Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Jonathan Shaw:
Az ösztrogén kapcsolat tej és mellrák között

Vemhes marhák és a modern tej

Forrás: Harvard Magazine, May-June 2007

Fordította: Havasi Ágnes

Az ember a legtöbb ösztrogént a tejjel és tejtermékekkel veszi magához. Miközben gyanakodva méregeti a műanyagpalackból kioldódó ösztrogénszerű anyagokat vagy a növényi eredetű ösztrogént, az egészségesnek hirdetett tej a legveszélyesebb.

 

 

A tej, amelyet manapság fogyasztunk, talán mégsem a természet csodaeledele - állítja Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő, a Radcliff Továbbképző Intézet kutató ösztöndíjasa. Jóllehet a tudományos közösség nagy érdeklődést tanúsít a növényvédőszerekben megtalálható biológiailag aktív anyagok hatásai iránt, Ganma szerint nem sok figyelmet fordítanak a táplálékunkban jelenlévő ösztrogénekre, amelyek pedig sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő, és könnyebben a szervezetbe is jutnak, mint a környezetben előforduló ösztrogének. Meggyőződése, hogy a nagyüzemi tejben lévő hormonok magas szintje ártalmas lehet az emberi egészségre. Az ösztrogének és egyéb növekedési faktorok összefüggésbe hozhatók a hormonfüggő ráktípusok kifejlődésével, pl. a prosztata, a here, a petefészek, a mell és a méh daganatos betegségeivel.

A szkeptikusok azt állítják, hogy az ember évezredek óta fogyaszt tejet minden gond nélkül. A modern tej viszont más, véli Ganmaa. Nem a szarvasmarha-növekedési hormon (BGH) aggasztja (vizsgálatából kizárta a BGH-val etetett teheneket), hanem az, hogy a tejet adó tehenek a tejgazdaságokban alkalmazott mesterséges megtermékenyítés és a speciális téli takarmány hatására az év 300 napján adnak tejet és vannak vemhes állapotban. "A tehenek hasonlóak az emberhez" -magyarázza. "Ha vemhesek lesznek, a vérükben, a tejükben és a vizeletükben megnő az ösztrogénszint. [Az embernél végzett terhességi tesztek hasonlóan megnövekedett hormonszinteket mutatnak ki.] Ez gondolkodóba ejtett: ha a tehenek folyton vemhesek, tejükben nyilván igen magas a hormonok szintje."

Míg környezet-egészségügyi doktori címének megszerzésén dolgozott Japánban, Ganma vizsgálni kezdte ezen természetes hormonok gyakoriságát és hatásait. Szülőhazájában, Mongóliában még a régi szokás szerint fejik a teheneket, ami egészen az 1920-as évekig nyugaton is dívott: a legeltetett teheneket csak új vemhességük első három hónapjában fejik. A nyers tej csak tizedannyi progeszteront tartalmaz, mint amennyit Ganmaa kollégáival a japán tejben talált.


Ganmaa Davaasambuu, mongol orvosnő a kémiai anyagokkal rákossá tett laboratóriumi állatok megnövekedett tumorképződési hajlamát a tejben megtalálható hormonok magas szintjével hozta kapcsolatba. A mongol nomádok évszakokhoz igazodó fejési gyakorlata biztosítja, hogy a tehenek mindig csak új vemhességük első három hónapjában adnak tejet, amikor a hormonszintjük alacsony. Mivel a modern tejtermelő gazdaságokban a teheneket új vemhességük egész ideje alatt fejik, a tej gyakran sokkal nagyobb mennyiségű biológiailag aktív hormont tartalmaz.

Egy 2002-es tanulmányban, amely 42 országban elemezte a rák és a táplálkozás összefüggéseit, Ganmaa és munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztó országokban volt a legnagyobb gyakorisága a prosztata- és hereráknak. (2005-ben egy hasonló tanulmányban Ganmaa lényegében ugyanezt mutatta ki a mell-, a petefészek- és a méhnyakrák vonatkozásában is.) 2003-ban kutatócsoportja az előbbi rákfajták egyre növekvő gyakorisága és a megnövekedett tejfogyasztás kapcsolatát vizsgálta Japánban. A második világháború előtt a japánok alig fogyasztottak tejet, és az előbbi ráktípusok gyakorisága is alacsony volt. Az 1950-es években azonban olyan országos iskolai étkeztetési programot vezettek be, amelynek keretében a gyerekek tejet is kaptak. A tejfogyasztás azóta húszszorosára emelkedett, a prosztatarák gyakorisága pedig 25-szörösére nőtt.

Az efféle epidemiológiai vizsgálat persze még nem egyértelmű bizonyíték. Egy 2004-es vizsgálatban azonban, amelynek során patkányokban emlőrákot idéztek elő, Ganmaa és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a sovány (1% zsírtartalmú) tejjel táplált patkányokban nagyobb valószínűséggel, nagyobb számban és méretben fejlődött ki tumor, mint a vízzel vagy mesterséges tejpótlóval itatott társaikban. Egy 2006-os, szintén patkányokkal foglalkozó tanulmányban bebizonyította, hogy a tejben lévő hormonok biológiailag aktívak az állatokban. A tejjel itatott kifejlett és fiatal patkányok méhe egyaránt súlygyarapodást mutatott - ez kiváló mércéje a táplálék és egyéb anyagok ösztrogénaktivitásának.

Ganmaa a Harvardon eltöltött idejének első évében tudományos segédmunkatárs volt a Közegészségtani Intézetben, Stare epidemiológus professzor és Walter Willett táplálkozásszakértő mellett. Ezalatt kollégáival két úttörő tanulmányt végzett. Az elsőben összehasonlították az amerikai (azon belül is a teljes, a fölözött és a pasztőrözött) tejet a mongol tejjel. A hormonok és a növekedési faktorok az amerikai fölözött tejben és a mongol tejben egyaránt alacsonyak voltak, mivel a hormonok a tej zsírjában vannak. A másik vizsgálatban harmadik osztályos mongol gyerekeknek egy hónapig amerikai tejet adtak. Jó hír, hogy sok, a vizsgálat kezdetén még D-vitaminhiányos gyerek vitaminhiánya csökkent. "A tej sok fontos tápanyagot tartalmaz, többek között B és D-vitamint, valamint kalciumot"- jegyzi meg Gamnaa. Ugyanakkor aggasztó, hogy a mongol iskolások növekedési hormon-szintje 40 százalékkal megnőtt, és a gyerekek egy hónap alatt átlagosan egy centimétert nőttek, ami statisztikailag szignifikáns növekedés volt. "Nem tudjuk, hogy nem marad-e ez hosszú távon is így, esetleg befolyásolva nemi érésüket és serdülőkori fejlődésüket"- teszi hozzá. "Egy hónap túl rövid idő." Harvardi kollégáival most egy kétéves vizsgálathoz próbál támogatást szerezni.

Az eddigi eredmények alapján Ganmaa úgy véli, hogy vemhességük előrehaladott időszakában nem szabadna fejni a teheneket. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az amerikai fölözött tej ugyanolyan kevés hormont tartalmaz, mint a hagyományos mongol tej.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. http://orthomolecular.org/resources/omns/v01n01.shtml

2. Saul AW. Vitamin E: A cure in search of recognition. J Orthomolecular Med, 2003. Vol 18, No 3 and 4, p 205-212. Free download at http://orthomolecular.org/library/jom/2003/pdf/2003-v18n0304-p205.pdf or html at http://www.doctoryourself.com/evitamin.htm . See also: Saul AW. Review of The vitamin E story, by Evan Shute. J Orthomolecular Med, 2002. Volume 17, Number 3, Third Quarter, p 179-181. http://www.doctoryourself.com/estory.htm

3. Klein EA, Thompson Jr, IM, Tangen CM et al. JAMA. 2011;306(14):1549-1556. http://jama.ama-assn.org/content/306/14/1549 Also, as an example of many media spins: http://www.webmd.com/prostate-cancer/news/20111011/vitamin-e-supplements-may-raise-prostate-cancer-risk

4. Sze Ue Luk1, Wei Ney Yap, Yung-Tuen Chiu et al. Gamma-tocotrienol as an effective agent in targeting prostate cancer stem cell-like population. International Journal of Cancer, 2011. Vol 128, No 9, p 2182-2191. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ijc.25546/abstract

5. Nesaretnam K, Teoh HK, Selvaduray KR, Bruno RS, Ho E. Modulation of cell growth and apoptosis response in human prostate cancer cells supplemented with tocotrienols. Eur. J. Lipid Sci. Technol. 2008, 110, 23-31. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ejlt.200700068/abstract

6. Conte C, Floridi A, Aisa C et al. Gamma-tocotrienol metabolism and antiproliferative effect in prostate cancer cells. Annals of the New York Academy of Sciences, 2004. 1031: 391-4. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15753178?dopt=AbstractPlus