50 éves vagyok, férfi, mérnök-közgazdász. Az évek során lassan, szinte észrevétlenül elhíztam, 175 centimhez elértem a 102 kilót (71-ről).

A jogosítványom egészségügyi megújításakor laborvizsgálatra küldtek, és bizony a koleszterin, triglicerid, vércukor és húgysav értékek meghaladták a normál tartomány felső értékét. Általában nem volt nagyobb az eltérés 10%-nál, de a háziorvos minden "nemnormális" értékre gyógyszert akart felírni. Hozzáteszem, 14 éve szedek vérnyomáscsökkentőt.

Ekkor azt mondtam magamban: állj, eddig és ne tovább! Nem akarok 50 évesen mérgeket ("gyógyszereket") faló zombi lenni. Az egyik barátom - még hónapokkal azelőtt - Sz. Gábor egyik könyvét (Paleolit táplálkozás kezdőknek) ajándékozta nekem, de el sem olvastam; akkor még mosolyogtam az egészen. A laboreredmények után viszont annyira nem akartam gyógyszert szedni, hogy arra gondoltam, egy kísérletet a paleo is megér. Elolvastam a könyvet, abban igen figyelemre méltó gondolatokat találtam, és 2012 november 20-án belevágtam a kísérletbe.

Az eredményen megdöbbentem. Az első hónapban 8 kilót fogytam. A korábban fájó ízületeim rendbe jöttek. A horkolásom majdnem teljesen megszűnt. Energikusnak érzem magam, a napközbeni szunyókálásokra nincs igényem. Jelenleg 16 kiló mínuszban vegyok a kiindulási súlyomhoz képest, és szépen, lassan tovább fogyok. Célom a 78 kiló elérése.

Két hónap paleo diéta után ismét vérvételre mentem, és a fent részletezett laboreredményeim mindegyike visszatért a normál tartományba, gyógyszer nélkül! Az eredetileg szedett kétféle vérnyomáscsökkentőm közül az egyiket teljesen elhagytam, a másikból egynegyed adagot szedek, de idővel azt is el akarom hagyni, amire minden esélyem megvan, mert a vérnyomásom is rendbejött.

Hozzáteszem, nem tartok be minden paleo alapelvet, mert pl. sajtot rendes mennyiségben, tejfölt és túrót kis mennyiségben fogyasztok. A gabonaféléket, krumplit, kukoricát teljesen kerülöm, hüvelyeseket nagyjából havonta egy alkalommal fogyasztok. A cukrokat természetesen próbálom kerülni, de rengeteg élelmiszerben van cukor kis mennyiségben.

A fentiek szinte hihetetlenül hangzanak, pedig ez mind velem történt meg. A kételkedőknek csak egyet tudok javasolni: előítéletek nélkül álljanak hozzá a paleóhoz, és legalább egy hónapig próbálják ki. Az eredményen meg fognak lepődni.

Zoltán

Forrás:http://pocakpanna.blogspot.hu/ (Engedéllyel átvéve)

Kedves Szendi Gábor!

Szeretném megosztani a történetemet, hátha bátorításul szolgál olyan inzulinrezisztens, PCO szindrómás betegeknek, ahol a késlekedik a várva várt gyermekáldás. Történetem 2008-ban kezdem, férjhez mentem és szerettünk volna gyermeket. Mivel egészségesnek gondoltam magam, nem sejtettem, hogy nagyon hosszú utat kell bejárnom a gyermekáldásig. Sikertelen próbálkozásaink után, pár nemtörődöm orvosi vizsgálat után, magánorvosnál végre diagnózishoz jutottam: inzulinrezisztencia, PCOS. Kicsit meglepődtem, mert nem voltak nagyon tipikus PCOS-re utaló tüneteim, sovány voltam mindig is, rendszeres ciklusokkal. Úgy véltem, hogy egészségesen táplálkozom, ezért korábban nem merült fel bennem e betegség lehetősége. A kivizsgálás során kiderült, hogy nem volt peteérésem. Pajzsmirigy alulműködésem is volt, a TSH ugyan a normál tartományban volt, de endokrinológusom szerint a teherbeeséshez már magas volt az értékem. Az inzulinrezisztencia javítására kaptam metformin tartalmú gyógyszert (négy fajtát is kipróbáltunk), de én úgy érzem nem igazán járult hozzá a javulásomhoz. Mozogtam rendszeresen és az alacsony szénhidráttartalmú GI diétát követtem. Komolyan vettem a diétát, mert bíztam benne, hogy ezzel összejön a baba és a későbbi lehetséges cukorbetegség kialakulását, annak szövődményeivel együtt szerettem volna elkerülni.Kaptam gyógyszert pajzsmirigyre is.

Több nőgyógyásznál jártam, természetgyógyászattal próbálkoztam, Napro módszerrel megtanultam felismerni a termékeny napjaimat, sok mindent megtettem, csak hogy legyen már gyermekünk. Idővel javult az állapotom, spontán peteérésem volt, de a gyermekáldás váratott magára.
Ahogy teltek az évek, egyre rosszabban viseltem a megpróbáltatásokat, s ez a férjemmel való kapcsolatot is megviselte.Nem bírtam tétlenül várakozni. Bejelentkeztem egy meddőségi intézetbe, ahol immunológiai problémát találtak, inszeminációt, majd lombik eljárást javasoltak. Olvastam közben a paleolit táplálkozásról, amit nagyon logikusnak találtam. 2011. év elején egyik napról a másikra teljesen átváltottam erre az életmódra és elhagytam a pajzsmirigyre szedett gyógyszeremet és a metformint is. Előtte kicsit rákészültem: keresgettem recepteket, vettem paleoalapanyagokat. Szedtem D vitamint és Omega 3-at. Nem okozott különösebb gondot a paleora való áttérés, idővel egyre könnyebb lett. Minden ételt magam készítettem, sok ötletet merítettem a paleo receptkönyvekből és az internetről. Paleo étkezést követően mért inzulin értékem határozattan javult, a pajzsmirigy eredményeim is jók lettek. A meddőségi intézetben folyamatban voltak a dolgok. Bíztam abban, hogy a jó eredményekkel és a lombik segítségével sikerrel járok. 2011. áprilisban volt az első lombikbaba beültetésem, de összeomlott a hormonrendszerem. Ezt követően "fagyibabákat" kaptam 2011. októberében, többféle progeszteronpótlással támogatva. Nagyon megviselt, hogy sikertelen lett ez is. Ekkor úgy döntöttem, hogy elég a mesterséges dolgokból, már csak a paleora koncentrálok. Rengeteget olvastam, elmentem a közeli paleo előadásokra. Lelki dolgokkal is sokat foglalkoztam. Újból elvégeztek egy pár nőgyógyászati vizsgálatot, melyeknek most jó eredményei lettek. Bizakodtam, és ezúttal nem hiába.

2012. júliusban érdekesen görcsölt a hasam, néha mintha émelyegtem volna. Gyanítottam valamit. Már alig bírtam aludni, hajnali 4-5-kor már felébredtem és azon járt az eszem, akkor most van baba a pocakban vagy mégsincs. Nem mertem terhességi tesztet csinálni, nehogy korai legyen vagy újból csalódás legyen a vége. Aztán eljött a határnapként kitűzött vasárnap reggel és megcsináltam első pozitív terhességi tesztem. A terhességem alatt a babával minden rendben volt, szépen fejlődött. A terheléses vércukorvizsgálaton rossz eredményem lett (ahogy korábban is, ha 75 gramm cukrot itatnak velem). Sikerült elkerülnöm a diabetológiát, helyette a vércukromat időnként magam ellenőriztem, s mivel a terhességem alatt is folytattam a paleót, az mindig rendben volt.
Kislányunk 2013. februárvégén, a 40. héten egészségesen született meg 2990 grammal. Ő egy igazi tündér baba, akiért nagyon hálás vagyok Szendi Gábornak a könyveiből, hírleveléből merített sok tudásért, tanácsaiért és mindazoknak, akik segítették gyógyulásomat.

Az egész dolog úgy kezdődött, hogy 16 évesen kezdett kimaradni a menstruációm. Akár több hónapra is. Emellett egy több pattanás jelent meg az arcomon. Otthon azt mondták a szüleim, hogy ez teljesen normális ebben a korban, ne foglalkozzak vele annyira. De én nem akartam megbarátkozni a történtekkel. Ezért megkértem édesanyámat, hogy menjünk el egy nőgyógyászhoz. Aki csak annyit mondott, hogy a szénhidrátokból kellene kevesebbet fogyasztanom. Napi 180 grammot és ha babát tervezek, akkor majd felír egy gyógyszert. A betegség nevét kérdeztem, de mindig kitért a válasszal. Csak annyit árult el, hogy ez egy lényegtelen betegség, és a mai nőknél gyakoribb. Ha rendszeres ciklust szeretnék, a fogamzásgátló segítene. Pár hónappal később az egyetemen egy PCOS lány tartott kiselőadást. Megdöbbentett, hogy mennyire hasonlítottak a tünetei. Az előadás után az interneten azonnal utánanéztem a betegségnek. Felkerestem egy belgyógyászt, aki megállapította a betegség fennállását nálam is. De, hogy biztos legyek, csináltattam egy ultrahang vizsgálatot egy másik nőgyógyásznál. Ő már hajlandó volt megmondani a betegség nevét. Megnyugtatott, hogy a PCOS nem egyenlő a meddőséggel, rengeteg PCOS nő szült már nála. Közben próbáltam diétázni és sportolni, de nagy eredményeket nem értem el. Majd egyik hétvégén az édesanyám egy Paleolit Szakácskönyvvel lepett meg, amit az egyik kollégájától kapott a munkahelyén. Mondta, hogy próbáljuk ki, mert nagyon hatásos. Miután beleolvastam egy nagy őrültségnek hittem az egészet. Úgy véltem, hogy szénhidrátok nélkül nem is maradna meg az ember. De furt a kíváncsiság, hogy valóban igaz-e, ami a könyvben szerepel. Éppen már 2 hete késett a menstruációm, és már nagyon el voltam keseredve. Nem éreztem magamat nőnek. Gondoltam elkezdem a paleot, egy próbát megér úgyis. A 4. napom nagy örömömre megjött a menstruációm. El se hittem, hogy a táplálkozással ennyire lehetne irányítani a ciklusom. Természetesen mellette próbálok, minél többet mozogni, ami szintén jó hatással van a hormonháztartásomra. Jó érzés tudni, hogy nem én vagyok a beteg, hanem a környezet, amiben élek! Köszönöm, hogy meggyógyított Szendi Gábor!
Üdvözlettel egy PCOS lány

A történet úgy kezdődik, hogy kb. húsz évvel ezelőtt, mikor megszülettek a gyerekeink és beálltunk a mindennapos taposómalomba, a munka és a létbizonytalanság okozta stresszt evéssel és tévézéssel próbáltuk oldani. Nem tudatosan, csak így alakult. A többi a jól ismert forgatókönyv szerint ment, 75-ről rövid idő alatt 98 kilóra híztam (28-29 BMI) emelkedett a vérnyomásom, 140/90 körül volt, de néha mértem 180-at is. Szívritmus zavarok is előfordultak, bár sosem tudták "nyakon csípni" az orvosok. (Érdekes élmény, amikor kihagy egyet a szív, egy másodpercre megszűnik az idő.). Eközben feleségem állandó emésztési zavarokkal és extrém alacsony hemoglobin szinttel küszködött. Minden lehetséges laborvizsgálatot, sőt gyomortükrözést is elvégeztek, de azon kívül, hogy a bélflórájában túl alacsony a baktériumok száma, semmit sem találtak. Közen folyton puffadt, gyakran volt hasmenése, fogyott és állandóan fáradt, levert volt.

Sok mindent kipróbáltunk, a feleségem személyre szabott kínai diétát, ami használt, de nem hozott átütő sikert. Én Norbi aerobic-kal fogyóztam, sok fehérje, semmi szénhidrát, mellé CLA, karnitin, kalcium piruvát és sikerult is tíz kilót fogynom. De éreztük, hogy ez még nem az igazi. Főleg, hogy amint visszatértem a "normális" étrendre megint hízni kezdtem.

Elkezdtünk keresgélni a neten és érdekes dolgokat találtunk. Nekem akkor esett le a tantusz, hogy valami nagyon nincs rendben, mikor megnéztem Robert H. Lustig "Sugar: The Bitter Truth" című előadását és megértettem, hogy alapvető gond van a finomított szénhidrátokkal. Biztosan beszéltem erről a barátaimnak, mert egyszer egyiküktől kaptunk egy példányt a "Paleolit táplálkozás kezdőknek"-ből. Nekem rögtön megtetszett, főleg az alaposság, amivel a témákat körüljárta, volt nagyon meggyőző. Rögtön el is kezdtem a paleót. Ez kicsit több mint egy éve volt.

A feleségem várt néhány hónapot és a fokozatosabb átmenetet választotta. Három hónap alatt fogytam tíz-tizenkét kilót (BMI 21-22) amit azóta is gond nélkül tartok. A vérnyomásom 110/70 körül van, gyakran még alacsonyabb. Ritmuszavar már vagy egy éve nem volt. A feleségem hemoglobinja néhány hónap alatt 128 g/l-re emelkedett, sosem volt ilyen magas, mindig 100 körül, de inkább alatta volt. Az emésztése sokat javult, bár még nem tökéletes, "hízott" néhány kilót, ami szerintem inkább izomtömeg növekedés. A fáradékonyság megszűnt. Először fordult elő, hogy egész télen nem voltunk betegek. Reggelire turmixot iszunk, nagyon sok alapanyagunk van, amit váltogatva vagy kúraszerűen használunk legtöbbször friss gyümölcskompóttal (alma, körte, banán, sziva) Ceylon-i fahéjjal és egy kevés himalájai sóval fűszerezve.

Egyébként a paleo szakácskönyvekből főzünk.
Amit szedünk: D-vitamin 10.000 NE
Halolaj kapszula 1-2 g
C vitamin 1-8 g
B-komplex
Q10 100mg nem folyamatosan
Kicsit hosszúra nyúlt, remélem nem baj. Tizennégy éve élünk Finnországban, jól esik magyarul írni, olyan ritkán van rá alkalmam. :-) Üdvözlettel,
Zsolt

Kedves Gábor!
Most olvastam a tenyek-tevhiteken, hogy a hivatalos tudomány a paleo "diétáról" szólván már megint milyen szép tanúságát adta pökhendiségének. De ez legyen az ő baja.

Én nem "diétás" okból paleózom már több mint egy éve, egész egyszerűen az ízlésemmel és a talpasztalataimmal csengett össze mindaz, amit a paleóról olvastam annak idején. Először is: nem vagyok képes tejet inni. Olyan (mondatnám: brutális) hasfájásom van a tejtől már évek óta, hogy kényszerűségből leszoktam róla. Aztán: elképesztően untam a "mit egyek? pékárut!" sematizmusát. A kenyeret nagyon szerettem, de a sok édes, töltött, sajtos stb. pékáruból elegem volt. Ráadásul ki nem állhatom a krumplit. Gyerekkorom óta (tulajdonképp ösztönösen) vonzódom viszont a sok zöldséghez, a sok gyümölcshöz, de mindig bíztam az "egészséges" ajánlásokban, nem nagyon merült fel bennem, hogy a gabona, a cukor meg a tej gyakorlatilag ellenségeim. Nagyon megijedtem, amikor a paleós könyvedet olvastam, mert - kis túlzással - növényi zsíros-cukros-lisztes-tejes ételeken éltem, édességmániás voltam, egy csomag Pilóta keksz nyolc perc alatt csúszott le. Alkatilag azonban szerencsés vagyok: nem híztam el, nem lettem cukorbeteg, a szívem is jól szolgálja gondatlan gazdáját. De, mondom, a könyved ijesztő volt, mert nem tűnt reálisnak, hogy másként is tudok táplálkozni. Egy hideg téli napon mégis szakítottam a tejtermékekkel, a cukorral, a gabonával meg a többiekkel. Volt persze egy kis kínlódás, néha beköszönt a kajapánik, de csak meglett valahogy az étletben maradás működő módszere. Azóta minden étkezés élményszámba megy, élvezem az ízeket. Mellesleg megváltozott az ízlelésem is, a hagyományos süteményeket, csokikat elviselhetetlenül édesnek érzem. De nem is ez a lényeg.

Mindig egészségesnek tartottam magam, mégis, a paleóra való áttérés óta megváltozott egy-két dolog. 1) Jelentősen javult az erőnlétem, az állóképességem, kevesebbet alszom.
2) Elmúlt a diszhidrotikus ekcémám, amit huszonhét év alatt egyetlen orvos, módszer vagy kenőcs sem tudott meggyógyítani.
3) Jelentősen ritkultak ízületi fájdalmaim.
4) Eltűntek "indokolatlan" emésztési problémáim.
5) Nem fertőznek meg lépten-nyomon holmi jöttment kórokozók.

Annak ugyan nem mentem utána, hogy a hivatalos orvoslás és dietetika szószólói miféle veszedelemtől féltenek engem, szánnivaló és megmentendő paleóst, de se nem fogytam, se nem híztam, nem romlott látásom, hallásom, nem törik csontom, az EKG-mat megdicsérte az üzemorvos. Gyakorlatilag csak pozitív irányú folyamatnak tudom tekinteni az elmúlt bő évet, a táplálkozás megváltoztatása az egész élet minőségének változását hozta számomra. Aki ennek ellenére ostoba buldogként vagy magas lóról beszélő, "tudományos" megmondóemberként megy neki a paleónak, az nem orvos az én szememben és nem szakember: egyszerűen csak korlátolt szerencsétlen. Igazából nem akartam hivalkodni paleo gyógyulásommal, de ha ezek a szaktekintélyek nekiállnak írni, akkor én is...

Használd fel levelemet, ha jónak látod, akár a weboldaladon, akár bármilyen statisztikához vagy tanulmányhoz, köszönet a paleóért, és elnézést a tegezésért. Baráti üdvözlettel:
Árpád

Kedves Szendi Gábor!
Először is szeretném megköszönni Önnek a sok jó tanácsot amit az oldalon lehet olvasni. Ennek köszönhetően meggyógyultam egy jó pár betegségből. Ha szeretné fel is használhatja az oldalán gyógyulástörténetnek. Röviden leírom,hogy miből gyógyultam meg, és azt hogy mit szeretnék kérdezni. Gyógyulásom története: 28 éves sportos lány vagyok. A rendszeres sportolás ellenére, kiskorom óta visszatérő gyulladásos panaszaim voltak. Gyakori láb ödéma,főleg a menstruáció előtt és közbeni időszakban. A másik panasz az állandó szívritmus zavar és a vele járó depresszió, és pánikroham volt. Szerencsére ez nem volt mindennapi de sűrűn előfordult. Nagyon megijedtem és folyamatosan megoldást kerestem ezekre a panaszokra. Orvoshoz nem járok,mert tudom,hogy csak gyógyszereket irkálnak fel és elküldnek több száz vizsgálatra amit feleslegesnek tartottam. Teljesen véletlenül olvastam egy fórum megjegyzésben,hogy "próbáld ki a paleo étrendet". Utána néztem, és szépen fokozatosan átálltam erre az életmódra. Ez előtt azt sem tudtam,hogy mi az a glutén olyan szinten nem foglalkoztam ezzel a témával. Nagyon sok búzafélét ettem,minden formában. Szerencsére nem voltam soha tej mániás de a tejfölről iszonyat nehezen tudtam lemondani.:) Nagyjából sikerül mindent betartani, és azóta megszűntek a panaszaim és nagyon boldog vagyok! :)
Azóta mindennap a paleolittal kapcsolatos témával foglalkozom, és az a jó,hogy mindennap tanulok valami újat! :) Nagyon sok embernek közvetítettem ezt a fajta étrendet és a családom nagy része ha részben is, de nagyjából el kezdték követni. Ezen kívül még rengeteg embernek szeretnék segíteni! Azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni,hogy ha én hivatás szerűen szeretnék ezzel foglalkozni akkor mit kell tennem? Életem egyik fő céljának tekintem azt,hogy a paleoval foglalkozzak. Jelenleg egy olyan multi cégnél dolgozom,ahol egyáltalán nem érdekel az amit csinálok, és nem is szeretem. :( Nagyon szívesen dolgoznék a paleo központban vagy bárhol ami a ezzel kapcsolatos. Sajnos egyenlőre nem tudok saját paleo boltot nyitni de szívesen dolgoznék itt Budapesten paleo boltban.
További szép estét,és még egyszer köszönöm.

Kedves Szendi Gábor!

Györgynek hívnak, és régóta tervezem ennek a levélnek a megírását. Egy éve 2012. március 3-án változtattam meg radikálisan életvitelemet és tértem át a paleo táplálkozásra. Akkor már hetek óta foglalkoztatott a dolog és interneten mindent elolvastam, amit lehetett. Nem csak az Ön honlapját, hanem amit tudtam, idegen nyelveken is. Mivel külföldön élek nem volt lehetőségem könyveihez hozzájutni, de ezt időközben pótoltam.
Az előzmények magamról. Akkor 56 éves voltam, 186 cm magas és 132kg. Vérnyomásom 110/170 (180) körül mozgott, amire az orvostól béta blokkolót kaptam. Nagyon kellemetlen és makacs ekcémáim voltak, amelyeket szégyelltem is, így abbahagytam az úszást, szaunázást és mindent, ami a wellness kezelésekkel kapcsolatos. Állandóan fáradt és ingerült voltam ráadásul a magas vérnyomás és termetességem miatt pánikrohamaim voltak, amelyekből nehezen tértem magamhoz. Nyugtatókkal butítottam magam. Mivel felelős pozícióban dolgozom ahol reprezentálni is kell, bizony sokszor szinte elbújtam rendezvényeken, kerülve a társaságot. Persze az évek alatt próbálkoztam mindennel. Akupunktúra, lé böjt, pszichológus, pszichiáter+hipnózis, káposzta stb. diéták. Az eredmény csak a jojó effektus lett. Leadtam 10 kilót, visszajött 15. A frusztrációt pedig megint megettem.
2012. március 3-án reggel eszembe jutott az elhízottak leggyakrabban használt mondata, "majd holnap". Úgy döntöttem nem holnap, hanem ma, azonnal. Azóta szigorúan a paleo étrendet követem egy kisebb "kihágással", amikor karácsonykor 3-4 szelet bejglit bekaptam.
Az eredmény szinte azonnal jelentkezett. Elkezdtem hetenként ?-1 kg-ot fogyni. Két hét után az ekcémák drasztikusan elkezdtek javulni majd teljesen elmúltak. Egy hónap alatt annyit csökkent a vérnyomásom, hogy a gyógyszert orvosi utasításra is (!) el kellett hagynom. Állapotom naponta javult, életerőm visszatért. Családom nem győzött csodálkozni a változáson mivel munkám miatt csak 4-6 hetente találkoztunk és így feltűnő volt.
Egy év alatt több mint 30 kg-ot fogytam, vérnyomásom és vércukrom teljesen normális. Ez alatt az idő alatt 1 db tablettát vagy gyógyszert sem vettem be, a vitaminokon és halolaj kapszulán kívül. Nem voltam beteg, sem nátha, sem influenza nem talált meg. Hála a lassú és egyenletes fogyásnak nem képződtek ráncok vagy kellemetlen bőrredők sem, úgy, hogy újra úszom.
A paleo életmód részemmé vált, és nagyon-nagyon könnyen adaptáltam pl. éttermekben vagy vendégségben. Télen szedem a D vitamint és van egy kedves régi kvarclámpám, amelyet tudatosan használok. Újra élvezem az életet!
Én nem voltam beteg, hanem rosszul éltem. Tudom, sokan vannak hasonló helyzetben és szerettem volna ezzel a levéllel bátorítást adni, hogy lehet, sőt kell változtatni!
üdv: György

Kedves Szendi Gábor !

57 éves nő vagyok. 25 éve az egészségügyben dolgozom, gyógyszertári asszisztens ként .
Sajnos az a tapasztalatom ,hogy egyre több gyógyszert visznek a betegek,de nem gyógyulnak meg, a hosszú évek alatt , csak szinten van tartva a betegségük.
Nekem is kb 15 éve gerincsérvet állapítottak meg, amit gyógyszerekkel mindig szinten tudtam tartani.
A cukor értékeim egyre magasabbak voltak és az orvosom tablettát irt fel nekem is. Elérkeztem a cukorbetegségig.
A vérnyomás csökkentőket is szedtem már vagy 5 éve. A súlyom is legalább 20 kilóval több volt a kelleténél.
Visszérgyulladással már 2x műtöttek és állandóan dagadt a lábam. A labor értékeim egyre emelkedtek, most visszagondolva rá tipikus metabolikus szindrómám volt.
2010 novemberében került elém a paleolit táplálkozás könyv, véletlenül egy gyógyszerésznő jóvoltából. Akire azóta is hálás szívvel gondolok.
Az interneten utána olvastam és megvettem Gábor "zöld könyvét" a paleolit táplálkozásról.
Teljesen felfordult a világ, amit eddig tanultam, és amit a gyógyszertárba alkalmazni kellett. Lassan összeállt a kép ,hogy miért is vagyok beteg!
Megpróbáltam erre a táplálkozásra áttérni, és azt vettem észre, hogy a cukor értékeim szépen mennek lefelé. És a gyógyszeremet lassan csökkentettem saját magamnak, és majd egy pár hónap múlva teljesen elhagytam.
Nekem első szempont volt a cukorbetegségtől megszabadulni. A súlyom is folyamatosan csökkent. 8-10 kiló egy fél év alatt.
Nem voltam fáradt, jött a nyár a sok zöldség-gyümölcs, mivel vidéken kertes házban lakom sok minden megterem a kertben! Egyszer csak megmértem a vérnyomásom, mert akkoriban sokat fájt a fejem és azt tapasztaltam,hogy nagyon alacsony volt. Ilyen érték mellett nem kell a gyógyszer és azt is folyamatosan magam lecsökkentetem kb 3 hét alatt. Persze folyamatosan mértem. Ekkor felkerestem a háziorvosomat, és elmondtam neki az eredményeimet, tapasztalataimat.
Akkor csináltunk nagy labort és Ő is látta a jó értékeket, megbeszéltük, hogy nem kellenek a gyógyszerek! Szerencsére az Orvosom elfogadta ezt az életmódot, mondtam neki, hogyan táplálkozom. Nyitott volt rá.
Mondhatom, hogy 8-9 hónap szigorú paleolit életmód után minden GYÓGYSZERT elhagytam!!!

Összegezve:Több mint 2 év alatt nem volt a gerincem begyulladva A labor értékeim jók. A cukor és a vérnyomás csökkentő gyógyszereket elhagytam. Fogytam 25 kilót. A lábaim nem dagadnak, lassan 1 számmal kisebb cipő kell. Sokat sportolok és mozgok.
Mióta ennek az életmódnak megtapasztaltam a jótékony hatását mindenkinek ajánlom.

A hírlevelet amit kapok mindig továbbküldöm, sokan visszajeleznek, jók és rosszak egyaránt vannak..
A kolléganők ennyi idő után már elfogadnak, igaz vannak még ellendrukkerek is. De majd az idő minket fog igazolni, hogy mennyi idővel fogunk tovább élni! A gyógyszerésznő is mellettem van, támogat, és próbálkozik kisebb nagyobb sikerrel.
Nap, mint nap látom, mennyi pénz hagynak az emberek a gyógyszerekre, egyszer kiszámoltam én is ,hogy havonta, sőt évente mennyivel több marad meg nekem.
Ha ezt továbbgondolnám, mennyi gyógyszert lehetne spórolni az állam bácsinak is, vagyis a TB-nek is, ha felkarolnák ezt az életmódot !!!
A gyógyszerek mellett ajánlom mindenkinek a táplálékkiegészítőket, mert vallom,hogy szükség van rájuk.
A D- vitamin, az Omega 3 és a C vitamint "nagykanállal kéne enni", ahogy Szentgyörgyi Albert mondta.
3 éve eszem a D-vitamint és még egyszer sem voltam megfázva, pedig a munkahelyemen igen sok beteggel találkozom naponta.
A családom, a gyermekeim is belátják a pozitív változás, és elfogadják, ahogy élek. Próbálom őket is a jó irány felé terelni.
Csodálatos dolog gyógyszer nélkül élni,mondom én, aki nap, mint nap több kiló gyógyszert odaadok a betegeknek., de tudom, mindenkit nem tudok meggyőzni.
Tényleg igaz a mondás Legfőbb kincs az egészség. Ezt a táplálkozást igazán az tudja értékelni aki már meg gyógyult valamilyen betegségből.

Kedves Gábor !
Még egyszer köszönöm, hogy önzetlenül megosztotta, és mindenki számára elérhetővé tette ezt a tudást. Örömmel látom egyre nő az érdeklődés iránta.
Mezei Elmirának is köszönöm a sok jó receptet, és "Paleovitál" Mártinak is, aki gyártja a sok jó receptet, s mellette még életmód tanácsokkal is ellát bennünket.
Üdvözlettel: Ilona.

Világ életemben azt gondoltam roppant egészséges vagyok. A legkomolyabb betegségem a megfázás volt. Sokat mozogtam, táncosnak tanultam, vasárnap kivételével minden nap táncoltam, korábban versenyszerűen űztem az akrobatikát.
Mindig vékony voltam, sosem diétáztam. Aztán 2 éve valahogy minden kezdett kaotikus lenni és elindultam egy láthatatlan lejtőn lefelé. Éreztem, hogy valami nem stimmel, bár sokáig nem foglalkoztam magammal. Pár hanyag orvos után végül kiderült, hogy nem beképzelek dolgokat, hanem ENDOMETRIÓZISOM van, MIÓMÁIM és TERRATÓMÁM.

Műtöttek (2010), kivették az egyik petefészkem, átestem egy borzasztó 6 hónapos injekció kúrán, ami klimaxot okoz az összes borzasztó tünetével beleértve a klinikai depresszót is és inszomniát. Még a klimax injekció ellenére is menstruáltam több hónapon át. Mikor ezt a "gyógyító" kúrát túléltem próbáltam minél egészségesebben élni, mert tisztában voltam azzal, hogy az immunrendszerem állapota létkérdés az esetemben.

Szerintem tökéletesen hoztam az ajánlott "minta étrendet", a dietetikusok által ajánlott remek TÁLÁLKOZÁSI PIRAMIS alapján: sok gabona, sok zöldség, semmi készétel, tartósítószer, kevés hús, magam főztem nyers alapanyagokból, biciklivel jártam minden nap munkába. Ennek ellenére ez az "egészséges" életmód sehogy sem látszódott rajtam. Sorra derültek ki újabb problémák: vashiány, vérszegénység, orrpolip, további miómák, ízületi panaszok, csípő bursitis, térd vizesedés, haj hullás, magas koleszterin szint, zsírosodó máj /48 kilósan!?/, frontérzékenység, fejfájások és az a borzasztó állandó krónikus fáradtság. Még egyszer megműtöttek (2012), ahol 9db miómát szedtek ki belőlem és endometrikus csomókat. Utána az is kiderült, hogy a hormonjaimat teljes káosz uralja, és még INZULIN REZISZTENCIÁM is van /magas prolaktin és tesztoszterin szinttel. Itt telt be a pohár és döntöttem el, hogy ez így tovább nem mehet. Én nem egy nyugdíjas vagyok, hanem egy fiatal nő, aki előtt még ott az élet. Ha most ilyen az egészségem, akkor milyen lesz 10 év múlva? Tennem kellett valamit. Szemem előtt lebegett édesanyám egészsége, akit hasonló gondokkal véleményem szerint folyamatosan félrekezeltek az orvosok és még most is sokat szenved, pedig már nincs is méhe, de folyamatos hasi fájdalmai vannak.

Munkatársnőm lelkesített be, akinek szintén cukor gondja volt és teljes extázisban mesélte mindenkinek mennyi jót tett vele a paleo csupán 3 hónap alatt. Én egyszerűen megéreztem, hogy nekem ez fog segíteni. Sokat nem veszíthettem, utánaolvastam a cukor diétának is, ami elég komoly ügynek tűnt...mind a két diéta elég sok áldozatot követel, de a paleot szerintem lényegesen könnyebb követni.
AMIT TALÁLTAM MESSZE TÚLMUTAT MINDEN ELVÁRÁSOMON! Én azt hittem, hogy csak a cukrom fog javulni, de MINDEN ELKEZDETT JAVULNI. Egy hét /nem viccelek!/ diéta után elmúlt az a csípő fájdalmam, ami 3 éve fájt és a reuma tapasz sem segített rajta!!! Alig hittem el. Az elmúlt 3 hónap alatt a térdemből eltávozott a felesleges víz, tudok guggolni, törökülésben ülni, nem hullik a hajam, nincs vashiányom, nincs vérszegénységem, nem puffadok, már nem zsíros a májam, már jó a koleszterinem, elmúlt a gyulladás az arcüregemből, nem fáj állandóan a fejem, nem vagyok front érzékeny, tökéletes a cukrom, javultak a hormonok, javultak a hasi fájdalmak. Bár fogytam, ennek ellenére nagyon erősnek érzem magam fizikailag, egyszerűen csak fitt vagyok és kényelmesen élek a testemben. Egyszerűen visszaszállt belém az élet. Igazából mikor elkezdett minden javulni jöttem rá mennyire régen nem éreztem NORMÁLISAN magam a saját testemben, folyamatosan ilyen-olyan fájdalmaim voltak, csak annyira hozzászoktam, hogy már fel sem tűnt.

Elmúlt az a félelmem, hogy kiszolgáltatva, "krónikus" betegként kell élnem az életem, visszatért belém az optimizmus az egészségemet illetően. Már nem a következő műtétet vizionálom, hanem élem az életem. Hihetetlen hitet adott, mikor megtapasztaltam magamon, hogy mekkora ereje van az ételnek, és hogy valóban mindenki tud hatni a saját egészségére. Ez az, amit nagyon szeretnék átadni mindenkinek. Azért is írtam le ezeket a nagyon személyes dolgokat, hogy példa legyen azoknak, akik esetleg el vannak keseredve, hogy elmondjam: MINDENKI NAGYON SOKAT TUD JAVÍTANI A HELYZETÉN! KÖSZÖNÖM PALEO!

Tisztelt Szendi Gábor,
Örülök, hogy megjelent ez a cikk (Támadás a paleo ellen), s rávilágít a tudomány köntösébe bújt emberek ostobaságaira. Akik sajnos megint olyat tesznek, amit elvárnak tőlük, s nem pedig azt, ami logikus és ésszerű. Valahogy ez egy ilyen ország. Inkább eladják a nevüket, a jó hírüket és a nehezen megszerzett diploma értékét az ilyen cikkek, tanulmányok megírásával.
Egy szó, mint száz...és ahogy a Google statisztika is tanúsítja...az emberek ébredeznek.
A magam részéről:
- kb egy-másfél éve magas vérnyomásom és súlyfeleslegem volt.
Aztán áttértem a paleo-light-ra. Ez nálam majdnem 0 szénhidrátot, 0 kenyeret, 0 tésztát és 0 krumplit jelent.
Gyümölcs, hús, zöldségek (kivéve hüvelyesek), tojás, sajt, néha-néha...csoki. Persze egy céges vacsorán
azért megeszem, ami ízlik. de ennyi, nem több.
Az eredmény:
- Igaz, olykor éhezéssel, de leadtam 24 kilót, s a súlyom közelít a fiatalkori ideális súlyomhoz. De így
visszanézve nem volt szenvedés a fogyás...pláne, ha a sült szalonnára és a főtt tojásra gondolok. :-)
- A vérnyomásom rendeződött. Most már 4 hónapja gyógyszer nélkül is 120/80 körül van. Ezzel befejeztem a gyógyszeripar támogatását.
- A bél- és gyomor működésem is rendeződött
- Nem vagyok fáradt evés után, de még sorolhatnám az előnyöket. Ezek csak a legfontosabbak.
Igaz ehhez kellett napi 5.000 NE D-vitamin, jó sok halolaj és halat is eszem minden nap. Hol többet, hol
kevesebbet.
Az influenzáról már nem tudom mi az. Előtte évente 3-4 alkalommal "elkaptam". A köhögésem pedig hónapokig megmaradt.
Nekem most már írhatnak bármit a paleo ellen! S veszélyes módon terjesztem, amikor arról kérdeznek miért nem eszem kenyeret és hasonlókat....de idő kell hozzá, míg megfordulnak a dolgok.
Ennyit az egészségtelen életmódról.
Addig is kitartást kívánok a munkájához.
Üdvözlettel:
Sándor

Egy barátnőnk gyógyulását szeretném elmesélni. Ági gyerekkori barátnőnk, fiatal kora óta Kaliforniában él. 20 éve Crohn betegségben szenved, igen súlyos tünetekkel és panaszokkal. A hasi görcsök és a gyakori híg székletek, akár 12-16 naponta, rendkívül akadályozták a normális életét és a munkáját. A legdrágább orvosokat járta, a különféle gyógyszeres kezelések a betegségén nem javítottak semmit, de mivel mindegyiknek volt mellékhatása, összességében mindig rosszabbul lett. Az orvosok sohasem említették, hogy a betegsége összefüggésben lehet az étkezéssel. Ezt ő magán figyelte meg. Mivel az orvoslás nem segített rajta, az interneten próbált utánanézni. Rengeteg diétát talált, de inkább olyanokat, hogy mit mivel, vagy mivel ne, vagy, hogy hánykor egyen és mikor ne. Ezekből többet kipróbált eredmény nélkül.
Nem régiben 10 napig nálunk volt vendégségben, amikor felajánlottam neki a paleo diétát. Nyitott volt, bármit megpróbált volna. Nekem már akkor volt tapasztalatom a paleo főzésben, úgyhogy igen jó ételeket kapott.3 napon belül minden panasza megszűnt. Egyszerűen nem akarta elhinni. Amikor azonban a karácsonyi vásárban megevett egy kürtős kalácsot, egész éjjel a Wc-n ült. Mi kell ennél nagyobb bizonyíték? Hazavitte ugyan a nagy lelkesedésben az első két paleo könyvet, de azt hiszem nem olvasta el. Ha nem érti meg valaki az összefüggéseket, akkor az eredmény is szegényes. A tejet és a lisztes dolgokat kihagyja, összességében jobban van, mint régen. A többi szabályt azonban csak itt-ott tartja be, úgyhogy időnként előjönnek a panaszai.

Dr.S.É.

2006 szeptemberétől 2011 februárjáig tartó kálváriám oka a szűnni nem akaró magas láz volt. Olykor hónapokig tartó 39 fokos lázban égtem, amit sok-sok kísérlet, rengeteg kórházi kezelés, és professzori kísérletezés után mindig csak a szteroidok tudtak hosszabb-rövidebb időre eltompítani. A láz mellé társult ízületi fájdalom, puffadás, étvágytalanság, gerincroppanás is. Mindez a nap 24 órájában, és szteroid nélkül végeláthatatlanul. A kezdetekkor 21 éves, aktív sportéletet élő, természetjáró, túlsúllyal soha nem küzdő srác voltam. Őrjítő és megmagyarázhatatlan érzés volt a saját testem ellenségének lenni és pusztítani kemikáliákkal, holott gyógyulni vágytam. Egy családi jóbarát javaslatára 2011-ben megvettem Szendi Gábor első paleolit könyvét. Barátunk hatására egyik-napról a másikra álltam le a glutén és tejfehérje bevitellel és tértem át a minél több húsétel és zöldség fogyasztásra. Eleinte félve csökkentettem gyógyszeradagjaimat, főként, mivel testsúlyom látványosan csökkent, (176 cm és 75 kg voltam) azonban 3 hónap elteltével beállt 68 kg-ra. Lázam megszűnt, és habár árgus szemekkel figyeltem a felbukkanását, nem tért vissza! Ízületi fájdalmaim szinte egyik napról a másikra elmúltak, és a többi tünetem is pár hét alatt eltűnt. Feleségem és édesanyám támogatásával étkezésem átalakítottuk és azóta sem bánom egyetlen pillanatra sem, hogy nem ihatom meg a számomra egykor szinte kihagyhatatlan reggeli kakaót. Orvos azóta egyszer látott csupán, megfázás kapcsán. Őszintén hálás vagyok Szendi úrnak, és azóta a családom és barátaim fejében a magvakat elültettem táplálkozásom helyességét illetően, így bízom benne, hogy hosszú távon gyökeret ver és jó talajra talál még sokkal szélesebb körben is! Köszönöm nagyon!!!

Kedves Szendi Gábor!

Lelkes olvasója vagyok a paleolit táplálkozásról szóló könyveinek. Ezúton szeretném megköszönni az iránymutatását, amivel sikereket értem el betegségem enyhítésében. Könyveiben és honlapján sok helyen olvastam betegek beszámolóit, arra gondoltam én is megosztom Önnel történetemet. 5 éve, 25 éves koromban kerültem kórházba, ahol 1-es típusú cukorbetegséget állapítottak meg nálam. Megkaptam a szokásos kezelést, a naponta elfogyasztandó szénhidrát mennyiségeket zsemlében(!) határozták meg (reggel 1, ebédre 2, vacsorára 2 zsemlének megfelelő szénhidrát + kisétkezések). Kaptam inzulint és megtanultam, hogy mennyi szénhidrát van a lisztben, a krumpliban és a rizsben. Azt is megtudtam, hogy ha teljes kiőrlésű kenyeret eszem és mozgok, akkor megtettem mindent, amit lehet. Az orvosom szerint ezzel a betegséggel akár 100 évig is elélhetek. Gondoltam nem is lesz ez olyan vészes. Az első fél-egy évben olyan erős volt a remisszióm, hogy ebédhez nem is kellett inzulint adnom. (Most már tudom, ha akkor elkezdek paleózni talán most nem szorulnék napi 5 szúrásra.) Lelkesen betartottam az orvosok és dietetikusok ajánlásait, napi kb. 180g szénhidrátot ettem. Ahhoz, hogy ezt az előírt mennyiséget tudjam teljesíteni a zöldség és gyümölcs mellett ettem krumplit, tésztát, rizst, kenyeret, diabetikus kekszeket. A remisszióm 1 év után fokozatosan eltűnt. 2012 szeptemberében ott tartottam, hogy 8,7 volt a HbA1c-m és minden naposak voltak a 12-14, nem ritkán a 18-20 körüli vércukor értékek. Rengeteg tesztcsíkot használtam és minden igyekezetem ellenére teljesen kontrollálhatatlan volt a vércukrom. Nem volt két egyforma nap és a korrigálásokkal együtt nem ritkán naponta 8-10-szer szúrtam magam. (Utólag érdekes az a megfigyelésem, hogy azok a csokik, amik kevés szénhidrátot tartalmaznak és maltit (maltitol) van bennük egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után inzulin rezisztenciát okoznak. Amikor ettem ezt a bizonyos csokit volt 28-as vércukrom is, ami dupla vagy tripla adag inzulin hatására is csak lassan kezdett csökkenni.) Nem volt más választásom, mint valahogy segíteni magamon, ekkoriban már nem igazán hittem el, hogy 100 évig fogok élni. Azt sem hittem el, hogy ezt nem lehet jobban csinálni, és hogy az 1-es típusú diabéteszeseknél normális a 8 körüli HbA1c. Ekkor találtam rá a paleóra és könyveinek köszönhetően ma már látok némi fényt az alagút végén.

2012 novemberétől a szigorú paleolit étrendet folytatom, szedek D-vitamint és omega-3 olajat. Sajnos a rendszeres mozgás hiányzik az életemből. A gyorsan ható inzulin adagokat felére, harmadára lehetet csökkenteni. Jelenleg hosszú hatású inzulinból napi 17-et, gyorsból az egyes ékezésekhez nagyjából 4-2-3 egységeket adok. Ehhez naponta kb. 80g szénhidrátot eszem a paleó által engedélyezett ételekből. Kezdetben hihetetlen gyorsasággal reagált szervezetem és néhány hét után már az volt a ritka, hogy 9 fölé ment a vércukrom. Megszűntek a korábban napi gyakoriságú durva kilengések. Az étendet tartani egyáltalán nem nehéz. Háziorvosom és diabetológus gondozó orvosom látva az eredményeket érdeklődtek, szerencsére mindketten azt javasolták, ha működik az étrend, akkor folytassam. Így is tettem, azonban mostanában néha (heti 1-2 alkalom) visszatérnek azok az időszakok, amikor érthetetlen módon magától elindul felfelé a vércukrom. Ilyenkor a beadott plusz gyorshatású inzulinnal (Novorapid) sem tudok időben korrigálni, ráadásul tartok attól hogy túladagolom és ezzel később hipót okozok. Sosem tudtam mire vélni ezeket az emelkedéseket, olyan mintha az adott napszakban inzulin rezisztens lennék. Ilyenkor kizárólag a mozgás segít, erre azonban nincs minden alkalommal lehetőségem. Ha esetleg találkozott már hasonló problémával és tudna javasolni valamit azért nagyon hálás lennék. Hipoglikémiáról nem tudok (Somogyi hatás kizárva) és az emelkedések teljesen spontán jelentkeznek mindig más napszakban. Nem tudom, hogy a rendszeres sport segítene-e, mert azt nem feltétlenül ezekben az időpontokban végezném. A fenti problémával együtt is elmondható, hogy a mai állapotom össze sem hasonítható a korábbival. Decemberi HbA1c értékem 7,5 volt, ami remélem fog még tovább csökkenni. Az eredmények bíztatóak és erőt adnak a folytatáshoz.

Köszönöm és kívánok további sok sikert munkájához.

Tisztelt Szendi Gábor úr !

Köszönetet szeretnék Önnek mondani.
Kétkedéssel vettem a kezembe a Paleolit táplálkozás című könyvét, főleg a betegségem miatt olvastam el. 32 éve (a lányom születése óta) rheumatoid arthritisem van. A betegségem fele idejében csak az orvostudomány lehetőségeit követtem, rengeteg gyógyszerrel - szteroidok tömegével, hogy valahogy elviseljem magamat és a fájdalmat. Minden e témában fellelhető szakkönyvet, cikket elolvastam és az orvosi utasításokat betartottam, sajnos nem sokat segítettek. egyre rosszabbul lettem. Az utóbbi 15 évet már saját magamon kísérletezve élem meg. Nem tudnám felsorolni, hogy hány módszert próbáltam ki a jógától- diétától a kínai orvoslásig.

A paleolit táplálkozás szinte hetek alatt látványosan javított az állapotomon. Az Ön tanácsait követve elkezdtem D-vitamin cseppeket szedni, valamint halolajkapszulákat . Ezt kiegészítettem a Varga gyógygombákkal. 3 hónap után a vérsüllyedésem látványosan javult, 30 körül mozog (70 szokott lenni gyógyszerekkel) CRP 27 (52-ről). A legtöbb módszer amit kipróbáltam eleinte valamennyit javított, vagy rontott az állapotomon. Alapvetően egészségesen élek, károsnak mondott szenvedélyek nélkül. A rheumatológus orvosom szerencsére elég rugalmasan áll hozzám, de ő is a protokoll szerint gyógyít, a biológiai terápia híve. Ha 30 éves lennék, gondolkodás nélkül elfogadnám ezt a terápiát is, azonban 57 évesen már elég sokat megtapasztaltam ebből a betegségről, valamint a gyógyszerek mellékhatásaiból, sőt a biológiai terápiáról is túl sok információt szereztem be ahhoz, hogy kételkedni kezdjek. (A sorstársaimmal beszélgetve tudtam meg például, hogy a terápia mellett is 35 a CRP általában)

Az összes könyvét elolvastam, most fejeztem be a Pánikot. Olyan hasznosnak találtam, hogy szinte le sem tudtam tenni.

Végül köszönöm még egyszer, hogy a könyveivel megerősített abban, hogy ne a gyógyszerekben hanem magamban keressem a megoldásokat továbbra is. További erőt és jó egészséget kívánok a munkájához.

Üdvözlettel, Éva

Zs. lányom betegsége 11 éves korában kezdődött. Horvátországi nyaralásunk idején mindig fájt a hasa, hasmenésre panaszkodott, bágyadt és rosszkedvű volt. Vírus fertőzésre gyanakodtunk, de az eddig használt ezer éves gyógyszerek most nem segítettek. Aztán egy nap a székletet élénkpiros vér kísérte. Nagyon megijedtünk. Hamarosan a gyerekkórház gasztroenterológiáján találtuk magunkat, ahol néhány hetes vizsgálat-sor után megkaptuk a diagnózist: MORBUS CROHN.

Nagyon megkönnyebbültem, mert azt gondoltam, ami a 21. században diagnosztizálható és nem rák, az néhány tablettával gyógyítható. Aztán a doktor nénitől megtudtuk, mivel jár ez a szörnyű kór, s azt is, hogy a gyógyítása bizonytalan. Több orvos is arra készített fel minket, hogy ne várjunk unokát Zs.tól, ha felnő.

A kezelés eredménytelenségével bizony magunk is rövidesen szembesültünk: sosem hallott nevű antibiotikumok - Clion, Ciprobay, Zinnat,stb. egyéni érzékenység miatt - rontották a gyerek állapotát, a Medrol /szteroid/ sem segített sokat, majd az adagok csökkentésekor még fel is turbózta a tüneteket. Férjemmel megosztottuk a terheket: ő olvasta a tudományos cikkeket, én otthon maradtam és Zs. mindennapos ápolását biztosítottam, igyekeztem enyhíteni kínjain. Józan paraszti ésszel végig gondolva a dolgokat, arra a következtetésre jutottunk, hogy akármi is okozta a betegséget, valahogyan a gyógyszerek mellé kellene alternatív terápiát is találnunk. Így logikus módon először a dietetikusokat faggattuk, akik szerint nincs diéta ami segítene, de természetesen ne egyen hagymás, puffasztó ételeket a gyerek. Szintén nem hozott sikert a reflexológia, biorezonancia, a ráolvasás sem. Eleinte bíztatónak tűnt a homeopátia és az akkupunktúra, de hosszútávon ezek sem váltották valóra reményeinket. Közben teltek az évek és többnyire iskolába sem volt képes járni az én gyönyörű, okos lányom, hanem fájdalmak közt, a kanapén magzati pózba kucorodva magántanulóként tengette napjait. A napok egyhangúságát csak a kórházi kezelések és vizsgálatok tagolták, no meg az iskolai vizsgák félévkor és év végén. Természetesen a barátok is lemorzsolódtak. Közben - 3 év folyamatos Medrol szedése után - kiderült, hogy a gyerek "szteroidfüggő".

Azért - ha ritkán is - voltak jobb pillanatok: mindig használt ha Olaszországban nyaraltunk, vagy jó hatással volt a lovaglás /amíg le nem esett a lóról/ és emlékszem egyik nyáron rengeteg török mogyorót evett és ettől egészen jól érezte magát.

Eljött a középiskola ideje és Zs. úgy döntött, nem lesz többé magántanuló. A bökkenő csak az volt, hogy a 158 cm-s magasságához 32 kg-ra fogyott és Immuránt is szedett, ami miatt nem szívesen engedtük volna tömeg-közlekedni /ez gyengíti az immunrendszert, így mióta szedi, pl. már a normális bárányhimlőjén kívül kétszer övsömört is kapott. A gimnázium évei alatt az összes orvos gőz-erővel próbált segíteni Zs.nak: biológiai terápiák közül Remicade és Humira kezelést is kapott. Mi pedig imádkoztunk, reménykedtünk és az alternatív terápiákat fizettük. Sosem felejtem el, hogy a szalagavatóra két infuzó közt jutottunk el, és az egész táncot végig izgulta Zs. partnere, hogy nehogy összeroppantsa, vagy elejtse ezt a törékeny kislányt. Aztán egy napon azzal a ténnyel szembesültünk, hogy azonnali életmentő műtétre van szükség. A 4 és fél órás műtét alatt a vékonybél felét kivették. Ám úgy látszott, végre pontot tehetünk a betegség végére, Zs. jól érezte magát, 45 kg-ra hízott, levelező tagozaton egyetemre iratkozott. Gyönyörű unalmas napok következtek. Míg az egyik kontroll vizsgálaton ismét magasabb CRP-t mértek, az UH-on megnagyobbodott hasnyálmirigyet, inhomogén feszes, megnagyobbodott májat írtak le. Azt mi is észrevettük, hogy megint fogyni kezdett. Az elkeseredésünk határtalan volt.

ÉS AKKOR...az unokahúgom, akinek szintén autoimmun betegsége van, beszámolt a Paleo diéta mibenlétéről és az eredménye magáért beszélt. Ő láthatóan egészséges, energiával teli fiatal hölgy, mióta átalakította a táplálkozását. Azóta Zs. is a paleo szerint eszik, a labor eredményei igen jók lettek, az UH normális működésű belső szerveket írt le, és a hitetlenkedő orvosok jóslatai ellenére hízni kezdett /"mitől hízna, ha nem eszik kenyeret meg cukrot?"/.

És most azt kellene írnom, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak...

De az élet nem ilyen egyszerű: hamarosan kiderült, hogy a hosszas betegség idején akármennyi folyadékot ivott a lányom, nagy része széklettel ürült, így az egyetem mellett vese műtétre került sor és sajnos a vékonybél műtét óta egy jelentős méretű tályog is keletkezett a kis medencében. És valamikor a betegség sipoly járatokat is létrehozott, de ezek nem okoztak problémát amíg a KISBABA növekedni nem kezdett Zs. hasában. Akkor viszont ismét expressz sebességgel kellett operálni. Szerencsére a műtétek jól sikerültek, a betegségnek ezek a maradványai remélem végleg megszűnnek. Most az a legnagyobb gondunk, hogy a kis unokámat szoptathatja-e a Salasine és a Budenofalk mellett, vagy rákényszerül a tehén tej alapú tápszerek adására.

(A válasz: sajnos mindkettő átmegy az anyatejbe, ezért a szoptatás nem ajánlott. Hidrolizált tejből készült tápszer, vagy mástól beszerzett anyatej lehet a megoldás.)

A háziorvosom elküldött vérvételre és 6-os cukorértéket állapított meg. Elmondta, hogy várhatóan cukorbeteg vagyok/leszek és tájékoztatott az ezzel járó dolgokról.
Na, én aztán nem fogok szénhidrát tartalmakat méricskélni evésnél, főleg meg naponta szurkálni magam nem fogom!- gondoltam. Ismeretségi körömben volt aki megvakult, de olyan is akinek előbb a lábujjait, később a lábát kellett amputálni a cukorbetegség következtében.
Ehelyett én inkább keresek valami egészséges táplálkozást.- gondoltam. Próbálkoztam már "egészséges" tejtermékekkel, (szerettem őket nagyon), meg teljes kiőrlésű kenyerekkel, abban a hiszemben, hogy jót teszek magammal és családommal. Mindeközben az évek óta meglévő problémám - ekcéma a tenyeremen - egyre rosszabb lett. A pici hólyagok, amik már mindkét tenyeremet teljesen beborították, borzasztóan viszkettek, rendszeresen véresre vakartam kínomban.
A bőrgyógyász szakorvos felírt kenőcsöt, ami némileg enyhítette a kínt, de ha egy nap nem kentem, akkor már elviselhetetlen volt. Közölte azt is, hogy ezzel meg kell tanulni együtt élni és el fog kísérni életem végéig. Hogy mi okozta, arra azt mondta, hogy a környezeti ártalmak.

A sors kegyes volt hozzám, mert pár nap múlva egy kollégám elküldött egy "kör e-mailt" amiben a paleolit táplálkozásról volt egy rövid képes összefoglaló. Itt értesültem a "zöld" könyvről" és még egy mákos muffin recept is volt benne útmutatásként.
A dolgok agyban dőlnek el! Elhatároztam, hogy megszerzem a könyvet. Humoros, ámde tudományos stílusának köszönhetően a 400 oldalt hamarosan elolvastam és döntöttem. Tudtam, hogy többet tejterméket nem fogyasztok, se gabonát (zab kivételével). Nekem a krumpli meg a rizs hiányzott a legjobban, na meg a kenyér. Éhen fogok halni ezek nélkül. - gondoltam. Aztán a neten megtaláltam a megoldást erre is. Szendi Gábor honlapja, Elmira blogja és BB nagyszerű Paleovital oldala segített és segít a mai napig.
És láss csodát! Fokozatosan eltűntek a gonosz kis hólyagok és a tenyeremen olyan szép a bőr, mint az újszülött popsiján! Az ekcéma krémeket kidobtam a szemétbe, nincs rájuk szükségem már 2 éve!
A vércukrom teljesen normális. Élvezem a paleo ételeket. Eddig utáltam főzni, de most szívesen teszem. A receptek egyszerűek, az ételek finomak és ami a legfontosabb:VALÓBAN EGÉSZSÉGESEK!!!

Szendi Gábornak, Elmirának, BB-nek és a Paleonak köszönhetően beteljesedett a vágyam: Nem kell méricskélnem a kalóriákat, szénhidrátokat, nem fenyeget a cukorbetegség és következményei és visszakaptam az EGÉSZSÉGEMET!!!
Köszönöm!!!
üdvözlettel: Henrietta

Életmódváltásom pozitív hatásai dióhéjban, bár elég hosszú lett.
Az elején kezdve, éltem az átlagemberek átlag életét. Időmet a munka, és a család között igyekeztem megosztani.
Mivel aránylag szegény családból származom, a mindennapi táplálkozásom nem tért el az átlagos sok kenyér, krumpli, kevés hús, kevés zöldség, még kevesebb gyümölcs alapú táplálkozástól.
Átlagos testmagasságú, átlagos 62-63 kiló súlyú fiatalember voltam. Átlagosan sportoltam, a katonaságnál ejtőernyőztem.
Az 1990-es évek elején anyagi helyzetem jobbulásával, a nyugati élelmiszerek piacra kerülésével egy idő után természetes volt, hogy több élelmiszer került az asztalra, bár az összetételük nem változott. Negyvenes éveim elejére a fiatalkori 63 kilós súlyom 20-22 kilogrammal növekedvén néha elérte a 85 kilót is. A súlynövekedéssel együtt megjelent az életemben a magas vérnyomás, melynek gyógyszeres kezelését 1998-ban kezdte a háziorvosom. A súlyomat is igyekeztem különböző diétákkal normalizálni, kevés sikerrel. 1999-ben két rosszullétem volt, melynek jó magyar szokás szerint nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Ez odáig fajult, hogy a 2000. év áprilisában dupla bypass műtétet kellett a szívkoszorú ereimen végrehajtani, és ekkor derült ki, hogy a két rosszullét, két lábon kihordott infarktust takart, melynek következtében 15% szívizom elhalásom volt. Az ehhez kapcsolódó gyógyszerezés odáig fajult, hogy reggel hét, este hat különböző "bogyót" / Betaloc Zok, Adalat Gift, Accuzid, Rosuvastatin, Xeter, Aplatic, Milurit, Aplatic, stb. / kellett magamhoz venni.
Röpke lábadozás után szeptemberben visszatérve a munkához éltem tovább az életem. 2003-ban asztmát diagnosztizáltak az előző betegségeimhez, melyre kétféle inhalációs gyógyszert kellett folyamatosan adagolnom. 2004-ben kaptam az első stent-emet, / drótharisnya az érben a szűkület tágítására /.
2007-ben félévig kutatták az életemet megkeserítő ízületi betegségem okát a Kútvölgyi kórháztól a Tétényi úti kórházig. De a sok vizsgálattal / még DNS vizsgálatot is végeztek valamilyen alagút effektus miatt / csak a különböző gyógyszerek szedéséig jutottam, állapotom javulásáig nem. 2008-ban a második stent-et , és a műtőasztalon a harmadik infarktusomat kaptam, szerencsére helyben voltam. 1999 óta igazán soha sem éreztem magam fizikailag jól.
2011-ben kedves feleségem belefogott a Paleo életmódba Dr. Szendi Gábor írásainak hatására, én folytattam tovább a régi megszokottat annak ellenére, hogy láttam, hogy Ő mennyivel jobban érzi magát. Egy egyszerű véletlennek köszönhetem - Dr. Tóth Csaba tartott előadást Érden, ahova Herceghalomból igazán csak autóval könnyű eljutni, és ha már elvittem kedves feleségemet, beültem én is az előadásra - életem, életminőségem javulását. A lényeg, hogy az előadás hatására végre kezembe vettem Dr. Szendi Gábor könyveit, és elolvastam őket. Nem volt könnyű olvasmány, de megérte. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem is a paleósok között a helyem, hiszen veszteni valóm nincs, a napi reggeli hét, esti hat bogyó szedése semmit nem javít, csak szinten tartja az általános rossz közérzetemet.
2012 július elsejétől paleózom. Az első napokban vártam a csodát, nem jött, viszont ahogy az idő telt, furcsa módon kezdtek a fájdalmak csökkenni, és közérzetem egyre jobb lett. Az azóta eltelt megközelítőleg hat hónap hatása a következő:
Ízületi fájdalmaim szinte teljesen megszűntek, néha azért gyors időjárás-változásnál kisebb nyilallásaim vannak, de hát elmúltam 59-éves! Viszont ahhoz képest, hogy a Totyi kutyám labdáját a paleo előtti időszakban 6-8 méternél távolabbra nem tudtam dobni, most meg, amikor nem figyeltem lazán áthajítottam a szomszédba erőlködés nélkül, az azért nem semmi. Csak a változás érzékelésére, 32 méter hosszú a telek ahol lakom.
2012 július eleje óta egyetlen egyszer kellett az inhalátoromat használni, egy nyári zápor után, amikor a teljesen egészséges környezetem is nehezen szedte a levegőt. Azóta elfeledve.
A 12 évig szedett koleszterincsökkentő, szívritmus szabályzó, egyéb ezzel összefüggő gyógyszereimet elhagytam, egyedül a stent elzáródást-gátlót szedem.
Vérnyomásom a 160-165/90-95/85-87 értékekről a 125-130/70-75/60-65 - re normalizálódott.
Mellékhatásként az előzőleg 82-85 kilogrammos testsúlyom 67 kilogramm, és lassan megy lefelé a fiatalkori 62-63 kilogramm felé. / Tervem az Okinava szindróma! /
Én a fizikai állapotomat sokkal jobbnak érzem, persze ez szubjektív, a környezetem tudna igazán ezzel kapcsolatban információt adni.
Végre terveim lehetnek a jövőre nézve, és végre remény van bennem, hogy megérem a 16 éves fiam családalapítását, esetleg unokát.

üdv: József

Három évvel ezelőtt, több klinika, illetve kórház egyértelműen közölte velem, a szervezet önmagát mérgezi, a máj olyan mértékben károsodott, hogy hamarosan májcserére lesz szükségem. Sok év telt el, mire kiderült a rejtett ételallergiám /tejtermékek, gabonafélék, tojássárgája/ a szójától és a birkahústól fogyasztásukat követő napon el is ájultam.

A légzésallergia már asztmatikus tünetekkel járt. Különböző gyógyszereket, illetve pipákat kellett alkalmazni. Rövid időn belül ezekre is allergiás lettem.

Ha jött egy influenza, akkor az antibiotikumnak is allergén hatása lett. /hányás, hasmenés, ájulás/

Közben agyérszűkületet állapítottak meg. Hét évig jártam infúziós kezelésre.

Már nem tudtam dolgozni. Az otthonlétet viszont nem nekem találták ki. A négy fal között még rosszabb állapotba kerültem mentálisan.

A lábszárak belső visszérgyulladásánál derült fény, többféle gyógyszerre is allergia alakult ki.

Húsz év óta több féle diétát próbáltam ki az emésztési zavarok miatt, kisebb-nagyobb sikerrel. A hasam már tíz kilós dinnye nagyságúra nőtt.

A természetgyógyászat különböző módszereit is gyakoroltam. Javultam, ám nem gyógyultam meg. Folyamatosan kerestem a gyógyulásomra a lehetőségeket.

Megismertem a lúgosítási gyógymódot. Itt a vérvételből a felszínre került a nehézfém, az emésztés nélküli fehérjék a véráramban és a nagymértékű méreganyag. A lúgosító diétától javultam, ám nem gyógyultam meg, még mindig akadtak ismeretlen problémák. Hús nélkül borzalmas éhséget éreztem, hiába ettem a sok zöldséget. Egyébként a bulimia már korábban kialakult, így azzal is küzdöttem.

Körülbelül két évvel ezelőtt egy tv műsort láttam a paleolit diétáról. Eldöntöttem: nekem nincs mit veszítenem, mivel rohamosan fogy az időm a májcseréhez, azonnal el kell kezdenem. A könyvesboltban megvettem a róla szóló könyvet.

Akkor még csak egy jelent meg. Azonnal e szerint étkeztem. Két nap múlva már éreztem a hatását. Egy hét elteltével a hasam kezdett kisebbedni. Az agresszív rosszullétek, fájdalmak, bélbevérzések enyhültek. Egy hónap múlva éreztem a fizikai állapotom erősödését. Az alvásom kezdett rendeződni. /Tizenegy éve nem aludtam egy éjszakát sem végig./

Három hónap múlva sikerült elhelyezkedni, volt munkám.

Két év telt el, amióta elkezdtem az életmódom megváltoztatását. Fokozatosan eltűntek azok a betegségeim is mint: ízületi gyulladás, ingadozó vérnyomás, rekeszizom sérv, depresszió, szárazbőr panaszok, belső visszérgyulladás, kettős látás, egyensúly zavarok, memória zavar, cukorbetegség, koncentrációs képesség, beszédzavar, agyérszűkület /MRI vizsgálat kimutatta, nincs szükség a kezelésre/. A májfunkciót rendszeresen ellenőrzik, itt sincs kóros elváltozás.

Húsz kilógrammot fogytam a napi ötszöri étkezés mellett.

Tizenkilenc évvel ezelőtt amnéziás állapotba kerültem. Sok mindent újra kellett tanulnom. A számítógép kezelése azonban nem sikerült. Három hónappal ezelőtt a gép elé ültem és fokozatosan beugranak dolgok, már használom a gépet.

Amióta megtapasztaltam a gyógyító hatását ennek az étkezési módszernek, több beteg ismerősömnek ajánlottam. Kedvező információk érkeztek vissza.

Hálásan köszönöm Szendi Gábornak ezt a lehetőséget. Neki köszönhetem, hogy nem kerültem "kés alá"!

Szó szerint másképpen látom a világot, amióta meggyógyultam.

Tisztelt Szendi Úr!

Szeretném megosztani Önnel és az érdeklődőkkel én is a történetem. Készülök már egy ideje megírni, hisz szeretném, ha tudná, hogy milyen nagy hálával és szeretettel gondolok Önre azért, mert megváltoztatta az életemet a paleós munkásságával! Nem kis feladat összefoglalni az elmúlt 12 év eseményeit és küzdelmeit, igyekszem összesűríteni.

38 évesen egy nyári napon úgy ébredtem, hogy képtelen voltam a jobb térdemre állni. Iszonyúan fájt és szinte csuklott össze. Akkor még az orvosok is huzatra, vagy valami múlékony problémára gondoltak. Ősszel megismétlődött a csuklómban, majd szépen terjedt az egész testemben. Több reumatológus, immunológus felkeresése után a diagnózis biztossá vált: Rheumatoid arthritis, egy gyógyíthatatlannak nevezett autoimmun betegség, amely ráadásul az én esetemben nagyon aktívnak bizonyult. Volt aki 2 évet jósolt és eljuthatok a teljes mozgásképtelenségig. Ebbe nem tudtam és nem is akartam belenyugodni, és elkezdődött a csatám ezzel az aljas, orvul támadó kórral. Sokszor reggel még vidáman mentem dolgozni, este pedig már értem kellett jönni, mert alig tudtam menni. Nekem kivételesen többnyire inkább délutánra, éjszakára lobbant be valamim, eltérően a szokásos reggeli merevségtől, duzzanatoktól, bár ilyen is volt szép számmal, de a keményebb, fájdalom inkább délután kezdődött. Soha nem tudhattam előre, mikor és hol támad bennem.

Iszonyú , szinte elviselhetetlen fájdalmaim voltak, bokában, térdben, csípőben, vállban könyökben és a kezeimben. Nem részletezem, de pokoli kínokat éltem át. Hol felváltva, hol szinte egyszerre gyulladtak be az ízületek. A felírt gyulladáscsökkentők ideig-óráig használtak, egyre erősebbeket kaptam, majd jött a szteroid. Közben társult hozzám egy jó kis vastagbélgyulladás, iszonyú görcsös hasmenéseim voltak, állandó puffadás kíséretében. Akkor néztek gluténérzékenységet is vérből, ami teljesen negatív lett. A testem különösen a hátam és a mellkasom tele volt kisebb-nagyobb gennyes pattanásokkal, a szám aftákkal. A gyógyszerek ellenére az állapotom romlott, ízületi fájdalmas csomók alakultak ki, a kezeim szinte állandóan gyulladtak voltak, majd torzulásnak indultak. Örökösen fáradt, kimerült voltam, a pulzusom 100-110 körül a tomboló gyulladástól .Egyedül a szteroid, ami segített, de hogy azt csökkentsük elkezdődött előbb a bázisterápiák, majd az immunszupresszánsok sora, ami magát az immunrendszert blokkolja, mert a gyengébb immunrendszer mérsékeltebben támadja önmagát is. Ennek az a szépséghibája, hogy a védekezőrendszer is gyengül, így már nem csupán a reumatológiának, gasztrológiának és bőrgyógyászatnak voltam rendszeres látogatója, hanem az ügyeletnek is, hisz szinte minden "nyavalyát" elkaptam. Magától a gyógyszerektől volt, hogy iszonyatosan leromlottak a májfunkció értékeim, volt, amelyektől csomókban és foltokban hullott a hajam, s volt olyan, amivel szintén az ügyeleten kötöttem ki, mert a testem tele lett kiütéssel, az ügyeletes doki szerint gyógyszermérgezés. Szerintem kilóra is rengeteg lett volna, ami gyógyszert beszedettek velem, én, aki nagy gyógyszerellenző voltam, hamar megtanultam, hogy van az a fájdalom, amikor bármit megtenne az ember csak azért, hogy csökkenjen, és ettem őket, mert azt mondták, ez a gyógyulás kulcsa.

Közben a betegség tombolt bennem tovább, már az izmokat is támadta, illetve a belső szerveket, tüdőfibrózisom is lett. Ez orvosilag szintén gyógyíthatatlannak tartott betegség, rendszeresen kellett járnom most már a pulmonológiára is. Támadta a nyelőcsőben lévő izmokat is, így volt, hogy a nyelés is nagyon fájdalmas volt számomra. Kiderült, hogy jó kis GERD is kialakult nálam, állandó jelleggel kínzott a savas érzés a torkomban, égett a gyomrom . Allergiás lettem szinte mindenre, kialakult az örökös szem-és szájszárazság is, szívproblémák is kialakultak. Közben elkerültem egy központi centrumba ahol különböző kemény gyógyszerkombinációk után elkezdték nálam a biológiai terápiát, ami szintén az immunrendszer blokkolására hivatott. Több fajta kipróbálása után eljutottunk odáig, ami tényleg mérsékelte a fájdalmakat és sikerült élhetőbb életet élnem természetesen a kötelező gyógyszerrel és minimális szteroiddal társítva. Mivel iszonyatosan fájt már a gerincem is, sokszor úgy éreztem nem tudom megtartani, a CT vizsgálat eredménye alapján 2 csigolyám összeroppanását is diagnosztizálták. Valószínű lokális szteroid következmény.

. A hagyományos orvoslás mellett állandóan kerestem a kiutat a megoldást, így számos "csodaszert" és természetgyógyászati dolgot kipróbáltam, végigcsináltam. Az egyik orvos javaslatára teljes vegetáriánus koszton éltem, most már tudom, miért voltak mégis iszonyú fájdalmaim, hogy szinte a falat vakartam tőle, 2 év eredménytelenség után visszaálltam a hagyományos táplálkozásra. Jó magam szerencsére elég pozitív beállítottságú vagyok, így sikerült végig dolgoznom , igaz hajnalban keltem, hogy mire indulnom kellett, hassanak a gyógyszerek, illetve bejáródjanak az ízületek, s éveken keresztül a szabadságaim a rosszabb állapotaimmal , illetve az orvosi ajtók előtti várakozással teltek el. Hálás vagyok a férjemnek és a lányomnak, ennek a kis csodának, aki még a kezdetekben gyerek volt, de mindig mellettem álltak lelkileg, segítettek öltözködni, vagy épp felvágni a tányéromon lévő ételt, ha arra képtelen voltam, vagy fürdeni, mikor mi kellett. Ők adtak erőt a folytatáshoz, a további küzdéshez.
A biológiai terápiával csökkentek ugyan a fájdalmaim, de elkezdődött az éjszakánként ismétlődő pánikroham, így onnantól a pszichiátria vendégévé is váltam, bár az antidepresszánst már nem voltam hajlandó beszedni. Újabb másfajta kiütéseim is előjöttek, a bőröm szinte mindenütt libabőrös durvaságúra váltott, a szemeim és a szám tovább száradtak, a hajam erősen hullott, az egyik vesém sorvadásnak indult, így felmerült újabb autoimmun betegségek gyanúja. A döntő lökést egy szép tavaszi nap adta, ami után a kezeim tele lettek égő, vörös és viszkető kiütésekkel, melyek nem akartak múlni. A bőrgyógyász fényérzékenységnek diagnosztizálta,valószínűen a biológiai terápia mellékhatása, de ha kialakult, szintén gyógyíthatatlan, s a kezelése az, hogy kerülje az ember a fényt. Ekkor már hallottam a paleolit étkezésről, és mint utolsó szalmaszálba kapaszkodtam bele.

2011. április 15 volt az a nap, mikor radikálisan átálltam. 3 hónapot adtam magamnak, hogy kiderítsem az én esetemben mi az, ami beválik belőle. Nehéz volt eleinte száműzni a gondolataimban állandóan ott keringő túrós buktákat, mákos réteseket, sütiket, csokikat, sőt az egész addigi életem megszokott főzési és étkezési gyakorlatát. Az egész környezetem, a szűkebb családomon kívül mindenki ellenezte az elhatározásomat az orvosok, de még az ismerősök is felelőtlennek, naivnak tartottak, mondván a gabona és a tej fontos és kell, ha elhagyom akkor játszom az egészségemmel ! Én azonban kitartó és megingathatatlan maradtam, hisz már nem volt veszteni valóm, nem volt mivel "játszanom", szinte egy egészséges porcikám nem volt már. Először talán a savas érzés szűnt meg, majd észrevettem, hogy elfelejtek cseppenteni a szemembe, amit előtte 2 óránként szükséges volt, mert szinte karcolt annyira kiszáradt. Egyre könnyebbé és mozgékonyabbá váltak az ízületeim, fokozatosan csökkentve kezdtem elhagyni a gyógyszereket. Szépen rendbe jött a bőröm, elfeledkeztem az allergiáról, mert egyszerűen nem jelentkezett, megszűntek az éjszakai pánikrohamok. Legtovább talán a puffadás tartott ki, de pár hónap alatt az is rendeződött. 2011. május 30-án bevettem az utolsó negyed gyógyszert, azóta csak vitaminokat eszem. Júliusban már napoztam minden különösebb kiütés nélkül. Tavaly, már javában paleós voltam, mikor készült immunlabor SLE-re és Sjögren-re, szerencsére nem igazolódott vissza, de biztos vagyok benne, ha nem kezdem el a paleót, most ők is "kísérnének". Legutóbbi kontroll eredményeim szinte tökéletesek, a legfontosabb nálunk RA-soknál a DAS 28 immunérték , ami a betegség aktivitását jelzi és 5,1 fölött már súlyosnak számít. Nekem rendszeresen 6 fölötti értékeim voltak. Az idén: 1,37! A reumafaktorom ami általában 15-ig a normál tartományban van, nálam sokszor volt 300 fölött, de mértek 560-at is. Most 13,1! Jelenleg 50 éves vagyok, rendszeresen tornázom, remekül érzem magam, s bónuszként 68-69 kg-ról 54 kg a súlyom.

Természetesen a magamnak adott 3 hónapból a paleolit ténylegesen életmóddá nőtte ki magát. Nagyon hálás vagyok Önnek, hogy ismeretlenül is többet tett értem, mint maga az egész nyugati orvoslás! Kívánok a munkájához további sok sikert és kitartást a magánéletéhez pedig sok boldogságot!
Itt szeretném megköszönni annak az Evicke nick nevű hölgynek is, aki ugyan kemény ellenállásba ütközött az egyik fórumon, mikor ajánlotta sorstársaimnak ezt az életmódot, én azonban ő révén kezdtem kutatni és érdeklődni a paleo után! Evicke neked is hálásan köszönöm!
Sok szeretettel és hálával: T

Próbálom nem nagyon hosszúra nyújtani levelem,de olyan nehéz, amikor az életem 180 fokos fordulatot vett.

ELŐZMÉNYEK

A több éve tartó sikertelen babapróbálkozás kapcsán jutottam el az inzulinrezisztencia (IR) vizsgálatig idén januárban 31 és fél évesen.

Persze nem orvos szájából hallottam először ezt a szót, egy ismerősöm mondta nézessem meg mert most elég sokan a környezetében IR-ben szenvednek, hátha nálam is ez a gond.

Az endokrinológus doktornő eléggé elcsodálkozott miért is ragaszkodom a vizsgálathoz, ha semmilyen tünetem nincs, de azon még jobban, amikor kijött az eredmény súlyos IR-em van. Akkor még nem tudtam, hogy az apránként, de biztosan felszedett kilóim, az esténként rám törő farkaséhségem, az állandó, borzalmas, felpuffadt, hasfájásos közérzetem, jele volt mindennek. Amennyit képes voltam magamba tömni nem 68 kg-nak kellett volna lennem hanem legalább 88-nak, az csak az adottságomnak köszönhetem, hogy nem híztam el jobban a 170 cm-es magasságomhoz.

Megkaptam a szokásos 160 g-os szénhidrát diétát, gyógyszert és rendszeres testmozgás hármasát.

Ja és persze azt is mondta a doktornő, hogy egyek lassan elszívódó szénhidrátokat, főleg sok teljes kiőrlésű kenyeret

Előszedtem egy SZH-táblázatot és szépen elkezdtem a méricskélést, az éhezést és nagyon szomorú voltam.

Egy hétig ment ez így, amikor azt mondtam, ebből elég ez így nem élet, az evés nem matematika

ez nagyon nincs így rendben, biztos van más megoldás is.

PALEOLIT ÉLETMÓD

így elkezdtem utána olvasni a neten hasonló problémájú lányok tapasztalatait, míg el nem jutottam Szendi Gábor oldalára.

Az a vasárnap délután azóta aranybetűkkel van beírva az emlékezetembe.

Mindenféle túlzás nélkül írom katarzisként éltem meg, hogy egy újfajta tudás és szemlélet került a birtokomba.

Emlékszem ahogy dobogott a szívem, remegett a gyomrom és kezem, ölemben a laptop és én csak falom a sorokat, tudtam valami nagyon fontos sorsdöntő pillanat ez a számomra, komolyan még sírtam is annyira a hatása alá kerültem,( az öröm és bánat könnyei - bánat, mert tudtam nagyon sok változtatást kell meghoznom és nem lesz könnyű, valami véget ért; és öröm, mert tudtam van kiút, egyszerű és kristálytiszta!) egyszerűen összeállt a kép, egy szemernyi kétség sem volt bennem, azt éreztem VÉGRE megtudtam azt, amitől értelmet nyert az egész, a betegségem, az életem, a közérzetem, minden.

Másnap a konyhából mindent eltávolítottam, ami nem illett a képbe. (persze utána rögtön átrágtam magam az összes Szendi könyvön, ami csak még jobban megerősített)

Az első két hónap volt a legnehezebb, a testem már rég jelezte, hogy köszöni szépen jobban van mint valaha, de az agy nem adja egykönnyen magát, sok este sírtam magam álomba,miközben régi kedvenc ételek képei, illatai, ízei jöttek felém. Meg kellett gyászolni, el kellett engedni a régi életem és örülni a sok ismeretlen csodás íznek.

(persze a rendszeres sportot is beiktattam az életmódváltásba)

JAVULÁSOK, LELETEIM

Már az első hónapban nem kellett bevennem gyógyszert a menstruációs görcseimhez, ez azóta szinte a nullára csökkent, elmúltak a pattanásaim, az éhségrohamaim - két falat között érzem, ha jól laktam, kajálások után nem tör rám a kivédhetetlen álmosság, könnyen mozdulok, jövök megyek, sokkal fittebb vagyok. A wc-t naponta látogatom (nem hetente vagy még ritkábban, még visszagondolni is rossz), nem vagyok felpuffadva, azt érzem annyira könnyű minden és áramlik bennem a jó közérzet.

Eltelt 8 hónap fogytam 14 kg-ot egy perc éhezés nélkül. Persze sokan megvannak rémülve hogy mindjárt elfogyok és túl sovány vagyok, pedig csak a szemük szokott el attól, hogy valójában így nézek ki. Aggódnak, hogy biztos valamilyen tápanyagban hiányt szenvedek, meg hogy mindenből enni kell csak mértékkel............ persze ha azt mondanám, az orvos írta elő, nem kérdőjeleznék meg csak sajnálnának, de így komplett idiótának néznek. Megtanultam nem foglalkozni velük, aki meghallja amit mondani akarok a nagyvilágnak, azok úgyis körém gyűlnek.

Ami a legnagyobb eredmény az IR kontroll vizsgálatom. Van egy HOMA index, ami az inzulinrezisztencia mértékét mutatja, aminek normális esetben 1 alatt kell lennie, nekem januárban ez volt 4,158 most pedig 1,7!!!!!!!!!! 8 hónap paleo 80% javulás és ez csak jobb lesz, szépen visszatér a teljes egészség, a hab a tortán az lesz, ha megérkezik a várva várt baba is :) ki tudja, lehet már valahol itt bújkál ő is...

Köszönöm, hogy megírhattam ezeket, másoknak is biztatást adva, hogy bátran vágjanak bele nincs mit veszteniük. Vagyis de, nagyon sokat lehet veszíteni ha nem figyelünk a jelzésekre. Az egészség maga az élet!

Még egyszer szeretném őszinte és mély hálámat kifejezni Szendi Gábornak, hogy volt ereje szembe úszni az árral és kitartása végül célba ért, az igazság utat tör magának! Köszönöm, hogy a tudás az enyém is lehetett és most olyan az életem, a közérzetem, amiről azt hittem sose lehet az enyém.

Tisztelt Uram!

Először is szeretném megköszönni az állhatatos munkáját és tevékenységét a paleolit táplálkozással kapcsolatban. Ön egy szemléletváltást hozott létre a magyar nyelvű szakirodalomban, amelynek személy szerint én nagyon sokat köszönhetek.

Magamról: szakorvos vagyok (mindegy milyen területen, sőt PhD is), aki sikeres voltam (vagyok) a pályán, sportban és a magánéletben is. Ennek ellenére (vagy a maximalizmusom miatt?) számos furcsa problémám jelentkezett az elmúlt 10 évben (emésztési zavarok, alvászavar, térdfájdalom, kiütések), majd az elmúlt 3 évben volt 2 depressziós epizódom is. Persze voltak kiváltó élethelyzetek, de a 2-nál nem tudtam elfogadni, hogy életem végéig tartó gyógyszerkezelésben akarnak részesíteni (egyébként nagyon jó szakembernek tartom a pszichiátert, akihez járok) és belebújtam magam a szakirodalomba (azt mondanom sem kell, hogy a kognitív terápiától égnek állt a hajam, hisz én is szembe tudok nézni a tényekkel és a környezetem is segítő, sőt a család tele van orvosokkal). Így találtam meg a glutént, aztán rájöttem, hogy ennek már magyar irodalma is létezik. Azért írom le a történetem, mert talán így hitelesebb és másnak is reményt adhat. Nem hazudok, a gluténmentes diéta elkezdése után 5 nappal helyreállt az alvásom és 7 nappal megváltozott a világ. A térdpanaszaim 10 nap múlva kezdtek el csökkenni. A székletem még zsíros és a kiütések sem múltak el - de most már nagyon bizakodom. Közben levetettem az ételallergia teszteket: glutén (rozs), kazein és tojásfehérje érzékeny vagyok (+++). Bár macerás, de fantasztikus azzal a tudattal élni, hogy mégsem "lelki" dolgok okozták és visszakaptam az életemet. Ebben nagy szerepe van Önnek is, amiért hálás vagyok. Természetesen elolvastam jó pár könyvét és a Gastroyal menüjét is használni fogom.
Üdv: M

Kedves Gábor!

Elnézést, ha túl személyesnek veszi a megszólítást, de szinte az összes könyvének elolvasása után már kedves ismerősként gondolok Önre.

Mielőtt belevágok a történetembe szeretném megköszönni, hogy felnyitotta a szememet és megosztja az emberekkel azt a rengeteg eltitkolt információt. Én is abban a tudatban éltem, hogy egészségesen táplálkozom. Kerültem a gonosz állati zsírokat, szorgalmasan ettem a joghurtot müzlivel, módjával fogyasztottam hús-féléket, faltam a főzelékeket.

Mióta az eszemet tudom, szorulásos voltam, főleg gyerekkoromban. Felnőttként sokat segített, hogy rászoktam a reggeli tejeskávé ivásra és ez nagyjából orvosolta a problémát. Komolyabb betegségeim nem voltak egészen 16 éves koromig, amikor is női ököl méretű petefészek cisztával diagnosztizáltak. Azonnal műteni kellett, a petefészek 2/3 részének eltávolításával. Ezután a nőgyógyász rögtön ráállított a fogamzásgátló tablettára, amit 14 évig, kisebb megszakításokkal szedtem. Amikor próbáltam abbahagyni a szedését, szinte 1-2 hónapon belül újra jelentkeztek a ciszták.

Sosem voltam túlsúlyos, kifejezetten vékony csontozatú, filigrán alkat vagyok, rossz arányokkal. Fenék-comb táján csúnya narancsbőrős voltam, felül viszont kimondottan sovány.
18 évesen kezdődő gyomorfekélyem volt, azt mondták a stressztől. Szerencsére hamar elmúlt, Zantac-ot kaptam. Továbbra is kényes volt a gyomrom. Sokszor fájt a fejem, hányingerem volt, puffadtam és nagyon nem bírtam az éhséget.

Mindezek mellett kb. 20 éves koromtól folyamatosan visszatérő Candida fertőzéssel szenvedtem. Az elején csak évente 1x, aztán 2x jelentkezett. A nőgyógyász adta a kúpokat meg néha Kliont és közölte, hogy " Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen az immunrendszerem". 2009 nyarán HPV 16-tal diagnosztizáltak. Szerencsére jártam szűrésre rendszeresen, így nem lett nagyobb baj. 2010 januárjában műtöttek, addigra már CIN 3 lett a szövettan eredménye szerint.
A műtét után abbahagytam a fogamzásgátlót és örültem, mert rögtön beállt a ciklusom, éreztem a peteérésem. A műtét után 3 havonta rendszeresen visszatért a Candida. Természetgyógyász annyit elért, hogy 5 hónapig nem volt fertőzésem, de aztán amint abbahagytam a Candida-diétát jött vissza. Elég volt egy pohár bort innom, hogy kiújuljon. Ráadásul lefogytam 50 kg-ra, ami a közel 170 cm-es magassághoz tényleg kevés.

2012 januárjában végül egy rutin labor alkalmával kiderült, hogy 3,14 a TSH-m. Hasimoto-thyreoditisszel diagnosztizáltak és rögtön kaptam hormonpótlást. Persze az orvos csak annyit mondott, hogy "nem tudni, mitől van és gyógyíthatatlan".
A neten való keresgélés során találtam rá a Paleolit táplálkozás és a civilizációs betegségek könyvre. Annak hatására álltam rá a gluténmentes táplálkozásra februártól. Labor nem mutatott ki gluténérzékenységet és a jellemző géneket sem hordozom. Nyár óta már próbálom a paleót betartani és egyedül a tejtermékkel bűnözök, de ha kicsit többet eszem érzem, hogy kapar tőle a torkom meg puffadok.

A súlyom beállt 51-2 kg-ra, pedig hihetetlen étvágyam van. A pajzsmirigy hormon beállítás lassan megy, volt már 0,03 és 11 is. Ennek ellenére semmi komolyabb tünetét nem érzem.

A lényeg, hogy a Candidám teljesen elmúlt, szorulásom, hasi panaszaim megszűntek, korábbi heti-2 heti fejfájásom nem jelentkezik, narancsbőröm sokat javult, 2 ruhaméretet fogytam fenék-comb tájékáról. 3 hónapja rendszeres a menstruációm, de peteérésem továbbra sincs. TSH-m folyamatosan javul, pedig csak 25-50 mcg hormont szedek és az ultrahang is csak minimális sejtpusztulást mutat.

Köszönöm, hogy továbbra is informál a legújabb kutatásokról és kitartást a munkájához!
Orsi

Létezik egy közhely, de valójában igaz: egy nő két dologra képes, hogy legyen és egy adott helyzetben mindent megtesz, hogy ne legyen gyermeke. Azoktól a nőktől, akiknek sosem okozott problémát a teherbeesés gyakran hallottam, ha a téma szóba került, hogy ne görcsölj rá, engedd el magadat és majd meglátod sikerülni fog. Valóban létezik a pszichés meddőség, erről szól Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése (Jaffa Kiadó, 2009.) című könyvének egy fejezete, hiszen ezt a témát boncolgatja. Hozzáteszem, hogy ezt a könyvet egy olyan barátnőm ajánlotta, aki mind a két terhességnél azonnal megfogant. Ezúton is köszönöm, hogy elvezetett Szendi Gáborhoz. Tehát a könyv elolvasása kapcsán jutottam el hozzá, illetve ahhoz az új szemlélethez és táplálkozásformához, amelyet paleolitnak neveznek. Gyorsan megértettem, hogy a váltás nem egy adott időszakra, hanem egy életre szól!

Amikor belevágtam az új táplálkozási formába egy fontos cél lebegett a szemem előtt, gyereket szeretnék, és ezért mindenre képes vagyok. Ekkor már, 2011 szeptember elején a 39. életévemhez közeledtem és minden akadályozó tényezőn túl voltam, ami a 30-as éveimben eddig késleltette a gyermekáldást. Akkor jött, mint derült égből a villámcsapás, hiszen kiderült Hashimoto-thyreoditisem van, amely autoimmun pajzsmirigygyulladás negatívan befolyásolja a sikeres teherbeesést. A TSH érték ekkor már kis mértékben emelkedett, a nőgyógyászom és endokrinológusom számára magas volt (2,57 mIU/l) a teherbeeséshez, de még teljesen a labor által megadott értéktartományon belül. Az Anti-TPO értékem viszont 34- szerese volt a megengedettnek. Az ultrahang vizsgálat azt mutatta, hogy szerencsére csak a pajzsmirigy alsó lebenyei gyulladtak, van remény a gyulladásos folyamat visszafordítására. Szerencsém volt kiváló szakemberhez kerültem és megértettem, hogy fontos a gyógyszeres kezelés a tyroxin pótlás megkezdése. Az endokrinológia kivizsgálást immunológiai követte, ahol a gluténérzékenység mellett egy autoimmun gastritis megbetegedési folyamatra is fény derült. Hozzáteszem korábban, mindennemű gyógyszer, sőt hormonkészítmény szedését elutasítottam, de most ezt a kompromisszumot a cél érdekében vállaltam. Endokrinológusom a szelén szedésére hívta fel a figyelmemet, amely a gyulladásfaktort csökkenti. Sikerült egy olyan nőgyógyásszal is kapcsolatba kerülnöm, aki a hormonegyensúly-terápiát hangsúlyozta, vagyis kódolható volt, hogy ösztrogén dominancia lépett fel a pajzsmirigy-gyulladás következtében. A progeszteron természetes pótlását és a D3 vitamin nagyobb dózisban való szedését, illetve krém állagban való bejuttatását tanácsolta. Így elindultam ezen az úton, melyet a glutén, laktóz-és cukormentes étrenddel, vagyis a paleolit táplálkozással egészítettem ki. Valójában a paleo szemlélet ennél sokkal több, hiszen nem engedi a pl. rizs és a hüvelyesek fogyasztását, melyek a pl. vegetáriánus étrend fontos alapanyagai a növényi fehérjebevitel miatt. Közben Szendi Gáborral személyes kapcsolatba kerültem, beszélgetéseink során folyamatosan tájékoztattam fokozatos gyógyulásomról. Ő is felhívta figyelmemet a szelén, a D3 vitamin fokozott bevitelére. Három havonta ellenőrizték a TSH és Anti-Tpo értéket és látható volt, hogy szépen javulok. Az Anti-Tpo kb. 9-10 hónap alatt 1206 U/mL értékről 213 U/mL értékre csökkent, vagyis a megengedettől eltérő 34-szeres érték hatszorosra csökkent.

2012 tavasszal úgy döntöttem, hogy nőgyógyász-reprodukciós szakember segítségét kérem, mert éreztem, hogy a kezelések és a paleolit táplálkozás következtében már csak nagyon kevés választ el attól, hogy Anya lehessek. A komplex gyógymód, a speciális étkezés segítségével álmom valóra vált. 40. születésnapomat boldog kismamaként ünnepelhettem, hiszen a legnagyobb ajándék most már a pocakomban lakozik!

Köszönöm mindenkinek, aki segített! Férjemnek, családomnak, orvosaimnak, természetgyógyászomnak, Szendi Gábornak külön hálás vagyok! A megkezdett utat a paleo táplálkozást és szemléletmódot terhességem alatt is folytatom és, ha a kislányom megszületett, az anyatejes táplálás után paleolit szemléletben fogom nevelni. Hiszen, ha minden jól megy kistestvért is szeretnénk és ehhez elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás betartása, amely segít abban, hogy a gyulladás soha többé ne lobbanjon fel.
Egy Boldog Kismama

Kedves Szendi Gábor!

Rengeteg sikersztorit olvastam az oldalon, ezen felbuzdulva osztom meg Önnel a sajátomat, amit Önnek köszönhetek, és a könyveinek! Na, meg ennek a honlapnak- és magamnak. :)
Kb. két éve iratkoztam fel a hírlevélre, de nem nagyon törődtem vele. Megkaptam, töröltem. Aztán kb. egy éve kaptam egy sikertörténetet egy PCOSZ-ből gyógyult nőről/től. Elolvastam. Nagyon megtetszett. De ekkor még mindig nem álltam át az étrendre, mondván, "nem normális", ha nem eszek kenyeret stb....
A férjem egyik rokona elkezdett így táplálkozni, és nagyon súlyos IBSZ-e teljesen tünetmentessé vált néhány hónap alatt, és kb 20 kg-t adott le. Ez is nagy hatással volt rám, és buzdított arra, hogy én is elkezdjem.

De kezdem ott a sztorimat, hogy 2011 szeptemberében műtöttek laparoszkópiás módszerrel, cisztám volt, 7 cm átmérővel....
Előtte egy évig próbálkoztunk a gyermekáldást összehozni, sikertelenül. Nagyon rendszertelen volt a menstruációm is, és eleve 17 évesen menstruáltam először... A doki fogamzásgátlót írt föl, mondván, ettől rendbe jövök. Szedtem is kb. 5-6 évig. Aztán abbahagytam, és ment tovább minden a régiben. Nem akartam mérgezni magam tovább, a doki jól meg is szidott, hogy "csak úgy abbahagytam"...
Az egyik, tri regol nevezetű f.gátlótól kóros hasmenésem volt. Nagyon durván! Az orvosok nem tudták kideríteni, mi bajom. Úgy döntöttem, abbahagyom, illetve ekkor még csak váltottam másikra. Kb egy évig szedtem, azt az évet nagyon megszenvedtem!! És lám, az abbahagyása elmúlt a kóros hasmenés. Nem tudom, melyik összetevő volt a ludas, de amikor megemlítettem a belgyógyásznak, hogy lehet-e a f.gátlótól, legyintett, és azt mondta, biztos nem az. Nekem valami azt súgta, ha abbahagyom, elmúlik. És úgy is lett. Mindig hallgatnom kell a belső megérzésre!

A gyógyszerszedést végleg kb két évvel ezelőtt hagytam abba. És akkor elkezdtünk próbálkozni. Sehogy nem jött össze. Rengeteget olvastam a témában, de semmi használhatót nem találtam. Beletörődtem, hogy talán nem fog sikerülni sosem. Édesanyám hasonló cipőben járt, ő 4 évet várt arra, hogy megfoganjak. Neki is nagyon rendszertelen volt a menstruációja.
Végül úgy döntöttem idén májusban, hogy kipróbálom a paleot. Teljesen leálltam a kenyérrel, gabonafélékkel, hüvelyesekkel. Elolvastam a "csirkés" könyvet, és átfordult minden az életemben. 2-3 hónapig mindent betartottam, mostanra viszont kicsit elfáradtam, és lejjebb adtam. Ma már csak 80%-ban tartom be, néha hihetetlen édességvágyam van. És alkoholt is fogyasztottam. Mostmár nem fogok egyáltalán egy jó darabig. :D

Eltűntek a szőrtüszőgyulladásaim, rendbe jött az emésztésem, és fogytam két hónap alatt kb 5 kg-t. És ami a legfontosabb, a mensesem beállt kb. 30 naposra. És nem fájt annyira, mint előtte! És ennyi elég volt ahhoz, hogy spontán teherbe essek, két hónap paleo!! Hihetetlen! Én nagyon hálás vagyok Önnek!

Igyekszem betartani minél több szabályt az étrendben, és amikor tehetem, gyalogolok. Most főleg nem eszem kenyeret, csak az extrudált, gluténmentes fajtából, és tejet, hüvelyeseket egyáltalán nem fogyasztok azóta sem. Minél kevesebb gyorsan lebomló szénhidrátot, cukrot, stb. Néha bűnözök krumplival, és tésztával...

De a lényeg, hogy nem tudom eléggé megköszönni, hogy eljuttatta hozzám a módszert! Igyekszem minél több embernek beszélni róla! :)

Most 26 éves vagyok, és babát várok! Ez az első terhességem, és nagyon remélem, minden rendben lesz! :)

Elnézést kérek a kissé zavaros fogalmazásért, kérem, nézze el nekem. Remélem, a lényeg átment. :)

Crohn betegségem története

Az első látványos tünetem 2009 nyarán kezdődött, amikor is véres, nyálkás lett a székletem. Mivel nem minden nap volt ilyen, nem rohantam a dokihoz, de kb. fél év után azt gondoltam, most már derüljön ki, bármi is ez. Utólag visszagondolva évek óta fájt alul két oldalt a hasam, de mindig azt hittem nőgyógyászati probléma (folyamatosan hüvelygyulladással kezeltek), de a nőgyógyász nem talált semmit ott, mindig csak azt mondta, igyak sokat.

Először aranyérvizsgálat, negatív, aztán jött a vastagbéltükrözés, ami megállapította, hogy Crohn beteg vagyok. A végbélnyílástól kb. 10 cm-re van egy kb. 10 cm-es szakasz, ami gyulladt. Kaptam rá kúpot, és ennyi.

25 évesen sokkolt a hír, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, úgy meg még inkább, hogy a doki semmit nem mondott a betegségről, én pedig akkor hallottam róla először életemben. Mit lehet ilyenkor tenni? Marad az internet, amivel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Olvastam fórumokat, Crohnnal kapcsolatos oldalakat, és legszívesebben azonnal eret vágtam volna magamon, mert ha ilyen jövő vár rám, akkor én azt köszönöm, de nem kérem.

Dokit váltottam, ajánlottak egy specialistát, aki nagyon kedves volt első találkozásnál, mindent elmondott nekem a betegségről, de a szebbik oldaláról nézve. Mivel a Xalazin végbélkúp nem bizonyult hatásosnak (vér, nyálka és hasfájás maradt) elindultam a lejtőn, és jöttek a keményebb gyógyszerek, szép sorban.

Xalazin tabletta, Budenofalk, Pentasa. Ezek sem értek semmit, aztán amikor már olyan rosszul voltam, hogy bár sosem ment a hasam szerencsére, de egy nap többször kellett mennem, mert annyi véres nyálka termelődött, és úgy korgott a hasam állandóan, hogy aludni sem tudtam, puffadt, fájt, fáradt és gyenge voltam.

Következett a szteroid injekció vénásan, 5 napon át. Azon kívül, hogy még gyengébb és fáradtabb lettem, semmi nem történt. Aztán Immurant akartak adni, de miután elolvastam a tájékoztatót, úgy döntöttem nem szedem be.

Ezekkel a dolgokkal párhuzamosan elkezdtem egy természetgyógyászhoz járni, aki életmódváltást javasolt a 1,5-2 éves akupunktúra mellé, és azt mondta előjöhet még a kezelés alatt, de sosem lesz már olyan rossz, mint azelőtt. Lett!

Egy hónapos méregtelenítő kúra (addig sem voltam kövér, de az egy hónap alatt 8 kg fogytam 177 centimhez 52 kg lettem)

Mindent betartottam, életmódváltás táplálkozásban (cukor-tejmentes étrend, teljeskiörlésű tönkölyliszt, köles, hajdina, zab, vöröslencse, házi joghurt stb.), megváltoztattam, eljártam, megvettem mindent, amit ajánlott, mégis egyszer csak olyan rosszul lettem újra, hogy csak csóválta a fejét, hogy ilyennel még nem találkozott.

Ismét magamra maradtam a betegséggel, de nem akartam elhinni, hogy nincs kiút, így mindent megpróbáltam.

Jött a Varga-féle gyógygomba, ami bármilyen hihetetlen is volt, 2 nap alatt minden bajom elmulasztotta, amit a szteroidnak sem sikerült, de sajnos csak fél évig tartott.

Aztán összehoztak egy fiúval, aki 6 éve gyógyszer nélkül tünetmentes, 200 embernek segített már, és mindenki javul. Én voltam az egyetlen, aki nem javult! Hittem neki, bíztam benne, mert ő nem akart semmit eladni, ingyen segített, semmilyen érdeke nem volt. Itt is mindent betartottam, volt, amikor 1 hétig csak és kizárólag banánt ettem, mert azt mondta az jó a nyálkára, itt már olyan szinten voltam 2011 őszétől 2012 tavaszáig, hogy nem ment a hasam, de mégis egész délelőtt a wc-n ültem, és sírtam a fájdalomtól. Rengeteg vér és nyálka napközben is, a hasam délutánra majd kipukkant, úgy néztem ki, mint aki terhes, 10 órákat aludtam, mégis nagyon gyenge és fáradt voltam állandóan, és a hasam is egész nap fájt. Ilyen rosszul még nem voltam…rettenetes volt.

A doki újra szteroidot akart, de én nem voltam hajlandó belemenni, akkor még dolgozni sem fogok tudni, úgy kiüt. Kaptam még Budenofalk végbélhabot.

CT-re küldött, ahol a helyzet ugyanaz volt, hihetetlen, de az a 10 cm okozta nekem ezeket a kínokat.

A fiú mindig csak azt mondta, ne legyek türelmetlen, és én majd szét durrantam az idegtől, hogy-hogy ne legyek türelmetlen, amikor mindenki javul, én meg nem, és ilyennel még senki nem találkozott, mint én???

Sokan azt mondják, lelki eredetű betegség… mit nekem, már irány a pszichológus, az még nem volt. Szerencsére gyorsabban haladtam az átlagnál 8 alkalomból meg is úsztam, mindenkinek ajánlom, tényleg jó volt, hogy magam még jobban megismerjem, de a Crohn-hoz szerintem köze nincs.

Közben rátaláltam a paleora a neten, amit kb. 3 hónapja csinálok és gyógyszer nélkül teljesen tünetmentes vagyok. Miután 2 év Budenofalk szedése után megkérdeztem a dokit:

Én: Meddig lehet szedni a Budenofalkot?
Ő: Bármeddig, de az a tapasztalat, hogy 1 év után nem használ már.

És még ezek után se mondta, hogy hagyjam abba, milyen kis kedves! Ugye?

Úgyhogy önhatalmúlag úgy döntöttem, befejeztem a gyógyszereket, a dokikhoz is másképp viszonyulok!

Nagyon jól érzem magam, sokkal kevesebbet alszom, mégsem vagyok fáradt, nem korog, nem fáj, nem puffad a hasam, nincs vér, se nyálka, és a kedvem is nagyon jó, egyszóval teljesen EGÉSZSÉGESNEK érzem magam!! Persze, biztos gyógyulást akkor mernék mondani, ha eltelnek évek így, de most tényleg azt érzem, hogy nagyon jó úton járok.

Megvettem az összes paleo könyvet, és engem teljesen meggyőzött.

De amit a saját bőrömön tapasztalok, semmihez sem fogható.

Ha én képes voltam változtatni, aki rengeteg cukrot evett, fehér kenyeret, krumplit, kólát… mindent imádtam, ami a legegészségtelenebb fajtából való, mindenkinek sikerül majd.

Mindig úgy éreztem, hogy valamire meg akar tanítani az élet ezzel a betegséggel, és időt, pénzt nem kímélve kerestem és kerestem…

Most úgy érzem hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a betegséget osztotta nekem és bármilyen keserves is volt az út, sokat tanultam belőle.

Szeretném, ha minél több emberhez eljutna a paleo életmód anélkül, hogy ilyen utakat kelljen végig járniuk!

Ági

Kora ifjúságom óta egy háromfejű sárkánnyal küzdök (és ma már tudom, hogy a különféle területeken tapasztalt tüneteim összefüggtek, illetve összefüggnek): a fogaimmal, a hajhullásommal meg a nőgyógyászati panaszaimmal.

Ami a sárkány első fejét illeti, miközben ugyanúgy ápoltam a fogaimat, mint két nővérem, nekem állandóan problémáim voltak a fogaimmal és az ínyemmel. A mélypont - az volt, amikor ínysorvadás miatt állkapocs-csontpótlásra szorultam. Azóta azonban nagy mennyiségű 1000 mg-os C-vitaminnal és koenzim-Q10-zel sikerült stabilizálni a helyzetet.

A sárkány második fejével sehogyan sem boldogulok. Itt a diagnózis sajnos korán meglett: férfias típusú kopaszodás, de egyik bőrgyógyász sem tudta megállítani (sem visszafordítani) a folyamatot. Kipróbáltam sok mindent, amit a pénztárcám engedett (a Szendi Gábor könyveiben található ajánlások közül is pl. a fűrészpálmát), de sajnos semmi sem segített, talán azért, mert a tesztoszteron szintemmel nincs gond.

A sárkány harmadik feje viszont nem is olyan nagyon váratlanul porba hullt. De hadd kezdjem az elején: már a kezdet kezdetétől problémáim voltak a menstruációmmal: vagy nagyon fájt, vagy nagyon erős volt. Emellett rendszertelenül jelentkezett, de ez volt számomra a kisebbik probléma, mert ennek voltaképpen örültem, hiszen akkor nem kellett átélnem a fájdalmat, sem az erős vérzést. De azért voltak kísérleteim e problémák megszüntetésére. Két alkalommal például fél éves gyógyszeres kezelést kaptam. A gyógyszer szabályos, 28 napos ciklusokat eredményezett, és ebből kellett volna megtanulnia a testemnek, hogy hogyan is működjön. De nem volt jó tanuló, amint abbahagytam a gyógyszerek szedését, minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az évek múltak, én azonban nem jutottam el a diagnózisig. Végül is feladtam, és az akkori háziorvosom tanácsára fogamzásgátlót kezdtem el szedni, hogy megszabaduljak a tüneteimtől.

29 éves voltam, amikor eldöntöttük a férjemmel, hogy gyermeket vállalunk. Ekkor abbahagytam a fogamzásgátlót. A nőgyógyász tanácsára még 3 hónapot vártunk, és utána megfogant a fiunk. Ez a 3 hónap érdekes tanulságokkal szolgált: minden egyes újabb ciklus 2-3 nappal hosszabb volt, mint az előző. Vagyis a testem ugyanolyan állapotban volt, mint korábban, és kezdtem visszaesni. Szerencsére a harmadik ciklus után még termékeny ciklus következett. Sokkal később - amikor már belgyógyászhoz jártam policisztás petefészek szindrómám miatt - mondta belgyógyász doktornőm, hogy az éveken át szedett fogamzásgátlónak köszönhetem, hogy első alkalommal spontán teherbe estem.

Miután első gyermekem 2 éves lett, ismét nőgyógyászhoz fordultam, de ezúttal nem erős és fájdalmas vérzés miatt, hanem éppen azért, mert egyáltalán nem menstruáltam szülésem óta, pedig ismét szülni szerettem volna. A nőgyógyász a szoptatásért felelős prolaktin hormont gyanúsította, azonban tévedett. A prolaktinszintem teljesen normális volt, egyébként sem szoptattam már a fiamat, és amikor még szoptattam, akkor is inkább azzal küzdöttem, hogy kevés az anyatej... Ekkor a nőgyógyász diagnózis nélkül (!) akarta Clostylebegittel stimulálni a petefészkeket, ami nekem sehogyan sem tetszett. Addig-addig kutattam az interneten, míg az egyik meddőséget kezelő centrum orvosa ugyanabból a hormonsorból, amelyikben nőgyógyászom a magas prolaktin-szintet kereste, kiolvasta, hogy policisztás petefészek szindrómám van.

Akkortájt ezzel a tünetegyüttessel vagy fogamzásgátlót kapott a beteg (ha nem akart teherbe esni), vagy megműtötték a petefészkét (ha teherbe szeretett volna esni). Én azonban találtam egy olyan orvost, aki gyógyszeres kezeléssel is sikeres terápiát ígért. Igen, metformin tartalmú gyógyszerről volt szó, ami azóta elterjedt kezelési módja a PCOS-nak.

Az inzulinrezisztenciám (ami e betegség mögött áll) olyan makacs volt, hogy pusztán ez a gyógyszer nem bizonyult elégségesnek, mégiscsak be kellett vetni a Clostylbegitet is mind a második, mind a harmadik terhességem előtt. Mindkét esetben kb. 2 év alatt jutottam el a teherbeesésig úgy, hogy metforminnal csak 50-60 napos ciklusokat sikerült elérni, utána még 6 hónapnyi petefészek stimulálás is szükségessé vált. Én mégis örültem, mert így megszületett a második fiam és a lányom is. Utólag elgondolkodtatónak tartom, hogy harmadik terhességem sem jött létre rövidebb idő alatt, mint a második, holott akkor már belgyógyász kísérte figyelemmel állapotomat (és persze igyekeztem követni a diétát is, amit elrendelt).

Ekkortájt hallottam először a paleóról. Elolvastam Szendi Gábor cikkét is egy női portálon arról, hogy a kenyér és a meddőség hogyan függ össze. Ez a cikk azért gondolkodtatott el, mivel megmagyarázta azt, amit belgyógyász doktornőm csak javasolt, de nem indokolt meg: ne egyek kenyeret, tésztát, kalácsot stb. - egyszóval hagyjam el a gabonaféléket, mert ő azt tapasztalta, hogy egyes betegei ettől tünetmentessé váltak. Én nem nagyon hajlottam erre, még a "klasszikus" diétának sem örültem túlságosan, amit előírt nekem.

Viszont a cikk hatására feliratkoztam Szendi Gábor hírlevelére, olvasgattam oldalát, majd egy napon az első könyvét is megvettem a paleóról, amit a férjem azonmód - szobabiciklizés közben - elolvasott, és azóta közel 100%-ban aszerint étkezik, én úgy 85 százalékban tartom be a paleolit étkezés szabályait (a gyermekeinkkel együtt). Mindez a 3. szülésem után történt, amikor még intenzíven szoptattam kislányomat. Majd amikor elmúlt 1 éves, úgy döntöttem, hogy vállalok még egy babát, de csak akkor, ha orvosok, gyógyszer és petefészekstimulálás nélkül sikerül teherbe esni (és még a 40. születésnapom előtt szülni).

A próbálkozásra volt 3 hónapunk. Azonban nem igazán e körül a téma körül forgott az életünk. A kislányom szemfogai éppen ekkortájt jöttek ki, éjjelente sokat sírt, a férjem át is költözött a fiaink szobájába, én meg szabad időmben és esténként vizsgára készültem. Úgy tűnt, hogy az én 85%-os paleo életmódom nem elég: a három hónap leteltével a terhességi gyorsteszt negatív lett. Nem lepődtem meg rajta, hiszen a szülés óta még nem menstruáltam.

Két hónappal később azonban olyan ólmos fáradtság öntött el minden este, hogy ismét vettem egy terhességi gyorstesztet, ami ezúttal pozitív lett. 39 évesen, intenzív (napi 6-7) szoptatás mellett, gyógyszerek és petefészek stimulálás nélkül 3 hónap alatt teherbe estem és idén nyárom - alig két héttel a 40. születésnapom előtt - egészséges kisfiúnak adtam életet!

 

Az elmúlt közel két évben lassan-lassan a sajátommá vált ez az étrend. Most már émelyítően édesnek találom, amit régebben gond nélkül megettem. Paleo kenyereket nem sütünk, de ha mégis megkívánom kb. 2 hetente egyszer, akkor is alig felét, negyedét eszem meg egy kiflinek. A tejtermékek közül egyedül a sajt szerepel még az étlapunkon, és a téli időszakban (anyagi okokból) zabpehellyel is kiegészítem az őrölt mákból, mandulából, dióból készülő sütiket. A korábban is szedett C-vitamint, multivitamint, ómegát stb. D-vitaminnal is megtoldjuk.

Új étrendünk számomra legnagyobb sikere, hogy legidősebb fiam második éve választja az iskolai menza helyett inkább az itthoni ebédet. A nagyobb gyerekeink már értik, hogy mit miért nem eszünk, de szülinapokon, vendégségben természetesen ehetnek, amiből csak akarnak, és havonta-kéthavonta itthon is van egy-egy kívánságnap, amikor régi étrendünk kedvenceiből is elkészítünk nekik egy-egy fogást.

A másik családi sikertörténet, hogy korábban túlsúlyos férjem az elmúlt 3-4 évben évi több mint 4000 km kerékpározással leadott mintegy 40 kg-ot. Ennek első felét még nem paleo étrenddel (vissza is csúszott a téli időszakban jó néhány leadott kilogramm), a másik felét már paleózva és pedálozva dolgozta le. Másfél éve elment a Testnevelési Főiskola terheléses vizsgálatára és antropometriai mérésére, ahol pontosan megmondták, mennyi lenne az ideális súlya, ezt tavaly nyáron elérte és paleo étrend mellett azóta is tartja. Ő mindig azt mondja, nem sportol, csak közlekedik ("Bringázz a munkába" - naponta 30+30 km-t márciustól októberig, ami nem utolsó sorban a stressz levezetésére is kiválóan alkalmas).

Ami a jövőt illeti, tervezem, hogy ha lesz elég lelki erőm hozzá, akkor a 85%-ról 100% paleóra állok át, hogy lássam, az vajon előidézne-e pozitív változást a hajam állapotában. Másik tervem, hogy keresek a háziorvosom mellé (vagy helyett) egy paleo szemléletű orvost. (Örülnék, ha már annyian lennének, hogy nem csak magánrendelőkben lennének elérhetők...) A belgyógyászhoz azonban már nem fogok visszamenni, mert kisfiam születése bizonyítja: kigyógyultam a policisztás petefészek szindrómából, amely kapcsán a doktornő azt mondta, hogy életem végéig gyógyszert kell szednem (az általa előírt diéta és testmozgás mellett is).

Márta

A harmincas - negyvenes éveimben kb. 10 évet úgy éltem le, hogy szinte minden nap fájt a fejem, néha még szédülés is társult hozzá. Eljártam orvosokhoz, mindig megmérték a vérnyomásomat, amit alacsonynak találtak, aztán kaptam cseppeket, hogy magasabb legyen. Sajnos a közérzetem nem lett jobb. Néha részegként támolyogtam az utcán a falat tapogatva, holott egy csepp alkoholt sem ittam.
Aztán befektettek egy egyetemi klinikára, ahol 10 napon keresztül vizsgáltak. Az izotópos vesevizsgálattól, az agydaganatot kereső CT vizsgálaton, a hasi ultrahangon keresztül az egész napos cukorvizsgálatig mindent elvégeztek drága műszerekkel. Csak éppen azt nem kérdezték meg, hogyan élek, mit eszem, mit iszom. Pedig elmondtam volna, hogy nagyon szeretem az édességeket, tésztaféléket, kenyeret, krumplit, kakaót, édes szörpöket, hajlok a vegetáriánus életmódra, de ez kutyát nem érdekelte.

Mivel semmilyen okát nem találták a rosszulléteimnek, gondolván, hogy "kicsit dilis a néni", felírtak nekem Seduxent nyugtatóként, amitől természetesen nem változott semmi.

Ettől én nem nyugodtam meg, és elkezdtem természetgyógyászati lapokat, cikkeket olvasgatni. Évekbe tellett, mire rátaláltam arra az információra, hogy nem kellene tejet és cukrot fogyasztanom. Azon a napon, amikor a reggeli fél liter jó cukros kakaó helyett teát ittam, először nem fájt a fejem, és nem szédülősen, a házak falát tapogatva mentem dolgozni.
Aztán szép lassan a tejjel együtt a cukros süteményeket is kezdtem elhagyni, szaharin és ciklamát alapú édesítővel ittam a teát. Elmaradoztak a fejfájások. Néha, amikor nagy névnapozás volt a munkahelyemen, falánkságomnak nem tudtam parancsolni, és sok édes finomságot megkóstoltam, utána 3 napig egyfolytában fájt a fejem, és a legerősebb fájdalomcsillapító is kudarcot vallott.
Így apránként, sok év alatt magamtól jöttem rá, hogy a cukor és a tej az oka az én fejfájásomnak, szédülésemnek. Nehéz volt az az út, amelyen erre a végkövetkeztetésre eljutottam. Mostanság csak el kell olvasni Szendi Gábor könyveit, és megfogadni a tanácsait.

Istenem, ha akkor rátaláltam volna, mennyi szenvedéstől, kálváriától menekülhettem volna meg!

Most már tudatosan közelítek a paleolit táplálkozás felé. Még nem tudom teljesen kihagyni a kenyeret az életemből, de drasztikusan lecsökkentettem a mennyiségét heti 1-2 vékonyka szeletre. Hiába, annyi éven keresztül ettem, hiányzik, mert szeretem az ízét. A cukor, a burgonya, a rizs, a tészták, édes szörpök elhagyása nem okoz különösebben nagy gondot. Sok húst, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, szalonnát, házikolbászt eszem. Most már sohasem fáj a fejem, nem szédülök, a 165 cm-es magasságomhoz 61 kg a súlyom. Heti 1-2 úszás vagy torna és séta is van az életemben. Az 58 évemmel nem ismerem a betegségeket, a gyógyszereket. Csak spirulina algát és D vitamint szedek. Kb. 2 évente ellátogatok a háziorvosomhoz, megkérdezem, hogy szuperál az egészsége a vegetáriánus életmódtól.

Erika

Nagyon sajnálom, hogy az Ön könyve (tudom, hogy csak 2009-ben jelent meg) most jutott el hozzám, és nem 10 évvel ezelőtt !!!! Sok betegséget, szenvedést, orvostól orvosig járást takaríthattam volna meg és nem csak nekem, hanem édesanyámnak is. Édesapámnak, aki 59 évesen szívinfarktusban utcán meghalt, talán már akkor sem segíthetett volna. Lehet hogy nekem is ez lett volna "fátumszerűen" a sorsom ?

Az Ön könyvét - Paleolit táplálkozás - ebben az évben 2010. júliusában olvastam ki, szinte le sem tudtam tenni. Előtte napokig böngésztem éjszakákon át a honlapjának cikkeit, amikor eldöntöttem megveszem és elolvasom (számomra új korszaknyitó) könyvét. Ez a könyv az én életemről, betegségeimről szól!
Évtizedek óta hallgattam és megpróbáltam betartani az egészséges életmódról szóló orvosi tanácsokat. (Tejivás és a kalcium, magas koleszterin ellen koleszterin csökkentők, teljes kiőrlésű pékáruk, húsmentes táplálkozás [laza vegetáriánus], testmozgásként este kocogás min.30 perc.)

Az "eredmény" mégis :

• lassú elhízás (170 cm magassághoz 84 kg, de voltam több is),
• magas vérnyomás és néha nyomasztó szívritmus zavarok,
• magas koleszterin és triglicerid értékek,
• évente 2-3 alkalommal visszatérő influenzaszerű megfázás láz nélkül, de magas AST értékkel és antibiotikum szedéssel,
• kocogást megkeserítő időnkénti térd izületi fájdalmak, amelyek rendszeresen megelőzték és előre jelezték az influenzaszerű megfázást.
• megnagyobbodott prosztata, emelkedett PSA-val.

Ez így, együtt nagyon szörnyűnek tűnik - tulajdonképpen az is - de azért élhető volt. A könyv elolvasása közben azonnal eldöntöttem, hogy átmenet nélkül szakitok a korábbi táplálkozási szisztémával és azonnal áttérek a paleolit táplálkozásra, amíg nem késő ! Tudom, a gyógyulásnak is idő kell, nem csak a betegség kialakulásának !
Családom teljesen megbotránkozott, már korábban is nehezen viselték húsnélküli, csak főzelék alapú táplálkozásomat, de most égnek állt a hajuk. Hogyan lehet majd így élni.
Listát készítettünk, mit eszem és mit nem. Azonnal elhagytam a tej és tejtermékeket, az összes kenyér-pékárú-lisztes tésztákat, cukor és sütemények, krumpli-rizs-müzlik sorát.

A valódi eredmény :

• az első 10-12 hét alatt 12 kg-ot fogytam, azóta lassan még tovább, most 69 kg vagyok,
• abbahagytam a koleszterinszint-csökkentőt és megszűntek a karizom fájdalmaim,
• ahogy fogytam, úgy csökkent a vérnyomásom, most teljesen normális,
• koleszterinem most magasabb ugyan, de triglicerid szintem sok év óta újra normális,
• térdfájásaim nincsenek, remélem nem jönnek elő a tél folyamán sem,
• urológus szerint prosztatám kisebb és nincsenek a kellemetlen diszkomfort érzéseim.

Sok vitamint szedek, napozok, kvarclámpázok, D vitamint is beszereztem egy ismerős patikustól. Paleolit módon táplálkozom, de nem vagyok híve a sok paleo süteménynek, mert szerintem ezzel csak visszacsempésszük azt, min változtatni akarunk.

Még egyszer köszönöm a nagy segítséget, a csodát, amit könyvével az életemben véghez vitt !!!
Maradok hü olvasója: Laszlo

Kedves Gábor!

Pár hónapja váltottunk pár levelet kisfiam csecsemőkori ekcémájával kapcsolatban, paleo gyermekorvost kerestem. Levélváltásaink óta átálltam Bence táplálásával is paleora, elmúltak az ekcémái, szép lett a bőre, :), és imádja a paleot bár szerencsére még nem nagyon ismer mást, bízom benne, hogy ha ezen nő fel, talán később majd jobban preferálja a nem paleokkal szemben, amik majd sajnos az oviban jönnek majd, de ez még messze van!:) Azért is írok, mert szerettem volna megosztani Önnel ezt a sikert, :) és köszönöm még egyszer a segítséget!:) Láttam a hírlevélben hogy megalakult az Evolúciós Orvostudományi Társaság, gratulálok ez nagyon jó hír!!! Köszönettel
Zsófi

Kedves Gábor!

Újabb sikertörténettel szeretnék dicsekedni. Édesanyám 86 éves, kb. 20 éve cukorbeteg. 92 egység inzulint kapott évekig. 2011. júniusban találkoztam a paleolit táplálkozás lehetőségével és éltem is vele. Azóta Édesanyám is azt eszi, amit én, annyi eltéréssel, hogy ő még kap 2 szelet kenyeret naponta. Ezen még változtatnom kell. Ez év áprilisában fedeztem fel, hogy a délutáni 22 és esti 26 egység inzulinra már nincs szükség, mert 5 körüli értékeket mértem. Elkezdtem csökkenteni a reggeli és déli 30 és 16 egységet is. Eljutottam odáig, hogy napi 30-35 egységgel 3,5 és 7,6 közötti értékeket mértem. Elmentem a diabetológiára, ahol bemutattam a naplót, amibe feljegyeztem az utolsó heti méréseket, és inzulin mennyiséget. A diabetológus az ambuláns lapra ráírta, hogy attól van ez az óriási változás, mert áttértünk a paleolit táplálkozásra, és napi 30 egység insulint írt elő. Kérdeztem tőle, hogy ismeri -e ezt a fajta "diétát"? Azt válaszolta, hogy hallott már róla, de nem kell bizonyítanom semmit, a feljegyzett adatok magukért beszélnek. Nagyon büszke voltam:)
Üdvözlettel:
Rozália

Kedves Szendi Gábor!

Már régebben készültem Önnek írni. Meg is írtam már a levelet régebben, de nem küldtem el. Egy nagyon kedves barátom kérdezte Öntől a dedikáláson pár hónapja, mi a véleménye az endometriózisról? Végül mikor ma reggel megjött a hírlevél, és az egyik fő cikk az endometriózisról szól, gondoltam nem húzom tovább az időt, elküldöm a levelet.

34 éves vagyok, 48,5 kiló, 160 centi. Rendszeresen sportolok, 2,5 éve, előtte alkalom szerűen. Mindhárom terhességemnél cukros voltam. Legnagyobb súlyom 54 kiló volt, szülések után.

2009 év elején kezdődtek a panaszaim, amik akkor még nem voltak igazi panaszok. Egyszerűen nem maradtam terhes, holott korábban nálam ez mindig pikk-pakk ment, konkrétan két hónap alatt lettem terhes általában, vagy csak úgy véletlen.

2009 őszén elindultak a fájdalmaim, amiről tudtam, hogy nem lehet egy normális menstruációs fájdalom, mert az nekem alapból mindig volt. De itt már az egész hasam fájt, bordákig fent, nem csak a méh. Valamint nem a menstruáció kezdetekor indult, hanem 2-4. napokon. Pisilésnél, evésnél, ciklus közben sírtam a fájdalmaktól. Felkelni nem tudtam, ágyban töltöttem ilyenkor 3-4 napot, fájdalomcsillapítókkal. Az utolsó fájások a ciklus 7-8. napján csengtek le. Volt, hogy majdnem elájultam a fájdalmaktól.

Kezdődött a kálvária, orvostól orvosig. A nőgyógyásznak fogalma nem volt róla, mi a bajom. Végül a házi orvosom diagnosztizált! Elkezdtem alternatív kezelést keresni, mert arra hamar rájöttem, hogy az orvosok által támogatott mesterséges hormon kezelések, csak rontanak a helyzeten. Ráakadtam egy természetes, vagyis test azonos progeszteront tartalmazó krémre, amit a mai napig használok (Emerita). Dr. Lee könyve alapján kezelem magam vele (Natürliches Progesteron). Segített, a fájdalmakat csökkentette, a pecsételő vérzést megszüntette. De nekem ez nem volt elég önmagában.

Végül 10 hete, mikor már tényleg nem volt más választásom, áttértem glutén mentes étrendre. Az igaz, hogy az endós fájásaim csökkentek a krémezésre, de szerintem nem eléggé, és a méhem továbbra is fájt. Cukrot hónapok óta egyáltalán nem eszek már, hidrogénezett olajok több mint egy éve száműzve vannak.

Már az első megjövetel a glutén mentesség elkezdése után sokkal könnyebb volt. A méhgörcsök leredukálódtak, fájt, nyomott, de ki lehetett bírni. Az endo szokás szerint bele lendült a második, harmadik napon, de az is jóval gyengébben, nem volt szükségem fájdalomcsillapításra.

A második diétás hónap után a következő az eredmény: megjövetelkor a méhben nincs fájdalom, csak nyomás! Ilyet nem tapasztaltam tini korom óta szinte. Az endo a második ciklus napon kezdett fájni, gyengén. Kis derékfájás volt, has felső része, de azon kívül jól voltam. Egy órán át voltak erősebb fájásaim, de mi ez a korábbi 3 naphoz képest! El sem merem hinni. Most is fájt talán 3 napig, de gyengén! A gyereket el tudtam hozni az iskolából, főztem! Nem kellett fájdalomcsillapító.

Korábban ciklus napokon pisilésnél, evésnél sírtam a fájdalmaktól, ezek a tünetek szépen fokozatosan már a krém kezdésével mindkettőnél csillapodtak, húgycsőben elmúltak. A 14 napos pecsételős vérzést a krém szintén rendbe tette, pár hónap alatt, hat napra csökkentve a ciklust. Evés közben enyhe fájdalmam még mindig van néha. Azt mondhatom, hogy önmagában a krémezés is rengeteget segített, de az igazi áttörést a diétával kombinálva értem el.

Régebben próbáltam glutén mentességet krém nélkül is, de nálam az sem volt az igazi, ezért is írtam, hogy a kettő együtt, progeszteron, és glutén mentesség jól bevált nálam.

Iszok mellé palástfű gyógyteát, szedek barátcserje kapszulát. Ezeket a ciklushoz igazítom. A krémezést szintén.

Kiegészítésként, szedek D-vitamint, vagy napozok, C-vitamint, omega-3-at, magnéziumot, szelént.

Visszahúzódott a betegség, úgy érzem, de amit roncsolt, az műtétileg teszik helyre bennem három hét múlva egy egyetemi klinikán. A petevezetők eldugultak, beteltek folyadékkal, petefészkek tele vannak endós cisztákkal, valamint kitisztítják a teljes hasüreget egészen lentről, tüdőig. Minden szervet megpróbálnak megmenteni. Lehet ha előbb kezdtem volna diétázni, akkor nem lenne ekkora a roncsolás a hasüregben, és a női szervekben, de ezen már nem fogok tudni változtatni.

Műtét után további diéta, és remélem hogy ezzel ezt a fejezetet le fogom tudni zárni az életemben. A műtét utáni kontrollok után, fogok írni egy rövid beszámolót, hogy a betegséget sikerül-e kordában tartanom a diétával, és progeszteron kezeléssel.

Endós fórumokon sok sorstársam írt arról hogy gluténmentes diétával tünetmentesek. Újbóli fogyasztásával, viszont visszatérnek a fájásaik is. Így marad a diéta, vagyis életmódváltás.

Nagyon bosszant, hogy maguk az orvosok erőltetik sokszor a makrobiotikát, húsmentes, és egyéb értelmetlen és ártalmas diétákat. Az endo szövetség prospektusában is vannak hajmeresztő dolgok.

üdvözlettel: A.

---------------Mi történt azóta? A történet folytatása-------------

Kedves Gábor!

Most megírtam a történetem folytatását, ahogyan ígértem.
Tehát a műtét tavaly augusztusban volt, vagyis közel egy éve. Az előzetes vizsgálatok alapján 2-3 órás műtét volt betervezve. 1 óra múlva már az őrzőben voltam, felettem állt az orvos az ébresztés után, és közölte velem, hogy nem találtak endometriózist! Három orvos tanakodott felettem a műtőben, de nem találták amit kerestek. Masszív összenövésekkel tele volt a hasüreg, azokat oldották, de endó-szigetek nem voltak sehol sem! Nem akartam elhinni, hozzá teszem, az orvosok sem. A egyik petefészek teljesen rendben volt, a másikból kivettek egy 4 cm-es csokoládé cisztát. A petevezetékeket megnyitották, és mindenki legnagyobb döbbenetére kiderült, hogy átjárhatóak! Minden női szervem épségben megmaradt.

A paleo diétát továbbra is szigorúan tartom, és a fentebb leírt életmódot folytatom. Volt egy-két lazább hónapom, mikor becsúszott pici rizs, vagy tejföl, de ennek mindig megérzem a negatív hatásait a következő menstruációkor, vagyis itt-ott enyhén jelentkeznek az ismerős fájdalmak. Igaz, olyan nagyon gyengén, hogy ha nem lettem volna korábban endós, akkor nem tudnám, hogy azt érzem. De mivel pontosan ismerem ezt a betegséget, így tudom, hogy nagyon kell figyelnem a testem jelzéseire. Így folytatom a szigorú paleót, és élek teljes, fájdalommentes életet.

Köszönöm még egyszer! A.

Kedves Gábor!

2 évvel ezelőtt állapotomról írok először. 64 évesen, a hivatalos orvoslás szerint nálam minden rendben volt. Magas a vérnyomásom, és kissé piknikussá kezdett válni az alakom. Vagyis szép fokozatosan nőtt a testsúlyom. Éppen 95 kg körül jártam a 175 centis magasságommal. Akkor már pár éve szedtem a vérnyomáscsökkentőt, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem mertem már kávézni például. Időnként a tarkómon nyomást éreztem, ritkán halk zúgást hallottam. A körzeti orvosomtól, mikor megállapította a magas vérnyomásom, kérdeztem, hogy mitől van. Rutinosan megnyugtatott, hogy "nem tudjuk", és azonnal egy teljes kivizsgálást rendelt el. Azt hittem, hogy ebből majd kiderül, de nem. Ennek csak az volt a célja, hogy megállapítsák, keletkeztek-e a magas vérnyomásból olyan problémák, mint szemfenék bevérzés, vagy has űri vérzés. Tehát a normál, orvosi kontrollal követett öregség várt rám. Magamban már föl voltam rá készülve, hogy egyszer csak jön az agyvérzés. Hiszen nem tehetünk semmit, ez az élet rendje.

A TV-ben egyik kedvenc műsorom Veiszer Alinda Zárórája, és abban volt szerencsém találkozni Gáborral, amint kifejtette a paleolit étrend lényegét. Azonnal rájöttem, hogy ez lesz számomra a megoldás. A családommal is megbeszéltem, hogy mindannyiunknak ez fog kelleni. Tehát, idestova 2 éve paleolit módon étkezem.

66 éves vagyok most. A testsúlyom 77 kg, és továbbra is szép lassan csökken. Első öröm akkor ért, amikor a régi farmerom rám jött. Ma már ez igen csak lötyögősen hordható. A régi derékszíjaim is jók megint. Tetszőleges mennyiségű kávét ihatok, nagy örömömre. Nyoma sincs már a magas vérnyomásnak. Meg van még a vérnyomásmérőm ugyan, de az akkumulátorokat már egy zseblámpába tettem át, annyira nincs rá szükségem. Azzal, hogy a szervezeti problémáim megszűntek, megváltozott a mentalitásom is. Nyugodt vagyok, jókedvű. Mindig viccelődöm. Nemrég leszólított egy hölgy az áruházban, hogy de örül, hogy végre lát egy mosolygós embert!
A fizikai állapotomra jellemző, hogy a napokban éppen beállt a megállóba a busz, és hogy elérjem kb. 100 m-t kellett sprintelnem. Elértem, és a buszon épphogy egy kicsivel mélyebbeket kellett lélegeznem, még csak nem is kapkodtam a levegőt. Miután szellemi tevékenységet folytatok, nagyon valószínű, hogy a teljesítményem is örvendetesen javult az egészséges táplálkozás eredményeképpen, hiszen az utolsó fél évben kidolgozott koncepció alapján egy új vállalkozásba fogok most belevágni. Jelenleg társbefektetőket keresek, hogy a világpiacon megjelenhessünk egy új termékkel."

Üdvözlettel, Pál.

Most 7 éves kislányunk születése óta nem volt szobatiszta, sem éjjel, sem nappal. Mindenkit, mindenhol megpróbáltunk (nephrológia, kineziológia, biorezonancia, pszichológia), a hormontartalmú gyógyszereken kívül más alternatívát nem igazán tudtak ajánlani. Ezt mi nem fogadtuk el.
5 éves korában derült ki, hogy a szemével is gondok vannak, a szemorvosok +8,00-9,00 dioptriát állapítottak meg és még 1,5 cilindert is. Ilyen jellegű szembetegsége senkinek nincs a családban.
Ekcémák több helyen, amire szteroidot ajánlottak, a vérvizsgálatok először tejet, majd tojást, a glutént, a végén már szinte az összes vizsgált allergén anyagra reagált.
Székletelése nehéz volt és ritka, néha még véres is, erre is csak székletlazító lett volna a megoldás. Viselkedése sem volt a korának megfelelő, igen zárkózott, nehezen oldódó, lassan nyíló gyermekünk volt, ami lehetne akár " ő ilyen és kész", de ez már azért ettől több volt.
Mindezen problémák miatt az iskola első osztályát sem tudtuk elkezdeni, iskola előkészítővel próbáltunk még egy évet kihúzni, hátha történik valami, érik még, javul a helyzet.
És ha még mindez nem lett volna elég, idén januárban abszensz epilepsziát állapítottak meg nála. 2-3 másodpercre félre nézegetett, mintha elbambult volna, a diagnózis felállítása után 1 órával gyógyszert akartak beállítani.

A Paleolit táplálkozással elsősorban a férjem kutatásai nyomán ismerkedtünk meg, próbálgattuk is, de akkor én még "hitetlen" voltam. Az orvosok, akikhez problémáinkkal fordultunk nyugtázták, hogy "sajnos egyre több gyermekkel van hasonló probléma", de tünetmentességet csak gyógyszerekkel kezelve ígértek, gyógyulást, javulást szinte nem is.

Mielőtt a kórházba befeküdtünk volna,kaptunk időpontot az allergiás tünetei miatt, de a kivizsgálás miatt elhalasztottuk a találkozást.

A diagnózis után, mi teljesen összeomlottunk, apának mégis volt annyi lélekjelenléte, hogy felhívta a doktor urat, aki pár mondatával lelket öntött belé, megnyugtatta, bizalmat gerjesztett, és alternatívát ajánlott és gyógyulást, a gyógyszer mellesleg, amit adni akartak csak a tüneteket nyomja el, nem gyógyítja a betegséget.

A kórházban nem értették, hogy miért félünk annyira a gyógyszertől, (hogy-hogy nem fogadjuk el a gyógyszert, más is szedi, lehet rohamozgatni is….) amit 2 évig kellett volna szedni, és a mellékhatásai rémisztőek voltak. Bár az orvosok tekintetéből sütött a ki nem mondott vélemény, miszerint naivak és felelőtlenek vagyunk, mégis meghoztuk a nehéz döntést és a felírt gyógyszert elutasítottuk, 2 nap múlva mentünk a doktor úrhoz.

(A kezelés során szóba került és a szülőknek felajánlott gyógyszer hatóanyaga a ethosuximid. Absens rohamoknál leginkább ezt használja a neurológia. Használatával leginkább az a baj, hogy nagyon sok a mellékhatása, amelyek közül egy páciens esetében több is biztosan jelentkezik. A gyógyszer hatékonysága nem teljes, így csak csökkenteni tudja a rohamokat, kevés esetben azonban rohammentességet is biztosíthat! Mellékhatásai: hányinger, hányás, étvágytalanság/anorexia, macroglossia, hirsutismus, SLE-szerű kép, Steven-Johnson szindróma, álmosság, koncentráció-, és memóriazavar, egyensúlyzavar, szédülés és diplopia, diszkomfort, diarrhea (hasmenés), sedatio (nyomottság, levertség), encephalopathia (az agyi működés rendellenességei), extrapyramidális mozgászavarok( nem akaratlagos mozgások), bradykinesia( lelassult mozgás). Irritabilitás( ingerlékenység), depresszió, szorongás. erythema multiforme (kiütések), lupus-szerű tünetcsoport (immunbetegség) leukopénia (fehérvérsejt csökkenése), csontvelo depresszió (vérképzés elnyomása a csontvelőben) kiegészítés dr. Tóth )

Az orvos ketogén diétát javasolt kezdésnek, ami kizárólag húsból, zsírból és tojásból állt.
A kórházban is alkalmazták a ketogén diétát, azoknál a gyerekeknél, akiknek a gyógyszeres kezelés vagy rontott, vagy nem használt az állapotán, de érdekes módon ezt az alternatívát nekünk nem ajánlották, mondván, hogy nagyon "durva".
Felmerült bennünk a kérdés, miért lehet az, hogy bármilyen természetes táplálék (hús, zsír, tojás) durvább lehet, mint a gyógyszer, még akkor is, ha egyhangúnak tűnik.

A paleolittal ismerkedő lelkünknek is sok volt, de a doktor úr látva az ábrázatomat, megkérdezte, anyuka van 3 hónapja az életéből és a gyerekéből, amit erre áldoz? Hát persze!!

A befejezés igen rövid lesz, mivel ez egy sikertörténet 4-5 hét után a látható abszensz rohamok eltűntek, nappalra szobatiszta lett a kislányunk, a viselkedése is sokat változott, barátkozóbb, nyíltabb, kooperatívabb lett, az ekcémák elmúltak, a székelése 1-2 naponta van és normális állagú. Ja magassága és súlya is elmaradt a korához képest, 2 év alatt se nem hízott, sem nem nőtt, 4 hónap diétázás után hízott 3 kg-ot, és nőtt 6 cm-t. (19 kg-ról, 22 kg, 110 cm-ről 116 cm) (ugyanez diétától apa 14 kg-ot fogyott, 90 kg-ról 76 kg-ra. )

A szemével kapcsolatban 2 hét múlva megyünk kontrollra, de mi mintha javulást vennénk észre.
A kislányunk hozzáállása egészen rendkívüli, korát meghazudtolva, fegyelmezetten és felismerve azt, hogy neki ez jó, a diétát félreevés nélkül példaértékűen betartotta. A családunk és gyermekünk pedagógusai teljes támogatásukról biztosítottak, ami nagy segítség volt egy nehéz döntés meghozatala után, egy olyan világban, ahol a hitetlenség és az előítélet a hétköznapok része.
Miután a javulásról ők is meggyőződhettek, csodálkoztak és azt mondták, ha nem látják nem hiszik el. A lényeg viszont, hogy látják és mi is látjuk.

2 hónap kőkemény ketogén diéta után, lazított a doktor úr, hetente 2-3 nap kaphat gyümölcsöt, zöldséget, erre sem változott negatívan a helyzet, ma már ott tartunk, hogy paleolit diétát tartunk, és ezzel is tünetmentes.

Nehéz időszak volt, és még lesz is nehézség biztosan, de van értelme, van eredménye!!!!

Gyakorló szülőként jó szívvel ajánljuk minden olyan szülőnek, akinek gyermeke akár allergiás, akár hasonló problémával küzd, ne hagyják magukat megijeszteni, hisz ez a diéta más népeknél, kultúrába nem is diéta, hanem a természetes táplálkozás.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Szendi Gábornak, akinek a Paleolit táplálkozás című könyvét elolvasva, más szemszögből közelítjük meg az egészséges táplálkozáshoz való viszonyunkat és akinek a cikkei révén megtaláltuk a számunkra óriási segítséget nyújtó dr. Tóth Csabát.

Őszinte hálánk mindkettőjüknek: K.T. és családja

Tisztelt dr.Szendi!

Kb. fél éve tervezgetem, hogy leirom sikertörténetem, de alapvetően kissé szégyenlős vagyok, meg kit érdekel egy 65 éves nő gondja, aztán rájöttem, nem lehetek ennyire önző, hátha segítek vele valakinek.

Az én történetem azért lehet érdekes, mert életem nagy részét az egészségügyben töltöttem, főleg mint körzeti nővér. Nagyon sok dolgot tanultam meg menet közben is /ez erősen főnökfüggő/ , ennek egy része teljesen más, mint ami a paleo-gyakorlata.
Hónapokkal ezelőtt egy ifjú barátnőnk hozott nekünk egy zacskó mandulát és egy kg. xylitolt, mondván, le kell fogynom. Tudtam ezt magamtól is, éreztem minden hátrányát, de a klimax óta nem ment, és hypothyreosisos is vagyok. Ez utóbbira gyógyszert szedek, egyre növekvő adagban. A súlytöbbletem is/szerintem/ depressio-hoz vezetett. Nem volt kedvem öltözködni, mert minek,nem leszek szebb tőle. Alapvetően nem vagyok hiú és a szépség sokadlagos számomra egy ember megitélésében. A többi panasz: felfúvúdás, székletzavarok,nyálkás hasmenés, és fokozott izületi panaszok stb. megszokottá vált, az ő minden gyönyörével, pl. gastroscopia, colonoscopia infusiok. Az eredmény savasság, és semmi egyéb egy kis PCP..Vércukor szintem emelkedett, főnököm szerint mert "zabál, mint a selyemhernyó" . Ez olyan katartikus mondat volt, hogy diétáztam, mint egy igazi cukros, és úgy éheztem is. Nem éreztem sokkal jobban magam. Maradt az állandó fáradtság, és éhezés. A falat is le tudtam volna kaparni, ha ehető. Rengeteg édességgel kényeztettem magam ismét, miért is ne, olyan mindegy. A savlekötők minden formáját kipróbáltam. Az éhezés, a kövérség, a depressio és vele a fáradtság,az izületi panaszok és bizony a koncentrálás hiánya, ami néha már kínos volt.

A mandula és xylitol ajándék megváltoztatta az életem. Nem szeretek ételt kidobni, igy kezdtem felhasználni. Szeretek főzni, a paleo tele van még ma is kihívással számomra, élevezet csinálni ezt a diétát. Szóval belelendültem, a férjem , ebben is társam, azt mondta, neki sem fog megártani és velem csinálja. Az eredmény kb. 5 hónap alatt,10 azaz t í z kg fogyás. Közben karácsonyra Katitól kaptam egy főzőtanfolyamra Elmirához egy ajándék bon-t. Úgy jöttem haza, hogy a férjem aggódott, hogy repülni is tanultam. Csodálatos volt. Már nincsenek kétségeim, csinálom. Barátaimat is buzdítom és főzök nekik, mert rájöttem, ezt nem mondani kell, hanem csinálni, mutatni.
Végül az eredmény, ami nem szubjektiv a kilóimon kivül: vércukorszint reggeli után másfél órával: 6,2 ennél az éhgyomri értékem emelkedettebb volt. A depressiom elmúlt és pörgök, mint a villanyóra. Persze én mindig szorongó, érzékeny ember voltam, most próbálgatom a csokiterápiát. Igazán kellemes.
Soha nem vagyok igazán éhes, néha elfelejtek reggelizni, persze tíz óra felé pótolom, de akkor is elég két kis szelet saját sütésü paleo-kenyér,rá valamilyen krém,pl. paprika, vagy kacsamáj....stb. Délután, inkább estefelé még vannak fellángolásaim, de akkor eszem és láss csodát... a kilók lefelé mennek és nem fel. Az izületi problémáim is javultak, bár itt más segítséget is igénybe veszek, pl. vizitorna. A 15 kg-os unokámat emelgetem, és közben eszembe sem jut izgulni, hogy jaj mi lesz ebből. A pajzsmirigy alulműködésemre a gyógyszeremet csökkentettük, a savlekötőmet úgy tűnik, hogy csak szezonálisan kell szedni, most tavasszal kicsit kellemetlen volt. Most megint abbahagyom. Mi kell még?

Száz szónak is egy a vége: KÖSZÖNÖM Vera

Kedves Gábor,

Édesapám 74 évesen (3 hónappal ezelőtt) tért át a paleolit diétára miután a cukorszintje 7 főlé kúszott rendszeresen, a vérnyomása ingadozott, közérzete, hangulata rossz volt, levertség, fáradékonyság jellemezte és fájdalmai voltak.

1 hónap alatt cukorszintje normalizálódott vérnyomása alacsony (megjegyzem, hogy vérnyomáscsökkentőt szed) testsúlya 10 kg csökkent, mára beállt. Hangulata, közérzete kitűnő, mozgékonyságát visszanyerte, fájdalmai elmúltak. Ettől persze a hite is erősödött és gondolkodásmódja is pozitív irányt vett. Büszkén mondja, hogy csak a fejében kellett átállítani a programot és működik!

Lelkesen készíti a finomabbnál finomabb ételeket az egész családnak. Ő ugyanis a családban a "konyhatündér". A kamrából szép lassan kiszorultak a finomlisztek, a finomított olajok, a tésztafélék, a burgonya, és felváltotta mindenféle hasznos élelmiszer.

Természetesen vannak még olyan ételek amelyekbe ez, vagy az belekerül, de már jóval kisebb mértékben és csak elvétve.
Úgy gondolom, hogy jó úton jár aminek külön örülök, mert én hiába akartam volna ezt egyedül, egy háztartásban igen nehéz lett volna az áttérés, ha ő elutasítja.
Sokat segítettek küldetésemben a könyvek (szakácskönyvek is) és a hírlevelek.

Köszönöm
Júlia/Budapest

Édesanyámat négy hónapos koromban vakbélgyulladás gyanújával megműtötték, ezért elapadt a teje, nem tudott tovább szoptatni. Kisgyermekként időnként rengeteg csalánkiütésem volt, amelyet rázó kenőccsel kellett kenni, nagyon viszkettek. (A bátyám is szenvedett ezzel.) Aztán közben kb. nyolc-tíz éves koromban szénanátha (pollenallergia) kezdődött nálam, 11 éves koromban sikerült diagnosztizálni (akkor még ez nem volt olyan közismert). Eleinte tavasztól őszig egyfolytában tartottak a tüneteim, rengeteget prüszköltem, taknyoltam, előbb-utóbb eljutottam odáig, hogy erősen begyulladt az orrnyálkahártyám, és akkor aztán se éjjelem, se nappalom nem volt, iszonyú kínjaim voltak. (Később már inkább csak május-júniusban és augusztus-szeptemberben voltak tüneteim, tehát nagyjából évi négy hónapon át, természetesen időjárásfüggően.) Ha volt megfelelő gyógyszer, amit szedtem, akkor az többé-kevésbé elnyomta a tüneteket, de hozzászokás miatt időnként előfordult, hogy nem volt, és akkor szörnyen szenvedtem. Voltak évek, amikor kínomban rávettem az orvost, hogy valami szerrel mossa ki az orromat, ami persze szörnyű szenvedés volt nekem, de utána megkönnyebbültem. Később már ezt nem lehetett, s az volt a legborzasztóbb, heteken át várni a megkönnyebbülést, amit általában nagy esőzés hozott meg, vagy lehűlt a levegő. Ősszel rendszerint orrdugulásba ment át a gyulladás, és akkor már csak a kialvatlanság gyötört. Fiatalon háromszor ősztől tavaszig immunizáló injekciókúrán vettem részt, hogy immúnissá váljak az allergén anyagaimra - sikertelenül. A seregből is leszereltek, és alkalmatlannak nyilvánítottak, mert akkor sem volt hatásos gyógyszerem, és szörnyen szenvedtem, éjjel a körlettársaim sem tudtak aludni miattam, nappal meg semmire se voltam jó.

13 éves voltam, amikor kivették a torokmandulámat, mert sokszor begyulladt.

Fiatal felnőttként egy vegetárius egyesülettel kerültem kapcsolatba, és vegetárius életformát folytattam évekig. Mindig nagyon szerettem a gyümölcsöket, zöldségeket, a húsokhoz pedig nem ragaszkodtam, így ez könnyen ment. Volt, hogy egy időben tojást sem ettem. Persze, óhatatlanul jóval több gabonát, hüvelyest és tejterméket fogyasztottam. Olvastam ezek jótékony hatásáról, kerültem a zsírt, fogyasztottam a sok omega-6-tal és transzzsírokkal teli olajokat. A napot is sokszor kerültem az UV-sugárzás káros hatása miatt. Kerékpározni mindig szerettem, kerékpártúrákon is voltam, de versenyszerűen nem űztem e sportot. Később megnősültem, és lassan alkalmazkodva a feleségemhez, előbb a halakra, majd később a szárnyasokra is visszaszoktam, de ritkán és kevés húst ettem. 2006-7-ben Angliában dolgoztam, és ott már marhahúst is ettem olykor.

Idővel megszokottá vált nálam, hogy naponta többször volt székletem, és időnként híg volt, de nem törődtem vele, mert jól éreztem magam. Igaz ugyan, hogy a déli ebédek kissé elfárasztottak, és időnként gyengébb időszakaim is voltak, de ezek a tünetek nem voltak jelentősek, úgyhogy nem kutattam okát. Lassan egyre inkább édesszájú lettem, egyre több pék- és cukrászsüteményt kezdtem enni.

Tavalyelőtt év elejétől kezdődhetett, hogy egyre szelesebb lettem, és borzasztóan viszketeg. Újra meg újra elmartam a lábamon a bőrt, és kisebesedett, szinte mindig sebes volt. A gázok hatalmas mennyiségben képződtek bennem, és büdös is volt, de az sosem okozott problémát, hogy megrekedtek volna bennem, inkább a bűzét volt nehéz elviselni. Számomra elég aggasztó volt a dolog, a környezetem inkább orrfacsarónak találta. A gyakoriságból ítélve napi ötszáz-ezer szellentésem volt – általában igen hosszan(!) -, mindennap, éjjel is, heteken, hónapokon keresztül. Tudom, hogy hihetetlen, de igaz. Eközben éjjel-nappali munkarendben dolgoztam, fizikai munkát végeztem. Aztán a nyár első felében rövid idő alatt nagyfokú gyengeség tört rám, amilyet még nem tapasztaltam. Nyári szabadságra készülődtünk, azt gondoltam, hogy a kikapcsolódás majd segít a bajon, bár az én nyaralásaim igen strapásak szoktak lenni, mindig jövünk-megyünk, cipekedünk, sokszor nagy melegben is, amit én sosem viseltem jól. (Megjegyzem, ez mégis többnyire miattam van, mert sok minden érdekel, és ilyenkor szoktam világot látni.) Akkor sem volt ez másként, és a gyengeségem változatlanul megmaradt. Hazajőve még munkába álltam, de egy megfázás lebetegített. Nehezen lábaltam ki belőle, de hiába pihentem, éreztem, hogy a gyengeség megmaradt. Akkor fordultam a háziorvosomhoz, aki vérvizsgálatot csináltatott, és megállapította, hogy némi vashiányom van - amely oly’ kis mértékű, hogy nem lehet oka a gyengeségemnek -, ezért vasat írt fel (egyébként ilyen előfordult már korábban is). Aztán ultrahangvizsgálatra küldött – eredménye negatív lett -, majd a klinikai gasztroenterológiára. Ez utóbbit azonban csak hónapokkal később kerestem fel, mert régebben olvastam, hogy ilyen nagyfokú legyengülés Candida albicans bélgombák túltengése miatt fordul elő, hát inkább egy természetgyógyászati vizsgálatra mentem. Ott meg is állapították, hogy nálam is ez a gond, és szigorú diétára vettek. Hónapokig diétáztam így, és az újabb vizsgálatok szép javulást állapítottak meg, mígnem fel is hagyhattam vele. Csak az volt a bökkenő, hogy a gyengeségem változatlan maradt.

A gasztroenterológián mindjárt az első(!) vizsgálaton irritábilis bélszindrómát „diagnosztizáltak”, ami később elég abszurdnak tűnt, amikor elolvastam Szendi Gábor erre vonatkozó írását. Aztán másik orvos vett kezelésbe, aki béltükrözést csinált, és a vékonybelem végében látott „felmaródások” alapján mindjárt meg is állapította, hogy Crohn-beteg vagyok. Ekkor 2010. december 8-át írtunk. Ki is írt mindjárt egy bélgyulladás-csökkentő gyógyszert, hogy attól kezdve nagy adagban szedjem – talán életem végéig. Hazajőve igyekeztem utánanézni e számomra ismeretlen betegségnek, és megdöbbentem. Egyrészt e betegség súlyosságán, másrészt azon, hogy lehet nekem ilyen, amikor én nem produkálom az olvasott tüneteket. Mindegy, az orvos „megnyugtatott”, hogy kezdődő stádiumú betegségről van szó. Akkor már csak azt nem értettem, mitől vagyok hónapok óta olyan gyenge. Az orvos egyébként ezzel sosem tudott mit kezdeni, afféle szubjektív élményemként könyvelte el magának e panaszomat. Aztán eljutott odáig, hogy megvizsgálja, lisztérzékeny vagyok-e. Első vérvizsgálatból nem derült ki semmi. Újabb vérvizsgálat alapján gyanú merült fel – a DGP normálistól erősen eltérő értéke miatt -, hogy talán mégis gluténérzékeny vagyok. Ezért végzett egy mintavételt a patkóbelemből is – ahová a gyomromon át jutott le. Akkor mindjárt refluxot is diagnosztizált, amire újabb gyógyszert írt fel. A minta későbbi vizsgálatának eredménye alapján megállapította, hogy cöliákiás vagyok - Marsh III stádiumú, ami súlyosan elsorvadt bélbolyhokat jelent. Azonnali szigorú diétára fogott, elküldött a diétás nővérekhez. Ekkor 2011. március 8-át írtunk. Igyekeztem következetesen betartani a diétát, de azért néha – főleg az elején – követtem el hibát. 2010 karácsonya előtt már kértem a munkaügyesünket, hogy a betegségem miatt (akkor még a Crohn volt csak diagnosztizálva) hadd kerüljek át a csak nappal üzemelő gépsorra, mert a háziorvosom ezt javasolta – ami igaz is volt. Ő megígérte, és február elején ez meg is történt, de utána nem sokkal két ízben is éjszaka kellett dolgozni a gépsoron, előbb két, majd nem sokkal később három egymás utáni napon. Na, erre már dühös lettem, és a betegségeim miatti nagyfokú gyengeségemre hivatkozva (akkorra már a cöliákia diagnózisa is megvolt), táppénzre írattam magam – azelőtt ilyet sosem tettem. Erre hetekkel később elküldött a munkaügyes az üzemorvoshoz, hogy állapítsa meg a leleteim alapján, indokolt-e, hogy én éjjel nem dolgozom. Akkor ő (az orvos) ajánlotta nekem az általam addig hírből sem ismert paleolit táplálkozást. Leírta nekem, hogy Szendi Gábor Paleolit táplálkozás című könyvét olvassam el. Világnézet-rengető mű volt a számomra. Én gyakorló református keresztyén vagyok, így például a Veszélyes kenyér című fejezet igen döbbenetes volt a számomra. Azt még csak-csak elviseli egy keresztény, hogy ő maga ilyen beteg, de hogy az ember, mint olyan, nem alkalmas ezen élelmi anyag emésztésére, ez elképesztő. Később, más könyve alapján tudtam csak helyre tenni magamban e dolgot. Merthogy újabb és újabb könyvét vettem meg és olvastam Szendinek, hiszen értettem és elhittem, amit írt. (Megjegyzem, nagyon szeretek olvasni, bár főleg történelmi dolgokat, de most már Szendi könyveit is.) Az olvasottak alapján lassacskán paleolit táplálkozásra kezdtem térni. Először napi két főétkezésem lett az, és volt külön egy szénhidrátétkezésem, majd mind a három, és csak mellékétkezésem volt „hagyományos”, végül lényegében áttértem. De a gyengeségem sokáig fennmaradt. Tavaly novemberben még azzal „zaklattam” az gasztroenterológust, hogy tegyen már valamit, mert még mindig szörnyen gyenge vagyok, pedig már bizton tudom tartani a szigorú diétát egy ideje. Újabb vérvételt csináltatott, de semmi új dolog nem derült ki.

Aztán egy januári megfázásból lassacskán kilábalva azt éreztem, hogy a gyengeségem is elmúlt. (A torkom begyulladása miatt végül beszedtem egy doboz Maripent, de bizonyára nem attól múlt el a gyengeségem:-) Másfél évi szenvedés után hihetetlen volt, rendkívül boldog lettem, szinte repülni tudtam. Másfél évig autóval jártam a munkahelyemre (pedig azelőtt mindig biciklivel), és szabadnapjaimon lehetőleg pihentem, sokszor feküdtem, hogy a munkahelyemen helyt tudjak állni, és ne veszítsem el. (A feleségem korholt is eleget, hiszen látható jele, sem diagnózisa nem volt a bajomnak.) Rendkívüli erőfeszítés volt, (eddigi) életem legnagyobbika. Aztán egyszer csak visszatért az erőm. Nem akartam elhinni, hogy vége a gyengeségnek, számítottam rá, hogy esetleg visszatér – de már nem.

Azóta jó erőben vagyok. (Mellesleg csekély refluxom is elmúlt.) Alig vártam, hogy elolvadjon a sok hó és jég, február végétől ismét biciklivel járok a nyolc kilométerre lévő munkahelyemre, és meglepő módon még gyorsabban is meg tudom tenni, mint azelőtt. Az elmúlt hónapokban olyan edzettségre tettem szert, hogy múlt vasárnapra beneveztem életem első kerékpárversenyére – közel 45 évesen. A Velencei-tavat karikáztam körbe 80 perc alatt (28 km), sok-sok edzett fiatalt is megelőzve. A középmezőnyből indultam, és az élmezőnyben végeztem, igen elégedett vagyok magammal. Mostanában egyébként is nagyon aktív életet élek, sokat sütök-főzök, kertet locsolok, vásárolok, mosogatok, tollasozok, angol nyelvtanfolyamra járok stb., és persze lehetőleg mindenhová kerékpárral járok. Minden este(!) halat eszem, és bár szedek táplálékkiegészítőket (egyre kevesebbet), erőmet és jó kedélyemet valószínűleg inkább az előbbieknek köszönhetem – no meg a sok egyéb húsnak. Szénanáthám mintha sosem lett volna, gyógyszert nem szedek rá, mégis tünetmentes vagyok. Már a napi nyolc órás alvásra sem ügyelek, mert úgyis bírom, és egy strapás hét után egy éjszakai alvással nagyjából regenerálódom. Szelességem van még – bár kevesebb -, de többnyire nem büdös, a székletem pedig sokszor kissé ragadós (erre is írt fel gyógyszert az orvos, de már azt sem szedem, mert nem találtam hatékonynak), ezek még megoldandó problémák lehetnek, úgy érzem. De ahogy egyre kevesebb gyógyszert fogyasztok – most már csak némi májregenerálót -, talán ez is elmúlik. Régebben az ágyban forgolódva – vagy ritkán esetleg ülve is – előfordult, hogy egy rossz mozdulatra görcsbe állt a lábam. Mostanában ilyet sem tapasztaltam, pedig a lábizmaim igen nagy igénybevételnek vannak kitéve nap mint nap – igaz, hogy jól meg is erősödtek emiatt. E táplálkozás kissé drágább, mint a „hagyományos”, de ahogy telnek a hónapok, egyre inkább úgy érzem, hogy megéri, ezért másokat is erre biztatnék, egyelőre sikertelenül.

Tegnapi hosszas leírásomból kimaradt, hogy a testtömegindexem 21 körül volt a legyengülésemkor, és a Candida-diéta alatt lecsökkent 19 körülire, ami meg is maradt. A tavaly júliusi gyülekezeti nagy tábor hetében jóval több gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztottam, és annyi elég is volt az index 20-ra emelkedéséhez - ami ékesen igazolja a szénhidrátalapú elhízást -, de az hamar vissza is csökkent utána 19-re. Úgy látszik, ez az én viszceráliszsír-mentes normál testsúlyom. Egyébként éppen e soványságom miatt aggódik még a szakorvos - aki persze nem tudja, hogyan táplálkozom -, és mosolyognak meg szemtől szembe vagy a hátam mögött a kollégák, rokonok, akármit is mondok nekik e táplálkozási mód előnyeiről, vagy bármilyen pozitív fejleményt is tapasztalnak velem kapcsolatban mostanában.

Forrás: Dr. Bodnár Ferenc Paleostílus blogja

Tisztelt Szendi Gábor!

Nagy köszönettel tartozom Önnek.
Február 29-én cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam. 26-os cukorral kerültem orvoshoz. Akkor 110 kg voltam.
Napi négyszeri inzulinszúrással kezdtem a "gyógyulást". A kirendelt dietetikussal nem jöttem ki, nem értette, hogy én miért kérdezek olyanokat, hogy ha a szénhidráttal van gondja a szervezetemnek, akkor talán nem kéne neki szénhidrátot adni, és talán jobban lenne. Szénhidrát az kell! válaszolta. Egyek egy-egy étkezésre egy kis tenyérnyi teljes kiőrlésű kenyeret vagy marék durum tésztát esetleg kevés rizst - de azt feltétlen, mert erre szüksége van a szervezetnek. (mondtam, én ettől állandóan éhes maradok!- kajánul vigyorgott, hogy itt az ideje a fogyásnak... ) A doktornő meghatározta a szénhidrát bevitelemet, és ehhez adagolta az inzulint.

Akkor még nem hallottam a paleo étrendről. Minden héten azzal a kéréssel fordultam a dokihoz, hogy vegye alacsonyabbra a szénhidrát bevitelt, mert ennyit én még soha nem ettem ,mint amennyit most azért szükséges ennem, hogy még fogyjak is és "gyógyuljak is". Viszont erős hatásomra, folyamatosan lejjebb vette az inzulin adagokat és a hozzátartozó szénhidrátbevitelt.

Aztán valaki felhívta a figyelmemet az Ön könyvére, és bizony - miután annyira rendbe jött a szemem, hogy végre olvasni tudtam (szintén a cukor okozta) - le se tudtam tenni a könyvet.
Nem is szaporítom a szót. Az eredményeim:
Ma 93 kg vagyok.
Március eleji HbA1c értékem 12, 47%
tegnap előtti: 4,7%
és az utóbbi 3 hétben nem szúrom magamat.
Bevallom, saját szakállamra, - folyamatos vércukorszint mérés mellett.

Szeretettel: Zsófia

Norbert W. 57 eves egészséges sportos vidám férfi, mikor egy nap észreveszi hogy fáj a lábujja. Annyira fájt hogy először azt hitte beütötte anélkül hogy észrevette volna és valószínű eltört.
Nem emlékezett rá hogy történt-e lábujj beütés de mivel annyira fajt és nem tudta elképzelni honnan jön ez a borzalmas fajdalom abban reménykedett, hogy majd gyógyul a beütés.
Aztán nagyon megrökönyödve észrevette, hogy a könyökén egy kb. 5 cm-es túlnövés jött ki.
Ez mar nagyon aggasztotta, és ez meg csak a kezdet volt.
Elkezdett fájni az egész karja, fajt a lába úgy hogy nem tudott rálépni.
Reggel felkelt és nem tudott mozogni, hanem egész nap agyban maradt olyan fajdalmai voltak.
Beutalták egy Rheumatologushoz, aki felirt neki:
Methotrexat először tabletta formában majd pedig injekcióban, valamint cortisont, hogy a gyulladást csökkentse. És megmondta: magának van egy autoimmun betegsége, ami gyógyíthatatlan.
A sors elvezette Norbertet dr. Leitem Ágneshez, és ö javasolta Szendi Gábor paleolit étkezés könyvet és az étkezés betartását.
Mikor először meghallotta hogy semmi kenyér semmi tészta, és semmi olyan ételt nem vehet magához amit annak idején életfontosságúnak volt, azt mondta:. Nem ezt lehetetlen betartani! Nem ezt nem csinálom!
Mivel azonban nem tudott jobb megoldást elkezdte a diétát.
Sokan ki is nevettek. Na akkor ne egyel kenyeret és gúnyos mosolygás következett (ez különben meg a mai napig is meg van, azzal a különbseggel, hogy most már nem zavarja ki mit gondol, mit miért nem eszik.)
6 hónapig Norbert nagyon szigorúan követte a Szendi Gábor által javasolt étkezést és semmit nem vett magához ami Szendi Gábor szerint gyulladást kelthet. 6 hónap után pedig folytatta a diétát úgy hogy semmit nem vesz magához, ami glutént tartalmaz és ezt a mai napig betartja.
Norbert ma 59 eves fájdalommentes, és most jött vissza egy 1100 km-es gyalogtúráról amit fájdalommentesen tehetett meg!
Az injekciót leredukálta 6 hetente egyre, es eljutott odáig, hogy ma mar 2 honapja nem kellett injekcióznia magát!
Ma boldog, elégedett mindent sportol mihez van kedve és fájdalommentesen eletet el!

Forrás: dr. Leitem Ágnes

Kedves Szendi Gábor!

Izgalommal telve olvastam eddig mások gyógyulástörténeteit. Egy év paleózás után elérkezettnek látom az időt, hogy én is megírjam kicsiny kis történetemet.

Sosem voltam kövér vagy túlsúlyos, kivéve a három terhességemet. Azonban mire elértem a negyvenedik életévemet már vérnyomásproblémáim lettek, heveny szívdobogásérzésem jelentkezett, szinte kibírhatatlan PMS fejgörcseim voltak, általában minden éjjel pontban hajnali háromkor ébredtem és reggelig forgolódtam álmatlanul. Miután rátaláltam a paleolit étkezésre én is átéltem a csodát. Két hónap alatt lefogytam azt az 5 kilómat, amitől évek óta reménytelenül próbáltam megszabadulni a napi félóra tornázással és az ún. "egészséges étkezéssel". Rövid időn belül lényegesen lecsökkent az erős szívdobogásérzésem, csökkent a fejfájásom - már meg is feledkezem róla időnként és aminek különösen örülök, hogy azóta úgy alszom, mint a bunda. A vérnyomásommal sincs már semmi baj. Erősnek és fáradhatatlannak érzem magam. Fél év után vérképet is csináltattam: ilyen jó eredményem még sosem volt. A vérsüllyedésem a normális szintre került, koleszterinszintem és a CRP is a megengedett számokat mutatta.

Engem is mint másokat, elkapott a kerékszíj, nagyon lelkes voltam. Azt hittem mindenki annyira örül a paleolit étkezés sikeres hatásának, mint én. Rá kellett jönnöm nekem is, hogy a környezetem a közönyös és a sanda gyanú közötti intervallumban néz rám. A lelkesedésem persze nem csökkent, csak már tudom, hogy nem kell mindenkit megmenteni, csak aki kéri és akarja is. A családomban igyekszem a mai napig meghonosítani a paleolit táplálkozás irányelveit (sütő állandóan bekapcsolva). Eltartott egy ideig és elég sok próbálkozásomba került, mire elértem azt, hogy gyermekeimnek csak az iskolai ebédje nem paleolit. Rajtuk is sokat segített ez az étkezés. A nagyfiam már benne van a kamaszkorban. Gyulladt, pattanásos bőre kisimult; már nagyon kevésszer panaszkodik fáradtságra. A kiskamasz lányomnak a fejfájásai múltak el, ugyanakkor a hízásra hajlamos - némi látható felesleges kilókkal - kislányból egy vékony, karcsú hercegnő lett. Úgy nőtt, hogy közben a súlya csökkent. A legkisebb gyerekemnek növekedési fájdalmai voltak (éjszaka sírva ébredés) és állandó evés utáni hasfájásai (összegörnyedve lefekvés), ezek egy csapásra elmúltak, amint elhagyta a kenyeret és a tejet. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a gasztroenterológus főorvosasszony azt tanácsolta, hogy majd jöjjünk vissza, ha súlyosbodnak a tünetei, mivel erre most nem tud gyógymódot.

Ami miatt nagyon hálás vagyok Szendi Gábornak és a paleolit táplálkozásnak az az, hogy olyan eszközt kaptam a kezembe, ami lehetővé teszi, hogy ne legyek az orvosok "szaktudásának" áldozata. Eszközt kaptam, amivel ÉN tudom irányítani a saját és a családom egészségét. Köszönöm!

Üdvözlettel,
Ildikó

Kedves olvasók!
Még nem láttam a HPV (humán papiloma vírus) okozta problémával kapcsolatban itt sikertörténetet, ezért megosztom Önökkel a mi történetünket. Annál is inkább, mert tudom, hogy sok (főleg fiatal) nő és férfi küzd ezzel a vírussal. Kb. két évvel ezelőtt mutatta meg magát a fiam (30 éves) nemi szervén egy nagyobb gombostű fejnyi kitüremkedés formájában, ezzel egy időben a barátnője hüvelyében is ez a vírusos elváltozás okozott problémát. A barátnő hamar meggyógyult, jó az immunrendszere. Isoprinosint és valamilyen ecsetelőt kaptak rá mindketten. A fiamnál - mivel nem múlt el - műtétet is alkalmaztak. Először csak kivágták, majd később, mivel kiújult, lézerrel műtötték. Az is mindig kiújult. 2 hét alatt, szóval alig gyógyult meg a heg, máris lehetett volna újra műteni. Közben sok-sok isoprinosint szedett és sok-sok ecsetelőt elhasznált, és sok-sok pénzt költött erre a "gyógyulási" folyamatra. Már másfél éve küzdöttünk, amikor besokalltam és végső elkeseredésemben írtam Szendi Gábornak, hogy segítsen. Ő 20.000 NE D3 vitamin szedését ajánlotta egy-két hétig. Nem volt egyszerű rábeszélni a fiamat, de végül sikerült és szedte másfél hétig a 20 ezret. Mellé beszereztem még neki méhpempőt és propoliszt.
Hozzátartozik a történethez, hogy ezt a "kúrát" megelőzően ismét megműtötték és 2 hét után újfent elkezdett mutatkozni a kis szörny, közben szedte a fent leírtakat, így visszahúzódott és azóta nem látta senki, nem is óhajtjuk. A korábbi műtétek után miért nem húzódott vissza? Egyáltalán miért nőtt vissza? Szóval én a D3 vitamin áldásos hatásának tulajdonítom ezt a gyógyulást, ugyanis ha visszagondolok a fiam életére, bizony-bizony ő nagyon keveset tartózkodott a napon különböző okok miatt, de az most nem lényeges. Mármint az okok.
Remélem, tudtam segíteni valakinek ezzel a történettel. Napjainkban már 3 hónapja tünetmentes.
R.

Kedves Gábor!
Először is szeretnék csatlakozni a köszönetnyilvánítók hosszú sorához.

48 éves vagyok, 15 éve II. típusú diabétesszel küszködöm, 4 éve inzulinnal. 2 hónapja "többszörösen összetett véletlenek" folytán került a kezemben az ön könyve, és -mivel nagyon meggyőző volt- meg is változtattam az étkezési szokásaimat a paleolit protokoll szerint. Megrendelője lettem a paleo ételfutárnak (a munkahelyemen egy éve csoportosan rendelnek, és erről eddig nem tudtam...). Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta: 12 kg tömegcsökkenés (117 -> 105) és ez nem állt meg, hihetetlen közérzetjavulás (ismét vannak terveim, céljaim, nincs kajakóma evés után, nem bóbiskolom végig a hétvégéket, hanem olyan aktív vagyok, mint ifjúkoromban), és ami a legfontosabb: az inzulint már jóformán elhagytam, az eredeti horribilis mennyiség (40-30-40 Apidra, 30 Lantus) töredékére van szükségem, és bizonyos vagyok benne, hogy ha elérem a normális tömegemet, akkor el is hagyhatom - a tendencia erre mutat. A kezelőorvosom szerencsére nyitott a dologra. Rengeteg kudarcba fulladt próbálkozás után (pl. 30 kg fogyás napi egyetlen pogácsa és kóla light (!) mellett 2 hónap alatt, majd visszahízás feleannyi idő alatt) most úgy érzem, végre a dolgok valódi kezelésének módjára bukkantam.
Attila

Tisztelt Szendi Úr!

Engedje meg, hogy levelemben röviden köszönetet mondjak Önnek, amiért a könyveiből megszerzett ismeretek hasznosításával új életet tudtam kezdeni.

2010. novemberében, egy súlyos magánéleti válság következtében kezdtem az életemben új utakat, új lehetőségeket keresni. Ekkor már polcomon volt a Paleolit táplálkozás című könyve, amit mintegy véletlenül, mit sem sejtve, az egyik könyvesbolti portyám során hirtelen kíváncsiságtól vezérelve vásároltam meg, hogy aztán utána még hónapokig az elolvasásra váró könyvek között várja ki sorát. Bő egy éve, hogy a korábbi heti 1-2 kocogást és szobabiciklizést feldobva elkezdjek edzőterembe járni heti 3-4 alkalommal. Ekkor 129 kilót nyomtam, ami a 190 cm-es magasságomhoz képest nem tragikus, de elég ahhoz, hogy túl nagy méretű ruhákat hordjak, ne szívesen menjek strandra, és ne tudjak 8-10 percnél többet kocogni, tohonyának érezzem magam. Hozzáteszem, hogy bár emésztőszervi vagy vérnyomás-problémáim sosem voltak, de gyermekkoromban asztmás voltam, később is többféle allergia gyötört, pár éve bipoláris rendellenességet diagnosztizáltak nálam és a lelki közérzetem rendszeresen nagyon rossz volt, sokszor minden érthető ok nélkül is. További adalék, hogy most 35 éves vagyok, de a hajam már kb. 3 évvel ez előtt teljesen kihullott a fejem tetején, és más egyéb kellemetlen tüneteket is tapasztaltam szerte a bőrömön (akne, pattanások, száraz, gyulladt foltok).

Az aktív sport tavaly február közepére már megtette a hatását, ekkor kellett először új nadrágokat vásárolnom. Ekkortájt - már nem emlékszem, hogy pontosan hol és minek kapcsán - hallottam újra a palelolit táplálkozásról, és eszembe jutott, hogy nekem ez a könyv megvan otthon. Akkor nekiálltam elolvasni. Ahogy haladtam a fejezetekkel, úgy kezdtem el betartani a "szabályokat". Meglepődve tapasztaltam, hogy nem okozott nehézséget a tej és a gabonafélék elhagyása, pedig korábban sokszor napi egy liter tejet is elfogyasztottam. Azóta sem érzek különösebb vágyódást iránta. Május végére 103 kilót nyomtam, azóta elértem a 99 kilót, bár a 30 kilónál, úgy vélem, jelentősen több zsírtól szabadultam meg, mert az intenzív edzésnek köszönhetően centikben és plusz kilókban mérhető izomra is szert tettem. Az elmúlt hetekben új téli ruhatárat kellett vásárolnom, mert a korábbi hasonló időszakokban hordott ruháim több számmal nagyobbak voltak a kelleténél. Nadrágból 4, zakóból 3 mérettel hordok kisebbet, mint bő egy éve. A közérzetem és az állóképességem remek, soha még ilyen egészségesnek nem éreztem magam. Annak is örülök, hogy néhányan a környezetemben követik a példámat és szintén jó eredményekről számolnak be.

Az elmúlt hónapokban elolvastam a többi könyvét is, és különösen "A nő..." és az "Isten az agyban" nyerte el a tetszésemet.

Mindezek miatt nem lehetek elég hálás Önnek, nagyon köszönöm. Munkája értékét talán azért is fel tudom becsülni, mert egyetemi oktatóként van némi rálátásom arra, hogy a könyveiben hivatkozott tudományos irodalom mennyisége, feldolgozása és a könyvekben megjelenő hozzáadott érték mögött milyen mennyiségű és minőségű munka húzódik meg.

Munkájához és úgy általában is jó egészséget kívánok!

Tisztelettel, Péter

Kedves Gábor!

Engedje meg, hogy megosszam Önnel rövid paleos történetemet. Előtte azonban el kell mondjam, hogy minden hónapban türelmetlenül várom az új hírlevelét, és szinte szomjazom az újabb és újabb írásokat. Megerősítésre van szükségem hónapról hónapra, hogy az az életmód, amely mellett elköteleztem magam, az tényleg az egészség záloga. Hogy jó úton járok, azt nap mint nap tapasztalom magamon, mégis néha úgy érzem, túl nagy áldozatot vállaltam fel, és meginog a kitartás bennem. Nem kevés lemondással jár ez a paleo életmód, és sok energiát kíván a követőjétől. Hiszen szinte semmit nem kapni készen, mindent magunknak kell összeállítani, megvásárolni, megfőzni. A napi 10-12 órai munka után ez egy újabb feladat otthon, amit nem lehet elhagyni. 10 hónapja csinálom, de fáradok. Hogy vannak ezzel mások? Nem tudom, csak olvasom a pozitívnál pozitívabb hozzászólásokat, és azt gondolom, én vagyok ennyire gyenge, vagy inkább elfoglalt?

Szóval a bevezetőm után le kell írjam a nálam tapasztalt pozitív változásokat. Pajzsmirigy túlműködést állapítottak meg nálam 2,5 éve. Meglepett a dolog, mert azt hittem egészségesen élek. Ugyanis addig is odafigyeltem arra, mit és mennyit eszek. Genetikai örökségként magyaráztam, hiszen anyukámnak ugyanez a betegsége. Biztosan a stressz hozta ki, gondoltam. Könnyű erre fogni mindent, hiszen a csapból is ez folyik, és kinek nincsenek az életében stresszesebb időszakok? Anyukám, a bölcs ember, viszont nem volt ennyire elfogadó. "A genetikai hajlamot örökölhetted, de a betegséget nem. Ennek oka van. Hogy a stressz? Mitől vagy te stresszes, amikor még gyerekeid sincsenek. " - mondta ő. Nem kommentáltam a véleményét, de elgondolkodtam. Aztán a kezembe akadt a Libri Hírlevél, és az Ön könyve Gábor. Elolvastam, és megvilágosodtam. A glutén teszten csúnyán elbuktam. Azóta paleo vagyok.

Elmúltak a migrénes fejfájásaim, a térdemből az ízületi fájdalom, az afták nem jelentkeztek többet a számban, a hasam lement, és a derék méretemből is le tudtam adni pár centit, így már nem gond belepréselni magamat a 34-es ruhákba. Jobb a közérzetem, van energiám. A haspuffadásom még nem múlt el teljesen. Tapasztalom, hogy bizonyos gyümölcsök fogyasztása után a beleim felfújódnak, de már korántsem olyan gyakran, mint előtte. Sajnos egy negatív dolgot is el kell mondjak: a menstruációm kimaradt 3 hónapig. Lehet, hogy a 18,5-ös BMI indexnek köszönhetően? (Igen - Sz. G. megj.) Vagy a menopausa kezdete 45 évesen? És ami a legnagyobb siker, gyógyszer nélkül jó a pajzsmirigy értékem már 6 hónapja.

Köszönöm hogy meghallgatott, és további kitartó munkát kívánok Önnek az új könyvei megírásához, és természetesen még több követőt.

Tisztelettel, Andrea

Kedves Szendi Gábor! A blogjára is írhatnám, amit most írok, de én személyesebbé szeretném tenni a levelemet, és annak tárgyát, a paleolit étkezésre áttérésem néhány hónapos történetének máris látható és tapasztalható konzekvenciáit.
Tavaly nyáron ismerkedtem meg az Ön nevével, s nem sokkal később egyik könyvével, a "Paleolit táplálkozás..." cíművel, melynek olvasásába már akkor fogtam, amikor két kollégámtól is (véletlennek köszönhetően, vagy talán mégsem?) személyes információkat kaptam a paleolit étkezésről. Fogékonyságomat egy frissen diagnosztizált pajzsmirigy felülműködés motiválta. Mindenáron le akartam győzni a betegséget, vagy ha ez nagy szó, harcba akartam szállni vele. Ehhez nyújtott reményt és fogódzkodót a könyve, a blogja, a kisfilmen hallható véleménye, gondolatai.
Éppen fél éve, hogy híve és követője lettem a paleolit étkezésnek, és noha nem tudom mindig mindenben kínos pontossággal követni, ahogy szeretném (némi szója, olykor egy kis cukor, minimális hüvelyesek becsúsznak az étkezésbe), mégis örömmel mondhatom: pajzsmirigy hormonértékeim minimális gyógyszer szedése mellett tökéletesen rendeződtek, orvosom a gyógyszer további szedését bizonytalan időre felfüggesztette, én remélem, örökre. A paleolit étkezés mellett nyugdíjba vonulásom miatt módomban állt másban is követni mindazt, amit könyveiben ír: sok mozgás a friss levegőn. Ezért nordic walkingolok, kocogok és egy héten egyszer úszom. Véleményem és tapasztalatom szerint ezek együttes eredménye a pajzsmirigy értékeim mostani (remélhetően nemcsak átmeneti) helyreállása.
Ha már írtam, szeretnék szívből gratulálni könyveihez, azok olvasmányos, élvezetes stílusához. Magam is író ember lévén tudom, hogy milyen nehéz megnyitni mások értelmét és szívét a jobb és követendőbb számára. Önnek sikerült, és ezt ezúton is nagyon megköszönöm.
Tisztelettel üdvözli: Márta

Tisztelt Szendi Úr!
Leírom gyógyulásom történetét, egy nehéz, eddig gyógyíthatatlannak hitt autoimmun betegségből sikerül kimászni. Ma Magyarországon kb. 1000 ilyen beteg van, a tapasztalat, egyre több fiatal betegszik meg ebben a betegségben. A betegség neve Myasthenia gravis, azaz kóros izomgyengeség. Valószínűleg egy ki nem gyógyított vírusos betegség lehetett a alapja, mert a csecsemőmirigy elváltozásával járó betegségről van szó.
De lássuk a történetet.
Zsuzsanna vagyok, 1959-ben születtem, vagyis vízöntő vagyok. Ennek azért van jelentősége, mert ez a jegy amúgy is a forradalmiságról szól, nem egykönnyen szoktam elfogadni a történéseket, ha tudom, hogy változtathatok rajta.
Visszatérve a történethez, 1995-ben megszületett harmadik gyermekem. Már a terhesség alatt voltak nagyon rossz periódusaim, azaz erőtlenség a comb- és a karizmaimban. Gondot jelentett fellépni a járdaszigetre, vagy naponta fésülködni. Gyermekem születése után sem múltak el a tünetek, habár az orvosok azzal hitegettek, hogy valószínűleg a szülést követően, ha a gyermek leszáll egy idegpályáról, megszűnnek a kellemetlenségek. Nem így lett, a háziorvos és a gyerekorvos sem tudott kellő diagnózist felállítani. Meggyanúsítottak, hogy valószínűleg gyermekágyi depresszióban szenvedek, ami gyakori ilyen helyzetben. Én, aki mindig tele van tervekkel.
1996-ban végre diagnosztizálták bajomat, úgy, hogy felkerestem egy neurológust, lehet, hogy sclerosis multiplexes vagyok. A vizsgálat végén a doktornő azt mondta, van egy jó híre és egy rossz. A jó hír, hogy nem SM-es vagyok, a rossz, hogy myasthenia gravis a betegségem. Gyógyszertári szakasszisztens a végzettségem, erről a betegségről egy mondatatot tanultunk és azt, hogy nagyon randa betegség. Emlékszem, akkor, a tanteremben kinéztem az ablakon, és arra gondoltam, remélhetőleg nem lesz nekem ilyen betegségem. Megérzés.
1996 decemberében kivették a csecsemőmirigyemet, gyógyszeresen elláttak. A műtétet követőleg 2 évig jól voltam, dolgoztam. Persze korlátok között éltem, le kellett mondanom a sportról, a hegymászásról, a túrakerékpározásról. Elfogadtam, mert élek, viszonylag jól.
A második évben azonban elkezdtem visszacsúszni, és nagyon sokszor voltam felső légúti beteg. Megint orvosok, akik a szteroid és az immunszupresszív kezelést ajánlották. Közben kiderült alulműködő pajzsmirigy betegségem is van. Mivel a gyógyszerekhez értek, nem vállaltam fel a terápiát. Kivéve a pajzsmirigy betegségre a szubsztitúciót.
Akkor fordultam az alternatív tudományok felé, azt tudtam, hogy az immunrendszer kisiklott rendes pályájáról, ezért ez a betegségem. Tehát a megoldás, az immunrendszert kell vissza igazgatni rendes medrébe, mintha folyószabályozást végeznék. Ennek érdekében áttértem a vegetárius étkezésre, ami, már tudom, hogy nem a legszerencsésebb megoldás volt, mert a szénhidrátokat engedélyezte. Emellett rengeteg vitamint, organikus ásványi anyagot fogyasztottam. Valamennyire jobban lettem. Így már nem voltam munkámban hátráltatva, bár a megfázásos tünetek csak halványultak. Sok-sok természetgyógyászati könyvet elolvastam, végül felállítottam magamnak egy sztenderd terápiát: ásványi és vitamin készítmények, omega-3, és a bélflóra regenerálása, tisztítása. Mellette sok szabadidős program korlátolt mozgással, és megtanultam relaxálni, meditálni. Mivel fantáziában nem szenvedtem soha hiányt, elképzeltem, hogy kis manók újra építik csecsemőmirigyemet. Tíz éven át éltem ebben a viszonylagos gyógyulásban. Aztán egy ismerősöm megvette a Paleolit táplálkozás című könyvét. Kölcsön kértem, elolvastam, és bekattant, hogy mennyire nem jól táplálkozom. Ma már teljesen betartom a táplálkozás szabályait, és csodák csodájára az myasthenia teljesen megadta magát. Bizonyos táplálék kiegészítőkön kívül semmi gyógyszert nem szedek. Megértettem a pajzsmirigyes összefüggést is, és mivel a bélflórámat rendbe tartom, + megvontam a szénhidrátokat, megszűnt az a a bizonyos gombócérzés a torkomban, amit szintén a myastheniával magyaráztak. Most már tudom, hogy a pajzsmirigy gyulladásának volt a következménye. Az idevonatkozó gyógyszert nem merem elhagyni, de reménykedem, hogy a hashimoto is reagál a táplálkozásra. Mellékesen az emésztésem is teljesen rendbe jött, nincsenek puffadások, szelesedések. Visszafogytam a 38-as méretbe, lelkesen nordik walkingozom, és felszabadultam dolgozom. Visszaállt a családi munkamegosztás, a női terheket vígan viszem vállamon.
Nagyon boldog vagyok, nagyon köszönöm Doktor Úrnak a végső lökést, borzasztóan szerencsésnek érzem magam, hogy visszakaptam az életemet, hogy azt habitusomnak megfelelően élhetem.
Logikailag is megértettem, táplálkozásunk teljesen eltért a determinálttól, és nagyon kevés idő telt el az alkalmazkodáshoz, valamint nagyon gyulladásos időket élünk (H1N1), most teljesen tehermentesíteni kell az immunrendszert, hogy fel tudja venni a kesztyűt az új vírussal, kihívással. Szervezetünk így visszakapja erejét, a ránk szabott egyéni egészséget.
Még egyszer köszönöm, hogy felnyitotta szemünket, és megosztotta velünk a TITKOT.
Őszinte üdvözlettel és tisztelettel.
Zsuzsanna

Kedves Gabor!

Gondolom mar hozzaszokhattal, hogy idegenek a nyakadba ugranak koszonetet mondani, ha nem, akkor jobb ha hozzaszoksz, mert biztos nem mi vagyunk az utolsok. Ez egy nekunk rendhagyo paleolit sikerlevel lesz, de igazabol csak egy a sok gyogyulastortenet kozul ami a tobbit szaporitja. Ezt most itt irom este, miutan delutan volt szerencsenk a Kisbudagyongyeben vegre szemelyesen is talalkozni es kezetfogni Veled. Az hogy en konnyekig meghatodtam, az mar csak legyen a hab a tortan.
Ha tavaly aprilis ota sokszor csuklottal, az azert is lehetett, mert a ferjem naponta folyton ilyeneket mondott: ha a Szendi azt mondja, hogy ezt vagy azt nem lehet enni, akkor azt most el is hiszed neki? Meg: lecci irjal a Szendinek hogy mondja meg, hogy ez es ez... es mondd meg a Szendinek, hogy jovore triatlonbajnok leszek, satobbi, de biztos nem fogja erdekelni, csak irkalja a konyveit blablabla.. meg ilyesmik.
Szoval kozszajon forogsz nalunk a haztartasban, es attol felek, hogy ez mar igy is fog maradni, ugyhogy paleo vizet igyal a sok csuklasra! : ))
Na de a lenyeg a kovetkezo: mi Irorszagban lakunk, ot eve mentunk el Magyarorszagrol, a ferjem Belgiumbol valo. Kb. ket eve volt egy munkahelyem ahol ket ugyfelhivas kozott szinte kotelezo volt internetezni, ekkor akadtam ra a weboldaladra. Aztan elolvastam 6 konyvedet. Mivel mindig sulyfelesleggel kuszkodtem, hiaba sportoltam csak nott a hatsofelem, ezert elkezdett erdekelni a paleo. Gyozkodtem a ferjemet is, de addig nem tudtam rabeszelni, mig egy nap sajnos sok-sok vizsgalat utan, mert a magas vernyomasa miatt beutaltak, kiderult, hogy lerakodas van az erfalaiban. Ekkor elkezdtuk a paleot, o elhagyta a gyogyszereit, mert nem akart a sztatinok ordogi korebe bekerulni, van eleg kollegaja akik ebben orolnek, elrettenteskeppen.
Az elmult 10 honap eletunk legmeghatarozobb szakasza volt es nemhogy veget ert volna: csak most kezdodik el minden:
A ferjemnek a paleotol helyreallt a vernyomasa, 94 kg-rol 82-re fogyott, szuper energikusnak erzi magat, a bore barsonyos lett, megszunt a szajszaga, a labizzadasa, visszanott egy sosekinovo korom a kisujjara. 51 eves, de negyvennel tobbnek senki nem nezi, az ismeroseink egy par honap utan kezdtek latni a valtozasokat es nem akartak elhinni.
Neha en sem akarom elhinni, amikor a bicepszet es a tobbi izmait feszegeti elottem, kicsit olyan, mintha megnyertem volna a lotto otost es termeszetben fizetnek....: ))

Gondolom a paleo azert elvette a ferjem eszet is, mert aprilis vegen Londonban a Temze partjan megkerte a kezemet, es mivel addigra nekem is elvette az eszemet a paleo, ezert igent mondtam. Az eskuvonket Las Vegasban tartottuk, ahol a ceremonia utan az unnepi vacsora egy szalloda luxuskantinjaban volt, ahol svedasztalos bufe rendszerben fejenkent 10 dollarert kb. tizszer raktuk meg a tanyerunkat kulonbozo paleo finomsagokkal, ugymint steak es spare ribs es sult fuge sultszalonnaval satobbi.
Jartunkban keltunkben a vilagban hirdetjuk a paleo igejet es probalunk mindenkit megfertozni.
Nalam is pozitiv valtozasok alltak be: 74 kilorol 61-re fogytam, az aknem es a depressziom szinte teljesen elmult, a foginy gyulladastol megszabadultam, es a PMStol is, tobb es jobb lett a hajam es hasizom nott a kozepso reszemre haj helyett es a nadragok nem allnak meg a combom alatt, hanem feljonnek, 46-os nadragrol 38-asra valtottam, felsobol az extra small meretu a jo, tizenharom kilometert gond nelkul lefutok egy unalmas szombat delelott, elmult a husz evig tarto izuleti gyulladasom, hat- es nyakfajasom.
Az eletunk azota jobbara moka es kacagas, olyannyira, hogy amikor augusztusban megszunt a munkahelyem es lapatra tettek, elhataroztam, hogy a paleoval akarok foglalkozni es meg akarom mutatni az embereknek, hogyan erezhetik ok is azt, amit mi erzunk, miota paleozunk.
Most dietetikusnak tanulok es azon dolgozom, hogy elinditsam a sajat paleo vallalkozasomat.
A ferjemmel beiratkoztunk a helyi triatlon klubba es szorgalmasan futunk, uszunk, biciklizunk, o megcelozta a hawaii spartatlont, ha sikerul, majd beszamolok. Neked, Gabor, most ezzel az emaillel mondanank koszonetet es remelem, talalkozunk meg tobbszor szemelyesen is!
Udvozlettel, csak igy tovabb:
Marta es Guido

34 évesen 80 évesként éltem, legfőképpen menthetetlen ízületi problémák miatt (krónikus sokízületi gyulladás, arthrosis). 8 évesen kezdtek az ízületeim leépülni (térd- és csípőkopás). 7 évig szertornász, majd táncos voltam, szinte a legügyesebb és legerősebb, sosem beteg... ezért volt tényleg feldolgozhatatlan a számomra a leépülésem, hogy 20 éves koromtól már gyógytornára sem voltam képes. A legmegdöbbentőbb, hogy 2 nap liszt, tejtermékek, cukor, burgonya, hüvelyesek… leállásától kezdtem kicserélődni, sőt 1,5 nap!!! Én egyik napról a másikra álltam át drasztikusan a paleolit étkezésre.
Nehéz elsorolnom a számtalan változást, de megkísérlem.
Ami a legdrámaibb volt, az a gerincem fokozatos leépülése: 20 éves koromra az egészséges görbületek elvesztek (ágyéki, nyaki), egyre púposabbá váltam, a csípőm 30 éves koromtól elkezdett előrefelé görbülni (emiatt férfiasnak kezdtem magam érezni), ülni egyetlen percig is nehezemre esett (persze állni sem volt könnyű) a fájdalom és a láb- és kézzsibbadások miatt. Minden ízületemben kopás és meszesedés, a gyógytorna is szörnyen megerőltető volt, izomtónusom - hiába erőlködtem - elveszett... (hiszen nem tudtak normálisan mozogni a merev ízületek, hiába igyekeztem mozgatni azokat... persze, hogy nem éltek az izmok).
Aludni nagyon rosszul tudtam csak, vagy inkább nem tudtam, kb. 20szor ébredtem fel mindig más dolgokra (fájdalmak, zsibbadások). Háton feküdni már kb. 10 éve nem tudtam (hason meg pláne), nem tudtam kiegyenesedni a merev, nagyon fájdalmas ágyéki gerincem miatt... és a melleim feszülése miatt sem (fibrocisztás masztopátia kb. 50 apró meszes csomóval, rettenetes fájdalommal 20 éves koromtól). A lényeg, hogy az egész szervezetem (még a viselkedésem is) görcsös volt, és most már tudom miért... Valahogy kiürült belőlem az összes mész, 1 héten belül!!!! A melleim 50 csomójából egyetlen egyet sem találok!!! A gerincem alsó része kb. 70 fokot görbülhetett vissza, 10 éves korombéli állapotba került! Tudtam hogy néhány év, és bot kell majd, hogy ne essek össze, nem tudtam magam tartani, a fejemet sem, gerincprotézisről álmodtam, hogy megtartson!!!! Akárhogy erőlködtem helyes tartáson, teljesen kifárasztott, csak fekve bírtam létezni leginkább, mindig pihenésre vágytam.
Krónikus fáradtság uralkodott rajtam, napi 12 óra pihenés-alvás sem volt elég, egész nap álmos és fáradt voltam! Levegővételkor a hasam sosem emelkedett, most pedig úgy érzem levegőt kapok! Egyébként, ha jártam volna orvoshoz (az utóbbi 6 évben), azt gondolom Bechterew kór lett volna a diagnózis.
A lábamban és kezeimben beindult a véráramlás, rettenetesen fázós voltam, most pedig meg sem érzem ezt a hideget... Az ízületeimben melegség lett, leginkább a térdemben volt ezt élvezetes érezni! Mintha talán kollagén került volna az ízületeimbe, ami eddig nem volt, sosem értettem miért nincs ízületi nedv, ami védi a porcaimat, sosem értettem!!!!! Persze, már tudok térdelni, lazán, érzékenységük is eltűnt :) Egy világ omlott bennem össze, és épült át.. nem tudom elmondani mit kaptam vissza!
A lábaim egyre görbébbek lettek, a térdem rettenetesen csontossá vált, és 2 nagyon kiálló csont volt bennük, térdelni már tornászként sem tudtam (szteroiddal töltögették), és az egyre görbébb lábaim nekiálltak 1 hét után fokozatosan kiegyenesedni, a kiálló csontok behúzódtak, mintha helyükre kerültek volna…, a két lábamat nem tudtam egymásra helyezni oldalt fekve a görbülésük miatt, nagyon feszültek, most pedig így alszom!!!!!
A csípőim (kopás, merevség) miatt sem tudtam párnák nélkül aludni, a 2 láb közé kellett, most pedig a párnák jelentenének szenvedést. A nyakamban egyre erőteljesebben kiálló egyik csigolya belesimul már majdnem teljesen a gerincoszlopomba.
Nem bírok magammal, folyton mozognom kell!!! Úgy tapasztalom, hogy teljesen új testet kaptam, amit meg kell ismernem, tanulnom… új igények, szükségletek, szokások jelentkeznek. Ahogy a mész kiürült, a kopás tüneteit érzem ismét (ropogás, akadások), de az összes merevség, fájdalom eltűnt, ezek szerint azért a mész lehetett a felelős, az tartotta az egész testemet görcsben, és a pszichémet is!
A testem fellazulásával a viselkedésem is teljesen megváltozott! Folyton azt gondoltam pszichés okai vannak a merevségemnek, az izgulásaimnak, a görcsösségemnek, és most minden borul...
Az allergiámat is pszichés okoknak tulajdonítottam... egyébként pedig szinte mindenért az élsporttal eltöltött múltamat, annak ellenére, hogy a társaimnak jóformán semmi hasonló problémájuk nincs. Eleinte kb. 25 évvel ezelőtt rendkívül makacs pollenallergiával (parlagfű, feketeüröm) kezdődött, majd az utóbbi években már egész évben tartott szinte mindenre kiterjedően (pl. cica, por), minden éjjel sebesre vakartam a torkom, és a szemeim viszketése volt erőteljes. Most pedig nyoma sincs mindennek, bár még csúcsszezonban nem teszteltem :-)
A vérkeringésem teljesen megváltozott! A kezeim mindig jégcsapok voltak, lábaim is. Sokat bántottak emiatt, merthogy bennem nem biztosan nem vér kering, miért nem iszom vörösbort!!!! de az alkoholt sosem szerettem...
Rettenetesen fázós voltam, és most folyton melegséget érzek, a kezeim szinte forróak!!! Természetesen a család eleinte megijedt, hogy valami kábítószerhez nyúltam :))) de megnézték a magjaimat, a lisztjeimet, és megnyugodtak :))). A lábamban és a kezeimben beindult a vérkeringés, éreztem, ahogy a vér áramlik bennük (akkor jöttem rá, hogy eddig bizony nemigen tette ezt). Meg sem érzem a mínusz tizenöt fokot :-)!!! Az ízületeimben melegség lett, leginkább a térdemben volt ezt élvezetes érezni! Mintha talán kollagén került volna az ízületeimbe, ami eddig talán nem volt, sosem értettem miért nincsenek nekem "párnáim", amelyek megvédik az ízületeket. Persze, már tudok térdelni, könnyedén, az érzékenység is eltűnt :)
Egy világ omlott bennem össze, és épült át… nem tudom elmondani mit kaptam vissza!
Rövidlátás 20 éve -2 dioptria, fényérzékenység, folyton szörnyen fáradt szemek. El kellett 3 nap!!! után dobnom a szemüvegemet! A szemeim egyre inkább behúzódtak, úgy éreztem be vannak esve, nehezemre esett tükörbe nézni, önmagam árnyéka voltam, folyton fáradt szemekkel, amiket nem tudtam kinyitni, már csak egyre kisebb mértékben!!! A szemeim is feléledtek, mintha eddig nem éltek volna, ott is melegségérzés fogott el az első napokban. A 4. naptól nem tudtam hordani a szemüvegem. Most (a 12. napon) kb. negyed dioptriánál tartok.
Naponta rengeteg sírás (örömkönnyek, hiszen minden álmom valóra vált), mert még mindig nem tudom felfogni ezt az egészet! A folyamatos leépülést nehéz feldolgozni, de az ilyen hirtelen felépülést ennyi bajból, bizony ezt sem könnyű (a naplóírás sokat segített ebben)!!!
A hajhullás napok alatt tűnt el! Folyamatosan szedtem évek óta vasat, B-vitaminokat, mégis semmi érezhető hatás... Porcépítőket 15 éve szedtem (Béres Porcerő, Proenzi stb.), most abbahagytam, bár lehet, hogy most lenne igazán érdemes szedni, mert eddig talán el sem jutott oda, ahová kellett volna! A porcok már nem hiszem, hogy fel tudnának épülni, de most már úgy gondolom bármi lehetséges, vagy egyszerűen a párnák bekerültek az ízületeimbe, és a kopás tünetei is eltűnnek...??? Lehet, hogy a kollagén hiányzott (???) a szememből is, ami talán szerepet játszik a szemlencse akkomodációjáért is, és a bőröm is attól vált rugalmassá, az ízületeim pedig hajlékonnyá (én mindig rettenetesen merev voltam).
A bőröm sohasem volt ilyen szép, rugalmas és puha!!! Fájdalmas aknékkal küszködtem, és hetente nyomkodtam a mitesszereimet, folyton koszosnak éreztem a bőrömet, hiába tisztítottam... most pedig minden eltűnt, nincs mit nyomkodnom 20 év után!
Hajzsírosodás: 1-2 naponta hajmosás kellett, most pedig 4. napon is kimehetek az utcára. Folytonos sápadtság, sohasem voltam pirosító nélkül utcán, most pedig az sem kell.
TOS syndroma (kézzsibbadás... a nyaki gerinc problémái miatt) eltűnt! Azt nem tudom még megérteni, hogy a meszesedés hogy illant el belőlem!!???
Az állkapcsom fájdalma, merevsége (kopás ott is) miatt már nehéz volt beszélnem!!! Eltűnt!
A fejem sokszor fájt, az állkapocs-probléma miatt (is) szinte már minden nap.
A migrén is eltűnt!
A vállam és az egész hátam egy "kődarab" volt, olyan merev, a gerincem is csak törni tudott volna, ha megmozdítom... és mindez nem a kopás miatt volt, hanem a mész miatt!??? Most döbbentem rá, hogy 20 éve nem tudtam kinyújtózkodni és most folyton nyújtóznom kell, nyújtózkodási kényszerem van, és istenien esik!!!
Supraventrikuláris tachikardia és sok-sok extrasystole miatt 15 éve bétablokkolót írtak (Betaloc), amelyet szerencsére 1 hónap után nem szedtem tovább… inkább megtanultam vele élni, és nem pánikolni, ha hirtelen elárasztott a gyors szívverés... Könnyen lehetett volna ebből pánikbetegség, de nyugalommal, relaxációval, jéghideg vízzel stb. előbb utóbb mindig le tudtam állítani... E tünetek is 1-2 héten belül eltűntek.
A naplóm eddig 12 pt-os betűmérettel 12 oldal, és minden nap azt hiszem vége, mégis újra és újra folytatnom kell.
És én amit vártam a paleolit táplálkozástól az a folyamatos puffadás megszűnése (2 nap alatt rendeződött), és a hormonháztartásom lassú helyrebillentése a melleim miatt (1 hét alatt eltűntek a csomók!).
A rengeteg változás miatt az alvásom visszatért 10 éves korombéli állapotába (természetes laza pózokban, fájdalommentesen, mélyen).
8 cm-et nyúltam!!! Feltűnt, hogy olyan helyekre látok rá (por!!!), ahová eddig sosem, és könnyedén felérem, amit eddig megszakadva sem... ezért meg kellett méreckednem...
Egyszerűen összerántott a gerincem, az ízületeimbe bekerült valami ami eddig nem volt. Istenem, ha valaki megmagyarázná mi is történik velem! Azt hiszem a rettenetes glutén tett tönkre az évtizedek alatt szépen lassan és alattomosan! De inzulinrezisztencia-probléma is volt biztosan... (kár, hogy nem jártam orvosokhoz :-)
Most MBT-cipő helyett magassarkút kell begyűjtenem, mert az összes cipőm lapos sarkú, és már nem esik jól hordani őket :)
Az orvosokban teljesen elvesztettem a bizalmamat, véglegesen (6 éve voltam utoljára). Továbbá tudtam, hogy semmit nem tudnak segíteni, a bajaimra max. gyógytorna, és szteroidok, de tudtam, hogy ezek nem gyógyítanak, csak tönkretesznek... Tényleg vénasszonyként éltem! Minden önbizalmam lassan eltűnt, és teljesen befelé fordulóvá váltam, már-már depressziós, úgy, hogy észre sem vettem... most minden más, ezt is meg kell szokni :-)
A spárgámat lazítom :) és kézenállok, tornászom órákat, ahelyett, hogy olvasnék és komolyzenét hallgatnék...
Persze néhány ismerősöm azt hiszi teljesen meghülyültem, ja, és persze bizonyára valamiféle szektába járok :) de a család már kezdi belátni, hogy megváltoztam, és az okát is elfogadják! Csokin-tejen-pudingon-krumplin-tésztán nőttem fel, gyilkolni tudtam volna a csokiért!!! Teljesen függő voltam azt hiszem, az élsport miatt rettenetes energiákra volt szükségem, mert felnőttként ez a dolog eltűnt, maradt a többi gyorsan felszívódó szénhidrát... mellettük már nem annyira hiányzott a rengeteg édesség...
Az egészet csak azért tudom nehezen megemészteni, mert én ilyen dolgokat egyáltalán nem vártam, nem reméltem a paleótól, csupán a meteorizmus, a májmegnagyobbodás miatti kényelmetlenség-érzés és a reflux megszűnését. A melleim esetében nagyon lassú javulásra számítottam, annyiban, hogy a fájdalom csökken, de hogy eltűnjenek a csomók, ilyet sosem reméltem volna!
Mindig volt bennem élet, csak nem tudott kijönni, a testembe volt bezárva... szép lassú számomra észrevehetetlen befeléfordulás... Naplót eszemben sem volt írni, csak egy idő rájöttem muszáj, és feldolgozni is segített :)
Hogyan lehetséges, hogy a mész kiürül belőlünk????????????? úgy érzem a mész tartott görcsben, mind a testem, mind a lelkem....
Orsi

Közel 5 éve vagyok Crohn-beteg.
A diagnózishoz hosszú út vezetett, mert a betegség egyik fő tünete az erős hasi fájdalom nálam nem jelentkezett. Helyette szép lassan mindenem begyulladt. Étel nem maradt meg bennem (5 hét= -15kg), közel 1 hónapig minden este 39-40 °C volt a lázam, fekélyek keletkeztek test .szerte. Fájdalomcsillapítón éltem, no meg a 8 féle antibiotikumon, amit 3 hónap alatt felírtak. 200 feletti CRP-vel, legyengülve, életveszélyes állapotban kerültem kórházba. Gyógyszermérgezésre gyanakodtak, diagnózis csak 2 hét múlva, rengeteg vizsgálat után született.
Medrolt, Immurant, Pentasat kaptam, ezek mellékhatásaitól legalább annyira szenvedtem, mint az alapbetegségtől.
Általában évente kétszer, de 2008-ban négyszer estem vissza. Ez újabb és újabb szteroid lökésterápiát jelentett.
Az orvosomban vakon bíztam, fiatal, okos emberileg is csak jót mondhattam róla.
A sokadik visszaesésnél specialistához küldött, aki felajánlotta, hogy részt vehetek egy új gyógyszer kipróbálásában. Több tíz oldalnyi tájékoztatót is kaptam, aminek a végén az állt, hogy halálom esetén fizetnek a családomnak. Így inkább az újabb szteroid kezelést választottam. Legyengült szervezetemnek köszönhetően kétszer kaptam tüdőgyulladást (mindkét esetben tumor gyanúba keveredtem), számtalan vesekövem és epekövem volt. Cukorbeteg lettem, egyik fertőzést a másik után szereztem be. Az alternatív gyógyászatban nem hittem, de másfél éve a Crohn igen alattomosan, négy féle kiütés formájában jelentkezett. Logopédusként egész nap tükör előtt ülök, bámulhattam a pöttyeimet. Ekkor hívtam fel egy közismert természetgyógyászt, aki a viziten megnyugtatott, ez újra a vastagbélgyulladás, majd meggyógyít. Sem az előírt diétát nem tudtam tartani, sem a havi 50-60000 Ft-os gyógytermékeket nem tudtam megvenni. Eredmény az újabb szteroid kezelés lett.
Valami pozitívuma mégis volt ennek a kis „kitérőmnek”. A gyógygombát ekkor ismertem meg. Megszüntette a hasmenést, javította a vércukor szintemet. A hányingert és a többi tünetet sajnos nem tüntette el, így a Pentasa és fellángolásakor a Med-rol továbbra is az életem része maradt. 2011 májusában ismét kiújult a betegségem. Csakhogy nem volt orvosom. A doktor akiben úgy bíztam, akinek a szava számomra szentírás volt, úgy döntött, hogy Angliában zöldebb a fű….. Az orvos ismerősök közül egy sem tudott jó gasztro.enterológust ajánlani.
Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy váltanom kell. Életmódot, szemléletet.
Egy kedves kolléganőm hívta fel a figyelmem Szendi Gáborra és a paleolit táplálkozásra. Kölcsönadta a könyvét, amit végig sem olvastam, a CRP-vel foglalkozó fejezet végén már hívtam is Tóth doktort. (A CRP szintem a maximálisan megengedett ötszöröse volt ekkor, előző orvosom szerint ez nekem még elfogadható.) Július eleje óta étkezem a paleó elvek szerint, az orvos tanácsait elfogadva. Semmilyen gyógyszert nem szedek, az első perctől fogva. 6 hónapja tünetmentes vagyok, 11 kg-ot fogytam, tele vagyok energiával. Mára már mindkét lányom és a férjem is csatlakozott hozzám. A 6 éve meglévő endometriózisom is tünetmentessé vált, megszűntek a hónap eleji rettegett hasfájós napok. A CRP szintem 2 hónap elteltével 4 lett! (0,1-10-ig jó) Nem állítom, hogy könnyű volt a váltás, de megérte. A kezdeti nehézségeken (mit főzzek?, mennyit?, mit csomagolok a lányoknak?, miért kerül ez ennyibe?) viszonylag gyorsan túljutottam.
Ha elkeseredtem, elgyengültem (hiányzik a kenyér, a tejtermék, a finom sütik) szívesen olvastam a gyógyulástörténeteket. Erőt adtak és adnak ma is. Ha másnak sikerült, nekem is fog.
Azt, hogy meggyógyultam még nem hiszem, de jó úton haladok felé. Ha letelt az 1 év, akkor talán biztos leszek benne.
Még valamit. Megfogadtam, hogyha 1-2 év paleozás után még mindig tünetmentes leszek, s megtudom, hogy a régi orvosom hazatért, felkeresem és megköszönöm, hogy a magyar betegei helyett az angolokat választotta, s viszek neki egy Szendi könyvet is ajándékba.

Judit

Kedves Szendi Gábor!

Elérkezett az idő, hogy végre közhírré tegyem paleós tapasztalataimat, amelyet a tavaly augusztus 18. óta eltelt időszak alatt gyűjtöttem. A paleó étkezési módról, illetve beszéljünk inkább életmódról, már korábban, két évvel ezelőtt is hallottam, de a barátnőm, akitől az egész felfogásról hallottam, olyan emésztési és bőrpanaszoktól szenvedett, amiket én csak hírből ismertem, így nem haraptam rá a témára. Ráadásul rengeteget sütöttem-főzetem lisztes, tejes, kelt tésztás, hüvelyesekből álló ennivalókat négy gyermekemnek és a férjemnek, és elképzelhetetlennel tűnt ennek a sok embernek az ellátása az említett összetevők nélkül. Fokozatosan súlyosabbá váló férjem is hasonlóan vélekedett, ráadásul koplalásként is értelmeztük a paleóra történő esetleges áttéréssel járó változásokat. Kitartott ez az álláspont egészen tavaly augusztus közepéig, amikoris a kezembe került az almás könyv. (Kölcsönadtam valakinek, és még nem kaptam vissza, és nem vagyok képes felidézni a pontos címét, de ön írta, és a civilizációs betegségek és a nyugati típusú táplálkozás összefüggéseire hívja fel a figyelmünket.) Kíváncsiságból belelapozva, pont az allergiánál és a szénanáthánál csaptam föl, és már az első néhány mondattól elkerekedett a szemem. Fogtam magam, gyorsan elkezdetem olvasni, és 24 óra elteltével, már harcos paleósként nem vacsoráztam padlizsános-sajtos melegszendvicset a gyerekeimmel, sőt a reggeli tejes gabonakávétól is tartózkodtam. Ekkor éppen Orfűn nyaraltunk, ahol - immáron 2003 óta - naponta 2 csomag százas papírzsebkendőt szoktam elhasználni, és a harmadik paleós reggelen kellemeset nyújtózva arra döbbentem rá, hogy alvásból ébredtem, tehát aludtam, méghozzá egyhuzamban, fuldoklás, köhögés és szemviszkezés nélkül. Délután a férjem megállapította, hogy nem kell papírzsebkendőért menni a közértben, aztán este elhatározta, hogy ő is kipróbálja a paleót, ha nekem ilyen látványosan használ. Az elmúlt 14 nyaram és őszöm ugyanis arról szól - augusztus 2. hetétől október közepéig -, hogy gyógyszerektől, homeopátiás készítmények használatától függetlenül kegyetlenül viszketett a torkom, a szemem, az egész arcüregem, heteken át képtelen voltam aludni, állandóan fuldoklásra és orrfolyásra ébredtem, és köhögtem. És mindez szűk 3 nap alatt eltűnt volna? És akkor még nem szóltam a szintén borzalmas migrénes fejfájásról, amelyet csak Quarelinnel bírtunk elmulasztani, és kéthetente vettünk be belőle. A paleózás óta nem szedünk Quarelint. Nekem talán csak egyszer fájt a fejem, és közben el tudtam aludni gyógyszer nélkül is, a férjem pedig most először vett be gyógyszert, de egy gyengébb fajtát.
Ami egyébként a férjemet illeti, 13 kg-ot fogyott az említett időszakban, 104-ről 91 kg-ra, szép lassan, fokozatosan, éhezés, önmegtartóztatás nélkül, ami pedig az én súlyomat illeti, abból is ment le 5 kg, de én a prepaleós időszakban sem értem el az 50-et. A gyerekeim sem ellenzik nagyon a paleózásunkat; az energiaszelet, a nagyon kakaós-narancsos, diós, mákos muffinok, a nyers gyümölcsszelet, a rengeteg tojáskrém és rántotta, no meg a sok-sok sült husi bizony mindenkit kárpótol a kezdetben nehezen elfogadhatónak tűnő változásokért.Ők egyébként a közintézményekben a szokásos ennivalókat eszik, egyelőre nincs energiám étrendjük teljesen paleóssá alakítására. Legalább mi szülők elkezdtük, ők pedig látják az alternatívát és annak pozitív következményeit, és ez sem kevés.

Nagyon köszönjük! Dórci

Kedves Gábor!

Több éve allergiás vagyok - remélem, hogy most már elmondthatom, hogy csak voltam:) - a májusi, júniusi fűfélékre, 2007 augusztusa óta pedig a parlagfűre is. Ilyenkor nem a nátha és a tüsszögés a legnagyobb probléma, hanem az, hogy begyullad a torkom is. 1,5-2 hónapig erősen köhögök, fuldoklom, éjszakánként nem tudok aludni, a nehézlégzéstől teljesen kimerülök. A pulmonológus allergiás eredetű asztmát állapított meg, s ellátott többféle por, tabletta, aerosol formában szedhető, illetve belélegezhető szteroidos készítménnyel. Javulást egyik gyógyszertől sem éreztem, pedig elég sok fajtát kipróbáltam. 2009 augusztusának végén kitört rajtam újra a parlagfűallergia és az ezzel járó hónapokig tartó köhögés. Novemberben kezdtem el a paleo táplálkozást, annak reményében, hogy esetleg javulást hozhat az asztmámban és az allergiámban. Először csak a tejtermékeket és a cukrot, illetve finomított lisztet hagytam el, de már ezzel is annyit javult az állapotom, hogy két hét után végig tudtam aludni az éjszakákat, majd szigorítva a diétán, szépen megszűnt minden panaszom. 2010 május-júniusban, illetve augusztusban egyáltalán nem jelentkeztek a pollenallergiás tünetek, pedig nyár elején sokat kirándultam a szabadban, augusztusban pedig a közös nyaralásunkon fiamnál menetrendszerűen elkezdődtek a paralagfűallergiás tünetek, nálam pedig nem. Sajnos egyszer-egyszer előfordult, hogy nem sikerült tartanom magamat a paleo táplálkozási elvekhez, főleg a cukor és a finomított szénhidrát tekintetében. Ilyenkor másnap elkezdtem érezni, hogy nehezebben veszem a levegőt, vagy köhécselek, így Damoklész kardját a fejem felett érezve, hamar visszatértem a paleóhoz:)

Üdvözlettel és köszönettel: Eri

Kedves Szendi Gábor!

Csatlakozni szeretnék én is a sikertörténetekhez, a saját tapasztalatommal. Az idén májusban lesz két éve annak, hogy Veiszer Alinda Záróra műsorában hallottam Öntől a paleolit-táplálkozásról. Már csak a végét hallottam a beszélgetésnek, de kíváncsi lettem, hogy is kell ezt érteni. Majd az internet segítségével feliratkoztam az Ön hírlevelére, és azóta hűséges olvasója vagyok. Meg persze gyakorló paleós.
A menopausától kezdve csontritkulással rendszeresen járok reumatológushoz. Eleinte csak kalcium-pótlást javasoltak, majd az újabb vizsgálatok szerint el kellett kezdenem komolyabb gyógyszeres kezelést. Ez a kezelés nagy meglepetésemre egy év múlva, a következő csontsűrűség vizsgálaton a mérsékelt kategóriából a határozottan csökkent kategóriába továbbított, amit végképp nem értettem. Nem hogy megállította, még fokozta a romlást.
Nem szaporítom tovább, a paleó éppen kapóra jött. 2010 májusától elkezdtem, igaz, hogy nem annyira szigorúan, ahogy kellene, a tejet elhagytam teljesen, a többit csökkentettem, ja és az erős gyógyszert is abbahagytam, csak a kalciumot és a D-vitamint szedtem.
Az októberi ODM-vizsgálaton kiderült, hogy visszakerültem a mérsékelt kategóriába. Mindössze fél év alatt. Az orvos szerint a gyógyszertől volt ez a javulás, de hát én nem is szedtem, ezt ő persze nem tudta. Elmondtam neki, hogy egy újfajta táplálkozást szeretnék kipróbálni, és ezért az "eddig szedett gyógyszert" szeretném egy időre abbahagyni. Ő nem értette, de beleegyezett, mondva, hogy nézzük meg egy év múlva, milyen eredménye lesz.

Már akkor gondoltam arra, hogy megírom önnek a történetemet, de gondoltam, hogy várjuk meg azt az egy évet, mit fog hozni, legyek teljesen biztos abban, hogy a paleótól volt a javulás.
Most már a calciumot is elhagytam, csak D-vitamint szedtem, és egyéb vitaminokat. Decemberben az újabb vizsgálaton kiderült, hogy megint van némi javulás, amit a gépet kezelő asszisztens sem értett, javasolta, hogy ismételjük meg a csuklómon is, mert az megerősítheti a csípőn mért eredményt. 3000 forintomba került, ugyanis a második vizsgálatot már nem támogatja a tb, de érdekelt a dolog nagyon, és hát teljesen világos lett, hogy nincs tévedés.
Az orvos csodálkozott, elismerte, hogy van némi javulás, de ez nem olyan nagy dolog. Nekem az. Azt tanácsolta, hogy csináljam tovább, ha ez nekem tetszik, és jó. Ő is hallott már erről a táplálkozásról, de szerinte nem biztos, hogy mindenkinek beválik, főleg a hús miatt.

Most itt tartok, és ez a tapasztalat bőven elég volt nekem ahhoz, hogy teljesen meggyőződjek a paleolit-táplálkozás előnyéről, amihez még az is hozzájárult, hogy a migrénes fejfájásaim csökkentek, már nem tartanak napokig, és egy erősebb kávéval el is múlik rövid időn belül. A környezetemben sok a szimpatizáns, akikkel szívesen megosztom az ismereteket, amit Öntől kapok.
Hálás vagyok Önnek, hogy megismerhettem, és részese lehetek, alkalmazója ennek a nagyszerű kutatási területnek, amitől egészségesebbek lehetünk, ha alkalmazzuk, alkalmaznánk. Ezúton köszönöm a hírleveleket is, amelyeket mindig pontosan megkapok.

További munkájához, sok erőt és minél szélesebb körű elismerést kívánok!

Üdvözlettel: Zsuzsa47, lelkes paleós.

Kedves Gábor!

Tavaly október elején - 71 és fél évesen - tértem át a paleolit táplálkozásra /fokozatosan/.

Tapasztalataim:

tavaly ilyenkor térdizületi fájdalmaim miatt a lakásban is csak bottal tudtam vánszorogni. Ma: könnyedén szaladgálok tennivalóim után / és utól is érem "őket"/

Először az évtizedek alatt kialakult "úszógumi" tünt el nyomtalanul, majd kezdtek leolvadni rólam a fölös kilók /ez még mindig tart!/ Bízom benne, hogy a szervezetem tudja, hogy mennyi lenne az ideális testtömegem ebben az életkorban, 147 cm magassághoz /ill. alacsonysághoz/.

Komfortérzetem tökéletes - és ezzel minden elmondtam.

Köszönöm, hogy megismertetett a szervezetünknek megfelelő táplálkozási móddal!!!

Őszinte hálám jeléül lépten-nyomon igyekszem "terjeszteni az igét" - nem könnyű, de nem csüggedek.

Azt kívánom, hogy MINDEN elképzelése, vágya váljon valóra - újévi köszöntésként - szeretett teljes üdvözlettel: .

Éva néni/nyugd. kp.isk-i tanár/

Kedves Szendi úr!

Nagyon köszönöm, hogy Ön van, mert azóta gyakorlatilag boldog életet tudok élni.

50 féle kisebb nagyobb betegségemtől vagy az életemet zavaró kellemetlenségtől szabadított meg a paleolit táplálkozásról szóló könyveivel. Földig tudok hajolni és meg is teszem minden reggel és este (és nem fáj egyáltalán a negyven év óta iszonyú fájdalmat megtestesített derekam!). Erre csak azt tudom mondani, hogy Isten áldja meg Önt, mert csodát tett velem amit az orvosok nem tudtak megtenni!

Jobb a kedvem, és egyébként a "válságról" un az a véleményem mint Önnek.

A nőkkel a kapcsolatom a könyve óta sokkal jobb,nem kell hülyének éreznem magam, hogy más a nőkről a véleményem mint amit "tanulunk". Igaz a "felbújtáshoz" hozzájárult Konrad Lorenz is és Robert Graves, meg Waltari és Rejtő Jenő.

Tehát összefoglalva, fájdalommentes életet élhetek, kevesebb vesződséggel és idegeskedéssel.

Kívánok Önnek nagyon Boldog Újévet, nagy lelkierőt továbbra is, (én egyébként bámulom bátorságát is, hogy így szembe mert menni a világhatalmakkal, a gyógyszeriparral, és az orvostársadalom lelketlen részével), és jó egészséget, hogy tudja folytatni ezt a munkát! Természetesen nem csak aa munkában az élet minden területén kívánom Önnek a legjobbakat!

Tisztelője: Mihály

Kedves Gábor!

Szeptember eleje óta paleózom és szeretném megosztani másokkal is pozitív tapasztalataimat. Magamról annyit írnék, hogy 30 éves vagyok és gyógyszerészként dolgozom.
Tavaly májusban csomót találtam a jobb mellemben. Nagyon megijedtem. Ultrahangos vizsgálattal, MRI- vel és biopsziával azt az eredményt kaptam, hogy 2 fibroadenoma van a mellemben, valamint tele vagyok cisztákkal. Félévente kontrollra kell járnom.
Az okokat senki nem tudta megmondani. Sosem szedtem hormonokat, nem dohányoztam, sportolok rendszeresen.
A tavaly novemberi és idén májusi kontrollon a helyzet változatlan volt, sem javulás, sem rosszabbodás nem látszott.
Szeptembertől áttértem szigorú paleo étrendre, szedem a D- vitamint, a halolaj- kapszulát és a C -vitamint.
A bőröm, ami mindig pattanásos volt, hamar rendbe jött. Az emésztési problémáim rendeződtek, nem puffadok, nem alszom el állva ebéd után és nem kínoz a székrekedés sem. A homlokom feletti kopasz foltra visszanőtt a hajam. A borzasztó édességfüggésem és vércukor- ingadozásom is eltűnt. Méregetem a vércukromat, alacsonyabb, mint az átlag (3,3 és 4,7 között mozog) viszont egyenletes. A novemberi mellvizsgálaton nagy meglepetés ért, ugyanis a doktornő nem látta az ultrahangon a fibroadenómát, pedig sokáig kereste! Megnézte a korábbi leleteimet, hol kellene látnia a csomót. A jobb mellben nincsenek ciszták, a balban pedig csak aprók, 5 mm alatt. Nagyon örülök ennek! Rövid idejű paleózás után ez nagyszerű. Számomra ez az életmód bizonyított. A sportteljesítményem is javult, pedig ebben kételkedtem, de úgy futok, szinte repülök, nagyon jó érzés.
A fent leírt tüneteim és a paleo elején csináltatott laboreredményem ( megfordult LH/FSH arány) alapján arra jutottam, hogy PCOS lehetek. Nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra! A ciklusom most normális, nincsenek erős menstruációs görcseim.
Álmaim netovábbja egy terhesség lenne, bízom benne, hogy a paleo ebben is segít!

Üdvözlettel: Gréta

Kedves Szendi Gábor!

Szóval, először is meg szeretném köszönni Önnek a kitartó kutató és felvilágosító munkát amit folytat, nekem nagyon sokat segített vele!
Kisgyermek korom óta küzdök gyomorproblémákkal, bármikor bármilyen stressz ért az a gyomromon csapodott le. Rengeteget maradtam ki az iskolából, sokszor volt gyomorgörcsöm, hasmenésem, bélgázom és egyéb panaszom, amivel persze édesanyám mindig orvoshoz vitt, de igazából semmit nem tudtak megállapítani érdemben. Édesanyám szénhidrát és tej alapú étkeztetése, a mirelit és zacskós élelmiszerek okozta jótékony hatások miatt a dolog odáig romlott, hogy 14 éves koromtól kezdve refluxos panaszok léptek fel, méghozzá, évről-évre egyre sűrűbb és intenzívebb formában. Édesanyám persze újra az orvosokhoz fordult. Azok a kedves emberek pedig többször is elvégezték azt az igen élvezetes gasztroenterológiai vizsgálatot rajtam. Csövet dugtak le a gyomromba és mintát is vettek belőle. Sikerült megállapítaniuk, hogy refluxom van, viszont "szerencsére" helycobacter fertózöttség nem volt tapasztalható. Elég erős és drága gyógyszereket írtak fel, köztük egy jól ismert protonpumpa-gátlót is, emellett elláttak különféle szuper tanácsokkal, hogy ne egyek zsírosat, fűszereset, szénsavasat stb,stb,stb és hasonlók...de gondolom tökéletesen ismeri a bevett eljárást amit reflux esetén használnak az orvosok. Szóval így tengettem napjaimat, amikor bevettem a gyógyszert nem volt tünetem, viszont amint kimaradt egy reggeli vagy egy esti adag, már egésznapos savtúltengéssel küzdöttem vagy égő mellkassal ébredtem. 19 évesen mikor elkerültem külföldre, a gyógyszereimet nem tudtam többet beszerezni, de szerencsémre egy olyan 5*-os étterembe kezdtem el dolgozni, ahol nem túl sok szénhidrátot kaptam dolgozói ebéd címén, szinte csak húst és zöldséget adtak, így a tünetek is csökkentek, persze akkor még nem láttam az összefüggést a betegségem és az étkezési szokásaim között. Mindent annak tulajdonítottam, hogy elkerültem otthonról, s így elmúlt a stressz és vele együtt a betegség is. Viszont miután országot váltottam és vele együtt munkahelyet is, újrakezdődtek a problémák is, amiktől azóta is szenvedtem. Újra elmentem gasztroenterológushoz (ez már itthon), ledugták a csövet újra és megint megállapították a refluxot, ekkor megkaptam a kedvenc gyógyszereimet, majd elláttak a szokásos tanácsokkal és szélnek eresztettek. Ez körübelül 1 éve volt. Így felnőtt fejjel viszont elérkezett az idő, hogy átgondoljam a problémámat és elkezdjem kutani a mögöttes okokat és összefüggéseket, egyszerűen nem voltam hajlandó gyógyszereken élni. Elkezdtem kutatni az alternatív megoldásokat, így jutottam el egy természetgyógyászhoz. Nem akarok rosszat mondani, mert ha Ő nincs, akkor lehet, hogy az Ön könyve se jött volna szembe velem. Viszont minimum 200 ezrembe kerültek a mindenféle csoda vitaminok, oxigénes vízkészítők, teák és egyéb különleges képességekkel felruházott mágikus dolgok. Ezeknek a hatása kétségkívül megvolt, hiszen a használatba vételük után körübelül egy héttel ekezdtek megszünni a tünetek, persze kúrát is kaptam melléjük, úgynevezett fehér tilalom volt, se fehér lisztet, se tejet és az első pár héten húst se rakhattam be a szervezetembe. Viszont a fehér liszt helyett ehettem mindenféle más kiörlésű liszteket és a tej tilalom mellé viszont maradhattak az egyéb tejtermékek. Ez idő alatt kerültem kapcsolatba az Ön könyvével először, amit akkor még nem olvastam teljesen végig, viszont az alapvető gondolatok már így is eljutottak hozzám belőle. Ezeket nagyon érdekesnek gondoltam és ki is kértem a természetgyógyászom véleményét. Ő azt mondta, hogy ismeri is Önt személyesen, ismeri a munkásságát is, viszont szerinte a maga elképzelései túl spártaiak és egy mai ember számára nem járható út, az amit maga ajánl. Ennyiben is maradt a téma. Körübelül 2 hónapra rá, hogy elkezdtem a vitamin és egyéb kúrákat, úgy jött ki a lépés, hogy egy szép napon szinte mindenből egyszerre fogytam ki és mire elszámoltam 3 napig, minden tünetem visszatért. Ekkor, szerintem jogosan dühös lettem, mondván, "hogy egy vagyont fizettem ki és pár nap alatt visszajött minden bajom, hát mi ez az egész?!" Így elkeseredettségemben felnyitottam a googlet és beírtam a keresőbe a reflux szót, se perc alatt egy blogon találtam magam, ahol egy olyan magyarázatot olvastam a refluxról, amit még előtte sehol, mégpedig ugye, hogy a szénhidrát nem megemésztettsége okozza a bajomat. Ekkor kapcsolódott fel a lámpa, hogy én erről a szénhidrátos dologról már olvastam előtte valahol, így kipróbáltam. Radikálisan változtattam és pár nap után vitaminok és gyógyszerek nélkül elkezdtek elmúlni a panaszok. Ekkor tárcsáztam a természetgyógyászomat és elmondtam neki a történetet, mire Ő csak annyit mondott, hogy nem kell mindent elhinni amit az interneten olvasunk,hát,azóta nem beszéltünk...Jelzem, hogy ekkor még mindig nem tudam, hogy az Ön blogját olvastam, erre pár napra rá a kedvesem hívta fel a figyelmemet. Miután összekapcsoltam a blogjában olvasottakat, magával és a könyvével, az első dolgom volt elmenni a könyvesboltba és megvenni az újabb kiadású könyvét. Ezt mára már végig is olvastam tüzetesen. Ez már egy jó pár hónapja volt, azóta gyógyszerek és panaszok nélkül élek, viszont vitaminokat továbbra is szedek és jól érzem magam. Eleinte kissé nehéz volt megszokni ezt a fajta életmódot, de nem tűnt lehetetlennek. Próbálom magamnak kitapasztalni a határokat. Sokminden hiányzik, de nem gondolok rájuk, hétről-hétre könyebb, főleg, hogy egyre jobban érzem magam. Reggelire szinte csak gyümölcsöt eszek, a napom mindig 2dl víz, kombucha vagy kristálygomba elfogyasztásával kezdődik. Dél környékén már igénylem a főétkezést, ekkor általában párolt zöldséget és húst eszek, de ezt rendkívül sok módon tudja variálni a Kitti, így nem tudom megunni. Vacsorára általában tojást, nyers zöldséget és a kedvesem álltal készített magkeverékből "kenyeret" fogyasztok vagy valami könnyű levest. Ezek mellé szoktam még enni halkonzervet, vagy saját házikészítésű kecskesajtot, szóval azért elég színes az étrendem és meg is vagyok vele elégedve. Mára már nem érzem hiányát a péksüteményeknek, a reggelire elfogyaszott tejben tocsogó műzlinek vagy éppen a paradicsomos tésztának ebédre. Sőt, próbálom a környezetem figyelmét is felhívni ezekre a dolgokra. Viszont azt veszem észre, hogy a legtöbben szinte hülyének néznek és nem akarják elhinni az egészet, hogy az általuk elfogyaszott élelmiszerek 70%-a a kukába való, nem pedig a szervezetükbe. Pedig mindenkit el kéne, hogy gondolkoztasson, hogy vajon mitől "rohad" a világ és mitől van ez a rengeteg megbetegedés. Nagyon nehéz misszió szembeszálni a gyógyszeriparral, az agrár lobbyval, az élelmiszer maffiával és a mindnekit csak megbetegíteni szándékozó médiával. Nem kis feladatot vállalt magára. Le a kalappal!
Nyugodtan használja a leírtakat amire akarja, a nevemet is adom hozzá bármikor, ha kell. További jó munkát és minden jót kívánok, de legfőképpen, még egyszer nagyon köszönöm, hogy meggyógyított!!

Tisztelettel, Ádám

Kedves Gábor !

Szeretném megköszönni családom és magam egészségét, mely nagymértékben az ön kiváló könyveiben levő információk HASZNÁLATÁNAK köszönhető!!

Korábbi könyvei olvasása után , még annak idején előrendeltem az előkészületben levő Paleolit táplálkozás c. könyvet.
A kézhezvétel után néhány óra múlva, miután a lapokat lebilincselő figyelemmel felfaltam /csak szemmel/, áttértem a paleolit életmódra. Szerencsére a tantusz gyorsan leesett, az értelmi belátás már a könyv tartalomjegyzékének átfutása után megtörtént, így az életmódváltás azonnal 100 százalékosan bekövetkezett minden átmenet nélkül, nagyon könnyen.

Az erőm azonnal növekedni kezdett, és felfedeztem az addig lehetetlennek hitt tökéletes és állandó egészség élményét. Élsportolóként fantasztikus volt, hogy testem sokkal ruganyosabb, energiám egész nap kitart /6-7 óra edzés naponta/ és az állandó egészség miatt formám óramű pontossággal tervezhető.

Azt hadd ne ecseteljem külön ,hogy egy permanens jó közérzet és derű, kicsattanó életerő mit hozhat egy ember és a körülötte lévők életébe.
Sporteredményeimet most nem részletezném, csak az idei valóra vált álmom osztom most meg. Bődületes világrekorddal nyertem meg a hazai rendezésű világbajnokságot tömött lelátók előtt szeretteim és barátaim szurkolásától repítve 35 évesen ,a sportág történetében példa nélküli módon. :

www.origo.hu/sport/uszas/20110802-delfinember-vagyok-kanyo-denes-buvaruszo-visszakapta-az-elvett-vbaranyat.html, vtvszeged.hu/hun/sa_hirek/i_sport_8/i_kanyo_denes_vilagbajnoki_cimet_szerzett___exkluziv_1461/t_Kany%C3%B3%20D%C3%A9nes%20vil%C3%A1gbajnoki%20c%C3%ADmet%20szerzett%20-%20exkluz%C3%ADv%20vide%C3%B3/index.html, www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/136667

Egyszer Vekerdy prof. előadását hallgattam a gyereknevelésről. A lenyűgöző előadást a következő mondattal zárta : " Nincs nevelés, csak hiteles együttélés." A tétel úgylátszik felnőtt korban is működik. Legnagyobb örömömre bekövetkezett az inverze . Másfél év elteltével, miután szüleim és néhány barátom szemét nap mint nap kiszúrta a kézzelfogható eredmény, szépen áttértek a paleolit életmódra.

Szüleimnél az eredmény nem világbajnoki címekben mérhető, sokkal több annál. Tökéletes egészség, közérzet, 18 kg mínusz mindkettőjüknél, és a 60 év feletti slágercikkek /koleszterin- és vérnyomáscsökkentők / kukába kerülése.
Az ő esetükben nehezített körülmény, hogy mindketten orvosok ,így a paradigmaváltás pályafutásuk 50 éve alatt kovácsolt láncokat szaggatott. Még egyszer és ezerszer köszönjük az egészségünket! Ha valami, hát ez tényleg a legtöbb, miadható!
Remélem sokaknak része lesz benne!

Kanyó Dénes
négyszeres Európa- kétszeres világbajnok búvárúszó

Tisztelt Szendi Gábor!

Tanácstalanságom késztet arra, hogy ezt a levelet megfogalmazzam, és elküldjem Önnek, még ha elfoglaltságai miatt nem is tud válaszolni, már azért hálás vagyok, ha elolvassa.
Nem értem az egész magyar egészségügyet, és hozzáállásukat a betegekhez, illetve a "megoldásaikat". Leírom történetem, hogy érthető legyek.
Év elején különböző tünetek miatt hematológiára kerültem, és ITP gyanúval kezeltek. Nagy dózisú szteroid kúra után (2 hónapig tartott), a leleteim "megjavultak" - az előírt értékek közé kerültek. Az orvosom a kúra teljes ideje alatt telefonon adta a tanácsokat, és az "utolsó" eredmény bemondásakor közölte velem, hogy akkor most elfelejthetem ezt a betegséget, a tüneteket, meg úgy általában mindent, ami ezzel kapcsolatos, mert meggyógyultam. Nekem valahogy foghíjas volt ez az egész, és közöltem a dokival, hogy ha a tünetek visszatérnek, legalább tudom mik azok. De persze erre azt a választ kaptam, hogy ez nem fog előfordulni, mert nagyon jól reagáltam a kezelésre.
Ezek után 3 hónap után ugyanott tartottam. A trombocitáim száma megint 11.000 zuhant.
Időközben már átmentem egy másik orvoshoz, de mikor megint ennyire lezuhantak az értékeim őt nem értem utol. Ekkortájt nyomta a kezembe unokatestvérem az Ön könyvét. Már régebben is találkoztam utalásokkal a paleolit táplálkozásra a betegségemmel kapcsolatban (sokat bújtam a netet, hogy valamit megtudjak róla, mert persze nem kaptam rendes tájékoztatást), de hogy lemondjak a kenyérről…. Én is ezt hangoztattam. Viszont ekkor már nem ő volt az első, aki ajánlotta, és nem hiszek a véletlenekben. Ráadásul nem volt mit vesztenem. Egy hónap alatt 31.000-rel nőt a trombocitáim száma. A háziorvosom szerint egyértelmű az eredmény: lisztérzékeny vagyok. Folytassam tovább, és menjek el a gasztroenterológiára.
Pont ma voltam ott, ahol közölték velem, hogy mivel tartom a diétát nem tudják kimutatni, és vigyem vissza a lisztneműeket az étrendemben, és majd januárban még gyomortükrözésem is lesz, és akkor majd utána megmondják, hogy az vagyok-e vagy sem, de addig egyek lisztet.
Javultak az eredményeim, láthatóan, látványosan, nagyon, és erre most azt akarják,hogy tegyek tönkre mindent. Ráadásul ma dühömben megettem egy zsemlét, és még 8 órával az elfogyasztása után is szenvedek, mert olyan érzésem van, mintha lenyeltem volna egy egész focilabdát. Nagyon kellemetlen és rossz érzés. Régen azt hittem ez a teltségérzés normális, meg hogy úgy érzem, legalább plusz 10 kilóval többet cipelek csak a hasamban. Ma már tudom, hogy nem az, és nem akarok megint ilyeneket érezni.
Végre kezd átformálódni a gondolkodásom, előre tervezem az étkezéseket. Hetek óta nem voltam egy percig sem éhes, mert napjában többször be-be kapok egy-egy gyümölcsöt. És nem azért eszek, hogy kompenzáljak, hanem azért hogy legyen elég energiám. A gyomrom sem nehezedett el hetek óta. Tényleg teljes váltást jelent, de jó érzés. És most ezt tegyem tönkre, mert azt mondták? Nem értem, hogy miért nem lehet kimutatni a gluténérzékenységet így is. Jó, persze, nincs a szervezetemben, biztos azért. De ilyenkor mi a teendő?
A családom őrjöng, nem értik a jó eredményeket miért kell tönkrezúzni. Aggódnak értem, féltenek, hogy kikészíti a szervezetemet a visszatérés - szerencsémre ők teljesen megértik, hogy ez segít és nem tekintenek rám furán, hanem segítenek. Mikor hazalátogatok a családomhoz olyat főznek, hogy én is megehessem.
Tudom, hogy a paleo a megoldás a testi betegségeimre. Mikor kezeltek szteroiddal, végig azt éreztem, hogy ez nem fog segíteni, és hogy csak átmenetileg javulok. Mikor elkezdtem a paleolit táplálkozást, már az első napok után tudtam, hogy most jó helyen keresgélek.
Tanácstalan vagyok, hogy most mi legyen, mit tegyek. Kövessem az orvos utasításait, vagy tegyem azt amit a testem, a megérzéseim diktálnak, azaz ne változtassak az étrendemen?
A háziorvosom támogat, na de hogy mit tegyek abban ő sem tud segíteni!
Ha esetleg van ideje tanácsot adni, azt nagyon megköszönném, de ha nem, akkor is köszönöm, hogy segített rájönni, mivel segíthetek a testemnek, hogy egészséges lehessen.

Őszinte tisztelettel:
Johanna

Kedves Szendi úr!

Az én történetem kicsit hosszú. Megpróbálom dióhéjban leírni :)
3 év alatt lement 20 kiló úgy, hogy nem sportoltam, nem változtattam az étkezési szokásaimon. Plusz az arcomon égető, viszkető kiütések jöttek ki, amik volt hogy "kivéreztek", de két hétnél hamarabb nem múltak el.
A fáradtság és a levertség érzet állandó volt. Volt, hogy a munkahelyemen, a gépem előtt aludtam el. Mikor lement az első 10 kg már akkor elmentem belgyógyászhoz. Utána még 7 orvosnál jártam. Ebből mondanom sem kell, hogy majd mindegyik félrekezelt, vagy hazaküldtek azzal a "jó tanáccsal", hogy tanuljak meg ezzel együtt élni. Aztán múlt decemberben kiderült (nővérem egyből beletrafált a betegségembe egy "Hugi nem lehet, hogy lisztérzékeny vagy" kérdéssel) a kazein és glutén érzékenységem. 35-szörösen volt telítve a szervezetem antitestekkel, az IgA szintem 0,2 volt és a vas szintem sem volt túl rózsás.
A "van e erre gyógyszer" kérdésre megint csak azt kaptam, hogy nem tudják, mitől alakult ki és hogy hogyan lehet gyógyítani, de tanuljak meg együttélni vele... továbbá készüljek föl rá, hogy a magas antitest szám miatt le fog állni a pajzsmirigyem, immunbetegségem lesz és sclerozis multiplex is kilátásban van. Mikor Anyát láttam sírni, akkor döntöttem úgy, hogy fel kell adnom az "ide a gyógyszert, de máris!" tézist, hisz erről az ágról nem sok segítség érkezett. Egy ráckevei természetgyógyászhoz fordultam végső elkeseredésemben. Mondanom sem kell, az elején kétszer is majdnem ráborítottam az asztalt, annyira kiakadtam a tényen, hogy több évig is eltarthat a gyógyulásom egy diétával.

Akkor még nem hittem, hogy ez lesz az a táplálkozás, az az életmód, ami teljesen meg fogja változtatni az életemet. A diéta ismerete leginkább édesanyámat viselte meg lelkileg, hisz ő szeret magyaros finomságokat sütni-főzni. Az étekzés fontos családi rítus nálunk. "Nem igaz, hogy nem ehetsz egy finom sütit, rántotthúst, de még egy fagyit sem..." - mire a bátyám csak ennyit mondott:
"Anya nehogy attól legyél már depis, hogy a lányod ezután egészségesen fog étkezni!"

Vannak finom ételek, amiket már paleoszakácskönyv nélkül is meg tudok főzni, sokat készítek saját ötlet alapján is. Amit hiányolok, hogy nincs étterem Debrecenben, de talán az egész országban sem, ahol csak paleo ételeket szolgálnának fel.
Hát igen a paleo csodákra képes: soha jobban nem éreztem magam, mint most. Aktívan sportolok (heti kétszer 5-6 km-t futok + edzőterembe járok) és megálltam a fogyásban. Az arcomon habár ott vannak a hegek, de finomabb tapintású, mint egy babapopsi :) Egyenesen szórakoztatnak azok a reakciók, amiket látok, mikor elhangzik a valós életkorom... mivel 32 vagyok és nem 25 :)

Ezúton is szeretnék gratulálni a munkásságához és bámulatra méltó kitartásához. Köszönöm, hogy ezekkel a könyvekkel segít rendet tenni az olyan makacs fejekben, mint az enyém a gyógyuláshoz.
Valójában csak hálát érzek, amiért kiállt ezért az életmódért.
Meg vagyok róla győződve, hogy ha meg is fogok gyógyulni, továbbra is paleo-függő leszek.

Egy év múlva ugyanitt.
Az egészségen kívül egy célom még hátramaradt, amiről remélem, akkor már valóravált álomként tudok írni :)

Kedves Szendi Gábor!
20 éves koromtól szénanáthám volt, szezonálisan, típusosan a parlagfűtől július, augusztus, szeptember hónapokban. Minden évben az aktuális csodaszerrel, a legjobbnak kikiáltott antihisztaminnal /Telfast,Aureus,Claritin stb./ próbálkoztam, de a kellemetlen tünetek ugyanúgy fennálltak, ami szinte lehetetlenné tette a munkavégzésemet, mivel fogorvos vagyok. 2010 nyarán nem jelentkezett az allergia, 2011-ben már nem is vártam, nem volt mitől félni. 2009 óta élek a családommal paleolit életmódon, tényleg hatásos és oki ,,terápia". Ajánlom mindenkinek! dr.Sz. Beáta

Kedves Gábor!

Olvasván honlapján a gyógyulástörténeteket, hosszú idő után én is úgy döntöttem, megosztom Önnel a személyes tapasztalataimat a paleolit táplálkozással kapcsolatban.

Az életmódról először 2011. tavaszán hallottam, miután hosszas, évek óta tartó fülproblémám miatt már utolsó állomásként felkerestem egy orvos - természetgyógyászt, akinek a javasolt kezelése, valamint étrendbeli tanácsai hatására gyökeresen megváltozott először saját, később a családom élete.

Fiatal korom ellenére nagyon gyenge immunrendszerrel rendelkeztem. Gyermekkoromban gyakori fülgyulladásaim miatt hetente szúrták fel a fülemet, ami iskolás korra elmúlt. 17 éves koromban myasthenia gravist diagnosztizáltak, aminek folyományaként kivették a csecsemőmirigyemet. Ezzel párhuzamosan a hormon háztartásom is romokban hevert, a hormon értékeim egy 60 éves nő értékeinek feleltek meg. A megfázások, a herpesz minden télen hetekre uralta a mindennapjaimat, nem beszélve a felfázásról, és nőgyógyászati problémákról, mely miatt antibiotikum kúrák sokaságával bombázták a szervezetemet. Mindez akkor még nem okozott dilemmát, hiszen nem gondoltam volna, hogy nem ez a normális…

Időközben megszülettek a gyermekek, akik miután elkezdték az óvodát, sorra hozták haza a különböző vírusokat, bacilusokat, és tényleg oda jutottam, hogy októbertől áprilisig szinte állandóan beteg voltam, annak dacára, hogy a vitaminpótlás szinte folyamatos volt.

Három éve egy családi haláleset miatt nagyon a padlóra kerültem idegileg, ami annyira leamortizálta az amúgy is "kard élen táncoló" immunrendszeremet, hogy kiújult a gyermekkori fülproblémám, ami miatt másfél éven keresztül havi rendszerességgel antibiotikumokat kellett szednem. A kúra után egy hónapig semmi gond, aztán kezdődött újra, és újra. Addig jutott a dolog, hogy sürgősségi műtétet hajtottak rajtam végre. Azt hittem, hogy túl vagyok a műtéttel a tortúrán, megoldódik a gondom, de sajnos nem így történt, s pár hónappal a műtét után ismét elkezdődtek a problémák, csakhogy már mind a két fülemben gyulladás volt. Már azzal riogattak, hogy a másikat is műteni kell. Végigcsináltam másfél hónap ambuláns kezelést, ami alatt végig antibiotikumot szedtem, és lokális kezelést kaptam (minden nap szívatták a váladékot, és ecsetelték, borsavporos befúvást alkalmaztak), ami hatására alábbhagyott a gyulladás, és visszanyertem a hallásom is. De a javulás sajnos csak egy hónapig tartott. Ekkor jutottam arra az elhatározásra, hogy másik utat választok, és felkerestem egy természetgyógyász- doktornőt.

Már az első egy-két kezelés alkalmával bevezetett a paleolit táplálkozás rejtelmeibe. Szinte ittam a szavait, és egyből belevágtam. Kutattam a neten, elolvastam a könyveit kedves Gábor, mely alapjaiban változtatta meg az életemet, s rajtam keresztül a családom életét is. Nem volt egyszerű az első egy- két hét. Hogy kitapasztaljam, hogy mit lehet enni és mit nem. De az eredmények nagyon gyorsan jöttek, és rajtam kívül a környezetemben élőknek is szembetűnőek voltak a változások. Hogy lefogytam, hogy szebb lett a bőröm, hogy fittebb lettem, hogy teli vagyok energiával. A fülproblémám hetek alatt alábbhagyott. Fél éve csinálom ezt a fajta étkezést, és nagyon meggyőzött. Eleinte gyakrabban voltak kilengéseim. És tény, hogy akkor mindig romlott az állapotom. Egy hónapja tartottam ezt a táplálkozást, amikor elmentem a háziorvosomhoz, és kértem egy vérképet, hogy mi újság annak dacára, hogy már egy hónapja csak tojáson, sonkán, kolbászon, sok-sok zöldségen és gyümölcsön élek, valamint mindenhez olaj helyett zsírt használok (ismervén a koleszterin - mítoszt). Mikor hívtam az eredménnyel kapcsolatban, csak annyi kivetnivalója volt, hogy a koleszterinszintem egy kicsit alacsony. : Hát, erre nem tudtam mit felelni neki…

A megfázásokat, a herpeszt azóta teljesen elfelejtettem, 2 hónapja tart az óvodai időszak, de velem együtt egyik gyermekemet sem döntötte le a lábáról semmilyen betegség.

A férjem két hónapja döntötte el, hogy csatlakozik hozzánk. Mivel sokat utazik, neki nagyon nehéz megoldani ezt a fajta táplálkozást. Csodabogárnak nézik, mikor az étteremben rendeléskor elmondja, hogy mit szeretne enni, s mi helyett mit tegyenek az ételébe. Nem volt túlsúlyos, de 30 éves kora után a hasára elkezdtek rakódni a zsírpárnák. Két hónap alatt teljesen átalakult a testalkata, 6 kg-ot fogyott, de igazán nem az számít neki, hanem hogy jól érzi magát a bőrében, pozitív visszajelzéseket kap, s mára már Ő is ennek a táplálkozásnak a népszerűsítésén dolgozik.

Nagyon örülök, hogy lassan fél éve váltottam, és lassan, de biztosan rávezettem a családomat a paleolit táplálkozásra. Bárhol járunk, sokakban felmerül, hogy milyen ritka az olyan család, ahol három gyermek ellenére ennyire kiegyensúlyozottak a szülök, és a gyerekek.

Szóval zárásképpen, mert egy kicsit hosszúra nyúlt a beszámolóm, csak kitartást és sok-sok energiát kívánok Önnek. És bízom abban, hogy minél több embernek sikerül felnyitni a szemét, megismertetni őket egy emberhez méltóbb élet lehetőségével.

Minden jót kívánva maradok tisztelettel: P.

Kedves Gábor,

Kálváriám pontosan 1 évvel ezelőtt kezdődött. Mint minden rejtélyes betegség kellemetlenségekkel, az életminőség jelentős romlásával jár, ám ez az esetemben még fájdalmasabb volt, mivel munkám több előttem szólóval ellentétben rendhagyó: élsportoló vagyok.

Tavaly ősszel egy talpszalag műtét után, engedve a játékosokat körülvevő nyomásnak és eredménykényszernek hamarabb tértem vissza a pályára, mint kellett volna és ezt egész életemben bánni fogom. Ez elindította a lavinát. Egy hónap múlva már szteroid injekciót kellett kérnem, hogy egyáltalán edzésről haza tudjak a lábamon menni. A helyzet javult, de mivel kipihenni nem volt idő, ezért jöttek a sportolóknál néha már "cukorkaként" bekapdosott Cataflam-ok. Ezzel egy időben az egyik fogamat gyökér kezelni kellett, ekkor kaptam először antibiotikumot. Januárban beszakadt a lovaglóizmom egy edzés során, amit ismét Cataflam követett, illetve hólyaghurut gyanújára újra antibiotikumot kaptam. Ez utóbbi egy hónap múlva kiújult, ezzel a 3. antibiotikum kúrát "nyertem meg".

Mindeközben minden nap maximális erőfeszítéssel edzettem, de inkább úgy mondanám facsartam ki az akkorra már erőtlen, megfásult szervezetemet. Megváltásként ért a szezon vége, és elhatároztam, hogy addig megyek amíg ki nem derítem mi a bajom, ugyanis ekkorra már minden nap borzalmas has puffadással küzdöttem. (Terhes ruhákat tudtam csak hordani, mert a reggel felvett nadrágok, estére már begombolhatatlanok voltak.) Bármit ehettem, kímélőt, nem kímélőt, a vége mindig puffadás lett. Ezen kívül állandó hugyuti diszkomfort érzésem volt, ami a nyár közepére vesegörcsökké alakult.

Sorra jártam a különféle szakorvosokat. Az eredmény: Candida gomba elszaporodása a szervezetemben illetve ueraplasma fertőzés, ami a hugyuti problémákat okozza.

Az ueraplasmára kaptam gyógyszert, és ezzel egy időben nekikezdtem az orvosok szerint "tudományosan nem bizonyítottan hatásos" Candida diétát. Aminek röviden az a lényege ugye, hogy kiéheztessük a candida gombákat, magyarán 6 hónapon keresztül vonjunk meg minden szénhidrátot.

Elegem lett az állandó rosszullétekből, kezdődött az újabb szezonom, és napi 2 szer 2 órás edzések ellenére híztam (holott teljesen normálisan étkeztem), fájtak az izületeim. Elszánt voltam, mert meg akartam gyógyulni, még ha ez a diéta azt jeleni, hogy edzéseken lehet el is fogok ájulni. Ettől féltem leginkább. De az első héten pár szédülést és a hirtelen nagy fáradságot leszámítva, jól éreztem magam. Ekkor került egy könyvesboltban kezembe a könyve, megvettem és szinte egy ültő helyemben olvastam végig. Ráébredtem, hogy a candida diéta nagyon hasonlít a paleolit étrendhez. Másnap megvettem a szakácskönyvet is.

Ennek lassan 2 hónapja, és nem tudok elég hálás lenni a Jóistennek, hogy a könyvesboltban arra vezetett és természetesen Önnek, aki ezt a sok információt lehetővé tette számomra. Az első hét után egyre jobban és jobban éreztem magam. Az elmúlt 2 hónap tapasztalatait most itt osztanám meg.

Eredmények:

A hasam egyszer sem puffadt fel azóta.

Nem fájnak az izületeim.

Tele vagyok energiával, a pályán úgy érzem, mintha 5 évet fiatalodtam volna.

Fogytam 6 kilót.

Húgyuti panaszaim nincsenek.

Pontosan menstruálok. (Ezelőtt ezt nem mondhattam el magamról. Júliusi ultrahang felvétel alapján PCOS-t állapított meg)

A bőröm kitisztult, a körmeim megerősödtek. (A könyv tanulsága alapján. napi 2000mg C-vitamin, és 2000 IU D- vitamint szedek)

Egészségesnek érzem magam, amit már nagyon régen nem mondhattam el magamról.

Sok mindent lehet mondani a könyvről, sokan szkeptikusak vele szemben, de azt hiszem, aki elkezdi és áttér a paleolit étrendre szavak, és betűk nélkül fog bizonyítékot nyerni arra, hogy gyógyít és működik.

Élsportolóként odafigyelek, hogy megfelelő legyen az energia bevitelem, így a tojás, a paleolit kenyerek, az olajos magvak, húsok és halak jelentős részét képezik az étkezéseimnek.

Barátaim testközelből követhették végig a változást, és többeket ez a könyv elolvasására, ma már az öltözőben jár körbe a paleolit kenyér receptje és néhányan, hozzám hasonlóan bújják a szakácskönyvet is :D Nagyon jó érzés tudni, hogy attól függetlenül, hogy az élsport maga NEM egészséges, vannak lehetőségeink, gyógyszerek nélkül is, hogy javítsunk a szervezetünk állapotán. Egy dolgot sajnálok igazán csak, mégpedig, hogy a paleolit táplálkozás karrierem vége felé talált rám. (31 éves vagyok, 78szoros válogatott, 14 majdhogynem megállás nélküli munkával a hátam mögött: )

Üdvözlettel: Orsi

Kedves Szendi Gábor!

2010. szeptemberében elkezdtem olvasni a zöld borítós könyvét, és átálltam a paleolit táplálkozásra. Mivel a szélsőségek embere vagyok, nem volt túl nehéz dolgom, hogy betartsam a szabályokat. 2007-től országúti kerékpárversenyző voltam egészen ez év májusáig, amikor az egészségi állapotom olyan szintre jutott, hogy már nem voltam képes az edzéseket sem végig csinálni. Tavaly nyáron a versenyidőszakban, amikor elengedhetetlen volt a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása a 3-4 órás edzéseken, versenyeken, és azok után a regenerációhoz, akkor kezdett rohamosan romlani az állapotom. Rengeteget szerettem volna enni, de nem lehetett, mert a hosszú és kemény kerékpározás ellenére képes voltam 3 nap alatt 5 kg-ot hízni, ha nem kontrolláltam az evést. A hypoglikémiás állapot mindennapos volt, minden edzésen bekövetkezett, semmilyen táplálék nem volt alkalmas h elkerüljem. Úgy éreztem, cukorbeteg vagyok, mindenfélét elolvastam ez ügyben, és mindenfélét ki is próbáltam. A paleo 1 hét elteltével rendbe tett. Az alapozást, ami 5 hónap volt, végig is tudtam csinálni zöldséggel, gyümölccsel és hússal, bár a 3-4 órás edzéseken így is kifogyott a végére minden, de jól éreztem magam. Aztán újra versenyek, nemzetközi, nagy elvárások, szigorú szabályok, mit, hogyan, mikor és mennyit kell enni. Újra egyre rosszabbul éreztem magam, a sok edzés ellenére egyre gyengébbnek, falási rohamok, halálos fáradtság. Volt olyan, hogy 3 napig nem tudtam felkelni az ágyból. Még így is a legerősebb nő voltam Magyarországon, de éreztem, hogy még erősebbnek kellene lennem, valami nem stimmelt. Ekkor már az is foglalkoztatott, hogy annak ellenére, hogy 3 hét alatt 8 kg-ot híztam napi 3 óra (80-100 km) biciklizés és "egészséges sporttáplálkozás" mellett, nem jött meg a menstruációm majdnem egy éve. Azt gondoltam a sport miatt van, a magas kortizolszint miatt. De a hízás ellenére sem jött meg, így elmentem a háziorvoshoz, hogy nézzen valami hormont, pl TSH-t, hátha van vmi, ami alapján mehetek teljes körű hormonvizsgálatra. Eközben persze a környezetem (családom) támogatás helyett csak azt tudta mondani, szedjem már össze magam, nincs nekem semmi bajom. Beutaltak már sportpszichológushoz, meg a pszichiátriára is, ahová nem mentem el, mert vártam a hormoneredményeket. Szerencsére a TSH a felső határ felett volt, így endokrinológia, 1 hónap várakozás az eredményre. Mindent elolvastam a hipotireozisról, gondoltam meggyógyítom én magam, mert akkorra már teljesen kiábrándultam az orvosokból. Természetesen amikor májusban abbahagytam a biciklizést, azonnal újra paleoztam (2 hónap kihagyás volt csupán, a hanyatlás ilyen rövid időt vett igénybe, míg a gyógyulás több mint fél év, és nem teljes...). Az 1 hónap eltelte után nézték a teljes hormonháztartást (kiv. inzulin....), amikorra a TSH 4.6-ról 2.95-re süllyedt, így összedőlt a betegségemről alkotott elképzelésem. Viszont egy új került elő, amivel átküldtek nőgyógyászatra, a nemi hormonok szintje PCOS-ra típusos volt. Ez végre megmagyarázta az összes tünetemet, mert a pajzsmirigybetegség nem magyarázta a cukor intoleranciámat. Még utoljára elmentem egy magánrendelésre nőgyógyászhoz, hogy mit javasol, és hogy beutaljon terheléses cukor és inzulinvizsgálatra. A javasolt gyógyszereket köszöntem szépen, nem kértem, ugyanis fogamzásgátlót akartak adni, annak ellenére, hogy terméketlen vagyok...vagy Metformint, amiről szintén semmi jót nem hallottam. 26 éves vagyok, még nem akarok gyereket, de amikor fél évig paleoztam (a legszigorúbb keretek közt) akkor sem jött meg. Ez kicsit elkeserített, de elolvastam a legújabb könyvét, és akkor megnyugodtam. 1 hónapig ettem csak állati zsírt és kevés húst (ketogén diétáztam), és elkezdtek gyógyulni a bőrömön a sérülések, amik hetek alatt sem hegedtek. Egyre jobban lettem, most már az edzés is jól megy, erősnek érzem magam. Futok, mert ahhoz nem kellenek azok az ételek, amik beteggé tettek. Köszönöm, hogy végig olvasta a levelem, amit már 1 éve szeretnék megírni, és köszönetet mondani azért, hogy megtudhattam ezeket a dolgokat. Mert Ön nélkül esélyem sem volna a választásra.
További sikereket kívánok!!!
Üdvözlettel: Anikó

Kedves Gábor!

Kissé megkésve küldöm az ígért beszámolót nem-paleós és paleós terhességeimről. Két terhességem között ég és föld volt a különbség!

Két kisgyermekem van: egy 4,5 éves kislány és egy 11 hónapos kisfiú. 2009. novembere óta paleózok. Így volt szerencsém egy normál étrend melletti és egy paleós étrend melletti terhességhez. Bátran mondhatom, hogy ég és föld volt köztük a különbség! Paleózás előtt nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen könnyű is a "másállapot": az első terhességhez képest sokkal fittebb voltam (pedig volt már egy ellátandó gyermekem), most elmaradtak a migrénes rohamok, a kínzó reflux, az aranyér, az állandó székrekedés, a rettentő gyengeség, amik az elsőnél mind megvoltak. Egy lyukas fogam sem lett a 2. alkalommal, míg először az is volt, a rengeteg fogmosás és vitamin ellenére is. Terheléses vércukor eredményem elsőnél 7,8! volt, másodiknál 4,8. Elsőnél szörnyű önsanyargatások mellett is híztam 14 kg-ot, a másodiknál koplalás nélkül 9 kg jött fel. (Szerencsémre eleve kevesebbről indult a terhesség, a már megkezdett paleózásnak köszönhetően. A szülés után kb. 3-4 hónappal már 5-6 kilóval könnyebb voltam egyébként, mint a terhesség kezdetén.)
És végül 2010. október 15-én egy egészséges fiúcska született a paleós, finomított szénhidráttól mentes terhességemből, 3,2 kg-mal. A 2. szülés után pedig jóval hamarabb regenerálódtam. Most a baba 11 hónapos, bikaerős, csupa izom gyerkőc, aki imádja a husit, a főzelékeket és a gyümiket, viszont kiköpi és gyurmának használja a babapiskótát. Egyébként finomított szénhidrát nélkül is volt elég tejem - hogy ezt a mítoszt is eloszlassam.
Köszönöm a lehetőséget, hogy a paleónak köszönhetően fittebben és könnyebben élhettem meg második babánkkal a terhesség hónapjait.
Köszönettel: Anett

Kedves Szendi Gábor!

Szeretném megosztani Önnel én is a történetemet azokhoz az emberekhez hasonlóan, akiknek szintén segített a paleolit táplálkozás egészségi állapotuk javulásában. 23 éves nő vagyok, tavasszal állapítottak meg nálam PCOS-t, azaz policisztás ovarium szindrómát. Mindkét petefészkemben 12-15 ciszta volt látható az ultrahangon, a ciklusom rendszertelen volt, néha ki is maradtak vérzések, valamint rendkívül pattanásos és zsíros volt az arcbőröm. A nőgyógyász fogamzásgátló tablettát írt fel a pattanások ellen és a menzesz beállítására, de azt mondta, hogy a cisztákkal nem lehet mit kezdeni, majd ha gyermeket szeretnék, akkor lehet majd esetleg különféle kezeléseknek alávetni magam.
Ebbe nem nyugodtam bele, sokat olvastam a betegségről, illetve ekkor már Édesanyám és Nővérem is mind a paleolit életmód hívei voltak, így az Ő hatásukra is egyértelmű volt, hogy nem ülhetek tétlenül. Elkezdtem szinte azonnal az életmódváltást.
A bőröm állapota kb. már 1-2 hét alatt szemmel láthatóan javult, ez is igazolást adott arra, hogy nem lehet hiábavaló a diéta. Most, hogy kb. 4 hónap telt el azóta, hogy életmódot váltottam, elmentem újra orvoshoz, mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon van-e állapotváltozás, vagy bármi javulás. Bevallom, nem sok reménnyel indultam el, azonban az orvos és én is meglepetten tapasztaltuk, hogy a cisztáim eltűntek… Az orvos nem igazán értette a dolgot, furcsállta az egész helyzetet. Elmondtam neki, hogy milyen diétát kezdtem el, és erre ő meglepettségében csak annyit mondott, hogy úgy tűnik, akkor működik a diéta… J Nagyon boldog vagyok, és azóta is mindenkinek csak ajánlom a paleolit életmódot. Én sem hittem volna, hogy ilyen hamar ilyen egyértelmű hatása lesz, és, hogy megtérül a sok befektetett energia. Sokan kinevettek, vagy értetlenül nézték, hogy miért kínzom magam ilyen nehezen betartható étrenddel. Azonban most már végre én is valódi, saját bőrömön tapasztalt tényeket hozhatok fel érvként, ami ellen nehéz lenne bárkinek bármit is felhozni. Úgy gondolom, hogy valóban megéri ez az egész! Tényleg nehéz, főleg egyetemistaként egy kollégiumban lakva betartani a diétát, de ez igazán semmiség, ha az eredményt nézzük. A ciszták eltűnésén kívül számtalan jótékony hatását is érzékelem az életmódnak, így tényleg MINDENKINEK csak ajánlani tudom!

Üdvözlettel: Júlia

Az alábbi történet számomra azért is tanulságos, mert Éva egy idő után abbahagyta a paleót, de aztán szerencsére újra belekezdett, és migrénej csak hosszabb paleózás után múlt el. Ha nem tér vissza az étrendre, ma is abban a hiszemben élne, hogy "lám, ez is csak egy blöff-diéta", és persze szenvedne élete végéig a migréntől.

Régóta tervezgetem, hogy írok, de mivel 15 évet küzdöttem a migrénnel, valahogy el sem akartam hinni, hogy ennek egyszer vége lehet, ezért vártam hogy teljenek a hónapok, és megbizonyosodhassak róla, mindez nem csak ideiglenes javulás. De nem. Az elmúlt években minden hónapban a mensesek előtt több napos migrénes rohamom volt, volt hogy 8-10 napig is fájt a fejem folyamatosan, és a gyógyszerektől csak rövid időre csökkent a fájdalom. 10 hónapja kezdtem ezt a diétát és eleinte nagyon nehéz volt betartani, olyannyira, hogy közben egyszer abba is hagytam 3 hétre, úgy a 3. hónap környékén, amihez az is hozzájárult, hogy a fejfájásomban nem sok javulást tapasztaltam. Azonban az abbahagyását követően napról napra rosszabbul éreztem magam, no nem úgy, mint amikor fájt a fejem, csak elkezdtem magam úgy érezni, mint a paleolit előtt. Rosszabbul aludtam, fáradékony voltam, stb. Ekkor jöttem rá, hogy a paleolit alatt olyan jó volt a közérzetem a nem fejfájós napokon, mint ahogy utoljára mondjuk 20 éves korom körül éreztem magam. Így hát folytattam a diétát, a remény hal meg utoljára alapon, és nem bántam meg. Azóta elmaradtak a fejfájások, de a legjobban azt szeretem a paleolitban, hogy mivel jobb a közérzetem, nagyobb a munkabírásom, könnyebben megküzdök a feladataimmal, túlteszem magam problémákon, szóval egyszerűen boldogabb vagyok!
Köszönettel: Éva

Kedves Gábor!
Történetem a következő.
Az IBS tünetei annyira felerősödtek, hogy halálfélelmem volt és úgy éreztem, hogy hamarosan elfogy az erőm, ennyi volt. Nagyon lefogytam, állandóan hasmenésem volt, mindig és folyton. Minden vizsgálatom megvolt és egyik sem vezetett eredményre- még jobban megerősítették bennem az orvosok, hogy bolond vagyok, de legalábbis súlyos letargiában szenvedek. /Ezek szerint az állandó hasmenés belefér a hétköznapokba?!/ Ekkor belekapaszkodtam a sportolásba és ez átsegített a nehéz kezdeten. Mindig is szerettem sportolni, de most minden erőmet összeszedve, a GYES-es évek alatt elvégeztem egy sport edzői kurzust. Szerencsémre tehetségesnek bizonyultam már az elején és ez nagyon sok erőt adott és ad most is. Már javában edzősködtem, mikor elkezdtem elhagyni különböző élelmiszer csoportokat az étkezésemből, csak úgy, hátha csoda történik! A gabonánál csoda történt! Már két hete glut.mentes diétán voltam, amikor újabb ételallergia vizsgálatra mentem. Búza, árpa, rozs -konkrétan ordítóan erős eredményt produkált nálam sőt még a zab is bejelzett egy kicsit. A tej nem, de ettől függetlenül nem fogyasztok tejterméket sem. A vizsgálat 2011.január elején történt és én akkoriban ismerkedtem meg a paleo-diétával. Tehát jóval több, mint fél éve étkezem a diéta szerint. Nagyjából két hét után újjászülettem. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire elmúlt minden panaszom. Persze fogytam is, ami nem volt annyira jó, de a magasabb fehérje bevitellel szépen épültek az izmamim, szálkásabb vagyok, mint valaha. Jelenleg heti 7-8 órában tartok fitness és spinracing edzéseket egy fitness klubban- és szervezem a város paleo -közösséget! Ez azt jelenti, hogy azok közül, akik velem tornáznak, egyre többen "étkeznek" is velem. Recept csere-bere, óra után kóstoló....és egyéb apróságok. Jó a csapat és hétről hétre többen leszünk! Természetesen többször is előfordult, hogy kiújultak a tüneteim valamennyire( persze nem úgy, ahogy régen), de ilyenkor még ortodoxabb módon követtem a diétát és helyre jöttem. Mára elmondhatom, hogy tudom kezelni a problémámat és egészséges vagyok! üdv: Nóra

Kedves Gábor!

Ma van három hónapja, hogy elkezdtem paleolit módon táplálkozni. Ahogy ígértem, tájékoztatlak az eredményeimről.

Röviden:

A cukorbetegségem megszűnt. Az étkezés utáni kétórás vércukrom 8.6 ról 4,2 re csökkent.
A refluxom teljesen a múlté.
A közel húsz éves pollen allergiám tünetmentes.
A vérnyomásom heti átlaga 160/115 ről 140/80 ra változott.
Mellékhatásként fogytam 17, 7 kg-ot, (120,5 kg ról 102,8 kg ra) a derékbőségem 19 cm rel lett kisebb (131 cm ről 112cm) A vitalitásom, életerőm és a fizikai állóképességem nagyságrendeket javult.
Nagyon könnyen tudom tartani magam a szabályokhoz.
Az eredmények láttán először a nejem majd a három gyerkőcömből kettő szintén elkezdett paleózni.
Van még tennivalóm de jó úton járok.
Szép napot: Pál

12 hónap-21 kiló

Meg fog nyomorodni!, mondta kellemes hangján higgadtan a doktornő (Dr. Leitem Ágnes), amikor 3 hét után sem kezdtem el az általa javasolt, de részemről még el nem határozott Paleolit étrend alkalmazását.
A nyomorodás felvázolása nem esett jól, bár ujjaimon az ízületeim valamit jeleztek, hasamtól korlátozott szuszogó mozgásomon éreztem, hogy odébb van az ideális állapot. Valami kipróbálására hajlottam volna, vettem is egy szép, olvasható, és szimpatikus könyvet a GI diétáról. Tetszett. A doktornő viszont ragaszkodott a vastagabb, képeket nem tartalmazó és megszokásaimban inkább korlátozó Paleolit étrend alkalmazásához.

Utolsó vacsora

Elkezdtem.

Kedvenc éttermemben 2 db bundáskenyeret és 2 db pirítóst (zsírban) kértem és fokhagymával, vörösborral ünnepeltem elhatározásomat.
Másnap rádöbbentem, hogy a döntés még nem elég szilárd, így este az étteremben ismét e menüt rendeltem.

Én nagyon válogatós vagyok. Szárnyas, hal nem jön számításba. Sertés, marha a repertoár. Krumpli, rizs, pogácsa, kifli, pizza most kiesik. Egy nagyon csúnya és tanácstalan korszakot vizionáltam, de a döntés megszületett. Csak azt nem tudtam, hogy mit fogok enni. A zöldségről annyit tudtam, hogy jó a színe, a salátát pedig többször láttam, hogy emberek fogyasztják. Eleinte a főtt kolbász debrecenivel volt a sláger. Szerencsére bélésem gond nélkül fogadta be kenyér nélkül. A cigánypecsenye salátával esetében a szalonna eltüntetése sem jelentett nehézséget. Körülöttem többen irtózva nézték. Egy felsőbbrendűvé váló férfit ez nem tántorít el. Fontos, hogy nem voltam egyedül. A doktornőhöz elcibáló barát a konyhaművészet új, még fel sem fedezett területét tárta fel.

Lényeges: sem családi, sem baráti találkozón nem lehetett kivételt tenni a fogyasztásban. Volt sértődés, hogy "egy kicsi nem számít"-ra éppúgy beintettem, mint a: "én sütöttem,csak ezt kóstold meg" esetében is.

10 nap alatt fogytam 3,5 kilót, lement a hasam, így már láttam a "járdahibákat" is. Éreztem az egész értelmét. Nem jött menetrend szerint evés után a halálfélelem kísérő jelensége. Mások Karácsonykor döglődtek, én nagy magasságból pillantottam buta, gyarló felebarátaimra.
Időnként megjelenő pattanásaim is elhagytak. Nem hiányoztak (csak a tepertős pogácsa).
Elmaradtak a napi rohangálás közben a csak néhány pogácsa, fullasztó autópályamegálló szendvics és hasonló gyors praktikus megoldások. De hordtam a gyümölcsöt. Megismertem a lapcsánkát (káposztával, cukkínivel), csoda. A káposztát tv nézés közben is ettem. Fél fej a kézbe és hajrá. Kicsit zajos, így romantikus filmhez nem ajánlott. Egyszer egy plázamoziba elmegyek és túlropogtatom a pattogtatott kukoricával zajongó, kólát vedelő nézőtársakat.

A bébi répa is csoda, csak evés közben nem szabad elaludni, mert a kezet úgy megfesti, mintha puszta kézzel széttéptem volna egy bikát, vagy a bika győzelme esetén nem értem volna el a szociális blokkot.
A 12 hónap végén még egy vírus is segítette az eredményes karcsúsodást. Ez további kilókat jelentett. Most mégis ez az állapot látszik tartósnak.
Viszont nem volt ruhám. Kifogytam belőlük. Nagyon derék. De a derék 116-ról 90 cm-re csökkent.
Köszönöm Barátomnak és Doktornőnek, akiket eredményeimmel mégis meglephettem.
Most gyönyörködhetnek művükben! Megérdemlik!

36 éves vagyok. Több, mint egy hónapja kezdtem el paleózni, bár (egyelőre) nem tartom be 100 százalékosan, krumplit és rizst eszem időnként. Nem szeretnék nagyon lefogyni, mivel eleve mindig is sovány voltam.
De a tejtermékeket (a sajton kívül) teljesen sikerült elhagynom, és a kenyeret, tésztát is, amit soha nem hittem volna. Nem túlzok: korábban naponta ötből ötször ettem kenyeret / péksüteményt / tésztafélét, és délelőttönként nem ritkán fordult elő, hogy remegtem az éhségtől két étkezés között. Azt hittem, azért, mert ennyire szükségem van az új szénhidrát bevitelére, csak most jöttem rá, hogy tényleg igaz, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrát gyorsan feldobja a cukorszintet, de aztán gyorsan le is nullázza.
Komoly betegségeim még nem voltak, de azt vettem észre, hogy lassan, alattomosan romlik le a testem. A gyomrom lett a gyenge pontom, és a hormonháztartásommal is akadtak problémák. A nőgyógyászom halkan megjegyezte, hogy fölöttem sem múlik el nyomtalanul az idő, és gyógyszert írt fel. De én ezt nem akartam elfogadni, és egyik napról a másikra átálltam a paleós étrendre. Soha életemben nem ettem annyi gyümölcsöt, mint most, mert a gyomrom korábban - úgy tűnt - már nem bírta a gyümölcsöket. A problémáim megszűntek, az arcbőrőm pedig simább, mint valaha. Eltűnni látszanak a karikák is a szemeim alól. Öt hét után úgy érzem, mélyponton vagyok, mert mégiscsak fogytam 2-3 kilót, de eszembe se jut, hogy ne folytassam, mert érzem, hogy jót tesz nekem.
Világéletemben imádtam a tejet, és szomorúan vettem észre az első terhességem után, hogy már nem bírja a szervezetem. Mégis készítettem továbbra is pudingot vagy tejberizst, hiszen mindenhonnan azt hallottam, hogy a tejre márpedig szükségünk van. Szendi Gábor paleo missziójából a legfontosabbnak azt az üzenetet tartom, hogy merjünk hinni a saját testünk jelzéseinek, akkor is, ha az ellentmondásban áll az általánosan elterjedt nézetekkel. És köszönöm Mezei Elmira receptjeit is, akinek kenyerei nélkül neki sem mertem volna állni az átállásnak!

Kedves Szendi Gábor!
Én 58 éves múltam a nyáron,de mindig is fiatalabbnak éreztem magam és az ismerőseim
barátaim szerint ez a külsőmön is látszik.
Lehet hogy fanatizmus de az étkezésemre rendszeresen odafigyelek.Régebben a teljes kiőrlésű kenyereket és joghurtokat és sovány húsokat fogyasztottam.Attól függően hogy az egészségesnek nevezett irányzatok mit sugalltak.A mozgással sem volt problémám,heti rendszerességgel úsztam és amikor csak az időm engedte túráztam a családommal.
Aztán beütött a mennykő: psoriásisom lett.Persze lehetett a stresszre fogni-épp akkoriban váltam-de ez teljesen padlóra tett.Krémek,kezelések,kórház stb.....A pénztárcám egyre vékonyabb a bőröm egyre szörnyűbb állapotban.És azt akarták nekem beadni hogy ezzel kell együtt élnem!!!!!!!!!!!!
Ez volt 1993-tól mondhatom az idei év nyaráig!
Akkor hallottam az ön könyvéről!A tejet én már előtte elhagytam és sokféle diétát,a böjtöt is beszámítva kipróbáltam.Soha nem nyugodtam bele és meg voltam győződve hogy a megoldás belülről jön!De hülyének néztek mindenhol!Még azt is felajánlottam annak idején hogy kisérletezze nek rajtam csak múljon el ez az átok!
Szóval ma már elmondhatom szinte teljesen elmúltak a pikkelyeim!A kínzó és csillapíthatatlannak érzett viszketés már a múlté!Strandra jártam és nagyon élvezem az életet!
Kísérletezem a receptekkel,nagyon változatosan és ízletesen lehet főzni paleolit szerint.
Persze a helyzet nem egészen rózsaszín: a férjemet nem sikerül "beszerveznem",neki eddig külön főztem,csak néha csempészek bele egy kis paleót.De nem adom fel!!!!!!!!!!!!!!!!!
üdvözlettel: Zsuzsanna egy igen lelkes követője

Az egyre romló vércukor értékeim miatt határoztam el, hogy keresek egy nekem beváló diétát. Az orvos által ajánlott diétát ugyanis próbáltam követni, de valahogy mégsem működött a sok kalória számlálás, szénhidrát csökkentés ellenére. Úgy éreztem, hogy óriási erőfeszítéseket teszek a diétázásban, és mégsem volt eredménye, a laborértékeim az évek során egyre rosszabodtak. Nem vagyok látványosan túlsúlyos, sőt a testtömeg indexem a normál sávban van, de reméltem, hogy ha sikerül néhány kilót lefogynom, talán lejjebb megy a vércukrom is, és még elodázható hogy cukorcsökkentő tabblettát kelljen szednem, melyet körzeti orvosom kilátásba helyezett miután 7,8 volt a vércukrom. Annyit mondott nekem valaki, hogy sokan folytatnak mostanában u.n. paleolit diétát, de annak mibenlétéről nem tudott mondani semmit. Gondoltam utána nézek, hogy mit jelent ez a diéta.
A könyvet elolvasva megtudtam, hogy ezzel a diétával nem csak fogyni, de gyógyulni is lehet. Felcsillant a remény, hogy a cukorbetegségből ki lehet gyógyulni, noha eddig sötét árnyként nehezedett rám, a jövőbeli inzulinozás, szövődmények, stb. Ráadásul nem csak a cukorbetegségről szólt a könyv, hanem egyéb betegségekről is, pontosan azokról amelyeknek többsége sajnos nekem is van (magas vérnyomás, autoimmun alapú hypothyreosis, sokizületi gyulladás, sjögren szindróma, psoriasis, zöldhályog, csontritkulás). Elhatároztam, hogy megpróbálom a diétát. Nincs veszteni valóm.
2011. június 23. volt az első napom a paleolit étrenddel. Pontosan rá két héttel labor vizsgálatra mentem, ahol fantasztikus eredményeket kaptam. A vércukor értékem lement 5,8-ra tehát gyakorlatilag rendben volt két hét alatt. Ezen kívül más meglepetés is ért. Azt mondja nekem az orvos amikor értékelte a leletemet, hogy "Maga nagyon túlszedi az L-Thyroxint." Mondtam neki, hogy én annyit szedek pontosan amennyire be vagyok állítva, vagyis 62,5 mikrogramot. Ezt hat és fél éve szedem így és az évente többszöri laborvizsgálat mindig azt igazolta, hogy a szedett mennyiség rendben van. Sőt hat és fél évvel ezelőtt azt is közölte az orvos, hogy ebben ne számítsak javulásra, ezt már életem végéig szedni kell. Most pedig olyan magas a pajzsmirigy hormonszintem, hogy csökkenteni kell az L-Thyroxint. A körzeti orvos mondta, hogy 50 mikrogramnál többet ne szedjek, de beszéljek a pajzsmirigy ambulancián a kezelőorvosommal is. A pajzsmirigy ambulancián azt mondták, hogy csökkentsem tovább a gyógyszert úgy, hogy hét végén tartsak két nap szünetet a szedésben. Az egy héttel ezelőtt elvégzett újabb laborvizsgálat alapján tovább lehetett csökkenteni a gyógyszert napi 25 mikrogramra. Vagyis heti 437,5 mikrogramról 125 mikrogramra csökkent az L-thyroxin.
Egyre kevesebb gyógyszert szedek a magas vérnyomásomra. Amikor elkezdtem a paleolit étrendet a napi penzumom 1 Renitec, 1 Co-Renitec, 1 Isoptin, és 2x1 Tenaxum volt. Azóta elhagytam a Co-Renitecet az egyik Tenaxumot, és feleztem az Isoptint, vagyis mig június 23.-án 5 db tablettát szedtem a vérnyomásomra, addig ma két és fél tablettát. És lehet, hogy ez még nem a vége, lesz ez még jobb is...A pikkelysömöröm a hajlatokban elmúlt, a hajas fejbőröm pedig sokat javult. A paleo előtt ilyen jó állapotban soha nem volt a pikkelysömöröm. Szinte égő viszketésem volt, most pedig minimális kezelés mellett viszonylag rendben vagyok.

Ennyi eredményről, ami 2 hónap alatt bekövetkezett álmodni sem mertem volna.

Boldog vagyok, hogy tudom nem végzetszerű a cukorbetegség, hogy rendeződött a vércukor értékem, hogy jelentősen javult a pajzsmirigy hormon értékem, hogy egyre jobb a vérnyomásom, hogy kevesebb gyógyszert szedek, hogy javulást mutat a pikkelysömöröm, hogy jobb a közérzetem, hogy jót tett a külsőmnek is az 3-4 kg fogyás. Mindenkinek el akarom mesélni ezeket a fantasztikus csodákat, fantasztikus lehetőséget. Sajnos nem mindenkit hoz ez lázba, amit nem értek. Azért én akkor is elmesélem akinek csak tudom, mert rajtam ne múljon, az hogy egy beteg meggyógyulhasson. Különösen érthetetlen, hogy az orvosaimat és a gyógyszerészeket sem érdekli, pedig látják az eredményeket. Az egyik orvosnak az a válasza, amikor megkérdezem, hogy ismeri-e ezt a diétát, hogy "Hallottam róla egyik betegemtől, aki szintén csoda gyógyulásairól számolt be, de nem tudom mi ez a diéta". Nem kellett volna utánanéznie, amikor ilyen gyógyulás mutatkozott a betegénél? De kb. a többi orvosnak is ilyen volt a reakciója. Nem tudom mi lehet az oka. Kényelmesebb nekik a már megszokott módszereket alkalmazni a betegeknél, pedig tudják, hogy azok nem vezetnek sehová? Vagy kötelezően tartania kell magát a protokollhoz, mert ezt kérik számon rajtuk? Arra nem merek gondolni, amit többen mondanak, tudniillik, hogy anyagi érdekeltségük fűződik a gyógyszerfelírásokhoz, ennél több emberséget feltételezek róluk.

Édesapám hetvenhárom éves, és két-három éve gyorsan romlani kezdett az állapota. Szédüléssel kezdődött, aztán a fiatalkori ekcémája kiújulásával folytatódott. Az egész teste viszketni kezdett, és potyogott róla a száraz bőr, mint a hajkorpa. A bőre elkezdett vörösödni, a kéz- és lábfején néhány hónapja már sötétlila volt, a körmeit pedig majdnem fél centi vastagon ellepte a gomba. Természetesen orvosi kezelést kapott, tablettákat és krémeket, de igazi javulást nem láttunk soha. Olyan vékony és érzékeny lett a kezén és a lábán a bőr, hogy a kerti munkákról teljesen le kellett mondania, mert a sarló nyele fél perc alatt véresre törte a kezét, de lassan már kenyeret vágni, borotválkozni sem tudott. Édesanyám kellett, hogy kiszolgálja és ápolja. Már nézelődni se nagyon ment ki a kertbe, mert a cipőtől fájt a lába. Inkább bent gunnyasztott egész nap a lakásban, és lehetőleg tőlünk is félrevonult. A közérzete egyre rosszabb lett, az állandó viszketéstől nem tudott aludni, éjszakákon át virrasztott és kenegette magát a semmire való krémekkel. A tekintete zavaros lett, és olyan lassan, akadozva beszélt, hogy alig lehetett kivárni, míg a mondat végére ér. Gondolom, azért sem ment már szívesen emberek közé, mert látta az arcukon a türelmetlenséget és a viszolygást. Hiszen a horrorfilmekben lehet ilyen szörnyen eldeformálódott kezeket látni.

Sajnálom, hogy nem fényképeztük le, mert lehetne lobogtatni az orvosok szeme előtt, és összevetni a mostani állapottal. Édesanyám ugyanis nyomozásba kezdett. Ők heten vannak (voltak) testvérek, abból három fiútestvére bizonyítottan lisztérzékeny. Az egyik mesélte, hogy neki is voltak bőrtünetei, és javasolta, hogy apukámat vigyük el vizsgálatra, hogy nem gluténérzékeny-e. Tudni kell, hogy apukám "fehér köpeny szindrómában" szenved, soha nem fogadott el tőlünk egészségüggyel kapcsolatos tanácsokat, és rettentő makacs. Úgyhogy kizárt volt, hogy vizsgálatra elmegy. Anyukám tehát megkerülte a dolgot: szerzett a lisztérzékeny testvéreitől recepteket, megvette a méregdrága élelmiszereket és egy hónapja, ha muszáj, kétfelé főz: apukámnak gluténmentesen, magának és a vendégeknek hagyományosan. (Sajnos olyan drágák ezek a speciális élelmiszerek, hogy nem engedheti meg magának, hogy ő is olyat egyen.) Kenyeret süt, extra süteményeket varázsol az asztalra, és a hagyományos ételeket megpróbálja liszt nélkül készíteni. Persze ez apukám előtt titok; a zacskók is el vannak dugva előle, nehogy gyanút fogjon.

Anyukámat a döntésben az is segítette, hogy nagyon nyitott, és szívesen hallgatta, ha Szendi Gábor IPM-ben megjelent cikkeiről meséltünk neki. Elolvasta a "Szigorúan bizalmas" című könyvet is, mely tanulmányokat tartalmaz a táplálkozástan témájában. Ez megerősítette abban, hogy a legtöbb betegség a táplálkozással függ össze. Anyukám testvére szerint kb. három hónap kell, míg a glutén kiürül a szervezetből. Még csak egy hónap telt el, de radikális volt a változás: a körmökről szinte teljesen eltűnt a gomba, a kezei egy kicsit vörösek voltak még, de már nem feltűnően. Anyukám szerint a háta teljesen letisztult, bár viszketést még érzett néha. Feltűnő volt, hogy sokkal jobb lett a közérzete: míg korábban szinte elbújt, most önmagához képest fürgén elénk jött, mosolygott a szeme, normál tempóban beszélt, kereste a társaságunkat. Tevékenyen töltötte a napjait. Most, a három hónap letelte után a keze már majdnem normális, a többi tünete pedig teljesen eltűnt. Anyukám azt is észrevette, hogy azóta nem veszekszik, indulatoskodik. A diétáról ő maga semmit nem tud, és anyukám nem is akarja neki soha megmondani. Viszont javasoltuk édesanyámnak, hogy a három hónap leteltével mindenképpen menjen el a háziorvoshoz, és értesítse a fejleményekről. Akkor talán beutalja majd apukámat vizsgálatra, és az megnyugszik, hogy a "fehér köpeny" szerint is gluténérzékeny.

Mikor apukám elment a háziorvoshoz, az így fogadta: "Látom, végre megindult a gyógyulás... Most már merek magával kezet fogni." Édesanyám aztán elment külön, és felfedte az orvos előtt, hogy a gyógyulás a diéta megkezdése után rövid idővel (egy héten belül) indult meg. Az orvos azonban teljesen elutasító volt, azt magyarázgatta, hogy a két dolognak semmi köze nem lehet egymáshoz, mert a lisztérzékenység bélproblémákat okoz, édesapám esetében azonban a körmein levő gomba "szórja be" a többi testrészét a betegséggel (!). Pedig anyukám azt is elmesélte neki, hogy az alapján jutott a gyanúra, hogy a bizonyítottan lisztérzékeny testvéreinek is voltak bőrtünetei. Az asszisztensnő nagy, kerek szemekkel nézett, és a doki elé tolta a billentyűzetet, célozva rá, hogy be kellene írni, amit most hallott. Azonban - édesanyám jelenlétében legalábbis - ez nem történt meg.

Elképesztő, hogy a háziorvosok nem tudnak a lisztérzékenységről semmit. Anyukám egyik testvére majdnem belehalt - és csak az mentette meg, hogy volt már egy lisztérzékeny a városban, akinek az esete alapján kezdeményezték nála a vizsgálatot. Az ő diagnózisa alapján aztán a másik két testvérnél is kiderült a lisztérzékenység, és a további két fiútestvérnél csupán azért nem, mert ők elzárkóztak a vizsgálattól (egyikük sem él már, betegesek voltak, bár a hét testvér közül a két legfiatalabb volt!).

Apukám továbbra sem tudja, hogy diétán van, a doki pedig megígérte, hogy nem mondja el neki. Próbálom rábeszélni anyukámat, hogy a végtelenségig ne titkolózzon, mert apukám továbbra is szedi a gyógyszereket is, meg kenegeti is magát, holott ezek szerintem inkább ártanak, mint használnak. Ha esetleg úgy reagálna a hírre, mint az orvos, hát tessék, álljon vissza normál étrendre, aztán ha majd megint előjönnek a tünetek, az talán elég meggyőző lesz. De bízom benne, hogy mivel a diétának köszönhetően más dolgokban sem indulatoskodik már, nem veszekedne emiatt sem, és belátná az én angyal édesanyám igazát.
(2011. augusztus)

T.Á 29 éves nőbeteg. Évek óta rhinitis és egyéb allergiás tünetektől szenved, gyakori hasmenéses panaszai voltak. Április május hónap folyamán 9 kg-ot fogyott. Közérzete folyamatosan romlott. Rendelőben jelentkezett panaszai miatt. Általános laboreredményeiben vérszegénységet illetve emelkedett gyulladásos faktor szinteket láttunk. Akkor több antiallergiás készítményt, illetve asztma elleni pumpás aerosolt használt. Tanácsomra kezdte el a paleolit diétát. Első időszakban, ami az első három hónapot jelenti, teljes paleolit diétát tartott. Allergiás panaszai elmúltak, hasmenései teljes mértékben rendeződtek. Testsúlya összességében 9 kilogrammal nőtt, jelenlegi BMI indexe a normál tartományban van. Gyógyszert egyáltalán nem használ. Munkavégzése jelentősen megkönnyebbedett, kezdődő depressziós epizódjai nem jelentkeznek. Ebben az esetben a beteg kifejezett kérésére egy hónapja a rizs visszakerült a táplálkozásába. Jelenleg semmilyen panasza nincs. A paleolit diétát könnyűnek és elfogadhatónak tartja.

 

V.I 60 éves férfi beteg. 15 éve küzd 2TDM (2 típusú diabetes mellitus). Mellette magas vérnyomása és jelentős testsúly feleslege volt. Rendelőnkben inzulinbeállítás céljára kért beutalót, mert utolsó diabetológiai szakrendelésen inzulin beállítását javasolták, amit akkor elfogadott. Figyelmét felhívtuk a paleolit táplálkozásra, mint az egészség alternatívájára az inzulinnal, mint krónikus beteg státuszába kerüléssel szemben. A beteget inzulinra állították. Két hét múlva jelentkezett a rendelésen, hogy megpróbálja a paleolit diétát. Részletes felvilágosítás után a beteg inzulin csökkentések mellett a gyógyszer és inzulin teljes elhagyását jelölte meg célként. Paleolit étrend első két hetében 6 kg-ot fogyott, éhgyomri vércukor értékei gyakran hypoglikémia felé hajlottak. Ezért inzulinját teljesen elhagytuk. Jelenleg cukorbetegségére gyógyszert egyáltalán nem szed. Magas vérnyomás betegségre szedett gyógyszerét ( ARB) felére csökkentettük. A beteg gyors javulását az is segítette, hogy nem szedett Béta blokkoló tablettát. Legutolsó laborvizsgálataiban a vércukor normál tartományban volt, melyet otthoni értékei is igazolni látszanak, vércukor értékei max 7.2 ig kúsznak fel. Éhgyomri értékei azonban tökéletesek. Vérnyomásértékei átlagban 15-20 Hgmm-rel csökkentek. Testsúlya 8 kilóval csökkent (3 hét alatt), mindezek mellett fizikai aktivitása csekély. A paleolit táplálkozást 100%-ig betartja, enyhén problémásnak ítéli. Állati zsíradékot használ!

 

M.Jné 57 éves nőbeteg. A betegünk tavasszal kapott tanácsokat a paleolit táplálkozás folytatására. Akkor magas vérnyomás miatt B blokkolót, koleszterin csökkentőt kapott. Rheumatológiai szakrendelés tanácsára alendrolsavat szedett. Túlsúlya jelentős volt, vércukor értékei éhgyomorra 7-8.2 mmol/l között voltak. Rendelésünket hasi panaszok és jobb bordaív alatti fájdalmak miatt kereste fel. A beteg fokozatosan tért át a paleolit diétára, B blokkolóját fokozatosan hagytuk el, csontritkulásra szedett gyógyszerét azonnal, emelkedett májenzim értékek miatt. Ugyancsak azonnal elhagytuk koleszterin csökkentőjét. Tekintettel arra, hogy cukorgyógyszere még nem volt, vércukor értékeit eleinte naponta ellenőriztük. A vércukor értékei azonnal javultak. A beteg azóta nem járt rendelésünkön, jelenleg féléves kontrollra hívtuk. Laboreredményeiben semmilyen kórosat nem tapasztaltunk, májenzim értékei normál tartományban vannak. Testsúlya 16 kg-mal kevesebb. A paleolit diétát 100%-osan tartja, önállóan, és közérzetét kiválónak jelölte meg. Az eset tanulsága abban rejlik a véleményem szerint, hogy a paleolit étrend önállóan is megvalósítható a kezdeti orvosi kontroll után, és a beteg együttműködése kiváló marad kontroll nélkül is, mert szemmel látható a különbség a két életmód között.

Kedves Szendi Gábor!

Én is felkaptam fejemet az endometriózis-ról szóló hírlevelére. Miután most olvastam az elso gyógyulás történetet ezzel a betegséggel kapcsolatban, szeretném megosztani az én történetemet is.

27 évesen, 2008 elején mutöttek eloször, egy majdnem 10 cm-es és egy kb. 5 cm-es cisztát távolítottak el a petefészkeimbol. 2010 év elején megint akkora cisztáim voltak, hogy ismételten muteni kellett. A második mutétem után találtam rá Nórára és a természetes progeszteron krémre, melyet azóta is folyamatosan használok. 2010 év végére már megint több apró cisztám volt. Miután minden vegyszert (tisztítószert és kozmetikumot) kiuztem az életembol áttértem a paleolit táplálkozásra is. Mindemellett sok más tanácsát is megfogadtam, vitaminokat kezdtem el szedni megfelelo mennyiségben, évek után ismét napozok, stb. Hosszú ido után csak 2011 júniusában mentem ismét orvoshoz, mert elegem volt az egész betegségbol. És végre jó híreket kaptam! Az egyik petefészkem teljesen tiszta, a másikban pedig már csak egy pici ciszta volt :) Hormonterapeutám szerint felszívódik az endometriózis és lássuk be így volt! Sot tavasz óta napról napra jobban érzem magam, nem hittem, hogy ez fokozható még, de igen!

Egy biztos, mesterséges hormonkészítményhez soha életemben nem fogok nyúlni!

Kitartást mindenkinek, aki ettol a betegséggel küzd, mert annak ellenére, hogy az orvosok szerint ez a betegség nem gyógyítható, csak kezelheto, meg lehet gyógyulni belole! És tudom legbelül azt is, hogy egy napon egy új életnek is életet fogok adni.

Zsuzsanna

Kedves Szendi Gábor!

42 éves energikus, élettel teli nő vagyok. És most már vége az elkeseredettségemnek is.
A problémám 13 éves korom óta kísér, de az utóbbi 5-6 évben olyan szintre romlott, hogy ehhez kellett igazítanom az életem, sőt már betegséghez is vezetett.
A nagyon erős menstruációról van szó, mely minden hónapban azt jelentette, hogy abban az 5 napban nem mehettem sehova. Az első 10 évben még erős görcseim is voltak, de ez a 2 fiam születése után elmaradt, viszont még erősebb lett, szó szerint lakáshoz/munkahelyhez voltam kötve. Ez az utóbbi 1,5 évben súlyos vashiányhoz is vezetett, heti rendszerességgel adták a vas injekciót.
4 éve megpróbáltam a progeszteron kenőcsöt, ideig-óráig javított, majd visszaestem. Barátcserje kiovonatot is szedtem - és szedek még most is, de tudom, hogy nem ez hozott helyre, mert a diéta előtt nem volt javulás, úgyhogy valószínűleg el is fogom hagyni.
Kb. 10 éve már próbálkoztam olyan diétával, amely során nem ettem 8 hónapig cukrot, kenyér féléket, tejterméket, húst, élesztőt tartalmazó dolgokat, sőt 3 hónapig sót sem. Ekkor sokat javult a helyzet, de mikor kicsit is lazítottam rajta, újra visszatért. nem jelentett végleges megoldást.
Elkeseredésemben addig jutottam idén tavasszal, hogy nincs más választásom, ki kell venni a méhem, mert nem szólhat erről az életem!
Ekkor találtam rá a paleolit diétára és a leírt tapasztalatok elolvasása után utolsó esélyként elhatároztam hogy megpróbálom.
2011. április 27-én kezdtem el és már az első alkalommal is tapasztaltam, hogy csökkent a problémám.
Mára már nyugodt szívvel elmondhatom, hogy MEGGYÓGYULTAM és nem kell a méhem sem kivetetni!
Boldog vagyok, hogy megtaláltam a megoldást!
Igaz, annyi engedményt eddig tettem magamnak, hogy az utóbbi hónapban heti átlag 2 gombóc fagyit megettem illetve heti 3-4 kapuccinót megiszok és ha megkívánom, szívesen iszok bort.
A többit betartom, annyira, hogy nincs is szükségem a sütemények, gabonafélék pótlására sem. Próbáltam paleo sütiket csinálni, de egyszerűen nem, volt rá igényem. Most a mélyhűtőben várják, hogy hátha egyszer megkívánom.
Köszönöm Önnek, hogy elindította a NET-en az oldalát, mert sok erőt lehet meríteni a beszámolókból.
Igaz, minden ismerősöm azt mondta eddig a táplálkozásomra, hogy ő bizony marad a gyógyszerek szedésénél, nem tudna lemondani a kenyér félékről, krumpliról, rizsről, péksüteményekről.
Én úgy érzem, az egészségem, a jó közérzetem mindent megér!
Azóta nem puffadtam - előtte sajnos rendszeresen -, addig is sok energiám volt, de azóta a barátnőm és párom szerint annyi az energiám, hogy Terminátornak hívnak. És még egy érdekes tapasztalat: mindig fázós voltam, még a legnagyobb melegben is be kellett takaróznom éjjel.
Mióta ezt az étkezést folytatom NEM FÁZOK, talán végre helyre állt az emésztésem és nem folyton tartalékon áll a szervezetem, hanem felhasználja a bevitt tápanyagot.
Kétszer "bűnöztem" 2-3 falat erejéig, megkóstoltam péksütit és egyszer krumplit. De bizony tapasztalnom kellet, hogy nem volt jó a közérzetem, rendetlenkedtek a beleim. Jelezték, hogy nekik ez nem kell!
A diétával a közérzetem tökéletes, fáradhatatlan vagyok és még az agyam is sokkal jobban működik!
Szerettem volna leadni még 6-8 kilót, a közel 3 hónap alatt ebből kb 4 kg ment le mindenféle éhségérzet nélkül és tudom, hogy a maradék is le fog menni úgy hogy közben jól érzem magam és nem kell attól félnem, hogy vissza kúsznak.
Javasolni tudnám minden nőnek, aki hasonló problémával küzd!

Tisztelettel: Erika

N.N. 7 éves kislány 132 cm, 42 kg Édesanyja azzal az észrevétellel hozta el, hogy a kislány egész nap mozog, kerékpározni jár, ritmikus sportgimnasztikázik hetente 3x2 órát, hetente 2x úszik, és mégis duci, pedig már az étkezésre is odafigyelnek. Nincs csoki, süti, édes üdítő. A glutén tesztet elvégeztem és az pozitív volt. Mivel, az édesanya akkor már 2 hónapja a paleolit táplálkozásra tért át javasoltam, hogy csatlakozzon a kislány is ehhez a táplálkozáshoz. A mellékelt kép 2 hónap múlva készült, ekkor 6 kilóval volt könnyebb és a boldogság az arcára van írva.

A történetet és fotót beküldte: Dr Leitem Ágnes paleo orvos

Dr. Leitem Ágnes: ESETTANULMÁNYOK

B.A. 34 éves nő, 155 cm, 91 kg.
Dg: Pajzsmirigy alulműködés, Hipertónia, PCO, Diab mell 2-es tipusú,
A paleolit diétát 2010 májusában kezdte, fogyott 21 kg-ot. Teherbírása nőtt, menstruációs ciklusa rendeződött, vércukor (terheléses vércukor is!) értékei gyógyszer nélkül normális értékhatáron belül, pajzsmirigy értékei TSH, T3, T4 rendben, magas vérnyomás megszűnt. Gyógyszerektől mentesen él, kisbabát terveznek.

B.E. 46 éves nő, 173 cm, 92,7 kg
Dg: meteorizmus, obstipáció, fáradékonyság, alvászavar.
A paleolit diétát 2011. február elején kezdte el. Július elejéig 12,5 kg-ot fogyott, hasi panaszai megszűntek, széklete naponta van, jól alszik, teherbírása nőtt.

B.A. 42 éves nő, 160 cm, 42 kg
Panasza: étkezés utáni felfújódás, gázos, hangos belek, székrekedés, savas felböfögés, köhécselés, rekedtség.
A paleolit diétát 2010. februárban kezdte. Súlya 2 kg-ot emelkedett, minden egyéb panasza megszűnt.

L.K. 33 éves ffi, 175cm, 106 kg
Dg: Diab mell 2-es tipusú 12 éve. Inzulin naponta kétszer, összesen 96 NE. Magas vérnyomás, magas koleszterin szint a vérben.
A paleolit táplálkozást 2011 áprilisában kezdte el. Május 3-án elhagyta az inzulint, akkor vércukor értéke reggel 6,3 volt. Jelenleg 91 kg, gyógyszert sem szed, vércukor értékei 4,3-4,8 között vannak.

R.E. 45 éves nő 176 cm, 119kg
Panaszai: szívritmuszavar, reflux, magas koleszterin értékek
Hosszú évek óta vegetáriánus volt, szénhidráton és tejtermékeken élt. A paleolit diétát 2010. augusztusban kezdte, azóta 37 kg-ot fogyott. Mióta nem szedi a savközömbösítőt szívritmus zavara megszűnt, egyéb gyógyszereit is elhagyta. Munka mellett tanul, tele van energiával.

Sz.V. 33 éves nő, 157 cm, 89,5 kg
Dg: hiperkeratosis mindkét talpon, magas vérnyomás, magas koleszterin.
A paleolit étkezést 2011. áprilisban kezdte. Jelenleg testsúlya 72 kg. Panaszai, tünetei megszűntek. Ami érdekes, a talpáról a megvastagodott bőr, egészben vált le, mint egy cipőtalp, utána többé nem jelentkezett.

K.A. 31 éves nő
Panaszai: hasi puffadás évek óta, arcán, vállán, hátán mélyről jövő fájdalmas, hatalmas furunkulusok, heges bőrt hagyva maguk után.
A paleolit diétát 2010. novemberben kezdte. 2011. májusban már teljesen tünetmentes volt, smink nélkül is szép volt a bőre. Jelenleg interneten tartjuk a kapcsolatot, mert Hong Kong ban dolgozik, a diétát nem hagyta abba, és jól van.

Sz. J. 45 éves férfi, 180 cm, 101 kg
Panaszai: hasi puffadás, sokízületi gyulladás, ujjait már nem tudja behajlítani, alvászavar.
A paleolit étkezést hosszas rábeszélésre kezdte el, 2010. decemberben, mert erősen szénhidrát függő VOLT. Miután megtapasztalta a paleolit táplálkozás áldásos hatását: ujjait mozgatta, testsúlya csökkent, puffadása megszűnt, fájdalom nélkül végig aludta az éjszakát, minden ismerősének ajándékozott egy könyvet a Paleolit táplálkozásról. Külsőleg annyira megváltozott, hogy amikor két hónap múlva be akart számolni a változásokról, nehezen ismertem fel, mert bennem még az elgyötört arcú, gémberedett ujjakkal magyarázó ember képe élt.

Csak annyit írnék le, hogy 99% paleo mellett 15 hét alatt 14 kilót fogytam. Ma reggeli számvetés :-)
Mozgok, de csak amennyi jólesik, 2-es típusú cukorbeteg voltam, már nem szedem a metformint (amúgy nem is segített), a vérnyomásom és a laborértékeim rendbejöttek (a CRP különösen figyelemre méltó). A bokám nem ödémás, nem vizesedem. A bőröm megfiatalodott. A fogyásom szépen lassan, egyenletesen megy végbe, eddig nem volt stagnálás, bár nem tiltakoznék ellene. Még 10-12 kiló lemehet nyugodtan.
Amit eszem: húsféle, kacsa- és libazsír (mangalica szalonna is!), könnyen emészthető zöldségfélék (durva rostos nem), alacsony GI-s gyümölcs (váratlan helyzetekben alkalomadtán becsúszik a banán is, de ez nem rendszeres, igyekszem felkészülni elemózsiával), tojás, halfélék. Soha nem vagyok éhes, nem jelent megvonást és lelki traumát a paleo, és ez nagyszerű érzés.
Nagyon érzékeny az emésztésem, nem tudok 2-3 kg-nyi gyümölcsöt megenni naponta, és az olajos magvakat sem tolerálom. Egyedül a kesutejet tudom meginni (nem literszámra), köszönet érte BB-nek, aki feltette a receptoldalára.
Bevallom, a legbosszantóbb az egészben az, hogy szinte az egész ruhatáramat le kell cserélnem.
És még valami: minden tiszteletem a belgyógyászomé (elismert klinikai orvos, a diabetológia jeles képviselője), aki minden bizonnyal rengeteget tanult hosszú évekig, de hogy segíteni nem tudott rajtam szintén hosszú évekig, az is nyilvánvaló.
Szendi Gábor könyvei nélkül soha nem sikerült volna ilyen eredményeket elérnem, rendkívül hálás vagyok neki.

A problémáim 36 évesen kezdődtek. 2007 szeptemberétől fél év alatt kb. 20 kg-ot híztam.
Mérleg nem volt itthon, így csak azt vettem észre, hogy fokozatosan hízom ki a ruháimat, szinte szétpattan rajtam minden, és hónapok óta nem menstruálok. /Terhességi teszt negatív/
Ekkor vettem egy mérleget és elszörnyedtem.
Ezután kerestem fel a háziorvost, aki laborba és nőgyógyászhoz küldött.
Pajzsmirigy értékek TSH, T3, T4 (orvosok szerint) megfelelőek, nőgyógyász semmi rendelleneset nem talált. Röntgen és nyelési próba rendben.
Háziorvos: diagnózis nincs, egyek kevesebbet, majd lefogyok, egyébként semmi bajom.
Többféle diétát megpróbáltam. Kezdeti enyhe súlycsökkenés után stagnáló állapot, majd hamarosan újabb súlygyarapodás. Vissza a háziorvoshoz, pajzsmirigy szakorvoshoz beutaló, agyi CT, több hónapos várakozás az időpontokra.
A Dél-pesti kórház pajzsmirigyese csináltatott egy női hormonsort, amiből kiderült, hogy olyan alacsonyak a szintjeim, hogy korai menaopauzát valószínűsít. Kezelés nem kell, de legalább az ok megvan, megnyugodhatok.
Továbbra is folytatva a diétát, magam kezdtem a neten kutatni. Végül magánlaborban csináltattam cukor, inzulin, terheléses inzulin, női hormonsor, anti TPO vizsgálatot és endokrinológus magánrendelést kerestem.
Az endokrinológus a leleteimet kiértékelte, pajzsmirigyhormont és metformint írt fel, mert súlyos inzulinrezisztenciát és pajzsmirigy alulműködést állapított meg. A TPO szintem 600 volt, a max. érték 34.
Ezt soha senki nem nézte, pedig az elmúlt 20 évben többször vizsgáltak pajzsmirigy ügyben egyéb problémák miatt /sorozatos vetélések, hajhullás, száraz bőr, stb.../ Felkerestem egy homeopátiás orvost és javaslatára nem kezdtem el szedni sem a pajzsmirigyhormont, sem az inzulinrezisztenciára adott gyógyszert, homeot kaptam mindkettőre az alkati szer mellé.
A lábszáramon lévő kiütésekre azt mondta, a cukorbetegség okozza.
Dietetikushoz fordultam, szintén magán úton, egyéni tanácsadást kaptam, komoly változtatásokat vezettem be az étkezésemben. Cukor, fehér liszt, fehér rizs kiiktatva, helyettük xilit, teljes kiőrlésű liszt, barnarizs a dietetikus ajánlására, szigorú diéta az étkezések CH tartalmának megtervezésével.
Egy ideig nagyon éhes voltam. Később megszoktam és fogytam is 4 kg-ot, bár közben mire idáig eljutottam, már nem 20, hanem 30 kg túlsúlyom volt. Lejjebb egyszerűen nem ment a mérleg mutatója.
A kövérség lelkemre, önbizalmamra való hatását nem ecsetelem. :(
Tudtam, hogy valami nem jó így, de azt nem, hogy milyen irányba menjek tovább.
Ekkor találtam a paleo-ra a neten.
Nagyon korlátozónak tűnt, de mivel veszteni valóm nem volt, és rémesen elkeseredett voltam, mert soha nem voltam kövér, úgy döntöttem, még ezt utoljára megpróbálom. Ha ez sem hoz áttörést, belenyugszom helyzetembe és elkezdem szedni a felírt gyógyszereket.
Megvettem Gábor könyvét és a gluténérzékenységi tesztet elolvasva döbbentem meg, a lábszáramon lévő kiütés dermatitis herpetiformis. Képeket kerestem a neten, beigazolódott a sejtésem, ezért március 18-án belevágtam.
Eleinte nehéznek tűnt, és nehéz is volt, de most már tudom, hogy kóros CH függőségben éltem.
A kenyeret/gabonát/szendvics-alapanyagot paleo gofrival váltottam ki és napi 3-4-5 paleo muffint ettem.
Nem ízlettek különösebben, mert hozzá voltam szokva a túlédesített kajákhoz, de arra jók voltak, hogy úgy érezzem, jól megtömtem a hasam. Mára már a goffrit és a muffint is elhagytam, egyszerűen nem kívánom őket, mert már jól vagyok lakva nélkülük is. Vérnyomás- és vércukorszint mérőt vettem.
15 hét elteltével a mérlegem:
94,2 kg voltam, most 76,8 kg, induláskor a BMI 31,8, most 25,9.
Ez is sok, de tudom, hogy még jócskán csökken, és beáll a súlyom az optimálisra.
Ami még pozitívum a súlyvesztésemen kívül:
- paleo kezdete után 3,5 héttel menstruáltam, azóta is rendszeresen
- vérnyomásom 150/80 helyett 120-125/70-75
- reggeli vércukorszintem 5,8-ról 4,4-4,8 közé csökkent, nap közben mérve is mindig 5,5 alatt
- tele vagyok energiával, fáradtság-érzésem egyáltalán nincs
- megtapasztaltam, milyen az üres gyomor és csak akkor eszem; éhséget nem érzek egyáltalán
- nem korog a gyomrom, és érzem, hogy a vércukorszintem nem ugrál, nincsenek falási rohamok
- nem vagyok vizes, jóval vékonyabb a bokám, ujjaim - puffadás, gázképződés már egyáltalán nincs, székrekedés megszűnt
- a lábaimon lévő viszkető, sebes kiütések nyom nélkül gyógyultak
- bokám 5, csípőm 15, derekam 23 cm-rel lett vékonyabb
- nem kívánom a kenyeret, tésztát, csokit, holott eddig...
Szeptemberben fogok elmenni megint a magánlaborba, nézetek megint cukor, inzulin, terheléses inzulin, női hormonsor és pajzsmirigy szinteket, kíváncsi vagyok, hogy az anti TPO mennyire megy le, és mennyire lesz képes észhez térni a pajzsmirigyem "csupán" a táplálkozás megváltoztatásával.
Sajnálom, hogy nem találtam hamarabb ide és nem került a kezembe Gábor könyve. Külön köszönöm BB-nek a paleovitalt! Megtapasztaltam a változásokból, hogy merre vezet az utam és végre jól vagyok minden tekintetben. :)
A férjem és édesanyám - látva rajtam a sok pozitívumot - szintén paleozik másfél hónapja.
Ők is csupa jót tapasztalnak magukon és ráadásul fogytak 6,5, illetve 5 kg-ot. A kisebbik lányom is jó úton halad. Ő 11 éves és az iskolai ebéden kívül minden étkezése paleo. Remélem eljut oda hamarosan, hogy viszi majd magával az ebédet. Ez egyelőre azért nem megy még, mert a tízóraijára így is megjegyzéseket tesznek a többiek. Most úgyis nyári szünet van, tehát az ebéddel sincs gond.
Fenyőke

Kislányom, ill. nagylányom már 24 éves, de súlyosan fogyatékos, nem tud beszélni, mozgásában sem tökéletes, ami alatt azt értem, hogy sétán kívül semmilyen aktív mozgásra nem képes. Az eltelt évek során, de különösen az elmúlt 10 évben bizony szép lassan felkúsztak a kilók és azt vettem észre, hogy évről évre kicsit gömbölyödünk. Ez nem hirtelen történt, de a sok év alatt felszedett, kicsi kiló, összegyűlt és a 156 cm-es lányom 24 éves korára 75 kg-ra nőtt. A mozgással értelemszerűen nem tudtuk elérni, hogy az évek során felszedett kilóit csokkentsük. Én az egészséges életmód híve vagyok, az egyoldalú koplalásnak, diétáknak sohasem hittem, csak a logikus, módon megindokolt táplálkozásban, mozgásban hiszek. A gyereknek nem is lehet elmagyarázni, mert nem érti, hogy miért nem ehet többet, ha éhes még. Sajnos az ilyen gyerekeknél, sokszor pótcselekvés is az evés, örömforrás. Ebből következik úgy kell etetnem, hogy ne legyen éhes, ne hízzon, és mindezek mellett egészségesen tápláljam. Viszont volt egy nagy gond, hogy a gyermek a napköziben táplálkozik háromszor (reggeli, ebéd, uzsonna), ami adott volt, mert napközben dolgozom és csak a vacsorára ill. hétvégén táplálkozott otthon. Hozzáteszem én is, és családom többi tagja is menzán evett.
A napköziben rendszeresen van szülő gondozó konzultáció, és a legutöbbi alkalommal február elején jelezték, hogy a gyerek hízik és a gyerek érdekében jó lenne, ha fogyna, mert folyamatosan kúsznak fel a kilók. Egy ilyen gyereknél, ahol nem tud egyedül öltözködni, bizony a súly egyre nehezebbé teszi az ellátását. A fiam korábban javasolta nekünk a paleó táplálkozást, mert az édesapja is nagyon elhízott, így ez szép apránként belecsordogált a mindennapjainkba. A férjemnek 2011. januártól elkezdtem paleó módon főzni, itthonról visz inden ételt, sőt én is lemondtam a menza kaját ugyanezt teszem. Természetesen este meg reggel mindenki az új étrend szerint étkezett. A konzultáció alkalmával, amikor jelezték, hogy valamit tenni kéne a gyerek érdekében, hogy ne hízzon tovább, kértem, hogy bevihessem a gyerek napi étkezését otthonról, amibe belementek és mindennap dobozban viszem a reggeli, ebéd, uzsonna adagját Ez márciusban kezdődött és nagy örömmel írom, hogy most májusban már 68 kg-ra csökkent a súlya. Azt vettem észre, egyrészt sokkal csinosabb, másrészt könnyebben mozog, és még az alvását is jobbnak látom. A ruháit folyamatosan kisebbre kell cserélni. A napköziben már példa értékű a lányom sikeres fogyása. Finomakat eszik, változatos az étrendünk sok a gyümölcs, zöldség és nem éhes, kevesebb a nassolás, amit meg könnyű megoldani magokkal vagy egy muffinnal. Bár nagyon sok időt töltök a konyhában, hogy mindenki itthonról tudjon étkezni, de nekem megéri, örömmel tölt el, hogy a sok fogyás szempontjából sikertelen év után megoldódni látszik ez a probléma. Férjem is 15 kilót fogyott, rólam is lement a 4 kg felesleg.
Mindig szerettem főzni, de a paleó módon való főzés nagyon kreatívvá tett. Elolvastam az interneten található recepteket, a receptkönyvet, köszönet ezért Elmirának is, hogy ezt lehetővé tette, és ezeket variálom, tovább, ill. fejlesztem. Néha a szeretett receptemet paleósítom. Azt is hozzáteszem mi még inkább félpaleók vagyunk,mert a zabpehelyliszt nem tűnt el teljesen a konyhából, de ezen kívül mindent úgy eszünk, ahogy az az ajánlásokban olvasható. Kedves Gábor, köszönöm, hogy megismertetted velem/velünk a Paleolit táplálkozást,
Üdvözlettel Zsuzsa

30 éves vagyok, és egészen 2011 januárjáig az átlagos, egészségesnek tartott életet éltem, ami a táplálkozást illeti. Szedtem vitaminokat, böjtöltem rendszeresen, és csináltam már az összes diétát, ami ma divatos, mint a legtöbb korombéli nő. Sosem voltam különösebben beteg, bár felmenőim között akadt cukorbeteg, szívbeteg egyaránt, tehát nem sok jóra számítottam. Ráadásul A-s vércsoportú vagyok, ami ugye kockázatnövelő a diabétesszel kapcsolatban. Persze akadtak kisebb bajaim, de ezeket normálisnak tartottam. Így utólag belegondolva én nem voltam normális, hogy elfogadtam, hogy heti 2-nél többször nem hozott megkönnyebbülést a fél órás wc-n olvasás, vagy hogy gyógyszer nélkül életképtelen voltam a télen-nyáron kínzó szénanáthámtól. A tejallergiámat már egészen megszoktam, és az ezzel járó ekcéma-szerű bőrtüneteket is. A makacs 5 kilón kívül, súlyfeleslegem nem volt, de folyton fáradékony, és aluszékony ("=lusta") voltam. Amikor elkezdtem a paleolit étrendet, először csak a gluténról mondtam le. A krumpli és a rizs amúgy sem volt része az életünknek. Aztán április elejétől, mivel gyereket akartunk, leálltam a többi tiltólistással is, legvégül a tejtermékekkel. A hamar (március végén) megfogant gyermek hamar el is ment, ami felkeltette a nyomozókedvem. Olvastam, hogy az 5 mmol/l fölötti vércukor már hordoz vetélés kockázatot, tehát előástam a március elsejei vérvételem eredményét, és döbbenten láttam, hogy az éhgyomri vércukrom 6.1mmol/l volt. Mivel volt a családunkban cukorbeteg, ezért van itthon vércukormérőnk. Megmértem a cukrom, és 5,7 volt. Akkor, május közepén álltam le végleg a tejtermékekkel is. A vércukrom egy hét (!) alatt 4.5 alá süllyedt, amit azóta is tartok. Kár, hogy mikor gyereket tervez az ember lánya, senki nem küldi el vércukrot méretni. Sajnos az orvosom még a küret után sem tartotta indokoltnak az eset kivizsgálását. Azóta persze kerestem másik orvost. A tejallergiám okozta tünetek persze eltűntek, de a heti kettőről, heti 6-7-re emelkedtek a wc-n töltött eredményes üldögélések száma, leszoktam a szénanátha gyógyszerekről, és rászoktam helyette a rendszeres sportra, amit eddig méla undorral, kampányszerűen végeztem (na lám, mégsem vagyok lusta?). Persze fogytam is, bár "csak" 3 kilót. Ezek után persze nem meglepő, hogy életmódot váltottunk. Könnyű dolgom van, mert tudok, és szeretek főzni. A férjem kifogyta az összes ruháját, de nem bánja, mert cserébe kevésbé fáradékony, és kezdenek előtűnni a rég háj alá temetett izmai. Szóval köszönök mindent, és remélem a könyve elindít valamit, ami változtat az emberek (és főleg az egészségügy) hozzáállásán.
Anita

29 éves 3 gyereket szült nő vagyok. Alapvetően azt gondoltam, hogy nekem semmi bajom nincs, pusztán második gyermekem születése után rajtam ragadt kilókat akartam eltüntetni.
172 cm vagyok, és akkor 3 évvel ez előtt 84 kg voltam. Nem hittem a sikerdiétákban, innen-onnan a netről összegyűjtöttem, hogy hogyan is működnek ezek a dolgok, és arra jutottam, hogy a fogyáshoz a szénhidrátokat kell kivonnom a táplálkozásomból. Ebben minden gabona benne volt és nyilván a krumpli. 2 hónapig ettem szénhidrátmentesen, melynek következtében fogytam 12 kg-t, és a kislánykorom óta tartó iszonyatos menstruációs görcseim nyomtalanul eltűntek. Ezeknél egyértelmű volt, hogy minek a hatása. Igen ám, de volt más is. Egészen kicsi korom óta vészesen vérszegény és vashiányos vagyok. Már óvodás koromban kellett szedjek 5 rózsaszín és 1 sárga pirulát naponta. Később is gyakran kellett vaskúrát csinálnom, a haematológián bérletet kaptam. Az első két terhességem alatt is végig vasat szedettek velem, és ennek ellenére is folyamatosan csökkent a vasszintem. A 2 hónapos szénhidrátmegvonás végén már terhes voltam. Az első lépése ilyenkor a kezelőorvosoknak, hogy vérképet nézetnek. Komolyan mondom, totál padlót fogtam, amikor láttam, hogy a vas értékem 23!!!! Előtte mindig 5 körül mozgott, és 10-től lett volna normális. Akkor ott nem tudtam hová tenni a dolgot. Mígnem elolvastam a Paleolit táplálkozás című könyvét. Egyből kristálytiszta lett a kép. És az is világossá vált, hogy miért voltam abban a 2 hónapban soha nem érzett energiával ellátva. Jöttem-mentem, két pici gyerekemet cipeltem keresztül a városon, elmúlt az addig oly gyakori "gyesbetegségem", az éreztem ÉLEK. Ez mind a könyve alapján értettem meg, hogy mi volt az oka. Pár hete örökérvényűen áttértem a paleolit táplálkozásra. Ez már nem lutri számomra, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy fantasztikus a különbség. Köszönöm, hogy foglalkozott a témával és közérthetően nyilvánossá is tette! További jó munkát!
Tisztelettel: Ágnes

Köszönöm, hogy megismertetett a Paleo életmóddal, az áttérés után kb. 1 hónappal már teljesen elhagytam azokat a fájdalomcsillapítókat, amiket évek óta szedtem (47 éves vagyok) azért, hogy a térdeimben jelentkező izületi fájdalmat elnyomjam. Bizonyíték arra, hogy tényleg a gabona okozza a gyulladást, hogy ha mégis "elcsábulok" és lisztes ételt eszem, már másnap reggel újból jelentkezik a fájdalom és kb. 3 nap kell, amíg teljesen megszűnik - ezt már 3-szor "leteszteltem" - és mindig így volt, ennyi bizonyíték nekem már elég.
Katalin

A könyvével úgy találkoztam, hogy miután beadtam a jelentkezésemet egészségügyi főiskolára, dietetikus szakra, a pszichológia szakos nővérem nyomta a kezembe, akinek az egyetemen, adták, ajánlott irodalomként.(!!!) Miután elolvastam, persze ki is próbáltam az életmódváltást. Azóta is tartom, és nem nehéz, szóval asszem így maradok. Persze fogytam, de a 6.1-es vércukrom 4.2-re csökkent, elmúlt a gyógyszerekkel féken tartott szénanáthám, az allergiás bőrkiütésem, a krónikus székrekedésem, a menstruációs görcseim, az alvászavarom, mindez március elseje óta. De ha a gyógyulásomról mesélek, mindenki úgy képzeli, hogy cserébe valami aszkétai életmódot folytatok, ahol se süti, se nagy zabálások, se jóízű ételek, csak saláta, meg natúr csirke. Na, ezért írok recept gyűjteményt. Az a perverzióm, hogy egészségügyi dolgozókat fertőzök meg a paleolit eszmével. Az eddigi termésem egy pszichológus, egy gyógytornász, egy fogorvos és asszisztense és egy üzemorvos asszisztense. De persze mindenkinek odaadom, akit érdekel, bár kicsit költséges, mert már két könyvét kellet újra megvennem. Szóval köszönjük az eddigieket, meg a válaszát is előre.
Üdvözlettel: Anita és családja

Kedves Gábor!
Engedje meg, hogy "gyűjteményét" Én is gyarapítsam gyógyulásom történetével. 70 éves egészségügyi végzettségű férfi vagyok, és évtizedek óta kínlódtam a legkülönbözőbb bél és gyomor tünetekkel. Szinte mindennel,- ami lehetséges-, próbálkoztunk, hogy a savtúltengést, a refluxot, a puffadást, a gyakori hasmenést, a rossz közérzetet, gyomortáji fájdalmakat, szeleket és megmagyarázhatatlan gyengeségeket gyógyítsuk. A gyomor és béltükrözések, epe műtét, többszöri HP irtás sem hozott eredményt, sőt átmeneti javulás után még súlyosabb lett az állapotom. Saját megfigyeléseim alapján azt már tudtam, hogy a nyers tej, illetve tejtermékek és a sok szénhidrát rosszabbítják állapotomat. Amikor évekkel ezelőtt kiderítették, hogy IBS szindrómám van, úgy döntöttem, hogy tej és szénhidrát megvonó kúrát tartok, de a szakorvosok lebeszéltek. Különböző savlekötőket, protonpumpákat és nyugtatókat kaptam, de érdemi változás nem történt. 1,5 évvel ezelőtt az Ön első könyve alapján elkezdtem Paleolit-diétával foglalkozni, és azt magamon kipróbálni. Mintegy két hét múlva már jelentős javulást tapasztaltam, és egy hónap szigorú diéta után már alig voltak tüneteim. Ma már a Paleolit-étrend határozza meg a táplálkozásomat, bár vannak gyenge pillanataim, amikor vétkezem. Rossz esetben vétkeimért lakolok, jó esetben a kellemetlen korábbi tünetek nem jelentkeznek, és még időben folytathatom a "mérsékelt" Paleolit-étrendet.
Történetemhez még az is hozzá tartozik, hogy a diéta kezdete előtt már volt egy-két figyelmeztető a vércukor szintem ingadozásánál, de az étrend betartása óta a vércukrom stabilan a normál szint alatt van. Mióta lelkiismeretesen foglalkozom a Paleolit-diétával és hatásaival, már sok hasonló esettel találkoztam, mint az Enyém. További sok sikert és jó egészséget kívánok!
Ákos

Édesanyám II. típusú cukorbeteg, néhány éve inzulin injekciót ad magának. 3 hónapja kezdte a paleót, előtte 2 hónapig Atkins diétán volt. Jelentősen lefogyott, de az igazi nagy áttörés akkor volt, mikor orvosa leállította az inzulinról. Naponta négyszer adott magának inzulint. A diéta hatására először csökkentenie kellett az adagot, mert hipós rohamai voltak. Pár hét után orvosa ajánlására teljesen leállt az inzulinról. Vércukra 4 és 6,5 között változik egész nap. A cukorbetegekre jellemző éhségrohamai megszűntek. Fele akkora adagokat eszik, mint régebben, de nem éhezik egyáltalán, csak nem éhes. A vérnyomása annyira rendeződött, hogy 2 gyógyszert el is kellett hagynia.
Férjem, aki igazából nem volt kövér, 172cm és 70kg volt, lefogyott 12kg-ot 5 hónap alatt.
Lányom 9kg-ot, én 6-ot. Most 54kg vagyok.
Gyomorégésem, ami nagyon megkeserítette az életem, szinte az első perctől megszűnt. Férjem hangulata nagyot változott, szinte mindig jókedvű, energikus. A sportolás is jobban megy mindkettőnknek, munkabírásunk is megnőtt.
Lányom depresszióra hajlamos, de idén télen egyáltalán nem tört ki rajta, jókedvű, örül, hogy milyen csinos lett.
Karácsonykor paleo sütiket készítettünk, senki nem hízott egy dekát se az ünnepek alatt. üdv: Henriette

Kedves Szendi Gábor úr,

Szeretném Önnek köszönetemet kinyilvánítani elhivatottságáért, munkásságáért, kitartásáért és kutatásai eredményeiért. Könyveit elolvasva, az Ön munkájának köszönhetően egészségi állapotom feljavult és az orvosok által megmagyarázatlan rejtélyes tüneteimre végre választ kaptam. Engedje meg, hogy leírjak, egy az Ön számara valószínűleg tipikus esetet, amely esetleg tovább megerősíti munkájába vetett hitét:

2005 nyarán egy többévés párkapcsolat szakítása után tüdőgyulladást kaptam. Nem értettem, hiszen nyár volt, meleg is, hideget se ittam, meg sem fáztam, mégis nagyon köhögtem, olykor nehezebben is lélegeztem. Orvoshoz fordultam, a röntgen felvétel és az orvos szerint egyértelmű volt a diagnózis. Kiszedtem a gyógyszereket, de a köhögés nem múlt el. 2 hónapig különböző inhalálós gyógyszereket szedtem, eredmény nelkül, sőt, néha úgy éreztem, hogy még rosszabbul vagyok. Az orvos azt mondta, biztosan asztma, kivizsgálták a véremet az IgE szint miatt es kiderült, hogy a megengedett 5-szöröse, így azonnal elkönyveltek allergiás asztmásnak. Én akkor nem lepődtem meg, édesapám 30 éves kora óta allergiás, 40 évesen nála is asztmát diagnosztizáltak, hát van aki házat és autót, én meg betegséget öröklök, gondoltam viccesen felfogva. A bökkenő az volt, hogy egy gyógyszer sem segített, így fél év után mérgemben otthagytam a szülővárosombeli orvosokat, és egy magánklinikára mentem a fővárosba. Jó orvosok (nem ironizálok) foglalkoztak a tüneteimmel és három nap alatt az összes náluk lehetséges módon teszteltek, hogy vajon asztmás vagyok-e valójában? 3 nap, 3 különböző teszten vettem részt (terheléses, hisztamin inhalációs, NIOX) és mind a 3 teljesen negatív volt, a spirometriai eredményeim pedig akár egy sportolóé (sokat úsztam gyerekkoromban). Kiderült tehát, hogy mégsincs asztmám.viszont 2 hétre rá bőrteszteken kiderült, hogy a gombaspórákra, penészre, poratkára, gyermekláncfűre és a feketeürömre vagyok allergiás. Jó-jó, gondoltam magamban, de akkor miért köhögök, ha nincs asztmám? A meglepő az volt, hogy amikor kihagytam az asztmára kapott gyógyszereket (a negatív tesztek után) a köhögés kezdett alábbhagyni. Már ők sem akarták a köhögést az allergiára fogni, mondván, hogy a bőrreakció elég kicsi volt. Így 3 kivizsgálásra adtak ajánlást a köhögés miatt, kardiológushoz, pszichiáterhez(!) és gasztroenterologushoz utaltak. Kezdtem ebben sorrendben, a kardiológius a teljes kivizsgálas után azt mondta, hogy a szívem rendben van. A pszichiáter persze rögtön antidepresszáns írt fel, mondván "biztos a szerelmi bánat miatt köhögés", de nem szedtem... Végül a gasztroenterológus a gyomortükrözés után megállapította, hogy elég komoly reflux betegségem van és a köhögés hátterében ez áll(hat), merthogy a sok sav ahogy feljut a nyelőcsőbe, irritálja a legcsővet is, ezért köhögök és az asztmára kapott gyógyszereket is csak rontották a refluxot. Tehát részben megkaptam a választ a rejtélyes köhögésre, de arra, hogy miért van refluxom ilyen fiatalon (2006 február, akkor 22 voltam) sajnos nem. A doki azt mondta, ez gyakori betegség meg kell tanulni vele együtt élni, kaptam savlekötőt, ami viszont mit sem segített. Ezért elkezdtem kutatni a neten, főleg az ételekre összpontosítottam (hiszen mindig evés után voltam rosszul), mire eljutottam a vega étrendhez, ami tulajdonképpen részben segített, de tavaszodván és ősszel (időjárás változáskor) így is mindig nagyon szenvedtem, főleg reggelente, ráadásul igencsak lefogytam 67 kg nyomtam a 188cm magasságomhoz. De gondoltam ennek a betegségnek idő kell, sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottam, a gyomorégésre savlekötő helyett aloe kivonatot ittam. Egy évre rá (2007 január), újra bőrteszteket csináltak a fővárosban az allergológusok és tátva maradt a szájuk: teljesen negatív lett minden, pedig egy éve 5 különböző dologra volt megállapítva allergia... A doki azt mondta, hogy ezt beírja a disszertációs munkájába, mert "Ő még ilyet nem látott". Előfordul, hogy EGY allergén nem jelentkezik újra, de hogy MIND eltűnik!? Rögtön vettek vért teljes kivizsgálásra és célzottan vizsgálták ki minden allergénre, beleértve az ételekre is (pl. liszt, tej, stb.). Szintén minden negatív lett, de az IgE szint a legutóbbi duplája, tehát a megengedett tízszerese volt már. Így abban maradtunk, hogy az antihisztamint szedjem, merthogy "valami van ott, csak bújkál", aztán az idő ezt is megmutatja. A köhögés mellett fáradéknyság is társult a mindennapjaimhoz, szóltam a doktornak és bizony a teljes vérkivizsgálás rámutatott arra, hogy a pajzsmirigyem sincs rendben, "alulműködik", ezért voltam fáradékony... Orvoshoz mentem, csak hormonokat kaptam, magyarázatot a betegségre nem. Itt is ugyanazt a választ kaptam, ez egy gyakori autoimmun betegség, csak a gyógyszert szedjem és minden OK lesz. Szedtem is, 4 éven keresztül, de minden kontroll során rosszak voltak az eredményeim, mindig növelni kellett az adagot, a doki azt mondta "biztosan nem szedem rendszeresen", pedig szedtem. Ezalatt a néhány év alatt minden tavaszán visszatérő légcsőgyulladásom volt, amivel mindig legalább 2-3 hetet "harcoltam".

Itt tartottam háromnegyed éve (2010 szeptember), hogy 5 év alatt allergiára, refluxra és pajzsmirigyre kellett szednem gyógyszert 26 évesen. Minden magyarázat nélkül... Az allergiám nem volt tisztázva, hogy mire is szedem a gyógyszert, csak szedjem, a reflux ugyan diagnózis, de a savlekötők semmit sem javítottak rajta és a pajzsmirigyre meg hiába szedtem gyógyszert, mindig rosszak voltak az eredményeim... ráadásul folyamatosan betegeskedtem, küszködtem a torok- és légcsőgyulladásokkal... Higyje el, ugyan nem halálos beteg voltam, de elegem lett. Ekkor ismerkedtem össze H. Angival és párjával T. Janival, akik ajánlották az Ön könyveit. Megvásároltam a Paleolit táplálkozás c. könyvét és ahogy olvastam, úgy kezdtem egyre jobban ráérezni, hogy mi van a tüneteim hátterében... Ekkor 2010 karácsonya volt, a sok ünnepségen mindennel etettek, illemből el is fogadtam és szilveszter után néhány nappal mindkét könyökömön viszketős kiütések jelntkeztek... Egyrészről nem örültem, mert valóban nagyon viszketett és már-már vérzett is, de másrészről örültem, végre egy tünet, ami elárulta azt a bújkáló valamit, ahogy az allergológus mondta. Nem mentem bőrorvoshoz, tudtam, hogy dermatitisz herpetiformisz, amiről az Ön könyvében olvastam... Elmentem a fővárosba az allergológushoz megmutatni és kértem, hogy vizsgálják ki újra a véremet, de ne lisztre, hanem célzottan gluténre, gliadinra és minden Ig vacakra, ami a cöliákia megállapításához szükséges. A doki csak nézett, hogy elment-e az eszem, hiszen semmi tipikus cöliákiás tünetem nincs, ne szórakozzak. De én hajthatatlan voltam, mondtam, hogy szerintem ezek a betegségeim amik vannak igenis összefüggnek és kérem, hogy végezzék el teszteket, méghozzá Bécsben, mert a hazai laborokban és tesztekben nem bízom. Egy csomó pénzbe került, de az eredmény egyértelműen pozitív lett. A doktor 2 hét után dadogva és értetlenül hívott (ez 2011 január vége), hogy nem tudja ezt hogy találtam ki, de mindenesetre annyira pozitív, hogy azonnal kezdjek gluténmentes diétát és menjek el bélbiopsziára. Én már ekkor mosolyogtam... Megvolt már ugyanis a paleolit szakácskönyv, amiből azóta is szívesen főzök és a feleségemnek is minden ízlik. Aztán bélbiopszia is pozitív lett,a doki szerint komoly IIIA/B March stádiumú cöliákiám van, ha ezt most nem veszik észre (mármint a doktorok? eszükbe se jutott a cöliákia...), akkor szerinte még 4-5 év is biztosan operálnak, úgyhogy örüljek. Én örültem is, hiszen az összefüggéseket a tüneteim között Önnek köszönhetően észre tudtam venni, nagyon csúnyán mondva, a dokik helyett gondolkodtam : 2 hónap paleo étrend után (2011 március), elmentem az endokrinológushoz és láss csodát, az eredményeim érthetetlenül túlságosan jók voltak. Persze a doki azt mondta, hogy "no látja mégsem olyan nehéz azt a gyógyszert rendszeresen szedni", mire én szóltam, hogy eddig is rendszeresen szedtem, csaképp gluténmentes étrenden vagyok... Hümmögött egy kicsit, aztán megtalálta a saját nyugati orvoslásos magyarázatát, miszerint "a cöliákia miatt legyengült a bélfal és az étrend hatására most kezd helyreállni és jobban felszívódik a gyógyszer!" válasz: "Igen? Ha ez igaz, akkor viszont fordítva is az... Kérdem én: A kedves doktor nő miért nem gondolt a cöliákiára ezalatt a 3 év alatt, amikor is én rendszeresen szedtem a gyógyszert, de folyamatosan romlottak az eredményeim?" Nem kaptam választ.

Ma (2011 május) 83 kilós vagyok és teljesen jól érzem magam. A gyomorégés már csak az emlékeimben él, a szemviszketés, orrfolyás, tüsszögés elmúlt és fáradékony sem vagyok, sőt, úgy érzem többet is bírok dolgozni, mint azelőtt. Ez volt az első tavasz 15 év után, hogy nem voltam beteg, se torok- se légcsőgyulladás. Az akné problémáim is nagyban javultak, pedig sok bajom volt az arcommal is... A közérzetem is jobb, nem vagyok olyan lobbanékony, megnyugodtam... Talán azért is, mert válaszokat kaptam. Ugyan a cöliákia tudom nem jó, de a paleoval lehet vele együtt élni, mégha olykor körülményes is a főzés, de ezt mindenki döntse el maga, én az egészséget választottam a paleoval. Nagyon remélem, hogy a rossz prognózis ellenére sikerül elkerülnöm a cöliákia komplikációit a paleo segítségével. Egyelőre minden ez mellett szól, hiszen jobban vagyok. Olykor ugyan a viszketés a könyökömön még kiújul (ez általában a vendégségek után, ahol más főztjét eszem), de lassan a családommal is megértetem, hogy nagyon vigyáznom kell és inkább nem fogadom el az ebédet, a felkínált ételeket.

Remélem nemsokára személyesen is megköszönhetem Önnek a segítséget, ha nem írja meg ezeket a könyveket, még ma is szenvednék és néhány év múlva a rejtett cöliákiám biztosan tönkretett volna, minden téren. Csak gratulálni tudok, szívből!

Baráti üdvözlettel

Dániel

Kedves Gábor!

Remélem megengedi, hogy ismeretlenül is így szólítsam, de lassan életem részévé válik. Egy éve vagyok lelkes paleo, méghozzá a nagyon szigorú fajtából. Egyik napról a másikra kezdtem el 2010. május 10-én, mégpedig több mint 20 éve meglévő súlyos migrénem miatt. 2010. májusától decemberig egyetlen migrénes rohamom sem volt, decemberben igen, méghozzá a Karácsonynak köszönhető csokizás miatt. ( szerintem) Addig ugyanis, bár mondhatom magamat csokifüggőnek is, egyetlen kocka csokoládét sem ettem. Mint ahogy nem ettem kenyeret sem, tejterméket sem, krumplit, rizst, semmit, amit a könyv szerint nem szabad.

Vegetáriánus vagyok, de mióta paleo lettem, eszem tojást és halat és mindennap eszem magvakat.

Súlyos migrén rohamom azóta nincsen, enyhébb fejfájások vannak, de kibírhatóak és kezelhetőek. A csoki sajnos nehéz dolog, de most újra hetek óta nem ettem. Igaz, most a gyümölcsök segítenek ebben. Eleve nyáron sosem voltam csoki függő.

Remélem példám egy újabb gyógyulástörténet.

Kérdés: olvasva a hírlevélen lévő cikkeket, felmerült bennem, hogy találkozhatnánk-e személyesen, terápiás célzattal, ugyanis súlyos magánéleti válságon megyek keresztül, és időnként úgy érzem, nem bírom elviselni a lelki gyötrelmeket. VÁLTOZTATNI akarok, de egyedül nem megy, és nem is tudom, hogy hogyan kezdjek hozzá.

Sok könyvét olvastam.

Köszönettel: Judit

Kedves Szendi Gábor!

Három hónap Paleo táplálkozással a cisztáim nyomtalanul elmultak...

Három évvel ezelött fedeztem fel cisztákat mindkét mellemben. "Változókori tünetemmel" félévente mammográfiára ellenörzésre jártam. Tavaly december végén egyik már tyúktojás nagyságúra növekedett. Orvosom szerint eltávolitása szükséges. Kérésemre három hónap haladékot kaptam a mütétig, április végéig.

Lázasan keresgéltem az interneten, igy találtam a Paleolit táplálkozásra, az Ön weboldalára. Meggyözött. Azonnal 100 %-os Paleo étkezést kezdtem el, amit a mai napig örömmel folytatok, és nagyon élvezem több okból is. Továbbá az ajánlott vitaminok szedését is elkezdtem.

Az elsö idöszakban nagy változás nem történt. Túlsulyproblémával nem küzdöttem, mégis örömmel nyugtáztam, hogy kevesebbet mutatott a mérleg havonta másfél - két kilóval.

Annak a ténynek kifejezett örültem, hogy energikusabbnak éreztem magam, igy sokkal hatékonyabb lettem a mindennapi tevékenységemben.

Közeledett a mütét elötti jelenésem napja az orvosomnál. A harmadik hónap utolsó hetén napról-napra kisebbek lettek a cisztáim. Szerettem volna konzerválni ezt a jó érzést, nem felejtem el!

Vérvétel - Ultrahang - Mammográfia. A vérvétel értékei kifogástalanok, a cisztáim nyomtalanul elmultak.

A doktornöm elismerését fejezte ki, szerinte is a siker csakis a Paleo táplálkozásomnak köszönhetö.

Örültem, hogy a mütétre nem került sor! A jövöben a saját gyógyulástörténetemmel tudom továbbajánlani ezt a lehetöséget az egészség visszaszerzésére, és megtartására.

Köszönöm Önnek kedves Szendi Gábor!

München, 2011.05.31.

Kedves Gábor!

Hosszú évek óta, mondhatnám örökké "müzlizabáló" voltam - és itt a szó nem túlzás, hiszen gyakran a főétkezés is müzli volt - , ami mellé rengeteg tejet, joghurtot ittam. 30 éves korom táján kezdődtek el a bizonytalan eredetű tüneteim. Az, hogy oxalát kristály, majd homok van a vizeletemben, hamar kiderült, de az alhasi fájdalomra, ami mellé tartós hőemelkedés társult és egyre fokozódott nem volt magyarázat. Hosszas vizsgálódás és legalább egy éves antibiotikum kezelés után a nőgyógyászom széttárta a karját, mondván, nem tudja mi a baj. Látszott, hogy igen rosszul érinti ez a dolog, mert őszintén segíteni akart, látva a szenvedéseimet, ami gyakran abban nyilvánult meg, hogy szó szerint kúszva-mászva mentem be a rendelőbe hozzá. Ezen időben lettem terhes a kisfiammal. A terhesség alatt a tünetek megmaradtak, majd szülés után jött a döbbenet, az egyébként jól fejlett, 3650 gr súlyú fiam tüdőgyulladással született, mivel az anyaméhben, a hüvelyen keresztül streptococcussal fertőződött. Más kérdés az orvos felelőssége, aki annak ellenére, hogy fogadott orvos volt, nem vett kenetet egyszer sem a terhesség ideje alatt. (Ilyen eset gyakori mifelénk, többről tudok) A fiamat rohammentő vitte egy pesti klinikára, ahol lélegeztető gépen volt napokig, majd 10 nap múlva egészségesen hazavihettük.
A tüneteim továbbra is megmaradtak, néha erősödtek, vagy eltűntek rövid időre. A vese és húgyúti problémának vélt, - vagy valós - betegségem tartósnak bizonyult, rendszeresen szedtem gyulladáscsökkentő és egyéb gyógyszereket, igaz mértékkel, mivel mindig is a természetesség híve voltam.
A fent említett tüneteim mellé lassan megjelent a jobb mellem fájdalma is, ami a fiam születése után kezdett hangsúlyosabbá válni. Mindenféle vizsgálaton részt vettem, de semmit nem találtak, még neves professzorok sem. Nekem borzalmas lelki trauma volt ez az időszak. Mammográfián nem sokszor vettem részt, mert a fájós mellemben olyan extra fájdalmat okozott, hogy ordítani tudtam volna. Mivel pedig az ultrahangos vizsgálatot a mammográfiához kötik, kénytelen voltam további alkalmakkor magánrendelésen elvégeztetni a vizsgálatokat, nem kevés pénzért. Soha senki, semmit nem talált, ami indokolná a fájdalmat.
És én továbbra is ún. egészséges életmódot folytattam, sportoltam és müzlit ettem, nem keveset.
Éppen gyakorlaton voltam a kórházban (felnőttképzés kapcsán), amikor újfent rámtört az alhasi fájdalom, lázzal, rossz közérzettel. Azonnal megvizsgáltak és a diagnózis röviden colitis. Ágynyugalom mellet kissé rendbejöttem, ami után teljes körű kivizsgálást csinált a belgyógyászom, ami megerősítette a korábbi diagnózist. Értetlenül néztem ezzel szembe, hiszen én ettem rostosat, ittam tejet stb., tehát egészségesen éltem! Akkor, ez hogy lehet? Genetika. Ez a megfellebbezhetetlen, mindent megmagyarázó, mindig használható válasz. Elhittem. Meg azt is, hogy lelki eredetű.
Gyógyulásom, azaz rövid tünetmentességem után minden folytatódott ott, ahol abbamaradt. Amikor újfent rámtörtek a fájdalmak, kevés ágynyugalom és diéta után, gyógyultnak képzelve magamat, folytattam az életemet. A melleim továbbra is fájtak, ugyanolyan periódusosságot mutatva, mint az alhasi fájdalmaim. De sajnos a megoldást, az összefüggéseket nem találtam, nem láttam.
Egy alkalommal kicsit több földimogyorót ettem, ami után olyan förtelmes hasi fájdalom tört rám, amilyet még soha nem tapasztaltam. Pszihésen olyan állapotba kerültem tőle, mint a szülő nő, akinek a fájdalomtól beszűkül a tudata. Ezt éltem át. Összefutott a nyál a számban, hányingerem volt és nem érdekelt a külvilág. Mindamellett rettenetesen megijedtem, hogy itt a vég. A mentő bevitt a kórházba, ahol sírva esdekeltem az orvosnak, hogy segítsen.
A fentieket azért részletezetem, mert nem tudom hangsúlyozni kellőképpen, mennyire kiszolgáltatott voltam és, hogy mennyire nem tudtak mit kezdeni velem az orvosok és, hogy hány évet töltöttem el azzal, hogy a rejtélyes tüneteimet megfejtsem. És még mi mindent kihagytam. Az visszatérő idegfájdalmat a karomban, a gyakori megfázást, stb.. Nem emlékszem már mindenre, de sok bajom volt. Kb. 20 évet ölel fel a fenti leírás.
Az antidepresszánsok kapcsán ismerkedtem meg a Szendi Gábor névvel. A honlapot rendszeresen olvasgatva 2010 kora tavaszán rátaláltam a paleora, majd megrendeltem a könyvet és mohón olvasni kezdtem. Néhány oldal után határozottan, indulattal kijelentettem, hogy soha többé nem vagyok hajlandó a megszokott módon étkezni. Húztam magammal a páromat is, aki részlegesen hajlandó betartani az új "szabályokat".
Kezdetben határozottan érezhető volt a változás a testemben, lelkemben egyaránt. Reggel kipihenten ébredtem, a bőröm szép lett és nem fájt semmim. Néhány kilótól is megszabadultam. Az enyhe izületi fájdalmaim is eltűntek. Jól éreztem magam. Majd nyáron jött a visszaesés, mert jött a fagyi. Bűnöztem. És itt a bizonyíték, a hasam jelzett, a mellem is jelzett, sőt a kedvem is rosszabb lett. Tekintettel a karácsonyra, ismét bűnöztem, annak ellenére, hogy az Elmira receptjeit használtam sütés-főzésnél, itt-ott megettem egyéb egészségtelen süteményt és gesztenyepürét. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjam afelől, mennyire káros a hagyományos étkezés. Bizony azt mondom, szükség volt ezekre a visszaesésekre, hogy a különbség még érezhetőbb legyen. Miután már nem bírtam az ünnepi koszt okozta depresszív hangulatot, újra szigorúan paleolit módon étkezem és máris érzem a változást. Összességében tavaly tavasz óta nem ettem kenyeret, tésztát, burgonyát, rizst, tejet, de bűnöztem, amiért bűnhődtem. A hullámzások kapcsán megtapasztaltam, hogy aszerint jelentkeznek a tüneteim, hogy miképpen étkezem. Méginkább megerősítve érzem magamat a hitemben, miszerint a paleolit táplálkozás az egyedüli megoldás szinte minden panaszra. Egy éve nem voltam megfázva, ami rendkívüli az életemben! Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, de egy-egy orvosi tanácsadó műsor kapcsán csak mosolygok magamban a sok tévútra vezető okos tanács hallatán. Számomra kevés területen maradt meg a hitele az orvostudománynak. Megvallom őszintén, ingerlékeny leszek attól, amikor hallom, mennyi hülyeséget tanácsolnak orvosok a betegeiknek, amikor a megoldás olyan egyértelmű!
Nem szaporítom a szót, úgy érzem 50 évesen sikerült egy élet nyűgét leraknom és ezért köszönettel tartozom Szendi Gábornak, aki felvállalta Magyarországon ezt a hálátlan feladatot egy magasabb rendű cél érdekében!
Köszönöm!

Üdvözlettel: Gabriella

Kedves Gábor!
A történetem:
Jelenleg 31 éves vagyok,amikor kezdődött 11 voltam.Rendszertelen menstuácio,erős vérzés,túlzott szőrnövekedés.Akkor a nőgyógyász kicsi petefészkeket,méhgyulladást emlegetett.Majd évekig nem foglalkoztam vele(minek is hiszen gyerek voltam)16 éves koromtól még hozzá jött a migrén is.Az évek során egyre erősödött,egyre több gyógyszer egyre rövidebb fájdalommentes időszak.18 évesen újra nőgyógyász fogamzásgátló miatt.Szóba sem került hogy valami nincs rendben.22 évesen erős görcsökkel bementem a kórházba.Szerintük vakbél gyulladásom volt,bár 4 orvos sem látott semmit az ultrahangon.Biztos ami biztos alapon azonnal vittek a műtőbe!Na ott aztán volt riadalom,nőgyógyászt meg még kitudja kit nem citáltak be.A hasüregben elég szép folyadék volt,na és ciszták a méhemen.Szerintem akkor és előtte is ezek okozták a görcsöket.Műtét után mondta az orvos,hogy PCO szindromám van.Pár évig szedtem Diane45-öt.Akkor még bíztam az orvosokban,gondoltam mindent elmondtak. Valamicskét olvastam erről a betegségről,elkönyveltem,hogy gyógyíthatatlan,hogy gyermekre sincs sok esélyem.
Aztán olvastam a cikkét a paleolit életvitelről múlt év februárjában.Nagyon logikusnak tűnt minden,szinte azonnal követhetőnek éreztem!Azóta betartok mindent,vitaminokat szedek,napozok,kerülöm a kilengéseket.
Elmondhatom minden megváltozott!A migrén elmúlt mintha soha nem lett volna!Derékfájás nincs többé!A ciklusom óraműpontos lett,ami szerencse mert legalább kiszámolni lehetett,mert premenstruácios tünetek sincsenek!
Nyáron visszamentem az orvoshoz UH szerint nem voltak ciszták!Szeptemberben hormon vizsgálat szerint is minden rendben volt!Az orvos még mindig azt mondta gyógyszer nélkül nem fog menni a baba.Azt gondoltam,hogy akkor biztos okkal nem lehet,nem erőltettem.A gyógyszert már rég nem szedtem,nem akartam magam mérgezni. December végén elmaradt a menstruáciom,megijedtem,hogy újra előjön az egész.2 hétig vártam-volna-ha közben nem jönnek a jelek!Szívem a torkomban teszteltem,az a két vonal feltűnt!Azóta a hitetlenség és a felhőtlen öröm egyvelege kavarog bennem.
Nagyon köszönöm kedves Gábor,hogy elérhetővé tette ezt a fantasztikus lehetőséget!Kár,hogy olyan sok ember szemellenzőt hord!Én nem vagyok diplomás,nincs nagy lexikális tudásom,de azt igenis felfogom hogyha valami nem jó azon változtatni kell! Még egyszer köszönöm!
Üdvözlettel
Reni

Kedves Gábor!

Napra pontosan fél év telt el azóta, amióta egyik-napról a másikra átálltam a Paleolit étkezésre.
Bár nagyon csábító volt az ajánlatod az ajándék könyvre, egy siker sztoriért cserébe, :) úgy gondoltam,
hogy hiteles szeretnék lenni, kell egy fél év ahhoz, hogy számomra is kiderüljön, vajon tartható lesz-e ez az új életmód és nem csak megint egy futó, múló dologról van szó. Teszteltem önmagam is és a paleót is.
No de kezdjük is rögtön elölről, ígérem, nem leszek rövid, :) mert én is mások sikertörténetén felbuzdulva határoztam el magam és vágtam bele a változtatásba.

29 éves vagyok, 167 cm, 76.5 kg-ról indultam, tipikus, egész napos ülőmunkát végzek. 10 éves koromtól kezdve kezdtem el hízni, otthon minden nap azt láttam, hogy Anyukám (aki most több mint 100 kg és 2.tip.cukorbeteg sőt, nagymamám is cukorbeteg :( ) pirított napraforgót vagy chipszet eszik esténként tv előtt.... sokszor csatlakoztam hozzá…és az édesség is simán csúszott, persze mellette a szokásos magyar étkezést folytattuk, mindenféle mozgás nélkül. Igen, hatalmas felelőssége van a szülőnek, abban, hogy milyen példát mutat! Ezek után gyorsan feljött 10-15 kg, ami végigkísérte az eddigi életemet, lefogyni, csak egyszer sikerült, mindennapos sporttal és mellette éhezéssel. Tinédzser koromban azt hittem belehalok az első és az utána lévő menstruációkba is olyan görcseim voltak.
Ma már nem csodálkozom rajta, akkor minden reggel kakaós tekercs vagy szalámis zsömle volt a reggeli és ezt további szénhidrát bombákkal tetéztem a nap során. Az évek folyamán, ahogy Te is, én is próbáltam mindig reformálni az étkezésemen, az új információk és ajánlások tekintetében, ma már látom, mennyire téves volt ez az út…

Barátnőm által már több mint egy éve tudok a honlapodról, szép lassan el is kezdtem olvasgatni a cikkeket, egyre nagyobb érdeklődéssel. A Paleolit táplálkozásnak akkor még csak a címét olvastam el, de nem tudtam, miről is szól ez az egész, mindig izgalmasabbnak találtam más-más írást, de ami késik ugye...

2009 áprilisában úgy döntöttem leteszem a fogamzásgátlót, mert nem akarom magam szennyezni tovább, a Párom nagyon megértő volt, sőt még támogatott is, védekeztünk másképp. A menstruációm ezek után 7 hónapig rendben volt, de azt vettem észre, hogy elkezdett hullani a hajam és felszaladt rám pár kiló is. Ez azért nem volt számomra újszerű, mert télen mindig jobban kívántam a gyorsan felszívódó szénhidrátokat, ami megmagyarázta a súlynövekedésem, a hajhullást, pedig nyugtáztam a téli szokásos vitaminhiánnyal. Igen ám, csak hogy miután megvettem a jól bevált vitaminomat és beszedtem, akkor sem múlt el a hajhullásom, ráadásul decembertől teljesen elmaradt a menstruációm. Kicsit más megvilágításba kerültek a dolgok.... A második menst.mentes hónap után mentem el nőgyógyászhoz, aki meg sem vizsgált, csak felírta a Norcolutot, hogy akkor majd gyógyszeresen meghozzuk. Ki sem váltottam a vényt és nem vettem komolyan a doktornőt, elmentem egy másik orvoshoz. Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a gyógyszereket, szeretek mindent természetes oldalról megközelíteni, mindennek utána olvasni, inkább az illóolajok, gyógynövények, helyes táplálkozás az, amiben hiszek. :)
A második nőgyógyásznak is elmondtam, miért jöttem, rögtön kérdezett is: szőrösödés, hajhullás, súlygyarapodás? Csak bólogattam, aztán 10 perccel később ő is, az ultrahang előtt, ahol közölte, hogy ez egy tipikus, tankönyvbe illő kép, megnagyobbodott, cisztás petefészkekkel. Elmagyarázta, hogy ez a betegség az inzulinrezisztenciával függ össze és itt tartott egy kisebb előadást, amiből én csak ezt az egy szót fogtam fel, annyira meglepődtem, hogy-hogy is lehetek én beteg? Én, aki egész életében az egészséges életmód nyomában volt és elhitte, hogy a teljes kiőrlésű pékáruk, a joghurtok, kefirek milyen jót tesznek… Két lehetőséget kínált fel az orvos: vagy felír egy fogamzásgátlót (amitől megszabadultam végre az elmúlt hónapokban), vagy hormonvizsgálat + diéta, mozgás. Természetesen a 2. mellett döntöttem, mert az okot szerettem volna kideríteni és nem lefedni a problémát.
A hormonvizsgálaton szépen látszott, hogy a PCOSZ-okra jellemző, TH-FSH arány megfordult, alacsony volt az ösztrogén szintem és magas a tesztoszteron. Közben az internet segítségével eljutottam a PCOSZ honlapra, ahol már sokkal több információt találtam. Mindenki arról számolt be, hogy a metformin milyen jó és hogy mellette mozogni és diétázni is kell. Nekem a gyógyszerszedéssel volt gondom, nagyon nem akartam. Nem akartam elhinni, hogy ezt természetesen ne lehetne meggyógyítani, mégis úgy mentem vissza a hormonlelet eredménnyel, hogy kértem én is a gyógyszert, bár az orvos magától is adta volna. (Csináltattam egy 5 pontos cukortesztet is, de inzulint nem néztek, pedig az lett volna a lényeg, a teszt így semmit sem mutatott ki, minden eredményem normális volt.) Gondoltam először csak kiváltom a tablettát, de még nem veszem be, megpróbálok másképp segíteni magamon. Vettem egy multivitamin tablettát (jó minőségű, többszörös vitamintartalommal a napi ajánlottnak), barátcserje kapszulát, króm tablettát, de semmi változás. Így ment ez kb. 3 hónapig, és akkor már nagyon fontolgattam a metformin elkezdését, de úgy gondoltam, még egy próba, nem nyugodtam bele….

Beiratkoztam barátnőmmel egy konditerembe.
Az első, 2 órás mindent átmozgató edzés után, másnap azt vettem észre, hogy amikor leülök egy székre, vagy felállok onnan, valami szúr egyet, lent, a petefészkemnél. Két nap múlva azt gondoltam, ha holnap is marad ez a szúró érzés, megyek vissza a nőgyógyászhoz, mert itt valami nincs rendben! A harmadik napon spontán, gyógyszer nélkül megjött a menstruációm, 6 hónap kimaradás után. Borzasztó boldog voltam! Heti 2x-3x elmentem edzeni, noha a súlyom nagyon nem változott semmit, hiszen továbbra is ettem reggelire a magam által sütött vagy vett kiflit, kenyeret, joghurtot, tésztákat, burgonyát, rizst és mindent, amit egy átlagos ember eszik, csak kicsit kevesebb mennyiségben. Így is, szépen minden hónapban maradt a rendszeres ciklus és tudtam, hogy a mozgás gyógyított meg. Kb. két hónapja esett le a nyilvánvaló tantusz, hogy a mozgás rendezi ugye az inzulinszintet, ami ennek a betegségnek az alapja, és persze hormonműködésre is pozitívan hat. 2009.június-július-augusztus-szeptember így telt el, aztán a barátnőm elköltözött, nem járt már velem mozogni és én is kedvemet vesztettem, így egyedül, otthon még folytattam a tornát, de egyre kevesebb lelkesedéssel, inkább muszájból. Pont, amikor a mozgási kedv a mély pontján járt, felhagytam vele és állandóan feltettem magamnak a kérdést, hogy hogyan táplálkozhatnék úgy, hogy életmóddá váljon, ne kelljen éhezni, és a PCOSZ se térjen vissza, ja és még fogyni is jó lenne vele.

Ekkor jutottam el végre a honlapodon, a Paleolit táplálkozásig. Két-három napig olvastam a sikertörténeteket majd egyszerűen, belevágtam, a következő héten pedig a könyvet is megvettem hozzá. A Te könyved volt az első, ami tudományosan alátámasztva, egyszerű logikával követhetően leírja, hogy mi-mit okoz a szervezetben, és mi-mivel függ össze. Egy hónapot próbaidőt adtam magamnak. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem hiányzik a kenyér és a tészta, amit imádtam és könnyen nem-et tudok mondani a kolleganők édesség kínálgatásainak is. Megszűntek az éhségrohamok, amik oly sokszor keserítették meg Anyukám és a Párom életét, mert ilyenkor nagyon ingerlékeny lettem és azonnal ennem kellett valamit. Elmúltak a menstruációs görcseim is szinte teljesen, a térdeim fölött lévő apró pattanásoknak nyoma veszett, a hajhullásom megállt, a súlyom csökkent 3 kg-val, de centikben látványosabb a változás, a gyomromban egy állandó komfortság érzet van és sokkal kevésbé izzadok. Lecseréltem a káros kozmetikumaimat, elvégeztem egy szappankészítő tanfolyamot, így most már a saját gyógynövényes szappanjaimat használom, még a húsleves kockát is leváltottam cukor és nátrium-glutamát mentesre. Nagyon sokat köszönhetek Páromnak is, aki szintén az egészséges életmód híve, így nála nem okozott gondot az új elmélet befogadása és örömmel csatlakozott hozzám, nála a bőrgyulladás tűnt el teljesen. Anyósom is mellettünk áll, mindig paleó ételeket készít nekünk, lelkes recept reformer! Édesanyám és nagymamám már zabpehelylisztet használ, sima liszt helyett és xilitet, cukor helyett, náluk kicsit lassabb az átállás. Bűnözni nagyon ritkán szoktam, havonta-két havonta egyszer maximum, ugyanis nem éri meg letérni, nem szeretnék cukorbeteg lenni.
Az, hogy mennyire jó a Paleolit táplálkozás, az is bizonyítja, hogy a mozgás nélküli hónapokban is minden rendben volt a menstruációmmal, sőt, beállt szabályos 30-31 napra! 3 hónap paleózás után folyamatosan jöttek a dicséretek, hogy látszik már mennyit változtam. :) Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek a nőgyógyászhoz, ahol kifejezetten kértem az ultrahangot és mindent rendben találtak! Az orvos nem hitte el, hogy gyógyszer nélkül gyógyultam meg! Ott és akkor győzött a kitartásom és győzött a Paleolit táplálkozás! :) 4 hónap paleó után kértem egy teljes vérképet, persze ott is minden rendben volt.

Most a legújabb könyvedet olvasom, megint találtam számomra hasznos információkat benne, nem is keveset!
A hittérítő szerepről lassan én is leszokok ismeretségi körömben, :) ugyanis rájöttem, hogy csak annak lehet segíteni, aki nyitott rá és maga is akarja a változást. Sokszor megkapom én is, hogy egyoldalúan táplálkozom és látom a kritikus szemekben a hitetlenséget, miközben reggelire teljes kiőrlésű kiflit esznek és tejjel öblítik le. Nos, tévhitek mindig lesznek…. :) de a tények, azok tények, már nem számít, ki mit mond, csak mosolygok rajta belül, mert tudom, mi a helyes és mitől van egyensúlyban a szervezetem, amit az orvosi leletek is igazolnak!

Kedves Gábor, szívből köszönöm, hogy megismertetted velem/velünk a Paleolit táplálkozást, kívánok Neked jó egészséget és további sok sikert a munkádban! :)

Üdvözlettel:

Mónika

2005 novemberében kezdődtek a deréktól a sarokig lesugárzó erős fájdalmaim. Azonnal orvoshoz fordultam, mindenfélét mondtak, majd kaptam gyógyszereket. Ez évekig így ment, de a fájdalmam nem szűnt, sőt már a hátam is fájt. Azon vettem észre magam, hogy az ágyból sem tudok felkelni, segítségre van szükségem. Elmentem neurológushoz, aki azt mondta, hogy ez a súlyfeleslegtől van, mert azelőtt 104 kg voltam. Így teltek az évek, mindenki csak a súlyfeleslegről beszélt, pedig amikor elkezdődtek a fájdalmaim, már csak 66 kg voltam. A fájdalmaim egyre nőttek. 2009 telén nem tudtam átmenni az Anyukámhoz, aki az utca túlsó oldalán lakik a II. emeletre. Eljutottam a félemeletig, és ott rogytam össze a lépcsőn, és sírtam a fájdalomtól, majd jött egy nyugdíjas szomszéd Bácsi és ő segített valahogy felmászni a II-ra. 2009 nyarán orvosi ügyeletet hívtunk, mert nem tudtam megmozdulni, annyira merev volt mindenem, a légvétel is fájt, az egész olyan volt, mintha egy páncélba lettem volna zárva, alig kaptam levegőt, csak pihegni tudtam. Szerencsére az ügyeletes mentőorvos tapasztalt volt, azonnal látta, hogy mi a betegségem. Majd a kórházban megvizsgáltak, és kiderült, Bechterew kóros vagyok. Ott nem mondták ezt el, hanem itthon az internetet böngészve jöttem rá, hogy mi vár rám. Ott fakadtam sírva a monitor előtt. Az Apukám, mikor megtudta, a füddőfolyosón ordított, az Anyukám a konyhában öszeroskadva, két ököllel verte a metlachit. Majd kihúzták 5 fogamat, kivették a mandulámat, de semmi. A laborjaim magas értékeket mutattak. Megbeszéltük a biológiai terápiát, amiről sejtelmem sem volt, hogy bizonyos szinten kemoterápiának minősül. Humirát kaptam, de kiderült, hogy a TBC próbám pozitív , így azonnal megszakították, és Rifampicint kaptam 3 hónapig. Majd letelt a 3 hónap és újra kaptam a Humirát amitől semmi sem változott. Miközben böngésztem a neten és láttam, hogy egy fiatal lány kigyógyult innen. Majd sikerült velük összejönni, és azonnal elkezdtem azt, amit ők csináltak. Úgy gondoltam veszíteni valóm nincs. Hihetetlen, de múlni kezdtek a fájdalmaim. 3 hét után vettem észre, hogy jobban vagyok, 6 hét után, én aki papucsban és sportcipőben jártam, magassarkút is tudtam hordani, és ki tudtam menni az emberek közé. Alig hittem el. Visszamentem kontrollra a kezelőorvosom alig hitt a szemének annyit javultak az eredményeim. Majd visszamondtam a Humirát, ami a napig itt van, de immár 9. hónapja nincs rá szükségem. Aminek ez köszönhető, hogy ráálltam azonnal a100% paleolit táplálkozásra, nem eszek szénhidrátot, zöldségeket, gyümölcsöket eszem sült, párolt, főtt husival, és azok is inkább szárnyasok, olivaolajjal főzök, már masszázsra sem járok, az elején még jártam, az sokat segített, lazította a merev görcsöket. Vitaminokat szedek. De így visszagondolva az orvosoknak, akik mindég csak a súlyfeleslegről beszéltek nekem, igazuk volt. Mindent megettem, amit nem lett volna szabad, hiszen 104 kg voltam, és bizony e miatt felborult az egyensúlyom. Mit gondolok az egészről most? Én aki az Anyukájához nem tudott átmenni az utca túlsó oldalára, 2011. április 22-én és 23-án tollasozni meg focizni voltam 3,5 órát az Orczy kertben. Igaz kicsit fújt a szél, így nem győztem rohangálni a tollaslabda után. A fociba meg jó nagyokat rúgtam, had szaladjanak a gyerekek. Ha valaki most meglátna, el sem hinné, hogy ................ Bekis voltam! :) De nagyon szívesen kihívok bárkit egy jó focimeccsre, vagy tollasozni még szélben is.
Hajnalka.

Kedves Szendi Gábor!

Meg szeretném köszönni Önnek, hogy a Paleolit táplálkozás c. könyve segítségével tökéletesen rendbe jött a korábbi reflux betegségem, és - mellékhatásként - ismét annyi a súlyom, mint egyetemista koromban. 85kg-ról 72kg-ra fogytam, minden különösebb erőfeszítés és energia vesztés nélkül. Mielőtt feleségem felhívta volna a figyelmemet a Paleolit étrendre, természetesen minden hivatalos és nem hivatalos gyógymóddal megpróbálkoztunk, de egyik sem használt. Az első gasztroenterológiai vizsgálatom során megállapították, hogy nyombél-fekélyem és reflux betegségem van, és tüneti kezelésként felírták az egyik gyomorsav-csökkentő szert. Akkor még nem volt Helicobacter fertőzésem, de a lecsökkent gyomorsav-koncentráció miatt sikerült elkapnom azt is, hála a hivatalos orvoslás gyógyszeripar által túlfűtött buzgóságának. Ezután persze jöhetett a következő lépés, melynek során antibiotikumokkal kiirtották a helicobacter-t a bélflórámmal együtt. Próbálkoztam -feleségem segítségével- alternatív gyógymódokkal is, megismerkedhettem a különféle orosz csodamódszerekkel, amelyektől ugyan a rákos betegek is meggyógyulnak, de az én makacs refluxom nem múlt el. Jött a homeopátia - persze ismét jó pénzért - kipróbálhattam több szert is, de azok sem használtak. Feleségemmel utánajártunk a PH-csoda módszernek is, melynek során annyi algát ehettem, mint egy bálna, és a zöldségeken kívül gyakorlatilag minden a tiltólistán szerepelt, még a gyümölcsök nagy része is (sok logikai bukfencet fedeztem fel egyébként a PH-csodában). Ekkor már reménytelennek éreztem a helyzetemet. Arra gondoltam, hogy ezzel együtt kell élnem, jobb ha megbarátkozom az égő gyomor érzéssel, amely a mindennapjaimat valószínűleg halálomig fogja kísérni. A Nő felemelkedése és tündöklése c. könyve után másodikként a Paleolit táplálkozással ismerkedtünk meg. A könyvei olvasása során rögtön feltűnt, hogy a - rám is jellemző - mérnöki, analitikus gondolatvezetés végig jellemezte az írásait, ok-okozati összefüggésekkel tényszerűen vannak a gondolatmenetek felvázolva, és ezeknek egyszerűen igaznak kell lenniük. Nem csak a közölt kutatási eredmények miatt, hanem mert minden logikus. Az pedig csak hab a tortán, hogy kellő humorral fűszerezve közli a tényeket!
Természetesen át is álltunk a Paleolit étrendre, és természetesen meg is szűnt a refluxom, akárcsak feleségem ízületi panaszai. Sajnos a mai világ nem éppen a magamfajta kissé kívülálló emberek számára lett kitalálva, ezért nagyobb erőfeszítést igényel 100%-ig Paleolit módon táplálkozni, de mindenképpen megéri. A gyorséttermek és boltok nem éppen a Paleolit táplálkozás irányelvei alapján válogatják árucikkeiket, de remélem idővel ennek is eljön az ideje.

Köszönöm áldozatkész munkáját, melyet az emberekért tesz!
Egy a sokból: Viktor

Kedves Gábor !

61 éves túlsúlyos és szívbeteg nő vagyok. Sajnos 41 éven keresztül dohányoztam, amiről 3 évvel ezelőtt leszoktam. Már ekkor is volt rajtam kb 10 kg súlyfelesleg, s ez pár hónap alatt további 15 kg-mal nőtt. Sokféle diétát kipróbáltam, de nem értem el a célomat. Az elmúlt évben találtam rá az Ön honlapjára, feliratkoztam a hírlevelére. Első perctől éreztem, hogy át kell térnem a paleo életmódra. Ez nálam nem ment olyan gyorsan, hónapok kellettek ahhoz, hogy mindenről lemondjak, ami káros. 83 kg-ról indultam, jelenleg 70 kg vagyok. Ezt 10 hónap alatt adtam le. Még 10 kg-tól szeretnék megszabadulni /160 cm magas vagyok/. A koleszterin gyógyszeremet letettem, egy pár tizeddel magasabb lett /5,8/, de gondolom ez nem nagy probléma. Az egyik gyógyszeremet, mivel krónikusan alacsony lett a vérnyomásom és állandóan rosszul voltam, az orvos vette el, egy másik hatóanyag tartalmát pedig a felére csökkentette. A paleo életmód hatására ezen kívül elmúltak az ízületi fájdalmaim, az ekcémám már szinte nincs is, a bőrömet úton útfélen dicsérik /még a kozmetikusom is/.

Látom már túl hosszú a levelem, pedig még lenne mit írnom. Ön segített megváltoztatni az életemet, ami így sokkal jobb és kellemesebb lett. Alkottam magamnak egy reggelit, minden nap ezt eszem. Sokszor csak délután jut eszembe, hogy enni kellene. Leírom a receptet, kérem mondja el a véleményét róla. Este beáztatok vízbe 1 evőkanál szezámmagot, 1 evőkanál lenmagpelyhet, 1 evőkanál mazsolát, 1 mokkáskanál virágport. Reggel hozzáadok 1 marék olajos magot /3-3 db para dió, mandula, dió, kesudió, török mogyoró/ durvára vágva, 2 evőkanál cukor nélkül darált mákot, fél almát apróra vágva, 1 kávéskanál mézet.
Nagyon finom, nem lehet megunni.
Köszönöm, hogy szakember létére nem a gyógyszeripart szolgálja! Köszönöm, hogy az embereket segíti abban, megtalálják az egészséges élethez vezető utat!

Üdvözlettel: Klára

Mielőtt leírnám a történetemet, szeretném megköszönni Önnek, hogy erre egyáltalán sor kerülhetett. A könyvébe egy barátnőmnél olvastam bele, felkeltette az érdeklődésemet, folytattam az olvasást az Interneten, majd nem csak, hogy kipróbáltam, hanem azonnal átálltam a paleolit étkezésre. Ennek következtében problémáim megoldódtak, nagyon jól érzem magam.

1994-ben jártam először hasi panaszokkal orvosnál, aki ultrahangos vizsgálatra küldött. Kiderült, hogy az epém pipa alakban megtört, a májam fényesebb. Az orvosom diétát javasolt: kerüljem a zsírosat, a nehezen emészthető ételeket, és keressem meg mi az amitől rosszul érzem magam (hasfájás, puffadás, szelek). Egy évig nem ettem húst, és kerültem minden zsíros ételt. Semmi változást nem tapasztaltam, ezért visszatértem a hagyományos magyar konyhához. Észre vettem, hogy csak a laktóz mentes tejet viselem el, de azt is csak ritkán. Egyre fogyatkozott azon tejtermékek száma, amik nem okoztak azonnali puffadást, viszont délután 4-5 órára minden nap rosszul éreztem magam. Epehajtó gyógyszeren és gyógyteákkal kezeltem magam. Kb. 10 évvel ezelőtt kiderült, hogy a koleszterinem magasabb egy kicsit a megengedettnél, diétát javasoltak, de ezt már ismertem, tudtam, hogy nem sokat segít.

Visszaemlékezve már tudom, hogy gyerek korom óta küszködtem a székletemmel. Aranyérműtét lett a vége. 2010. júliusában szinte teljesen leállt a bélműködésem, gyógyszer, keserűvizek nélkül egyáltalán nem tudtam WC-zni. Az orvosom teljes laborvizsgálatot kezdeményezett, amelynek eredményeképp kiderült, hogy nagyfokú gyulladás van a szervezetemben, nagyon magas a koleszterin szintem és a triglicerid szintem is. Azonnal gyógyszert akart kiírni, amit nem vállaltam, mert éppen előző héten olvastam az Ön könyvét. 3 hónapot kaptam arra, hogy diétával helyreállítsam ezeket az értékeket, és sikerült. Süllyedésem, és triglicerid szintem teljesen a labor referenciatartományába került, koleszterinem csak némileg csökkent. Ennek ellenére az orvosom elégedett volt az eredménnyel.

Nálam elégedettebb viszont nem lehetett, hiszen tökéletesen helyreállt a bélműködésem, nincsenek hasfájásaim, puffadásaim, és ehetek, amennyi belém fér. Igaz, sok időt eltöltök a konyhában, hiszen minden ételt magam készítek el, de megéri. A testsúlyom némileg csökkent, és eleinte aggódtam emiatt, nehogy túlságosan is sovány legyek. Eddig sem voltam kövér. De beállt, és csúcsformában vagyok. Tele vagyok energiával, többet tudok dolgozni.

Még nem írtam az epémről. Megvan az eredeti ultrahangos vizsgálat eredménye és természetesen a három hónap étrendváltozás után is készíttettem. Az ultrahangot végző orvos azt mondta, hogy nem érti, miért írta az első vizsgálati eredményre, hogy pipa alakban megtört, mert most csak egy kicsi törést lát rajta, ami a testhelyzetből is adódhat. Neki részletesen elmondtam a paleolit életmódról mindent, nagyon érdeklődő volt. Az epém állapota a gyakorlatban a következő: egyetlen étel van, ami most is kellemetlenségeket okoz, az a húsleves. Viszont a paleolit étrend óta egyetlen szem Neo-bilagitot ill. egyéb epehajtószert nem vettem be. Ez számomra tényleg a csoda, hiszen már alig volt, amit megehettem. Ilyenről, amit most karácsonykor is ettem, mint töltött káposzta, kocsonya, sült kolbász, álmodoztam évtizedek óta. Semmiféle problémát nem okoztak. Sajnálom, hogy nem írtam a kezdetektől, hogy mennyi tojást, szalonnát, zsírt, és húst vettem meg, és természetesen fogyasztottam el, mert igencsak meglepődnének rajta az emberek. 162 cm magas, 54 kg testsúlyú nő vagyok. Hagyományos étrendbe beillesztve ezt a mennyiséget, amit csak megsaccolni tudok, legalább 20 kg-t kellet volna híznom. Ehelyett fogytam, ekkor írtam is Önnek. Megemeltem a kalóriákat, és tudom tartani a súlyomat.

Fantasztikusan érzem magam, és ezt köszönöm Önnek: Zita

58 éves vagyok és kb 1 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy paleo táplálkozom. Ez részben sikerült, mármint néha- néha egy kis szelet kenyér becsúszott és egy- két édesség. Fogyni ugyan nem fogytam, de: a hőhullámok és egyebek teljesen elmúltak!! 50 éves koromtól okozott ez nagyon, nagyon sok kellemetlenséget és sajnos, nem 1 évig tartott, mint ahogy a nőgyógyász igérte. Mindent megpróbáltunk, de semmi változás nem történt. 3 év múlva 1 éven keresztül hormonkészítményt kaptam. Az használt, de miután rákveszélyes, ezért abba kellett hagyni. Természetesen a tünetek ugyanúgy előjöttek. Sűrű hőhullámok, alvászavar, idegesség, stb. 2009. Novemberben akadt a kezembe a Paleolit táplálkozás c. könyv, elolvastam és eldöntöttem, megpróbálom betartani. Kb. Április, Május környékén tűnt fel, hogy nincsenek hőhullámok és nem izzadok. Azt nem mondom, hogy sokat alszom, /kb. 6 órát/, de azt nyugodtan. Ennyi a történet. Ja és még valami. Mióta /2 hónap/ teljesen betartom az előírásokat, ihatom a napi 3-4 kávémat, mégsem megy fel a vérnyomásom, pedig a gyógyszer mellett is magas volt.
Köszönöm: Marika

Kedves Gábor!

Régóta tervezem, hogy megosztom Önnel gyógyulásom történetét. Minderre eddig - a nagyon hamar jelentkező és igen látványos eredmények ellenére - azért nem kerítettem sort, mert biztos akartam lenni abban, hogy a javulás nemcsak átmeneti lesz.
Egy év tünetmentesség után úgy gondolom, gyógyultnak tekinthetem magam, ezért talán vehetem a bátorságot arra, hogy tapasztalataimat megosszam Önnel és - amennyiben úgy dönt, hogy levelemet a honlapon is közzéteszi - a paleo étrend és életmód iránt érdeklődő betegtársaimmal.

1999-ben diagnosztizáltak nálam Crohn betegséget, ami sajnos nem érte teljesen váratlanul a családot, ugyanis édesapám is ebben a betegségben szenved. Orvosom a betegség kezelésére rendelkezésre álló gyógyszerek mindegyikével próbálkozott, meglehetősen kevés sikerrel. Az immunszupresszív gyógyszerektől (imuran) a szteroidokon (medrol) át a legmodernebb, a társadalombizosítás több millió forintjába kerülő anti-TNF-alfa kezelésig (Remicade, Humira) mindent bevetett, mindhiába. Kizárólag a szteroid kezelés hozott némi javulást, viszont ahogy abbahagytam (volna) azonnal súlyosodtak a tüneteim, ezért 10 éven keresztül gyakorlatilag medrolon éltem. Persze a medrol sem akadályozta meg például a sipolyok kialakulását, és orvosom finoman elkezdett célozgatni arra hogy a sztóma talán végleges megoldást jelenthetne.

Ilyen előzmények után, 2009 decemberében kaptam meg édesanyámtól a Paleolit Táplálkozás című könyvet. (Szegény évek óta próbált az alternatív terápiák irányába terelgetni, én viszont világéletemben borzasztóan szkeptikus voltam, így semmilyen csodaszert, csodamódszert nem voltam hajlandó kipóbálni). Mondanom sem kell, kétkedéssel kezdtem olvasni a "legújabb csodamódszerről" szóló könyvet is, kétkedésem azonban igen hamar lelkesedésbe csapott át. Mindig is közel állt hozzám az evolúciós szemlélet, így rögtön megértettem, hogy a könyvben leírt táplálkozás valószínűleg az én problémámra is megoldást jelenthet. /Aztán, az olvasottakon felbuzdulva gyorsan beszereztem és elolvastam még a könyvben említett Wolfgang Lutz két munkáját (Kranker Magen, Kranker Darm; Das Leben Ohne Brot) is./ Mindezt csak azért írtam le ilyen hosszan, mert sok hasonló cipőben járó (valamilyen autoimmun betegségben szenvedő) ismerősömnél (főleg a frissen diagnosztizált betegeknél) tapasztaltam hasonló kétkedést, amikor a paleóval szerzett tapasztalataimat próbáltam velük megosztani. Nem nagyon értették meg, hogy itt nem egy újabb alternatív "csodadiétáról" van szó.

Az említett könyvek elolvasása után radikálisan megváltoztattam az étrendemet, ami nem esett nehezemre, mert sosem az étkezés jelentette a legfőbb örömforrást az életemben. Elhagytam a gabonát (a zabot is), a sajt kivételével a tejtermékeket, a cukrot (helyette xilitolt használok), és - az olívaolaj és a kókuszzsír kivételével - a növényi olajokat. Reggelire 4-5 lágytojást eszem magában, ezzel simán kibírom ebédig, esetleg délelőtt eszek még egy almát vagy banánt. (korábban gabona alapú reggeli mellett, fél 11-kor már alig láttam az éhségtől). Ebédre otthonról hozott húst, zöldséget szoktam enni (a szakácskönyv nagy segítséget jelentett, mert már kezdtem kifogyni az ötletekből.) Ebéd után minden nehézség nélkül folytatom a munkát, ami azért érdekes, mert korábban egész délután szinte elviselhetetlen fáradtsággal küzdöttem. Vacsorára 4-5 tojásból készült szalonnás rántottát szoktam enni (a tojást szerencsére nem tudom megunni :-) ), nassolás gyanánt magvakat - diót, (nem földi) mogyorót, mandulát -, friss vagy aszalt gyümölcsöt fogyasztok. Tapasztalataim szerint egy kevés 85 vagy 99 %-os csoki - bár tudom, nem paleo étel - belefér.

Étrendkiegészítőként halolajat - télen patikában vásárolt csukamájolajat (napi egy evőkanállal), tavasztól őszig Eskimo halolajat -, ezen felül (csak télen) még 800 NE D vitamint és egész évben napi 1000 mg C vitamint, kúraszerűen komplex B vitamin tablettát szedek.

Az eredmények igen hamar jelentkeztek, és nagyon látványosak voltak. Két hét elteltével elkezdtem csökkenteni a napi szteroid adagomat, és az állapotom egyáltalán nem romlott. Egy hónap múlva teljesen elhagytam a gyógyszert, sőt a túl magas (nyugalmi állapotban 100 körüli) pulzusra szedett bétablokkolót is sikerült 5 évnyi szedés után végre elhagyni. Azóta semmilyen gyógyszert nem szedek. A sipolyom bezárult, teljesen tünetmentes vagyok. A változás az életem minden területén bámulatos. Sokkal jobban bírom a munkahelyi stresszt, rengeteget erősödtem, este nem hullafáradtan érek haza, végre van energiám munka után játszani a kislányommal. A kerékpározás is sokkal jobban megy (hét éve azzal járok munkába). Bármilyen hihetetlen, de úgy tűnik, meggyógyultam.

Azóta minden ismerősömet - beteget és egészségest egyaránt - a paleo táplálkozás előnyeiről győzködöm; gondolom az agyukra megyek már, de nem bánom :-).

Köszönettel: Zoltán

Rávetettem magam Gábor új könyvére és ez alapján rájöttem, hogy tutira PCOSZ-es voltam a paleó előttig! Durva volt a felismerés, mert én ezzel a betegséggel sosem foglalkoztam és elvileg alapos meddőségi kivizsgálásnak vetettek alá, mégsem vetette fel még a lehetőségét sem egy doki se ennek a betegségnek. Pedig rendszertelen volt a menstruációm, cisztáim voltak, 10-12 kg súlyfeleslegem volt, nagyon magas volt a prolaktin szintem és persze meddő voltam. A prolaktinra adtak gyógyszert, de sose keresték a magas szint okát. A súlyommal nem is foglalkoztak. A cisztákat műteni akarták, a meddőséget pedig inszeminációval "kezelték", majd persze lombikkal akarták folytatni. Ha akkor ismertem volna már a paleót, egy csomó "szuper" stimulációs élményt... megúsztam volna! Így volt 5 inszem, abból lett egy terhesség, amiről a 13. héten kiderült, hogy élettel össze nem egyeztethető Down-kóros a baba. A "történtek" után 3 hónappal spontán teherbe estem és született egy egészséges kislányom (egyébként ekkor fogytam a sztressz miatt). Szerettünk volna tesót, de 3,5 év után sem jött össze, így megint indultak a meddőségi hercehurcák. Óriási szerencsémre ekkor ismertem meg a paleót - 2009. novembere volt. Rögtön belevágtam, 2 hónap alatt fogytam rögtön 6-7 kilót és emellett furcsa tüneteim voltak. Pl. rosszullétek, látászavar... De elmúltak egy hónap alatt és a 2. hó végén spontán teherbe estem. A terhességből pedig egy makkegészséges kisfiú született. Azt hiszem, a paleó tényleg "rendbetett".
Netty a blogról

Kedves Gábor!

Január elején írtam néhány sort magamról, s ígértem, hogy hosszabban is beszámolok arról, hogy mi történt velem, s miért fontos számomra a paleolit táplálkozás.

Augusztus környékén vált a leggyakoribbá a rendszeres fejfájásom. Már éreztem, hogy jobban oda kellene rá figyelnem, emiatt bejelentkeztem egy masszőrhöz . Két hét múlva beszéltünk meg egy időpontot a nyaralás miatt, s addigra teljesen kimerült a szervezetem.
Mikor hazaértünk a nyaralásból, három napos folyamatos fejfájás után végre elhittem, hogy megúsztam élve.
Műszeres felméréssel megállapították, mikor nagyon rosszul lettem, hogy teljesen leállt a méregtelenítése a szervezetemnek, hogy omega 3 hiányom van, s igazából nem is mondtak részleteket, csak említették, hogy az agyi érrendszer, a mellkasi részek mind nagyon rossz állapotban vannak. Akkor azt javasolták, hogy igyak, igyak, igyak és feküdjek. S olvassak majd a paleolit táplálkozásról.
Ekkor már közel egy éve visszatértem a vegetáriánus életmódra, de az "ahogy esik úgy puffan" módon: ha időm adta, bekaptam egy zsemlét vagy sajtot, tészta volt ebédre, néha tejjel készült ételek, s nem törödtem a részletekkel. Csak az volt a kitétel, hogy hús nélkül...

Amikor felálltam az ágyból három nappal később, megrendeltem a Paleolit táplálkozás című könyvet, s nyirokmasszázst kaptam egy kiváló masszőrtől Fehérváron. Megkérdeztem Őt is, hogy mi módon étkezik. Ő azt felelte, hogy paleolit táplálkozást folytat.
Rögtön áttértem az effajta étrendre, sok-sok zöldség, gyümölcs és hús. Jól esett, egyre jobban lettem, nem kívántam már a kenyeret. Azóta (augusztus közepe óta) 10 kg-ot fogytam, szép fokozatosan, s azóta is tartósan ott áll a mérleg mutatója. Nekiálltam rendszeresen mozogni, többet napoztam tavaly augusztusban, mint máskor egész nyáron, s napozás közben olvastam a könyvet...

Most, 5 hónap múltán egy-két dolog beállt. Figyelek a testem jeleire, arra, hogy többségében zöldséget egyek, s ezen kívül gyümölcsöt, magokat, s a hús ne legyen mindennapos, kell egy kis szünet időnként nekem.
A "nem mindig, és nem soha" elve alapján néha-néha pitában kérem a gyrost, készítek "tejbe papit" a családnak, s én is eszem belőle. De alapjában véve a zöldség, a gyümölcs, a magok és a húsfélék kielégítenek. Megtanultam paleolit sütit sütni, így azt is élvezem. Nem nehéz, nem telít el egyik étel sem, s kedvemre való mennyiségben fogyaszthatom őket.
Megfigyeltem azt is karácsony táján, hogy ha egy nap elcsábultam, s ettem süteményt vagy pogácsát (ami hagyományos módon készült), akkor nem is kottyant meg. De ha három napon keresztül így étkeztem, teljesen elnehezült a testem, fáradt voltam, vagy "csak" hangulatilag közönyös. Viszont amint elhagytam a gabonaféléket az étkezésemből, a második napon már visszatért a tetterőm és a lelkesedésem is a dolgok iránt.

Azóta csak egyszer fájt a fejem egy kicsit az elmúlt öt hónapban, emlékeztetve engem, hogy szinte nem is tudom már, milyen a fejfájás érzése.

Sok emberrel találkozom, sokan látják, hogy fogytam, hogy fiatalabbnak és energikusabbnak látszom (s az is vagyok). Kérdezik, mi a titok. Nincs titok.
Köszönöm, hogy megoszthattam a tapasztalataimat, s külön köszönet a könyvért! További jó munkát kívánok!
Üdvözlettel: Irma

Kedves Szendi Gábor!

Ha nem veszi tolakodásnak, több mint 250 bigott paleo létben eltelt nap után szeretném röviden összefoglalni egészségi állapotváltozásom jellegét. Azért most, mert az ajándékkönyvekről embertársaim javára lemondok.
Jelenleg 51 éves vagyok, általános iskolában tanítok. A dohányzást és alkoholfogyasztást 38 esztendősen hagytam abba, mindkettőt 24 esztendőn keresztül műveltem, változó mértékben. Alkoholistának sosem minősültem, társaságban megittam a magamét. Töményet inkább nem, bor és sör jobbára. Dohányzásom mértéke napi egy doboz cigarettánál nem volt nagyobb, utóbb már inkább pipáztam, hasonló mennyiségben. Étkezéssel soha nem volt gondom, mindent megettem, amit elém tettek, főzni is szeretek, bármi készült általam, elfogyott. 30 éves korom körül észrevettem, hogy testsúlyom (182 cm magas vagyok) 80 kiló felé közelít, ekkortól folyamatosan igyekeztem azt őrizni, olykor visszaszorítani. Munkámból adódóan sokat voltam a szabadban, beteg csak elvétve voltam, genetikailag elég jó szerkezetűnek gondolom magam. Mozogni azonban 35-40 éves koromig csak keveset mozogtam, elég gyengécske voltam. 1997-ben leszokásommal párhuzamosan harcművészeti foglalkozásokat kezdtem látogatni, és előbb fekvőtámaszokat, majd felhúzódzkodásokat csinálni. Volt időszak, hogy naponta több százat csináltam. Ötven felé közeledve a következő problémák jelentkeztek. Minden ősszel néhány hetes, utóbb már két-három hónapig tartó, egyre kellemetlenebb reumatikus fájdalmak. Az elmúlt két évben ezek tavasszal is megjelentek, tavaly tavaszra elviselhetetlenségig fokozódtak. Két-három éve észleltem először, hogy leesik a vércukrom, belső remegés fog el, és le kell ülnöm, mert elszáll az erőm. A húzódzkodást nem tudtam a kívánt mennyiségben csinálni, mert fájtak a könyökízületeim. Néhány hét után le kellett vele állnom, mert annyira fájt, aztán hosszabb pihenés után újabb próba, ugyanazzal az eredménnyel. Torna közben (ezt sajna nem tudom jobban elmondani) belül, a váll irányából a csípő irányába tartó "drótok" feszültek és komoly fájdalmakat okoztak. Emésztőrendszerem gyerekkorom óta elég "szellős" volt, nem kis bosszúsággal és szmoggal terhelve életünket. Jó tíz éve fáradékony, aluszékony voltam, főleg étkezések után, de általában is. Memóriám sokat romlott (pedig nem volt rossz!), kellemetlen zavarok is megjelentek - pl gépelésnél rendszeresen ütöttem fordítva két betűt. Egy szó, mint száz, rengeteg, az életet kisebb-nagyobb mértékben zavaró kellemetlenséggel éltem együtt, mindezt úgy, hogy orvost, gyógyszert csak végszükségben láttam.
Testsúlyom megtartása érdekében a torna mellett gyakran étrendi megoldásokkal próbálkoztam. Voltam kalóriaszámláló (fogytam is akkor), voltam csak délelőtt evő, egyszer voltam vegetáriánus (bigott, vagyis semmi, ami állati), de azt két hónapig bírtam, igaz ugyan, hogy 70 kilóra lefogytam. Fentieket többször is próbálgattam, aztán csendben visszacsúsztam a régi étrendbe és persze súlyba.
2010. februárban a reuma olyan hévvel támadott, hogy azt mondtam, bármit megteszek, csak ezt ne érezzem. Azt találtam ki - a hagyományos elmélettel összhangban - hogy nem eszek húst, illetve naponta megiszok legalább 2, de inkább 3 liter folyadékot. Fájdalmaim már másnap enyhültek, három napra rá elmúltak, és már nem is jelentkeztek. A többi apróság azonban, amit fenn ecseteltem, maradt.
2010. május 8.-án este felhívott egy barátom, és elmondta, milyen takarmányozási rendre tért át néhány hónapja. Másnap már ennek megfelelően kezdtem enni. Egy héten belül megérkezett a Paleolit táplálkozás című könyv, biológusként nem volt nehéz megemésztenem, és megkezdeni egy új világkép összerakosgatását, ami azóta számomra csodálatosan kikerekedett. A Győzelem Napja óta tehát, vagyis több mint 8 hónapja obligát paleos vagyok. Esetemben alkalmanként a kemény sajtok és nagy ritkán, ha megkívánom, egy láboska zabkása, ami az étrendből enyhén kilóg.
Eredmények: a reumám ősszel a legenyhébb formában sem jelentkezett. Teljesen tünet- és fájdalommentes vagyok e tekintetben. Az ízületeim ragyogóan működnek, tornázhatok éjjel-nappal. Testsúlyom két hónapon belül leballagott 70 kilóra, azóta enyhén nőtt (ezt a télnek tulajdonítom), most leggyakrabban 71 vagyok. Soha nem cserélem fel a betűket gépeléskor. Étkezés után is fitt vagyok, akár torna, akár séta, akár egyéb elfoglaltság simán mehet. Lakásunk levegőjének tisztasága szinte hegyvidéki - nincsenek kellemetlen szagok (ha érti, mire gondolok). Mindent energikusabban végzek, nem vagyok fáradt. Táplálékfelvételemben jelentős csökkenés tapasztalható. Lényegesen kevesebbet eszek. A betegséget és gyógyszereket azért nem említem, mert az a mi családunkban eddig se volt jellemző. Általában is jobban, kiegyensúlyozottabban érzem magam. Csodára váró sorstársaim majdani felvetésére válaszolva meg kell jegyeznem, hogy személyiségvonásaimban alapvetően nem változtam. Sosem voltam valami kapkodós fajta, most sem vagyok. Szemlélődőként jellemezném magam. Azt csinálom, amit eddig is, de másként élem meg. És bár néhány hónapig én is, mint oly sokan, Messiásnak képzeltem magam, és próbáltam hittéríteni, erről már leszoktam. Ha valaki kérdez, válaszolok, ha valaki komolyabban érdeklődik, segítek.
Legjobban annak örülök, hogy barátom (csoporttársak voltunk a főiskolán) nyári együttlétünk után kedvet kapott a dologhoz, és bár kissé lájtosabb formában, mint én, de paleózik - 10 kilót fogyott, a már évek óta szedett koleszterincsökkentőket elhagyta, és persze egyéb pozitívumokról is értesített. Kolléganőm egy hónapja tért rá az étrendre, nála a fogyási szándék elég erőteljes volt. Mára már észrevehetően karcsúbb, mellesleg pedig csupa jó dologról számol be, már ami az életérzését illeti. Lányom, aki nem velünk él, bár hét közben nem nagyon tud főzőcskézni, igyekszik a paleo elvek szerint rendelni a kajáit, és egyébként is általában olyasmit fogyaszt, amit én is megennék. És van még néhány érdeklődő, akik formálgatják gondolkodásukat, hogy esetleg egy szép napon ők is rátérjenek erre a nagyszerű evolúciós ösvényre. És a végére egy kis laborozás: tavaly három hónap vegetáriánus táplálkozás után laborvizsgálatot kértem háziorvosomtól. Az eredmények megnyugtattak, mert a húgysavam 313 mmol/l volt (kb átlagos). Háromhavi becsületes paleózás után (még a vizsgálat előtti napon is jókora darab kolbászt ettem, nehogy ez befolyásolja az eredményt!) újabb laborvizsgálatot kértem és kaptam. A húgysavam: 270 mmol/l-re CSÖKKENT, holott három hónapig táplálékom legalább fele hús volt! Koleszterinem, melynek égbe kellett volna szöknie 4,2 mmol/l-ről 5,12mmol/l-re emelkedett (még így is a megengedett értéken belül van). Trigliceridszint 0,51 mmol/l-ről 0,32 mmol/l-re csökkent. Vércukorszintem 4,8 volt és maradt.

Minthogy az én életem elsősorban az Ön művének megismerése hatására fordult a mostani irányba, elsősorban Önnek mondok köszönetet munkájáért. Nem feledkezve meg persze barátomról, akitől először hallottam a "paleolit táplálkozás" kifejezést, továbbá azokról, akik munkásságuk során e felismerésre eljutottak, és másokat is errefelé tereltek.

Ha megengedi, néhai nagymamám szavaival zárom beszámolómat: "Köszönöm, hogy meghallgatott, Doktor úr!"

Sok örömet kívánva életében, tisztelettel és üdvözlettel: Károly

Nagy meglepetést okozott számomra ez a két szó "paleolit táplálkozás". Egy kedves barátnőmtől hallottam először, aki elmesélte,hogy milyen bajai voltak és miket szüntetett meg nála ez az életmód és mindemellett még fogyott is.
Én már régóta kerestem olyan módszert, ami nem jojo effektus, nem olyan diéta,amitől éhezek, de mindig valamilyen falba ütköztem.

Röviden leírnám Önnek,hogy miért is kezdtem el a paleolit táplálkozást: Három gyermekem van. Az első terhesség előtt még nem volt gondom a súlyommal. A szülés után sem sok kiló maradt rajtam,csak mivel stesszes voltam elég gyorsan feljött pár kiló nassizástól, állandóan kerestem azokat az ételeket,amik kiderültek csak hizlaltak,de igazából nem nyugtattak meg, mégis kb. 3év alatt sikerült felszednem jó 15kg-ot. Aztán ikerterhes lettem, ami után szerencsére semmi nem maradt pluszba rajtam,viszont a bőröm átalakult hastájon csíkos,nem úgy húzódott vissza és egyéb testrészeken is azért történt változás. Eléggé migrénes fejfájós vagyok hideg- és melegfrontot is érzem, a menstruációm sosem volt szabályos,mindig csak fogamzásgátlóval tudtam beállítani. Eléggé stresszes is vagyok és mindig fáradékony voltam az utóbbi időben.

Mikor hallottam erről az életmód-váltásról,kb. 2 napig egyfolytában azon gondolkodtam,hogy mit hogyan tudok majd pótolni és átalakítani, éjjel felébredtem és ezt láttam magam előtt, gondolataim csak ekörül forogtak. Nem gondoltam volna,hogy ez valóban igaz "minden a fejben dől el"! Az első két nap kicsit küszködtem azzal,hogy mit egyek reggelinek és vacsorának,de aztán szépen kezdtem beszerezni a paleo életmódhoz a hozzávalókat. Már több gyümölcsöt és mégtöbb zöldségfélét kezdtem el enni,kreatívabb lettem a konyhában is. Megrendeltem a paleolit szakácskönyvet is. Nagyon szeretem! Aztán elkezdtem főzöcskézni, sütöttem már kenyereket magamnak és magvakból süteményt. Tehát az első lépés megtörtént. Aztán telt egy kicsit az idő, észrevettem,hogy nem vagyok olyan fáradékony, két hét után már súlycsökkenést is magaménak tudhattam, valamint nem voltam állandóan éhes, nem akartam nassolni. Nagyon jó érzés volt,hogy pár kiló minusz jött az életembe és még a csipős is lejjebb ment. Először a ruháimon vettem észre a változást,most már a gyűrűk is leesnek az ujjaimról.

Amikor még csak két hete csináltam ezt az életmódot, akkor még jelentkeztek a fejfájások szinte mindennap. Lassan két hónapja,hogy áttértem erre a táplálkozásra, most már teljesen megszünt a fejfájásom, a menstruáció közben nem szakad le a hasam és a derekam,szinte meg sem érzem. Nem vagyok olyan stresszes,mint előtte, sokkal mozgékonyabb vagyok,mert már eléggé kezdtem nehezen mozogni. Úgy érzem,hogy teljesen megváltozott az életem. Boldogabb vagyok,hogy van látszatja annak, amit véghez akarok vinni és az egészség is nagyon fontos. Ledobtam magamról közel 10kg-ot, amit már rég nem sikerült.
A gyerekeim is bevonom azokba az ételek fogyasztásába, ami számukra is megfelelő lehet, így egészségesebben táplálkozhatnak most már Ők is. Az ikrek két évesek lesznek, a nagylány pedig 5 éves. Szerencsére a kicsik mindenevők,könnyű dolgom van Velük.

A férjem persze szkeptikus egy picit ezzel az életmóddal kapcsolatban,nem is igazán érti miről szól, de látja a változást és neki is tetszik. Végre újra a régi önmagam kezdek lenni és ezt Önnek köszönhetem,hisz Öntől tanultam meg,hogyan kell egészségesen élni, mit nem szabad enni, amiről a média és egyéb helyeken azt hirdetik,hogy egészséges és mégsem.

Nagyon örülök,hogy megismerkedhettem ezzel az életmóddal és egészségesebben élhetek.

Maradok tisztelettel: Henriette (35éves nő)

Kedves Gábor!
Elnézést a közvetlen megszólításért, de már több, mint egy éve bevonultál hétköznapjaimba a paleolit étkezés kapcsán. Ennek az az előzménye, hogy szokásos labor vizsgálatomat végeztettem el 2009.11.19.én , melynek eredményén a háziorvosom megrökönyödött és gyógyszer szedést javasolt. Mérnök lévén "alaposan" megpróbáltam utánajárni az igazságnak, így kerültem kapcsolatba veled a honlapodon keresztül. Kisvártatva megvettem a "Paleolit táplálkozás" c. könyvedet, ami nagy hatással volt rám. A logikája számomra megnyerő volt- így én is erre az étkezésre tértem át. Persze nem hithű paleolitosként, de azért törekedtem a lényeg érvényesítésére. (a jámbor borfogyasztást nem hagytam abba). Egy év múlva megismételtem a labor vizsgálatot és láss csodát! Majdnem minden eredményem jó lett (HDL, LDL, húgysav, stb.) Ennek megfelelően pl. az ízületi fájdalmaim szinte teljesen megszűntek. Aktív, sportos életet élek, így azt vettem észre, hogy egyre jobban bírom a terhelést, és egyre aktívabb vagyok. Elkezdtem leadni a felesleges kilókat és ahogy könnyebbé váltam- egyre többet mozogtam. Így 96-ról 80 kilóra mentem le -mindenféle fogyókúra nélkül, mintegy fél év alatt. (180 cm testmagasság mellett.) Jelenleg így érzem magam jól, bár barátaim sokszor valami rosszra gondolnak. (rák, stb) Jellemző hazánk közízlésére, hogy csak a jelentős túlsúllyal bíró társainkat fogadják el normálisnak. Mindezt persze a feleségem és a nyerges lovam javamra értékelte -persze más-más okból.

Köszönet mindezért!
Baráti üdvözlettel: József

Tavaly nyáron láttam egy dokumentumfilmet a táplálkozásról az Ozone Network csatornán, itt hallottam először a paleolit táplálkozásról. A mellette szóló érvek engem személy szerint meggyőztek - hozzáteszem másoddiplomás képzésen hallgattam őstörténetet, illetve a téma mindig is a "kedvenceim" közé tartozott. Aztán mintegy véletlenül - kettlebellt akartam vásárolni - találkoztam a tárgyban írt könyvével. Megvettem, ez 2010. augusztusában történt. 168 cm "magas" vagyok, testtömegem a napi 2-3 órai edzés ellenére 82 kg volt (egy héttel a diéta kezdete előtt készült rólam egy fürdőnadrágos fotó a Balatonon, azóta is mosolyogva nézegetem). A könyv elolvasását követően belefogtam. Egy hónap alatt 8 kg-ot fogytam, végül 2010 november közepére összesen 14 kg-tól szabadultam meg, mondanom sem kell, nem izomtömeg veszteség volt. Kevéssel a 38. születésnapom után életemben először bordás volt a hasam. Ráadásul egy számmal kisebb cipőt kellett vegyek - oldalirányban "összement" a lábam, illetve szinte teljesen elmúlt egy vállízületi problémám, ami már vagy 15 éve gondot okozott. Novemberben elvesztettem a bal hüvelykujjam egy percét, ennek következtében két hónapos kényszerpihenő következett. Ennek ellenére mindössze 2 kg-ot híztam. Egyszóval fényesen bevált a dolog, részemről köszönöm szépen!
Tisztelettel: József

Tavaly nyár eleje óta paleózom. Nem volt különösebb okom rá, igazából semmi súlyos betegségről nem tudok beszámolni, elsősorban a kíváncsiság vitt rá. Nem voltam kövér, semmi cukorbaj, szív, vagy vérnyomásprobléma. És mindezek ellenére komoly pozitív változást tapasztaltam az elmúlt fél évben. Elsősorban a hangulatom lett sokkal-sokkal jobb, mint korábban. Sokkal több energiám lett, és az élethez való viszonyom mondhatni alapvetően megváltozott. Utólag raktam össze, hogy mi is lehet ennek a hátterében. Amikor régebben vérképet csináltak nekem, a pajzsmirigy funkcióm mindig az alulműködés határán volt, (TSH 4,3 körül) de orvosságot nem kaptam rá, azt mondták erre nem kell. Sajnos a pajzsmirigy alulműködés azonban lehangoltságot is okoz. Ezzel az állandó lehangoltsággal, rossz hangulattal éltem évekig, azt gondolván, hogy ez normális. Amikor elkezdtem a paleolit étkezést, ez a negatív hangulat mintegy varázsütésre eltűnt. Miután most már ez a jó állapot állandósult, gondoltam nézzük meg újra a pajzsmirigyfunkciómat, és kértem egy laborvizsgálatot. És valóban! A TSH eredményem 3,14 lett, ami a normál határértéken szépen belül van. Hozzátenném még, hogy eddig soha, egyetlen alkalommal sem mértek 4 alatti értéket, úgyhogy ez csakis a paleónak köszönhető. Végre jól érzem magam a bőrömben, ami számomra megfizethetetlen.
Ami még örömmel tölt el, hogy egyre jobban főzök. :-) Soha életemben nem voltam valami nagy szakács, - nem is szerettem főzni- de a paleo konyha másképp nem igazán oldható meg, minthogy az ember maga készíti az ételeit, úgyhogy kénytelen voltam nekiállni. Amióta elkezdtem főzni, kiderült számomra, hogy paleo főzés különösen kreatív dolog, mert nincs az ember a szakácskönyvhöz kötve, hanem nagyrészt saját ötleteire, fantáziájára van bízva, hogy mi kerül az asztalra. Sok ötletet merítek persze a paleós gasztroblogokból, de még így is marad tere a saját műveknek. Ezzel új hobbira is szert tettem. :-).
Köszönöm szépen Gábor!

Üdv: Eszter

Kedves Gábor!

Nem bizalmaskodásból merem így szólítani, hanem úgy belebarátkoztam tudományos érvrendszereibe életmódunkat illetően, hogy feljogosítottam magamat a közvetlenebb hangvételre - engedje meg!

2009.november elseje óta paleózom, nagyjából egy-két hét alatt ráálltam az étrendre, kezdetben a vajat pl.szeletelve ettem,úgy kívántam! Azóta néha kibillentem, mert bizonyos ételeket /zsemlegombóc, mézes-vajas piritós,stb/megkívántam. Soha nem tett jót a kilengés közérzetemnek. Nem akarom sokadiknak felmondani a leckét, de summázva:felüdültem!
Régebben is készültem írni vagy a paleós blogba bekapcsolódni aktívan /követem/ ,de most a zsírmájjal kapcsolatban szeretném az észleléseimet leírni.11 évvel ezelőtt hysterectomia és ovariectomia műtéten estem át myoma miatt, ösztrogent kaptam, a tabl. 3 hónap után nem ment, utána bőrön át egy ideig éltem az ösztrogénnel a javasoltnál kisebb dózisban, majd abbahagytam néhány év után. Rendszeres hasi UH-t végeztek nálam évente, amely pár éve, már az ösztrogén elhagyását követően panaszmantes epekövet, a rákövetkező évben zsírmájat jelzett,megnagyobbodott májjal , de funkciós eltérést a laborlelet nem igazolt. 2011.januárban ismételt UH vizsgálat teljesen ép echoszerkezetű és nagyságú májat jelzett, panaszom azóta sincsen.
Gondolom, hogy a paleo táplálkozás ebben a változásban döntő jelentőségű!
51 éves vagyok, bőrgyógyász orvosként dolgozom és tisztában vagyok a tudomány és a napi gyakorlat közötti szakadékkal. Sajnos a tehetetlenségi nyomaték nagy, de hála a modern kapcsolatteremtés lehetőségének, az Ön elkötelezett segítésének, az egyéni lehetőségek megsokszorozódnak! Hálásan üdvözli paleózó híve:
Júlia

Szeretnék röviden beszámolni azokról a pozitív hatásokról, amelyek nagy részét már 3 héttel a Paleo étrendre való váltásom után tapasztaltam ( 2010. szeptember), és a javulás azóta is csak fokozódik minden területen.

A következő kellemetlen érzések és tünetek teljesen elmúltak:

• hirtelen fellépő éhségérzet
• megmagyarázhatatlan fáradtság, levertség ...mind a BKV-n utazás közben, mind pedig a délutáni, esti órákban
• gyomorégés egyes étkezések után, savas szájíz...
• bőrviszketés
• mitesszerek termelődése
• rossz szájíz
• ízületek hirtelen megfájdulása egyes fizikai aktivitásokkor (pl. fél perc guggolástól égő érzést éreztem a lábaimban, térdemben, stb)
• migrén szerű fejfájás, ami kb. fél óra alatt már egy kínzó, sugárzó, lüktető fájássá fajult
• végtagok zsibbadása (az irodában általában már délelőtt 11 körül jelentkezett egy bizonyos "vádli zsibbadás". Olyan érzés volt, mintha ólmot tettek volna a két vádlimba. Azt gondoltam, hogy biztos az ülőmunka...a légkondi..stb. hát ez is elmúlt! )
• édesség utáni vágy
• rossz közérzet
• puffadás, hasi diszkomfort érzések
• borús gondolatok
• menstruációs görcsök, "előjelek", kellemetlenségek.
• rendszertelen vagy 1-2 hónapra kimaradt ciklus

Ezek mind elmúltak. Nyomuk sincsen. Emellett 38 -as konfekció méretről visszaállhattam a 36-osra (utoljára 10 éve volt ez a méretem, 21 éves koromban)

Bizonyára még sorolhatnám, de szerintem ez mind magáért beszél.

Régebben úgy gondoltam, hogy ezek a fenti kellemetlenségek a 30-as korosztály természetes velejárói. Mekkorát tévedtem!!!

Mindenkinek azt kívánom, hogy tapasztalja meg a Paleo étrend gyógyító hatásait, és az érzést, hogy tele van energiával, ötletekkel és pozitív gondolatokkal.

Anita

28 éves anya vagyok, két kislány édesanyja. Mindenek előtt megemlíteném, hogy csak többszöri nekifutásra sikerült megszeretnem a paleolit táplálkozást, és eleinte nagyon szenvedtem. Most már igazi kihívást jelent számomra egy jó háromfogásos paleolit ebéd elkészítése, és a gyerekeimet is egyre inkább terelgetem a helyes táplálkozás felé.
Régebben nagyon sűrűn fájt a fejem, migrénre hajlamos vagyok, és utoljára nem tudom mikor volt ilyen kellemetlen fejfájásom, de az biztos, hogy mostanában nem fordult elő ilyesmi. Másik dolog, amit megfigyeltem, hogy korábban szinte minden ebéd után annyira "elfáradtam", hogy egy kicsit le kellett dőlnöm a nappaliba pihenni, és pokróccal takaróztam, mert mindig rázott a hideg, elálmosodtam és "bevackoltam magam". A paleolit ebédek után mindenre van erőm, energiám és kedvem. Eddig 52-53 kg voltam, most 48-49 kg, gondolom, a végtelenségig azért nem fogy az ember...
Az arcomon is szebb lett a bőr... szóval csak apróbb változások következtek be az én esetemben, de már ezzel is jól jártam! Jó érzés úgy édességet enni, hogy tudom, hogy nem ártok vele sem magamnak, sem a családomnak!
Az ismerőseimnek is azt szoktam mondani, pláne azoknak, akik valamilyen betegséggel küzdenek, hogy a paleolit táplálkozás is megér egy próbát, nincs semmi "kockázat és mellékhatás", érdemes kitartónak lenni!
Hírleveleit továbbra is várom, és lelkesen olvasom!

Gabi

62 éves múltam. Egész életemben egy "betegségtudattal" éltem. Ez nem egy konkrét betegségtől eredt, hanem sok testi kellemetlenséggel kapcsolatos, önbizalmat rontó tapasztalatomból.
Egy és kétéves korom között állítólag 11-szer szúrták fel a fülemet. Amire már én is emlékeszem, hogy évente kétszer volt gennyes torokgyulladásom és elég gyakran kínos viszketéssel gyötört a csalánkiütés. Kivették a mandulám, és egy komolyabb influenza után talán korán terheltem magam, szívizomgyulladást állapítottak meg. Azóta vannak szívzűrjeim, tachikardia, ami felnőtt koromban ritmuszavarra változott. Ez egész kellemetlen méreteket öltött, s örök félelemben tartott, s gátolt a tevékenységeimben. 2006-ban már meg akartak műteni, a műtőasztalon feküdtem, amikor kiderült, hogy vérhígítót szedek, ezért elmaradt, aztán le is tettünk róla szerencsére! (az orvossal).
Persze sok mindent kipróbáltam. Vegetáriánus lettem, jógáztam, mindenféle természetgyógyászhoz és kuruzslóhoz jártam, imádkoztam, de tartós, változást nem sikerült elérnem. Mindig újabb remény-sugár utáni futottam, és vallottam kudarcot, ami tovább csökkentette a magamban vetett hitet. Kellemetlen tüneteim csak szaporodtak. Gyomorégés, puffadás, szorítás, emésztési problémák stb.
Kedves Szendi Gábor, Paleolit táplálkozás c. könyvének olvasása során merült fel benn a csalánkiütés olvasásakor (77. old.), hogy esetleg gluténérzékenységem van. Évekig tartó biopsziás vizsgálatra nem akartam menni. NES vizsgálattal és Voll diagnosztikával ugyan feltételezésemet kimutatták, de ezekben 100% nem bízom. Egy lisztérzékenyeknek ételeket áruló spec. boltban láttam egy 10 év körüli, ilyen betegségben szenvedő gyereket, és hasonló korú magam soványsága jutott eszembe. Tipikus anyagcserezavaros gyerek lehettem.
A puding próbája az evés. Attól kezdve nem ettem lisztfélét. Ez nyár elejétől tart.
Cukrot régóta nem eszem már. A tejet is kerülöm évek óta. Valamint Lenkei vitamint szedtem.
A gyomorégéseim kisvártatva elmúltak. Viszont elkezdtem fogyni, ami az amúgy is sovány alkatomnak nem használt. Egyik fiam megjegyezte: "Apa, milyen szálkás vagy!" Ez a testépítőknél elismerés, de rádöbbentem, hogy e finom célzás azt jelenti, szörnyen sovány vagyok.
Mégsem hagytam fel. Úgy éreztem, először jó úton járok. Lassan javulok, van pozitív változás. Extra szívdobbanásaim csökkentek. Én, aki minden fizikai terheléstől valósággal rettegtem, most örömmel hánytam a havat.
Ami még szintén elgondolkoztatott, hogy régebben ősztől tavaszig a tüneteim mindig rosszabbodtak. Most a D-vitamin bevitelre is figyelek.
Tehát, mint fentiekből kiderült, sikertörténetnek még nem merem elkiabálni esetemet, de remélem az lesz. Mennyire más életem lett volna, ha 60 évvel ezelőtt rájönnek erre az orvosok, amikor kezdtem a tejbepapit.

András

50 éves vagyok kb. 20 évig voltam bulímiás, igen azt mondom voltam, mert egy éve olvastam a Paleolit táplálkozás c. könyvet, és azóta egyetlen egyszer sem hányattam magam, előtte napi egyszer biztos, vagy többször.
Először nem hittem a honlapon leírtakban, de megvettem a könyvet, és teljesen meggyőzött, szerintem ez segített ,hogy lemondjak a hányásról. Érdekes élmény... ,hogy el sem tudtam képzelni tészta kenyér nélkül az életet, mint sokan, és lám már egy éve tudom követni ezt a táplálkozást. Mindig jól lakva és nem lelkiismeret furdalással, hogy megint ezt nem kellett volna elfogyasztani. Végre nem kell izgulni a súly miatt, ami miatt végül is hányattam magam.
Az már hab a tortán, hogy a menstruációs görcsök teljesen megszűntek, ami megspórolt nekem havi egy doboz Meristin árát. Gennyes gócok megszűntek. Életemben nem ettem ennyi zöldséget , gyümölcsöt, amiről mindenki tudja ,hogy szükséges, mégsem fogyasztják. Inkább helyette a sok csipsz meg sok felesleges péksütemény. Igen könnyebb azt megvenni, és bekapni. A paleo táplálkozás egyetlen hátránya, hogy igen sokat kell vásárolgatni, főzögetni, sütögetni. mit is írhatnék még? Szuper ez a táplálkozás. Kár hogy ennyi hitetlen ember van ez ügyben.
Olyan helyen dolgozom, ahol nap mint nap látom miket vesznek az emberek. A mostani tudásommal szörnyű nézni is, hogy teszik tönkre magukat, és azt hiszik, de jót esznek, isznak.

A hölgy, aki éveken át nem mert kilépni az utcára sem túlsúlya miatt, ezt írta a blogba:

A paleonak (Gábornak!) hála, felébredtem a Csipkerózsika-alvásból. - Hogy 18 kilót fogytam, az egy dolog - de szellemileg, fizikailag és menthalisan is megújultam. Ez maga után vonta, hogy rengeteget tudok dolgozni - szellemi és fizikai munkákat beleértve, és még lelki tanácsokat, segítséget nyújtok olyanoknak, akik érzelmileg mélypontra jutottak. Bizony! Nem szervezetten, csak a környezetemben előforduló bajokat, gondokat igyekszem orvosolni. - Ezért nincs sok időm. - És jól esik a sok munka. Jól esik, ha elfáradok, mert látom az eredményét. Jól esik, ha valami ügyet elintézek, mert tudok gondolkodni a megoldás lehetőségein, és legtöbbször célba érek. És ha valamelyik ismerősöm hozzám fordul a lelki bajával, türelmesen meghallgatom, és igyekszem vigaszt nyújtani, bátorítani. Hogy átlépjem a lakásunk küszöbét, már régen nem téma. Jövök, megyek, vásárolok, intézkedek, mikor mit kell tenni. És NEM FÉLEK AZ EMBEREKTŐL!!!! /N. nénitől sem, aki mindig megjegyzéseket tett a súlyomra! Most már nem tud, hiába erőlködik!/
Szóval, én nagyon sokat köszönhetek a paleonak (Gábornak). Több évtizedig éltem ködben, homályban, félelemben. Elvesztegetett évtizedek voltak. De ezen nem kesergek, mert van jövő, van perspektíva.
Szeptemberben csináltak nálam egy teljes-körű labor vizsgálatot. Minden eredményem jó - talán a gyomorsavam csökkent valamelyest, de különben minden ok. Az ismerős dokit is megbolondítottam a paleoval. Nem volt elutasító, mert az eredményeim meggyőzték. El fogja olvasni Gábor könyvét!, és "megfontolás tárgyává teszi", hogy ajánlja-e a betegeinek ezt az életmódot!!
Tudnék még sokat mesélni, de most ennyit írok. Majd máskor, ha lesz időm bekapcsolni a gépet, mert sok a dolgom, több évtizedes restanciát kell behoznom az életem elmulasztott dolgaiból.

Éppen egy éve annak, hogy 54 és fél éves voltam, 165 cm magas, 71 kg-os testsúllyal, gyomortükrözésen átesett refluxos . Mire a karácsonyi ajándékkönyvet, a "Paleolit táplálkozás"-t kiolvastam, már paleo lettem agyban és gyakorlatilag is./mostanra már családtagjaim nagy része is/ A legfontosabb és legkellemesebb dolog, hogy szinte a paleo étkezés elkezdésével egyidejűleg a savlekötő gyógyszer szedését elhagyhattam, nem böfögök szüntelen, nem ég a gyomrom, nyelőcsövem. Egyszerűen jó a közérzetem-evés-jóllakás után is.
Mellékhatásként ma 55és fél éves, 56 kg vagyok /magasságom változatlan/ egy szépséghibával, vagyis nagy rám a bőröm, Kedves Szendi Úr, előbb is szólhatott volna! ?? Így is köszönöm, majd megszoknak, akik rám néznek.Én a tükörben egy makk egészséges, kiegyensúlyozott, életvidám nőcit látok, aki sajnálja az érte aggódó túlsúlyos, betegeskedő barátait. Üdvözlöm és további sok sikert kívánok Szombathelyről:

Katalin

Már régóta készülök leirni az én kis kálváriámat,de most hogy felkérte erre a gyógyult betegeket,eleget teszek ennek a kérésnek. Természetesen már gyerekkoromtól kisért az a szörnyű probléma,(tartott 40 évig)amit az orvosok csak krónikus allergiaként emlegettek,és hogy ezzel meg kell tanulni eggyütt élni.Kb.20 alkalommal voltam kórházi kivizsgáláson,ahol semmi konkrétumot nem tudtak kimutatni a labor eredmények.A legdrasztikusabb tablettákkal,injekciókkal nyomták el a tüneteket,amik egyre csak erősödtek,(testszerte erősen viszkető csalánkiütések,duzzanatok,gyomorfájdalmak,rossz közérzet,stb)a végén már alig volt olyan étel,ami nem okozott volna panaszt,nem birtam az illatokat,légszomj gyötört,a sok kialvatlanság miatt fáradékony lettem,és ingerült.A manduláimat is kiszedték,pedig soha nem volt velük probléma.Utána jött még a pollen allergia is.A családban van 2 lisztérzékeny,ezért gondoltam én lehetek az átörökitő,de nálam nem tudták kimutatni,még biopsziával sem.Próbálkoztam én mindennel,amitől javulást reméltem,többek közt jártam Bp-en a Vargha gyógymódba,felkerestem több természetgyógyászt,(annyi csodaszert összevásároltam,(akár egy herbáriát is nyithattam volna)aztán egyik másikról kiderült,hogy inkább csak provokálták az amúgy is nehezen viselhető tüneteimet) Homeopátis szereket is szedtem,és a vércsoport diéta sem hozott eredményt.Kb.fél éve hallottam Önt a tv egyik csatornáján a paleolit étrendről nyilatkozni, mi szerint ezt kell követni és elmúlik minden allergia.Gondoltam ,annyi mindent kipróbáltam már,hát ezt sem hagyom ki.Fél éve követem,és valóban rendbe jöttem,köszönet érte! Már 1 hét után fokozatosan csökkentek a kiütések,a lábdagadás már 2 nap után leapadt,és más jelentéktelennek tűnö egyéb panaszaim is megszűntek,és elhagytam minden tablettát. Azóta jó szivvel ajánlom minden ismerősömnek,olyan embereknek akikről az orvosok már lemondtak,hogy igen is van vissza út,csak követni kell a paleolit étrendet! Mégegyszer köszönet Önnek,hogy megismerhettem ezt az életformát,kivánok jó egészséget,sikeres életet!

Katalin

Az alábbi történetet azért közlöm, mert a levélíró Ritának minden tisztelet kijár, ahogy önerőből megpróbálta meggyógyítani férjét és komoly eredményeket ért el. Azonban -mint ő is írja - az általa készített ételek nem teljesen paleók. A blogjába betekintve azt láttam, hogy jócskán használ pl. rizslisztet és tönkölybúza lisztet. Ha valóban paleo módon főz a jövőben, férje valószínűleg teljesen meggyógyulhat. Ha félig csinálunk valamit, fél eredmény születik. Válaszlevelében azt írta, kipróbálja a teljes paleót. Kiváncsian várom majd az eredményt.

A mi történetünk 2008 szeptemberében kezdődött egy fránya bokatöréssel. Férjem jobb bokája ekkor tört el. Természetesen kórházba került és akkor derült fény hogy II-es típusú cukorbeteg.Kórházba kerülésekor 18-as vércukorszintet állapítottak meg Nála, azonnal inzulinra állították mert míg a vércukorszintje nem csökkent addig nem operálták meg. Kórházba kerüléstől számított 4dik napon megtörtént az operáció, de az inzulin adagot megkaptuk" ajándékba"napi 56 egységet a hosszú hatásúval együtt. Közben átkerült a belgyógyászatra elbocsájtására itt került sor. Ugyanakkor a bisztosítékot itt csapták ki nálam, az étrenddel és a diétával.Kaptunk különböző füzeteket tájékoztató füzeteket. Ezeket olvasgatva döbbentem rá ha nem kezdek el magamtól étrendet változtatni akkor körülbelül minden 2.vagy 3. héten ugyan az az étel kerül az asztalra. Na én vettem egy nagy lélegzetet és nekiláttam kutatásnak. Nem kis idő múlva, igaz ez már az idei esztendőben történt bukkantam rá a kókusz zsírra. Hát én elkezdtem használni először csak óvatosan hiszen minden újtól az emberek többsége kicsit tartózkodik, ezzel én is így voltam. Ez a történés kb. ez év februárjában kezdődött. Eleinte csak főzésre és fokozatosan jutottam el odáig hogy most már csak kizárólag ezt használom főzésre és sütésre. Közben cseréltem le az alapanyagokat, itt gondolok a gabonafélék termékeinek lecserélésére. A finomlisztet kilistáztam ,margarinokat fogyasztását is maximálisan visszafogtam. Igaz néha még előfordul az étkezésben. A gyümölcsök, saláták , zöldségfélék napi szinten történő fogyasztását megemeltem. Próbálom tartani az egészséges arányt a 70-30 at. 70% zöldség gyümölcs 30% hús. Tejtermékek fogyasztását elhagytuk. A cukrot alapból leváltottam először szintetikus édesítőre és a folyamatos kutakodás után olvasás során kerültem kapcsolatba a Xílittel és a Steviával. Közben mindig próbálkoztam modósittani az alapanyagokon és a repertoárt bővíteni. Elkezdtem bátran használni a régóta ismert fűszereket valamint kiegészítettem a medvehagymával. Az ételeket mindig is magam készítettem és készítem. Az étrend változatos desszertek édességek is rendszeresen szerepelnek.

De LÉNYEG MOST JÖN!!! Ez év márciusától folyamatosan javul az állapota. Most jelenleg a vércukorszint 7,5-8 között van. Napi inzulin mennyisége napi szinten 1x 10-12 egységet ad be. Közben én elkezdtem blogot írni az elkészített ételekről. Az Ön weboldalára szeptemberben találtam rá és mindig nagy érdeklődéssel olvasom a cikkeket. Igaz, hogy az én ételeim nem teljes paleo táplálkozásnak felelnek meg, de számomra ez is nagy öröm, hogy IGEN SIKERÜL, MEG LEHET GYÓGYULNI A CUKORBETEGSÉGBŐL!!! Egészséges táplálkozással és testmozgással. A részemről annyival tudok hozzá járulni a gyógyulásához hogy teljes mértékben odafigyelek az étrendre valamint az alapanyagokra.

Ismeretségi körömben több cukorbeteg is van, sajnos Ők mind csodabogárnak tartanak és mennek a fejük után. Teszik ezt úgy hogy teljesen behodóltak a kezelő orvosuknak , és szedik az egyre több mérget akarom írni gyógyszert az helyett hogy táplálkozási szokásaikon változtatnának. A gyógyszere költött pénzt inkább minőségi táplálkozásra fordítanák. Ennyi lenne a mi történetünk. Köszönöm a lehetőséget hogy leírhattam és Önnel megoszthattam.

Üdvözlettel: Rita.

2010. augusztus 17.-én kezdtem el paleolitikusan táplálkozni egy hét átállás után. Nagy szerencsémre a könyvét kapkodva, bele-beleolvasva, az érdekesnek tűnő fejezeteket áttekintve kezdtem olvasni és már javában a helyes úton jártam, amikor elolvastam a bevezetőjét is, amelyben arról ír, hogy az 50 kg túlsúllyal küzdő hiába is közölné lihegve, hogy 100 évig akar élni. :) Nos, ez engem így, utólag már motivált és makaccsá tett, így kitartóan folytattam. Magas volt a vérnyomásom, fájtak a térdeim, agresszív voltam és az állandó stresszt étkezéssel (inkább zabálással) próbáltam kezelni.Rendszeresen szedtem savlekötőt és nagy tételben fogyasztottam csokoládét.
Ma 4 hónapja nem ettem kenyeret és burgonyát, tejtermékekből csak sajtot. Zöldségek nélkül nem érzem teljesnek az étkezésem, elkezdtem mozogni, mert most már bírok. A savlekötőt kidobtam, a vérnyomásom rendben van, a sétacipőmbe több mint száz kilométer került az utóbbi hónapokban, pedig már a lépcsőn is alig bírtam lemenni, mielőtt elkezdtem ezt az életmódot. Nem tekintem fogyókúrának, végleges életmódváltás, amit teljesen elfogadok és élvezek. Kezdetben mindenkit meg akartam "téríteni".....egyre többen néztek bolondnak, meg akartak győzni, hogy tönkre teszem az egészségem és butaságot csinálok.....a halolaj kapszuláimra a kedves beszólások a munkahelyemen "ebédelsz?" A felháborodott reakciók arra, hogy nem eszem csoki mikulást...:) Lenkei doktor vitaminjaival egészítettem ki a paleot. A C-vitamin adagomtól a kollégám sírva nevetett. Ő köhécsel, asztmás tünetei vannak, de ő büszke, mert barna kenyeret eszik kefirrel. Eddig a hájtól csattantam ki, most az egészségtől. 25 kg-t fogytam 4 hónap alatt és meglepetten veszik észre rajtam, hogy nem vagyok sem ingerült, sem nyűgös, mint más fogyókúrázók, boldogabbnak látnak mint korábban. Kétségtelenül jobban bírom a stresszt és könnyebben veszem az akadályokat, már nem fordulok a bonbonos dobozhoz, ha ideges vagyok, eszembe sem jut.
Annyira megszoktam a természetes ízeket, hogy a sárgabarack fagylaltot megkívánva és megkóstolva ki is dobtam azonnal, hiszen az íze nem is emlékeztet a valódi gyümölcsre, mű.
Döbbenten hallgatom túlsúlyos ismerőseim kifogását, nyafogását, ahogy sorolják ellenérveiket......én pedig köszönöm, jól vagyok.

Szóval semmi csoda. Nekem mégis az. Köszönöm Önnek!

Erzsébet

Kedves Gábor! Három hónapja ismerkedtem meg az ön munkásságával, és azzal a lelkes lendülettel változtattam meg az étkezésem. Húsz éve szenvedtem ekcémától, különösen, peteéréskor, és menstruáció előtt "virágzott" ki a kezem, arcom, fejbőröm. Ezer krémet, vitamint, kipróbáltam, semmi sem segített. A tüneteket kissé kordában tudtam tartani Diprosalic oldattal,és azt hittem így fogom leélni az életem. Az utóbbi két hónapban már nem vagyok megfelelő táptalaj az ekcéma számára, úgyhogy lelépett. Egyéb pozitívumok: megváltozott az illatom, fogytam, és a legfontosabb, végre annyit eszem amennyit akarok. Ez számomra fantasztikus érzés, imádok enni, és főzni. A gondolat hogy bármennyit ehetek, olyan csodálatosan felszabadító, amit elképzelni nem lehet, kívánom minden bűntudattal küzdő embernek élje át. Az életem minden területére hat, teljesen új aspektusból látom a világot, és önmagam. Mérhetetlen hálával köszönöm.

Éva

Ekcémával közel 20 éve küzdök. Ez sajnos tényleg küzdelem, fizikailag és lelkileg egyaránt. Az iskolába kerüléssel kezdődtek a tünetek. Először az egyik könyökhajlatom és a szám körüli bőr vált kiütésessé, pikelyessé. Ez égő vörös foltokkal, hámlással társult, elképesztően sok kínos helyzetet eredményezve. Bőrgyógyászok, allergológusok, homeopátiás orvosok kezéről kezére jártam, a legtöbb helyen krémeket ajánlottak (főleg szteroidosokat, néhol szinte kísérleti fázisban lévőket), és valamitől mindenki eltiltott. A naptól, a nem patikai tisztálkodószerektől, és néhányan élelmiszerektől is. Voltak "címke-lesős" próbálkozásaink is, szegény anyám üres kosárral jött ki a boltból, amikor szigorúan el akart kerülni minden tiltott hozzávalót. Ahogy telt az idő, és változás nem történt, úgy került vissza mindig minden a régi kerékvágásba.

Bő 10 év telt el változás nélkül, amikor is a kiütés vándorlásba kezdett. Az egyik könyökhajlat mellett megjelent a másikon is, majd mindkettőről eltűnt. A száj körüli pikkelyesedés megszűnt ugyan, de a bőr halvány sötétsége azóta is jelzi a régen érintett felületet. És a kór szép apránként átköltözött a kézfejre. Előbb az egyikre, ujjanként, aztán a másikra, ujjanként. Ma ott tartok, hogy gyakorlatilag nincs rendes ujjlenyomatom, és versenyezhetek a nagymamámmal, hogy 60 év korkülönbség vajon a kezeinken melyikünk javára látszik.

Az elmúlt években a stressz hatása rendkívüli módón volt megfigyelhető az érintett területeken. Egy-egy vizsga felkészülési időszakában a kezem romokban, mondhatni darabokban volt. Nem győztem kenni jó zsíros krémekkel, hogy ne töredezzen annyira a bőr. Aztán ez egyre gyorsabb lefolyású lett, már nem kellett találgatni az okokat, másnapra látszott az "eredmény". Azt hittem ez a mögöttes ok.

A tucatszám látogatott orvosok egyike sem említette, hogy a táplálkozással lehet kapcsolat, mindössze egy 500-as allergia próba mutatta ki azt, hogy a krumplit esetleg kerülni kéne.

Tavasszal téma lett, hogy kicsit le kéne fogyni, szép észrevétlenül jöttek a kilók, még intenzív sportolási időszakokban is híztam, ami alatt a többiek jó sokat fogytak.
Életemben nem diétáztam, nem fogyókúráztam, ezért ez némi fejtörést okozott. Édesanyám "tudományosan megalapozott" ötlete a szénhidrát-fehérje szétválasztása volt. Elmondható, hogy addig igazán "változatosan" étkeztem (ez leginkább kenyeret és krumplit jelent). Tehát mondjuk reggeli és vacsora kenyér, esetleg uzsonna is, és ebédre valami, krumplival. Nagymamámnál a krumplipüré nem köret, az van, és amellé még jöhet egy kis főzelék, meg persze a hús. A szétválasztás ötlete megtarthatónak tűnt, és behozta az életembe a zöldségeket. Mivel a húsról nem voltam hajlandó lemondani, ezért a krumplit váltottam le főétkezésnél, és elkezdtem salátákat összeállítani. A kenyér valamivel nehezebb ügy volt, úgy oldottam meg, hogy gyakorlatilag mindent ugyanúgy ettem, csak a kenyér és a vaj nélkül. Főleg felvágottat, sajtot, jóval több zöldséget.

Apránként elkezdtek lemenni a kilók, a centik. Nem erőlködtem, a sportot az addigi ütemben folytattam. Nyár közepére már 7 kiló minuszban voltam, kezdtem kellemesen érezni magam. Ezidőtájt a nővérem és az édesanyám elolvasták a Paleolit táplálkozás c. könyvet, és ez téma lett a családban. A nővéremék emésztési gondoktól, rossz alvástól szabadultak meg gyorsan, és azóta a fogyás is rendkívül látványos, de ez jóval később "indult be". Én is nekiláttam a könyvnek, és egyik nap hazafele sétálva azon gondolkoztam, hogy egy zárójeles megjegyzésben megemlíti az ekcémát. Ránéztem a kezemre, és nem volt rajta kiütés!!! Tulajdonképpen észre sem vettem, de szinte tünetmentessé váltam az elmúlt hónapok változtatásai után.
Elkezdtem hát jobban odafigyelni a paleo hozzávalókra, irányelvekre. És elkezdtem zabpelyhes-almás muffint nagy tételben sütni.

A környezetem nagyon szkeptikusan fogadta a kitörő lelkesedésemet, nem kevéssé voltam gúny tárgya, hogy inkább zöldséget reggelizem nagy mennyiségben, míg ők kenyeret és tejet fogyasztottak.
A fogyás, mint járulékos jótékony hatás, szintén nem volt számukra meggyőző, a sporttal hozták összefüggésbe. A kiütések kapcsán az volt mindenkinek a tanácsa, hogy álljak csak vissza a nyugati étkezésre, és "majd meglátjuk, hogy visszajön-e". Először tiltakoztam, aki élt már ilyen tünetekkel, nem vágyik utánuk újra. De aztán megcsúsztam picit, egy-két szelet kenyérrel, egy kis ezzel-azzal. És visszajött. Meglepően hamar. A "bűnözés" után pár nappal apró piros pöttyök jelentek meg újra a kezemen.

Ezzel számomra bizonyossá vált az összefüggés.

Tehát az eredmények:
Az elmúlt hónapokban a sportot sérülés miatt szüneteltetnem kellett, a fogyás azonban folytatódott. Most, háromnegyed évvel az első, akkor még nem kimondottan paleo lépések után 11 kilóval vagyok könnyebb, a súlyom több, mint 15%-a olvadt le (többet nem célom fogyni, de még nem állt be teljesen a súlyom).
Emellett a család paleo tagjai mind az ízérzékenység javulását élik meg, jobban érezzük az ízeket, kevésbé édes dolgok esnek jól. Különböző emésztési problémák szűntek meg.
Az ekcémás kiütéseim visszahúzódtak, egyre jobban kell figyelnem az összetevőkre, kis mennyiségű "bűnözés" is meglátszik.

Azóta már a család paleo, így főzünk, így sütünk. Recepteket cserélgetünk, próbáljuk "megreformálni" a hagyományos kedvenceinket, egyre több "nyugati" hozzávaló kerül le az asztalról.

Összességében úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert vannak tüneteim, és így könnyű. Nem kell semmit "elhinnem", nem ringathatom magam azzal, hogy "nem emiatt a tányér krumpli miatt fogok infarktálni 20 év múlva". A testem azonnal szembesít, jelzi, hogy ha nem jó neki a bevitt élelmiszer.
Az elején nem volt könnyű. Imádom a krumplit. Kenyér nélkül meg az emberek el sem tudják képzelni az életüket. De ez a legkisebb "ár" az egészségemért, a jó közérzetemért, és a 20 éve kínzó ekcémás kiütések kordában tartásáért.
Dorka

43 éves vagyok,természetgyógyász,és a teljességhez tartozik,hogy édesapám körzeti orvos volt. Annak idején jóindulattal tömte be a fogaimat, a kor divatjának megfelelően, amalgámmal. Sajnos napi problémám volt a pattanások megjelenése az arcomon.
35 évesen kb elkezdtem járni természetgyógyászati tanfolyamokra, többek között Béky Lászlóhoz is. Ott a helyi"nézet" az volt, hogy a húsfogyasztás okozza a pattanásokat...Nosza belevágtam a vegán diétába...Nem hozott tartós sikert, átmeneti javulást tapasztaltam, de nem a pattanások ügyében. Volt akkor egy indiai származású csoporttársunk, akitől megkérdeztem, szerinte a húsfogyasztás okozhatja a pattanásaimat? A válasza nemleges volt, de hogy mi, arra nem kaptam választ...Itt ismerkedtem meg a biológiai fogorvoslással, és ki is szedettem az amalgámtöméseimet,-amalgám kivezetés is megvolt- mert már unalmas volt,hogy közel a 40-hez a tinédzserkort idézi az arcomon megjelenő pattanások... Hozzáteszem, hogy nőgyógyász ajánlott fogamzásgátlót, a pattanások ellen. Szedtem homeopátiás szereket, Schüssler sókat is,ittam gyógynövény teákat amit természetgyógyászként a legjobb tudásom szerint is bevetnék a pácienseimen...Kezeltem magam fülakupunktúrával is, biorezonanciával is...A gép természetesen kiírta, hogy gabona-allergia-illetve veszélyes anyag számomra...Nem hittem el akkor...Hozzáteszem, a gép jelezte, hogy Leaky gut értékem nagyon magas...csak akkor még nem ismertem fel az összefüggéseket ...
Édesapám és a bátyám is, aki szintén orvos, írtak fel antibiotikumos ecsetelőt, kenőcsöt vagy az éppen aktuális slágerterméket, de a helyzet nem javult, rosszabbodott...Megjelentek a fejbőrömön is sebhelyek...Váltottam hajfestéket növényire...Lecseréltem a samponomat Sodium Lauril sulfát mentesre,de a helyzet csak annyiban változott, hogy újabb sebhelyek nem alakultak ki...
Idén, amikor rátaláltam az Ön könyvére és elolvastam a Paleo táplálkozást, nosza rajta, kipróbáltam. A tapasztalataim 2-3 nap után jók voltak, elmúlt az a reggeli éhségérzet, amit a vacsorára elfogyasztott szelet kenyér okozott, a fejbőrömön a sebek gyógyulnak, nem alakulnak ki újabbak, a pattanások is fogyatkoznak,ritkulnak az újabbak kialakulása...Azért fogyatkoznak, mert néha "bűnbe" esek és tapasztaltam, hogy ha megettem 2-3 frissen sült pogácsát, akkor közel fél órán belül megfájdult a gyomrom,és igen kellemetlen, "gyomorsav a torokban" érzésem lett...Ugyanilyen rossz érzésem lett a virsli fogyasztása után is...Betartva legalább 2 hétig szigorúan a paleo étrendet, és még felvágottat sem fogyasztva a gép által mért aktuális Leaky Gut értékem jóval a kritikus alá csökkent.
Mostanáig a vizsgadrukk miatt(is)felszedett kilókból sikerült könnyedén leadnom 6 kg-ot, de még tervben van 7-12 kg leadása. Hát ez az én történetem, remélem sokakban kelt reményeket, hogy lehet másképp is fogyni és a pattanások csak a tinédzserkor velejárói, ha nem tudjuk a gyereket "átnevelni".
Erzsébet

Inkább nevezném tünetmentességnek azt az állapotot, ami engem most jellemez. 33 és 34 évesen szültem, a terhesség kihozta a cukorbetegséget (gesztációs diabéteszt). Az eltelt tíz év során nem kellett inzulinhoz nyúlnom, de az első habos krémes után 11-re is felszökött a cukrom, és gyakran nagyon mélyre zuhant, többször megmentett a haláltól egy-egy kóla, szőlő, sütemény, annyira leesett éhségkor, vagy ha nagyon feszült voltam. Ha leesett, mindig túlettem magam, ezt tudja jól, aki hasonló helyzetben van. Tíz éve vigyáznom kellett, hogy ne legyek éhes, mindig legyen nálam szénhidrát, mert ha nem volt, jött a remegés, majd a kétségbeesett szénhidrátkutatás, akárhol is voltam. Igazi harc a túlélésért. Az utóbbi években kezdett fájni a térdem, itt-ott jövő menő izom és ízületfájdalmakat. légzési nehézségeket fedeztem fel, és a pánik is gyakran megrohant. kb 15 kiló túlsúlyt cipeltem szülés óta.
Persze ittam tejet, imádtam a tejberizst, az édes dolgokat, nem igazán ettem húst és zsirokat. De mindennél jobban szerettem a tésztaféléket, édességeket, palacsintát. Július végén meghalt édesapám agyvérzésben, agytumorban, magas vércukorban, és érszűkületben, magasvérnyomásban, illetve ezek szövődményében. Ez elég volt arra, hogy más utat keressek.
A paleo könyvet szeptember közepén kaptam kölcsön és az első naptól letettem a tejet, cukrot, finomított lisztféléket, és az összes lektint tartalmazó gabonát. Rászoktam a húsra, zsiros dolgokra, egészen átalakult az étkezésem a kenyér, tészták nélkül. Úgy határoztam, hogy a sok ellentmondásos infó között meghagyom a zabot és a barnarizst. Ezekre építettem az étkezéseink egy jelentős részét. Minden nap készítek zabbal vagy rizzsel, sok zöldséggel ételt, jó sok cukormentes lekvárt eltettem még télire, amiből süteményt sütök, tökkel, répával, almával. Két gyermekem minden nap zabból készült muffint, szeletelt süteményt vitt iskolába, zöldséggel, gyümölccsel - szóval a gyerekek is átálltak velem együtt. Főzök minden nap, nem esznek a menzán.
Egy hónapig tartott, a jaj istenem mit főzzek szakasz, azóta kialakult a menü. Az első héten még ingadozott a vércukrom, kétszer még be kellett rohannom a piacra szőlőért. A második hét óta nem ingadozik, még a pici bűnözés miatt sem. Ami biztos, a zab nem emeli meg, és a gyümölcsök sem a méz annyira, hogy ingadozzon. A harmadik hónapra elmúlt a térdfájás, és a többi fájás is, a pánik rohamok alábbhagytak, ha érzem, hogy jön, vissza tudom küldeni (:)), lefogytam 10 kilót. A tiz éves kicsit túlsúlyos pocakos lányom is lefogyott 6 kilót, csinos, büszke szép karcsú lány lett. Ami nála a másik nagyon fontos eredmény: szinte teljesen elmúltak a hisztériái, ami nagyban javított kapcsolatunkon. Már akármeddig lehetek éhes is, illetve az éhségérzet nagyon enyhe. Elmúltak a visszafoghatatlan evési rohamok amelyek a menzesz előtti napokat jellemezték, és ami fontos, a menstruációs görcsök, fájdalmak teljesen megszűntek. (Ezt a cukor teljes visszafogásának tulajdonítom - a Cukorblues c. könyvben is olvastam ilyen hatásról)
A fogyás tulajdonképpen ajándék, azért főként, mert folyamatosan ettem sütit is ezalatt a három hónap alatt (majd mindennap sütöttem) Nem vettem észre, hogy kevesebb mennyiséget eszem. Tegnap elcsábultam és benyomtam 4 hagyományos szilvás gombócot. Régen 6-8 db-ot simán bekebeleztem, most nem ment több. Ebből vettem észre, hogy összeszűkült a gyomrom.
De a gombócok megtették a hatásukat, elnehezültem, azonnal elálmosodtam, éjjel vagy háromszor kellett kimenni a mellékhelyiségre - ami minden cukros tudja együtt jár a magas cukorral. Asszem a cukorbetegség alapadottság, nem tudom, hogy meg tud-e gyógyulni, de tünetmentes lehet. A visszalépés hozza a romlást. 3 hónap után az életminőségem nagymértékben javult, a testem, az anyag bennem jól érzi magát, ezt nem tudom másként leírni. Nincs puffadás, nincs telítettség érzés, nincs elnehezülés, elálmosodás evés után. A kávét már egyáltalán nem kívánom.
Katalin

Kedves Gábor,

Köszönöm a választ. Megnéztem két napja a Libriben a Paleo szakácskönyvet...nagyon megtetszett! Meg is rendeltem a Jaffa kiadótól két napja a honlapodról. :)
Mivel te írtad a paleo könyveket neked felesleges bármit is elmagyarázni, csak az empirikus tapasztalataim alapján tudom megerősíteni, hogy: igen, igen, igen!!!
Amikor az ember újra és újra felkiált, hogy "jéé,ez is ettől volt", jéé, ez is...és jön megannyi "úristen" és döbbenet....

3 hónapja vagyok paleo...már a férjem is kezdi elhinni...hogy nemcsak hóbort ez nálam...és már belejöttem a paleo módon való főzésbe is.
Régen temérdek mennyiségű lisztet és cukrot ettem...és általánosságban rossz volt az egész emésztésem, és sose tudtam, hogy mi a bajom, sőt néha, már fel se tűnt...
csak most, amikor 1x eszem vmit amiben liszt van, akkor látom, hogy mi a különbség...

Most, 3 hónap után már 3-3,5 kiló minusznál tartunk..hihetetlen, de több, mint 3 hónapja egyáltalán nem ettem kenyeret pl. reggelire, sem pékárút, sem semmit, amiben lliszt van...
már teljesen megszoktam. Tényleg megszűntek a pattanások, a mitteszerek, a fejfájás, a puffadás, a néha előforduló szívdobogás. De a rosszkedv szindrómának 3 hónap kellett nálam, hogy elmúljon!!! Tényleg már sokkal többször van jó kedvem, mint rossz, mintha egy pszichoterápián is részt vettem volna. A baba mellett az energiaszintem mégis sokkal magasabb, mint baba nélkül volt. A cukorról is lassan lassan végre sikerül leszokni...mert látom milyen rossz. Tényleg állandóan éhes voltam a paleo előtt és tényleg sokkal többet ettem...ördögi kör.
Állandóan baromi rossz kedvem volt, és levert voltam...sajnos visszagondolok, hogy a terhességem alatt sajnos még rengeteg kenyeret ettem és tejterméket...és nagyon kevés húst...
Döbbenetes belegondolni, hogy ha a liszt és a cukor ezt műveli az emberekkel - a krumplival és rizzsel, hüvelyesekkel karöltve, akkor miért nem hagyja abba mindenki ezt a táplálkozási módot?
A hangulat ingadozást is valóban ez a liszt érzékenység okozta, sőt, a cukor fogyasztása tényleg növeli az idegességet nálam, az ingerültséget stb.

Üdvözlettel, Szilvia

Furcsa, mert az ember azt hinné, hogy a kezdeti majd a folytatódó sikereket már nem lehet fokozni...pedig lehet:) Már több ízben is beszámoltam Önnek az első sikerekről, majd az allergiámat érintő változásról és most ismét újabb meglepetés ért: a fizikai terhelhetőségem iszonyatos javulása! Lassan egy éve követem a paleó étrendet és igyekszem közvetlen környezetemnek (aki erre fogékony) tovább adni.

43. életévemet töltöttem ez évben, és el kell hogy mondjam roppant jól érzem magam. Az egészségemmel semmi baj, fizikailag és szellemileg is kezdem felülmúlni a régebbi éveimet. Most elkezdtem harcművészetet tanulni heti komoly óraszámban, mert a rengeteg energiámmal kellett valamit kezdenem:)) Ez pedig mindig is érdekelt.

Örömömet csak fokozza a tegnapi nap megjelent könyve, amit párom este meglepetésként meg is vett nekem:) Nagyon örülök neki, mert átlapozva már sok ötletet merítettem arra vonatkozólag, hogy mit csomagoljak a gyermekemnek a suliba, mivel kedveskedjek páromnak (az egész családom paleós:) nasi gyanánt:)

És ami egy nőnek roppant jólesik az az, amikor 43 éves létemre nem néznek többnek 35-37-nél:)))(sminket sohasem használok!). Hisz a bőröm nagyon szép lett, a belső elégedettség kívülre is kisugárzik. És amikor egy 23 éves fiatalember (sporttársam) azt kérdezi, honnan van ennyi energiád?

Köszönöm ismételten, hogy anno, Ön által megismerhettem mindazt a lehetőséget amit volt bátorságom, erőm, akaratom kipróbálni és ami nélkül nem tudnék már élni. Ami által megkaptam az egészséget, energiát, belső örömet és az élet egy egészen ismeretlen oldalát.

Üdvözletem, Kedves Gábor!

Előzetesen néhány szót engedjen meg magamról:
37 éves vagyok, és 14 évvel ezelőtt állapították meg, hogy autoimmun betegségben, SLE-ben szenvedek. Ez akkor azért is volt számomra megdöbbentő, mert előtte sohasem voltam beteg, még csak influenzás sem. Akkor, és onnantól viszont évente többször volt vesegyulladásom, folyamatosan bőrgyulladásaim, érgyulladások, szerintem még szempillagyulladásom is volt... :-)
Elég hamar kiderült számomra, hogy a mostani orvostudomány nem képes meggyógyítani, és azok a kezelések, melyek a tünetekre irányultak (immunszupresszív), csak rontanak az állapotomon. Egyre rosszabbul voltam, nemcsak az SLE miatt, hanem a kezelések, gyógyszerek mellékhatása miatt is.
Elmondhatom, hogy majd az összes természetgyógyászati ágat kipróbáltam, kevés sikerrel (Ha az a pénz, melyet mindezekre költöttem most itt lenne a zsebemben, azt hiszem, gazdag ember lennék...)
Tavaly év vége felé kezdtem el az Ön web-oldalát olvasgatni, és nagyon megtetszett a hozzáállása, véleménye. Idén februártól kezdtem el halolaj kapszulákat szedni, és az arcomon a jellegzetes pillangószerű bőrgyulladás kezdett halványabb lenni. Na, gondoltam, akkor itt nincs mese, ennek az embernek igaza lehet, így hát elolvastam a "Paleolit táplálkozás' című könyvét, és körül-belül márciusban lemondtam a kenyérről, tésztáról, majd fokozatosan elkezdtem a paleolit étkezést. Oké, nem vagyok angyalka, egy-két csokifalat még mai napig is becsúszik, szánom-bánom bűnös lelkem, de Isten látja lelkem, dolgozom ezen is! :-[
Márciusban abbahagytam minden gyógyszeremet, persze, lehet, hogy túl hamar, de én eléggé rebellis gyógyszerszedő voltam előtte is... természetesen az orvosom nem tud erről, ő úgy hiszi, hogy a remek orvosi tudása okán stagnál az állapotom. ;-)
Amit elmondhatok, hogy a bőrgyulladásaim testem minden pontjáról teljesen elmúltak. A triglicerid szintem majdnem tökéletes, ami nem fordult elő már vagy 8 éve. Fogytam 7 kilót, pedig előtte is megfelelő volt a súlyom. Most 160-as magasságomhoz 49 kilós vagyok. Párom azt mondja zörögnek a csontjaim, de a "vicces", hogy teljesen jól érzem magam így. Van energiám, sokkal jobban érzem magam, mint mondjuk egy éve, vagy előtte. Az SLE-m remisszióban van. Igaz, február óta volt körül-belül három hajszálnyi fellángolásom, de ezek már nem vezettek vesegyulladáshoz, kórházi kezeléshez, mint előtte. Néhány hete pedig eljutottam oda, hogy esténként már nincs lázam, hőemelkedésem, ami előtte majd mindennapos volt.
Mónika

Kb. 17 évvel ezelőtt kezdődött. Egy alacsony hormontartalmú fogamzásgátló tabletta szedése váltotta ki, hogy minden hónapban a menstruációval együtt menetrendszerűen jelentkezett egy migrénes fejfájás. Az első évben olyan erős volt, hogy havonta három-négy napig teljesen harcképtelen voltam. Nagypárnával felpolcolva, ülve aludtam, mert fekve elviselhetetlen volt a fájdalom. Gyakran hányinger és hányás, fényérzékenység, szagérzékenység, reszketés, gyengeség, foltlátás, szédülés kísérte a fejfájást. Migrén gyógyszer nélkül lehetetlen volt ezeket a napokat átvészelni, de még a gyógyszer szedése sem jelentett tünetmentességet. Két kisgyermek nevelése mellett ez nagyon áldatlan állapot volt. A fogamzásgátló gyógyszer elhagyása után lassan javult a helyzet, már nem hánytam, de a fejfájás sajnos megmaradt. A táskámban mindig ott lapult a jó öreg Kefalgin, ami az egyetlen hatékony ellenszere volt a migrénemnek, de csak akkor, ha a még a fájdalom kialakulása előtt bevettem. Ez a gyógyszer viszont koffeint tartalmaz, így esti bevétele után sokszor hajnali háromig nem tudtam elaludni. 2010. január elején kezdtem el a paleo étkezést. Februárban arra lettem figyelmes, hogy a menstruációm minden fejfájás nélkül lezajlott. Gondoltam, hű, ez jó, de vajon így marad-e vagy ez csak egyszeri alkalom? Márciusban ugyanez, és azóta egyetlenegyszer sem volt migrénem. Érzem az auráját, ami egy furcsa, kicsit tompa állapot, de nem fejlődik ki a fájdalom. Ennyi év kínlódás után ez óriási eredmény. A Kefalgin babonából ott van a táskámban, de már rég nem szedem!
Katalin

Már gyerekkoromban állandóan tüszős volt a mandulám. Én most már meg vagyok győződve, hogy az állandóan feljövő gyomorsavtól. Végül 16 éves koromban kivették. utána allergiás lettem és a gyomorfájdalmak továbbra is jelen voltak.

Aztán a második gyerek születése után az allergia eltűnt, viszont híztam majdnem harminc kilót, kezdtem éjszakánként egyre rosszabbul aludni, - felébredtem hajnalban és nem tudtam visszaaludni csak hat óra felé, viszont hét-nyolckor kelni kellett a gyerekek miatt- és mindez egy hihetetlen fáradtsággal járt.

Ja és a hasam felpuffadva mint egy több hónapos terhesé, állandó hasmenés, tériszony, borzasztó fájdalom minden porcikámban. állandóan bújtam a netet, hogy találjak rá magyarázatot. végül a fibromialgiára gondoltam.

A család nem értett meg, az orvosok nem találtak rá választ. mivel nagyon kemény fejem van, és úgy látszik egy hihetetlen túlélési ösztön van bennem. Három éve elkezdtem futni. először csak pár kört a ház körül, amennyit bírtam, aztán emeltem az adagokat, majd áttértem a biciklire.

Majd ahogy erőm engedte elkezdtem hasizomgyakorlatokat csinálni.

Éreztem, hogy ez jót tesz. lassan elkezdtem fogyni. de a bélpanaszok még mindig fennálltak. másfél éve az unokahúgomnál is hasonló tünetek kezdtek megjelenni és ajánlotta hogy hagyjam el a glutént. emellett tejterméket sem mertem enni, mert arról is hallottam, hogy sokaknál rosszul emészthető.

Na innen rohamos javulás következett be, de a gyakori megmagyarázhatatlan fáradtság még mindig fennállt. nyár elején olvastam egy cikket a cukorról.

Ahogy elhagytam a cukrot egyből átaludtam az éjszakát, reggel kipihenve ébredek és egyre inkább visszajön az energiám.

Persze emellett szedek egy csomó vitamint, hogy a bélflórát helyreállítsam.

Nyáron Magyarországon egy ismerősöm beszélt a könyvéről, majd kölcsön is adta. nála a koleszterin okoz problémát. az orvosok tudta nélkül folytatja a paleolit táplálkozást és az orvosok nem értik, miért egyre jobbak az eredményei amikor még titokban a gyógyszeradagját is felére visszavette. szóval szerencsére volt mit mesélnünk egymásnak.

Én szigorúan betartom a hús-zöldség menüt -úgy érzem, hogy a gyümölcsök és az édes jellegű zöldségek is egyelőre problémát okoznak- reggelire kalciumos rizsital teljes kiőrlésű zabpehellyel, fahéj ízesítéssel. és minden étkezésnél egy kis hús vagy tojás. ha más nem virsli vagy sovány sonkaként. Hozzá kell tenni, hogy jellememet tekintve önfejű vagyok és soha nem hagytam magam befolyásolni. megpróbáltam amit lehetett természetes úton gyógyítani. a lehető legmesszebbmenőkig egyetértek azzal, hogy a társadalmunk mást sem csinál, mint egyik oldalról mérgez minket, a másikról meg töm minket a drága orvosságokkal.

Annyira örülök hogy idáig végre eljutottam, - a saját erőmből- hogy nekiálltam létrehozni egy weboldalt azért hogy másoknak segíteni tudjak hogy nekik ne teljen tizen évekbe hogy kimásszanak ebből a kálváriából.

Remélem levelem segítségére lesz másoknak,

üdv. Éva

Idén töltöm a 24. életévem, és már 5 éve vagyok diagnosztizálva inzulinrezisztenciával. Emellett és emiatt szörnyű állapotú a bőröm a pattanásoktól, volt petefészek cisztám, és a legutóbbi "buli" a pajzsmirigy alulműködésem volt, amit gyógyszerrel helyreraktunk szerencsére. Édesapám ismertette meg velem a Paleolit életmódot, és a nyári nyaralásból hazatérve, két éve el is kezdtük szüleimmel egyik napról a másikra. Nem volt óriási változás, mert azért sok zöldséget ettünk és szeretjük is, régóta egészségtudatosak vagyunk, de azért elhagyni mindent, amit egészségesnek hittünk, mégiscsak jelentős változás. Azonban minket a paleo inspirál, és nagyon élvezzük a finom ételeket, amiket készítünk.

Ami történt velem mióta paleózok (2 hónapja): elmúlt az 1 éve tartó heveny, nagyon erős izületi gyulladásom a jobb csuklómban. Egyetemista vagyok úgyhogy szeptembertől igazán kivan téve a kezem megerőltetésnek, és mégsem fáj. Szinte hihetetlen! Már olyan erős fájdalmaim voltak, hogy szinte sírtam tőle. Most meg semmi! A másik, hogy amióta paleózok nagyon jelentős változás következett be az arcomon. Nincsenek pattanásaim, de még a kis mitesszerek is megkímélnek. A bőröm bársonyos és puha! A körmeim erősek és hosszúak. És ami szinte hihetetlen: 5. hete paleóztam mikor a szokásos vérvételi vizsgálat után az eredménnyel mentem az endokrinológusomhoz, aki megdöbbent és azt mondta, hogy ilyen alacsony még sosem volt a Prolaktinom. Meséltem neki, hogy új diétát folytatok és hogy az milyen, és arra bíztatott, hogy folytassam. Már nem mintha az Ő beleegyezése kellett volna hozzá, de azért jó volt látni, hogy haladó szellemű orvos.

Habár csak két hónapja csinálom, nagyon elszánt vagyok és nagyon természetesnek érzem az egészet, nem érzem, hogy megvonnék magamtól bármit is. Egy éve vezetek egy gasztroblogot, melyet tavasszal az 50 legjobb hazai gasztroblog közé választottak, és mióta paleóra tértem a blogom is 100%-osan paleo lett. Ha van lehetősége és érdekli kukkantson be. Elég sok az olvasóm, az U.S.A.-ból is olvasnak naponta 1000en. A blogom címe: http://pocakpanna.blogspot.com

Klára

Kedves Szendi Gábor!

Az én paleo történetem az idén május első napjaiban kezdődött.
Egy külföldön élő barátom kétségbeesve telefonált, hogy elmesélje mi történt vele.
Azt vette észre, hogy rosszul látja a feliratokat a tv-ben. Mivel szemüveges, elment a szemészhez vizsgálatra.
Ott megállapították, hogy hirtelen olyan magas lett a cukra, hogy az már látásromlást okozott!
Haza sem engedték addig amíg be nem tanították az inzulin önbeadására.
Szerencsére ma már jól van, az inzulint is elhagyhatta de szigorú diétát tart!
Egyébként magas, vékony, ilyen problémája eddig soha nem volt, viszont refluxos is, így a diéta kétszeresen szükséges és fontos!
Ez az eset megijesztett és gondolkodóba ejtett.
Eszembe jutott, néhány nálam fiatalabb, "vékonyabb", közeli barátom nem oly régi egybehangzó panasza, a reflux, a magas koleszterin szint és a magas vérnyomás, mely gyógyszeres kezelést igényel.
Én hatvanegy éves vagyok és még májusban 136 kiló voltam és néha engem is reflux is gyötört!
Ezek után még szerencsésnek mondhattam magam, hogy a vérképek és az egyéb vizsgálatok szerint a káros határértékeket egyik
fent említett területen sem léptem túl! Rá kellett jöjjek, hogy ez így is maradjon most már véglegesen tennem kell valamit!!!
Nem kúrákra vagy diétákra van szükségem hanem megrögzött étkezési szokásaim végleges megváltoztatására!!!
Leültem a monitor elé mint annyiszor, hogy valami új "csoda" gyógymódot keressek, amikor egy könyvbe "botlottam" ami felkeltette az érdeklődésemet, címe a PALEOLIT TÁPLÁLKOZÁS volt!!!
Másnap már megvettem és amikor bele lapoztam mindjárt éreztem ez az amit keresek!
Vérképet azóta még nem csináltattam de a könyv elveit betartva hat hónap alatt 12 kilót fogytam és ez még csak a kezdet!
Sokkal frissebbnek és energikusabbnak érzem magam!
Refluxos tüneteim megszűntek!
Sikerélményt jelent az is, hogy régebbi, szűk ruháim újra hordhatom!
Mivel 178cm magas vagyok az elmúlt harminc év alatt "felszedett" fölös 30-40 kilótól még nagyon szeretnék megszabadulni!
Szeretek kreatívan főzni, kísérletezem, új recepteket is sikerült "alkotnom", amikhez hasonlókkal aztán a paleo honlapon találkoztam!
Nagyon várom az új szakácskönyvet, hogy változatosabban tudjak étkezni!
Közvetlen környezetem is érdeklődve figyel. Tanácsot kérnek, bíztatnak is a további sikerek érdekében!
Hát...röviden ennyi.
György

Úgy érzem, időszerű, hogy kifejezzem hálámat és nagyrabecsülésemet a munkájáért, amit a depresszió- és a táplálkozáskutatás (összefoglalás) terén végez Magyarországon, angolul-németül nem tudók számára érthető nyelven, közérthető stílusban. Az anyám (55 éves) története szerintem felér egy sikertörténettel: mellrákkal diagnosztizálták, radikális (akkor még nem paleo, hanem vércsoportdiéta ... végülis 0-ás a vércsoportja, ami az elmélet szerint az emberiségen belül is a csúcsragadozókat jelöli, fő táplálék a hús ... azt akarom belőle kihozni, hogy annyira nem ment félre az ügy) fordulatot vitt végbe az életében, orvosi kezeléssel egybekötve aránylag rövid időn belül tünetmentes lett. A betegsége alatt valahogy felfedezte, hogy jó, ha omega-3-t szed, amihez tartotta magát, tünetmentesség válása után viszont elhagyta. Kb. egy évig maradt tünetmentes, a leletek alapján viszont ismét rákkal riogatják. Ez alatt az egy év alatt komoly depresszív tüneteket produkált (robbanékonyság, agresszivitás, hiperérzékenység, üldözési mánia). Már ő maga sem bírta elviselni magát, elment egy neurológushoz, aki Xanaxot írt fel neki ... UFF!! Az anyámból pár héten belül zombi lett. Aztán képbe jött a rákügy, amitől úgy megrémült, hogy hajlandó volt kezébe venni a paleolit táplálkozásról szóló könyvet (amire korábban nem volt hajlandó), azonnal elrohant a gyógyszertárba omega-3-ért és D vitaminért (ez történt kb. augusztus első harmadában). Naponta szed 3x2 szemet. A javulása döbbentes. Újraéledt benne a személyisége, visszanyerte az önkontrollt, stb. stb. egyszóval visszaállt az egyensúly. ezek után elképeszt a nyomtatott és elektronikus médiában olvasható-hallható-nézhető okoskodások tömege a depresszióról, ill. a depresszív állapotokról, a mindenféle ködösítés, misztifikálás és pszichologizálás. A megoldás pedig (lásd. anyám esetében) pofonegyszerű, szimplán tiszteletben kell tartani az evolúciós szükségleteinket.

A rákügy még nem tiszta, lehet, hogy vaklárma, haszna mindenesetre volt.

Magamról (27 éves): sokáig, kb. 10 évig csak kevés húst ettem (különféle okok, leginkább a fals hiedelmek miatt), az eredménye meg is lett, ami a közérzetem, a koncentrációs képességem, a memóriám és a testi erőm általános romlásában csapódott le. Sikerült hozzá tartós vérszegénységet és egy enyhe asztmát is összeszedni. Állandó menstruációs problémák, pattanásos bőr, éhségérzet, emiatt majdnem örökös nyugtalanság, gyengeség- és kiszolgáltatottságérzet. Lassú öngyilkosság. Néhány hét paleo után úgy éreztem magam, mint aki újra lakja a testét. A legjobb az, hogy a fent említett negatív tendenciák mindegyike látványos javulásnak indult. Berlinben élek, szerencsére sikerült találni egy CrossFit-klubbot, heti négy-öt edzés mellett fizikailag és szellemileg még soha de soha nem voltam ilyen remek kondícióban. Megnézve az edzőt és a klubtársakat ... olyanok vagyunk, mint a fiatal állatok, egészségesek, erősek és gyorsak. Elég jó alap az élethez. Köszönöm, hogy meghallgatott!

További jó munkát kívánva szívélyes üdvözlettel: Veronika

(Az alábbi levelert változtatás nélkül közlöm, a benne szereplő étrend nem ajánlás, hanem János összeállítása. Neki ez vált be.)

2009. október 30-án változtattam a korábbi táplálkozási szokásaimon, és mintegy 5 hónapja az alábbiakon kívül szinte semmi mást nem fogyasztok. Az első 6 hónapban a burgonyától és a rizstől még nem tudtam megválni, de mára ez sem okoz gondot.

3 db tojásból rántotta (nem bolti)
3 db 1000 mg-os C-vitamin (csipkebogyós) a nap folyamán
5 kg dinnye vagy
1 kg őszibarack vagy
1 kg nektarin vagy
1 kg banán
20 dkg friss csirkemell filé zabpehelyben-tojásban panírozva, zsírban sütve
napraforgómag vagy dió (10-20 dkg)
magne B6 3 db
D vitamin 800 IU 3 db/nap
halolaj kapszula 3 db (EPA 180 mg, DHA 120 mg)
zöldárpa por 3 kávéskanál
japáncseresznye tea 1 liter (4 mokkáskanál termelői mézzel)
turmix tojásfehérje porból szűrt vízzel (70-80 gr fehérje/nap)
zöldségleves (brokkkoli, kelbimbó)
uborka, paprika, patiszon, sütőtök (összesen kb 40 dkg/nap)
3-4 liter szűrt víz

Sem cukrász-, sem pékterméket nem fogyasztok. Nem ízesítek cukorral. Sófogyasztásom kb. negyede a korábbinak. Semmilyen tejterméket nem eszek. Hüvelyesek sem szerepelnek az étrendemben. Nem használok mikrohullámú sütőt.

Ezzel kapcsolatban az alábbiakat tapasztaltam, és nem bocsátkoznék semmilyen összefüggést találni, csak a tényeket közlöm.
A testtömegem 82 kg-ról 75-re csökkent. Korábbi nadrágjaimat gond nélkül fel tudom venni. A 9-10 óra alvás (és fáradtan kelés) helyett elegendő 7 óra, és jóval könnyebb reggelente az elindulás. Megszűnt a hasi feszülő érzés, és a puffadás. A fentiekből bármit és bármikor meg tudok enni hasfájás nélkül. A 16 éves koromtól fennálló iszonyú, migrénes jellegű, alkalmanként homályos látással kísért fejfájásom teljesen megszűnt. A szezonális influenza (ami minden évben többé-kevésbé megviselt) most nem "talált meg". A nyári szokásos pollenallergia átvonulását összesen két tüsszentéssel nyugtáztam. A testi változás akkor vált számomra is érezhetővé, amikor a táplálkozás mellett a rendszeres mozgást is beiktattam a napi programba. 5 hónapja legalább heti három, de inkább öt alkalommal járok konditerembe. Alkalmanként 60-70 perc súlyzós edzést végzek, minden izomcsoportot ciklikusan átmozgatva, esetenként erőltetve.

A két héttel ezelőtti véreredményemet a szakorvos így nyugtázta: "Ezt őrizze meg. Ez egy kitűnő vérkép." Az összehasonlítás miatt jegyezném meg, hogy a körzeti orvos az egy évvel korábbi leletem alapján már koleszterin-csökkentőt írt fel.

Kedves Gábor! Köszönöm Önnek, hogy magyar nyelven elérhetővé tette az érdeklődők számára az információt, és további jó munkát kívánok.
U.i.: Úgy gondolom, hogy ha legközelebb állatkertbe megyek, már másként nézek majd a csimpánzokra, és a gorillákra.

Kedves Gábor!
37 éves voltam, amikor kiderült, hogy túlműködik a pajzsmirigyem. Tsh:0,01. Ekkor bepánikoltam, és mindenféle vitamint elkezdtem a kezelés mellett. Főleg béta-karotint d vitamint és antioxidánsokat. Fél év után helyre állt.51 éves koromig jó is volt. A klimaxszal együtt újra túlműködésbe lendült.Tsh:0,01. 2 évig próbáltam szakorvos, természetgyógyász és önerőből helyreállítani. Minden eszembe jutott, csak a D vitamin nem. (ja és sok lucernát ettem tabletta formájában). Végül a szakorvos javaslatára (2 év hezitálás után) bevettem 1 radijód kapszulát, ami megfordította és alulműködő lett. Tsh: 34. Tavaly ősszel, amikor elolvastam a könyved: beugrott, hogy D vitamin. Elkezdtem szedni és még sok algát mellé. Január óta paleolit étrenden vagyok. Mostanra a Tsh: 0,006 ezred. Erre mondja a szakorvos, hogy szedjem tovább a hormon tablettát. Teljesen nem értem. Köszönöm a figyelmed. Szép napot mindenkinek.
Zsóka

Kedves Gábor!
Sikertörténet lesz ez is, mert haladok annak útján! Szinte az utolsó pillanatban talált rám ez a lehetőség. Három éve egyik betegségből, a másikba, kezdődött egy vénás trombózissal az ágyékban, kivizsgálás, iszonyú vérszegénység, kiderült, hogy egy férfifej nagyságú mióma, mire meg tudnak műteni, háromszor kapok összesen 7 tasak vérplazmát (azt hiszem, így hívják). Eddig sem voltam túl jól, mert krónikus fáradság, levertség, iszonyú túlsúly, annak ellenére, hogy én "egészségesen" táplálkoztam. Cukorbetegség, magas vérnyomás, szívritmuszavar. Jön még két bordatörés kisebb esés miatt. Egyre kedvtelenebb vagyok, és borzasztó gondolatok kezdenek a fejembe járni, konkrétan, mi a fenének élek még?
Aztán folytatódnak a betegségek sora bal oldali arcbénulás, mint kiderült kisebb agyi infarktusok zajlottak le, az MR vizsgálat mutatja ki, 4 hónap mire felépülők. (Már ebből való gyógyulásom is figyelmeztetés lehetett volna, ha tudom azt, amit most. Egy vidéki főorvos úgy gyógyított meg 2 hét alatt, 4 hónap után, hogy kettő lórúgásnyi Omega-3-mat, coral calciumot, és nagy adag D-vitamint adott. Egy képzett paleos-nak rég leesett volna a tantusz!) De ez még nem minden! Idén februárban, elég volt egy tenyérnyi jég, én fenékre ültem, felpattantam azzal a lendülettel, de alig értem be a házba, már nem tudtam megállni a lábamon, szeméremcsont-törés! Ülésre-fekvésre vagyok kárhoztatva és TV-zek.
S bármilyen furcsa, itt lép be kedves Szendi Gábor az életembe, hála az Istennek és Dávid professzor műsorának, amiben hallgatom őt, egyre jobban figyelek, miről beszél? Valami paleo - izé! Interneten utánakeresek, s elkezdem olvasni, hallgatni mindent, amit csak találok. Közben kiderül, hogy súlyos csontritkulásom van. Nagyon rossz testi állapotban vagyok, nincs erőm s már kedvem sem semmihez! Még nem kezdek bele a paleo diétába (de miért?)! Egy július végi napon, máig sem tudom miért, reggel úgy döntök, hogy változtatni akarok, nem volt még tudatosan semmi a hűtőben, csak azt tudtam mit nem fogok megenni! S kb. egy hétig nem ettem meg azt, ami nem ajánlott, már hétvégére kezdtem magam jól érezni, ha nem is testileg, de mentálisan egészen más volt. Aztán eltelt még egy hét, most már tudatosan úgy étkeztem! A változások megdöbbentőek és szinte hihetetlenek voltak. Az állandósult 16-os cukorértékem, 3x1 gyógyszerrel és "egészséges" étrendemmel, amit legalábbis azt hittem eddig, (teljes kiőrlésű gabonák, fruktózzal édesítek, tejet, kefirt és sok sajtot fogyasztok, lencsét, babot, sárgaborsót, mert ezek csonterősítők, szóját, mert jót tesz a hőhullámoknak, jaj!) nem ment le, és itt állok két hét után 8,7. Ilyen alacsony sosem volt. S most nyolc hét után 5,1 már csak 1 db gyógyszerrel.
Magas vérnyomás nincs, szívritmus zavar nincs, gyógyszer nincs!
6 kiló ment le ez idő alatt, de többnek látszik, mert az a felpuhult, illetve inkább felpuffadt testem változása, mások szemében, jelentős fogyásnak néz ki. Hogy az ízületeimből mi mehetett ki, azt nem tudom, de azt tudom 2 éve egyenként léptem fel a lépcsőre, mert nem bírtam el magam, s most fel tudok lépni, a karomat vállmagasságnál tovább nem tudtam emelni, most simán leveszek a felső polcról is bármit. 3 lépés után legszívesebben leültem máskor, most szívesen gyalogolok. S jövő héten újra járok jógázni!
S talán ebből is érzékelhető, hogy életkedvem visszatért, újult erővel és főleg jó kedvvel kezdek a munkámba, terveim vannak, pedig voltak időszakok, hogy az elmúlást kívántam. Olyan is volt, hogy majdnem egy hónapig nem mentem ki a lakásból, most pedig jövök - megyek és nem muszájból!
Az, hogy a tej, a cukor, a tartósítószerek, adalékok, a feldolgozott élelmiszerek, a szójás élelmiszerek és a gabonák mit tehetnek egy emberrel az nálam 100 %-ig bebizonyosodott, s mit tesz ezeknek elhagyása, az pedig az 1000 %-osan megtapasztalt. S még csak az út elején járok!
Nagyon hálás vagyok Gábornak, csak így egyszerűen fogalmazva, mert leírni nem tudom, hogy mit kaptam, azt hiszem egy új életet!
Köszönöm!

Kati

Kedves Szendi Gábor!
Én is szeretném megírni Önnek jó tapasztalataimat a paleolit táplálkozásról!
Kb. egy éve fájt a térdem, porckopás, az orvos azt mondta, hogy olyan állapotban van, mint egy 60 évesnek (27 éves vagyok!)! Igazából semmit nem tudnak kezdeni vele, ami kezelés lehetséges annak is sok a mellékhatása és csak a fájdalomcsillapítást szolgálja. Porcot visszaépíteni nem tudnak.
Akkoriban már hallottam a paleóról, olvastam Interneten. Meg is vettem a könyvet és ki is próbáltam. Első nekifutásra nem sikerült, fogytam, aminek én nem örültem. Erről írtam is Önnek egyszer... De amit ez idő alatt tapasztaltam, az az, hogy nem fájt a térdem. Ijedtségemben visszatértem a régi táplálkozáshoz, és megint fájt. Na, elkezdtem kísérletezni. Ha nem ettem gabonát, kb. két nap alatt teljesen megszűnt a fájdalmam a térdemben (jó érzés ám felmenni egy lépcsőn, úgy hogy nem fáj!!), ha ettem rá kb. fél napra megint érzékeny lett, majd fájt. Egy idő után nem volt kedvem kísérletezni :)) Engem meggyőzött. A szénhidrát elvonási tünetekkel még gondom van, de ha eszem, csak gluténmentes terméket választok. De nem lesz nehéz ezeket is elhagyni, mert szörnyűek :)). Ma olvastam a cikket a kalciumról. Én évek óta szedek kalcium tablettát, de ezek után nem fogok! Lehet, hogy ez is hozzájárult a térdem állapotához.
Remélem, eljön az az idő, amikor mindez már nemcsak egy ember, az Ön harca lesz, hanem általánosan el lesz ismerve, bár tartok tőle, hogy a kenyér- és tejipar soha nem fog megszűnni. Én köszönöm, hogy elhozta hozzánk ezeket az információkat, nekünk már rengeteget segített. Kit érdekelnek a szkeptikusok, ha nem kell gyógyszert szednem??
Üdvözlettel,
Zsuzsa

Montreálban élek, Quebec tartományban, és egy sosgluten.ca nevű, a glutén érzékenységről szóló új francia weboldal webmestere vagyok. Életemben először 2000-ben találkoztam a "glutén" szóval. Akkoriban a feleségem Danielle, nagyon beteg volt, orvosa diagnózisára vártunk, miközben a weben rábukkantam egy "cöliákia betegség" nevű kórképre. Ez volt az első találkozásom a "glutén" szóval.
Amikor végre az orvosától is megkapta a cöliákia tényleges diagnózisát, már három hete gluténmentes diétán volt, amelyet az én felismeréseimre alapoztunk. Ettől fogva folyamatosan elolvastam mindent, ami a weben hozzáférhető volt a cöliákiáról és a gluténérzékenységről

2002-ben, amikor a legkisebb lányomat, Manont szorongásos depresszióval diagnosztizálták, kértem egy cöliákia szűrő vérképet. Ahogy várható volt, az orvos eleinte ellenállt ennek. Miután ragaszkodtam a vizsgálathoz, végül megcsinálta a szűrést. Manon a vizsgálat eredményeként cöliákia diagnózis kapott, majd hat gluténmentes hónap után abbahagyta a Paxil szedést.

2003-ban segítettem Suzanne-nak, a sógornőmnek megérteni, hogy a glutén okozhatja bőrbetegségét és más egészségügyi problémáit. Végül, másodszori orvosi szakvéleményt kérve, a dermatitis herpetiformis és a cöliákia diagnózisát kapta.

2004-ben egy másik sógornőmnek, Noelline-nek segítettem megérteni, hogy csont és ízületi fájdalmai, és más egészségügyi problémái mögött is a glutén állhat. Két negatív vérvizsgálat és két negatív biopszia ellenére gluténmentes diétába kezdett, és ez élete legjobb döntésének bizonyult.

Nemrégiben, 2005-ben, saját magam és fiam Eric részére Dr. Kenneth Fine az Enterolab orvosa szakvéleményét kértem. A fiam, aki 25 éves és mérnök, ujjízületi fájdalmakra panaszkodott, és kissé mindig hajlamos volt a depresszióra.
Nekem pedig gyakran volt nyelőcső refluxom, mellkasi fájdalommal járó gyomorrontásom, és 3-4 éves korom óta álmatlanságban szenvedek (most 53 vagyok). Dr. Fine diagnózisa a fiam, Eric esetében gluténérzékenység, HLA DQ2 gén az édesanyjától, az én esetemben pedig gluténérzékenység, csupán gluténérzékeny génekkel.

Ma mindannyian gluténmentesen étkezünk már 2005 karácsonya óta. Eric és az én panaszaim megszűntek. Bizonyára megértik, hogy a glutén elkerülése központi kérdés az életünkben, és ez az oka annak, hogy elszántam magamat egy francia weboldal létrehozására, amelyet a cöliákia és a glutén intolerancia kérdéseinek szenteltem. Személyesen is megbizonyosodtam afelől, hogy a glutén intolerancia nem korlátozódik a cöliákiára. Mindent összevetve, e cikk fő célja, hogy a családom tapasztalatait megosszam Önökkel.

Forrás: Hoggan, R; Adams, S (eds.): Cereal Killers: Celiac Disease and Gluten-Free A to Z. Watersidworks and Celiac.com, 2010.

Lassan megy még az írás és ezért nem írtam még eddig, pedig hihetetlen változások történtek velem, amióta paleós lettem. Egy hét múlva megyek diabetológiára, hogy megbeszéljem az orvossal a teljes gyógyszerelhagyást. Önhatalmúlag én már egy fajtát elhagytam, és a másik fajtából is csak egyet szedek. A laboreredményeim is majdnem tökéletesek. Utoljára huszonéves koromban volt ilyen laboreredményem. Most 52 éves vagyok, 35 éve óvónő. Kolleganőim, ahogy látják rajtam a változást, és kóstolják a finom ételeket, amiket készítek magamnak, visszajelzéseik szerint már 3-an belefogtak és megvásárolták a könyvet is. Már könyvet adhatnék ki a sok receptből, és egy hiperaktív kisfiút is paleós elvek alapján táplál az anyukája. Már gyógyszeres kezelést akartak neki adni, de egy normális orvos kezébe került, akinek első dolga az volt, hogy étel-allergia vizsgálatot csináltatott. Kiderült, hogy glutén érzékeny és semmilyen mérget nem írt fel neki.
Kicsit összeszedetlen ez a levél, mert annyi mindent szeretnék még mondani!!!!! 12 kilóval lettem kevesebb és olyan alacsony lett a vérnyomásom is, hogy a béta blokkolót is felezem. Február óta minden más lett és annyira hálás vagyok Önnek, hogy a szavak nem fejezhetik ki, amit érzek. Ateista vagyok és szkeptikus is voltam, de most úgy hirdetem a "tanait", mint egy "megszállott", de nem bigott és fanatikus pap.
Nagyon-nagyon sok szeretettel üdvözlöm kedves Szendi Gábor:
Zsuzsanna

Kedves Gábor!

Kb. másfél éve találkoztam az Ön weboldalával. Először a cikkeket bújtam át, majd elkezdtem beszerezni a könyveit, az első A nő felemelkedése és tündöklése volt, ami fantasztikus, mint a többi könyve, nem is gondolja mennyit segített vele sokunknak - legyen az férfi vagy nő. Még az Édesapámnak is kölcsönadtam, és hangosan nevettek sokszor este az Édesanyámmal, amikor magukra ismertek. Apu felolvasásokat tartott Anyunak, ahogyan én is szoktam itthon a páromnak. Ezután megvettem a Pánikot és nem okozott csalódást, vannak oldalak, amelyeket többször is át kellett olvasnom, hogy megértsem pontosan, de nem bántam meg. Eddig is sejtettem, de megerősített benne mennyi hibás automatikus gondolatunk van rosszul kódolva. Sokat segített a könyv, a mindennapi munkám során - segített megérteni miért viselkednek úgy az emberek, ahogyan épp nem szeretnének. Majd rábukkantam a weboldalán a Paleolit táplálkozásra, ill. már a hírlevélből értesültem róla, hogy megszületik a könyv. Mint mentőöv, olyan volt nekem. Pont azidőtájt - tavaly szeptemberben kezdődött, vagy inkább folytatódott -úgy kezdtem az őszt, hogy megbetegedtem - akkoriban normális volt, hogy 3 havonta légcsőgyulladás, láz, nátha ciklikusan elkap. Ráfogtam persze a környezetre, elkapom a többiektől, satöbbi, ezzel nyugtatgattam magam, bár tudtam, hogy ez nem normális dolog, de úgy voltam vele, hogy lehetne rosszabb is. Nagymamám szokta volt mindig mondani, hogy ami jön, azt el kell fogadni, ha jó, ha rossz. Nos, a helyzet egyre rosszabbá kezdett válni. Már a munka elkezdődött, én másfél hétig szenvedtem itthon, utána visszamentem dolgozni, októberben szintén folytatódott a "sikersorozat" - már egyre idegesebb lettem, hogy nem tudok dolgozni normálisan, meg ugye nem sok helyen tolerálják ha az ember lánya folyton betegeskedik. Szerencsére nálunk nem tették szóvá. Mindegy, a gyógyszeres kezelés után mehettem a nőgyógyászomhoz a kiújuló gombásodásom miatt, szóval újabb hiányzás a munkahelyről - ez még jobban idegesített, mint a gomba. Igen ám, de a hüvelygombával sem tudtam elbánni, ideiglenesen elmúlt a tablettáktól, de aztán újra és újra kiújult - és ez már pár éve tartott. Már úgy voltam vele, hogy inkább veszek hüvelyöblítőt - Rosalgin - és használom azt, mert a nőgyógyász nem tudott a bajomon segíteni. Szóval októberben elmúlt a légcsőgyulladásom, erre a Dokim javasolta, hogy szedjek Broncho vaxom kapszulát, majd az rendbe rakja az immunrendszeremet. Volt még egy haladó gondolata - a védőoltás. Szerencsére erről már akkoriban tájékozódva voltam, többek közt Ön által is, bár, mint utólag kiderült a Broncho vaxom is a szükséges rossz volt. Érdekes mód nem is hittem már benne, hogy segíteni fog. Hát nem is segített. 10 nap szedés után - mivel 10 napig szedtem, majd 20 nap szünet következett - még nem volt semmi bajom. 10 nap szünet után kezdődött a móka: orrfolyás, de brutálisan, majd torokfájás, utána láz, ami alig akart lemenni. Fórumokon olvasgattam, és inkább rosszat a kapszuláról. Majd pár nap után elmúltak a tünetek, épp már az orvost akartam felhívni. Eldöntöttem magamban, hogy ez biztosan a kapszula mellékhatása, majd megszokja a szervezet és jobb lesz. A következő hónapban megint 10 napi szedés után újból megbetegedtem. Ezúttal csak orrfolyás + láz. Csak. Na, gondoltam, elmúlik 1-2 nap. Persze nem múlt el. Emlékszem lázasan jártam be dolgozni és már nem érdekelt, hogy beteg vagyok, úgy dolgoztam. Szemeim vörösek voltak, izzadtam a lázcsillapítótól. Pár napig kínlódtam, majd a kukába dobtam a bűnös kapszulákat. A tünetek előjöttek a változatosság kedvéért még decemberben is, próbáltam türelmes lenni és nem kiborulni. Ezidőtájt adták ki az Ön könyvét - a Paleo táplálkozást, és amíg vártam a könyvre, hogy megjön a könyvüzletbe, elolvastam a weboldalán mindent, amit tudni kell. Akkor szembesültem vele, hogy milyen vészhelyzetben vagyok, és hogy a gyulladásszintem mennyire az egekben lehet. És ez már visszavezethető pár évre - 4-5 kb. - amikor is vakbélműtétem volt, előtte 1 évig szenvedtem vele, krónikusan begyulladt 1-2 hétre, majd elmúlt 1-2 hónapra. Miután kivették elmúltak a panaszok, de jött helyette a totális immunrendszer káosz, meg még egy tompa jobb oldali tarkótáji fájdalom, ami hosszú napokig el sem múlt. Általában mindig a nagy hőkülönbségekben mutatkozott meg - vagy nagy hidegben, vagy nagy melegben. Apropó meleg. Főként nyáron küszködtem mindig a vizesedéssel - lábaim megdagadtak, a melleim feszültek a sok folyadéktól, ill. a túlsúlytól - 75 kg voltam akkoriban, azaz tavaly ilyenkor. Most a legutóbbi augusztusi méredzkedésem szerint vagyok/voltam 58 kg. (A tesmagasságom 165 cm.) Szóval nagyon szenvedtem a mellfeszüléstől, volt is egy masztociszta a bal mellemben, ami hol eltűnt, hol előjött. Emlékeztem rá, hogy amikor jó pár kilóval könnyebb voltam, nem voltak mellfájdalmaim.

Szóval áttanulmányoztam az írásait, mit lehet enni és mit nem, a krumpli meg a rizs volt az első, ami ki lett iktatva, pont Karácsony volt, és Anyukám nézett is az ebédnél, hogy " Na egy újabb hóbort a lányomtól! Vajon meddig fog tartani nála?" - nem mondta, de így nézett.

A Páromon is volt jó pár felesleges kiló, úgyhogy szolidaritásból nem evett Ő sem a hús mellé krumplit. Már az mekkora élmény volt, hogy nem vagyunk túlkajálva, hát még az, hogy outsidernak néznek! A reggelihez a szelet kenyerünket még ettük, de én már kacérkodtam a gondolattal, hogy kihagyom. Egy hónap után leálltam a kenyérfogyasztással is, a Párom még ragaszkodott hozzá. Csak az első 2 hét volt szokatlan, de nem kínlódtam, csak vártam türelmesen mi fog történni. A tésztaféléktől is sikerült megszabadulnom, ki gondolta volna, én a nagy tésztaevő egyszer csak lemondok róla....Az ember mindig meglepődik önmagán. Ja és nagy csokifüggő is voltam, mára már tudom, hogy az inzulinszintemmel sakkoztam a sok cukornak köszönhetően.

Január első hetei, 2010. Vártam jelentkezik - e újra a láz, légcsőgyulladás. És semmi, eltelik az egész hónap. Hihetetlen eufória, nem is gondoltam rá, hogy mellette még a kilóktól is megszabadulok. Persze hittem benne, hogy sikerülni fog, és az Ön tanácsait követve nem méredzkedtem, csak figyeltem, hogy egyre jobban beleférek a farmerembe. Elmúlt a krónikus fáradság is, ami már az utóbbi 1-2 évben folyamatosan kísért, ráadásul már reggel ébredéskor.

Kezdett visszatérni a jókedvem. Elolvastam a napozásról szóló fejezetet + a szoláriumról szólót. Bűntudat nélkül megvettem a szolibérletemet, mivel ugye tél volt, kint nem lehetett napozni. Rendszeresen eljártam minden héten 10-15 percre. Pár éve rendszeres szoláriumba járó voltam, rémlett, hogy mindig jó kedvem szokott lenni tőle, és az immunrendszerre is bizonyára jótékony hatással volt, mert az orvost messziről elkerültem. Szóval szoláriumba azóta is járok, ha nem süt a napocska kint, mostanság szerencsére sokat süt, úgyhogy feltöltődök D-vitaminnal odakinn.

Februárra már kezdtek megállítani a kollégák, ismerősök, hogy mi van velem, jól nézek ki, diétázom - e, stb. Meséltem nekik a részleteket, újat mondtam nekik, de azzal riogattak, hogy majd visszatérek a régi étrendhez és akkor visszaszedem a fölös kilókat. Hiába magyaráztam nekik, hogy nem tervezek visszatérni a régi étrendhez, eszembe sincs. Jól van, gondoltam magamban, majd meglátjátok ki nevet a végén, egyétek csak a kenyereteket!

Március- Április. Látható nyoma volt a változásnak, mind külsőleg, mind belsőleg. Úgy döntöttem ráállok a mérlegre, emlékszem Húsvét volt. Kedves Gábor, nem akartam elhinni! 67 kg-t mutatott. 8 kiló 3 és fél hónap alatt. Éreztem én, hogy lement pár kiló, 5-re gondoltam max, a 8 kiló fejbevágott rendesen. A tarkótáji fejfájás elmúlt, a mellfeszülés, masztociszta eltűnt. Hüvelygomba eltűnt. Olyan fitt voltam és vagyok azóta, hogy mindenki megállít, és megkérdezi, mi történik velem? Elegendő csak elmondani pár szóban és az emberek elkezdenek kíváncsiskodni, sőt, vevők a Paleóra. Több kollégám, barátom is paleózik azóta. Kipróbálják és nem hajlandóak megválni tőle. Ahogyan én sem.

Ami még feltűnt nekem pár hónap után a memóriám is a régi volt, nem voltam már feledékeny, mint azelőtt. Hála a gabonafélék kihagyásának.

Köszönöm a sok- sok receptet, a mákmuffin a legtutibb, az én kedvencem is, nem csak az Öné!

Hogy mennyire változtatja meg az agyműködést a paleo, azt naponta érzékelem. Sokkal nyitottabb vagyok, spontán reagálok dolgokra, nagyon sokat nevetek, vagy sírok. Aktivizálhatja a paleo jobban az egyes agyféltekéket, főként a jobb féltekét? Javulhat - e a periférikus látás a paleónak köszönhetően? Azért kérdezem, mert érdekelne - nemsokára kiolvasom az Isten az agyban c. Könyvét, hihetetlenül jó könyv. Utána pedig a Boldogtalanság és evolúció van soron.

Még pár gondolat eszembe jut. Júniusban mérlegre álltam másodszor, 60 kilót mutatott. Újabb meglepetés és boldogság. Ha legközelebb megméredzkedem - talán szeptemberben - megírom Önnek. Már nem is a kilók érdekelnek, hanem az új életem amit kaptam, ill. visszakaptam. Hála Önnek, amiért megírta ezt a csodás könyvet és segített vele oly sok embernek. Ez a legkevesebb, hogy megírtam a történetemet Önnek, ennyivel tartozom a sok-sok információért, amit megosztott velünk és kinyitotta a szemünket végre.

Kicsit hosszúra sikeredett a beszámolóm és még így is azt érzem sok mindent kihagytam belőle.

Megírom alkalomadtán Önnek. További kellemes nyári napokat, sok pihenést és jó munkát kívánok.

Üdvözlettel: Angi

Kedves Gábor!

Ott kezdem, hogy nem voltam soha életemben az a diétázós fajta. Az ok az volt, hogy tudtam, teljesen felesleges elkezdenem, mert ha nem tartom egy egész életen át, akkor csak a kilók fel és le játékba kezdek bele. Ezért nem is nagyon foglalkoztam ezzel, azt mondtam, aki szeret, így is szeret. Csak közben fájt a hátam a derekam, a talpam a sarkam a bokám, magas lett a vérnyomásom ( volt, hogy 210/110 értéket mért a doki), magas a pulzusom, epekövem van, problémás bőrpanaszaim vannak, allergiával küzdök, és még egy hétig sorolhatnám. Ezer természetgyógyásznál jártam, mert a hagyományos orvoslásban nem nagyon hiszek, meg mert félek tőlük. Minden lyukba be akarnak nézni, és ahol nincs lyuk, oda csinálnak, és úgy néznek be. Persze ha muszáj akkor megyek, de nem szívesen, és mindent megteszek, hogy a találkozást elkerüljem.

Amikor az első cikket egy újságban elolvastam, ami az ember genetikailag kódolt táplálkozásáról szólt (ez a paleolit táplálkozás, de kerülöm a szót, mert szerintem gúny tárgyává próbálják tenni) egészen komolyan mondom, hogy már aznap este nem ettem kenyeret. Ez június 17-én csütörtök délután történt, és én azóta nem ettem olyan táplálékot, ami nem ajánlott.

Meggyőzött Szendi Gábor könyve, és meggyőztek azok a nők és férfiak, akik a blogján hosszú ideje segítik, támogatják egymást. Több ezer bejegyzést olvastam, és egyre inkább belátom, hogy mi (mármint az emberiség) nem gabonaevésre lett tervezve. A nyúl se egyen húst, mert beteg lesz tőle. Ennyi.

A kutyámnak sem adtam krumplit, mert tudtam, hogy nem tudja megemészteni, valamint nem adtam neki C vitamint, mert tudtam, hogy azt a kutya szervezete előállítja. Azt is tudjuk a kutyákról, hogy a három hónapos elásott húscafatokkal díszített csontot vígan megeszik, és nem kapnak hullamérgezést, mert úgy vannak tervezve, hogy ezt ki kell bírniuk.

Csak azt nem értem, hogy magunkról miért nem tudunk (tudok) legalább ennyit?

De szerencsére van, aki tud róla, és elmesélte nekünk. És most jön a sikertörténet.

Az újfajta táplálkozásom harmadik hetében a vérnyomás-gyógyszeremet a felére kellett csökkentenem, mert 110/71 értékeket mértem, és állva aludtam. Persze orvossal konzultáltam. Ekkor még alig fogytam, tehát nem a fogyás miatt volt. Én már ettől iszonyatosan boldog voltam. A környezetemben öt hónapja történt egy agyvérzés, és nem akarok úgy járni, mint ő.

Elmúlt az összes izületi fájdalmam. Nem fáj a talpam, a sarkam, a bokám, a térdem. Hét végén azon kaptam magam, hogy létráról csillárt tisztítok. Tegnap ( 8 hét után) a két éves unokámat kézben tartva csodáltuk a spenótot a lábosban, ahogy vulkánozik ( a lányom szerint vagy húsz percig tartottam a gyereket), és nem rogytam össze utána.

Azt vettem észre, hogy mindig csinálnék valamit. Lehet, hogy a végén még sportolásra adom a fejem. Eddig kizárólag Churchill elvei szerint éltem (csak semmi sport) a whisky, és a szivar kivételével (bár ezer évig bagóztam, sokat).

Jócskán fogytam, bár nem ez volt a cél, de melléktermékként kiváló, (mint az olajsajtolásból maradt pogácsákból készített maglisztek). Már közelítek a nyolc kilóhoz. Nagy önuralommal kizárólag hétfőn reggel megmérem magam, és örülök. Akkor is, ha éppen nem fogytam.

Megszűnt a nekem pokoli kínokat okozó folytonos izzadásom. Azért jártam kocsival a kb. 1200 méterre lévő metróhoz, mert ha bármilyen lassan gyalogoltam is, akkor is folyt rólam a víz, de még a lábszáramon is. Kínos is, kellemetlen is, ronda is, és folyton megfáztam.

Éjszaka alszom, nem ébredek fel három óra körül (ez állítólag májproblémákra utal) valamint az éjszakai izzadásaim is megszűntek.

Bármilyen kínos, nagymama koromban is pattanásos, mitesszeres bőrrel kínlódtam, a hátamon is, pedig ez nem a korosztályom problémája. A lányom tegnap "vizsgált" meg, és ájuldozott, hogy milyen szép lett a bőröm, és milyen más, (kellemes) tapintású. (na azért nem lettem Giselle Bünchen)

Azt hittem az allergiát idén már megúszom, de az őszinteséghez tartozik, hogy tüsszögök, folyik az orrom, és nagyon viszket a szemem. Remélem ez is enyhülni fog.

A legfontosabb, hogy olyan táplálkozást folyatatok, amit úgy érzem, életem végéig tartani tudok.

Soha (!!!!!!) nem éhezem. Pedig én aztán tudok.

Rengetegféle élelem áll a rendelkezésünkre, amit nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Ha éppen olyan a helyzet - pl. egy vendégségben- nem kell magamból hülyét csinálni magyarázkodással, vagy megbántani a házigazdát az elutasítással, hanem csak finoman odébb tolom azokat az ételeket, amit nem eszem meg, vagy akár meg is ehetem, mert természetesen nem fog megmérgezni. Maximum lesz három pattanásom, vagy diszkomfortérzés az emésztőrendszeremben, vagy hasmenés. Automatikusan kerülni fogjuk a bűnözést egy idő után. Mint Szendi Gábor írta, ez a táplálkozás önmagát tartatja be. Tényleg így van.

Apropó hasmenés. Mintegy tíz évvel ezelőtt beszereztem valamilyen bélfertőzést (gondoltam én) hosszan tartó görcsölésekkel, nyálkás hasmenéssel, baromi rosszul voltam. Ez elmúlt, de az emésztőrendszerem azóta nem volt százas. Naponta minimum háromszor, de volt, hogy többször volt székletem, ami a legalkalmatlanabb időpontokban szeretett volna a napvilágra kerülni. Terveznem kellett a házon kívüli mozgásaimat. Én boldogtalan, még azt sem vettem gyanús jelnek, hogy ezek a "rohamok" mindig étkezés után voltak.

Valahol olvastam, hogy a múlt század elején Németországban, egy lánynevelő intézetben a növendékek nem kaptak WC papírt. Úgy kellett táplálkozniuk, hogy ne legyen rá szükség. Nos engem, mióta betartom a gabona-, tej-, hüvelyes mentes táplálkozás szabályait, felvennének a növendékek közé.

Köszönöm Szendi Gábornak, hogy Magyarországon hozzáférhetővé tette a külföldön paleolit diétának nevezett táplálkozással kapcsolatos információkat, mert önszorgalomból, illetve megfelelő nyelvtudás nélkül nem juthattam volna hozzá. A könyvében található egyéb információk is nagymértékben hozzájárulnak (meggyőződésem szerint) az egészségünk megőrzéséhez, illetve visszaállításához.

Remélem soraim másokat is meggyőznek. Ha nem, e-mail címem Gábornál van, kétségek esetén hajlandó vagyok e-mailben reagálni a kérdésekre.

Üdvözlettel Giz

Kedves Gábor!
Nekem operálhatatlan gyomordaganatom van és refluxom, ami lehet az előbbi okán jött elő igazán. Áttértem a paleo táplálkozásra mondjuk legalább 90 százalékban (a nagy súlycsökkenés miatt például rizst és kukoricát eszem...). A puffadás és a fájdalmak jelentős része megszünt, ez bizonyítottan a tej és kenyér elhagyásának köszönhető. Az alapbetegségem megmaradt de a második (egy hónappal későbbi) CT vizsgálat a daganat kb 7-8 százalékos csökkenését (vékonyodását) mutatta az elsőhöz képest...igaz máshol végezték de a milliméter (mint mértékegység azonos a két helyen)..ennek a csökkenésnek persze lehetnek más okai is, mert más eszközöket is bevetettem - de hivatalos orvosi kezelést még nem kaptam (a gyomrom eltávolitása helyett csak laparoszkópia történt) a kemoterápia most következik. Nagy nagy hálával és köszönettel.
Norbert

Kedves Szendi Gábor!

Talán már fél éve is annak, hogy beszámoltam Önnek az első sikereimről és örömmel írom, hogy ez azóta is töretlen, sőt ma már ott tartok, hogy el sem tudnám képzelni, hogy másképp éljek.

Írom ezt 43 évesen, amikor már azt mondják, hogy ebben a korban az emberek nem változnak könnyen; a jól megszokott, berögzült életvitelüket nem képesek feladni.

Hazudnék, ha azt írnám minden könnyen ment, mert sajnos a boltok polcai nem a paleolit táplálkozásra való áttérést segítik. 2 hónapot vett igazán igénybe, hogy megtaláljam mit mivel lehet helyettesíteni. Ehhez nagy segítséget nyújtott kezdetben a honlapján működő fórum és az ott található receptgyűjtemény. Látja, ma már ez is olyan távolinak tűnik, hiszen ami akkor komoly fejtörést okozott, most csak mosolygásra késztet:)

Legelső levelemben kezdeti sikereimről írtam, amik nekem igenis nagy dolgok voltak. (súlycsökkenés -nem is kevés: 20 kg- és az elért 60 kg-mat könnyedén tartom, menstruációs valamint izületi fájdalmaim teljes megszűnése, bőröm megszépülése, és a fejfájást már csak hírből ismerem).

Amit viszont akkor még nem tudtam, az az, hogy az allergiám hogyan fog jelentkezni. Megígértem Önnek, hogy erre a nyár derekán még visszatérek. Most augusztus 2-a van, és én olyan jól érzem magam mint még soha!!! Több mint 13 évig gyógyszerfüggő voltam -parlagfű allergia-, ami azt jelenti, hogy július közepétől gyógyszer nélkül képtelen voltam létezni, a mindennapi munkám ellátása veszélybe került volna gyógyszer nélkül. Idén még egy db-ot sem kellett bevennem!!! Teljesen tünetmentes vagyok ezen a nyáron, semmi szem-orr viszketés, könnyezés és még ami ezzel jár.
Számomra is hihetetlennek tűnik a dolgok ilyen irányú alakulása, és csak hálát tudok adni a sorsnak, hogy hittem annak idején az Ön cikkének és megvettem a könyvét, majd volt erőm kipróbálni!

Viszont megértettem és megértette a családom többi tagja is (ők is áttértek a paleolit táplálkozásra), hogy a legbonyolultabb az emberekkel való kommunikáció ezen a téren. Nem túlzok, ha azt írom némelyek idiótának tartanak minket, de: tisztelet a kivételnek, van akinél termékeny talajra hullott a mi életünk példája. Sokaknak adtuk kölcsön a könyvét, és nagy örömömre azért többen meg is vették.

Tudja Szendi úr, akárki akármit is mond, én nagyon hálás vagyok Önnek, hogy a könyvében foglaltak hatására egy egészen új és csodálatos életet kínált nekünk. Minket meggyőzött és ma már azon csodálkozunk, hogy jesszus, hogy tudtunk azelőtt nem így élni?:)

Tisztelettel és köszönettel:

Hajnalka és családja:

Kedves Gábor!

Gabonafogyasztás?!

Fogyni kezdtem. 50 kilóról 40 kilóra!

Karikás volt a szemem. De nem az a sötét karika, hanem halál-fehér. Folyamatosan fáradt voltam.

Éreztem, hogy összefügg a kenyérrel. Az élesztőre gyanakodtam. Ezt gyorsan kilőttem.

Egyre gyakoribb volt a hasmenés, amolyan hasfájásos, mindjárt elájulok érzéssel.

Már olyan fáradt voltam, hogy nehezemre esett kimenni a kapuig. És annyira lefogytam, hogy szégyenkeztem az emberek közé menni.

Na, nem adtam ennek sok időt, pár héten belül teljesen kivontam a lisztet... Hm... a búzalisztet!

Hatalmas volt a változás! Elmúltak a hasfájós, szédelgős rosszullétek. Reggel a legnagyobb meglepetésemre lapos hassal ébredtem. Hát nem is tűnt fel, mennyire fel volt dagadva a hasam, olyan régóta tartott ez az állapot!

Ó, azt majdnem elfelejtettem, iszonyú hangulatváltozásaim voltak. Búskomorság, hisztéria, dühroham váltakozva. Meg tudtam volna ütni egy embert. Ez a legszörnyűbb az egészben! Még mindig rossz rágondolni.

Aztán a liszt elhagyásával kapcsolatos nyereségeken felbuzdulva olvasgattam, keresgéltem a megoldásokat. Kukorica! Ez jó lesz!

Olyannyira nem lett jó, hogy kisebesedett a lábfejem a lábujjaknál minannyiszor, ahányszor kukoricalisztet vagy darát fogyasztottam. Sajnos csak pár nap késéssel, így hónapokig tartott, míg rájöttem, mitől van.

Hát tovább olvastam, keresgéltem. Köles!!! Milyen egészséges! Hát megettem egy adagot, isteni volt főzve, gyümölccsel! Egy óra sem kellett, remegtem, vacogtam, iszonyú fejfájással feküdtem négy takaró alatt nyáron. Reggelig. Mint akit kiütöttek.

Olyan vak voltam, hogy nem hittem el, hogy a kölestől van! "Az olyan egészséges!" Na, mégegyszer! Tünet ugyanaz!

Hát én nem akarok meghalni! Gondoltam. Nincs több kísérlet. Nincs több gabona. Pont.

Élek.

Nem élnék, ha nem így cselekszem akkor. Csaknem fél évig tartott, míg rájöttem, teljesen abba kell hagyni a gabonák fogyasztását, és kitaláltam rá ezt az "eszelős" ideológiát, hogy az a rövid életű húsállatok felhízlalására való. Körberöhögtek. Akkora a népbutítás, hogy az emberek mindent szűrőkön át néznek! "A tévében mondták..." "azt írta az újság..." "rá van írva a dobozára..." "az orvos mondta". Kész!!! Nincs önállóság. Nincs logika. Engem csaknem megölt a szemellenzősségem. Nem gondoltam, hogy a hólyagos, herpesz-szerű kiütések is a gabonával függnek össze, amik a fejem tetején és a szüléskori gátmetszésem helyén rendszeresen kijöttek régebben éveken át.

Reggelente krákogtam, mint egy dohányos, ragadt a hörgőm a makacs slejmtől. Nem is tudom, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy ez nem normális dolog!

Nem gondoltam, hogy az izületi fájdalmak a térdemben és a kezem ujjainál összefügghet a gabonával. Ma már tudom.

Eszembe nem jutott volna, hogy a tini korom óta tartó gerincfájdalom összefügg a gabonával. De az is elmúlt egycsapásra.

41 éves koromban szerettem volna még egy gyereket. Ez sem jött össze, mert kétszer elvetéltem. Akkor azt hittem, csak öreg vagyok ehhez. Ma már tudom, nem kellett volna gabonát fogyasztanom.

Azt nem mondom, hogy mióta nem eszem gabonát, felhíztam volna, de egészséges, vékony nő vagyok. Csak bízom benne, hogy a gabona nem tett bennem akkora kárt a hosszas diagnózis nélküliségben, hogy megrövidítettem volna ezt az életemet.

Nem lehet csak az orvosoktól meg a nem tudom kiktől várni a megoldást. Muszáj a saját logikánkkal átgondolni, mi is történik. Jó lenne nemcsak akkor, mikor már ég a ház.

Hát ez az én történetem. A lényeg, hogy vége. Olyan, mint egy rémálom.

Ma már simán fogom a férfias fűkszát és egyhuzamban letolok vele akár ezer négyzetmétert. Az eszem vág, nem úgy, mint pár éve. Gyors vagyok. Sokkkkkal tisztábbak a meglátásaim. Jól bírom a meleget. Nem betegszem meg éveken át sem influenzában, sem ismeretlen nem tudom mikben.

Ja, és jókat eszem! Jóízűen!

A család azon van ledöbbenve, hogy mennyire bírom a zsíros falatokat! :)

Cukrot éves nagyságrendben nem fogyasztok, termelői mézet közvetlenül a termelőtől igen.

És kávét! Igen!!! Mézzel! :)

Minden tünetem teljesen megszűnt. Életvidám, stabil ember lettem.

J. Anna

Szeretném én is leírni a paleolit étrenddel kapcsolatos tapasztalataimat Önnek. Amennyiben érdekesnek és hasznosnak találja levelemet, kérem, hogy tegye fel -akár részleteiben is - a honlapra, hogy erőt merítsenek belőle az olvasók.

Négy éve tartó, súlyos bulímiából gyógyultam meg a paleolit étrenddel !! - és szinte egy csapásra, egy rövid hónap leforgása alatt. Mindenféle pszichoterápia, antidepresszáns, hangulatjavító és szorongásoldó gyógyszer nélkül!!

Fiatal nő vagyok, a bulímia 4 éve vált az életem részéve. Ezt az tudja igazán megérteni, aki hozzám hasonlóan belekerült ebbe az ördögi csapdába, és amelyből szinte reménytelen a kiút a nyugati táplálkozás mellett. Visszagondolva elmondhatom, hogy tini koromtól kezdve nem tudtam kontrollálni az evést, de korábban intenzív sporttal, fogyasztószerekkel, pirulákkal és vízhajtókkal küzdöttem a plusz kilók ellen. A bulímiával megváltozott és pokollá vált az élet. Elég gyorsan napi gyakoriságúvá váltak a bulímiás cselekvések, ezzel teltek az éjszakák, a hétvégék, és e körül forgott minden. Megszámlálhatatlan órámat és pénzemet emésztette fel ez a szenvedélybetegség, és egyre kétségbe ejtőbb volt azt látni, hogy bárhogyan pórbálok, nem tudok tőle megszabadulni. Akaraterő, elhatározás, hit, önsegítő könyvek, pszichológiai írások, tanulmányok, naplóírás, vény nélküli gyógyszerek...semmi sem segített. Tisztában voltam vele, hogy ha így folytatom, hamarosan súlyos egészségügyi problémáim lesznek, s talán az életem sem lesz túl hosszú. Eddig szerencsére még megúsztam, hála Istennek csak a fogaim rohamos romlása, migrénes fejfájások, gyomorfájdalom és látható öregedés volt a bulímia ára - a mentális problémákon túl.

Mindezt a 30-as éveim elején írom, nagyszerű karrierrel, társsal és barátokkal ...... de hiába kaptam meg mindezt az élettől, ettől a szenvedélybetegségtől mindez együtt sem tudott megmenteni. (Ennyire káros lenne a nyugati táplálkozás önmagában???)

Egyik elkeseredett időszakomban bukkantam rá az Ön írására, amely lenyűgözött, de ugyanakkor hitetlenkedve olvastam, mert szemben állt minden eddigi táplálkozási ismeretemmel, amelyekre, mint az egészséges életmód alapköveire tekintettem. Mivel már fiatalon súlyproblémával küzdöttem, elég hamar megismerkedtem, és követőjévé váltam a testkontrollnak, majd a 90 napos diétának, illetve a vércsoportdiétának. Azt gondolva, hogy én egészségesen élek, még kevésbé értettem a betegségemet!

Most már azt gondolom, hogy mindhárom rendszer nagyon - nagyon rossz, és én óva intenék mindenkit attól, hogy ezek szerint próbáljon élni! És mindezt annak dacára írom, hogy számomra "A" vércsoportúként a paleolit táplálkozás, főleg a húsfogyasztás kifejezetten kerülendő lenne.

A valóság viszont az, hogy rövid egy hónapja, mióta áttértem erre az étrendre, csodák történtek velem. És őszintén azt érzem, hogy a fenti 4 év után a csoda szó nem túlzás!

Először is a számomra leglényegesebb változás az, hogy már négy hete nem voltak bulímiás rohamaim!! Összehasonlításként írom, hogy az elmúlt 4 év alatt a leghosszabb tiszta periódus 3 nap volt!!! És a legcsodálatosabb az, hogy ezt a változást nem az akaraterőmmel értem el. Egyszerűen a gondolataimból hiányzik a késztetés erre a cselekvésre. Bárki mesélte volna, nem hittem volna el neki, hogy a mentális kényszer, a 4 év alatt berögzült szokás egyik pillanatról a másikra eltűnhet, és a bulímiából igenis van gyors kiút és gyógyulás. Ha mást nem kaptam volna a paleolit étrendtől, csak ezt, már ezért is elkötelezett híve lennék ennek a táplálkozásnak!

De történtek velem további jó dolgok is: - fogyás: a súlyom normális volt, azonban itt -ott még volt rajtam felesleg. Ezzel az étrenddel azonban egy hónap alatt fogytam 5 kg-ot!! Mindenféle torna - erre nem vagyok büszke!!! - és kalóriaszámlálás nélkül. Új étrendemmel akkor és azt eszek a paleolit kínálatból, amikor és amit megkívánok. Nem eszem túl keveset, és eszem zsíros dolgokat is. Az étrendem sem tökéletes még, néha még szerepelnek benne szalámik, sajtok, de ennek ellenére kiválóan működik! Soha nem hittem volna, hogy önsanyargatás nélkül is lehet fogyni - pedig milyen jól jött ez a bikiniszezonban! :)

- édességfüggőség megszűnése: Teljesen elmúlt a péksütemények és édességek - fagyik, csokik, torták- iránti vágyam, pedig én ezelőtt szó szerint péksütemény és édesség-függő voltam!!! Bármilyen stressz hatására rögtön a csokikat vagy a péksütiket kerestem, és ha ehettem belőlük, némiképpen megnyugodtam - és ez szerintem nem volt normális dolog! A Fornetti cég az árbevételének jelentős részét köszönhette nekem - sajnos! :)

- energikusság: a napi energiaszintem megsokszorozódott, a lakásom csillog-ragyog, a munkahelyemen a teljesítményem megnőtt, délutánra sem vagyok fáradékony, és hétvégén is van erőm élni. Ez utóbbi is szerintem nagy szó a nyugati életmód ismeretében !

- jóval kevesebbet alszom, reggel energikusan ébredek.

- hangulatingadozásaim megszűntek, ingerlékenységem megszűnt, türelmes, nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Kezdek újra megtanulni nevetni!

- a paleolit étrend betartása hihetetlenül könnyű! Az átállás nagy meglepetésemre nem okozott semmilyen nehézséget.

Ez tehát az elmúlt hónap rövid mérlege, én ezekkel - és a honlapon olvasott - tapasztalatokkal lelkes híve lettem a paleolit étrendnek. A táplálkozásomat azóta is folyamatosan csiszolom, tökéletesítem a megismert elvek mentén. De ezt egy életformának, és nem egy rövid időre szóló kényszer-étrendnek tekintem, ezért rugalmasan állok magamhoz, és a körülményeimhez, de így is remekül működik!!!

Tisztelt Szendi Gábor Úr, végül hadd írjam le Önnek, hogy nagy tisztelője vagyok a munkásságának, és sokat merítettem eddig is az írásaiból, de a legnagyobb ajándékot a paleolit táplálkozáshoz kapcsolódó munkássága jelentette számomra. Hálásan köszönöm ezt Önnek, és további munkájához sok erőt és nagyon sok sikert kívánok!
A.

Kedves Gábor!
Köszönöm a tájékoztatást. Szeretném itt megragadni a lehetőséget, hogy leírjam, mennyire boldog vagyok, hogy megvettem a Paleolit táplálkozás c.könyvét, melynek segítségével két hónap alatt 4 kilót sikerült leadni. Előtte bármilyen étrenddel próbálkoztam nem sikerült. 53 éves vagyok engem is elért a menopauza korszaka. A paleolit étrenddel teljesen jól bírom a nagy meleget is. Kb 4 éve rámjött évi 2 kiló és hiába ettem kevesebbet nem sikerült leadnom a plusz 8 kilót. Májusban fokozatosan tértem rá az új étrendre, júniusban pedig betartottam a szabályokat, ekkor álltam először a mérlegre - 4 kg lett az eredmény. Július végén fogom megmérni a súlyomat újra, már látványos a fogyásom érzem a ruháimon is. Ami a legjobb, hogy nem lóg rajtam a bőr, feszesek az izmaim. Korábbi baleset miatt voltak izületi problémáim , ezek is megszüntek. A mákos muffin recept első osztályú hetente megsütöm.
Magdi

Szabó Éva pár hónapja sztár lett, újságírók adják egymásnak a kilincset kerámiaműhelyében. A híradások arról szóltak, hogy Éva fél év alatt 55 kilót fogyott, ami hihetetlen teljesítmény. A nyugati étrenden nyűglődők szemében, akik újabb és újabb fogyókúra receptekben csalódnak, ez elérhetetlen álom. Ezért aztán minden újság igyekezett valami titkot kipréselni Évából, és szerintem szavait elferdítve, sok cikk arról számolt be, hogy Éva titka a spenót-koktél. Mert ugye titoknak kell lennie. Sokan csalódnak majd, akik azt hiszik, a spenótkoktéltól le lehet fogyni. Nemrég Szabó Éva írt nekem, mert hallott a Paleolit táplálkozásról. Levelezgetésünk során kiderült, hogy ő valójában felfedezte magának a paleolit táplálkozást, és ez sikerének titka. Arra kértem, sok munkája ellenére, írja le röviden fogyásának igaz történetét. Még csak annyit, Szabó Éva a Balaton mellett él, keramikus. Mióta lefogyott, megsokszorozódott energiával dolgozik, temékei megtekinthetők honlapján. Története azt pédázza, hogy ha valaki ösztönösen rátalál arra a táplálkozási módra, amihez évmilliók alatt alkalmazkodtunk, akkor "csoda" történik. De ez csak annak csoda, aki még mindig azt hiszi, az ember gabona és tejfogyasztásra született lény.

Szabó Évi vagyok és 53 éves. Nagyon sokat dolgoztam, de már a súlyom elviselhetetlen volt.125 kg voltam. Már 10 éve kísérletezgettem sok lehetőségen, hogy megszabaduljak a sok felesleges súlytól. Minden kudarc volt. Gyógyszer, kaja felezés, vacsi elhagyás, többször dolgokat csökkentettem, olykor elhagytam és semmi eredmény. Majd a természethez fordultam és baleset ért futás közben, 3 hó. fekvés idő alatt összeállítottam egy étrendet, a növényeket, elemeztem az élettani hatásaikat, és elkezdtem. De 2 hónapig nem nagyon, volt eredmény, de nem adtam fel mert tudtam, hogy ez az utolsó reményem. Az évek múlása a túlsúlyos számára nagyon előnytelen. Mivel kéz- és lábtörés egyszerre ért, így mozgásra sem sok esélyem volt. De kikísérleteztem 1 olyan mozgásterápiát, amit egyhelyben tudtam végezni, de természetes az orvosok is segítettek talpra állni, de tovább már egyedül csináltam. Azért ez nem volt könnyű, de nincs megállás. Majd kezdtek lassan a kilók csökkenni és ez volt benne a csodálatos sikerélmény. Szinte 2 óránként ettem és sokat ittam. Temérdek meggyet és csak zöldséget és gyümit fogyasztottam. Néha csirke mell párolva és csak fehérhúsú vad halak. Napi 1 db citrom limónak natúr. Napi 1 db banán sok őrölt fahéjjal és kevés gyömbérrel. Semmi gabona, hüvelyes, cukor, és zsiradék nem volt a palettámon. Olaj csak tökmag és olíva. Most már néha sütök 1 kis palacsintát teljes kiőrlésűből, hajdinát és hamis pogácsát. Mákos sütit és 1 kis krumplis pogácsát. De ezt pár hete engedtem meg magamnak. De nagyon helytelen,, az a tapasztalatom, hogy 1 kis gabonát csempésztem az étrendbe és máris kissé elfáradok. Tehát újra likvidálom az étrendemből ez utóbbiakat. Hiszen csemegézni lehet darált diót és mákot, egy kis mazsolával. És jön a dinnye és a barack szezon. Minap 20 kg fekete epret ráztam fóliára egy fáról. Ez valami csoda finom és sok hasznosat tartalmaz, pénzbe sem került. Szabadföldi uborka és paradicsom és paprika is kincs. Kaprot és csalánt, sóskát, brokkolit, zellert és zöldséget is nagy dózisokban fogyasztok. Júniustól decemberig 55 kg-ot fogytam. Nem szenvedtem, és nem éheztem. Most már szinte sokszor meg is feledkezem az evésről, nem is igényelem azokat a nagy odaülős terülj-terülj asztalkámat. Teljesen másként étkezem és gondolkodom. Ez az étkezési szokás igazán kedvező erre a pergős világra. Nem kell órákat rostokolni a sütő mellett, nincs szükség hatalmas edényhalmazokat mosogatni. Sokat csökkent a gázfogyasztásom, nincs szükségem csili-vili edényekre. A rengeteg időt, ami felszabadult, a főzés helyett magamra vagy a vállalkozásomra fordítom. A családom is kezdi megszokni az egyszerű és dirr-durr kajákat. Igaz azért néha főzök a részükre, csak odafigyelek nagyon, hogy mit és milyen anyagokból. Műkaja, színezék az semmi. Egyébként is ami csomagolt az már számunkra gyanús. Kevert és kutyulmányos szalámikat egyáltalán nem fogyasztunk. Nagy a területünk és villanypásztor mögött birkák legelnek, a hátsó udvarban tyúkok kapirgálnak. Mi szeretjük tudni, hogy mit eszünk. 800 négyszögöl gyümölcsös és ugyan ennyi a sütőtök területünk is. Télire a földalatti pincénk úgy néz ki mint egy nagyker raktár.

Ez az életmód a jövő, az egészség. Amióta a kilók eltávoztak a gyógyszertár környékén sem járta. Az allergiám teljesen megszűnt, fitt és fáradhatatlan vagyok. A nagy hőségbe járok bringázni. Nem fulladok, nem lihegek, az izületeim azt sem tudom merre vannak. De a butikokat annál inkább. Nagyon élvezem a soppingolást és bár mit szeretnék minden rám jön és talán még jól is ál. A ruhacsere az azért fél év alatt nagy költséget jelentett a családnak. De gyógyszerre nem költök, úgy remélem soha többé, és máris ingyenbe van a ruha csere. Csak megjegyzem szüleim havi 22ezer Ft-ot hagynak a patikába, ez szorozva 12-vel... döbbenet.

Sok sikert, kitartást kívánok minden fogyizónak és legyenek legalább olyan boldogok mint én. Új ember és élet költözött belém.

Üdv: Évi

Hajdanán	Most

A paleolit hatásának látható jelei időbe telhet, de megéri! Tavaly májusban 22 évesen lettem I.-es típusú cukorbeteg, kezdetben és később is 40 egység körüli volt az inzulin igényem. Egy átlag, egészséges embernek körülbelül 30 egységnek megfelelő inzulinra van szüksége( ezek szerint lehetett némi inzulin rezisztenciám) A cukraim nem voltak stabilak, és állandóan változtatni kellett az inzulin adagjaimat. Már annyira megszokta a szervezetem ezt az ingadozást, hogy sem a 2-es körüli hipót nem éreztem, sem a 30 körüli cukornál nem voltam igazán rosszul, pedig a szervezet jelzi (homályos látás, fáradtság, vizelési inger, szomjúság). Egyébként egészségesen táplálkoztam (illetve hittem) és mozogtam is. Télen az orvosom által ismertem meg a Paleolit című könyvet, amiből rögtön 2 példányom lett. Még aznap kiolvastam, mert nagyon érdekesnek, olvasmányosnak találtam, és ami a legfontosabb, hogy meggyőző volt. Kezdetben meghagytam a zabot (de minimális mértékben), sajtot, tojást. A cukraim szintén ingadozóak maradtak, de az inzulin igényem körülbelül 30 egységre csökkent, kvázi az inzulin rezisztenciám megszűnt. A cukraim viszont nagyon szélsőségesek voltak még mindig. Márciusban elhagytam a tojást, sajtot (addig is csak érettet ettem) és a zabot is. A palettán gyakorlatilag gyümölcs, zöldség, hús, hal, nagyon ritkán magvak szerepeltek. Most júliusban úgy tűnik, kezd beállni a cukrom, amit már egy éve(tehát a kezdetektől) nem sikerült beállítani, valamint a 30 egység helyett folyamatosan csökkent az inzulin igényem, jelenleg 23-24 egységet kell adnom. Úgy gondolom a szervezetemnek idő kellett, hogy "kitisztuljon",ugyan nem csak most kezdett el hatni a paleolit táplálkozás, viszont a látható(mérhető) jelei most mutatkoznak meg. Ezenkívül sosem vagyok éhes, nem vagyok kívánós, és ha mégis, akkor paleolit étekre, főleg gyümölcsökre. Mindenkit arra szeretnék bíztatni, hogy kitartás, mert a hatása ennek a táplálkozásnak lehet, hogy időbe telik (biztos szervezetfüggő), viszont meghálálja a törődést.

Szia Gábor!
A napokban voltam a háziorvosnál, aki szokásos vérleletet csináltatott, aminek az eredménye: -koleszterin 7,3 szerinte sok, megérett ismét koleszterin csökkentőt szedni/korábban szedetett, de kb. 4 éve nem szedek/

-HDL-koleszterin: 1,6     jó
-Triglicerid:    1,48 jó
-TSH :    0,760 jó /alulműködő pajzsmirigyem van, nem szedek gyógyszert, évek óta változatlan, nem romlik a működése/
-Hemoglobin AIC    6,3 /normál 6,1/ szerinte vigyázzak, mert cukorbeteg leszek

Ezeket azért írom le, mert fel volt az orvos háborodva, hogy miért nem szedek koleszterin csökkentőt, ezért elküldött két év után ismét carotis ultrahangra /korábban enyhe lerakodás volt itt,2008-ban/

Most jön a "halleluja", eltűnt a lerakódás a carotisból, az összes, nyakon lévő erek és mirigyek állapotában nincs kóros eltérés, a pajzsmirigy állapota változatlan/nem romlott/ Visszamentem az orvosnak megmutatni az eredményt, de nem szólt semmit, csak tudomásul vette, hogy én oldom meg a problémákat "diétával". Mellékzönge: amióta Paleózok, 2009.nov. óta /kb.85-90%-ban, nem voltam beteg, azaz sem influenzás, sem más megfázás, nem fájnak az izületeim/enyhén fájtak/ a fogyás igen lassú, azóta kb- 2 kg, de nem is baj, mert a 160 cm-hez most vagyok 64,2 és elmúltam 65 éves, s nem szeretnék látványosan ráncos lenni. A harmadik emeletre mindig gyalog megyek, egyhuzamban, igyekszem megállás nélkül/belvárosi emelet!/ És elég erőm van ahhoz, hogy még építkezzek, s csináljam a dolgomat a cégemnél, meg hát unokázzak, amikor lehet!

Üdv: Eszter

52 éves vagyok, és mióta eszem tudom emésztési problémáim voltak, de betegnek soha nem éreztem magam és a vérnyomásom is mindig alacsony volt. Az utóbbi években állandóan fel voltam fújódva és kerekedett a hasam, de háj kívülről soha nem volt rajta. Kérdeztem is minden orvos ismerősömtől, hogyan lehet nekem "sörhasam", amikor soha nem iszom sört, mert utálom, de más alkoholt sem fogyasztok. Mindenki csak vonogatta a vállát. A hasi görcseim is egyre gyakoribbak és fájdalmasabbak lettek. És nem utolsó sorban a kellemes 52-53 kilómról 59 kilóra híztam szép lassan. Ezt túl soknak találtam a 163 centimhez. Erre mindenki úgy reagált, hogy ez a korommal jár és örüljek, hogy ilyen karcsú vagyok még mindig. Ebbe nem tudtam belenyugodni, mert utálom a hájat.
Már épp azon gondolkodtam, hogy egy jó kis low carb diétával (South Beach) formába hozom magam a bikiniszezonra, amikor egy barátom nekem ajándékozta a Paleolit táplálkozás c. könyvet. Rögtön rávetettem magam kíváncsiságból. Kicsit lassan haladtam vele, de nem tudtam letenni és egyre erősödött bennem a gyanú, hogy ez a könyv rólam szól. Aztán amikor a benne lévő tesztet is megcsináltam, valami bekattant a fejemben és semmi kétségem nem volt, hogy nekem bizony életmódot és táplálkozási módot kell váltanom. Másnap reggeltől életmódot váltottam (erre mondaná Gábor, hogy lánglelkű vagyok) és nem gondolkodtam többé fogyókúrában. A váltás hihetetlenül egyszerű és betartható volt nekem, és azóta sem inogtam meg.
Közben üzleti úton külföldön jártam, ahol egy vacsorán fehér szósszal leöntött húst kaptunk. Kérdeztem, hogy mi az a szósz. Azt válaszolták, hogy tejszín. Gondoltam, egyszer ennyi belefér. Tévedtem! Valószínűleg liszt is lehetett benne, mert fél óra múlva már nagyon fel voltam puffadva és éles hasi fájdalmaim voltak, mintha kést forgattak volna benne. Ez volt az a pont, amikor megfogadtam, hogy soha többet nem hiszek a pincéreknek és csak olyasmit eszem, amiről pontos információim vannak. Most, hogy több mint három hónapja így táplálkozom, visszaállt az 53 kilós súlyom, nem puffadok, nem fáj a hasam, sokkal könnyebben futom le a kilométereimet a hétvégéken. Arra csak nemrég jöttem rá, hogy az egyre gyakoribb, gyógyszerre nem reagáló fejfájásaim is ettől múltak el.
A könyvet elolvastattam a szüleimmel is és a 80 éves édesapám már nem puffad és szépen (majdnem) visszanyerte eredeti alakját. Csak édesanyám van pánikban, hogy most mit főzzön neki.
A másik nagy eredmény, hogy a 16 éves fiam nógatásomra abbahagyta a tej és tejtermék fogyasztást és a rengeteg pattanása pár nap alatt szinte teljesen eltűnt. Amikor becsúszik neki egy-egy Túrórudi vagy kefír, akkor bizony másnapra megint előjön egy-kettő. De most már ő is tudja, hogy mi a gyógymód.

Nem tudok elég hálás lenni Gábornak, hogy a rengeteg adatot összeszedte és ezt a könyvet megírta. Csak az bosszant, hogy 52 évig fölöslegesen kellet küzdenem, de jobb későn, mint soha. Végre jól érzem magam!

Ági

Ági újabb levele:

Én már korábban megírtam a történetemet, fent is van a gyógyulások között "Végre jól érzem magam" címmel.
Amiért most megint írok, az egy újabb olyan tünet elmúlása, amiről nem is gondoltam, hogy összefüggésben lehet a táplálkozásommal. Nemrég döbbentem rá, hogy az évek óta egyre durvábban jelentkező reggeli ödémásodás a szemeimen teljesen elmúlt. Csak a paleo táplálkozásnak tudhatom be, hiszen futni eddig is futottam, alkoholt gyakorlatilag eddig sem ittam, csak kivételes alkalmakkor egy keveset. Arról sem tudok, hogy a veséimnek, esetleg a szívemnek különösebb baja lenne. Most még arra vagyok kíváncsi, hogy a nyári hőségben a lábaim be fognak-e dagadni jövőre. Idén még egy kicsit dagadtak, de már mérsékelten.
Még egy dolog. Igaz, nagyon keveset, de dohányoztam. Egy hónapja teljesen leszoktam róla (a leszokásokban újabban nagy gyakorlatom van :-) ), egyáltalán nem kívánom és ami a lényeg: egy gramm sem jött fel rám azóta sem! Továbbra is tartom a paleoval visszaszerzett 52-53 kilós versenysúlyomat :-)
Csak köszönetemet tudom kifejezni azért, hogy ennyit segítettél abban, hogy egészségesebben éljek és a közérzetem megjavuljon, fölösleges kilóimat is leadjam. És akkor azt még nem is említettem, hogy a blogon keresztül számos új barátra, ismeretségre tettem szert!

Kedves Gábor!

Több mint 10 éve egy viszonylag nagyobb "lelki trauma" ért. Azóta a hajas fejbőrön, arcon különböző mértékben de folyamatosan jelen volt gyulladás, bőrhámlás. Számos bőrgyógyászati vizsgálat, mind azt a megállapítást hozta, hogy pszoriázisom van, ami sajnos nem gyógyítható, együtt kell vele élnem. Majd természetesen mindig elláttak a megfelelő receptekkel, melyeket kiváltva jelentősen megcsappant a készpénz állományom. Szó szerint vagyonokat költöttem különböző szerekre. Stresszesebb időkben annyira fellángolt a gyulladás, hogy csak szteroidokkal lehetett csillapítani a viszkető érzést. Mivel a tények-tévhitek oldalnak régebben is olvasója voltam az olyan hasznos információk miatt, amik a sóról, alkoholról, cukrokról szóltak, eljutottam a "paleo táplálkozás" szekcióhoz illetve könyvéhez.

Ezekben az írásokban található információk meggyőztek, mert nem volt bennük a máshol megszokott logikai bukfenc, sem a jól ismert, légből kapott adatok. Úgy éreztem, meg kell próbálnom a Paleo táplálkozás fő szabályait tartva étkezni. Bár nem egyszerű feladat, 3 hónap után eljutottunk családommal a 80%-os "paleóig". Jómagam a tejtermékek 100%-os elhagyásával, eljutottam a 100%-os tünetmentességig, már ami a pszoriásist illeti. Jöhet stresszesebb nap, kisebb betegségek, a viszkető foltoknak semmi nyoma. Bónuszként megszűnt a krónikus fogíny-gyulladásom is, az "alulmozgatott" izületeim, pedig jóval kevesebbszer és kevésbé fájnak, mint korábban. Összefoglalva: jól érzem magam a bőrömben, köszönöm.

Várom további cikkeit! Bruce

Saját esetemet szeretném megosztani veletek. Kb. másfél hónapja igyekszem paleo-"szerűen" enni. Nem teljesen paleolit módon, mert reggelire egy kiflit engedélyezek magamnak, tejeskávéval (1 cukorral), viszont ebédre, meg vacsorára azért igyekszem lehetőleg zöldség, saláta, hús kombinációkat választani, ami ugyan időnként elég nehéz, ha a munkahelyem melletti menzán semmi elfogadható nincs.
És mindezzzel együtt, -márminthogy csak részlegesen paleózom,- olyan változásokat tapasztaltam magamon, hogy egészen megdöbbentem rajta. A lényeg: hogy amióta így táplálkozom, annyi energiám van, mint 20 éve soha. A hangulatom szó szerint olyan, mintha reggelente ébredéskor meginnék egy pohár bort. Pedig nem. :-)
Beteg ugyan nem voltam, -se túlsúly, se cukorbaj, se szív-, és egyéb problémák- de, egész életemben (48 éves vagyok) állandóan kicsit enervált, kicsit fáradt, kicsit kedvetlen voltam, és most úgy érzem magam, mint aki végre felébredt. :-)
A súlyom soha nem volt sok, sőt, elég soványnak számítok, és most még abból is fogytam 2-3 kilót, de nem bánom, mert a hasam is laposabb lett, ahol viszont -soványságom ellenére is- volt némi szükségtelen zsírpárna.
Köszönöm Gábor! :-)

Betegség: Reflux
Tünetek: Erős maró érzet a nyelőcsőben, állandó büfögés, puffadás. Rákot is okozhat.

Gyógyulás:

1. A gyógyulásra tett első kísérlet gasztroenteorológus háziorvossal: Gyomortükrözés után refluxon (savtermelést csökkentő gyógyszer) szedése 2 évig. A gyógyszertől először sokkal jobban lettem, de aztán már savlekötőket is szednem kellett mellé. Aztán már nem használt.

2. A gyógyulásra tett második kísérlet Szendi Gábor könyve alapján: Januárban vettem a könyvet. Márciusra leszoktam a kenyérről és a többiről. A kb. 6 éve tartó súlyos reflux betegségem teljesen elmúlt. Akár éjszaka is ehetek egy csülköt. A lényeg persze nem ez, hanem a közérzet. Előtte már sportolni sem tudtam, most pedig futok, focizok és már a sportolás előtt 8 kg-t fogytam. Többet nem is akarok.

Engem minden érdekel ami az evolúcióval kapcsolatos, így jutott el hozzám a könyv. Soha nem próbáltam még ki semmilyen alternatív étrendet, de a Paleolit táplálkozásról azonnal tudtam, hogy igaznak kell lennie.
Érdekesség, hogy a gyógyszerész ismerősöm is osztja a könyvben leírakat.

Nem hagyott nyugodni a dolog és meg akartam osztani az örömömet a háziorvosommal, aki gyakorló gasztroenteorológus szakorvos. Felhívtam és elmondtam neki, hogy amióta egy speciális diétán vagyok, teljesen tünetmentes vagyok minden gyógyszer nélkül.

Az eddigi találkozásainkkor mindig beszédes és barátságos doktor most nem volt túl lelkes. Rá sem kérdezett a diétára, hanem csak megjegyezte, hogy ő ezentúl is a tankönyvek szerint fogja kezelni a betegeit. Innentől nem láttam értelmét az erőlködésnek és elbúcsúztunk. Az egész kb. fél perc volt.

Csalódás, hogy a tudomány embere nem kivácsi a saját szakterültén, a saját betegeit érintő fejleményekre.

Köszönet: Péter

Szendi Gáborra egy barátom hívta fel a figyelmemet, akkor még "A nő felemelkedése és tündöklése" című könyvét promotálva. Elolvastam, és nagyon tetszett, úgyhogy feliratkoztam Gábor hírlevelére is, és onnantól kezdve nehéz lett volna nem tudomást szereznem a Paleolit táplálkozás c. könyvéről. Karácsonyra meg is kaptam, és beigli evésközben el is olvastam. Nagyon megfogott. Persze megfogadtam, hogy januártól paleózok, új év - új élet. És nem is áll olyan távol ez a megállapítás az igazságtól. Amióta paleózok (és a családomat is bevontam) egészen másképp érzem magam! Pl. olyan panaszaim szűntek meg, amikről kvázi nem is tudtam, hogy vannak. Ezt úgy értem, hogy azt hittem, hogy természetes, van ilyen, hogy az embernek fáj a dereka, háta... Amióta pale(j)ózok, egyáltalán nincsenek ilyen panaszaim! Ráadásul én még nem is vagyok 100%-ban paleo, mert szoktam enni zabpelyhet. Mégis, sokkal energikusabb vagyok, és természetesen fogytam! Ennek nagyon örülök. Az a makacs 5 kiló, amit nem igazán tudtam lefogyni, lejött rólam, és nem jött vissza! Pedig egy csomó olajos magvat eszem, és nem figyelek oda arra, hogy kevesebbet egyek, jön az magától is, ahogy elmúlik az ember szénhidrát-éhsége. Én a paleót csak ajánlani tudom! Sokkal szebb lett a bőröm, és sokkal vékonyabb lett a bokám. Valahogy mintha eltűnt volna belőlem a felesleges víz, fogytam, mégis valahogy formásabb lettem. Ez fura, de persze én csak örülni tudok ennek. Már van kedvem fölvenni egy szoknyát nyáron...

Ennek ellenére van, hogy megszegem a paleót. Ilyenkor meg is szoktam inni a levét. Már eléggé megfigyeltem a testem, és tudom, h az "antipaleózás" az oka, amikor pattanásos leszek (jó, ez nem olyan nagy felfedezés, de talán az már inkább, hogy szerintem ezt főleg a tej okozza nálam), és fájlalom a hasam, gyakrabban kell kimennem WC-re, ilyesmi. Előtte azt hittem, hogy lám, nekem milyen gyors anyagcserém van, volt, hogy 4-szer, 5-ször mentem... Azóta feltételezem, hogy ezt IBS-nek hívják vagy legalábbis valami olyasminek. A paleo óta ez is megváltozott. Így utólag eléggé biztos vagyok benne, hogy meglehetősen érzékeny vagyok a gluténre. Célom, hogy még ennél is paleóbb legyek a jövőben. Ebben segítség, hogy minden egyes alkalommal, amikor valamiért megszegem egy kicsit, rádöbbenek, hogy mennyire nem éri meg! És ez igenis megerősít. Én szeretem ezt csinálni, és olyan érzésem van, mintha felvilágosultam volna. Hálás vagyok Gábornak, hogy megírta a könyvet.

Befejezésül még egy kisebb sikerélményemet szeretném megosztani: Mindig is szerettem mozogni, sportolni, de sajnos több mint egy évig eléggé fájtak a térdhajlataim. Már nem! Ezt részben a paleónak is köszönhetem, ebben biztos vagyok, de abban is, hogy ennek valóban voltak pszichés okai is... Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hosszú idő után elmentem futni, és több, mint egy év kihagyás után simán lefutottam 1 órát megállás nélkül! Több energiával és jobban, mint előtte, amikor "fitt" voltam. Nagyon jó érzés!!

Még sokat tudnék írni, de azt hiszem, a lényeg így is átjött: paleóra fel! :))

Üdvözlettel: Juli

Röviden összeírtam, hogy 6 hónap paleo étrend után milyen változásokat tapasztaltam magamon.
2010 januárban kezdtem áttérni a paleo étrendre. Ami kezdetben elképzelhetetlennek tűnt, az pár hét alatt természetes lett, most már könnyedén főzök naponta más-más paleo ételt. Bár elismerem, hogy néha-néha becsúszik valami nem paleo is.
Az elmúlt 6 hónap alatt a tapasztalataim:
- fogytam 6 kg-ot /nem voltam túlsúlyos, de volt némi pluszom/
- teljesen megszűntek a menstruációs görcseim /eddig görcsoldó nélkül sosem tudtam létezni/
- megszűntek az éhség miatt létrejött rosszulléteim, melyet a vér inzulinszintjének ingadozása okozott, mivel mikor éhes voltam, gyorsan valami szénhidráttal próbáltam elütni
- megszűntek a görcsös hasmenéseim, amelyekről sosem tudtam, miért vannak
- és végül a legfontosabb: megúsztam egy műtétet. Még januárban nagyon erős alhasi fájdalom után derült ki, hogy van egy cisztám a petefészkemben. Az orvosom mondta, hogy ebből műtét lesz. 2 hete voltam kontrollon és ELMÚLT!
Röviden ennyi lenne.

Üdvözlettel: Szilvia

Kedves Gábor!

Már úgy látom, hogy alakul a sikertörténetem!!! Bár az enyém nem vígjáték, de minden esetre már a melodráma kategóriát megüti:))) BABONÁBÓL MÉG NE KIABÁLJUK EL!!! Azért írom le én is az eredményeimet, hogy újból és újból Te is lásd, hogy jó talajra hullik a jobbító szándékod, meg azért is, hogy a többiek, ahogy írtad erőt merítsenek a sikerekből. Azt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy a fórum szuper, mert az itt lévő bloggerek úgymond igen pozitív tartalmú közösséget alkotnak:))) Eddigi eredményeim:

- 2 hete a diabetes ambulancián a felére csökkentették a cukorgyógyszereimet:)) - kb. 3 hete megszűntek a reumatikus fájdalmaim (pedig a derekam, a térdem permanensen és iszonyatosan fájt immáron másfél éve) - függetlenül attól, hogy milyen volt az időjárás
- hát..... sajnos eddig - 6 hónap alatt - csak -12 kg, DE NEM HÍZOK SEMMIT VISSZA - Megszűnt a jojo-effektus:)))))
A pajzsmirigyem sajna tovább sorvadt, mert emelni kellett a hormon adagját.

- a lelkem sokkal gömbölyűbb, mint korábban - alapvetően úgymond "humoromnál vagyok", és hajtani tudok, mint egy buldog:)))
- antidepresszánsok tekintetében már 2 éve "tiszta vagyok", de 2 hete elkezdtem az éjszakai 1 mg Rivotrilt is csökkenteni, és működik:)))
- hosszú idő óta nincsenek vérnyomás-kiugrásaim (21 éve vagyok vérnyomás-beteg, mint időskori terhességi szövődmény szedtem össze anno)
Nem akarok telhetetlen lenni. A jelenlegi állapotommal már mondjuk, hogy kiegyezek:)))
- a teljes siker kulcsa nálam az lenne, hogy lassan, fokozatosan fooooooooooogyjaaaaaaaaaaak (főleg azért, hogy ne kelljen cipelni a súlyomat) nem soványra, mert az nálam lehetetlen:(((, én gyárilag is ilyen vagyok. Az esetleges további fogyásról majd BESZÁMOLOK NEKED FÉL, EGY ÉV MÚLVA!

Egyszóval: KÖSZI mindent! BB

Én korábban sok mindent kipróbáltam. Szódabikarbóna, savlekötő, Míra-víz, Hunyady-János -víz, Papaya enzim, konkrét emésztő enzim kapszulák, Bilagit. . . . Egy sem hozott akkora sikert, mint, hogy nem eszem szénhidrátot, glutént. Refluxxal gyerekként nagyon sokat hánytam. Felnőttként is. Kaptam rá gyógyszert, de az édes kevésnek bizonyult. Nagypárna fej alá, csökkentette tünetet, de evés után lehajolni, hason aludni nem lehetett, mert visszajött az étel. Terhesség első pár hónapja minden nap hányás, de itt a honlapon olvastam, hogy az inkább hormonális és örüljön neki, akinek van, mert akkor nem lesz koraszülés, és a születési súly is szép lesz. Ez így is volt. Sokat égett a gyomrom, erős puffadásaim voltak, savas szájíz. Hónapokon keresztül képes volt fájni, ha ettem, ha nem. Sokba került a Míra víz, meg a Hunyadi is, talán ez utóbbi melegen jobban hatásos volt. A K-betűs dolgoktól még erősebb volt. Most semmi tünetet nem tapasztalok. Hason alszom , hajolok evés után, nincs puffadás, marás, savas szájíz. Mintha nem is lenne olyan-, hogy reflux. Gyógyszer sem kell. Helikobakter kiirtva, meggyógyultak a gyulladásos foltok is a gyomromban. Hosszú idő után 1-2 alkalommal ettem még lekvárt, akkor azonnal indult a savasság-égés a gyomorban, szájban savas szájíz. Glutén meg puffadást csinált. Mások írják, hogy párszor vendégségben "ételbűnözés". Köszönöm, de én inkább viszek tartalékba almát, mandulát. Káposztát karfiolt sokat ehetek(és eszem is), és szeretem is. Nincs semmi baj velük. Legalább is nálam. Biztos lehet benne egyéni is.

Maryann

Szeretném megosztani önnel a tapasztalataimat a paleolit étrendről.

48 éves vagyok és egész eddigi életemben szinte kenyérfüggő. Mindenhez, még a tésztákhoz is kenyeret ettem, mert anélkül úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Ez az évek során odáig vezetett, hogy túlsúlyos lettem. Amikor úgy éreztem, hogy betelt a pohár, már 103 kiló voltam a 182 centis magasságomhoz. Ez már a súlyos elhízás határa.

Több fogyási kísérletem is volt, kefirrel például, de a legkisebb eredményt sem tudtam elérni. Az egyetlen holtbiztos módszert, a sportolás és az éhezés kombinációját elvből elutasítottam. Önámítás lett volna belekezdeni, hiszen tudtam, hogy ezt úgysem tudom életformává tenni. Az agyonreklámozott médiafigurák módszerei és a boltokban kapható bűbájos csodaszerek sem érdekeltek. Olyan módszert kerestem, ha van ilyen, amely nem jár együtt az önkínzással, aszkézissel.
A múlt év decemberében hallottam az ön módszeréről. Elolvastam mindent, ami az interneten fellelhető volt, majd megvettem a könyvét. Az elmélet tudományos hátterét persze nem tudom értékelni, de amennyire ez józan ésszel megítélhető, a könyv logikus, hiteles. Vesztenivalóm nem volt, és a módszer nem igényel extra befektetést.

Február végén kezdtem és rögtön a tőlem telhető legnagyobb szigorral. A kenyér, tészta, tej, krumpli és rizs teljesen eltűnt az életemből. A többi kerülendő étellel itt-ott kivételt tettem, de a korábbi mennyiségeknek csak a töredékét fogyasztottam.

Az eredmény látványos volt. Már a harmadik napon pozitív változást éreztem és az első hónap alatt nyolc kilót fogytam. A másodikban négyet, és így tovább csökkenő ütemben.
Eltűnt a korábban menetrendszerűen jelentkező ebéd utáni bágyadtság. Amikor lehetőségem nyílt rá, akkor sem tudtam ebéd után elaludni. Megszűnt a rendszeres éhezésem, amit már évek óta éreztem minden étkezés után két órával. Krónikus betegségeim nem voltak, vagy legalábbis nem tudok róluk, így e téren nem tudok javulásról beszámolni. Az egyetlen ilyen jellegű tünetem, hogy két éve szemüveget kell hordanom az olvasáshoz. A szemorvos szerint ez az általános szemromlás mostanában már harminc fölött jelentkezik. A hatvanas években még ötven volt a jellemző kor erre.

Ezt az étrendet úgy érzem életem végéig tartani tudom, a valamikori tej- és kenyérfüggőségem ellenére. Nem olyan nagy áldozat az egészségért.

József

Ott álltam 35 éves fejjel, még küzdöttem a pattanásokkal, mitesszerekkel és a krónikus emésztési gondjaim voltak... és akkor áttértem a Paleo étrendre!

Első fejezet: pattanások, mitesszerek avagy a bőröm örökre teenager marad?

Gondolhatod; mindent kipróbáltam! Van csodás kozmetikusom, megvettem a legdrágább kozmetikumokat, szedtem antibiotikumot, Roaccutant! Ok, ezekkel sikerült elérnem bizonyos javulást, de mégsem volt tökéletes! Mi történt a "Paleosításom" után?
A patik és a mitik 90%-ban eltűntek! Na jó a patik 99%-ban a mitik 90%-ban! Felszabadultam!
Továbbra is használom a kozmetikumokat, de a kozmetikusra már nincs szükségem! Főleg nem gyógyszerekre!

Második fejezet: állandó emésztési problémák, avagy merjek e enni egyáltalán?

Ez a gondom 9 éve kezdődött, iszonyat erős fejfájással, felfújódással, majd egy kiadós hányással végződött! Ekkor mindig megkönnyebbültem! Eleinte csak félévente, végül már havonta egyszer ismétlődött! Eljutottam odáig, hogy nem mertem enni, mert nem tudtam, mitől leszek rosszul!
Persze vega lettem, kevés hal, sok szénhidrát (kukorica, tészta, müzlik, joghurt, krumpli minden mennyiségben)! Nem segített! A házi orvosom nem volt hajlandó gasztroenterológushoz küldeni (mondjuk, nem rajongtam volna a gyomor tükrözésért), hanem arra e kérdésemre, hogy nem e vagyok allergiás valamilyen élelmiszerre (én a tejre tippeltem volna, ezért nem is ittam évek óta) a háziorvos legyintet, "annak mások a tünetei. Magának valamilyen enzim problémája van" és felírt nekem Mezym Forte-t.
Igaza lehetett, véltem elsőre, mert eleinte, csodák-csodája segített! "Mégis csak tud valamit az én házi orvosom" gondoltam büszkén! Igen ám, de egy félév után sokkal rosszabb lett minden, mert ha bevettem a gyógyszert, akkor, bár elmúlt a fejfájásom, de gyomrom kezdett égni és állandóan keserű volt a szám! Kétségbeestem! Elhatároztam, hogy nem veszek be több gyógyszert, hanem az OKOT szűntetem meg! A gyógynövények felé fordultam, hogy helyre állítsam a gyomorégést (cickafark tea) és ekkor tértem át a Paleolit étrendre! Ez több mint három hónapja volt, és azóta rendben vagyok! :)

Harmadik fejezet: étkezési tapasztalatok

Azért annak, aki kenyéren, burgonyán, rizsen és kukoricán nőtt fel és imádja a joghurtot, az édességeket, nem könnyű a váltás! De újra felfedeztem a zöldségeket és gyümölcsöket és a magvakat! Mandulát és mogyorót (nem földit :) ) viszonylag olcsón 1kg-os kiszerelésben lehet kapni a MERTO áruházakban! Édesség helyett nasinak is jó és liszté őrölve is használható! Zöldségekből raktároztam a mélyhűtőmben! Tejtermékekből csak a sajtot eszem, abból is az éretteket, mondjuk ez nem olcsó! :(
Tojás, hús minden mennyiségben! Alma- és banánfüggő lettem! Mogyoróval és mandulával spékelem! Kitűnő reggeli, uzsonna!
Ja és a D vitamin! Körmeim állandóan tele voltak fehér foltokkal, olyan kis cuki fehér bárányfelhőkkel, na ezekből mára csak egy maradt, és az is szépen nő le a körmömmel! Én ezt a D vitaminnak tulajdonítom!

Gábor azt mondja a Paleoság nem vallás! Ez jó! Ezt szeretem! :)

A cukorbetegségem tünetmentessé válásának folyamata,
vagyis "gyógyulásom" története röviden.

Előzmények:

II. típusú cukorbetegként sokat foglalkoztatott, hogy egyre csak ennem kell, hogy így nem lehet fogyni, csak hízni, hogy ha nem eszek inzulin beadása után, akkor jön a "hypozás". Cukorszint változása 3 körüli, remegés, izzadás, a javasolt 2 szem szőlőcukor elszopogatása után remegés folytatódik, izgalmi állapot, EVÉS következik. Megnyugvás. Cukorszint 18-ra emelkedik. Vízivás, izgalom, hogy nehogy följebb menjen, és így tovább. Ötször szúrtam meg magam inzulinnal. És ez így ment évekig. Eljutottam odáig, hogy nem a valóságos problémára ad választ az egészségügy, csak a tüneteket kezeli, azt is rosszu. Így a II. típusú diabétesesznek hamarabb lesznek szövődményei (lásd: a lábam, lásd: a romló szemfenekem). Elhatároztam, hogy megpróbálom kezembe venni a dolgokat

2009.05.12.-én a Diabetológiai szakrendelésen rendelték a szokásosat. Humulin N elhúzódó hatású: Reggel: 26 E.; Este: 30 E. Rövid hatású inzulinból 3-szor, reggeli, ebéd és vacsora előtt 14-10-12 E .(Az én orvosom a legkiválóbb cukor gondozó szakember. Ő maga is cukros.) Ezt megelőzően tájékoztattam az orvost a hypozást követő problémámról, azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem szabad csak a két szőlőcukrot bevenni. Beszámoltam a "méregtelenítési" és a "lugosítási" törekvésemről, mivel reumatikus panaszaim, gyógyszerallergiám miatt az orvos által felírható gyógyszerekkel nem kezelhetők, a táplálkozásról is más az elképzelésem: Pl.: Cukkini főzeléket, zabkorpával és sovány kefirrel sűrítem, persze a tököt is stb.. Egyetértett és bátorított a korszerűsítési törekvéseimre. A táplálkozás megváltoztatásával, fokozatosan és óvatosan csökkentettem az inzulin adagot. Így eljutottam: Humulin N elhúzódó hatású: Reggel: 22 E.; Este: 26 E. Rövid hatású inzulinból 3-szor, reggeli, ebéd és vacsora előtt 8-8-12 E adásáig.

2009.11. 10. Diabetológiai. Kontroll : Laborvizsgálat előzte meg, mely szerint javultak a leleteim . A 3 havi átlag cukor 5,8 volt, a többi leletem is javult. Hogyan is diétázom? Mit eszek? Nagyszerű eredményt értem el, stb. kérdezték tőlem. Én alacsonynak tartottam az 5,8-as átlag cukrot, mivel ebben minden bizonnyal a néhány rémisztő hypozás is benne volt és természetesen szinte ugyan annyi 16-19 körüli cukor. (A szervezetem károsodása ilyenkor történik) A diabetes kezelésének szakmai protokolljának összeállításában az orvosom is részt vett, javasoltam, hogy cukorbetegeket is kérjenek fel a bizottsági munkában való részvételre, sőt ajánlkoztam is. Nagyszerű felvetésnek tartotta, de nem történt semmi. A "Saját" diétám folytatásában maradtunk és az inzulin adagokat az általam kialakítottra módosította. Tehát a következőkre: Humulin N elhúzódó hatású: Reggel: 22 E.; Este: 26 E. Rövid hatású inzulinból 3-szor, reggeli, ebéd és vacsora előtt 8-8-12 E adásáig.

2010.01.20-ra kontroll vizsgálatra kértem időpontot. Hogy megbeszélhessem, a változásokat és a tapasztalataimat. Úgy tűnt, néhány 24 órás megfigyelés és a többi cukormérés alapján, hogy "jók" az eredmények. Tehát a változatlanul javasolta a: Humulin N elhúzódó hatású: Reggel: 22 E.; Este: 26 E. Rövid hatású inzulinból 3-szor, reggeli, ebéd és vacsora előtt 8-8-12 E adásáig. Én a diétám mellett tovább csökkentgettem az inzulin adagolását, nagyon óvatosan. Teljes kiőrlésű kenyér volt a reggeli és így tovább....

Majd eljött január utolsó hete és az ECHO .TV műsorában halottam Szendi Gábor urat beszélni a paleolit táplálkozásról, és kiknek ajánlható. Minden idegszálammal figyeltem, talán még a hajszálaimmal is
Oly annyira, hogy "tollat ragadtam" másnap, feliratkozva a hírlevélre a lentieket írtam:

"Tisztelt Szendi Gábor Úr!

Láttam tegnap az Echo Tv-ben, nagyon nagy hatással volt rám az ami a műsorban elhangzott. Kettes típusú inzulinos cukorbeteg vagyok, ennek az összes hátrányával. Próbálkoztam a magam módján, hogy hogyan lehet a "cukorbetegségtől megszabadulni". Amit hivatalosan "felírnak" és előírnak mint életmód tanácsot, az tüneti kezelésnek is rossz, mivel egyre "betegebb" lesz tőle az egyén. A próbálkozásom eredményeként lehetett csökkenteni az inzulint, és a laborleletek is nagyon javultak. Valószínű, hogy az oki kezelés, és ennek megfelelő életmódváltás a társadalombiztosításnak is kevesebbe kerülne! Ez csak ábránd! Szeretnék áttérni a paleolit táplálkozásra! A könyvét nem sikerült megrendelni, valószínű elügyetlenkedtem, majd boltban megveszem. Vác, 2010.01.31. Szívélyes Üdvözlettel: Magdi"

Szendi válasza:

"Kedves Magdi!
Ha ír Kürti Juditnak , hogy szeretné kedvezményesen megvásárolni és ingyen házhoz szállíttatni, szerintem jobban jár. Ha sikerült áttérnie, kíváncsi lennék az eredményeire, úgy tűnik, Maga egy elszánt ember, úgyhogy sikerülni fog.

üdv: Szendi Gábor"

Ezt követően megvettem a könyvet, gondosan elolvastam. Igen, ha ezt elkezdem nem lehet vissza út, mert akkor ott folytathatom, ahol most is vagyok. Tehát felkészültem a PALEOLIT ÉTKEZÉSRE oly módon, hogy a szűkebb családommal is megbeszéltem, majd megfelelő anyagokat szereztem be, néhány receptet ami a Sz. G. honlapján volt kipróbáltam, kóstolónak. Volt ami nem vált be, más igen, de végül a saját ízlésemnek megfelelő diétát állítottam össze és alakítottam ki. Február 19-én születtem, és ujjá is születtem oly módon, hogy reggel lemértem magam, ezzel kezdődött a Paleolit étkezésre való áttérésem napja, és a táplálkozásban is úgy folytatódott. A születésnapi bulira a Fiam és családján kívül testvéremet is meghívtam a családjával és hát nemcsak a PALEOLIT étrendem bejelentését, hanem megkóstolását is beterveztem a számukra is. Mely főétele egy újságban talált : erdélyi étel, mely olyan rakott káposzta, ami megfelel a paleolit elvárásoknak is. Így a nagyobb család is jó lakott, nagy sikere volt. Valójában nem szoktam magamat ünnepelni, nem szeretem a születésnapomat, de szerettem volna megnyerni a családomat ennek a változásnak az életemben, és kértem megértésüket.
És a csoda káposzta: Kb. 6 kg különféle hús: sertéscomb, marhalábszár, és nyers füstölt sertéstarja, és 3 kg, édes káposzta és 3 kg vecsési savanyú káposzta plusz fűszerek. Ebben se rizs, se liszt se más tiltott gabona nem szerepel. Családom többi tagja számára az étkezést friss kenyér, és tejföl egészítette ki.

Természetesen, nem dínom-dánommal folytatódott az életem. Hanem a diéta mellett rendszeresen mértem a vércukromat, óvatosan csökkentve szinte egységenként az inzulin adagolását.. Március 19-re eljutottam odáig, hogy elhúzódó hatású inzulint nem adtam már és a rövid hatásúból reggeli előtt és ebéd előtt 6-6 egységet. Másnapra csak a reggeli 6 egység maradt ezt egészen április 15.- ig adtam, tehát április 16-tól nem adok magamnak inzulint. Április 19-én mértem magam és két hónap alatt mellékesen 10 kg-ot fogytam. Május 19-ig 3 kg-ot fogytam. És változatlanul nem adok be egy egység inzulint sem. És egyik lábamon a talpon lévő sebek mind begyógyultak, a jobb lábamon, még egy van, rendszeresen kezelem, vigyázok, rá, hogy sterilen maradjon sokat kissebedet. A szememre vonatkozóan még nem voltam kontroll vizsgálaton, de nagyon sok karottát eszem saját magam készítette majonézzel, reménykedek pozitív változásban.
Az összkép rólam, hogy fittebb vagyok, vékonyabb vagyok, nem sántikálok, bár én úgy gondolom, hogy nagyon meg soványodott az arcom, eltűnt a tokám ráncos lettem nagyon , de mosolyogva viselem . A ruhatáramat le kell cserélni, még várok egy kicsit ezzel.
Hát röviden itt tartok. Hálás köszönettel gondolok arra a január 30-i pillanatra, amikor először halottam Öntől a paleolit táplálkozásról. Mindenkit bátorítok a környezetemben , hogy uccu, ez így nagyszerű életminőséget biztosít.

MIGRÉN gyógyítása: Táplálkozás megváltoztatása és Omega3+GinkoBiloba?

Tényleg csak ennyi?

47 éves nő vagyok. Kiegyensúlyozott, boldog házasságban élek 22 éve. Csak a migrén keserítette meg az életemet 42 nappal ezelőttig! Az Én történetem ez:

2010. április elején lányomtól hallottam először a Paleolit étkezésről. Lányom,- aki aerobik edző, - egy sportoló ismerősétől hallott először, Dr. Szendi Gáborról és a sokakat megdöbbentő Paleolit táplálkozásról. Minden - sporttársával folytatott - beszélgetés után azonnal tájékoztatott engem is az éppen akkor hallott új dolgokról. 3 nap múlva megvette a "Paleolit táplálkozás" c könyvet, amit miután kiolvasott 1 hét alatt, nekem is odaadta. 1 hét múlva megrendeltem, mert muszály volt áttanulmányoznom ezt az általam is megdöbbentőnek talált, remekművet. Azonnal a fejfájás- migrén résznél kezdtem. Sajnos a családomban minden nő rokonnak, migrénje és visszerei vannak. 6 éves korom óta küzdöttem ezzel a betegéggel. Soha nem dohányoztam, állandóan és rendszeresen (heti 8-10 órát) sportolok, nem vagyok-voltam soha depressziós. Alacsony a vérnyomásom, soha nem volt baj a koleszterinemmel. Ez alatt a 41 év alatt több vizsgálatot is végeztek az agyam működéséről. Háromszor EEG-t, háromszor CT- t , egy alkalommal MR-t. Szedtem sokszor többféle kombinációjú gyógyszert, kúpot, vezettem migrén naplót, kerültem a migrén kiváltó okait. Mindent kipróbáltam, amit ajánlottak ellene.

Ha valaki, hát én tudom mi az a migrén! Eső előtt 3 nappal nekem lüktető jobb oldali erős fejfájásom volt. Ha valaki előttem dohányzott és rám fújta a füstöt, lüktetően szinte azonnal berobbant az agyam jobb oldala. Ha éhes voltam, ha sok tejes ételt, vagy sok tésztát, tojást, kenyeret ettem, ha rossz szagot éreztem, ha sokáig ültem TV vagy monitor előtt, ha sokat olvastam, ha száraz pezsgőt ittam, ha éppen aludtam és erre ébredtem, ha…..és sorolhatnám sokáig! Rendszeresen, akár hetente kétszer is előfordult. Volt, amikor fokozatosan alakult ki, de volt, amikor azonnal, csillapíthatatlanul, akár több napon át is tartott. Ez leginkább a tavaszi és őszi napokban fordult elő. Nálam így jelentkezett: aura (szikralátás, remegés, fénykerülés), lüktető féloldali kínzó roham, hányinger, hányás, hasmenés,….ha nem vettem be a legelején gyógyszert, akkor később már az injekció sem mindig hatott. Riogattak a Stroke, Szívinfarktus és az Epilepszia kialakulásával is. Aztán meggyőztek, hogy fogadjam el, ez "familiáris" nem tehetek ellene semmit. Egyszer egy ismerősöm ajánlotta a Ginko Bilobát. Szedtem hát azt is. Jó is volt, de csak 2 hétig nem fájt a fejem.

Most viszont 42 nap után is azt mondhatom, nyoma sincs a migrénemnek. Beszámolóm elején említettem, hogy azonnal a fejfájás-migrén résznél kezdtem a Paleolit könyvet. Elolvastam a honlapon is a tények-tévhitek oldalon a migrénre vonatkozó részt. Az ajánlás szerint másnap máris elkezdtem az Omega3 és a Ginko Biloba együttes szedését. Minimálisra csökkentettem,- azóta pedig szinte majdnem elhagytam - a tej és a kenyér félék fogyasztását. Utána néztem a könyv végén lévő hivatkozásoknak is. Nagyon meggyőztek. Végre egy bizonyítékokon alapuló tudományos könyv. Csak hálás tudok lenni azért, hogy végre volt valaki, aki nekem segített 41 évnyi kínzó migrénes rohamok után megszabadulni ettől a kíntól. Elmondhatom, ma már a 42. napja nincs fejfájásom! Tényleg csak ennyi kellett? Szinte hihetetlen! Köszönöm Szendi Gábor! Akinek csak lehet, mindenkinek ajánlom az én történetemet. Miért nem tudatják ezt a Neurológusok a betegekkel? Miért tömik őket gyógyszerekkel, amik csak átmeneti javulást adnak, de azt nem szüntetik meg véglegesen? Mindenkinek tudnia kellene, hogy van megoldás a migrénre! Ha holnap fejfájásra ébredek és csak erre a 42 napra szabadultam is meg, akkor is hálás vagyok érte! Nem kell kínlódni, csak RAJTUNK múlik, hogy használjuk fel az ismeretet, amit kapunk. Azt pedig bőven kapunk!
Tisztelettel: Juli

Én 30 éves korom óta küzdöm az izületi problémáimmal. Most 53 vagyok. Először elhagytam a vörös húsokat. Csak baromfit és nagyon ritkán halat ettem. Ez egy darabig segített. Aztán rosszabbodott az állapotom. Próbálkoztam a vegasággal is. Egy kicsit jobb lett az elején, de aztán nem igazán segített. Alig tudtam már menni. A vállaim is nagyon fájtak. Sokszor alig tudtam mozdítani, szedtem a szteroidokat. Aztán elolvastam a köszvényről írt cikket és plusz egy biorezonancia vizsgálaton is azt állapították meg, hogy a gabonafélékre érzékeny vagyok. Kb. február végétől, március elejétől teljesen elhagytam a gabonaféléket, a krumplit. Néha eszem egy kis rizst, kölest. És már csak xilitet használok. A Zabot is igyekszem elhagyni. A lényeg, hogy kb. egy hónapja teljesen elmúltak az ízületi fájdalmaim. Végre tudok mozogni, el is mentem egy edzőterembe, futópad, bicikli simán megy, és nem fáj a térdem. A legmagasabb polcra is fel tudok nyúlni és simán le tudok hajolni, fájdalommentesen.
Ja, plusz voltam kontrollon a diabétesz rendelésen. Múltkor írtam, hogy a dietetikus kislány rosszul lett, mikor megmutattam mit eszem és minden áron rá akart beszélni a kenyérre. Az értékeim nagyon jók lettek. Az orvos megdicsért és azt mondta, csak folytassam így tovább. Megmutattam neki is az étrendemet, és őt nem döbbentette meg a mákmuffin, meg a lenmagkenyér. Igaz most nem is mondtam neki, hogy ezek a paleo táplálkozás részei, mert a múltkor azt mondta, hogy azt nem lehet kivitelezni. Most viszont azt mondta, hogy nekem se gyógyszer nem kell, se jobb tanácsot nem tud adni. Folytassam tovább így és csak akkor menjek hozzá vissza, ha mégis romlana a cukorértékem. És kihangsúlyozta, hogy ez dicséret! Szóval működik! Köszönöm Gábor!

Fogyás: Január óta paleo (75%), február óta, heti 4-5 torna (curves), vagy futás (4 km) = -10 kiló, formás test. (még van mit formálni, és van még kb. 5 kiló felesleg)
Nem éheztem, hanem élveztem, és a mai napig élvezem ezt az életmódot a paleóval és a mozgással. Nem szándékozom változtatni. A fogyásnál megfigyeltem a ciklikusságot. Én mérem magamat minden nap reggel és este, amit feljegyzek. Ennyi idő után pontosan látható, hogy a hónap melyik időszakában mennek gyorsabba, és mikor nehezebben lefelé a kilók. Többek között a menstruációhoz köthető ez a ciklikusság, meg a teliholdhoz is. Így amikor leáll a fogyás nem pánikolok, és nem vágok be bosszúból 5 krémest, mert tudom, hogy ez is hozzátartozik az egészséges fogyási folyamathoz. aztán eltelik egy hét, pár nap és újra elindulnak lefelé a kilók.
Úgyhogy kitartás és türelem mindenkinek, meglesz az eredmény!
Vérkép: decemberi laboreredményemben a triglicerid szintem magas volt. Vöröskeresztes véradás után is jelezték levélben, hogy szabad szemmel látható, hogy sok a vérzsírom.
Az életmód váltás után 4 hónappal teljesen normális értéket kaptam! A koleszterin szintemmel akkor sem volt ugyan probléma, de ma sincs, sőt alacsonyabb az érték, pedig a tojásfogyasztásom a háromszorosára nőtt amióta paleózom.
Az orvosom szerint kirakhatom a falamra az eredményt, annyira rendben van.
Köszönöm Paleó, köszönöm Gábor!

Remélem, sikerült időben befejeznie új könyvét és ráér más kérdésekkel is foglalkozni. Szeretnék egy igen váratlan fejleményről beszámolni - és ez már igazi sikertörténet számomra. Gábor !
12 éves a lányom, 12 éve szeretnék újabb gyermeket, 12 éve meghalok egy kicsit minden hónapban, hogy most sem sikerült. November óta étkezem paleó elvek alapján és márciusban terhes lettem ! Én ezt semmi másra nem tudom fogni, mint a paleó étkezésre. Soha nem szedtem fogamzás gátlót, az első terhességem is csak több hónapi gyógyszeres rásegítés (Clostylbegit, vagy hogy is írják) mellett sikerült. Most spontán teherbe estem. Biztos kellett hozzá az a néhány plusz kiló, amit a koplalás abbahagyása után felszedtem, biztos kellett hozzá az a stabil, érzelemgazdag és biztonságot jelentő kapcsolat, amiben három éve élek. De a döntő, és ebben nagyon biztos vagyok, a paleó elvek szerint való étkezés.
Sajnos, hogy ez nekem már későn jött, 45 évesen. De szivesen megtartottam, megszültem volna. Ma, 9 hetes terhesen, elvetéltem. Egy hete megmondta az orvosom, hogy ez fog bekövetkezni, ezért nem törtem össze. Hálás vagyok a sorsnak, a férjemnek és magának, Gábor, hogy még egyszer az életben megélhettem ezt az érzést, hogy terhes vagyok. Hogy nem bennem van a hiba.
Úgy gondolom, hogy ez igazán nagyon erős érv a paleó elvek mellett. Ha Bp-en élnék, felkerestem volna magát és személyesen mondtam volna el. Legszívesebben minden, gyermekre hiába vágyó asszonynak elmondanám, hogy figyeljen oda az étkezésére. Nekem nem voltak panaszaim, nem gondoltam, hogy árt a gabona, a szénhidrát. Én csak nem akartam hízni. SOHA nem gondoltam volna, hogy az étkezésem a legnagyobb akadálya annak, amire az életben a legjobban vágyom. Köszönöm magának még egyszer, hogy megélhettem ezt. A maga szava sokkal többekhez elér, kérem, használja az én esetemet is szemléltető példának minél több esetben. Azért tudok jót is írni: az arcbőröm csodálatosan bársonyos tapintású, elmúltak a kamaszkorom óta gyűlölt ragyák és pattanások. Ez lehet a tej és tejtermékek kiiktatásának az eredménye. Van némi enyhe pajzsmirigy problémám is - göbök -, ezért és az influenza-hisztéria miatt is szedek D vitamint. Igen, most már tudok szerezni én is nagy dózisban, szedi az egész család.

Üdvözlettel:
L.

Hol is kezdjem....
Fél úton vagyok a gyógyulás felé.
Hogy miért is kezdtem el a paleo szerint étkezni? Olvastam egy német cikket a civilizációs betegségekről, ami felkeltette az érdeklődésemet, viszont épp csak felületesen írtak a dolgokról, úgyhogy a cikk elolvasása után belevetettem magam az Internetbe. Így találtam rá Gábor könyvére, amiért ezúton mondok köszönetet!
A könyvet több hónap alatt sikerült csak kiolvasnom, de már az egy-két interjú után, ami fent kering a hálón, kezdtem az étkezésemen változtatni. Viszont a lényeget csak a könyv kiolvasása után értettem meg! Az elején, mint sok más paleós társam, próbáltam engedményeket illetve helyettesítő élelmiszereket keresni. De rá kellett jönnöm, hogy mind ez csak szokás kérdése hogyan étkezünk. Eszembe jutott egy koreai kollégista társammal való párbeszéd:
én: -Nem unalmas mindig rizst enni? Reggelire, ebédre, vacsorára??
ö: - Nem unalmas mindig kenyeret enni?
Először a fejben kell paleósítanunk, aztán jöhet a többi.
Már két hét után éreztem változást, amire nem is számítottam, mert nem tartottam magam "betegnek". Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem fáj a térdem ha lépcsőzök. Az utóbbi években már csak biciklire ültem a fitneszteremben mert a jobb térdem mindig nyilallt. Ezt betudtam annak, hogy öregszem (30) hogy biztos ízületes leszek (bár utána gondoltam és nem találtam senkit a családban, aki ízületes volna, tehát öröklődés kizárva), illetve biztos megerőltettem.
Ezzel egy időben a hátfájásom is megszűnt. Erre is volt előtte magyarázat! Zenész lévén elég nagy megterhelésnek van a hátam kitéve már gyerekkoromban is fájt. Jöttek jobbnál jobb tanácsok:
-többet kéne gyakorolnod, hogy megedződj!
-rossz a szék, amin ülsz
-sportolj többet stb. stb. stb... (két éve jógázom épp emiatt, túl sokat nem használt mármint a hátamnak)
Most már egy Wagnert is simán végigjátszom!
Fogytam öt kilót, amire nem volt nagy szükségem, mert nem vagyok kövér, de évek óta nem tudom leadni annak ellenére hogy sportolok és "egészségesen" étkezem.
És ami nekem a legfontosabb, javul a TSH leletem. Szedem a gyógyszert továbbra is de a doktornő szerint ennyit nem javulhatott volna (két hónap). Nem akarok egy életen át gyógyszert szedni, tudom, mivel jár, édesanyám is pajzsmirigyes és egyáltalán nem olyan egyszerű mint ahogy az orvosok állítják, "csak szedje a gyógyszert akkor nem lesz semmi baja"
Végszónak csak annyit, próbáljátok ki a paleót két hónapig és az eredmények meggyőznek majd!
Életformává fog válni, mint most már nálam is......

Három hónapja étkezem a paleolit étrend szerint, vagy legalábbis a főbb irányelvei szerint.
Amit elhagytam: tej,gabonafélék,kenyér,tészta,krumpli. Édességet 2 naponta fogyasztok, kisebb csokit, vagy valami hasonlót, ill. néha egy süteményt is bekapok, ha cukrászdába megyünk. Ami alapvetően változott, hogy az étkezés főleg a zöldség és húsfélék felé terelődött el, sok extra gyümölccsel.
Amit én tapasztaltam január óta:
- 22kg fogyás (éhezés nélkül, ugyannyit sportolva, mint előtte)
- világéletemben hasmenésem volt minden gyümölcstől, most már minden mennyiségben tudom fogyasztani
- kivívtam környezetem nem értését és tiltakozását :)
- evés után jól vagyok lakva, de nem azt a fajta rossz telítettséget érzem, amit eddig (amikor az ember nem tud megmozdulni sem).
Sándor

Én három hónapja paleozok, az első hónapban én is fogytam négy kilót, nekem sem hiányzott, mert 172 magas vagyok, aztán szépen lassan visszahíztam. Igaz nagyon odafigyeltem, hogy mindig időben és rendszeresen étkezzem, soha nem hagytam ki egy étkezést sem. Úgy híztam vissza a "versenysúlyomra", hogy amit híztam nem a hasamra és más egyéb kritikus helyekre híztam, mint régebben, hanem hogy úgy mondjam "szépen, formásan", mindenhová. ...de tényleg!! egész másképp, nincs puffadás, felfújódás, és nincs további hízás, bármennyit eszek is (...persze csakis paleot!!!!)
JéPé

Az átállás egyáltalán nem volt nehéz! NEM kívánom már a kekszeket, sütiket, csokoládékat!! Ha éhesnek is érzem magamat, az nem kínoz. Ez az éhség nem is hasonlít ahhoz az éhséghez, amit azelőtt éreztem. Ilyenkor eszem egy kismaréknyi olajos magot, és már megoldódik.
Ami megdöbbentő, hogy 2 HÓNAP ALATT FOGYTAM 5 KILÓT! Ennyit még eddig sohasem sikerült egyhuzamban. És nem éheztem, nem voltam kívánós. A Másik: nem vagyok annyira bamba. Nem bámulok ki órák hosszan siváran a fejemből. Élénkebben élem meg a pillanatokat, gyorsabban reagálok a környezetemből jövő ingerekre.
Dominika

Judit vagyok, egy 60 éves debreceni nagyi, az Ön paleolit étkezési kultúráját hamar magáévá tevő, azt fenntartás nélkül elfogadó, hatalmas ismeretségi körében sikerrel terjesztő hálás tisztelője.. Miért? 32 éves legidősebb Fiam hypertóniája 1 hónap diétázás után az én panaszaimmal együtt megszűntek, sörpocakjával együtt,9 kg mínusz kíséretében. Lányom marokszámra kapkodta az antidepresszánsokat, hála a diétának, amit korábban operaházi Barátjával együtt engem kőkorszaki szakinak tituláltak, gyógyszermentes lett, megnyugvásomra, a mellékhatások ismeretében.
Sikertörténetünk első lépése kis Menyem felfedezése az interneten, később az Ón csodálatos könyvének megvétele az egész család érdeklődését felkeltette. A családból csak saját sikeremről van kompetenciám beszámolni. Később lett csak l very hard a diétám, mikor a Szili Nóra, Norbi beszélgetés rávilágított az én SM diagnózisomnál a sajtot bizony nélkülözni kell. Eredményességem a hypertóniás gyógyszerem elhagyásában nyilvánul meg.
Nem beszéltem 7 kg súlycsökkenésemről, mert nincs jelentősége azt hiszem az én idilli méreteimnél. De a vérnyomáscsökkentő gyógyszer elhagyása óriási eredmény, hála a diétának. Egyensúlyzavarom hol van, hol nincs, rollátorom aszerint használom, vagy nem.
Sokkszerű éhségérzetem megszűnt, látásom annyira javult, hogy olvasószemüveget nem mindig használok.
Sanyi barátom hypertóniája a múlté, sörpocakja hála az általam javasolt paleónak a múlté, párja örömére. Sokkal kiegyensúlyozottabb is lett, családja megnyugvására.
Kati barátnőm magas szemnyomása a szemész meglepődésére közel a
normál értékhez 3 havi paleózás után. Borral leptek meg hogy
javasoltam a gyógyulást hozó paleót, de sajnos csak megszagolni
tudtam a csodás egri aromát, mondván, alkohol no!!
Mindent köszön Judit

Kedves Gábor!
Ildikó vagyok ,egy 10 és egy 2 éves gyermek édesanyja.
Kisebbik fiamnál, Viktornál 10 hónapos korában tehéntejfehérje allergiát majd tojásfehérje illetve mandula allergiát diagnosztizáltak. 2009 decemberében negatív lett a tejfehérje panel és 2010 február 18.-án a tejfehérje terhelés is negatívnak bizonyult. Ekkor kaptam meg a Paleolit táplálkozás könyvet, ami gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásomat, a tejhez és gabonafélékhez való hozzáállásomat. Maximálisan meggyőzött arról, hogy gyermekemet nem is kell megismertetnem a tejtermékekkel és minél hamarabb száműznünk kell a gabonaféléket! Én nagyon hamar áttértem a paleo étrendre de nagyobbik fiamat, aki a nyugati "szeméten" nőtt fel már sokkal nehezebb átállítani főleg úgy, hogy nem hajlandó gyümölcsöt és zöldséget enni. Sajnos Viktornak egyre sűrűbben vannak asztmatikus rohamai illetve atópiás dermatitiszben szenved. Rendszeresen antihisztamint (xyzal) kell kapnia, illetve hormon tartalmú krémeket (advantan) alkalmazunk, hogy elviselhető legyen számára a folyamatos viszketés és a kiütések múljanak, természetesen szinte csak tüneti kezelés történik. Én önszorgalomból 1 éves kora óta adom neki az Eszkimo-kid halolajat illetve probiotikumot, meg plusz d vitamin cseppet (vigantol olaj),Ca-szirupot, de már látom, hogy nem a megfelelő dózist alkalmazom, mert természetesen én sem mertem eltérni a dobozon található betegtájékoztatótól, holott rtg-vel bizonyított,hogy porótikus a csontozata az elmaradt tejtermékfogyasztás következtében. Most már azt is tudom, hogy nem az elmaradt tejfogyasztás miatt van!
Február 17-én amikor kézbe vettem az Ön könyvét még nem is sejtettem milyen gyökeresen meg fog változni az életünk. Bele is vetettem magam az olvasásba, alig tudtam lerakni a könyvet, pedig tudtam, hogy másnap,18.-án korán kell kelnünk ,mert vittem Viktort a tejterheléses vizsgálatra. Én már akkor tudtam, hogy bármi is lesz az eredmény, én nem fogom hozzászoktatni a tejhez illetve a tejtermékekhez ,sőt maximálisan száműzöm a táplálkozásunkból a gabonafélékkel együtt! Én február 22. óta maximálisan paleo étrenden vagyok, nagyon maximalista és elszánt vagyok, nem nehéz betartanom a szabályokat! Első hét leglátványosabb eredménye az aknék eltűnése a bőrömről. A másik a hónapok, évek óta "kezelt" ekcémám megszűnt, de teljesen nyomtalanul, és olyan gyorsan, hogy a férjem szólt, hogy mi történt a kezemmel, mert nem lát rajta semmit! Már fel tudok menni úgy a 3. emeletre, hogy nem lesznek lilák a körmeim meg a szám. Teljesen megszűntek az állandósult ízületi fájdalmaim, amik frontra szinte elviselhetetlenek voltak. Policisztás ovárium szindrómám /most is egy műtét előtt állok/illetve tüdő szarkoidózisom van. Mindez 35 évesen. Nagyon sok gyógymódot kipróbáltam már, számtalan gyógyszert beszedtem de csak átmeneti volt a siker. Mindig figyeltem, hogy egészségesen táplálkozzunk, sok rostdús étel, teljes kiőrlésű péksütik sok-sok tej (az ajánlásnak megfelelően), kevés husi, és sokat sportolunk, és rendszeresen vitaminokat szedtünk. A súlyommal nincs problémám,160 cm és 48 kg vagyok. Ez az utóbbi 2 hét amióta paleózok hihetetlen változásokat hozott. Végre teljes értékű nőnek érzem magam, magabiztos és erős vagyok.
De ami nagyon fontos nekem, az Viktor hihetetlen gyógyulása, és még csak 1 hete, hogy paleón van. Igaz nála a rizs még megmaradt de mást nem engedek. Teljesen elhagytuk a xyzált illetve az advantanos krémet, nincs befulladás, és a napi háromszori hányás is a múlté! És végre a kisfiam bőre olyan selymes mint a " babapopsi", ekcémának a nyoma sincs úgy ,hogy semmilyen gyógyszert nem kap ,és kenőcs sincs! Számomra ez hihetetlen, mintha csoda történt volna, pedig nem hiszek a csodákban és nem is vagyok hívő ember, abban hiszek amit látok és tapasztalok. Sajnos meg is történt a teszt ami bizonyítja számunkra, hogy helyes úton járunk amiről már SOHA nem kell letérnünk! Megkínálták tegnap délután a gyermekeimet pogácsával és ropival, Viktor az este hányt és reggelre a teste tele lett kiütéssel! Nagyobbik fiam, Gergő pedig fejfájással ébredt, ami korábban rendszeres volt. Hát nem szabad bűnbe esni, mert mindennek meg van a következménye. Elhatároztuk a férjemmel, hogy a menzai koszt helyett Gergő paleo ételt visz, és azt fogja enni. Hát meglepődtem, hogy igazgatói engedélyt kellett kérnem, hogy a kisfiam mást ehessen, mint a többi gyermek és szinte faggattak, hogy miért nem jó a gyermekemnek az ami másnak tökéletesen megfelel. Megjegyzem, hogy eddig is minimális volt amit megevett belőle, szerencsére!
Hihetetlen, hogy 1-2 hét paleo ilyen látványos eredményt hozott, és ez csak Önnek köszönhető! Nagyon hálás vagyok és ezerszer köszönöm, hogy felnyitotta a szemünket és meggyógyítja a gyermekemet!

Ildikó

Először az IPM-ben találkoztam a paleolit diétával, és úgy döntöttem, egy fogyókúra erejéig kipróbálom. Gyorsan rájöttem, hogy ez jóval több, mint egy fogyókúra. Azóta elolvastam/elolvastuk a könyvét is, és rendszeres látogatója vagyok a honlapnak.(A mákos muffin nagy kedvencünk.) Már a férjem (sőt részben édesanyám) is paleo elvek szerint táplálkozik, a gyerekeket pedig terelgetjük ebbe az irányba. Minden igaz, amit a hálálkodó levelekben erről az étrendről olvastam. Tökéletes jóllakottságot eredményez, szenvedésmentes, könnyű fogyást tesz lehetővé, remek közérzetet és erőnlétet biztosít, és még sorolhatnám. Beteg hál' istennek nem voltam, tehát csodás gyógyulásról nem számolhatok be, de hatalmas eredmény, hogy napok alatt kigyógyultam a kenyérfüggésemből, amit eddig semmiféle kúrával nem sikerült elérnem. Ezt szeretném megköszönni Önnek.

Julianna

Én most teljesen leálltam a gabonafélékről és úgy érzem, hogy jobban vagyok. Valahogy tisztábbnak érzem a belsőmet, nem vagyok felfújódva. És mintha az izületeim is sokkal jobban mozognának. Ami még fáj, az a letapadt izomzatom (vagy a helye), mert nem mozgok semmit. Ezen is kell még változtatni.
Decemberben kaptam meg a könyvet, nagyon hálás vagyok Gábornak érte. Azóta fokozatosan térünk át, a család lassabban. Azt tapasztalom, hogy a vérnyomásom csökkent. Korábban már 140 felé járt, most 110-118 körül mozog. Cukor problémám is jelentkezett, de mióta a gabonát is kiiktattam, az is csökkent. Nem is szedek semmilyen gyógyszert.. Csak a dietetikus kislány kapott sokkot, hogy nem eszem gabonát. Azt mondta, hogy a gyümölcs gyorsan felszívódó szénhidrát és feltétlenül kell egyek mellé lassan felszívódót is. Hiába mondtam, hogy jól vagyok, és végre nem vagyok folyton éhes, meg a cukor érték is lejjebb ment. Csak akkor nyugodott meg, mikor azt mondtam, hogy jó, majd eszem kenyeret is. Persze nem fogok. A paleót nem is említettem neki, mert az orvosnak már mondtam és mikor röviden vázoltam az elveket, azt válaszolta, hogy akkor ő nem is olvassa el a könyvet, mert ez így nem működhet.

Éva

Szeretném megköszönni a paleolit táplálkozás című könyvét. Nagyon sokat segített a problémáim megoldásán. Évekig étkezések után nagyon sok volt a gyomorsavam , mondjuk elég sok gabonát ettem pl 6-8 db korpáskiflit + kenyér, tészta, krumpli, rizs. Elhitették velem a body teremben ,hogy a szénhidrátoktól nőnek az izmok és fontos az idegrendszer és az agy működés számára a szénhidrát bevitele nagy mértékben. Mostanában jöttem rá hogy kevesebb élelemmel is el lehet lenni egész nap pl. mostanában így néz ki egy napi kajám: Reggeli 3 kemény tojás 2 szelet házi sonka( vékony) Ebéd egy tányér zöldség leves ( Krumpli nélkül természetesen) 2 db sült csirke comb egy tányér gyümölcs vegyesen( alma, banán, narancs, szőlő,).Vacsora : házi szalonna, pár szelet sajt, kígyó uborka. És képzelje el hogy nincs az a farkas éhségem ami régebben volt. Ebédet kb. délbe ettem vacsorát olyan 6 óra körül és nem esett le a vércukor szintem 5.8 volt vacsora előtt. Személy szerint csak jót tudok mondani a paleo táplálkozásról. A derékszíjamat 2 lyukkal beljebb kellett húzni. Nem fájnak az izületeim annyira, mint régen. Remélem teljesen elmúlik a fájdalom. Reggel fitten ébredek. Észrevettem még valamit, mióta elkezdtem a paleolit táplálkozást. Olyan az izomzatom mintha egész nap edzenék, olyan feszes, pedig 2 hete nem edzek, mert beteg voltam. Sokkal jobb a közérzetem is. Jobban bírom a stresszt is. Felpörgök, és le is nyugszom, hamarabb mint régen. Elkezdtem emelt mennyiségben szedni az omega-3 -at ( napi 8 db ketté osztva reggel és este). Egyébként mindig mondtuk a teremben, hogy a body hálátlan sport, mert ha kihagy az ember egy két hetet, az izmai leeresztenek. Előtte nekem is voltak ilyen gondjaim, de most azt mondom, hogy a táplálkozáson múlik a dolog. Az én izmaim semmit sem fogytak sőt! Pedig most body nyelven szólva nem figyelek oda a kajára, házi sonkát eszek, meg füstölt kolbászt és mákos muffint, mégis fogyok, erős vagyok, és olyan kemény a bicepszem, mint a beton és nem vagyok mindig tök fáradt. Régen csirkemellet ettem rizzsel, és fájt mindenem mint az állat. Egyszóval jól vagyok és fitt, tele energiával, pedig ma még kétszer ettem. Egyszóval nekem bevált és mindenkinek csak ajánlani tudom. Még egyszer köszönöm és sok sikert a munkájához Gábor.

Üdv: Miklós

Kedves Gábor! Óriási hatást gyakorolt rám a Paleolit táplálkozás c. könyved, mivel tökéletes magyarázatát adja a családunkban előforduló összes egészségügyi anomáliának, és tökéletesen egybecseng a tapasztalatinkkal.
Ezek a betegségek:
Férjemnél magas koleszterinszint, emelkedett vérnyomás, vércukorszint (alighanem metabolikus szindróma). Jópár éven át szedettek vele sztatinokat, ami egy idő után májproblémákhoz vezetett (emelkedett GGT, stb.) Viszont sose kapja el az influenzát, most megvan rá a magyarázat: a magas koleszterinszint védi tőle. A fiamnak úgy 5 éves kora után rettenetes hasfájásai voltak, ekcémája lett, és súlyosan diszlexiás. Megfigyeltem, hogy ezek a panaszok mindig fokozódnak (tehát össze is függenek egymással), ha sok pogácsát eszik, ezért (mivel az orvos szerint kizárt a lisztérzékenység), egy idő után elhatároztam, mindenféle diétát kipróbálok rajta, hátha sikerül rájönnöm, mi okozza a panaszokat.
Mivel gyanúba keveredett a liszt, lisztérzékeny diétával kezdtem, és láss csodát: azon az őszön elmaradt a rettenetes nehéz iskolakezdet, jelentősen enyhült az ekcéma, és elmaradtak a hasfájások. Ezután kivizsgáltattam lisztérzékenységre, de nem állapították meg nála ezt a betegséget. Ekkor elvittem biorezonanciás vizsgálatra, és ott négy kontextusban is kijött a gluténérzékenység: búza, fehérliszt, fehérkenyér, glutén.
... Ma már 22 éves a fiam, egyetemre jár, de tudom, hogy a diszlexiája még mindig nagyon sok nehézséget okoz neki , biztos vagyok benne, hogy a paleolit diétával óriásit változna az élete. Főleg, hogy mivel 3 éve a fővárosban van, 200 km-re városunktól, gyakorlatilag visszatért a "normál" étrendre, és bár azt mondja, nincs semmi baja, én tudom, hogy ez nem így van (mindig viszket a fejbőre, az arcán rendszeresen előjönnek az ekcémás foltok). Most itt tartunk.
Én a gyerekkoromat egy alföldi faluban töltöttem, Anyukám heti két alkalommal hordott 2 liter tejet, azt is túró és tejföl formájában használta el, tejet gyakorlatilag nem ittam. De még az ivóvíz sem tartalmazott plusz kalciumot, kristálytiszta artézi víz folyt a csapból, a vízkövet hírből sem ismertük (Ahol most lakunk, a legkeményebb fokozatú ivóvizet kapjuk.) Ennek ellenére igazán erős csont- és izomrendszerem alakult ki - ezért aztán mindig is csodálkoztam a tej-erős csontok összefüggésen. Gimnazista koromtól viszont elkezdtem tejet fogyasztani, és több év kellett hozzá, hogy rájöjjek, valójában nem tudom emészteni, nem érzem magam jól tőle. Ennek harminc éve, azóta csak joghurtot fogyasztottam alkalmanként. Kenyeret legalább 30 éve minimális mennyiséget fogyasztok, mert éreztem mindig, hogy az nekem nem jó...
Még hosszasan részletezhetném a tapasztalataimat, amelyek mind a Paleolit táplálkozás igazságát támasztják alá. Egy hónapja, hogy a kezünkbe került a könyv, előbb a férjem kezdte el a paleolit étrendet (mivel előbb ő olvasta el), majd két hét múlva én. A férjemnek 3 kiló fogyást javasolt az orvos épp most, és ezzel az étrenddel egy hónap alatt gond nélkül teljesítette. Nekem jóval nagyobb túlsúlyom van, de máris érzem a ruháimon, hogy fogyok, és örömmel tölt el, hogy úgy érzem, minden esélyem megvan rá, hogy pár hónap alatt versenysúlyomra fogyjak. Miután elemi erővel hatott ránk a könyv, egy percig nem volt kétséges, hogy mi ezt minimum kipróbáljuk. Azóta igyekszem kialakítani magunknak egy változatos étrendet, eddig még nem okozott különösebb gondot az átállás.

Zsuzsa

37 éves vagyok, 12 éves koromban diagnosztizálták a JRA-t (lánykori nevén PCP, fiatalkori sokizületi gyulladást), de már 2-3 éves koromtól, amikor is átestem egy sima influenzán, kezdődtek mozgásszervi tüneteim, amikkel az orvosok akkoriban még nem tudtak mit kezdeni. Tehát ca. 35 évre nyúlik vissza a dolog, ezalatt végig nemszteroid gyulladáscsökkentőket szedtem és kétszer kaptam bázisterápiát (szteroid+citosztatikum), egy-egy alkalommal kb. 2 évig. Eléggé édesszájú vagyok, no és persze az immunszupresszív kezelésnek köszönhetően visszatérő gombás fertőzéseim lettek, emiatt pár éve drasztikusan visszavettem a cukorfogyasztásomból. Ekkor éreztem először, hogy csökkentek a fájdalmaim, már alig szedtem gyógyszert, hetente 2-3× fél Movalist, (meloxicam).
Ezen kívül más diétát soha nem folytattam, ill. régen pár hónapig próbálkoztam vegetarianizmussal, de nem sokáig bírtam, semmi energiám nem volt.
Tavaly december közepe táján (2 és fél hónapja) hallottam először a paleóról. Abban a pillanatban megfogott - bevallom, egyszersmind eléggé sokkolt is, de másnap rendeltem is a könyvet, addig is ástam bele magam e weboldal irodalmába. Ja, és a blogon én voltam az, aki azzal a kétségbeesett felkiáltással indított, hogy jesszusmária, mit fogok reggelizni, ha nem ehetem a kedvenc magvas kiflimet joghurttal?! :-))
Azóta már csak nevetek ezen, akkor pedig minden átmenet nélkül - na jó, közben volt karácsony, akkor becsúszott pár szelet bejgli és szaloncukor - áttértem a paleóra. Már a karácsonyi ünnepek alatti családlátogatás miatt tett 4 órás autóút után "nem stimmelt" valami: sokkal könnyebben viseltem, míg azelőtt alig bírtam kikászálódni a kocsiból, összetörve éreztem magam.
Tehát nagyon hamar jött a javulás!
Azóta pedig folyvást tart. Emlékszem, azelőtt ha be kellett mennem a városba ügyintézni-vásárolni, előtte készülődés, pl. hajmosás, legszívesebben már indulás előtt lefeküdtem volna, hogy a fájdalmasan elmerevedett ízületeimet megpihentessem, de azért csak elvonszoltam magam a buszmegállóig. Most pedig bekeverek, megsütök egy paleo-muffint, plusz összedobom a vacsorának való baconös pulykasültet zöldségkörettel, aztán indulás a városba, vagy 2 órás mászkálás, hazajövök és láss csodát, még akkor sem vagyok fáradt. Na jó, azért jólesik megpihentetni a lábaimat, de még aznap este gyakorlatilag újra tudnám kezdeni az egészet! Nem beszélve a másnap reggelről, ami úgy nézett ki régen, hogy a "sok" járástól lábra állni is alig bírtam, sokszor egész nap csak sántikáltam.
Nagyon élvezem, hogy mindez a múlté, és több erőm, energiám van a munkámra (sok ülés számítógép előtt) és mellette a kézműves hobbimra is, és alig várom, hogy jöjjön már a jó idő és az egész napomat a napon, a kertben töltsem - na persze nem csak napozással. :-)
Mai "paleós" gondolkodásommal egyébként erősen gyanakszom rá, hogy azért nem kerültem tolókocsiba, nem járok bottal, és nem szedtem marékszámra a szteroidot a betegségem sok éve alatt, mint sok sorstársam, mert gyerekkoromtól nagyon sokat voltam napon. Aztán mióta 5-10 éve erre nem nagyon volt lehetőségem, akkor bizony rosszabbul lettem, jött az újabb bázisterápia és az emelt gyulladáscsökkentő-adag.
Tudom, újjászületni már nem fogok, maratonfutó sem leszek, hiszen jó pár ízületem ráment a betegségre, ami nem csoda 30-egynéhány év alatt, és majdnem mindegyik ízületem érintett (még a legfontosabb, a koponyával kapcsolódó nyaki 1-2 is). De már attól is boldog vagyok, ha ez így marad, nem romlik tovább, és ennek nagyon nagy az esélye mostantól!!

Úgyhogy minden, az én betegségemben szenvedőt csak arra tudok biztatni, hogy AZONNAL kövesse a példámat, nem kell ehhez akkora nagy elhatározás, egyszerűen csinálni kell! Nem baj, ha nem sikerül elsőre 100%-osan betartani, hiszen senki nem úgy született, hogy ismeri a cukor- és liszthelyettesítő étel-összetevőket (itt a weboldalon ezeket is megtalálja és a velük készült finom ételek receptjeit - kell ennél több?). De már az is hatalmas lépés, ha a pörkölthöz nem kenyeret vagy rizst eszünk, hanem párolt zöldséget, a gulyáslevesből kihagyjuk a krumplit, édesség helyett meg egy-két db aszalt gyümölcsöt majszolunk el.

A minap elújságoltam egy fórumon egy másik "ízületesnek" ezt az egészet, aki azt mondta kb., hogy hű, nagy szerencse, hogy neked ez bejött, meg hogy biztos tréningezed is az agyad, hajtogatod, hogy igenis meggyógyulsz, nem kell gyógyszer, nem kell gyógyszer... stb. :-) Nos, erre azt tudom mondani, hogy természetesen hit nélkül semmi nem megy, de azért ez nem mindenre érvényes. Én 2-3 éves koromtól ebben nőttem fel és ugye egy gyerek ritkán szoktatja magát a pozitív gondolkodásra, vagy agykontrollra. :-) És azóta is amennyi mindenben hittem eddig a vegetarianizmustól a reflexológián át a homeopátiáig, valamelyiknek tuti be kellett volna jönnie, ha a hitet nézzük. Pedig nem jött be.
A paleo viszont igen! :-)

Móni

Történetemhez hozzátartozik némi előzmény, mert ennek fényében jobban
meg lehet érteni azt, hogy kis lépések is mekkora jelentőséggel
bírnak, és mennyi örömet tudnak jelenteni.

Most 42 éves vagyok. 38 éves koromban átestem egy teljes, terheléses
szívvizsgálaton, ahol szerencsére mindent rendben találtak. Soha nem
voltam túlsúlyos, nem dohányzom és szinte alig fogyasztok alkoholt.

A szívvizsgálatra a saját megnyugtatásom végett volt szükség, mert
előfordult, hogy szúrást éreztem szív tájékon. Ami régóta életem
része, az az allergia (parlagfű) és napi szinten vérzett az orrom,
néha többször is egy nap.

A nagy változás 40 éves koromban következett be, amikor is egyre több
apró-cseprő, itt fáj-ott fáj dologra figyeltem fel. Lassan, de
biztosan kezdtem felszedni a kilókat, holott nem étkeztem másképpen,
mint azelőtt. Izületi fájdalmak is jelentkeztek főként csípő és
deréktájon. Egyszóval a fizikumom kezdett romlani, ami a
kedélyállapotomra sem volt jó hatással. A napi tornám elvégzése (ami
kortalan) is komoly gondot jelentett egy idő után.

Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben, és változtatnom
kell. A legnagyobb felelős első lépésben az étkezés, legalábbis ezt
olvastam. Itt kezdtem kutakodni, és megpróbálni egy egészen másfajta
étrendet. A tej és cukor elhagyását egyértelműen tanácsolta mindegyik
étrend. Erős akaraterőm van, úgyhogy ez egy percig sem jelentett
gondot, bár a csokoládé (nagy kedvencem) után sokáig vágytam, de nem
estem kísértésbe.

Próbáltam a vegetáriánus étrendet, de a felszedett kilók nem
csappantak meg, sőt... a másik nagy problémám a kezdődő gyomorfájás
volt. Egyre nehezebben viseltem.
A véletlen folyamán olvastam egy cikkét egy ingyenes, bioboltban
fellelhető Paramedicina magazinban. Ezelőtt még sohasem hallottam erről és
kíváncsivá tett, emellett hajtott az is hogy megszabaduljak a
gyomorfájástól, mely egyre rosszabb lett.
A cikk alapján mentem el könyvesboltba és vettem meg a paleolit
étrenddel kapcsolatos könyvét valamikor karácsony környékén.

Egy teljes étrendváltozás következett be ismét. Előtérbe kerültek a
paleolit ételek, és fokozatosan hagytam el a gabonafélék fogyasztását.
Ma már egy héten talán ha fél szelet kenyeret megeszek a kedvenc
sültcsászáromhoz:))
A gyomorfájásom 2 nap alatt elmúlt.
2 hét után az orrvérzéseim száma jelentősen csökkent, a vérnyomásom ideális.
Izületi gondjaim fokozatosan szűntek meg, ma már sem a torna, sem az
úszás nem jelent gondot. A mozgás öröme visszatért:)))
A kilók már nem szeretnek annyira. 2 hónap alatt 78 kg-ról 62-re
fogytam, mindenféle fogyókúra nélkül. A régi fénykorombeli ruhák
kivétel nélkül rám jönnek:))
A bőröm csodálatosan megszépült, egy aprócska pattanás sincs,
testápolót sem kell használnom, ami nálam szinte mindennapos volt
ezelőtt. A körmeim nem töredeznek.

Az egész családom áttért erre az étrendre, és nagyon jól érezzük
magunkat mind egészségileg, mind lelkileg.
Az Omega 3 és Q10 vitaminokat, valamint C vitamint rendszeresen
fogyasztunk. D vitamint elég nehéz itt beszerezni, legalábbis olyat,
ami optimális lenne.

Az igazi próba majd az allergiám lesz még, de ez sajnos, csak július
környékén derül ki. Remélem, hogy sikerült megszabadulni tőle, vagy
legalábbis csökkenni fog az intenzitása.

Még csak rövidtávú sikerekről tudok beszámolni, de nekem és
családomnak az egész életét megváltoztatta egy csodálatos irányba.

Étrendem fő része a gyümölcs, zöldség és a hús, (főként halak). Az
olajok (néha olívát azért megengedek), tej, cukor, gabonafélék
száműzve lettek. Az alkohol eddig sem jelentett számomra sokat, most
már szinte még annyit sem. A kávémat rizstejjel vagy zabtejjel
készítem. Roppantul élvezem, hogy az ízlésem teljesen megváltozott.
Élvezem a gyümölcsöket, zöldségeket a maguk natúr ízében. Ma már
egyáltalán nem vágyom az édes ízre (pedig édesszájú voltam), ha mégis
nagyon fontos valamibe (pl. sütik), akkor sztiviát használok.

A legnehezebb volt a gabonafélék, burgonya kiiktatása, mert étkezésünk
egyik meghatározó része volt. Meg kellett tanulni okosan
helyettesíteni. Sikerült.:))

2 hónap alatt ilyen sokat köszönhetek ennek az étrendnek. Másnak
csupán apróságnak tűnhet, nekem az igazi életet adta vissza.

Egész pontosan 10 éve lettem vega, bár ezt a szót még mind a mai napig nem tudom elfogadni, én mindig csak úgy mondom nem eszem húst.
Kb. 3 éve teljesen leálltam a tej és származékai fogyasztásával. Ennek folyományaként, no meg a terjesztett "egészséges táplálkozási" eszmék hatására egyre több gabonafélét (értsd: barna és rozskenyér, ill. durum tészta) és magas szénhidrát tartalmú "étel"-t fogyasztottam.

A húsevésről hit alapon szoktam le, amikor eljártam Kovács András Táltos iskolájába. Egész könnyen ment. Ennek jegyében a tojást is töröltem az étkek listájáról. A tejet pedig akkor hagytam el, amikor egy Vegafeszt-en valaki felemlítette a tej és a rák összefüggését azokkal együtt, amit Te is megírtál a könyvedben. Ezen kívül, mert feltűnt a tejesnéni kezén, akitől háztól hoztuk a tejet, hogy az ujjain a bütykök természetellenesen duzzadtak és az enyémek is hasonlóan néztek ki csak még nem olyan durván. Így, amit ezek után ettem, az zöldség, gyümölcs, gabonafélék, étolaj, margarin és a cukor így-úgy.

Így aztán el is éldegéltem volna addig, amíg meg nem haltam volna, ha nem jön tavaly fergeteg havában (januárban) egy új munkahely és nem küldenek el a szokásos minden új belépőnek kötelező orvosi vizsgálatra. Amikor is a vérleletben kiderült, hogy magas a triglicerid szintem és a húgysav szintem. Amire a doki azt mondta, hogy sok húst eszem. Mivel nem sokkal előtte költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre, a doki nem ismert, így nem tudta, hogy vega vagyok, hát igen csak felszaladt a szemüvege a homlokára, amikor azt mondtam, hogy 9 éve nem eszem húst. Ekkor jött a következő ötlet, hogy sok margarint eszem, hát ez akkor igaznak tűnt és mint magának jót akaró ember, hát leszoktam a margarinról is. Nyáron ismét elmentem vérvizsgálatra, mondván sok hónapja nem eszem margarint, hát már csak jó lesz az tri...izé, vagy hogy is hívják - ezt nem tréfának szántam, csupán jelezni kívánom, hogy akkor mint egyszerű halandó villamosmérnöknek, nem sok fogalmam volt a triglicerid mibenlétéről - és sajnos mindkét érték stabilan ugyanott, mint előtte. Ezt a leletet nem vittem el a dokinak, gondoltam minek, csak megint el kezd találgatni, arra meg nem vagyok kíváncsi.

Nos, a történet itt lecsengett volna, bár voltak tüneteim, mint az egyre súlyosbodó izületi problémáim, amik már túllépték az elviselhetőség határát. És nem igen tudtam hova tenni a dolgot, hiszen hitem szerint egészségesen táplálkozom, mozgok eleget, bár már a kerékpározást abba kellett hagynom, mert úgy fájtak a térdeim, hogy néha már leguggolni sem tudtam, a kezemen az ujjaimat már nem tudtam rendesen behajlítani, és olyan duzzadtak voltak az ujjizületek, hogyha összezártam az ujjaimat, hát magyarosan mondva át lehetett köpni közöttük. Ezen kívül állandóan visszatérő, évtizedekre visszanyúló orrdugulás is nehezítette életemet. Talán azt is mondhatnám, hogy mióta az eszemet tudom, azóta dugult az orrom, apám kiskoromban azt mondta rám: úgy veszem a levegőt mint egy szelepes motor. Most hamarosan töltöm a 48-at. Hát eleget "szelepeltem".
Sajnos a tüneteimmel nem tudtam mit kezdeni, az orrdugulásomra tizen évvel ezelőtt egy orr-fül-gégész orvos azt mondta, hogy enyhe allergia, és örüljek, hogy csak ennyi, manapság szinte mindenki allergiás kisebb-nagyobb mértékben. Ezek az orvos szavai voltak!!!!!!!!
Az izületi problémáimat meg ráfogták arra, hogy több mint 20 éve motorozok, és szintén azt mondták, hogy ennyi évnyi sok-sok motoron töltött óra után örüljek, hogy nem rosszabb az állapotom. Ezek nem orvosok szavai, hanem jólelkű ismerősöké, ezzel nem mentem orvoshoz, úgy gondoltam minek. Amúgy sem vagyok egy nagy orvoshoz járó típus. De én ezt valahogy nem akartam elfogadni, én szeretek motorozni, így hát még nyáron is vastag bunda kesztyűben és mindenféle térdvédőben motoroztam de a helyzet csak romlott. ....és a műszaki agyam ezt nem akarta bevenni. De megoldást nem tudtam.....nem segített a táltosság sem.

Ekkor jött a Te könyved, hát mondhatom elsőre kis híján kiesett a kezemből a döbbenettől, de megembereltem magam és azt mondtam, ha tényleg hamar várható javulás, hát mi bajom eshetik, ha egy kicsit nem eszem bablevest, meg lencsesalátát és kenyeret, meg tésztát, ja meg süteményt, mondjuk a magam sütötte mákospitét. Hát nem ettem. A könyv enyészet havában (novemberben) került a kezembe, lassan ment az olvasás, túl sok volt a megemészteni való benne, de körülbelül hó végére átálltam, családom legnagyobb megrökönyödésére. Azt hiszem, elsőre hülyének néztek. Karácsonykor a családi béke érdekében felfüggesztettem a paleo-t, de ezen kívül nagyjából megy a dolog. Néha még becsúszik egy kis édesség, csoki, marcipán szelet, de süti már szinte semmi.

Na és a hatás kérdezhetnéd?
Hát az robbanásszerű, ugyanis jószerével egyik hétről a másikra leapadtak az izületeim a kéz ujjaimon, újra fájdalom nélkül tudom behajlítani őket, bár még kicsit ropognak. Ismét le tudok guggolni, sőt hosszabb időt így is tudok maradni, ami akkor derült ki, amikor egy üzlet egészség polcainak alsórészét néztem át, vitaminok után kutatva.
Ez pár hónappal azelőtt elképzelhetetlen volt a számomra. Na ennek örömére ismét felpattantam a bringámra, és csodák csodája, nem fájtak a térdeim sem tekerés közben, sem utána. Mi több úgy tűnik, hogy az orr dugulásom is enyhülne.
Nos ennyi javulás után azt gondoltam " ez a jó ember valamit tud, amit eddig én nem", hát ismét eszem tojást és sajtot, de a hús evésre nem visz rá a lélek. Továbbá szedek Omega3-at, a DM-ből, C vitamint a Müllerből, és D3-at 3000NE-t a patikából, amit az orvossal írattam fel. Ugyanis közben ismét elmentem a dokihoz azzal, hogy ha még emlékszik a múltkor magas volt a triglicerid, meg a húgysav szint.
Persze nem emlékezett, és amikor vittem neki a kész leletet, amit persze én is alaposan átnéztem, csak hümmögött a jó értékek láttán, valami labor hibáról kezdett motyogni, (mint említettem ő a nyári vérvizsgálatról nem is tudott) meg hogy akkor most ezzel nincs mit csinálni, szegény tisztára oda volt, hogy akkor most nem kell engem gyógyítani, és akkor simán minden kötözködés nélkül felírta a D vitamint. Azzal váltunk el, hogy majd valamikor menjek újra, hogy biztosak legyünk a dologban.
Na hát ennyi a gyógyulás történet. Ezzel tégy belátásod szerint bármit.
Az biztos, hogy hüvelyest többet nem veszek a számba és sütit is csak ha muszáj.

Még annyit hogy mióta váltottam, jelentős változás állt be az étvágyamban. Régebben (értsd gyerek és ifjú felnőtt kor), mai eszemmel rátekintve szinte hihetetlen mennyiségeket tudtam elpusztítani, gondolom ebben benne volt a növekedési témakör is, de akkor is rengetegnek tűnik így évtizedek távlatából visszatekintve. Miután letettem a húst, ez jelentősen változott, étvágyam csökkent. Akik régről ismertek szóvá is tették, én meg azt mondtam, rá hogy na és, hát én is öregszem, már nem eszem annyit. Persze nem gondoltam a megnövekedett zöldség és gyümölcs fogyasztás jótékony hatására, ezt a műszaki főiskolán nem tanították. De mióta elhagytam a gabonát és jelentősen csökkent a répacukor fogyasztásom is, az addigi logikámmal homlok egyenest ellenkező helyzet állt elő. Olyan ritkán éhezem meg, hogy már szinte gyanús, többször előfordult, hogy csupán megszokásból ettem, volt hogy kimaradtak étkezések és az előállt éhség érzet sem volt az "hú de marcangoló". Összességében könnyebb lett az életem, az evés kiesett a központi témák köréből, hiszen éhség ellen akár napközben is elég egy közepes nagyságú alma. A munkatársaim nem is igen akarják el hinni, hogy egy almával jól tudok lakni. Ez bizonyos mértékig zavar is, hiszen születési jegyem szerint bika vagyok és egyébként meg szeretek jókat enni.
Ami viszont fontos, hogy az erőnlétem nem csökkent, és semmi aggasztó jel nem tapasztalható. Ez azért fontos, mert felváltva végzek irodai és fizikai munkát. Ebből a szempontból azt hiszem igen szerencsés ember vagyok.

Üdv: Imre

Hi,
Nagyon megdöbbentem, amikor egy éve az orvosom közölte velem, hogy le kéne fogynom. A legtöbb amerikaihoz hasonlóan soványnak hittem magam, eltekintve a hasamtól, ahonnan nem tudtam lefogyni, mióta 15 éve először felhagytam a dohányzással.

Valószínűleg nem próbáltam volna meg lefogyni, ha a Paleo-féle táplálkozásnak nem láttam volna értelmét. Nem mintha renyhe életet éltem volna. Miután másodszor is abbahagytam a dohányzást, ami nyolc éve történt, elkezdtem kialakítani egy egészségesebb életmódot. Kihagytam az étrendemből a vörös húsokat, kevesebb gyorséttermi ételt, több zöldséget fogyasztottam, ezen kívül több hüvelyes és sok fajta hal került a tányéromra, és egy túlzásba nem vitt súlyemelésbe kezdtem. Szoktam még görkorcsolyázni, bicajozni, kajakozni, kenuzni, és gyakran sétálok is. Úgy vélem, hogy ezek a kardiómozgások elegendőek számomra.

Ezután olvastam el Loren Cordain paleo diétás könyvét. Hétköznapokon szigorúan betartom az olvasottakat, hétvégén viszont kicsit lazítok. Drasztikusan csökkentettem a gabonaféléket és tejtermékeket, és nem adok sem sót, sem pedig cukrot semmilyen ételhez.

Számomra legnehezebb feladat a fehér liszt száműzése volt. Soha nem gondolkodtam azon, hogy milyen gyakran eszünk búzát, és finomított lisztből készült dolgokat, mint a tészta, a fehér kenyér, a péksütemények. Csak hétvégente eszem pirítóst egy kis lekvárral.

A diétám elsősorban három nagy tányér friss zöldséget, fagyasztott gyümölcsöket (különösen bogyós gyümölcs), kevés szardíniát, lazacot és alacsony sótartalmú pulykát tartalmaz. Szénsavas, vagy pedig sima vizet iszom, ezen kívül jöhet még egy kis kávé és cukormentes tea. Cukros üdítőket soha nem iszom, de néha egy kis bort és Martinit engedélyezek magamnak.

Két héten belül 4.5 kg-ot fogytam. Hat héten belül pedig leadtam 7.5 kg-ot, és így 75 kg-ra változott a súlyom. A következő néhány hónap folyamán lementem 72.5-re, és ezt a súlyt most is tartom. 170 centis vagyok, és így - még mindig hihetetlen - az ideálisnak tartott 22.7-es BMI értéket mutatom.

Ezen kívül, eltűnt a hasam, és akkora lett a derékbőségem, mint főiskolás koromban; négy hónap Paleo diétázás után 86 cm-ről lecsökkent 76-ra. Minden látható zsír lement rólam. A koleszterinszintem három hónap diétázás nagyon jó lett. Ez fantasztikus! A legmagasabb koleszterinszintem körülbelül 220 volt, mielőtt második alkalommal szoktam le a dohányzásról.

Manapság határtalannak energiám van. A súlyemelésben eltervezett ismétlésszámot sokkal könnyebben teljesítem, mint előtte. Még a futást is élvezem, pedig előtte nem is érdekelt. Könnyebbé vált betartanom a diétát, hisz a zöldségek és gyümölcsök a legközelebbi salátabárban is kaphatók. A kirándulások az élelmiszerboltba kezdenek földönkívüli élménnyé válni, és megtanultam átnézni korábbi kedvenceimen, pl. a Lucky Charmon (egy borzalmas műzliszerűség).

Most már egyszerűen azzal is plusz kalóriákat égetek el, hogy járatom a szememet azokon a feldolgozott ételeken, amiket életben maradásunkhoz ajánlgatnak nekünk.

Nos, igen, kaptam is jó kis fejmosásokat is.
Ross Werland
A Chicago Tribune újságírója

(Forrás: Cordain Paleo hírlevele)

Tisztelt Dr. Cordain!

Néhány hete diétázom, és nagyon elégedett vagyok az eredményekkel. 95%-os javulást tapasztaltam.

Habár tizenévesként soha nem voltak bőrproblémáim, néhány éven keresztül felnőttkori pattanások jelentek meg rajtam. Mindent kipróbáltam: kiiktattam az étrendemből a feldolgozott élelmiszereket, gyorséttermi ételeket, vegetariánus lettem, nyers ételeket fogyasztottam, homeopátiás tisztítókúrát végeztem, és szinte minden olyan dolgot kipróbáltam, ami létezik, alkalmanként még olyan erős hatású készítményeket is, mint a Proactiv. A homlokom pattanásos volt - a bőröm nem volt sima, és néha piros dudorok jelentek meg, bár nem néztek ki úgy, mintha pattanás alakulna ki belőlük. Ilyenek később a vállaimon is megjelentek. Már korábban is tudtam, hogy lisztérzékeny vagyok, ezért elhagytam az étrendemből, és ez szerintem valamennyit segített, de a bőröm még mindig nem tisztult ki.

Felesleges mondani, hogy mindez rosszul érintett lelkileg és szociálisan is. Huszonhét éves vagyok, és nagy önbizalommal rendelkeztem egészen addig, amíg meg nem jelentek a pattanásaim, melyek miatt egyre kevesebbet mentem emberek közé. Nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne virított volna újabb pattanás az arcomon.

Néhány hete diétázom, és nagyon elégedett vagyok az eredményekkel. 95%-os javulást tapasztaltam.
Nem is tudom az idejét, hogy mikor volt utoljára ilyen sima a homlokom. Belenézek a tükörbe és mosolygok, ahelyett, hogy elkerülném az összes tükröt. Ez a diéta nagyon sokat adott nekem. A természet a kezéből etetett minket a kezdetektől, de mi eltoltuk a kezét, mert úgy gondoltuk, mi tudjuk, mi a jó nekünk.

Yves

(Forrás: Cordain Paleo hírlevele)

Szia Loren!

Köszönöm a válaszod! Nagyra értékelem az emberi táplálkozásról folyó vitában kifejtett, a Paleo étrendet rendkívül hatásosan támogató tudományos érveidet. Az írásod nagyban befolyásol abban, hogy mit eszem nap mint nap, és hogy mit tanítok másoknak a táplálkozásról. Pácienseim egy része egész életére kiható étrendváltoztatást alakított ki az írásaid hatására. Mindegyikük megszerezte vagy az egyik, vagy pedig mindkét könyved példányát. Hogy biztosra menjek, több táplálkozási szakértőtől tanultam, de Te tetted rám a legnagyobb hatást, mert könnyen követhető a magyarázatod, mellyel bemutatod a vadászó-gyűjtögető diétát.

Saját történetemről annyit, hogy tiszti főorvos voltam a '70-es évek végén, utána pedig két évtizedig mentőorvosként szolgáltam. Hipertóniás (144/88), és túlsúlyos voltam (a testzsírszázalékom 34% volt, a testtömeg-indexem pedig 28,7), ehhez társult még a magas koleszterinszintem is (180-190), a nyugalmi pulzusom 70 volt. A HDL szintem alacsony volt.

Ötvenöt évesen nyugdíjba vonultam, és családommal együtt egy kicsi közösségbe költöztem a Sierra-hegységbe, ahol elhatároztam, hogy figyelni fogok az egészségemre, azáltal, hogy tanulmányozom a táplálkozásunkat, és a fogyókúrás eljárásokat. Két évtizeden át jojózott a súlyom az "éhezéses diéta" folytán, amelyben próbáltam a magas kalóriasűrűségű, magas glikémiás indexű sózott feldolgozott kajákból kevesebbet enni Úgy gondoltam, hogy ezek egészséges ételek voltak. Viszont azóta másként tudom, mert ez endokrinológiailag mérgező volt. Ez az éhezés milliók számára a sikertelenséget jelenti a máskülönben eltökélt amerikaiak számára, akik tisztában vannak azzal, hogy fogyniuk kell, és ezért reménytelenül küzdenek is, sokat meg is tesznek, de saját csapdájukba esnek szerencsétlen és akaratlan táplálkozástudományi tájékozatlanságuk miatt.

Sokat olvastam, beleértve az összes jelentős diétás könyvet, pl.: Atkins, South Beach, Weil Ornish, Brand-Miller, Willets. McDougal, Pritkin stb. Két tudományos koncepcióról derült ki, hogy alapelvként működnek és segítenek nekem a rejtély megoldásában.

Az első a glikémiás index alapvető fontossága, és ennek hatása az inzulinra, és a glukagon szintre és a következményes vad kilengésére a vércukornak és az éhségnek. A második a kalóriasűrűség: vagyis, hogy jóllakásig ehetünk, az étel tömegére hagyatkozva, és nem kell kalóriákat számolgatnunk. Mivel csak a zöldség és gyümölcs alacsony kalóriájú ételek, ezekből minden étkezésnek tartalmaznia kell jókora adagot.

De az igazi áttörés akkor történt, amikor egy tiszti főorvos kollégám - aki a barátom is egyben - elmondta, hogy egy rádióműsorban hallotta, Dr Eaton elolvasásra ajánlota A paleo diéta c. könyvet. Gyorsan rájöttem, hogy az összes eddig tanult, látszatra össze nem illő elmélet az egészséges táplálkozásról valójában logikusan és precízen beleilleszkedik abba a teóriába, hogy a legegészségesebb étrend az, amire az ember evolúciója során adaptálódott.. Hirtelen értelmet nyert a kalóriatartalom és az alacsony glikémás index, mert az emberi evolúció során csak ezek az élelmiszerek álltak rendelkezésre. Valóban, az összes - látszólag összeegyeztethetetlen - táplálkozási ismeret értelmet nyer, amikor az evolúciós táplálkozás szempontjából vizsgáljuk őket. Ez az a tudás, melyet közvetlenül tőled kaptam. Köszönet érte!

A testzsírszázalékom 34%-ról 7%-ra csökkent, a testtömeg-indexem 28,7-ről 20,6-ra, a magas vérnyomásom 144/88-ról 104/62-re normalizálódott, és a rossz koleszterinszintem 190-ról 132-re ment le. A HDL szintem magas lett. A triglicerid szintem 35 lett. A nyugalmi pulzusom legmagasabb értéke 40. A "paleo" táplálkozásom előtti három évben szinte minden este refluxra szedtem 300 mg Zantac-ot. Az elmúlt két évben négy adag gyógyszert vettem be, és ez is csak az étrendi kilengéseim miatt kellett. Öt éven át szenvedtem izületi fájdalmaktól a kéz és lábfejeimben. Ez teljesen megszűnt.

A vadászó-gyűjtögető ételek fogyasztásának, a testtömeg-indexem 21 alá süllyedésének, és a sportnak a hármas kombinációja hihetetlenül gyógyító és hatékony gyógyszer, ami sokkal hatékonyabb azoknál, melyeket mi adunk a pácienseinknek. Ilyenek a vérnyomáscsökkentők, a koleszterincsökkentők, és hipoglikémás gyógyszerek. Ezek azok számára nyújthatnak némi segítséget, akik képtelenek arra, hogy megváltoztassák étrendjüket, és a súlyukat , viszont ezek a gyógyszerek nem tudják megváltoztatni a táplálkozás kulturában gyökerező okait és a renyhe életmódót, ami járványszerűen elterjedt a nyugati társadalomban.

Köszönöm még egyszer hogy segítettél megérteni az emberi táplálkozást! Szeretném, ha a levelem felkerülne a honlapodra a keresztnevemmel együtt!

Baráti üdvözlettel: Steve L., orvos

(Forrás: Cordain Paleo hírlevele)

Egy 28 éves 2 gyerekes orvos vagyok (neurológusnak készülök, egyelőre GYED-en vagyok). A családunkban mindenki metabolikus szindrómával küzd (és általában 2-es típusú cukorbetegséggel súlyosbított infarktus vitt el mindenkit). Várandósságaim során fény derült a magas koleszterin szintemre, és ezen a vonalon kezdett el foglalkoztatni az egész metabolikus szindróma kérdés. Az orvosom persze statint ajánlott, mihelyst befejezem a szoptatást (nehéz eset vagyok, mert épp most is kettőt szoptatok, nem választok el gyereket, majd abbahagyják, ha elég volt-ez az én teóriám).
No, de rövidre fogva, átrágtam magam Gary Taubes Good calories, bad calories című könyvén, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat, és kimosta az agyamból azt a sok baromságot, amikkel az orvosin megtömték. Aztán megtaláltam Dr. Davist, aki végül meggyőzött pár levélváltással, hogy anyukámat levegyem a statinról (hasonló problémák) és a fibrátról. Édesanyám kardiológusa nyilván felelőtlen sarlatánnak nyilvánított engem, de ez annyira nem zavar, hehe. Ekkor kezdtük el az ő javaslatára a 4000 IU (férjemnek 5000 IU) D3 terápiát. Emellett omega-3-at és niacint is szedünk. A diétánkat is átalakítottuk, semmi gabonát, cukrot, magas keményítőtartalmú zöldséget, rizst és tejet nem fogyasztunk, az inzulintermelésünket takarékra állítottuk. Az eredményeink szépen alakulnak, sőt, elképesztően (én még 3 feletti HDL-t laboreredményként nem láttam soha ezelőtt!)! Édesanyámat 63 éves korára az összes gyógyszeréről (6 féle) leállítottuk (már nincs szüksége a vérnyomáscsökkentőre sem), és a gerincsérvére szedett giga mennyiségű fájdalomcsillapító is kezd eltűnni a képből...egyszer olvastam valahol, hogy a krónikus fájdalom management-ben is jó hatása van a D vitaminnak.
Mostanában kezdtem keresni valami magyar forrást, hogy édesanyám is tudjon utána olvasni, mert a nyersfordított cikkek 2 gyerek mellett nem igazán működtek. Ekkor találtam legnagyobb megrökönyödésemre a Paleolit táplálkozásra. Mondanom sem kell, azonnal megrendeltem a könyvet, és édesanyám óriási lelkesedéssel olvassa.
Hallottam már korábban is a Paleo diétáról, és egy fenntartásom volt vele: sokan ortodox módon közelítik meg ezt a diétát, és "amit az ősember nem evett, azt én sem eszem" megközelítéssel pont a lényeget takarják el. Hiszen nem a paleontológiai megközelítés itt a lényeg, hanem a genetikai; az, hogy a génjeinkben meg van írva, hogy a szervezetünk milyen módon "fut" optimálisan. Ha zsír, akkor zsír, azért mert az ősember anno nem evett tejszínt, attól a tejszín egy nagyon jó zsírforrás szerintem (vagy pl a ghí, ha valaki nem eszi a vajat). Persze, ez az én véleményem, én a táplálkozástudomány oldaláról érkeztem a Paleo-megközelítéshez.
Meg szeretném köszönni, hogy megírta ezt a könyvet, egy óriás űrt tölt be ezzel!

A 6 éves fiamat 5 éve vizsgálgatják (több, mint 12 helyen jártunk - kezdve 4 gasztroenterológussal, 2 allergológussal, alternatív módszerekkel). Tulajdonképpen nem hízik semmit (most 14,6 kg 6 évesen) annak ellenére, hogy jó evőnek számít. Napi 4x járt vécére és az orvosok szerint ez így normális volt. Ezt a diagnózist kaptuk: "Anyuka, hát ilyen a gyerek!" Odáig jutottunk a saját utánajárásunkra, hogy a laktózt nem tudja toleráni. Így két éve csak házikosztot eszik (nincs itthon csomagolt áru, tejtermék, minden nap frissen főzök piacon vásárolt alapanyagokból). Így a széklete 2-re csökkent, szép a bőre és nem hiányzik egy napot sem az oviból. Viszont így sem hízott!
Egy hete kivontuk az összes gabonát az étrendjéből és 0,4 kg-ot hízott a hét folyamán (ezt eddig fél év alatt sem sikerült teljesíteni). Tovább folytatjuk ezt az étrendet és jelentkezem a fejleményekkel, hátha tanulságos lehet mások számára is.

Egy hónap alatt 0,9 kg hízott (eddig ennyi hízáshoz egy egész évre volt szükség). A széklete pedig teljesen normalizálódott napi egyre. Nem értem, hogy hogy mondhatták az orvosok (4 gasztroenterológus), hogy "Anyuka ilyen a gyerek" és normális a napi 4x széklet.

Apám közel 40 évig dolgozott egy kőbányában bagger-kezelőként. A kőrakodó gépben télen kegyetlen hideg, nyáron elviselhetetlen forróságban kellett a munkáját végeznie, ezért rászokott a tejre. Mint mondta, naponta legalább (!!) egy liter tejet ivott meg, mert "jól elvette a szomját, és az éhségét".
Emlékszem, hogy úgy 40 - 50 éves korában nagyon sokszor panaszkodott arról, hogy éjjeleken át nem tud aludni, mert mindene fáj. Hol az "egyik oldala", "hol a másik", "hol a végtagjai". "Sokszor üvölteni tudtam volna, annyira fájt mindenem" - mondja mostanában, ha felmerül a téma közöttünk.
Ott tartott már, hogy 20 literes kannákban csalánt áztatott be, s abban pedig a lábait, karjait pihentette a javulás reményében.

1990 táján nyugdíjba vonult, de nem változott az étrendje egyáltalán, maradt tehát étrendjében a tej, s kiegészült mindenféle süteménnyel és pudingokkal!!! Az életük úgy alakult, hogy később különváltak, s apám átköltözött abba a kisvárosba ahol éltem. Ettől az időponttól kezdve - tekintve, hogy egyedül maradt, s férfi lévén, "kissé" megváltozott az életvitele, étrendje is - teljesen leállt a tej fogyasztásáról. "Kisnyugdíjas lévén" oda kellett figyelnie a költekezésére, s valószínűleg ez a körülmény nyomott sokat a latban, amikor a tejet is elhagyta. Átállt egyúttal a teákra, mert olvasni kezdte Maria Treben gyógynövény könyvét, s aggasztotta testében állandóan eluralkodó reumatikus fájdalom.

Beszélgetéseink során tűnt fel az a gyakran tett megjegyzése, hogy "az évtizedekig tartó reumám, akkor múlt el, amikor átköltöztem ide". Ekkor kezdtük áttárgyalni, hogy valójában mi volt az, ami megváltozott az életében.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a TEJ volt az az egyetlen élelmiszer, amit 1997- táján teljesen elhagyott!!!

Azóta egyáltalán semmiféle problémája nincs. Ma 79 éves, s minden nap legyalogolja a kb. 3-5 km-es, önmagának megszabott távolságot a városban és bár keveset, de rendszeresen táplálkozik.

Beszéltem neki az általam olvasott Paleolit táplálkozás című könyvről is, mert rendkívül érdeklődő, friss szellemű, nyitott ember. Természetesen egyetértett mindennel, amikor felolvastam neki a sikertörténtek egyes-részleteit a reumából való felgyógyulásról és sok másról. Úgy gondolja ő is, hogy a tej volt az a tényező, ami az életét éveken keresztül megkeserítette, s a szervezete iszonyatos fájdalommal jelezte a problémát.

Mióta az eszemet tudom - betegeskedtem. Volt olyan iskolai év kisiskolás koromban, hogy majdnem évet kellett ismételnem a sok távolmaradás - betegség - miatt.
A tünetek kisgyermekkoromban főként sorozatos mandulagyulladásból, - egy-két hetes ismétlődéssel (!) - vagy sorozatos középfül gyulladásból álltak. A fülfájásaimat jó néhány alkalommal orvosolták azzal, hogy felszúrták a fülemet.

Volt, hogy a fülészeten egy férfiápoló fogott le az ölében, elaltattak és úgy szúrták fel a fülemet. Később mesélték el, hogy hogyan ordítottam álmomban, s azt is elmondták, hogy "egy lavórnyi genny jött ki a fülemből". Nyilván túloztak, de ezzel is érzékeltették a "helyzet (tragi)komikumát."

Soha nem felejtem el, hogy hétvégenként - rendszeresen - a nagyszüleimnél tartózkodtam, akik, természetesen, mint a kis unokájuknak, mindent megadtak, amit tudtak. Szegény emberek voltak, de mindig hozták - többek között - a finom, meleg tejet és hozzá a kuglófot. Hétfőn már lázas voltam, s a következő napokban vagy hiányoztam a suliból vagy nem. Ez attól függhetett, hogy mennyire mérgeztem meg magamat tejjel!

A sokszor 40 fokos láz miatt, már injekciót adott a gyermekorvosunk, vagy ha ilyen "drasztikus" beavatkozást nem igényeltek a tünetek, akkor állandóan a Vegacillin (bizonyára ismerik a korombeliek) nevű gyógyszert írta fel. Ebből "néhány vagonnyit" szedtem be szerény számításaim szerint az első 10-12 év alatt. Később, ahogy "erősödtem", a "fülgyulladások" elmúltak, s csak az időnként - de rendszeresen - és látszólag ok nélkül fellépő mandulagyulladások maradtak. Mindig azt mondta mindenki a környezetemben, hogy "huzatot kaptam". Utólag már csak mosolygok ezen.

Középiskolás koromból olyan emlékeim maradtak, hogy akkoriban - mint mindenki - mindennap elfogyasztottuk a reggelink mellé a szokásos félliternyi tejet vagy kakaót. Egy idő után észrevettem, hogy a tej emésztőrendszeremen való "áthaladási ideje" egyre csökken, azaz hasmenéses tünetek jelentkeztek, amely néha odáig fokozódott, hogy néha már "a levegőben kellett levetkőznöm", amikor beugrottam a WC-be.
Ezzel a problémával még további nyolc évig - 1990-ig - "küzdöttem", míg egyszer csak megvettem egy helyes táplálkozásról szóló könyvet, és azt elolvasva - 26 évesen - döbbentem rá, folyamatosan terheltem, mérgeztem magamat a TEJ-jel, ezért teljesen leálltam a fogyasztásáról. Természetesen a "minden ok nélküli" mandulagyulladás, a hasmenés, a gyakori, hétvégéken jelentkező fejfájás" elmúlt.

26 évesen tehát befejeztem a tejivást, majd később, mintegy a szervezetemre hallgatva, leálltam a tejföllel, túróval is. Ma már csak sajtot fogyasztok, de azzal nincs is problémám. Megjegyzem: annak idején, jó néhány ismerősömtől pozitív visszajelzést kaptam (pl.) ha gyermekük hasonló jellegű panaszairól hallva a tej elhagyását javasoltam számukra.

Inzulinérzékenység, állandó gyengeség. 2008 dec. elejére diagnosztizált polioneuropathia,antalgiás tartás, járás. 2x2 Adamon sr50 csak kis mértékben tompított a fájdalmon. Negyedik adag gyulladáscsökkentőt már nem kezdtem meg. Nem láttam értelmét. Később jobb bordaív alatti fájdalom. Steatosis hepatis igazolódott (nem alkoholos).Zsírmájt okozhat:gyógyszerek, férgek, csökkent epeürülés, inzulinrezisztencia(!!)...Legalon, B-komplex. Májtisztító teák semmit sem használtak. Friss feketereteklé néha segített. Azóta tizenegy májtisztítás (étolajos-grapefruitos). Előtte 9 évig gyógyszereket szedtem. Első pár hónap alatt 33kg jött fel. Térfogatokat ettem, állandóan. Ha 1 kanál cukrot vagy lekvárt ettem, jobban voltam. Cukorbetegségre nem gondoltam, mivel éhgyomri érték 5,5nél nem ment feljebb.(anyunak szintén évek óta májgyulladása van,másik részről cukorbeteg nagymama). 2-szer teljesen lefogytam. Mindkétszer Biokrómot szedtem, biztos ami biztos6-8db/nap. Ha abbahagytam, kilók fel. Állandósult:székrekedés, haspuffadás,lágyéki nyirokcsomó nagyobbodás, gyomorégés. Helicobacteres foltok korábban tükrözéskor.

Augusztus elejétől nagy adag vitaminok, Q10, nyomelem, naponta lágy tükörtojás, magvak, több zöldség, gyümölcs. Kezdtem elhagyni a szénhidrátokat, tejet (a mi cicánk évek óta tiltott tőle). Teljesen lefogytam, nem vagyok állandóan éhes. Pattanásaim csak a teljes tejmentességre tűntek el, ennek örültem a legjobban. Szigorú Paleón vagyok. Megszűnt a haspuffadás, gyomorégés, székrekedés mostanra rendeződött. Polineuropátia 11 hónapig tartott, máj képes regenerálódni. Zárkozottságon dolgozok: omega3, ginkó-bilóba. Tudok aludni, erősödtem. Ésszerű mértékben kell foglalkoznunk egészségünkkel, főleg ha az életminőség javul. Még egyszer köszönet a könyvért Gábor.

Fiatalon nem volt nálam pattanásosabb. Belsőleg Klion,antibiotikumok...külsőleg amit el lehet képzelni.Vastagon gyulladt,állandóan gennyes dolgok.Súlyos kategória. 25 éves korig.Bőrgyógyász állandó szedésre gyógyszert írt,fogamzásgátló mellékhatással.Ez sokat javított,de nem szüntette meg.2szer próbálták lecserélni,mondván nem vagyok már pubertás. Azonnal erősen kijöttek.Tavaly június vége óta nem szedem a gyógyszert. Újra a rémálom. Teljes arcon,nyakon,az egész mellkason.Hát felső része,főleg nyak.Vastagon gyulladtak,gennyesek,sötétlila alappal egészen december közepéig.Nagyon sok tejet,tejterméket fogyasztottam.Most szigorúan teljesen Paleolit táplálkozáson vagyok.Pattanások?1új sincs,a régiek összementek vastag miteszerré,de már az is a múlté.A mély lila alapból semmi sem látszik. Se gyulladás. Semmi. Nem zsíros az arcbőröm, nincs állandó bőrviszketésem, vörös pörkös felduzzadt rész.A lányom korábban látta a hátam és a nyakam.Kértem nézze meg lehet-e vele kezdeni valamit.Őt annyira meggyőzte amit most lát,hogy pár napja magától kezdte a teljes tejmentességet.Tésztát,rizst eddig sem szerette.

Nekem nagyon sokat segített ez a könyv.Logikusan van felépítve,sok kutatómunka áll mögötte.Úgyhogy hajrá mindenkinek!

40 évesen talán már nem kéne pattanásosnak lenni.

Hát, rendesen rátértünk a paleolit táplálkozásra, nekem nem volt nehéz, nagyjából így étkeztem jó ideje, ösztönösen, mert éreztem, ha kevesebb kenyér, gabonafélét fogyasztok, jobban érzem magamat.
Annyit gyorsan elmondok, hogy a BROKKOLI fogyasztható nyersen, egy 1984-es zöldséges szakácskönyvben leltem több jó brokkoli receptre, többek között a nyers brokkoli salátáéra is, elkészítettem az olasz citrommal kicsit savanyítva, hát isteni volt. Ez biztos hogy mindennapi nassom lesz. A kelbimbó is fogyasztható nyersen.
Egyébként a férjem a legnagyobb szakácsa ezen ételek készítésének, na ezt sem gondoltam volna.

Velem pedig jó néhány napja valami különös történt. A porckorongsérv műtétemet követően, sok-sok éve megtanultam a napi kínokkal, fájdalommal együtt élni. Négy napja viszont rendesen járok-kelek, el sem hiszem hogy ez velem megtörtént. Megszűntek a fájdalmaim, ill. kismértékben itt-ott van, de szó szerint szaladok....
Férjem is dicséri ezt az étkezési változatot, jobban, könnyebbnek érzi magát, a fáradtsága szinte elmúlt, nem kíván annyit sem enni, sem aludni. csak a kenyér hiányzik neki, de már megszokta ezeket a kis csomagolt "mű" - lapokat - roppanós utánzatokat. Öt kg-ot fogyott.

Kitty

Mintegy két hónapja kezdtem a paleo diétát, nem fokozatosan, hanem elég szigorúan betartva a szabályokat. Rögtön éreztem a nadrágjaimon (működőképes mérleg nincs a háznál), hogy fogyok, ezt a környezetem is látja. Most mintha megálltam volna a fogyásban, de nem adom fel: hosszú távra tervezek!:-) Annál is inkább, mivel ez az első olyan "fogyókúra" az életemben, amelynek során nem kell folyton komoly önfegyelmet gyakorolnom, ugyanis nem kínoz többé a délutáni édesség utáni vágy, és az esti éhség sem. Az eddig észlelt másik pozitív hatás, hogy ezúttal elmaradt az eddig mindig jellemző menstruáció első napjai alatti puffadás, és az orromon ekkor előjövő pattanások sem tették tiszteletüket. (Bezzeg mikor Karácsony alkalmából bűnözve megettem néhány szelet beiglit, menstruáció nélkül is egyből megjelentek!) A mitesszereim is visszahúzódtak, és a legújabb örvendetes fejlemény, amit csak most vettem észre, hogy az időjárási frontok sem viselnek meg! Miközben mellettem sorra panaszkodik mindenki, hogy a feje fáj, nem tud aludni, stb., én fitten és üdén fittyet hányok mindennek:-)

3 évvel ezelőtt kezdtem el gluténmentesen táplálkozni a barátom hatására, aki tejérzékenysége miatt kénytelen volt diétázni és sok információt összegyűjtött e témában, így mindketten egyazon étrendre tértünk át. Azonnal semmi különös változást nem tapasztaltam, kivéve egy dolgot, amire egyáltalán nem számítottam és azóta is ez a legmarkánsabb jele annak, hogy a glutén nekem nagyon rosszat tett, tesz. A közel 15 évig tartó menstruációs görcseim, melyek olyan elviselhetetlenek voltak, hogy gyógyszerrel sem tudtam például a napi munkámat elvégezni, szóval ez a gondom szinte az első diétás hónap után azonnal megoldódott. A fájdalmak olyan szintre estek vissza, amelyet egy szem Meristin vagy Algopirin tökéletesen megszüntet és azóta sem a munkában, sem a tanulásban nem akadályoz, a környezetem észre sem veszi a nehezebb napjaimat. Sőt előfordul, hogy egyáltalán nem kell fájdalomcsillapítót bevennem ezeken a napokon.

Emellett persze egyéb pozitív változást is tapasztaltam, de minden lassan és évről évre volt érezhető. Azelőtt rendkívül fáradékony voltam, nem tudtam kipihenni magamat hétvégén sem, és az említett görcseim miatt a hányás és emésztőrendszeri panaszok egyre gyakoribbá váltak. Orvosaim nem tettek egyebet, mint a szerintük éppen megfelelő tablettát felírták, ami tüneti segítséget jelentett. Hozzá kell tennem, hogy rendszeres úgynevezett menedzserszűrése is jártam a nőgyógyászati mellett, de mindig minden adatom negatív, vagyis orvosilag teljesen jó volt, csak a közérzetem lett egyre rosszabb. Egy "apróság" azonban a leleteimben is kimutatható volt, de ez is határértéken belüli maximum volt. így a házi orvost nem zavarta, a vérsüllyedésem, ami 15 és 20 közötti értéket mutatott. Azt magamtól is furcsának találtam, hogy rendkívül fogékony voltam a gyulladásokra és gyakran fájt a torkom. Ezek miatt mindig szedtem multivitaminokat, de amióta a diétát folytatom, semmire nincs szükségem és minden rossz tünet megszűnt. Sok ismerősömnek elmeséltem már a történetemet, de nem igazán hisznek nekem. A menses probléma megszűnése olyannyira igaz, hogy le is teszteltem, mert kezdetben beesett egy kis glutén, vagy ételből, vagy növényi multivitaminból és az elviselhetetlen görcsök mindig ugyanúgy visszatértek.

Ami még szembeötlő változás volt, hogy a tejfogyasztást kb. félévvel később hagytam abba és ekkor tapasztaltam azt, hogy a hurutos köhögéseim, amit a télnek és a távfűtésnek tulajdonítottam, megszűntek, a fejem sem fájt, amióta tej- és tejtermékmentes ételeket fogyasztok. (sajtot néha eszem, ha megkívánom).
Röviden ennyi a tapasztalatom. A húsevést soha nem hagytam abba, mert valami azt súgta, hogy jó és jól is esett, de a paleolitnál ritkábban fogyasztottam.

üdv: Tea

A 6 éves fiamat 5 éve vizsgálgatják (több, mint 12 helyen jártunk - kezdve 4 gasztroenterológussal, 2 allergológussal, alternatív módszerekkel). Tulajdonképpen nem hízik semmit (most 14,6 kg 6 évesen) annak ellenére, hogy jó evőnek számít. Napi 4x járt vécére és az orvosok szerint ez így normális volt. Ezt a diagnózist kaptuk: "Anyuka, hát ilyen a gyerek!" Odáig jutottunk a saját utánajárásunkra, hogy a laktózt nem tudja toleráni. Így két éve csak házikosztot eszik (nincs itthon csomagolt áru, tejtermék, minden nap frissen főzök piacon vásárolt alapanyagokból). Odáig jutottunk, hogy a széklete 2-re csökkent, szép a bőre és nem hiányzik egy napot sem az oviból. Viszont így sem hízott! Egy hete kivontuk az összes gabonát az étrendjéből és 0,4 kg-ot hízott a hét folyamán (ezt eddig fél év alatt sem sikerült teljesíteni). Tovább folytatjuk ezt az étrendet és jelentkezem a fejleményekkel, hátha tanulságos lehet mások számára is. Még egy pozitív változás velem kapcsolatban. Alapvetően 20 éve pattanásos vagyok, két hete egy sincs (én korábban kezdtem a diétát, mint a fiam).

Ez év nyarán kaptuk meg a kötelező, 15 hós korban adandó MMR oltást. Dióhéjban az azt megelőző állapot: Volt egészen addig a napig egy olyan gyermekem , aki még soha nem volt beteg, és még soha nem szedett gyógyszert, nemhogy antibiotikumot, de lázcsillapítót sem kapott azidáig, semmit az égvilágon. Átlagos volt nagyjából a mozgásfejlődésének az üteme, mindent csinált szépen a maga idejében, kb. 14 hónapos korától szépen elindult a beszéd is, szavak, szótagok mondogatásával, és kialakult egy alapszókincs. Kedves és érdeklődő, bár második gyermekként néha harcias.
Az oltás napján este belázasodott, másnap ismét, harmadnap is, egyre magasabb lázak voltak ezek, és egyre kitartóbbak, mondhatni, csillapíthatatlanok. Kétségbeesetten figyeltük, elvittük orvoshoz, persze, kemény küzdelmet kellett megvívnom azért, hogy később elismerjék, hogy az oltásnak ehhez az állapothoz köze volt. mert ugye jöttek az ismeretlen vírus teóriájával. De sem a leletek nem igazolták ezt, egyebekben a torka, füle, vizelete, szóval mindene rendben volt, senki nem tudta mi okozza. Az oltást követő 5. nap olyan állapotban volt már, hogy föl sem tudott kelni, akkor bevittük a kórházba, ahol eltöltöttünk néhány napot. Kivizsgálták, a leletek (vér, stb.) jók lettek, nem utalt semmi vírusfertőzésre., bár ennek ellenére továbbra is veszettül ismeretlenvírusozott mindenki. Azután a a lázgörbe már lefelé indult, úgy nézett ki túl vagyunk a nehezén. Sajnos csak ezután jött a neheze: Nekem már a kórházban feltűnt, hogy olyan furcsa a kicsi: mintha lassabban reagálna arra, amit mondok, és amikor lábra tettem , akkor nem tudott menni. De ilyenkor már 24 órája láztalan volt, evett is. Szóltam, de azt mondták, semmi gond, csak lábadozik. Vihetjük haza. No de otthon folytatódott a dolog. Ráadásul ápoltam már beteg gyereket, nagyon beteg gyereket, láttam már lábadozni, de ilyet még nem láttam. Másnap is olyan volt, mintha részeg lenne szegény, nem tudott megállni a lábán, dülöngélt. Petyhüdt volt, és enyhén tónustalan. De mivel nagyon akart menni, mert azért kedve az volt, ezért elesett sokszor, és lehetett látni, hogy egyértelműen mozgáskoordinációs zavarai vannak. Ráadásul, észrevettük még azt is, hogy a figyelme sem olyan, mint volt: lassabban reagál, olyan volt, mint egy lassított felvétel. Mondunk neki valamit, pl: Nézd, ott egy kutya. Máskor egyből odanézett, vagy ment. Most pedig csigalassan, rám néz, majd vissza, majd a kutyára. Ezt nehéz így leírni, de valahogy olyan volt, mintha a szavaim az agyáig csak nagyon lassan jutnának el, vagy az ő gondolatai vagy akarata, a tettre váltásig lassan és nehézkesen. És még két dolog, amiket észrevettünk a kórház után: sokszor elbambult, csak úgy. És sokszor csapkodott ok nélkül, és néha elég agresszív volt (belém harapott pl.). Telt múlt az idő, ezek a tünetek enyhültek. Persze megmutattam orvosnak, mindenki azt mondta, várjunk még, javulni fog. Javult is, a mozgáskoordinációs zavarok napról napra jobbak lettek, 1 hónap alatt teljesen megszűntek. Ami viszont megmaradt: a bambulás, a figyelemzavar (lassított felvétel szerűség), megállt a beszédfejlődés (az oltás napjától kezdve nem mondott semmit, csak azt hogy anya, apa), és a csapkodások. Persze, a kisördög ott motoszkált a fejemben, autista lesz. Spektrum zavarok. Elkezdtem bújni a könyveket, cikkeket. Sok minden illett rá (de persze csak az oltás utáni állapotában), de sok minden nem. És ami a legfurább volt, hogy ő nem mindig volt figyelemzavaros, lassult, bambult, stb.. Csak néha voltak olyan napok, amikor semmi, egész nap olyan volt, mint bármelyik másik gyerek. Néha pedig teljesen bebambult. Ezt persze nagyon fáj így leírni nekem, de ez az igazság. Elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy egyszer így van, egyszer úgy van. Ráadásul olyan nagy volt az állapotok közt a különbség. Úgy éreztem, hogy valahol az ilyen spektrum zavarok határán táncolunk.. És akkor megjelent ez a könyv, a paleolit táplálkozásról (amit már régóta vártam) Mélységesen megdöbbentem a tejes fejezeten, és a Tej és autizmus részen. Elég sok tejterméket fogyasztott....Elkezdtem kísérletezni. Kivontam a tejet az étrendből. Ekkor megindult valami, de én még nem vettem komolyan, csak akkor, amikor kb. 1 hét tejmentes után kapott egy adag tejbegrízt, és attól totálisan befordult ismét. Akkor kezdett feltűnni az összefüggés. Utána kivontam teljesen, és azóta eltelt nem is tudom pontosan 2 -3 hét. Hihetetlen változásokat tapasztalunk. A bambulás, a figyelemzavar teljesen eltűnt. A csapkodás, ami feltételezhetően egy felfokozott agressziós szint miatt volt - teljesen eltűnt. Ha csap akkor általában oka van, pl. a nagytesó elvette a játékát-, na ezt nem szereti, - de előtte minden ok nélkül is csapkodott. És a legszebb karácsonyi ajándékunk: hogy a beszédfejlődése ismét beindult. A héten gőzerővel kezdte el mondogatni a szavakat. Rövideket, kéttagúakat, de ez nekünk nagy szó. Bonyolult szavakkal is próbálkozik. Még egy ilyen "tej terheléses kísérletünk volt a minap. Anyáéknál tejet kapott reggel. Hát, mondanom sem kell, hogy délutánra teljesen befordult megint. Számomra ezzel bizonyítást nyert, hogy a tej és az ő hogyléte között nagyon szoros összefüggés van. Nem tudom, mi történhetett vele akkor az oltásnál, hogy ez az oltás, hogyan változtatta meg az ő kis immunrendszerét, bélflóráját, de nagyon beleszólt annyi bizonyos. Röviden ennyi a történetünk.

Magam kb. két hónapja táplálkozom ezen elvek szerint, és fogytam vagy 10 kilót, hihetetlen energikussá váltam (nyilván pluszban még azért is, mert a Gábor által ajánlott vitamin, omega3 stb. mennyiség jórészét is magamhoz veszem).

Ugyanakkor nem váltam "bigott" paleossá. Mit jelent ez? Hát pl., ha a töltött káposzta gombócában van pár szem rizs , akkor azt megeszem, mint most Karácsonykor (a székelykáposzta zsírral odatéve pl. teljesen paleos étel szerintem), ha a feleségem a tökfőzeléket egy kis tejföllel habarja be, nem kerülöm el, ha a fasírt gombócban van egy kis zsemle, azt is elfogyasztom, és pl. a paradicsomot sem száműztem (olyan érzésem van, hogy nekem mehet, és itt a "nekem"-en van a hangsúly, ez nem valami érv, vagy tudományos állítás).

Ugyanakkor teljesen elhagytam a szénhidrátot, cukrot (semmi kenyér, péksütemény, süti, csokika), a tejtermékekből csak sajtot fogyasztok, a növények közül kerülöm a hüvelyeseket, teljesen leálltam a krumplival, és a rizzsel (megvallom, hogy ez az egy nem volt könnyű, mert szeretem), csak zsírt használok kis mértékben, és amennyiben szükséges akkor olivaolajat. Összességében elmondható, hogy 80-90 %-ban a paleo étrend felé mozdultam el, és ez semmi problémát nem jelentett nekem, nincsenek "elvonási tüneteim".

És számomra azért fantasztikus, mert ez nem egy kúra, ez nem egy projekt, nem egyfajta erőszaktevés magamon, amin általában minden életmód projekt megbukik, mert senki nem akar azok szerint élni, hanem csak addig hajlandó rá, amíg valami eredményt ér el vele. Én paleolit módon szívesen élek. Nem mondom az elején kicsit körülményes volt átállni leginkább a szervezés miatt, hisz családom van két gyerekkel, és nem akarok térítő lenni, inkább csak példamutató. Ezért van, hogy a magam étrendjét külön kell megszervezni, ill. előállítani. De összességében egy nagy pozitívum az egész, egy "Heuréka!", hogy így kell ezt, nekem így jó. Hogy eddig miért nem jöttem rá, hisz pofonegyszerű?!

K.Zs.

Megjegyzés:K.Zs. nagyon jól csinálja. A paleo nem vallás, hanem táplálkozási elv, amibe természetesen becsúszhat mindig egy-egy apró kompromisszum. Egyedül arra kell vigyázni, ne legyen egyre több kompromisszum. Aki viszont gluténérzékeny, vagy tejérzékeny, az vigyázzon arra, hogy számára ezek az ételek "mérgek", neki sosem szabad ezekből az ételeből kis mennyiséget sem fogyasztani, mert pl. a gluténből elég egy csekély mennyiség, és máris kiváltja a nem kívánatos reakciót.

A 90-es évek óta egyre többször fájtak a derék- a térdízületeim, a vállam, szóval gyakorlatilag az összes, ami az embert jól akadályozni tudja. Jó, a térdem némileg meszes, de 45 évesen már kinek nem az? Ettől még nem kellene úgy lenyomorodnom, hogy egy nadrágba alig tudjak belebújni. A végén alig 100 méter megtétele is komoly fájdalmakkal járt. Aztán tavaly év végén véletlenül a gabonaallergia kifejezésre bukkantam a neten. Kipróbáltam, és kiiktattam az étrendemből először csak a kenyeret-péksüteményt és a tésztákat, és két nappal később legnagyobb megdöbbenésemre semmi fájdalmat se éreztem járás közben, sehol, és korlátlan mennyiséget tudtam gyalogolni anélkül, hogy egyáltalán eszembe jutott volna, hogy gyalogolok. Ekkor próbából megint ettem kenyeret, és már egy nap múlva megint fájt a derekam meg a térdem. Azóta nem követem el újra ezt a hibát, kiiktattam a cukrot is, szénhidrátot keveset fogyasztok, a vércukrom, ami addig kicsit magasabb volt, szintén normalizálódott, és addig tudok gyalogolni, amennyit csak a cipőm talpa bír:)

Kedves Gábor,

szeretném elismerésemet kifejezni, mert nagyon jó könyveket írsz. Élmény olvasni őket.

A paleolit táplálkozás pedig megadta nekem a magyarázatot arra, h nem hülyeségekre vágytam eddig étkezés terén. :) Bár én 100%-osan nem tartok be mindent, sőt... néha olyan helyzetbe kerülök, h nem igazán tudok kibújni bizonyos ételek elfogyasztása alól... Nekem még idő kell ahhoz, h néhány dologról leszokjak meg főleg ahhoz, h a környezetemben élőket hozzászoktassam ahhoz, h márpedig én nem eszek kenyeret (vagyis zsömlét, mert a kenyeret sosem szerettem), meg a "klasszikus" köreteket se nagyon a húsokhoz (gyerekkorom óta azt fájlaltam, h kevés húshoz sok köret járt és nem fordítva... :)), cukrot is kevesebbet teszek a dolgokba és hasonlók...

Szóval ez nehéz, mert furcsán néznének rám és nehezebben fogadnák el, ha csak úgy kijelenteném, h márpedig én mától paleo étrenden akarok élni. Lassanként viszont könnyen hozzászoknak a változásomhoz. Azért ezzel a részleges étrend módosítással is röpke 10 kilót fogytam 1,5 hónap alatt. És fel sem tűnt. És fogyok lassanként tovább, mostmár lassabb ütemben. Ja, és nem elhanyagolható szempont, h a gyomrom se rossz többé. Pedig hol vagyok még attól, h száműzzek minden rossz kaját az étrendemből?! És aminek nagyon örülök az az, h rájöttem, h jól bírom a nehéz ételeket, ha köret vagy kenyér nélkül eszem őket! Pedig mindig azt hittem, h a reggeli szalonnás rántotta üli meg a gyomromat... de kenyér nélkül még egyszer sem voltam tőle rosszul. Úgyh nagyon boldog vagyok. :))

Persze a családomban már betojtak, h miért fogyok ilyen gyorsan, meg ne fogyjak már tovább. De nem értik meg, h a zsömlék és péksütik elhagyása, meg a cukorfogyasztásom csökkentése ezt eredményezte. Meg emellett vagy 2 hónapja rengeteget gyalogolok minden nap, azt se számítják bele soha. És még 7-8 kilónyira vagyok a 18-19 éves kori súlyomtól (azért most is még csak húszas éveim közepén járok), amikor nem volt még rajtam szinte semmi súlyfelesleg. Akkor persze, eszükbe sem jutott aggódni értem, hiszen akkor sem voltam sovány, csak normális súlyú. Most meg azon aggódnak nehogy visszanyerjem a normális súlyomat... ki érti ezt?! :)

D vitamin ügyben pedig örök hálám, mert sosem gondoltam volna, h a hiánya miatt vagyok gyenge. És próbaképp nem szedtem olyan sokat, mint kellene, de már így is látványosan jobban lettem tőle, szóval meggyőzött a dolog. Bármi megfázás, torokfájás kezdődne nálam mostanában (a jelenlegi munkám miatt a nap nagy részében kint vagyok a hidegben, meg sokat vagyok emberek között), ami az elmúlt években másfél hétig minimum ledöntött a lábamról, az 3-4 napon belül eddig teljesen elmúlt, ráadásul úgy, h nem is gyengültem le tőle. Szóval csak ámulok a dolgon. :)
Őszintén szólva, vitamin témában nagyon be voltam ijesztve a túladagolással, azért is kezdtem kevesebbel és úgy, h minden nap azt figyeltem, h vajon tapasztalok-e vmi negatív hatását. De aztán csak pozitívat tapasztaltam... szóval múlik a "vitaminszedési fóbiám". :)

Hű, és ez most hosszú lett meg össze-vissza, de nem tudok másképp hálálkodni. :) Szóval így végül, röviden és tömören: köszönöm. :)

Nekem már van is sikertörténetem!

Tegnap este történt valami, vagyishogy nem történt, aminek úgy örültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.

Mióta olvastam a könyvet, közel egy hónapja, így eszem. Korábban, amikor menstruáltam, fél napig meglehetősen rosszul éreztem magam, ilyenkor evésre gondolni sem tudtam, illetve premenstruációs hangulatzavarom is volt. Tegnap délután is első napom volt, és este, amikor lelkesen készítettem a vacsorámat, egyszer csak beugrott, hogy hoppá, itt valami nem stimmel. Nekem most rosszul kellene éreznem magam, és ennivalóra rám sem kellene tudnom nézni. Én viszont teljesen jól érzem magam, hasfájásnak nyoma sincs, a vacsorám iránt töretlenül lelkes vagyok, és ahogy visszagondoltam, az utóbbi időben a hangulatommal sem volt baj, kicsit sem. Gyorsan utánanéztem a neten, hogy lehet-e összefüggésben ez azzal, hogy az utóbbi időben másként eszem. És rögtön találtam is fórumbejegyzést egy külföldi oldalon. Egy hölgy mesélte, hogy kint élt néhány évig Japánban, és ott nem fájt a hasa. Aztán visszajött Európába, és itt megint. És aztán átállt paleora, és ismét elmúlt a hasfájása. És akkor esett le neki, hogy az evés miatt volt mindez (míg Japánban élt, inkább gyanakodott az éghajlatra). Ő is odavolt és vissza, hogy végérvényesen megszabadult a rendszeres rosszulléttől, és a PMS-e is megszűnt.

Nem azért tértem át erre a táplálkozásra, mert lett volna valami problémám (legalábbis azt hittem, hogy nincs). Csak annyira megfogott az indiános rész a könyvben, hogy gyorsan eldöntöttem, hogy én is úgy akarom érezni magam, mint ők. Kíváncsi voltam, milyen az az érzés, amikor az ember szervezete/teste ideálisan, az optimumán működik. És erre kiderült, hogy amiről azt hittem, hogy normális, mert hát annyi nőnek van ez a problémája, na, az nem normális. (És ha evolúciósan belegondolok, tényleg nem sok értelme van, hogy egy nőnek számos napon egy évben fájjon a hasa, és rosszul érezze magát, mert akkor gyengébb és védtelenebb.)

Amúgy a könyv megjelenését alig vártam, rögtön el is olvastam. Először szétestem tőle, aztán pedig felszabadultam. Gyakorlatilag rögtön átálltam rá. Nekem nagyon bejött már ebben pár hétben is ez a táplálkozás, de a tegnapi váratlan "ajándék" végképp elkötelezett.

Kedves Gábor! Hálás köszönet az eddigi könyveiért is, ezért pedig pláne!

Kedves Gábor

Írta, hogy részletesebben szóljak a tapasztalataimról a paleo étkezés terén:

1. Miért tértem meg :)
Elsősorban mert alattomosan + kilók, és huncut hurkák másztak fel rám. Súlyos betegségeben nem szenvedek, hacsak nem az időszakos parlagfű allergia, asztma hajlammal keverve annak mondható. Az idén nyáron homeopátiával kezeltem magam, viszont jövőre a helyes táplálkozás végett remélem erre sem lesz szükség. Így erről a fázisról, majd 2010 augusztusa környékén tudok majd beszámolni.

2. Mit szeretnék megváltoztatni az új étrenddel:
Szeretnék beleférni a kedvenc farmeromba, ami 2 éve a szekrényben áll (28-as méret). Fokozni fizikai és mentális ellenálló képességemet és eltüntetni az arcomról a pattanásokat.

3. Paramétereim:
31 éves nőnemű lény
158 cm
kb 65 kg-al kezdtem 4 hete a paleot. most kevesebb lehetek de nem mérem, mert csak frusztrálna
ruhaméret 38-40 között kezdetben

4. Mit tapasztaltam:
Eldöntöttem, hogy az adagokat is csökkenteni fogom és minden káros anyagtól mentesítem magam. Az első 2 hétben, hogy ne kínozzon a mennyiség utáni vágy cefamadar tablettát eszegettem. Szépen kezdtem hozzászokni az új táplálkozási módhoz. És rögtön kísérlet képpen elhagytam a tejtermékeket a sajt kivételével. Az aknék elkezdtek gyógyulni már a második hét folyamán, megfelelő arcápolás mellett. Visszatért az egészséges arcszínem, és jobb lett a bőr textúrája. Rugalmasabb vízben gazdagabb lett. A szem alatti sötét karikák is csökkentek. A harmadik hétre már nem találtam újabb pattanást (ez a stressztől is függ, mert nehéz nap után, mindennek ellenére a pöttyök jelentkeznek)

A második hét vége felé észrevettem, hogy otthon 20 fokban is pólóban jövök megyek és kellemesnek találom. Kezem lábam vérellátottsága javult. Most szinte mindig meleg a tenyerem, előtte békalány voltam.
Mára már erősebb vagyok jobban bírom a munkát otthon is szívesen teszek-veszek munka után. Úgy érzem tele vagyok energiával, és ez kellemes érzés.

A nadrágjaimra mára öv kell és már csak 1 lyuk van hátra, több nincs rajta. A 38-as ruhába kényelmesen beleférek, már nem kényelmetlen. Igaz a kedvenc farmer még hátra van, de úgy tervezem 6 hónap múlva menni fog. Utána meg úgy maradok és akkor kb 55 kg leszek.

Számomra nem megterhelő az új táplálkozás. Többször is lehagytam a gabonatermékek fogyasztását, viszont idő hiánya és praktikai alapon visszakúszott az étrendbe. A férjemet is befogtam, mert ráfér és egyedül nem megy.

Viszont tervezést, szervezést időt igényel az ételek összeállítása. Én a munkám során is minden gondolatot információt határidőnaplóba vezetek be. Ezt tettem/teszem az ételekkel is, recepteket gyártok fejben, bevásárolok, elkészítem. Nem szoktam menzán enni, nem szeretem, inkább mindnen nap főzök. És ez nagyon jó terápia, és levezetés nekem a minden napi munkahelyi stressz után.

A paleo nagyon változatos, ízletes, és sok sikerélménye lehet az embernek. Én nem próbálkozom a kenyeret valamiféle lepénnyel helyettesíteni, mert felesleges. Sokkal finomabb dolgok is vannak.

Igyekszem minél több tudást megszerezni az ételek terén, mert szórakoztat. Most a tartósítószer és cukormentes savanyúságon és befőttön dolgozom. Ha bevált küldök receptet.

Remélem az életmódváltás mindenkinek sok örömöt okoz és nekem is mert már nagyon vágyunk egy bébire és ez úgy gondolom hozzá segít majd. :)

Köszönettel: Berta Lotty

36 éves nő vagyok, 168 cm és jelenleg 80 kg. Már mindenféle létező fogyókűrát kipróbáltam, akupunktúrával fogytam is 26 kg-t, de 1-2 éve alatt 10 kg visszakúszott rám a rendszeres futás, mozgás ellenére. Nagyon szeretek enni, kenyér, és tésztafüggő voltam mindig is. Idén nyáron éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Gyenge voltam, fáradékony, nem volt erőm sem futni, sem diétázni, csak aludtam, ettem, és sajnáltam magam mindenért. Rossz volt a közérzetem, nagyon borúsan láttam mindent, a problémáim valahogy nagyobbnak tűntek, és nagyon rosszul aludtam, amúgy alvajáró és vérszegény voltam gyerekkorom óta. "Remek" kenyérreceptemmel kényeztettem magamat és barátaimat is. Imádtam sütiket készíteni, tésztát enni. Néhány hónapig nem ettem húst, helyette inkább gabonát, hüvelyeseket fogyasztottam, de nem éreztem jól magam, mivel nem tudtam fogyni. A hajam és a látásom is észrevehetően meggyengült. Augusztusban elmentem laborvizsgálatra, melynek eredményét - ismeretlenül - elküldtem Szendi Gábornak az interneten keresztül. Nagy meglepetésemre hamar érkezett egy választ, miszerint a rendkívül alacsony vas szérumom és a magnézium, kálcium hiány miatt felszívódási zavarokra lehet következtetni, és valószínűleg lisztérzékeny vagyok. Amellett jelentősen túlsúlyos vagyok és az éhgyomri cukorértékem emelkedett, ami metabolikus szindrómára utal. A javaslat az volt, hogy csak húst, halat, zöldséget, gyümölcsöt egyek, és kerüljem a hüvelyeseket, tejtermékeket is. Nagyon vártam a Paleolit táplálkozás c. könyv megjelenését.

Mivel éreztem, hogy hiába próbálkoztam eddig bármivel, nem volt tartós siker, semmilyen szigorú diétát, vagy életmódváltást sem tudtam 2-3 hétnél tovább csinálni. Ezzel azt hiszem, sokan vagyunk így. Miután elolvastam a könyvet, rájöttem, hogy nem csak a szép alakomról van szó, hanem az egészségemről, az életemről. És megértettem, hogy mit kell tennem. Azonnal elkezdtem paleolit étrend szerint táplálkozni, és legnagyobb meglepetésemre a férjem is velem tartott. Egy hónapja étkezünk a módszer szerint. Én az egy hónap alatt 3 kg-t fogytam, a férjem 2 kg-t, de igazából a tükör ennél sokkal többet mutat. A hasam alsó részén a sok éve meglévő zsír elkezdett csökkenni, a derekamon, csípőmön, combomon nagyon látványos a fogyás, barátok is azonnal észrevették. A bőröm is szép kitisztult. Férjemen még jobban látom a fogyást, átalakulást. Ő amúgy vékony és izmos, de a hasa nagy volt a többi testrészéhez képest, és gyakran szenvedett puffadástól, sőt volt egy idő, amikor reflux betegsége is volt. A vállában évek óta érzett egy izületi fájdalmat, ami néhány napja meglepetésünkre teljesen eltűnt. Ez hihetetlen jó érzés volt nekem, hisz nem tudtunk vele semmit sem kezdeni, sem mi, sem az orvosok. Évek óta láttam, hogy szenved vele, nem tud aludni, és zavarja napközben is.

Nekem a világon semmi gondom sincs azzal, hogy elhagytam az eddig nagy kedvencnek számító kenyeret, tésztát, krumplit, rizst. Az édesség sem hiányzik, mert egy datolya, vagy aszalt sárgabarack, egy jó körte, vagy sütőtök maximálisan elegendő. Persze igaz itt is, bár kicsit sablonos, hogy fejben dől el minden. A barátaim kicsit furcsán néznek rám, amikor társaságban, a közös étkezéseknél csak húst eszem azzal, ami épp van, legutóbb savanyú uborkával, pedig jóllaktam vele, és jól is esett. Néhány ember nyitott ezekre az új gondolatokra és tényekre, másoknak ragaszkodnak a régi, rögzült szokásokhoz, és képtelenek lemondani az egészségtelen ételről. Szerintem ha valaki tenni akar a saját egészségéért, nem eszik meg bármit.

Valahogy az étkezéseim is beálltak egy eddig ismeretlen, normális szintre. Általában gyümölcsöt reggelizem egy kis kemény sajttal vagy sonkával, kolbásszal, egy kistányéron elfér minden, tehát a mennyiség sem nagy. Vagy mákos paleo muffint eszem. Mostanában 10 óra előtt nem reggelizek, mert nem vagyok éhes, pedig régen már 8-kor éhen akartam halni. Most 14 óra van, az ebédem (sült kacsacomb, párolt káposzta) a hűtőben vár, de kicsit sem vagyok éhes, úgyhogy még nem eszem meg. Ezt azért le ilyen pontosan, mert ez régebben nem így volt. Szinte állandóan ehetnékem volt, csak evés után közvetlenül éreztem azt a jóllakottság érzést, amit pl. most érzek. Egyáltalán nem kell félni attól, hogy "Úristen, és akkor mit fogok enni" . Senki se aggódjon, van mit enni. És jobban is fog esni minden falat, ezt garantálom. Az evés már nem a legfontosabb dolog az életemben, pedig ugyanolyan jól tud esni. És megvárom mindig, hogy megéhezzek. Azon sem izgulok, hogy mennyi idő alatt hány kiló megy le rólam, hisz hosszú időre tervezek, úgyhogy időm van bőven.

És még valami. Apukám nagyon fiatalon halt meg tüdőrákban, és általában a családunkban senki sem élt sokáig. Én mindig is valahogy úgy gondoltam, hogy nem tervezhetek sokáig, és komoly szorongás volt bennem, hogy én vajon milyen betegségben fogok fiatalon meghalni. Ez az érzés most elmúlt, ami hihetetlen eredmény szerintem. Úgy érzem, mindent megteszek az egészségemért, úgyhogy nem kell többet aggódnom, csak spórolni a nyugdíjra

Én tényleg csak bíztatni tudok mindenkit.

Ildikó

Én a két hetes paleós tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek! A múlt héten kaptam kézhez a paleo könyvet /Szendi: paleolit táplálkozás, 2009 Jaffa/, két nap alatt megérkezett a kiadótól ingyenpostán, 20%-al olcsóbban :-) , és már ki is olvastam. Férjem édesanyja 10 éve II-es típusú cukorbeteg, 3 éve inzulint is ad magának. Étrendi megszorítást sosem alkalmazott a betegsége miatt, cukorgyógyszerek és napi 16 egység inzulin mellett is 11-12 volt a reggeli éhgyomri vércukra. Szóval sajnos nem gyógyították meg az orvosok, pedig havonta 20 ezer forintot költ gyógyszerekre.

Szombaton lesz KÉT HETE, hogy elkezdtünk egy szénhidrátmentes diétát (liszt, cukor elhagyása) csak úgy gondolom formán, aztán a múlt héten a könyv elolvasása után szigorítottunk paleóra. Vettem nagy dózisú vitaminkészítményt neki (Vitaminkirály Multi Plussz), ami köszönő viszonyban sincs a reklámozott készítményekkel. Kiegészítésképpen minden nap elviszem fél órára sétálni. Szóval mindezekkel felvértezve nekiálltunk életmódot váltani, az eredmény a következő:

1. Fogyott 4 kilót. 2. Mindennap 3x méri a vércukrát és ennek megfelelően minden este csökkentettük az inzulin mennyiségét. KÉT HÉT után ott tartunk, hogy tegnap este már inzulin nélkül feküdt le és ma reggel 6,1 volt az éhgyomri vércukra. Ami úgy tudom, éppen csak 1 tizeddel felette van az egészséges emberek éhgyomri értékének, ami 4,5 - 6 között lehetne. A napközben mért vércukra már egyszer sem magasabb, mint 7,5. 3. A vérnyomása normalizálódott, csak azért szed még fél gyógyszert, mert nem merte egyszrre teljesen elhagyni. Mindennap méri, két hete sosem volt magasabb, mint 120/75. És mellesleg 59 éves!!! 4. Két hete nem vett be vízhajtót, mert a nagy dózisú C-vitamintól az első pár napot szinte a WC-n töltötte szegény. 5. Sokkal frissebbnek és kipihentebbnek érzi magát, több az energiája. Nem dagad a lába, nem merevek az izületei.

Szóval két hét alatt ennyit tett az étrendi változtatás, kezdi megoldani azt, amit az orvosok 10 év alatt rengeteg pénzért nem tudtak!!!!!

A paleós étrendről csak annyit, hogy minden nap közösen főztünk, hogy lássa, mit és hogyan lehet, illetve nem lehet. Azt főztük, ami eszünkbe jutott, csak paleósítva. A legtöbb hagyományos főzeléket nagyon egyszerűen el lehet készíteni paleós változatban: a fűszerekkel megfőzött zöldség 1/4-ét összeturmixolom és ezzel sűrítem vissza a darabos részeket. Ettünk paradicsomos káposztát füstölt oldalassal rántás nélkül, egy kicsit hígabb lett a leve, mint egyébként, de na bumm, valamit valamiért. Aztán volt gombapörkölt édesítővel eltett céklával. Rakott savanyú káposzta, amibe a rizs helyett szójagranulátumot raktunk. Főztünk kocsonyát, jó sok zöldséggel, csak kenyér helyett tormával és édesítős savanyúsággal ettük meg. Tegnap este a férjem nagy kedvencét készítettem - sült tarját -, köretként nem krumpli került mellé, hanem párolt lilakáposzta. Szóval nem kell sokat gondolkodni, hogy mit és hogyan főzzek, csak paleósítom az eddigi kajáinkat. A reggeli sem okoz gondot, mert nagyon szeretjük a tojást minden változatában, így sokszor ez volt a reggeli, nyers zöldségekkel (uborka, paradicsom, retek, paprika).

A paleó táplálkozás " drágaságához" csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a két hét alatt kb. 10ezer forinttal kevesebbet hagytam a boltban, mert elmaradtak olyan dolgok, mint: cola, gyümölcslé, finomított pékáruk, rizs, tészták stb., és a helyettük megvásárolt zöldségek és gyümölcsök érdekes módon olcsóbbak voltak. Üdítők helyett teázunk vagy vizet iszunk. Ha ehhez hozzászámolom majd az anyósom lassan elhagyható gyógyszereinek az árát, akkor kb. havi 40ezer forinttal lesz olcsóbb az új életünk! :-) Na meg egészségesebb, amit viszont nem lehet pénzben kifejezni!!!

Tegnapelőtt elmentünk a háziorvoshoz, hogy tanácsot kérjünk a gyógyszerek és az inzulin mérséklését illetően. Az alábbi vérlázító dolgokat hallottuk:

1. Amíg egy papírra leírva nem látja a napi 3x-i vércukor mérés eredményét, addig nem hiszi el. 2. Nem gondolná, hogy az a beteg, aki 3 éve inzulint adagol, az csak úgy elhagyhatná. A gyógyszerek elhagyásáról pedig ne is álmodjon (Merckformin). 3. Érdeklődtem, kaphatnánk-e olyan laborbeutalót, ahol azt mérnék meg, hogy éhgyomorra és étkezés után mennyi az INZULIN mennyisége a vérben. Közölte, hogy ez a vizsgálat felesleges, mert nem mutat meg semmit. Szerintem meg megmutatná, hogy mennyire működik még magától a SAJÁT inzulintermelése, és úgy tudom, hogy ez a vizsgálat rendelkezésre áll.

Összességében elutasító és hitetlen hozzáállása volt. (Csak csendben megjegyzem, hogy ő is cukorbeteg.) Ezután este úgy döntöttünk, hogy a 22 órakor mért 4,4-es vércukorra nem ad be inzulint, ennek az eredménye lett a reggeli 6,1-es éhgyomri érték, amit boldogan újságolt!!! :) Számomra az a szomorú ebben a történetben, hogy az ember megbízik a választott orvosában, és mégsem gyógyul meg. Aztán meg laikusként, a morzsaként összeszedett infók alapján sakkozhatunk a gyógyszerek mennyiségét illetően, ha el akarunk érni valamit. De nem adjuk fel, előbb vagy utóbb találunk olyan orvost, aki partner lesz ebben a dologban.

Két hónap utáni "jelentés" az anyós cukorbetegségéről:

1. Már nincs inzulin és cukorgyógyszer, csak természetes bogyók (gimnemna silvestra és krómtabletta), ezek is azért, hogy rásegítsenek a paleó hatására.

2. 3 hónap kőkemény paleó után az első cukormérésen a 3 havi átlag 8,7-ről 6,4-re csökkent, fogyott 7 kilót (106-ról 99-re), nem szed vízhajtót, és átlagosan minden egyéb gyógyszerének az adagját csökkenteni kellett. Nincsenek izületi fájdalmai, kevésbé érzékeny a frontokra.

3. A két héttel ezelőtti ellenőrzésen a DIETETIKUS ORVOS!!!!! megkérdezte és felírta a módszer nevét és lényegét, mert még sehol sem hallott róla. Elismerte az eredményeket, DE!!!!!! azt javasolta, hogy mégiscsak kellene esténként 6 egység inzulint adni a biztonság kedvéért!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Kérdeztem mire adjunk inzulint? Az esti 5,4-es cukorértékre? Komolytalan az egész hozzáállásuk! De legalább már érdeklődött a módszer iránt!

Krisztina

(Forrás: Blogom)

---

Két éve volt egy szívrohamom, még csak 51 vagyok, a vércukorszintem szabályozatlan lett, vagy túl magas volt, vagy túl alacsony, és volt 8 kiló súlyfeleslegem. Mindennap 20-30 percet edzettem az ellipszisgépemen a tévé előtt, s őszintén szólva azt hittem, egészségesen táplálkozok, de nem fogytam egy dekát sem.

A vércukorszintem gyakran volt. A vércukorszintem gyakran volt 10-12.5 közt. Olykor leesett 3 alá, s olyankor úgy éreztem, közel a vég. Minden reggel magas vércukorra ébredtem, a 10-es vércukor már nekem alacsony volt, de soha nem ment ez alá.

Egyre több és több gyógyszert szedtem. Az orvosom arról beszélt, hogy inzulint kell kapjak, hogy a reggeli vércukrom lemenjen. Ez volt az utolsó szalmaszál. Mindig úgy éreztem magam, mint aki éppen elkapta az influenzát.

Vettem egy könyvet (Cordain paleolit táplálkozás könyvéről van szó) a nőgyógyász lányom tanácsára, akinek az aknéi múltak el a paleolit táplálkozástól. Olvastam a könyvet és azonnal elkezdtem az egészséges táplálkozást.

Már az első héten változást láttam a vércukromban. A reggeli értékem kezdett lemenni. Az első hét után lecsökkentettem a gyógyszeradagomat, mert már nem volt annyira szükségem. Most már csak kétféle gyógyszert szedek, de biztos vagyok benne, hogy ezeket is el fogom tudni hagyni.

elkezdtem gyalogolni is. Megszűnt az influenzás érzésem is.

Szeretem ezt az étrendet, egy kissé átrendezte a korábbi gondolkodásomat is. Első héten kicsit fáradtnak éreztem magamat, de nem mintha influenzás lennék! Most már el sem tudnám képzelni, hogy másként táplálkozzak.

Hat kilót fogytam, és még szeretnék, 64-re szeretnék lefogyni (163 centis vagyok).

A mamám mindig azt mondta: "Az vagy, amit megeszel". Most már hiszek neki.

ez a könyv visszaadta az életemet. Hiszek benne, hogy a könyve az életemet mentette meg.

Köszönöm és Isten áldja!

(Forrás: www.thepaleodiet.com

1999 áprilisában a Dateline NBC filmet forgatott Cordain paleolit-diétás kutatásairól és meginterjúvolta Dean Stankovic-ot, egy akkor 32 éves férfit. Dean súlya érettségijétől kezdve, 190 cm-es magasságához képest rendszertelenül változott, egy időben elérte a 127 kilót is. Mielőtt a paleolit táplálkozást elkezdte, egy tucatnyi diétát kipróbált. Noha nagyon eltökélt volt arra, hogy lefogyjon, úgy tűnt, nem tud kitartani a hagyományos alacsonykalóriájú diéták mellett. Állandóan éhesnek érezte magát. Ami még rosszabb, ezektől a diétáktól eleinte fogyott, de aztán minél tovább fogyókúrázott, annál kevesebbet tudott leadni. (Ennek az az oka, hogy a szervezet anyagcseréje lelassul, hogy elraktározza a készleteket az éhezés időszakában - mert az alacsony kalóriás étrend valójában az.) Végül néhány hónap éhezés után, bármilyen erős is volt akarata, és bármilyen elszánt is volt, Dean mindig visszatért normál étrendjéhez, ami alapvetően a szokásos amerikai étrend. Kipróbálta a magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú diétákat, melyeket Dr. Atkins és mások javasolnak. Ezekkel a diétákkal fogyott, de alacsony energiaszintre, fásultságra és állandó fáradtságra panaszkodott. Azt is gondolta, hogy ez a sok zsíros, sós, szalonnás tojásos reggeli, kolbász és szalámi, zsíros sajtok biztosan nem tesznek jót a szervezetének. Végül meg is unta ezeket a diétákat, mert csak eleinte volt mulatságos számára az egyik gonoszt (édességek és keményítő) a másikra (zsírok) cserélni. Ám, ahogy haladt előre ezekben a diétákban, egyre jobban kívánta az almát, barackot, epret - bármilyen friss gyümölcsöt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy élete hátralévő részében csak pici mennyiséget ehet gyümölcsökből és zöldségekből. Úgy érezte, úgy nem is érdemes élni, ha csak zsíros húsokat, sajtokat, tejfölt és vajat ehet. Dean teste és szelleme tiltakozott, újra és újra visszatért a régi étrendjéhez, és régi súlyához. 1998 őszén Dean találkozott egy fiatal nővel, aki már évek óta paleolit módon táplálkozott. Ő adta Deannek oda Cordain néhány írását és étrendi javaslatát. Néhány sikertelen kísérlet után Dean komolyan elkezdte a paleolit-étrendet, és tartósan elkezdett fogyni. 1999 tavaszára, hat hónapnyi diéta után, 32 kilót fogyott és a karcsú 84 kiló felé tartott. Dean kezdő mondata a Dateline NBC műsorában így hangzott: "Ez egy tökéletesen kielégítő diéta, mert nem érzem magam éhesnek." Jellemző ez a megjegyzés, amit mindenki ismételget, aki megpróbálkozik a paleolit étrenddel. Két évvel később Dean tartotta a súlyát és a következőképpen összegezte tapasztalatait: "Úgy gondolom, ez több mint diéta; ez inkább életmód. Szerintem ez a legnagyszerűbb étrend, amit valaha kitaláltak. Nem tervezem, hogy visszatérek a régiekhez."

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Cordain, L: The paleo diet. John Wiley and Sons, New Jersey, 2002.-ből)

"Elérkezett az a pont, amikor a súlyom elérte a végső határt. 100 kilómmal kiütöttem a mérleget. A magasságomnak megfelelő súly 80 kg alatt kellett volna legyen. Néhány hétig nem mertem felállni a mérlegre, mivel tudtam, mit fogok látni. Ebben az időben biztosan meghaladtam a 102 kilót. Hét éven át elég jól követtem a hagyományos, alacsony zsírtartalmú étrend tanácsát. Noha ez eleinte jól működött, később már nem, és a súlyom fokozatosan nőni kezdett. Mint orvos, pontosan tudtam, milyen bajban vagyok. Családomban sok cukorbeteg, magas vérnyomás, sztrók volt. 37 éves voltam. Láttam, hogy ha nem teszek valamit, akkor komolyan megbetegszem. Fáradtnak, dagadtnak és lomhának éreztem magam, egyre nehezebben éltem túl a napokat. Próbáltam mozogni, de nehezen találtam rá időt, nagy nehezen tudtam csak 500 métert úszni. A lábaim is nagyon fájtak. A sarkamban az Achilles-ín már két és fél éve gyulladt volt a szteroidinjekciók és a fizikoterápia ellenére. Legalább hetente ötször fájt a fejem. Szerencsére, 10 évvel azelőtt hallottam egy híres ausztrál orvosprofesszort a paleolit-diétáról beszélni. "Ez logikusnak hangzik" - gondoltam akkor, és elraktároztam a későbbiekre. Most rákerestem az Interneten a paleolit-diétára és azonnal megtaláltam Don Wiss www.paleofood.com oldalát. Egy helyi dietetikus is javasolt egy tudományos cikket, amelyet Eaton, Eaton, és Konner írtak. Az első dolog, amit észrevettem a diéta közben, hogy visszatért az életerőm. Két hét múlva elmúlt az íngyulladásom - ez teljesen váratlan hatás volt. Fejfájásaim is lecsökkentek kétheti egyre, nyolc hónappal később pedig már csak hat hetente egyszer fájt a fejem, akkor is csak enyhén - ez is váratlan hatás volt. A súlyom gyorsan csökkent - az első hónapban 7 kilót, mostanra összesen 13 kilót fogytam. Ráadásul izmaim is növekedni kezdtek, annak ellenére, hogy nem sok lehetőségem volt a mozgásra. Végül a nadrágjaim már majdnem leestek rólam, de az ingeim meg szűkek lettek vállban. Az erőnlétemre is azonnal hatott a diéta. Az uszodában 1000 m-t tudtam leúszni és alig lihegtem. Futkosni is jobban tudtam, mint valaha. Az agyam is tisztább lett, mint bármikor addigi életemben. Minden ismerősöm azt mondja, nagyon jól nézek ki. Bár, amikor társasági életet élek, gyakran megszegem a diétát a társaság kedvéért, pedig, ha mondjuk hétvégén csak kétszer eszem egy kis kenyeret, hétfőn mindig gyulladt sarokkal ébredek. Régóta intenzíven tanulmányozom az étrendet. Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy sokkal több betegség függ össze a modern étkezéssel, mint korábban gondoltuk. A szokásos étkezéssel összefüggő betegségekhez (magas vérnyomás, cukorbetegség, magas vér-koleszterinszint, kardiovaszkuláris betegségek, sztrók) hozzátehetjük az arthritis sokféle formáját, a torokfertőzést, a gyomorfekélyt, az aknét, és sok más egyebet. Úgy tervezem, hogy életem hátralévő részében a paleolit-diétán maradok (amennyire ebben a modern világban ez lehetséges). Gondolom a fentiekből nyilvánvaló, bolond lennék, ha nem ezt tenném."

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Cordain, L: The paleo diet. John Wiley and Sons, New Jersey, 2002.-ből)

"1986 őszén súlyos beteg lettem. Úgy kezdődött, hogy hónapokon át rendíthetetlen hasmenésem volt, melyet görcsös hasi fájdalom kísért. Annyira rossz lett, hogy már nem is tudtam ételt magamban tartani. Három hónap alatt 30 kilót fogytam, és még csak 13 éves voltam.
Az iskolában alig tudtam végigcsinálni a napot, amint hazaértem, lefeküdtem aludni. A legjobb barátaim már nem jöttek át hozzám, az anyám betegre aggódta magát, és az apám azt gondolta, anorexiás vagyok. Amikor a tünetek elkezdődtek, az orvosok nem találtak semmit, legfeljebb egy kis allergiát. Amikor aztán tovább rosszabbodott az állapotom, az orvosok és specialisták ide-oda küldözgettek, mindannyian daganatra, májbetegségre és más életveszélyes betegségekre gyanakodtak. Minden elképzelhető vizsgálatnak alávetettek: MRI (mágnes rezonancián alapuló képalkotás), ultrahang, a gyomor és a felső, alsó bélszakaszok vizsgálata, vérvételek, vizelet- és székletvizsgálatok, röntgenezés, garattükrözés, és egyebek. Majdnem kilenc hónapba telt, mire megállapították a Crohn-betegséget. Hatalmas dózisokban szedtem a 'prednizolon'-t (szteroid gyógyszer) és úgy volt, ha nem reagálok a gyógyszeres kezelésre, műtétileg eltávolítják a beleim egy részét. Néhány napnyi gyógyszerszedés után jobban lettem. Néhány hét után már kint nyírtam a füvet és többet ettem egy nap alatt, mint korábban egy hónap alatt. A gyógyszerek csodákat műveltek velem? Életem nagyobb részében szteroidokat, gyulladásgátló gyógyszereket és immunműködést elnyomó szereket szedtem.
Mindezek enyhítették a tüneteimet, de egyik sem kezelte a tünetek mögötti okot. Általános egészségi állapotom lassan romlott. Komolyan depressziós voltam és tehetetlenül néztem, ahogy az életem lassan elsorvad. Amikor az orvosokat kérdeztem, semmitmondó feltevéseket kaptam: "A Crohn-betegség genetikus eredetű, előfordul egyes családokban. Lehet, hogy vírus, vagy baktérium okozza, nem fertőző, sajnos nem ismerjük az okát." Minden általam ismert specialista egyetértett abban, hogy a betegségem nincs összefüggésben az étrendemmel. Mire elvégeztem az egyetemet, elhatároztam, valamit tenni fogok. Beiratkoztam egy PhD-s képzésre, hogy többet tudjak meg a tudományos kutatásokról, és egyszer majd én is segíthessek megtalálni a megoldást. Az egyetemen felfedeztem a táplálkozással összefüggő kezelésekre vonatkozó szakirodalmat - egy egész sor betegség, köztük a Crohn-betegség gyógyítására. Minden étrend, amit a Crohn-betegség gyógyítására alkalmaznak, nagyon közel áll a paleolit-diétához. Most már rajtam állt, hogy kezembe vegyem az egészségemet, így elkezdtem egy szigorú paleolit-diétát. Az eredmények bámulatosak voltak. Egy hónapon belül 90%-osan tünetmentessé váltam. Úgy éreztem, újjászülettem. Most már majdnem két éve vagyok a diétán. 20 kilót fogytam, közel vagyok az optimális súlyomhoz. 100%-osan tünetmentes vagyok és több mint egy éve nem jártam orvosnál. Elkezdtem futni - naponta 4 mérföldet -, erre korábban soha nem lettem volna képes. Ez az étrend egyáltalán nem azonnal segít. Időbe telik, amíg a betegség és a gyógyszerezés nyomait eltünteti. Bárkit azonban, aki szeretné kontrollálni betegségét, vagy a testsúlyát, arra bíztatok, próbálja meg. Lehet, hogy megmenti az életét, ahogy az enyémet is."

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Cordain, L: The paleo diet. John Wiley and Sons, New Jersey, 2002.-ből)

"Meg kell osszam, miként változtatta meg életemet a paleolit táplálkozás. Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, mindig is voltak gyomor- és bélrendszeri problémáim. Emlékszem, amikor mentem a kórházba báriumos kezelésre*, mindig megalázva éreztem magam. Már négy éves koromtól ittam a ricinusolajat és a narancslében a hasfogót, és hogy nyomták belém a végbélkúpokat. Felnőttkoromra súlyos refluxom alakult ki, de én azt hittem, az a terhességtől van. Korábban, 20 éves lehettem, súlyos hasi görcseim kezdődtek és az étel gyorsabban ment át rajtam, mint ahogy megettem. (Leginkább akkor figyeltem meg, amikor disznót vagy rákot ettem, ezért azt gondoltam ételallergiáról van szó). Állandóan kimerült voltam és felszedtem az idő tájt 5 kilót. Végül már 81 kiló voltam és semelyik ruhámat sem tudtam felvenni. Ettem és olyan fáradtnak éreztem magam, mint akit bedrogoztak. Kértem egy időpontot az egyik legjobb gasztroenterológustól, aki azonnal felirt egy görcsoldót, mert azt hitte irritábilis bélszindrómám van. Legközelebb megállapította, hogy rekeszizomsérvem van. 30 éves voltam, refluxos, rekeszizomsérves és gyaníthatóan irritábilis bélszindrómás. Nem tudtam enni süteményt vagy fehér kenyeret, folyamatosan híztam, pedig "kiürítettem" az ételeket. Egy hónap múlva visszamentem az orvoshoz. Kérdezte, mit kéne elhagynom az étrendemből. Mondtam, hogy nem tudom. Azt mondta, ne igyak koktélokat, fehér bort vagy sört. Mondtam, jó, nemigen szoktam ilyesmit inni amúgy sem. Két hónap telt el, amikor egy munkatársam említette a paleolit táplálkozást. Elkezdtem a paleót, és elkezdtem reggelente 6 km-t gyalogolni. És most már futni is szoktam, pedig nem vagyok egy futótípus. Az eredményem fél év alatt: 22 kilót fogytam, most már csak 60 kg vagyok, a méretem kettes. Ismét van energiám és szuperül érzem magam. Ó, igen, és ismét lapos a pocakom. Az étel, amit korábban ettem, lassan gyilkolt engem. Ez nagyon dramatikusan hangzik, de igaz. Az orvosom szerint a testem éhezésben volt, és a hasam úgy fel volt fújódva folyamatosan, mintha hathónapos terhes lettem volna. Mikor paleo-diétám első hónapja után felkerestem orvosomat, extázisba esett az eredménytől és azt mondta, le akar fogyasztani 60 kilóra, és akkor már nem kell a savcsökkentőt sem szednem. Meséltem neki a paleo-étrendről, azonnal felírta a nevét és mondta, hogy utána fog keresni.
Imádom a paleo-étrendet és nem mondhatom ezt elégszer. Én tényleg elhittem, hogy a hasi problémáim genetikai eredetűek, és hogy egész életemben együtt kell éljek a cöliákia, a tejcukor-érzékenység, a reflux és az irritábilis bélszindróma tüneteivel. A családomban mindenkinek megvettem a paleolitos táplálkozáskönyvet (Itt a levélíró Cordain könyvére utal). Köszönöm, hogy megmentette az életemet és ismét egészségessé tett."

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Cordain, L: The paleo diet. John Wiley and Sons, New Jersey, 2002.-ből)

"1980-ban egy gyógyfürdőben kezdtem dolgozni és természetesen azok az ételek domináltak az étrendemben, amelyeket egészségesnek gondoltam - péksüteményeket, muffinokat, csirkés tésztát, rizses csirkét, és pulykás szendvicset. Ez a fajta étrend katasztrofális volt számomra. A következő másfél évben 14 kilót szedtem fel, és egész sereg egészségügyi problémám alakult ki, többek között egy súlyos influenzaszerű betegség, amitől nem tudtam megszabadulni, és amit jóval később 'krónikus fáradtság szindrómá'-nak diagnosztizáltak.
Abbeli erőfeszítésemben, hogy visszanyerjem egészségemet, több népszerű és ajánlott makrobiotikus, és magas szénhidrátdiétát is kipróbáltam, de egyre gyengébb és betegebb lettem mindegyik után. Tovább kísérleteztem, és végre rábukkantam egy diétára, ami fordulatot hozott az egészségemben. Ennek a diétának alapja a sovány állati fehérje, és rengeteg, keményítőt nem tartalmazó zöldség, teljesen mentesség a búzától vagy más glutént tartalmazó gabonától, tejtermékektől, hüvelyesektől, finomított zsíroktól, és cukortól.
Amikor így kezdtem táplálkozni, drámai fordulat következett be az egészségemben. Hamar visszatért az életerőm, szellemileg frissebb lettem. Minden erőfeszítés nélkül leadtam a felszedett túlsúlyomat. Hat hónapon belül visszanyertem eredeti súlyomat - 52 kg-ot. Nehéz volt az elfogadott táplálkozási bölcsességek ellen fordulni, de továbbra is így táplálkoztam, és elmúlt a krónikus fáradtság szindrómám. Ez a diéta volt a kulcs egészségem visszaszerzéséhez, és azóta is rendben vagyok."

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Smith, DM: Going against the grain. McGraw Hill, New York, 2002.-ből)

Marge, 45 éves tanárnő egy magazinban azt olvasta, hogy a teljes kiőrlésű gabonából készült ételek és a hüvelyesek nagyon egészségesek, ezért elkezdte növelni arányukat a táplálékában. Kezdetben puffadást tapasztalt, de azt gondolta, ez természetes. Aztán egy idő után váltakozó hasi tüneteket tapasztalt, s azt gondolta, biztos az elfogyasztott hústól és tojástól van, s fokozatosan kiiktatta az állati fehérjéket táplálkozásából. Aztán egy bioboltban valaki azt tanácsolta, térjen át a "még egészségesebb", makrobiotikus étrendre, amely még több rostot tartalmazott. Lelkesen ráállt, azonban hamarosan érzékenységet és fájdalmat kezdett érezni ízületeiben. Aggódni kezdett, hogy talán kevés kalciumot fogyaszt és étrendjéhez sok tejterméket adott. Tünetei azonban még tovább romlottak. A gyulladástól és fájdalomtól olykor már ujjait sem tudta behajlítani. Orvosát felkeresve reumatoid artritisz diagnózist állapítottak meg nála, és gyulladáscsökkentő gyógyszereket írtak fel neki. Ettől javult, de elkeseredett, hogy egész életében ezentúl gyógyszert kell szednie. Ráadásul azt kezdte észrevenni, hogy érzékennyé vált különféle ételekre is. Szerencséjére találkozott egy munkatárásával, aki azt tanácsolta, hagyja el a glutént étrendjéből. Marge kezdetben hezitált, de aztán belegondolt, hogy problémái akkor kezdődtek, amikor "egészséges" étrendre kezdett átállni, követte a tanácsot. Állapota rohamosan javulni kezdett, s még annál is jobban, amikor omega-3-at is hozzáadott étrendjéhez. Azonban ízületei továbbra is gyulladtak voltak, a gyógyszerét elhagyni nem tudta. Ekkor fordult Smithez, aki azt javasolta neki, minden gabonafélét és hüvelyest, valamint minden tejterméket hagyjon el étrendjéből. Marge ezek után rohamosan javult, és végül gyulladáscsökkentő gyógyszerét is el tudta hagyni.
Tanácsként megfogadhatjuk, hogy sose hallgassunk bioboltok környékén őgyelgő idegenekre. Mellesleg manapság a bioboltok a legkitartóbb életben tartói a gabonamítosznak.

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve Smith, DM: Going against the grain. McGraw Hill, New York, 2002.-ből)

Egy 53 éves hölgynek homályos látása, fejfájása és általános gyengesége alakult ki még 20 éves korában. A tünetei akkor spontán elmúltak, de egy év múlva visszatértek. Ekkor szteroidos kezelést kapott. Három év múlva súlyos fejfájásrohamai jelentkeztek, lábában nehézséget érzett, és gyenge volt. Különféle vizsgálatokat végeztek nála, s a tüneteket egybevéve szisztémás lupus erythematosust, egy súlyos autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Pár évvel ezután ízületi fájdalmakra panaszkodott, később erős féloldali fejfájásai alakultak ki. A vizsgálat baloldali szürkehályogot, szétfele kancsalítást és baloldali enyhe izomgyengeséget állapított meg, valamint járási ataxiát. Az MRI az agy fehérállományában mindenfelé károsodást mutatott ki. Végül egy immunológiai és genetikai vizsgálat gliadinérzékenységet és a HLA-DQ2-gén meglétét mutatta, ami a cöliákiás betegek 90%-ban jelen szokott lenni. S bár a bélbiopszia nem mutatott semmi elváltozást, megállapították a gluténérzékenységet, és csodák csodájára a gluténmentes terápiára a fejfájások elmúltak, s a gyógyszereket el lehetett hagyni.

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (eredeti forrás: Hadjivassiliou, M; Sanders, DS; Grünewald, RA; Akil, M: Gluten sensitivity masquerading as systemic lupus erythematosus. Ann Rheum Dis, 2004, 63(11):1501-1503.)

Egy jelenleg 54 éves hölgynek 40 éves korában erős fejfájásai kezdődtek, de a vizsgálatok nem találtak semmit. Két évvel később gyomorfájdalmakkal jelentkezett orvosánál, de a vizsgálatok ismét nem mutattak semmit. Kilenc évvel később viszketegséggel és időszakonként arcödémával vizsgálták, de nem találtak semmit. Továbbra is fájt a feje és fájlalta gyomrát. Végül lupust diagnosztizáltak nála is. 13 évvel az első panaszok után végre gluténérzékenységre is megvizsgálták és megállapították a fennállását. A gluténmentes diétára minden panasza megszűnt.

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (eredeti forrás: Hadjivassiliou, M; Sanders, DS; Grünewald, RA; Akil, M: Gluten sensitivity masquerading as systemic lupus erythematosus. Ann Rheum Dis, 2004, 63(11):1501-1503.)

Tisztelt Szendi Gábor ÚR!

54 éves vagyok, 25 éve diagnosztizáltak nálam colitist, amiből hamarosan colitis ulcerosa lett. A szokásos menetrend szerint vastagbélrákos lettem, műtöttek, kivarrtak, aztán még négyszer műtöttek, mert a stoma összeszűkült, gyulladt, aztán elfogyott a vastagbelem, mire visszavarrtak. Nem folytatom a hogyant, de naponta 10-15 hasmenés, tehát leszázalékoltak, jogosan, 100%-os rokkant vagyok. Az a bennem maradt 8 cm-es rectum csonk változatlanul colitises maradt, csak egyre elviselhetetlenebbül. Persze pszichoszomatikus meg minden a kórság, tudom-tudtam. Hát hosszan nem lehet azt a nyavalyát vidáman tűrni, csak tettetni a vidámságot, amit én azért a négy gyerekem mellett mindig hoztam.

A kisebbik lányom 25 évesen ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint annak idején én. A gasztroenterológusom kivizsgálta, hosszan, lisztérzékenységet állapított meg. Kemény diéta, kutya baja, elmúlt az ekcémája, a fejfájása, a gyomorgörcse, az elviselhetetlen menstruációs görcse, a hasmenése, 3 hónapra rá a tejcukor érzékenysége is. És mint józanul gondolkodó beleásta magát a szakirodalomba, férjével együtt. Az egyesületük is nagyon jó. Ők jöttek azzal, ami igazolódott, hogy én magam is lisztérzékeny vagyok, születésem óta. A kezeletlen lisztérzékenység tönkreteszi az immunrendszert, innen a colitis és nem a pszichémből. Az évek során társul a tejcukor-, majd a szójaérzékenység is az egészhez. Ugyanez a menet a rettegett Chron-betegségnél is. Amióta diétázom megszűnt a hasmenésem, ma már 6 órát is tudok éjjel aludni, nincs állandó késztetés, hogy menjek. Az életminőségem jelentősen nem fog javulni, de lehetséges, hogy nemcsak a jóindulattal beígért 10 évet kapom a visszavarrás után - ebből egy év van hátra -, hanem rendeződik az állapotom.

Ajánlottak nekem pszichodrámát is a colitisemre. :) Lényeg - mert nem tanácsot szeretnék kapni, hanem adni - colitises betegnél ragaszkodjon EMA-teszthez, hamarosan lesz egy gyorsteszt is, magyar találmány. Lehet, hogy az immunrendszert a gluténból a gliadin vágja haza.

Sőt - mert klinikán bőrgyógyász rokonom, mutatta a rongyos kezét, mondván, csak egy szelet rántotthús, de ellenanyagot nem lehet kimutatni a vérében, de az érzékenység akkor is tény - a lehetetlen helyzetbe került betegek kipróbálhatnak 3-4 hónap nagyon szigorú diétát, s hát elválik. Tán 3-4 ezreléke a népességnek lisztérzékeny, ha tudja magáról, ha nem.

Ez valószínűleg hasonló utat fog befutni, mint a helicobacter, tagadni fogja mindenki - jelenleg egyedül a Heim Pálban veszik komolyan!!! - mert se gyógyszer nem kell hozzá, se orvos, csak a diéta nagyon nehéz és drága. A sajtok, és húskészítmények java is "lisztes". A legkisebb mennyiség is árt, bár én pontosan nem tudom az arányokat. Templomban áldozni sem szabad, mert egy ostyányi glutén is heves rohamot indukál.

ÍGY JÁRTAM! :(
Másoknak talán nem lenne szükséges, no, de ehhez mi kell?

Üdvözlettel: K.

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009.

Kedves Dr. Cordain,

Túl vagyok egy mellrákon. 2001 május 25-én diagnosztizáltak egy Her2 pozitív előrehaladott rákot. Eltávolították a hónalji nyirokcsomóimat is, agresszív kemoterápiában és sugárkezelésben részesültem. 2004 március 26-án a rákom kiújult a lumbális 1-es csigolyámon. Hat hónapon át hetente vettem részt kemoterápián és sugárkezelésen. 2004 december 15-én kimondták, hogy a rák visszahúzódott.
A herceptin része volt a kemoterápiás protokollomnak, amit 2004-ben kaptam és 2005 januárja óta minden harmadik héten ismét kapom. Tumor marker vizsgálat minden második hónapban történik. Sajnos a tumor markereim május végére emelkedni kezdtek és az emelkedés meglehetősen aggasztó volt.
Május 28-án elmeséltem ezt a gyógyszerészemnek, aki végzett dietetikus. Azt javasolta, azonnal hagyjam el a cukrot és a gabonaféléket, burgonyát, kukoricát az étrendemből. Megtaláltam az Ön Paleo Étrend könyvét (Cordain könyvéről van szó), és attól a naptól fogva elkezdtem elhagyni a cukrot, gabonaféléket és a tejtermékeket az étrendemből. Az eredményekről, a legkevesebb, amit mondhatok, bámulatosak. 2005 május 24-én a CA 27 29 markerem értéke 43 volt, és 2005 október 24-én már csak 24 volt. A CA 15 3 markerem május 24-én 28.6 volt, és most 22.9. Száz százalékban meg vagyok győződve arról, hogy ez annak az eredménye, hogy szigorúan betartottam a paleolit táplálkozás elveit. A rák szereti a cukrot. A cukor nem a barátom, hanem az egészségem ellensége.
Nagyon hálás vagyok a nagyon okos és képzett gyógyszerész-dietetikusomnak, aki naprakész a legfrissebb diétákban és azok egészségre gyakorolt hatásában. Azok vagyunk, amit megeszünk. Nem hiányolom az édességet, ami után régen annyira vágytam és imádom azt a tényt, hogy végülis leadtam azt a 25 kg súlyt,. Amit a kemo és a besugárzás miatt szedtem fel és nem tudtam leadni, akármennyit is tornáztam és diétáztam 202 óta. Friss gyümölcs, friss zöldség és sovány hús és hal az alapköve a jelenlegi jó egészségemnek.
Folyamatosan hangsúlyozom a hitetlenkedő orvoscsoportnak a Duke-on, hogy a tumor markerek csodálatos lecsökkenése az új táplálkozásom következménye. Köszönet a könyvéért és folyamatosan terjesztem az üzenetét a támogató csoportomban és más mellrákos nőknek is, akikkel találkozok. Az egészséges lélek és test alapvető e szörnyű betegség túléléséhez. Az étrend, amit 2005 május 28-án javasolt nekem, felfegyverzett engem arra, hogy folyamatosan megtegyek mindent azért, hogy győzhessek ebben a harcban.
Tisztelettel: Debbie

Forrás: Cordain, L: www.ThePaleoDiet.com hírlevél, 2009, November 20, Volume 1 Issue 3;(Originally published November 1, 2005)

Bryan Kraft és Eric Westman egy 17 éves kora óta schizofrén tüneteket mutató 70 éves nő esetéről számolt be. Tünetei közt paranoia, organizálatlan beszéd és hallásos és vizuális hallucinációk szerepeltek. Az utóbbi hat évben ötször volt kórházban öngyilkossági kísérlet miatt. Egyidőben több antipszichotikumot és hangulatstabilizálót szedettek vele, de állapota nem javult. Kraft és Westman ezen a ponton lowcarb étrendre fogták a beteget, akinek az addig napi rendszerességgel jelentkező hallucinációi a nyolcadik diétás napon megszűntek. Az esetleíráskor már tizenkettedik hónapja volt lowcarb diétán és hallucinációi ez idő alatt nem jelentkeztek.

Alberto de Santis és munkatársai egy évek óta skizofrén és autisztikus tünetekkel kezelt 33 éves nő esetéről számoltak be (de Santis és mtsi., 1997). A nőnek krónikus hasmenése, menstruáció kimaradása, hallucinációi és tévképzetei voltak. A szerzők cöliáka diagnózist állapítottak meg nála. Mielőtt gluténmentes terápiára fogták volna, SPECT*-tel megvizsgálva a homloklebenyben alulműködést tapasztaltak. Pár napi gluténmentes terápia hatására a pszichiátriai tünetek rohamosan javulni kezdtek, a gyógyszereket fokozatosan el lehetett hagyni. A hat hónappal később elvégzett második SPECT azt is igazolta, hogy a homloklebeny működése normalizálódott.
(további példákat lásd. Szendi: Paleolit táplálkozás

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (eredeti forrás: Kraft, BD; Westman, EC: Schizophrenia, gluten, and low-carbohydrate, ketogenic diets: a case report and review of the literature. Nutr Metab (Lond), 2009, 6:10. és de Santis, A; Addolorato, G; Romito, A; Caputo, S; Giordano, A; Gambassi, G; Taranto, C; Manna, R; Gasbarrini, G: Schizophrenic symptoms and SPECT abnormalities in a coeliac patient: regression after a gluten-free diet. J Intern Med, 1997, 242(5):421-423.

"Fort Collinsban élek és belefutottam az aknéról írott cikkébe. 24 éves vagyok és középsúlyos akném volt középiskolás korom óta. A Roaccutane működött egy ideig, kevesebb mint egy évig, de azután az aknék visszajöttek. [...] Súlyos gabonafüggő voltam, gabonaféléket ettem minden étkezéskor, mindennap. Megszereztem a könyvét és követtem a diétát és nem tudom elmondani mennyire segített. Az arcom ragyogóan néz ki, nem akarom elhinni, hogy nem tudtam erről előbb. A bőrgyógyászom állandóan csak azt hajtogatta, hogy az étel nem csinál semmit. Micsoda idióta!
Nagyon köszönöm: Christina"

"Csak pár percet kérek, hogy megköszönjem azt az információt, ami meggyógyított a 16 éves aknéval folytatott küzdelmemből. 11 éves korom óta középsúlyos akném volt. Soha nem súlyos, de nagyon makacs. Mindent próbáltam, a Roaccutane-t, éveken át a Retin-A-t, antibiotikumokat, benzoil peroxidot, fogamzásgátlót és minden krémet és arclemosót, ami a patikában kapható. Mindenhez a legnagyobb reményekkel álltam hozzá. Négy éven át használtam a Retin-A-t, reménykedve, hogy egy nap megtörténik a csoda. De semmi nem történt. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna az arcomon legalább egy nagy akne, sok jól látható kisebbel, plusz még fekete mitesszerek. [...] Mindig nagy szénhidrátrajongó voltam, és gabonafélék reggelire, tízóraira, ebédre [...] Elhatároztam, hogy teszek egy próbát a paleolit-diétával. Észrevettem, alig néhány nap múlva, hogy valami megváltozott. Nem volt új aknekezdemény. Amik megvoltak, azok elkezdtek összemenni. Egy hét múlva majdnem mindegyik régi akném eltűnt, és nem keletkezett új. Többször abbahagytam és újra kezdtem a diétát, egészen addig, amíg a kísérleteim eredménye teljesen meggyőzött. Most már egy jó ideje a paleolit-étrenden vagyok, és egyáltalán nincs akném. Míg a gyógyszereim szedése közben szörnyű mellékhatásoktól (gyomorproblémák, száraz szem és száj, viszkető arc) szenvedtem, most tele vagyok energiával, tiszta a fejem [...] Szeretném mindenkinek elmagyarázni, milyen jó ez a diéta, csak túl szégyenlős vagyok hozzá.
Michelle"

Forrás: Szendi: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009. (átvéve 8. Cordain, L: The dietary cure for acne. Paleo Diet Ent, Fort Collins, Colorado, 2006.-ből)

A kegyetlen diagnózis ellenére itt vagyok 21 évesen és kosárlabdázok.
2003 augusztusában és volt 3 súlyos multiplex szklerózis (továbbiakban MS) epizódom. Tizenhat éves voltam akkor, s 15, amikor az első tünetek megjelentek. Utólag diagnosztizálták, amikor megtudták a tüneteimet. Kaptam bőr alá Rebifet (egy interferon gyógyszer a visszaesések megelőzésére). Szörnyen éreztem magamat tőle és az iskolai vizsgáim kellős közepében voltam. Akkor elhatároztam, itt az ideje más terápia után kutatni, amely segít az MS-en. Mondtam az orvoscsapatnak, hogy elhagyom a Rebifet. Nem támogatták és azt mondták, döntésem rövidlátásról tanúskodik. Én azonban eldöntöttem, hogy jobban leszek, nem csupán arra várok, hogy elkerüljem az MS visszaeséseket. 2004 óta semmiféle gyógyszert nem szedek... A kegyetlen diagnózis és prognózis ellenére itt vagyok. Egy nehéz egyetemen küzdök a táplálkozástudományi (!!) diplomámért. Kosárlabdázok és láthatólag teljesen tünetmentes vagyok (Van egy enyhe egyensúly és koordinációs problémám, ami az első MS rohamomból maradt vissza.) A táplálkozás hatalma az MS-ben, az autoimmun betegségekben, az egészségben és a hosszú életben nagyon alábecsült. Mint a táplálkozástudomány hallgatója, nagyra értékelem a palelolit táplálkozás mögött álló hatalmas tudományos ismeretet
Conor

---

Helló, csak szeretném nagyon megköszönni a Paleo táplálkozásban végzett munkátokat. MS-em van és megismertem a Paleo diétát tavaly ez idő tájt. Azóta - ha nem is teljes mértékben - de komolyan paleo diétán vagyok 2008 március 31 óta, és teljes tünetmentességben vagyok azóta. Ez a legjob évem, amióta 10 évvel ezelőtt MS-t diagnosztizáltak nálam.
Elizabeth

---

A férjem azt mondta, az volt házasságunk legsötétebb ideje, amikor 2007 júniusában kimondták nekem az MS diagnózist. Had mondjam el, micsoda eredményeket értem el hat hónap alatt. Tizenkét kilót fogytam, mióta elkezdtem a paleo étrendet. Eltünt a köd az agyamról, tele vagyok energiával. Imádom, amit eszek, a világlátásom sokkal jobb, nem vagyok depressziós, bízok a mozgékonyságomban és képes vagyok úgy élni az életemet, ahogy akarom. Pl. tegnap nyolcszor másztam meg a lépcsőket. A férjem szerint a házasságunk újjászületett. A hagyományos gyógyszerekről, amiket felírtak nekem, csak annyit, hogy nem kezdtem el a Rebifet, amit az orvosom 2008 szeptemberében ajánlott nekem. Amikor azt mondtam neki, hogy a megfelelő diétát fontolgatom, mint reális alternatívát, azt mondta, ezt a kezelés mellett, nem pedig helyette kéne alkalmaznom. A legjobb az egészben, hogy jobban érzem magamat a paleo étrendtől, mint valaha is, mióta a kezeléseket előírták nekem.
A ráadás, hogy van egy barátnőm, akinél 2009 januárjában diagnosztizálták az MS-t, s miután hallott arról, milyen változások történtek nálam (ismert korábbról is, mielőtt meghallgattam a paleo előadást), ő is elkezdte - és fantasztikusan érzi magát. Az orvosa, amikor beszélt neki a diétáról és hogy mennyire jól van tőle, azt mondta neki, hogy "ez egy zagyvaság és a Maga barátja őrült". Hidd el, ha látod és így ő keresett egy másik orvost. A barátnőm azt mondta nekem, hogy micsoda ajándékot adtam neki azzal, hogy rávetem erre a diétára.
Kristen A. Gray

Forrás: Cordain, L: A New M.S. Diet Program: Treat Multiple Sclerosis with Diet

Figyelemreméltó eredmények bizonyítják, hogy a paleo táplálkozás csökkenti a reumatoid artritisz (sokízületi gyulladás) tüneteit. Ez az étrend eltávolítja a táplálkozásból a lektineket, amelyek képesek áthatolni a bélfalon, bekerülnek a vérkeringésbe, ahonnan kapcsolatba kerülnek az izületi szövetekkel, amelyek sokízületi gyulladásban érintettek. Ez a táplálkozás tovább csökkenti a szervezetszintű gyulladást is, amely szintén szerepet játszik az izületi fájdalmakban.
A krónikus gyulladás, amit a nyugati étrend szinten mindenkinél előidéz, számos betegséggel, így az izületi panaszokkal, izomfájdalmakkal is szoros kapcsolatban áll.

"Kiropraktikus doktor vagyok, egy poliklinikán dolgozok (fizikoterapeutákkal, orvosokkal /ortopéd, idegsebész, belgyógyász, fájdalom szakértő/, akupunktörrel). 1982 óta praktizálok. Olvastam a Cordain Paleolit táplálkozását, Paleolit táplálkozás atlétáknak és más publikációit is., ismerem a paleolitikus elveket. Én is paleo étrenden élek.
Azoknak a betegeknek, akik évek óta megtesznek mindent azért, hogy leküzdjék krónikus fájdalmaikat, a tünetek alapját képező gyulladáskeltő étrend célbavétele alapvető a gyógyulásuk érdekében. A paleo táplálkozás kulcs lehet ahhoz az ajtóhoz, amely útját állja a fájdalomtól való megszabadulásnak.
Sok páciensem szenved krónikus fájdalomtól és a paleo táplálkozás elvei értékelhetők gyulladáscsökkentő étrendként. Például, krónikus fájdalomban szenvedőknek ,akik tüneteikkel próbálnak megküzdeni, a harc reménytelen az omega-3 és omega-6 arány módosítása, a gabonafélék elhagyása és a hal eredetű DHA és EPA (omega-3 halolaj) bevitel nélkül. Ugyanez elmondható a nagy glikémiás indexű ételekről, amelyek ugyancsak gyulladásfokozó hatásúak."
Robb Russell

Hogyan csökkenti a paleo étrend a krónikus fájdalmat

Alkalmazva a paleo táplálkozást, Dr. Russell képes volt csökkenteni egy atléta betege fájdalmait és növelni teljesítményét. Egy súlyemelő az 50-es éveiben folyamatos hátfájástól szenvedett, részben két deformálódott lumbális csigolyája miatt. Dr. Russell kiropraktikus technikákkal némileg tudta csökkenteni a fájdalmait. Akkor javasolta az atlétáknak való paleo étrendet, mint gyulladáscsökkentő étrendet. A beteg fájdalma gyorsabban javult, mint várták, és sokkal jobban lecsökkentek a fájdalmai, mint bármilyen kezelésre addig. Ráadásként az atléta teljesítménye is javult.

A "lyukas bél" szindróma kapcsolatban áll a krónikus gyulladással

A bél fokozott áteresztőképessége, amit lyukas bél szindrómaként is ismerünk, azáltal hat az általános egészségre, hogy átengedi a lipopoliszaharidokat a keringésbe. A lipopoliszaharidok a bélben élő baktériumok sejtfalából származnak és az egyik leghatékonyabb gyulladáskeltő anyaként ismertek. A lipopoliszaharidok fokozott átjutása a keringésbe citokinek (az immunrendszer gyulladáskeltő anyagai) termelődését serkenti, ami egy alacsonyszintű gyulladást hoz létre a szervezetben.

A burgonyából, babból és hüvelyesekből származó szaponinok "lyukas bél" szindrómát hoznak létre, akárcsak a lektinek, az alkohol és a nem szteroid gyulladáscsökkentők. A lektinek ellenállnak a főzésnek és feldolgozásnak, akárcsak a emésztési folyamatoknak, és aktiválják az immunrendszert. A lektinek ezen felül fokozzák az E. coli és a grammnegatív baktériumok elszaporodását a belekben.

Miért gyulladáscsökkentő a paleo étrend?

Az evolúciósan kialakult étrendünkhöz való visszatérés a modern táplálkozás gyulladáskeltő hatását veszi célba. A paleo táplálkozás korrigálja az omega-6 és omega-3 arányt omega-6 irányba való eltolódását. Ezt a túl sok növényi olaj fogyasztása és a gabona alapú táplálékok fogyasztása, valamint a DHA és EPA (halolaj) hiánya idézte elő.

A paleo táplálkozás ugyancsak kiiktatja a modern táplálkozás egyéb gyulladást fokozó ételeit, mint a tejtermékeket, a finomított cukrot és a lektineket. Lektinek találhatók a babokban, a gabonafélékben és a hüvelyesekben, melyek nem is részei a paleo táplálkozásnak

A paleo táplálkozásnak nem részei a feldolgozott élelmek (mint pl. gyulladást fokozó finomított, hidrogénezett növényi olajak a margarinban, a chipszekben és a sült péksüteményekben), viszont része az olívaolaj. Ez a jórészt egyszeresen telítetlen olaj ténylegesen csökkentheti a gyulladást. A paleo étrend magas rosttartalma ugyancsak csökkenti a gyulladást.

Ráadásul a magas glikémiás indexű ételek ugyancsak gyulladásfokozóak. A paleo étrend alacsony glikémiás ételei elkerülik az ilyen gyulladást fokozó magas GI-jű ételeket, és ez segít csökkenteni az inzulinszintet és segít az optimális testsúlyt megtartani.

---

"A gyulladás csökkent..."

"Köszi, hogy ezt az üzenetet elolvassa. Évek óta rosszul éreztem magamat. Túl vagyok egy csomó reumatológussal és orvossal való találkozáson, egyik sem volt biztos benne, mi is történik velem, azt leszámítva, hogy a gyulladás tüneteit mutattam testszerte (izmaimban és bélrendszeremben); minimális izületi fájdalommal, de hát és csípőmerevséggel. Az energiaszintem nagyon alacsony volt. Kiropraktikushoz jártam és Celebrexet (nem szteroid gyulladáscsökkentő) szedtem két hónapon át. Keresgéltem és a WebMD-ben 2000-ben találtam egy cikket Elizabeth Traceytől a gabonaféléről, a borsóról és a babról, amelyek a bélrendszeren keresztül gyulladást okoznak az izületekben. Az Ön neve (Cordain) volt említve. Azt tudtam, hogy a babok és borsók komoly emésztési problémákat okoznak nekem. Van valami újabb információ ilyen kutatásokról? Azonnal abbahagytam a gabona, árpa, borsók és babok fogyasztását és nagyszerűen kezdtem érezni magamat. Az emberek még inkább látták a különbséget. A tüneteim pár nap alatt eltűntek. Az energiaszintem és az általános közérzetem drámai mértékben megnőtt. Teljesen megkönnyebbültem és remélem megtaláltam a végső választ"
Craig - Toronto, Kanada

---

"Az izületi fájdalmak jórészt megszűntek".

"Személyi edző vagyok, több mint tizenötéves gyakorlattal. Éppen most kaptam oklevelet a Cooper Intézettől. Minden táplálkozási tanácsom, amit eddig adtam klienseimnek, az Amerikai Szívtársaság ajánlása alapult. (Ez a manapság "egészségesnek" tartott gabonalapú táplálkozási piramist jelenti.) Egy jó barátom, aki komoly súlyt volt képes leadni és komolyan javult az egészsége, kölcsönadta nekem a paleo étrendről szóló könyvét (Cordain könyvéről van szó). Mivel van antropológiai képzettségem is, és minősített atléta vagyok, nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni. Elkezdtem e szerint élni, annyi módosítással, hogy utálom a halat. Azt találtam, hogy a 20 éven át folytatott súlyemelésből és a 14 éven át folytatott kemény munkától kialakult izületi fájdalmaim nagymértékben lecsökkentek, s mi több, elveszítettem testemből a zsírt és fokozódott az izomtömegem. Hogy tinédzserkori magamat idézzem, teljesen fel vagyok dobva ettől, és szeretném klienseimnek ezt a paleo étrendet továbbadni. De van bennem némi aggodalom, hogy nincs jogom eltérni a Amerikai Szívtársaság ajánlásától."
William

---

"A térdemben az ingyulladás megszűnt"

"Mint egészségügyis és korábban sok éven át vegetáriánus, követni kezdtem két éve a paleo diéta elveit, és el vagyok ragadtatva az eredményektől. A testsúlyom normalizálódott és az is maradt, a HDL-em 35-ről 50-re nőtt, az LDL-em, ami a normál felső határán volt, lecsökkent egészséges szintre, a VLDL ugyancsak visszatért az egészséges tartományba, a triglicerid szintem 250-ről 60-ra csökkent, és a változó magas vérnyomásom következetesen a normál tartományban van. A szalaggyulladásom a térdemben teljesen megszűnt. Azóta ajánlom ezt az étrendet pácienseimnek, főként azoknak, akiknek metabolikus szindrómája van. Teljesen el vagyok bűvölve a paleo táplálkozás egészségügyi hatásaitól. "

---

"Leálltam a gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel...

"Nemrég olvastam a cikkét: Modulation of immune function by dietary lectins in rheumatoid arthritis. (British Journal of Nutrition 2000 83,207-217) és úgy találtam, ez a legjobb magyarázat az izületi fájdalmaimra. Ez az elmúlt két és fél évben állt fenn nálam. A rohamok alatt az izületeim vörösek, duzzadtak és nagyon fájdalmasak. A rohamok véletlenszerűen jelentek meg és egyre gyakoribbá váltak addig a pontig, míg már ágyban fekvő lettem. Amint elolvastam a cikkét, abbahagytam a gabonafélék fogyasztását és most az izületeim egészen jól vannak. Annyira, hogy abbahagytam a nekem felírt gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését.

Forrás: Loren Cordain Paleolit szájtja és paleolit hírlevele