozzák az oltásra adott immunválaszt. Sokáig az alumíniumot "semleges" elemnek tekintették, mára azonban kiderült, hogy az alumínium a szervezetben, különösen az idegrendszerben felhalmozódik és idegméregként hat (Exley, 2014).

Elsősorban az alumínium adjuvánsnak, ill. szilikonnak tulajdonítják azt az új autoimmun betegségcsoportot, amit ASIA (Autoimmun Inflammatory Syndrome Induced by Adjuvants) mozaikszóval neveztek el (Shoenfeld és Agmon-Levin, 2011). Az ASIA körébe tartoznak az oltás kiváltotta klasszikus autoimmun betegségek (lupus, rheumatoid arthritisz, szklerózis multiplex, 1-es típusú cukorbetegség), mozgászavarral vagy bénulással járó degeneratív neurológiai betegségek (pl. Guillain-Barré szindróma), alvászavar, memóriazavar, krónikus fáradtság (Esposito és mtsi., 2014), de felmerült az autizmus is, mint lehetséges következmény (Shaw és Tomljenovic, 2013). Mivel a kötelező oltásokban gyakran fordul elő alumínium adjuváns, már kis gyermekkortól megkezdődik az alumínium felhalmozódása a szervezetben és az idegrendszerben.

Az egyik legmarkánsabb, bár közvetett bizonyítéka az ASIA szindróma létezésének a tömeges francia Hepatitis B elleni oltáskampány adataiból nyert tapasztalatok. 1992 és 1998 között több mint 20 millió embert oltottak be Hepatitis B ellen, majd,amikor felmerült, hogy szklerózis multiplexet okozhat az oltás, a kampányt leállították. Dominique Le Houézec az adatokat elemezve kimutatta, hogy régiónként 65-100%-al nőtt az oltást követő években az SM betegek száma (Le Houézec, 2014).


(forrás: Le Houézec, 2014).

A szerző azt is kimutatta, hogy az oltást követően az évek során nem csökkent az új SM betegek száma, hanem folyamatos lassú emelkedést mutat, ami az oltások elhúzódó hatásának tulajdonítható.


(forrás: Le Houézec, 2014).

Az ASIA szindróma felállítása azonban csak az első lépés afelé, hogy az orvoslásban polgárjogot nyerjen az oltásokat követő mellékhatások alapos vizsgálata, amit a hivatalos szervek folyamatos tagadása, az orvosok teljes tájékozatlansága és a mellékhatás jelentésének önkéntes jellege rendkívül megnehezít. Aki ma panaszkodni mer az oltás okozta megbetegedésre, az könnyen megkapja a hipochonder vagy az oltásellenes címkét.

Oltsunk vagy ne oltsunk?

Valójában nem ez az igazi kérdés. A védőoltások bevezetése népesség szinten olyan új immunológiai helyzetet teremtett, amelyből már nehéz lenne kihátrálni. Másfelől az vakcinációt az orvostudomány diadalának tekintik, s a kötelező oltások a közegészségügy szent teheneivé váltak. Az oltások hatásosságába és veszélytelenségébe vetett hit ma ideológiai kérdés. Pedig a védőoltások nem nyújtanak életre szóló védettséget és a kórokozók sem feltétlen tűntek el a népességből. Az időnként kirobbanó járványok nem feltétlen az oltási fegyelem lazulásával, hanem az oltások évekkel csökkenő védőhatásával is összefüggenek.

Oltás ügyben az igazi kérdés az, hogy vajon elég biztonságosak-e az oltóanyagok, és valóban szükség van-e mindazon oltásra, amit az oltóipar oly buzgón szorgalmaz. Amikor az állam oltáspárti, az oltóanyagipar ellustul. Minek tehát százmilliókért továbbfejleszteni, ha "így is jó"? Védettséget élvez, az oltások mellékhatásaiért nem terheli felelősség, az oltások okozta mellékhatásoknak és károsodásoknak aktív figyelése és követése nincs, mert eleve az a feltételezés, hogy az oltások veszélytelenek. Ezért elég reménytelen bizonyítani a kapcsolatot egy oltás és egy évekkel később fellépő károsodás között. (Az orvosok még az azonnali mellékhatásokat is negligálják.) Természetesen bizonyos problémák elkerülhetetlenül szemet szúrnak, de ezek esetében jobb stratégia évtizedekig vehemensen védelmezni valamit, majd sutyiban kiiktatni a problémás oltásösszetevőt. Így tűnt el az oltások legtöbbikéből a higany, miközben évekig azt hallottuk, hogy nincs is vele semmi probléma. Valójában csecsemőknek higanytartalmú oltást beadva, a higany toxikus szintet ért el (Link, 2005), és majom kölykökkel végzett higanyos oltásvizsgálat igazolta az idegrendszeri károsodást (Hewitson és mtsi, 2010). A közlemény története is árulkodó: a Neuro Toxicology szaklap először befogadta közlésre (elektronikus formában meg is jelentették), majd megtagadták a közlést, és végül csak egy másik lap közölte le a tanulmányt. Később humán vizsgálatok is felvetették, hogy a tartósítószerként alkalmazott higanyvegyület fejlődési visszamaradást (Geier és mtsi., 2014) és autizmust is okozhat gyerekeknél (Geier és mtsi., 2013).

Az oltásokkal kapcsolatos aggodalmakat egyre kevésbé lehet szőnyeg alá söpörni. Szerencsére mindig is voltak és lesznek független kutatók, akik az igazságot tartják szem előtt, és nem a politikai-gazdasági szempontok vezérlik őket kutatásaikban.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Hivatkozások

 

  • Bhasin VK. Problems with the oral polio vaccine. Nat Med. 2008 Jan;14(1):9.
  • Cohen D, Carter P. Conflicts of interest. WHO and the pandemic flu "conspiracies". BMJ. 2010 Jun 3;340:c2912.
  • Colgrove J. The McKeown thesis: a historical controversy and its enduring influence. Am J Public Health. 2002 May;92(5):725-9.
  • Demicheli V, Di Pietrantonj C, Jefferson T, Rivetti A, Rivetti D.: Vaccines for preventing influenza in healthy adults. Cochrane Database of Systematic Reviews 2007, Issue 2. Art. No.: CD001269. DOI: 10.1002/14651858.CD001269.pub3.
  • Diamond B. Global polio campaign doomed to fail, experts warn. Nat Med. 2005 Dec;11(12):1260.
  • Esposito S, Prada E, Mastrolia MV, Tarantino G, Codeca C, Rigante D. Autoimmune/inflammatory syndrome induced by adjuvants (ASIA): clues and pitfalls in the pediatric background. Immunol Res. 2014 Dec;60(2-3):366-75.
  • Exley, C: Why industry propaganda and political interference cannot disguise the inevitable role played by human exposure to aluminium in neurodegenerative diseases, including Alzheimer's disease. Front. Neurol. doi: 10.3389/fneur.2014.00212
  • Geier DA, Hooker BS, Kern JK, King PG, Sykes LK, Geier MR. A two-phase study evaluating the relationship between Thimerosal-containing vaccine administration and the risk for an autism spectrum disorder diagnosis in the United States. Transl Neurodegener. 2013 Dec 19;2(1):25. doi: 10.1186/2047-9158-2-25.
  • Geier DA, Kern JK, Hooker BS, King PG, Sykes LK, Geier MR. Thimerosal-containing hepatitis B vaccination and the risk for diagnosed specific delays in development in the United States: a case-control study in the vaccine safety datalink. N Am J Med Sci. 2014 Oct;6(10):519-31.
  • G?tzche, PC: Mammography screening. Trues, lies and controversy. Redcliffe Pub., London, 2012.
  • Griffiths, C; Brock, A: Twentieth Century Mortality Trends in England and Wales. Health Statistics Quarterly, Summer 2003, 18:1-17.
  • Hewitson L, Houser LA, Stott C, Sackett G, Tomko JL, Atwood D, Blue L, White ER. Delayed acquisition of neonatal reflexes in newborn primates receiving a thimerosal-containing hepatitis B vaccine: influence of gestational age and birth weight. J Toxicol Environ Health A. 2010;73(19):1298-313.
  • Humphries, S; Bystrianyk, R: Dissolving Illusions: Disease, Vaccines, and The Forgotten History. CreateSpace Independent Publishing Platform , 2013.
  • Jefferson T, Rivetti A, Harnden A, Di Pietrantonj C, Demicheli V. Vaccines for preventing influenza in healthy children. Cochrane Database of Systematic Reviews 2008, Issue 2. Art. No.: CD004879. DOI: 10.1002/14651858.CD004879.pub3.
  • Kyriakou, N: Swine Flu Didn't Fly http://www.huffingtonpost.com/niko-kyriakou/swine-flu-didnt-fly_b_438783.html
  • Le Houézec, D: Evolution of multiple sclerosis in France since the beginning of hepatitis B vaccination. Immunologic Research, November 14, 2014.
  • Link, K: The vaccine controvesry. The history, use and safety of vaccinations.Praeger, Westport, 2005.
  • McKeown T. The Modern Rise of Population. New York, NY: Academic Press; 1976.
  • McKinlay JB, McKinlay SM. The questionable contribution of medical measures to the decline of mortality in the United States in the twentieth century. Milbank Mem Fund Q Health Soc. 1977 Summer;55(3):405-28.
  • Nohynek H, Jokinen J, Partinen M, Vaarala O, Kirjavainen T, et al. (2012) AS03 Adjuvanted AH1N1 Vaccine Associated with an Abrupt Increase in the Incidence of Childhood Narcolepsy in Finland. PLoS ONE 7(3): e33536. doi:10.1371/journal.pone.0033536
  • Partinen M, Saarenp??-Heikkil? O, Ilveskoski I, Hublin C, Linna M, et al. (2012) Increased Incidence and Clinical Picture of Childhood Narcolepsy following the 2009 H1N1 Pandemic Vaccination Campaign in Finland. PLoS ONE 7(3): e33723. doi:10.1371/journal.pone.0033723
  • Rizzo C, Viboud C, Montomoli E, Simonsen L, Miller MA.: Influenza-related mortality in the Italian elderly: no decline associated with increasing vaccination coverage. Vaccine. 2006 Oct 30;24(42-43):6468-75.
  • Shannon Brownlee; Jeanne Lenzer: The Truth About Tamiflu. The Atlantic. DECEMBER 10, 2009
  • Shaw CA, Tomljenovic L. Aluminum in the central nervous system (CNS): toxicity in humans and animals, vaccine adjuvants, and autoimmunity. Immunol Res. 2013 Jul;56(2-3):304-16
  • Shoenfeld Y, Agmon-Levin N. 'ASIA' - autoimmune/inflammatory syndrome induced by adjuvants. J Autoimmun. 2011 Feb;36(1):4-8.
  • Simonsen L, Reichert TA, Viboud C, Blackwelder WC, Taylor RJ, Miller MA.: Impact of influenza vaccination on seasonal mortality in the US elderly population. Arch Intern Med. 2005 Feb 14;165(3):265-72.
  • Szendi Gábor: Az igazság a Tamifluról. A szer hatástalan? 2009. Tények-tévhitek.hu http://www.tenyek-tevhitek.hu/tamiflu-hatastalan.htm
  • Willyard C. Polio eradication campaign copes with unusual outbreak. Nat Med. 2007 Dec;13(12):1394.
  • Wolfe, N. D., C. P. Dunavan, and J. Diamond. 2007. Origins of major human infectious diseases. Nature 447:279-283.