Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A mentális zavarok omega-3 elmélete

Megjelent: Dr. Plusz 2006 dec. 37-42. old.

 

Az omega-3 nem csodaszer, hanem az evolúciónk során nélkülözhetetlenné vált esszenciális zsírsav. Hiánya az agy működés zavarán keresztül számos mentális problémát okoz, így szerepe van a hangulatzavarok, de még a schizofrénia kialakulásában is.

 

 

2002-ben volt a Természeti Antropológusok Amerikai Társaságának 71. ülése, melynek egyik központi témája az agy evolúciója volt. Bár a legtöbb evolucionista ma is badarságnak tekinti a vízimajom elméletet, mely szerint az ember pár millió évvel ezelőtt kb. egy millió évet töltött lubickolással, az agy mérete és összetétele alapján mégis ez a legvalószínűbb feltevés. Az agy szárazanyag tartalmának 60%-a ugyanis lipidekből áll, s ezen belül is rendkívül nagy mennyiségben omega-3 és omega-6 zsírsavakat tartalmaz. Omega-3 viszont főként hidegvízi halakban és tengeri herkentyűkben található. Bár a vízimajom-fóbiás kutatók ragaszkodnak hozzá, hogy elődeink állati agyak és máj fogyasztásából fedezték omega-3 szükségletüket, ez teljesen valószerűtlen feltevés: ehhez nagyon sok állat agyát kellett volna „levadászni”. És az egész úgy kezdődött, hogy nekünk is pirinyó agyunk volt, csak aztán lett nekünk sok omega-3-unk. Az emberi agy tehát azért indulhatott rohamos növekedésnek, mert elődeink bővelkedtek omega-3-ban és omega-6-ban. A konferencia új képet festett ősünkről. A képen ezentúl nem a vaddal hátán hazaérkező vadász látható, hanem a sekély vízben lábaló halász és halásznő. A kiűzetés a Paradicsomból az a pillanat, amikor az ember vándorolni kezdett, elhagyta a tengerpartokat, meghódította a kontinensek belsejét is, földműves lett és merőben más lett táplálékának összetétele. A kezdeti 1:1 omega-3:omega-6 arány eltolódott 1:10, sőt 1:20-ra arányra. Az emberiség létszámának robbanásszerű növekedése egyre inkább azon élelmiszerek irányába növelte a keresletet, amelyek nagy tömegben termelhetők, eltarthatók és szállíthatók. Ezek gyakorlatilag igen csekély mennyiségben tartalmaznak omega-3 zsírsavat, miközben omega-6-ból rengeteget fogyasztunk. Ez súlyos veszélyt jelent, mert az omega-3 zsírsavak két altípusát, a DHA-t (dokozahexaénsav) EPA-t (eikozapentaénsav) az emberi szervezet nem tudja szintetizálni. Az emberiség mit sem sejtve élte életét, és amíg 30 év volt az átlagos életkor, és nem volt mit enni, addig ki törődött optimális táplálkozással. Az omega-3 az 1940-es években került „képbe”, amikor az eszkimók étrendjét kezdték tanulmányozni, miért nem meszesednek el ereik, és miért nem kapnak szívinfarktust. Kiderült, hogy mert étrendjükben igen sok az omega-3. Dr. Urquhart, aki hét évig élet Kanadában, egyetlen egy tumoros megbetegedést sem tapasztalt körükben, és a diabetes, a psoriazis vagy az asztma ritka volt körükben, mint a fekete jegesmedve. A témára rávetették magukat az epidemiológusok, és kimutatták, hogy a szívhalál, és a hozzá vezető érrögös út maga az omega-3 hiányos táplálkozás. Mindez rendkívül izgalmas, de most nem ezzel fogunk foglalkozni, hanem azzal, hogy az omega-3 az idegsejtek membránjainak legfontosabb építőeleme. Ettől folyékonyak, rugalmasak, hajlékonyak és átjárhatóak az idegsejt-membránok.

Kezdetben az ember csak sokáig akart élni. Ma már boldogan szeretne sokáig élni. Ez a maximalista program ismét az omega-3-ra irányította a figyelmet.

Omega-3 és a depresszió

1991-ben Richard Smith előállt a depresszió makrofág elméletével. Eszerint a makrofágok által kibocsájtott cytokinek (IL-1, IL-2, IL-6, stb.) jellegzetes depressziós tüneteket okoznak, melyet egészséges személyeken cytokinek bevitelével demonstrálni is lehet. Az elmélet persze nem nagyon rúgott labdába a depresszió monoamin elmélete mellett. Ráadásul Smith szerint az omega-3 zsírsavak gátolják a makrofágok cytokin kibocsájtását, az omega-6 meg serkenti. Na jó, Dr. Smith, borogassa naponta háromszor homlokát. De ebben az időben több vizsgálat is jelezte, hogy depressziós betegek szérumában, vagy vörösvérsejtjeiben csökkent omega-3 tartalom figyelhető meg a depresszió súlyosságának mértékében. Joseph Hibbeln és Norman Salem 1995-ben egy összefoglalójukban azt bizonygatták, hogy a modern társadalmakban megfigyelhető magas depressziógyakoriság a csökkent halfogyasztással áll kapcsolatban. Rámutattak, pl. hogy Tajvanon vagy Hong Kongban 10-szer ritkább a depresszió, mint az USA-ban. Japán halászfalvakban pszichiátriai vizsgálatokkal egyetlen depresszióst sem sikerült találni. A szerzők azt is felvetették, hogy a depresszió és a kardiovaszkuláris megbetegedés valamint a myokardiális infarktus közt igen erős együtt járás figyelhető meg. A depresszió manapság az egyik legjobb előrejelzője az infarktusnak. A közös etiológia, bármily képtelenségnek is tűnik, az omega-3, amely egyaránt csökkenti a koleszterinszintet és a depressziót is. A feltevés -előre látható volt-, nem népszerű, ugyanis a gyógyszeripar két sikerágazatát, a koleszterinszintcsökkentőkét és az antidepresszívumokét fojtaná halolajba. 1998 áprilisában Hibbeln a Lancetben kifejtette, hogy a nagyobb halfogyasztás negatívan korrelál országonként a major depresszió éves prevalenciával. Egy 35 000 főre kiterjedő nemzetközi vizsgálat adatait összevetve az egyes országok egy főre eső halfogyasztásával, a szerző 0.80-as negatív korrelációt kapott a DHA szint és az adott nemzet éves major depresszió előfordulása között. Hasonló erős korrelációt állt fent az EPA és a major depresszió közt. A depresszió monoamin, vagy szerotonin és noradrenalin hipotézise tulajdonképpen összeegyeztethető az omega-3 hipotézissel, ugyanis a megfigyelések szerint az omega-3 szint erős pozitív korrelációban van a szerotonerg és dopaminerg aktivitással.

Markku Timonen és mtsi. 2004-es tanulmányukban az 1966-ban született finnek 31 éves követésének eredményei alapján a halat ritkán evő nők körében 2.5-szer nagyobb depresszió kockázatot mutattak ki. Nők körében, mint ismeretes, a depresszió kb. háromszor gyakoribb, így az eredményt a szerzők azzal magyarázták, hogy a nők érzékenyebbek az omega-3 hiányra, és a két nem eltér a központi idegrendszer biokémiájában is. Ez, mint majd látjuk, különösen a postpartum depresszió esetén válik különösen fontossá!

Az antidepresszánsok hatásossága a cukorral egyenértékű

Omega-3 és a bipoláris betegség

Simona Noaghiul és Hibbeln 2003-ban vizsgálták a bipoláris I és II, típus és összevontan a és a bipoláris spektrum betegség gyakoriságát a halfogyasztással összefüggésben. Rendkívül szoros összefüggés jött ki: a halfogyasztás és a bipoláris spektrumbetegségek közt 0.85-ös negatív korrelációt kaptak. Magyarországon, pl. a bipoláris spektrum betegség élethossziglani előfordulása 5.5%, míg Izlandon 0.2%. Ennek megfelelően Izlandon nyolcszor annyi halat fogyasztanak, mint nálunk. A bipoláris II. típussal ez a korreláció már -0.89-es szinten állt fent, ami a szerzők szerint azzal függ össze, hogy az omega-3 elsősorban a depresszív tünetekre hat, s kevésbé a mániás szimptómákra.

Omega-3 és a szezonális affektív zavarok

Andres Magnusson és mtsi. régóta vizsgálják, miért nem található az azonos szélességi övezetben található más nemzetekkel szemben szezonális affektív betegség Izlandon. Bár a szerzők genetikai adaptációt tételeznek fel, az a tény, hogy Japánban ugyanez a helyzet, inkább támogatja azt a nézetet, hogy a két országban közös nagy halfogyasztás a magyarázat. Mint Jerry Cott és Hibbeln rámutattak, a sokkal nagyobb téli napfény-expozíciónak kitett, de kevesebb halat fogyasztó északi államokban igen gyakori a szezonális affektív megbetegedések aránya, amit az omega-3 fogyasztás alacsonyabb szintje magyaráz.

Omega-3 és a postpartum depresszió

A postpartum depresszió sok tekintetben rejtélyes, pszichogén eredettől kezdve a nemihormon-szint drasztikus csökkenéséig sokféle feltevés kereng tudományos körökben. Azonban az omega-3 hiány depressziókeltő hatásával megfertőzött elmékben logikusan merül fel, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy az agy fejlődéséhez nélkülözhetetlen omega-3-at a magzat „leszívja” az anyából, aki így „omega-3-hiányos depresszióba” esik.

Mint Hibbeln 2002-es vizsgálatában idézi, több kutatás kimutatta, hogy a terhesség alatt az anya DHA szintje felére esik le, és még a szülés utáni 26. hétre sem áll vissza az eredeti szintre. Logikus tehát, hogy a szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb kell legyen azon országokban, ahol alacsony a halfogyasztás, hiszen itt az anyák eleve kevésbé vannak „feltöltve” omega-3-al. Ennek megfelelően, Dél-Afrikai Köztársaságban, vagy Brazíliában, ahol az egy főre jutó halfogyasztás kb. 5 kg, a postpartum depresszió előfordulási gyakorisága 24% fölött van, míg Japánban vagy Szingapúrban igen alacsony (2% és 0.5%). Ugyanez az összefüggés jött ki akkor is, amikor az anyatej DHA tartalmát vizsgálták: Dél-Afrikai Köztársaságbeli anyáknál a tej 0.1 súlyszázaléka volt DHA, míg Japán anyák tejében több mint 0.8 súlyszázalékban volt DHA található. A postpartum depresszió gyakoriságában mutatkozó ötvenszeres különbséget tehát legjobban az omega-3 fogyasztás magyarázza!

Omega-3 és agresszió

Mivel többszörösen megerősített eredmény, hogy az omega-3 növeli a szerotoninszintet az agyban, feltételezték, hogy a csökkent halfogyasztás a hetero- és autoagresszió gyakoriságával is összefügghet. Elizabeth Sublette és mtsi. 2006-ban megjelent tanulmánya szerint major depresszióban az alacsony omega-3 szint, illetve a magas omega-6/omega-3 arány a szuicid viselkedés jó prediktora. Mint most ebben a vizsgálatban is beigazolódott, a gerincvelő folyadék alacsony 5-HIAA tartalma szoros kapcsolatot mutat a szuicidalitással, ami viszont az omega-3 fogyasztás függvénye. Antti Tanskanen és mtsi. 2001-ben Finnországban szoros kapcsolatot találtak a megnövekedett halfogyasztás és a csökkent szuicidalitás közt: a mindennapi halfogyasztás felére csökkentette a szuicid cselekményeket. Hakuho Hirayama 256 118 japán 17 éves követésével nyert eredményei szerint a szuicid halálozás 20%-al alacsonyabb a rendszeresen halfogyasztók körében. De Vriese és mtsi. 2004-ben azt vizsgálták, a szuicidiumok számának szezonális ingadozása összefügg-e az omega-3 szintjével. Eredményük szerint mind az EPA, mind a DHA szintje télen szignifikánsan alacsonyabb. Ezeket az adatokat a belga szuicid statisztikával összevetve, kiderült, hogy az EPA és a DHA szintjének csökkenését követő néhány hétben szignifikánsan megnőtt az violens szuicidiumok száma. Mingming Huan és mtsi. 100 szuicid kísérlettel kórházba került személy vérmintáját vetették össze 100 véletlen balesetet szenvedettével. Szignifikáns kapcsolatot találtak a vörösvérsejtek alacsony EPA tartalma és a szuicid kísérlet között. A felső és az alsó EPA quartilis közt a szuicid kockázat nyolcszoros volt!

Az impulzivitás és agresszivitás másik mutatója a gyilkosságok száma. Hibbels 2001-es elemzése szerint az országok eltérő halfogyasztása ugyancsak jó prediktora az egy főre jutó gyilkosságok számának. Ez alól csak az USA kivétel, ahol a lőfegyverekhez való szabad hozzáférés aránytalanul megnövelte a gyilkosságok számát.

Omega-3 kezelési vizsgálatok

Ezek után ugye nagy kérdés, hogy az omega-3 hiányt lehet-e pótolni antidepresszív kezeléssel, vagy inkább tanácsos omega-3-at adni a depressziósnak.

Malcolm Peet és mtsi. pl. egy 2002-es vizsgálatukban adekvát antidepresszív kezelésre nem javuló betegeknél 12 hetes 1 gr/nap EPA kezeléssel a betegek 53%-nál a Hamilton Depresszió skálán 50%-os csökkenést értek el! Boris Nemets és mtsi. 2002-es vizsgálatukban hasonló sikerről számoltak be: az EPA-t kapó betegek 60%-a elérte az 50%-os depressziópontszám csökkenést. A placebocsoportban az átlagos javulás 1.6 pont volt, míg az EPA csoportban 12.6! A hatás a kezelés idejével arányosan nőtt. Khuan-Pin Su és mtsi. 2003-ban ugyancsak sikeresen kezeltek EPA-val kettős vak próbában depressziós betegeket. Mint írják, „Bár nincs nagy késztetés a gyógyszercégeknél, hogy támogassanak egy olyan nem szabadalmaztatható összetevő, mint az omega-3 kutatását, további adatgyűjtés mind humanista, mind tudományos szempontból kiugró fontosságú, mert az omega-3 kedvező mind biztonsági szempontból, mind azért mert nem rendelkezik teratogén hatásokkal.”

Gyermekkori depresszióban Hanah Nemets és mtsi. bizonyították 2006-ban, hogy omega-3 magasan szignifikáns javulást eredményezett.

Andrew L. Stoll és mtsi. 1999-ben bipoláris betegeken próbálták alkalmazni nagy adagban (9.6g/nap)az EPA-t, és szemben a placeboként alkalmazott olívaolajjal, az EPA-val kezeltek szignifikánsan hosszabb ideig maradtak remisszióba. Sophia Frangou és mtsi. 2006-ban szintén szignifikáns javulást értek el EPA kiegészítő kezeléssel kettős vak placebokontrolos próbában bipoláris betegeknél.

A postpartum depresszió megelőzésével ill. kezelésével kapcsolatban támadt némi zavar Antolin Llorente és mtsi. 2003-as vizsgálatával. A szerzők napi 200 mg (!) DHA-t adtak anyáknak szülést követően négy hónapon át. A placebocsoporthoz képest javulást nem tapasztaltak. Azonban mint Chih-Chiang Chiu és mtsi. rámutattak, ez nevetségesen alacsony adag a szakirodalomban javulást eredményező 1-9 gr/nap adagolással szemben, továbbá Llorente-ék nem adtak EPA-t.

Mary Zamarini és mtsi. 2003-ban borderline betegeknél alkalmaztak kettős vak próbában nyolc héten át 1 g/nap EPA-t. A betegeknél szignifikánsan csökkentek az agresszív és depresszív tünetek.

Az omega-3 szint –mint a szuicidium vizsgálataiban láttuk- szoros kapcsolatot mutat az agresszivitással és impulzivitással. Bernard Gesch és mtsi. 2002-es vizsgálatukban omega-3 adásával egy placebokontrolos vizsgálatban egy börtönben 35%-al csökkenteni tudták az agresszív támadások számát. Tomohito Hamazaki és munkatársai normál populáción két vizsgálatban is igazolták az ellenségesség és agresszivitás csökkenését omega-3 hatására.

Omega-3 és schizofrénia

Az omega-3 hiány leszűkített értelmezése, ha csupán az alacsony szerotonin szintre asszociálunk, hiszen a depresszió szerotonin hipotézisét nem igazolták és most már, lássuk be, nem is fogják igazolni. A depresszió túl heterogén jelenség ahhoz, hogy egyetlen transzmitter rendszer zavarával magyarázhatnánk, mondja Herman van Praag a depresszió őskutatója és Európa első biológiai pszichiátriai tanszékének alapítója és professzora 2004-es könyvében. Az omega-3 zsírsavak tulajdonképpen a neuronok normál működéséhez szükségesek az egész agyban, s hiányuk olyasmi hatást eredményez, mint amikor egy hálózatban zárlatos, elvékonyodott vagy lazán kapcsolódó vezetékek vannak: romlik a vezetés hatásfoka, nő a vezetési veszteség, nő a rendszer ellenállása, stb. A „gyengén muzsikáló” agy tompaságot, érdektelenséget, apátiát, ingerlékenységet, irritabilitást, agresszivitást, a kedélyek rossz szabályozását eredményezi. Jellemző mód, gyermekeknél az omega-3 hiány hiperaktivitást, figyelemzavart eredményez.

Mindez felvetette annak a lehetőségét, hogy más pszichiátriai betegségekben is fontos szerepe lehet az omega-3 hiányból fakadó zavart agyműködésnek. Olaf Christensen és Ernst Christensen 1988-ban nyolc országban analizálták a schizofrénia lefolyását és kimenetét, és az országok közti eltérések 97%-át az omega-6 és az omega-3 fogyasztása magyarázta, nevezetesen a túl sok omega-6 és a túl kevés omega-3 negatív hatással volt schizofréniában. Malcolm Peet és mts. 1996-ban nemcsak schizofrén betegekben, de elsőfokú nem schizofrén rokonaikban is alacsony omega-3 szintet talált. Azok a schizofrén betegek, akik több omega-3-at fogyasztottak enyhébb tüneteket mutattak, és tardív diszkinéziás tüneteik is kevésbé voltak súlyosak. Iain M. Glen és munkatársai 1994-ben bizonyították, hogy az omega-3 hiány csak a negatív tüneteket mutató altípusra jellemző. Peet 2004-es összefoglalójában 5 placebo kontrolos kettős vak próba eredményét összefoglalva megállapítja, hogy schizofréniában az omega-3 zsírsavak, különösen az EPA, hatásosak a tünetek enyhítésében.

Omega-3 és konklúzió

Mariene P. Freeman 2000-ben az omega-3 hatásosságát tekintette át a pszichiátriai betegségekben. Tanulmánya végén ezt írta: „Elég bizonyíték létezik ahhoz, hogy további omega-3 vizsgálatokat legyen érdemes végezni különféle pszichiátriai betegségekben. Jelen pillanatban az elérhető pszichotróp gyógyszerelés gyakran tolerálhatatlan vagy súlyos mellékhatások mutatkoznak. Az omega-3 zsírsavak hatásos és jól tolerálható kezelést nyújthatnak, mint antidepresszánsok, mint hangulat-stabilizálók és mint antipszichotikumok, valamint kezelhető vagy megelőzhető velük a dementia. Szintén nagyon megszívelendő, hogy ellentétben sok más alkalmazott gyógyszerrel, az omega-3 zsírsavak nemcsak biztonságosak, de hasznosak terhesség és szoptatás alatt.”

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Chiu, C-C.; Huang, S-Y.; Shen, W.W.; Su, K.P. Omega-3 polyunsaturated fatty acids for postpartum depression. Am. J. Obstetr. Gyn., 2004, 190(2):582-583.
  • Christensen, O.; Christensen, E.: Fat consumption and schizophrenia Acta Psychiatrica Scandinavica, 1988, 78:587-591.
  • Cott J.; Hibbeln J.R.: Lack of seasonal mood change in Icelanders. Am. J. Psychiatry., 2001, 158(2):328.
  • De Vriese, S.R.; Christophe, A.B.; Maes, M.: In humans, the seasonal variation in poly-unsaturated fatty acids is related to the seasonal variation in violent suicide and serotonergic markers of violent suicide. Prostaglandins. Leukot. Ess. Fat. Acids, 2004, 71(1):13-8.
  • Frangou, S.; Lewis, M.; McCrone, P.: Efficacy of ethyl-eicosapentaenoic acid in bipolar depression: randomised double-blind placebo-controlled study. Br. J. Psychiatry, 2006, 188:46-50.
  • Freeman, MP.: Omega-3 fatty acids in psychiatry: a review. Ann. Clin. Psychiatry, 2000, 12(3):159-65.
  • Gesch, C.B.; Hammond, S.M.; Hampson, S.E.; Eves, A.; Crowder, M.J.: Influence of supplementary vitamins, minerals and essential fatty acids on the antisocial behaviour of young adult prisoners. Randomised, placebo-controlled trial, Br. J. Psychiatry, 2002, 181: 22–28.
  • Gibbons, A.: Human's head start: new views of brain evolution. Science, 2001, 296:835-837.,
  • Glen, AI.; Glen, EM.; Horrobin, DF.; Vaddadi, KS.; Spellman, M.; Morse-Fisher, N.; Ellis, K.; Skinner, FS.: A red cell membrane abnormality in a subgroup of schizophrenic patients: evidence for two diseases. Schizophr. Res. 1994, 12(1):53-61.
  • Hamazaki, T.; Sawazaki S.; Kobayashi, M.: The effect of docosahexaenoic acid on aggression in young adults. A double-blind study, J. Clin. Invest. , 1996, 97:1129–1134.
  • Hamazaki, T.; Thienprasert, A.; Kheovichai, K.; Samuhaseneetoo, S.; Nagasawa, T.; Watanabe, S.: The effect of docosahexaenoic acid on aggression in elderly Thai subjects-a placebo-controlled double-blind study, Nutr. Neurosci., 2002, 5:37–41
  • Hibbeln, J.R. : Fish consumption and major depression. Lancet. 1998, 351(9110):1213.
  • Hibbeln, J.R.: Seafood consumption, the DHA content of mothers' milk and prevalence rates of postpartum depression: a cross-national, ecological analysis. J. Affect. Disord., 2002, 69(1-3):15-29.
  • Hibbeln, J.R.; Salem, N, Jr.: Dietary polyunsaturated fatty acids and depression: when cholesterol does not satisfy.Am. J. Clin. Nutr., 1995, 62(1):1-9.
  • Hibbels, J.R.: Seafood consumption and homicide mortality. In: Hamazaki, T.; Okuyama, H.(eds.): Fatty acids and lipids – new findings. World. Rev. Nutr. Diet. Basel, Karger, 2001 88:41-46.
  • Hirayama, T.: Life-Style and Mortality: A Large Census-Based Cohort Study in Japan. Basel, Switzerland: Karger; 1990.
  • Llorente, A.M.; Jensen, C.L.; Voigt, R.G.; Fraley, J.K.; Berretta, M.C.; Heird, W.C.: Effect of maternal docosahexaenoic acid supplementation on postpartum depression and information processing. Am. J. Obstetr. Gyn., 2003, 188:1348–1353.
  • Magnusson, A.; Axelsson, J.; Karlsson, MM.; Oskarsson, H.: Lack of seasonal mood change in the Icelandic population: results of a cross-sectional study. Am. J. Psychiatry., 2000, 157(2):234-8.
  • Nemets, B.; Stahl, Z.; Belmaker, R.H: Addition of omega-3 fatty acid to maintenance medication treatment for recurrent unipolar depressive disorder. Am. J. Psychiatry, 2002, 159:477-479
  • Nemets, H.; Nemets, B.; Apter, A.; Bracha, Z.; Belmaker, RH.: Omega-3 treatment of childhood depression: a controlled, double-blind pilot study.Am. J. Psychiatry., 2006, 163(6):1098-100.
  • Nettleton, J.A.: Omega-3 fatty acids and health. Chapman and Hall New York, 1995.
  • Noaghiul, S.; Hibbeln, JR.: Cross-national comparisons of seafood consumption and rates of bipolar disorders.Am. J. Psychiatry., 2003, 160(12):2222-7.
  • Peet, M.: Nutrition and schizophrenia: beyond omega-3 fatty acids. Prostaglandins, Leukot. Ess. Fat. Acids, 2004, 70:417–422
  • Peet, M.; Horrobin, D.F: A Dose-Ranging Study of the Effects of Ethyl-Eicosapentaenoate in Patients With Ongoing Depression Despite Apparently Adequate Treatment With Standard Drugs. Arch. Gen. Psychiatry, 2002, 59:913-919.
  • Peet, M.; Laugharne, JDE.; Mellor, J.; Ramchand, CN. Essential fatty acid deficiency in erythrocyte membranes from chronic schizophrenic patients, and the clinical effects of dietary supplementation. Prostaglandins Leukot. Ess. Fat. Acids, 1996, 55:71-5.
  • Peet, M.; Murphy, B.; Shay, J.; Horrobin, D.F.: Depletion of omega-3 fatty acid levels in red blood cell membranes of depressive patients. Biol. Psychiatry., 1998, 43(5):315-9.
  • Stoll, A.L.; Severus, W.E.; Freeman, M.P.; Rueter, S.; Zboyan, H.A.; Diamond, E.; Cress, K.K.; Marangell, L.B.: Omega 3 fatty acids in bipolar disorder: a preliminary double-blind, placebo-controlled trial. Arch. Gen. Psychiatry, 1999, 56(5):407-12.
  • Su, KP.; Huang, SY.; Chiu, CC.; Shen, WW.: Omega-3 fatty acids in major depressive disorder. A preliminary double-blind, placebo-controlled trial.Eur. Neuropsychopharmacol., 2003, 13(4):267-71
  • Sublette, M.E.; Hibbeln, J.R.; Galfalvy, H.; Oquendo, M.A.; Mann, J.J.: Omega-3 polyunsaturated essential fatty acid status as a predictor of future suicide risk.Am J. Psychiatry. 2006, 163(6):1100-2.
  • Sublette, M.E.; Hibbeln, J.R.; Galfalvy, H.; Oquendo, M.A.; Mann, J.J.:, Omega-3 polyunsaturated essential fatty acid status as a predictor of future suicide risk. Am. J. Psychiatry, 2006, 163(6):1100-2.
  • Tanskanen, A.; Hibbeln, JR.; Hintikka, J.; Haatainen, K.; Honkalampi, K.; Viinamaki, H.: Fish consumption, depression, and suicidality in a general population. Arch. Gen. Psychiatry. 2001, 58(5):512-3.
  • Timonen, M.; Horrobin, D.; Jokelainen, J.; Laitinen, J.; Herva, A.; Rasanen, P.: Fish consumption and depression: the Northern Finland 1966 birth cohort study.J. Affect. Disord., 2004, 82(3):447-52.
  • van Praag, H.M.; de Kloet, R; van Os, J: Stress, the brain and depression. Cambridge Univ. Press. 2004.
  • Wilson, C.J.; Finch, C.E. & Cohen, H.J.: Cytokines and cognition-The case for a head-to-toe inflammatory paradigm. J. Am. Geriatr. Soc., 2002, 50(12):2041-2056.
  • Zanarini, MC.; Frankenburg, FR.: Omega-3 Fatty acid treatment of women with borderline personality disorder: a double-blind, placebo-controlled pilot study. Am. J. Psychiatry, 2003, 160(1):167-9.