Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Bagoly mondja pacsirtának, hogy...hadd aludjak még?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én elég sokat szenvedtem fiatalabb koromban attól, hogy a korán kelők erényt csináltak abból, hogy ők korán kelnek ("isznak egy korty pálinkát, fát vágnak"), és szemükben én voltam a korcs, aki reggel alig tud felkelni, este meg "normális időben" alig tud elaludni. Ugye még az ostoba közmondás is azt mondja, ki korán kell, aranyat lel. Soha nem értettem ezt a közmondást, szerintem a korán kelők sem, mert egyedül az alaszkai aranyláz idején lehetett utoljára értelme ennek.

 

 

Nos, mára vége a korán kelők terrorjának, mert kiderült, hogy bizony nem választás kérdése, ki reggeli, vagyis pacsirta, és ki esti, vagyis bagoly típus. Pacsirtának nevezzük azt, aki szeret korán ébredni, s reggel korán "eszénél" is van, estére pedig kidől, vagyis nem éjjeliőr típus. A baglyok viszont estére élednek fel, szeretnek éjszakázni, s reggel sokáig aludni. Nos, együtt és külön nevelt ikreket vizsgálva kiderült, hogy az esti-reggeli típusba tartozást 54%-ban a gének határozzák meg, a többit meg főként környezeti hatások. Mert világos, hogy akit gyerekkorától kezdve hajnalban kihajtanak lovakat vakarni, az nem nagyon ér rá kibontakoztatni bagolyságát, ha genetikailag mégoly bagoly volna is. Az éjjeliőr dinasztiákban meg a pacsirtaság nem tud igazán érvényt szerezni magának.
Persze a körülmények. Mint tudjuk, csak körülmények vannak, a gének meg valami elvont dolgok, amit házilag senki nem tud magának nagyítóval nézegetni, úgyhogy meg volnánk lőve, ha csak bemondásra hagyatkoznánk, amikor valakinek a madártani hovatartozását akarnánk meghatározni. Szerencsére vannak objektív módszerek is, pl. a testhőmérséklet, vagy az éberség mérése. A reggeli típusnak már reggel magasabb a testhőmérséklete, mint az estinek, és az estihez képest 1-3 órával korábban éri el késő délután a hőmérsékleti csúcsot, az éberséget meg sok módon, pl. reakcióidő méréssel is be lehet mérni. A mérések alapján tudjuk, hogy - mint minden emberi tulajdonság - az estiség-reggeliség valójában folytonos dimenzió, vannak tehát szélsőséges és átmeneti esetek is.

Évszak és esti-reggeli típus

A géneken kívül érdekes mód az is komoly hatással van a bagolyságra-pacsirtaságra, hogy melyik évszakban születtünk. A tavasszal és nyáron születettek közt kiugróan sok az esti típus, míg az ősszel és télen születettek közt a reggeli típus. Érdekes mód nők körében sokkal gyakoribb a reggeli típus, az örök férfi-nő ellentétek egyik újabb forrására bukkantuk ezzel. A biológiai gyökerekre utal az is, hogy koraszülöttek közt gyakoribb a reggeli típus.
A gyerekek, a bagoly szülők nagy bánatára, különben is nagyon pacsirtásak, majd 13 éves koruk körül eldől, maradnak-e pacsirták, vagy átvedlenek lassan bagollyá. Ám ahogy öregszünk, a baglyok kezdenek visszapacsirtásodni, ami vagy a biológiai óra átállítódásából fakad, vagy abból az őrületből, hogy a civilizált világban minden reggel hétkor meg nyolckor kezdődik, leszámítva az esti mozielőadásokat. A korán kelők diktatúrája egyébként meg is látszik a bagoly típusú gyerekek és fiatalok iskolai teljesítményén, mert az esti típus az álmossága és figyelmetlensége miatt általában rosszabbul teljesít. De ez csak az egyetemig tart, ott ugyanis váratlanul élre törnek a baglyok éjszakázási képességük miatt. A baglyokra még jellemző, hogy lefekvéskor sokkal tovább vergődnek, mire el tudnak aludni. Erre mondják aztán bagolyfiaiknak a pacsirta anyukák, hogy "túlhúztad magad, fiacskám". De a baglyok nevében most tiltakozunk.

Pacsirta és bagoly személyiségek

Gondolom, a nyájas olvasó már ég a kíváncsiságtól, hogy megtudja, mivel is jár az ide vagy odatartozás. A kutatások már 1900 óta tartanak, ehhez képest tudásunk még csekélyke.
Na először is az érzelmi élet. Hát meg kell mondjam, a vizsgálatok megerősítik a köztudatban élő sztereotípiákat: a korán kelők pirospozsgásak és optimisták, szemben a karikás szemű esti típus splinjével és pesszimizmusával. Közismert, hogy a depressziós emberek általában estére kezdik úgy gondolni, mégis érdemes élni, vagyis a depressziósok eléggé esti típusúak. Kutatók szerint ez azért van így, mert a baglyok hajlamosabbak a depresszióra. Az esti típus hajlamosabb különféle addikciókra és bulimiára is. Máskülönben a baglyok az extrovertáltak, az impulzívabbak, az újdonságkeresők, míg a pacsirták az introvertáltabbak, kiegyensúlyozottabbak, lelkiismeretesebbek és megbízhatóbak. Ezzel összhangban más vizsgálatok is azt mutatják, hogy a baglyok sokkal több pszichés és pszichoszomatikus problémától szenvednek, és a szociális követelményeknek sokkal rosszabbul tudnak megfelelni, míg a pacsirták sokkal egészségesebb életet élnek.
Gondolom, a bagolycsapat már kezd lázadozni, hisz úgy tűnik, a pacsirták igazolva láthatják eddig fölényérzetüket. Ám ha a gondolkodási képességeket kezdjük el elemezni, a baglyok felzárkóznak. A baglyok memóriája jobb, intelligensebbek és kreatívabbak, dacára annak, hogy fiatal korukban gyengébbek az iskolában. Talán ebből fakadnak az olyan történetek, hogy a Nobel díjas kémikus megbukott kémiából, és Einstein kibukott a gimnáziumból (valójában csak eltanácsolták). Összességében tehát csuda tudja, kinek a jobb. Mindenesetre megfigyelés, hogy az egyetemeken túltengenek a baglyok, ami nyilván azt is jelzi, hogy az értelmiségi életbe jobban belefér az éjszakai élet és a sokáig alvás. A könyvtárakban nem jelzi reggel hatkor kürtszó a munkakezdést, oda be lehet csámborogni délután is.
Ami még megszívelendő, bár kevesen gondolnak rá: a tartós házasság egyik titka, hogy a bagoly a bagollyal, pacsirta a pacsirtával párosodjon. Máskülönben örök vita lesz az esti tévézésen, a kora reggeli kiránduláson, és hogy ki keljen fel a gyerekhez.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre