Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Öngyilkosság

Daróczi Dávid 2010-ben bekövetkezett szomorú halála rövid időre ismét témává tette az öngyilkosságot. A média az olvasók és nézők idegeit borzolva csámcsogott el a tragédia mellékes részletein, az igazi tanulságok azonban mintha elvesztek volna. Egy tragédiának értelmet adhat az, ha segít elkerülni a következőt. Ehhez azonban nagyon keveset tudunk az öngyilkosságról és megelőzhetőségéről. Daróczi halála kapcsán a legnagyobb tanulság a bejósolhatatlanság.

 

 

1, Minden öngyilkosság esetén a laikusok és a szakemberek bejáratott módon a felelősöket keresik. Elterjedt feltevés ugyanis, hogy az öngyilkosságok jórészt az emberek közönyössége miatt nem előzhetők meg. Egy tragédia után rögtön megindul a találgatás, kik azok, akiknek észre kellett volna vennie, kik azok, akik nem figyeltek fel az áldozat segélykérésére. Ahogy Daróczi esetén sincs felelős, úgy általában mások sem az emberek közönyétől halnak meg. Épp ellenkezőleg, nagyon sok embert éppen az ment meg, hogy részvevő emberek felfigyelnek a gyanús körülményekre és megakadályozzák az elkövetést. De ki gondolna öngyilkosságra annál, aki egy hete jegyezte el szerelmét és aznap estére barátaival bulit szervez. A médiában ezt szakértők úgy értékelték, hogy "ez csak álca" volt. Ugyan már, ne gyerekeskedjünk. Ahhoz, hogy valaki egy este egyedül végezzen magával, nincs szükség a boldogság látszatának keltésére. A jelek mindig utólag válnak gyanús jelekké. Az önkezű halál előtti, utólag nagy jelentőségűnek beállított események hétköznapi dolgok. Rise Goldstein és munkatársai 1991-ben 1906 depressziós beteg legkülönfélébb adataiból (korábbi öngyilkossági kísérletek száma, öngyilkossági gondolatok, bipoláris betegség, nem, családi halmozódás, stb.) próbáltak olyan modellt felállítani, amely megmagyarázza annak a 46 betegnek a halálát, akik öngyilkosságot követtek el. Vizsgálatuk végkövetkeztetése, hogy az öngyilkosság jelen tudásunk alapján egyéni szinten nem bejósolható.
John Powell és munkatársai 2000-ben 102 öngyilkos pszichiátria beteget hasonlítottak össze 102 kontrollszeméllyel. Arra következtettek, hogy a rizikófaktorok alapján nem lehet bejósolni, ki lesz öngyilkos.

2, A másik közkeletű hiedelem, hogy minden öngyilkos depressziós. Ez nincs így. Zonda Tamás pszichiáter, öngyilkosság kutató szerint az öngyilkosságot megelőző beszűkült állapotot szokták utólag depressziónak elkönyvelni. De különben is, a depresszió csak egy kockázati tényező, sokat nem tudunk vele kezdeni. Mai mérések szerint Magyarországon 1-1.5 millió depressziós él. Hogy találjuk meg köztük azt a 2000-2500-at, akik majd megölik magukat? Az öngyilkosságot nem mindig előzi meg hosszú tervezgetés, sokszor hirtelen kialakuló lelkiállapot következménye. A tényői un. kiterjesztett öngyilkosság szomorú példája ennek, és Daróczi elkövetési módja is tervezetlenségre utal.

3, Egy újabb hiedelem, hogy a kezelés megvéd az öngyilkossággal szemben. Természetesen sok esetben a kezelésbe vétel hatására a jelölt eláll öngyilkossági szándékától, hiszen az öngyilkosság egyik kockázati tényezője az emberektől való elszakadás. Mindenkit szeretnék is bátorítani, hogy öngyilkossági gondolataival forduljon szakemberhez. Ez azonban jó esetben csak csökkenti a kockázatot. Ezt fontos tudni, mert hamis megnyugváshoz vezethet az a hiedelem, hogy majd a szakember… Daróczi már majd fél éve pszichiáterhez járt, amikor a halál mellett döntött.
Louis Appleby és munkatársai 1999-ben kettőezer négyszáz, 1996-1998 között Angliában kezelés alatt álló, öngyilkosságot elkövetett személy adatait elemezték. Tizenhat százalékuk a legbiztonságosabban tekintett környezetben, a kórházban követte el tettét, 21% pedig szoros felügyelet alatt állt. Az öngyilkosságok 24%-át a "gyógyultan elbocsátott" betegek követték el, leggyakrabban az elbocsátást követő héten. Összességében a legtöbb öngyilkosságot olyan személyek követték el, akiket az egészségügyi személyzet elbocsátáskor öngyilkossági szempontból kockázatmentesnek ítélt. Marcia Valenstein és munkatársai 2009-es vizsgálata szerint a pszichiátriai osztályokról gyógyultan távozó veteránok közt az első 12 héten 567/100 000 fő (a magyar öngyilkos halálozás huszonkétszerese) volt az öngyilkossági arány.

4, További tévhit, hogy az antidepresszánsok védenek az öngyilkosságtól. Már akit. Úgy tudni, Daróczi is bizonyítottan haláláig szedett antidepresszánst. Sok kutató szerint ezek a szerek egyesekben fokozzák az öngyilkossági késztetést, különösen a gyógyszerszedés kezdetén vagy dózisváltoztatáskor. Ha megalapozatlan volna ez az állítás, nem állna minden antidepresszáns betegtájékoztatóján az alábbi körmönfont, homályos figyelmeztetés: "Ha Ön depresszióval és/vagy szorongással járó betegségben szenved, előfordulhatnak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ezek gyakoribbak lehetnek az antidepresszáns kezelés kezdeti szakaszában, mert ezeknél a gyógyszereknél a hatás kialakulásához időre van szükség."

Egy bizonyos: nem minden öngyilkosság előzhető meg. Amit tehetünk, hogy figyelünk. Mire? A szokatlanra. Senki fejébe nem látunk bele, de aki szokatlan dolgot tervez, az gyakran szokatlanul viselkedik. Mi a fokozott kockázat?
Thomas Joiner öngyilkosságkutató szerint a halálvágy. Aki úgy érzi végzetesen elszakadt másoktól, és terhére van az embereknek, az barátkozni kezd a halál gondolatával. Meghalni viszont az tud, aki már öngyilkossági kísérletek során megtanulta legyőzni a félelmet és elsajátította a halálos önsértés képességét. Sajnos azonban vannak elsőre is biztos elkövetési módok, és ezek megtalálásában nagy szerepe van az életben, filmekben, médiában megjelenő modelleknek. Jól ismert a Goethe megformálta ifjú Werther öngyilkos figurája, aki Németországban a maga idejében öngyilkossági hullámot indított el. A mai média által részletesen tálalt öngyilkosság, különösen, ha az elkövető celeb, szintén sok követőre talál.
Ám kevesen akarnak igazán meghalni, inkább csak élni nem tudnak. Szinte minden öngyilkosban egyszerre van benne a halálvágy és a megmentődés vágya. Joiner idéz egy öngyilkos leveléből: "Most felmegyek a hídra, és ha csak egy ember is rám fog mosolyogni, nem ugrok le."
Csakhogy nem tudjuk, kire kell mosolyogni a hídon. Próbáljunk meg hát minél több emberre.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre