Dr. Tóth Csaba paleoorvos:
Megkerülhetetlen tények a cukorbetegség gyógyításában, amiket a diabetológia mégis figyelmen kívül hagy

A cukorbetegség gyógyításának alapelvei az utóbbi két évtizedben semmit sem változtak, bár több alkalommal módosították a kezelési ajánlásokat. Az elvek a vércukorszint rendezéséből és a csökkent inzulin rezisztencia növeléséből áll. Mellékesen javasolnak diétát a betegeknek. A dietetikai tanácsadásokon hangsúlyozzák a szénhidrát fogyasztás fontosságát, megtanítják miben hány gramm szénhidrát van, és arra buzdítják a beteget, hogy ezt gondoson tartsa számon minden nap. Ezzel szemben a tudomány sok újdonsággal állt elő a cukorbetegség kóroktanával és lefolyásával kapcsolatban.

Mint gyakorló orvos azt kellett tapasztalnom, hogy a kezelési ajánlások nem segítenek a betegeken, a diéták előírásai értelmetlenek és szintén hatástalanok. Mindezeket alapul véve azt gondolom látva a táplálkozástudomány eredményeit és figyelembe véve ennek alapvető tényeit elengedhetetlen a szemléletváltás. A terápiák átgondolásának ideje elérkezett, már csak azért is, mert a betegek a fent említetteket kiválóan látják. Betegeim jelentős része megunta a kilátástalan 3 havi ellenőrzéseket melyek sehova sem vezettek.

Nézzük milyen megkerülhetetlen tényeket hagy figyelmen kívül a hivatalos gyógyítás:

• A legfontosabb irányelvek alapvető szükségletünknek tartják a szénhidrátokat. Minden cukorbeteg diéta abból indul ki, hogy a gyógyszerek és/vagy inzulin mellé feltétlenül kell szénhidrátot ennünk. Ez kizárólag csak abból adódik, hogy a diabetológusok igyekszenek elkerülni a hypoglikémiát, vagyis az alacsony vércukorszintet. Ez az inzulin és gyógyszerek tulajdonképpeni mellékhatása. Ha nem megfelelő mennyiségű szénhidrátot eszünk a tablettákhoz vagy és inzulinhoz, akkor könnyen túladagolhatóak. Így minden orvos igyekszik ezt elkerülni. Persze ez érthető, de van ennek más módja is. Szénhidrátot fehérjéből és zsírokból is tudunk előállítani, ezekre megvannak a megfelelő biokémiai folyamataink. Megfelelő táplálkozás mellett, mint amilyen a paleolit étrend, a zsírokból és fehérjékből tudjuk fedezni napi energia igényünket. Már minimális inzulin is kikapcsolja a fehérjék energiaként való hasznosítását. Így nem kell attól tartanunk, hogy a szervezetünk saját fehérjéinket fogja felhasználni. Nem alakul ki ketózis.(Azt a ritka esetet kivéve, amikor egyáltalán nincs inzulintermelés, és megfelelő mennyiségű húst és zsírt sem fogyasztunk) Vagyis nem kell szénhidrátokat ennünk ahhoz, hogy alapvető életfolyamataink jól működjenek. Nem is beszélve arról, hogy a húsok remek glikogén raktárak ( a glikogének összetett cukrok). Minden húsban raktározódik glikogén. Így ha húsokat eszünk szénhidrátot is eszünk bizonyos mennyiségben. A szénhidrát alapú élelmiszerekben semmilyen vitamin, provitamin, mikroelem nincs, amit nem tudnánk a szervezet számára biztosítani más élelmiszer alapanyagokból. Így helytelen és hibás az a nézet, hogy szénhidrátot kell fogyasztanunk. Ezt azt is jelenti, hogy cukorbeteg is áttérhet a paleolit diétára, ha megfelelő kontrol mellett inzulin és tablettás gyógyszer elhagyása vagy csökkentése történik. Bár ezek most már tények, hiszen a betegek meggyógyulhatnak a diabetológia valamiért erről nem óhajt tudomás venni. A mai napig hangoztatja a szénhidrátok szükségességét és az inzulinhoz való étkezés elkerülhetetlenségét. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy működik a cukorbetegség esetén a paleolit étrend, ami persze nem szénhidrátmentes, csak a felületesen ismerők akasztják rá a jelzőt. Semmiképpen nem kell azonban pepecselni a szénhidrát mennyiség mérésével, észben tartásával.
• Betegségeink gyógyítására használt számos gyógyszer előidézi, vagy súlyosbítja a cukorbetegséget vagy az ezt elindító súlygyarapodást idéz elő. Erről általában semmilyen vagy nagyon alacsony színvonalú felvilágosítást kapunk az orvostól. Ebbe a kategóriába sok gyógyszer tartozik, de legfőképpen az úgynevezett bétablokkolók. Szervezetünk sejtjei kémiai és elektromos jelekkel kommunikálnak. A kémiai jelek vevőegységei a receptorok. Ezek között találhatóak a béta receptorok, amelyek nagy számban vannak jelen a szívben a hörgőkben és az erekben. Többféle béta receptor létezik. A béta receptor blokkolók arra hivatottak, hogy ezeket a receptorokat kiiktassák a "forgalomból" melynek következtében csökken a szívfrekvencia és a vérnyomás. Erre találták ki őket. Úgy tartották, hogy e gyógyszercsoport a 20. század legnagyobb gyógyszergyári felfedezése volt. Ezek hasznosak lehetnek magas vérnyomás és magas szívfrekvencia esetén. Ugyan ekkor a béta blokkolóknak nagyon sok melléhatása van, melyek nem kívánatosak. Ilyenek a testtömeg növekedése, a vércukor és vérzsírok emelkedése, a végtagok ereinek összehúzása, szívritmus zavarok provokálása, és még sorolhatnám. Tagadhatatlanul ezek lehetnek akár halálos mellékhatások is. A hosszas több évig tartó bétablokkoló szedés teljesen átalakítja a cukor és zsíranyagcserét. Ennek következtében alakulnak ki a mellékhatások. A régi típusú szerek, (amit a betegek 80 % a ma is szed) e miatt generálnak cukorbetegséget, valószínűleg magas inzulinrezisztenciát okozva, illetve más biokémiai utakon keresztül. A gyógyszereket a '60-as években kezdték kifejleszteni, a mai napig adagoljuk őket betegeinknek, súlyosbítva vagy kialakítva a cukorbetegséget. A béta blokkolót legalább 5 évig szedők között tapasztalatom szerint 70 %-ban találunk emelkedett vércukorszintet a metabolikus szindróma tüneteként. A gyógyszert kevés eset kivételével el lehet hagyni a betegnél, de csak fokozatosan, mert elvonási tünetek jelentkezhetnek. A gyógyszer elhagyása után sajnos még hónapok kellenek az átalakult receptor rendszer visszarendeződéséhez, de megéri a fáradság. Kifejezetten ajánlott a bétablokkolók leállítása, ha a beteg paleolit étrendet folytat. Egyrészt a súlyfelesleg leadásának gátja lehet a bétablokkoló (ami 2. típusú cukorbetegségben 95 % ban megtalálható) mivel súlygyarapodást okozhat, másrészt a vércukor szint emelése miatt hátráltatja a paleolit étkezés sikerét. Az új generációs csak a szív és erek béta receptorait gátló készítmények esetén nem ilyen kifejezett a mellékhatás skála, de nem sokkal marad el a '60-as évek készítményeitől amennyiben a cukorbetegség fennáll.
• A jelenkori diabetológia azon törekvése, hogy rendezzük a vércukrot, és élettani tartományban legyen, kicsit a homokba dugott struccfejet idézi föl. Elég lenne ennyi? Vagy csak ennyit tud a diabetológia? A táplálkozástudomány kutatásaiból ismertté vált a szív és érrendszeri betegségek kóroktanának jelentős átalakulása az utóbbi évtizedben. Ennek megfelelően ismert, hogy a szénhidrát fogyasztás az oka a gyulladásos faktorok szintjének emelkedéséért, és közvetve az erek gyulladásáért. Ezért sokáig a koleszterint hibáztattuk, de mint tudjuk tévesen. A szívinfarktus, agyvérzés, vesebetegségek, melyek a cukorbetegség szövődményeként vannak aposztrofálva, szintén ilyen kórokokra vezethető vissza. Ez logikus is, hiszen a helytelen táplálkozás vezet a cukorbetegséghez melynek legfontosabb faktora az emelkedett szénhidrát fogyasztás, és a szív érrendszeri betegségek is e miatt alakulnak ki. Ebből egyenesen következik, hogy hiába rendezzük gyógyszerekkel a vércukor szintet, a szövődmények a helytelen táplálkozás miatt kialakult gyulladásos faktor szintemelkedés miatt, ugyan úgy be fognak következni. A 20-30 éve inzulinnal karban tartott cukorbetegek között azoknál is kialakulnak a "szövődmények" akiknek bizonyíthatóan, még a HgA1c értékük is jó volt. Így azt gondolom nem túlzás a hasonlat, mintha a diabetológia a homokba dugná a fejét. Kezeljük a vércukor szintet nem törődve a hosszú távú végkifejlettel. Miért van ez így. Hát sokféle magyarázat lehetséges, de talán a gyógyszergyárak csak gyógyszert tudnak gyártani, a diabetológia pedig csak a gyógyszergyárakkal tudja elképzelni a gyógyítást. Tudomásul kellene venni, hogy a vércukor beállítása az élettani tartományba nem jelenti a beteg kielégítő kezelését. Csak is kizárólag egy laborvizsgálati játékot jelent, aminek persze van létjogosultsága, de csak a saját magunk ellenőrzése miatt. Ha jó a vércukor az a legkevésbé sem jelenti, hogy minden rendben van. Ha ez nem párosul a megfelelő táplálkozással, akkor tulajdonképpen az extrém magas vércukor csökkentését kivéve, semmi értelme nincs. Ezt a diabetológusok tapasztalják, tehát tudják, mert nap mint nap találkoznak a gyógyszeres kezelés ellenére kialakult súlyos " szövődményekkel". Tehát amennyiben nem csak belepiszkálgatni akarunk a beteg egészségébe akkor a "szövődmények" megelőzésének egyetlen lehetséges útja a táplálkozás korrigálása. A felesleges szénhidrátok kiiktatása. Erre kiválóan alkalmas a paleolit étrend. Csökkenti a vércukorszintet, a felesleges testsúlytól megszabadítja a beteget, a szervezetben megszünteti a gyulladásos faktor szintek emelkedését. Erre más módszer jelenleg nem alkalmas. Hosszú távon nincs alternatívája, a paleolit étrendnek.
• A diabetológia mint egységes orvosszakmai társaság krónikus nem gyógyítható betegségnek tartja a cukorbetegséget. Minden beteget ezzel riogatnak és azzal, ha nem szed gyógyszert, akkor belehal előbb utóbb. Az a rossz hír, hogy ha gyógyszert szed, akkor is! A betegek jelentős része, komplex szemlélet és életmód váltás esetén, leszoktatható az inzulinról és a tablettáról. Ezt a doktornak kellene javasolni és véghezvinni. A cukorbetegség nem végleges status. Természetesen vannak kivételek, de a betegek többsége meggyógyulhat. Ennek érdekében csak egy egyszerű módszert, a paleolit étrendet és a felesleges gyógyszerektől való elszakadás esélyét kell megadni a betegeknek.

Sajnálatos dolog hogy ezeket az egyszerűen átlátható tényeket nem veszi észre a diabetológia, ha pedig igen, miért nem kereste eddig is a megoldást. A paleolit étrendről hallani sem akarnak, azonnal gondolkodás nélkül elutasítják, de tapasztalatom szerint úgy, hogy nem is tudják, miről van szó. A dietetikusok sem ismerik a paleolit étrend lényegét (tisztelet a kivételnek amennyiben létezik). Persze, nem kerülhető el a változás, de valószínűleg azt a széles látókörű kollégák és a betegek fogják kikényszeríteni előbb utóbb. A betegek már felébredtek, és mivel már nem teljesen félrevezethetőek, provokálni fogják a diabetológia szakmát. Most is beszámolnak erről, de ma még erőből és gőggel utasítják el kéréseiket és a megbeszélésre való igényüket a kezelő orvosok. Sokan azt kérdezik, elmondhatják-e az orvosuknak, hogy más módszert is megpróbálnak a gyógyulásuk érdekében. Én azt vallom minden orvos kötelessége elfogadni a beteg döntéseit, és egyetlen orvos sincs abban a helyzetben, hogy ő mondja meg a betegnek, milyen kezelést fogadjon el a páciens. Kötelessége minden tényt elmondani a betegségről, korrekt módon felvilágosítani a beteget, hogy az érdemben tudjon dönteni milyen utat választ. A zsarolás és ijesztgetés az manipuláció. Ez pedig csak ideig- óráig működik. Különösen szükség van a korrekt viselkedésre akkor, amikor az orvoslás a hitelvesztés gödréből próbál kiszabadulni.

Ajánlott olvasmányok:

Szendi Gábor: A cukorbetegség gyógyítható? Hát persze!

(A Paleolit táplálkozás és korunk betegségei-ben külön fejezet az 1-es és 2-es cukorbetegségről!)