Szendi Gábor:
Paleolit táplálkozás

Olvasható interjúk, ismertetőkOlvasható interjúk, ismertetők

 

Nők Lapja Café 2009 dec.31.

 

Nők Lapja Café 2009 dec.31.

 

IPM Klub 2009 október 13. (egy kis előzetes)

A könyv előszava

A civilizációs betegségeket a civilizáció okozza. De vajon a civilizáció, mint megbetegítő tényező, hogyan ragadható meg? A civilizáció mely aspektusa az, amely a betegségekért felelős? A sűrű népesség? A mesterséges anyagok és a szennyezett környezet? Mind lehetséges. Én azonban a kutatások alapján úgy vélem, hogy a civilizáció megbetegítő hatásának a fő csapása a táplálkozás és a nap kerülése.
Sokan megfogalmazták már ezt a "vissza a természethez" elvet, de legtöbbször tudományosan nem megalapozottan, hanem inkább csak érzelmi alapon. A legtöbb nosztalgikus irányzat ősinek a pár száz, maximum egy-két ezer éves életmódot tekinti, ami bizonyára jobb, mint a mai életmódunk, de nem elvileg más. Ami ma a reformtáplálkozásban a modern életformára válaszként született, az mélyen magában hordozza lenyomatként a 20. századi nyugati étrendet. Nem szakít vele, hanem csak megreformálja. A barna cukor semmivel nem egészségesebb, mint a fehér cukor, az ember alig ötszáz éve ismeri a cukrot. A teljes kiőrlésű gabona csak hajszállal jobb, mint a finomított fehér liszt. A gabonafogyasztás igazi ellentétje a gabona nem fogyasztása. Az evolúció során az ember évmilliókig egyáltalán nem élt gabonával. Hasonlóképen, a hidegen sajtolt olajak némiképp egészségesebbek, mint a transzzsírokkal szennyezett hidrogénezett sütőolajak, de valójában a "reformolaj" csak ugyanúgy omega-6 túlfogyasztást jelent, mint a modern táplálkozás általában. A táplálkozás igazi reformjának nem a nyugati étrendből kell kiindulnia, hanem abból, hogyan táplálkoztak őseink, mire adaptálódtunk évmilliók alatt.
A táplálkozás megreformálásához modellként itt vannak a természeti népek. Bár a civilizáció csápjai lassan őket is elérik, ahol még háborítatlanul élik hagyományos életüket, ott ismeretlenek a civilizációs betegségek, mint szívbetegség, rák, autoimmun betegségek.
Az evolúciós orvoslás és evolúciós táplálkozástudomány az ő tanulmányozásukkal többet tud meg az emberi szervezet egészséges működéséről, mint az orvostudományi kutatások együttvéve.
Aki kicsit is beleássa magát az orvostudományi kutatásokba, megdöbbenve tapasztalhatja azt a hihetetlen technikai és elméleti tudást, amellyel molekuláris szintig lejutva képesek a kutatók elemezni az emberi szervezet működését. A gond csak az, hogy minél mélyebbre jut valaki a test működésének megértésében, annál inkább szem elől téveszti a globálisabb keretek fontosságát. A nyugati táplálkozás paradigmáját a modern orvostudományi kutatások alapvetően soha nem vizsgálták, és nem kérdőjelezték meg. Öröktől adottnak tekintették az ember kialakult étrendjét, és a civilizációs betegségek okát maximum az arányok eltolódásában keresték. Ahogy egy kutató találóan megfogalmazta: ha mindenki dohányozna, azt gondolnánk, a tüdőrákot valami genetikai eltérés okozza. Mert a dohányzás olyan természetes volna, hogy senki nem vizsgálná, vajon mi lenne, ha nem dohányoznánk. Így vagyunk a nyugati táplálkozással is. A kutatások fő irányát meghatározó paradigma meg sem kockáztatja, hogy firtassa a gabonafélék fogyasztásának egészségességét. A gabonafogyasztás olyan, mintha mindenki dohányozna.
Az egész megkérdőjelezése helyett maradt az összetevők arányaiban keresni a baj gyökerét. Sok zsír? Sok só? Sok UV sugárzás? A részkérdésekben való elmerülés vezetett az orvostudomány egyik legnagyobb tévedéséhez, a koleszterinhipotézishez, ami teljesen átalakította az egész nyugati világ gondolkodását és orvoslását - minden eredmény nélkül.
Ha végigtekintünk az orvosláson, akkor azt látjuk, hogy a meghatározó szemléletet az jelenti, hogy a betegség a beteg emberben bekövetkezett elváltozás következménye, vagyis a betegségért az egyén genetikai vagy egyéb okokból kialakult sérülékenysége hibáztatható. Ez a szemlélet abból indul ki, hogy vannak az egészséges és vannak a beteg emberek, a határvonal köztük élesen meghúzható. Ez a szemlélet magában hordozza azt is, hogy nem a táplálkozással van alapvetően baj, hanem azzal, hogy egyesek az egészséges táplálkozásra betegséggel reagálnak. Lehet tehát vizsgálni a szénhidrát-anyagcsere zavarát, de nem merül fel az, hogy a szénhidrátfogyasztás maga a probléma. Lehet konkrét ételek és vegyületek rákkeltő hatását vizsgálni, de nem merül fel, hogy a nyugati étrend és a melanoma kockázat miatti napfénykerülés egészében rákkeltő. Lehet az autoimmun betegségeket molekuláris szintig kikutatni, de komolyan nem merül fel, hogy a nyugati táplálkozás két nagy alapegysége, a gabonafélék és a tejtermékek fogyasztása a bűnös. Ha a táplálkozással minden rendben van, csak a beteg egyén reagál rá kórosan, akkor a gyógyítás azt jelenti, hogy adjuk neki továbbra is ugyanazt, csak segítsünk gyógyszerekkel neki, hogy fel tudja dolgozni a "normál" táplálékot. Ezért nem merült fel, hogy a szívbetegségjárványt nem a zsír, hanem a szénhidrátok okozzák, ezért nem merült fel, hogy a cukorbetegség valójában normális reakció egy megbetegítő étrendre, és ezért nem merült fel - hogy egy apró, de sokaknak mégis súlyos problémát is említsek - hogy az akne összefügghet a táplálkozással. A csillagászat, a fizika, a biológia megrekedt volna a világ megértésében, ha nem söpri félre a régi paradigmát a heliocentrikus világkép, a relativitáselmélet és kvantummechanika és az evolúciós teória. Az orvoslás új paradigmája az emberi táplálkozás új szemléletére kell épüljön.
Az új paradigma szellemében azt mondhatjuk, hogy a nyugati étrend alapvetően idegen az emberi szervezet működésétől, következésképen ez az étrend eredendően megbetegítő. Ez azt jelenti, hogy a civilizációban az életkor előrehaladtával valójában mindenki megbetegszik, csak van, aki súlyosabban, ők a régi paradigmában "a" betegek, míg a többséggel csak lassan végez a nyugati táplálkozás. Ők azok, akik "öregszenek". A természeti népek vagy a százévesek vizsgálatából tudjuk, hogy a magas vérnyomás, a romló cukorháztartás, az érelmeszesedés, a csontritkulás nem a korral jár, hanem a megbetegítő étrend kumulatív hatása. Ez a könyv sokéves gondolkodás és vizsgálódás terméke. A világon rengeteg felvilágosult gondolkodású kutató van, aki már egy új paradigmát képvisel. Ez a könyv rengeteget merített az ő munkásságukból. Minden paradigma ideológiai sajátosságokkal is bír, vagyis adott korban nem pusztán tudományos érvek, hanem érdekek hálózata tartja fenn. Különösen igaz ez a nyugati táplálkozás paradigmára, amelyet a hatalmas tőkeerőt képviselő élelmiszeripar, és a táplálkozásból eredő megbetegedések kezelésére gyógyszereket kifejlesztő gyógyszeripar tart életben. A paradigma fenntartásának érdekében a két iparág, de különösen a gyógyszeripar, rendkívül szoros, szimbiotikus kapcsolatot épített ki az orvoslással. Ez a kapcsolat mára olyan szorossá vált, hogy az orvostudomány elveszítette függetlenségét. Az orvostudományi elméletek sikerességét ma már nem a magyarázó elv jelenti, hanem hogy mennyire illeszkedik a gyógyszeripar érdekeihez. Ilyen légkörben az általam idézett kutatók egyfajta megtűrt tudományos partizánok, akik addig végezhetik a dolgukat, míg túlságosan meg nem sértik az uralkodó paradigmát életben tartók érdekeit. A könyvben talál majd példákat erre is, de élő példaként említhetném akár magamat is. Kutatói állásomba került az, hogy nyilvánosan hirdettem az antidepresszánsok hatástalanságát és öngyilkosságfokozó hatását. Akinek a tudományos igazság fontosabb, annak ilyesmire mindig számítani kell.

 

 

 

 

 

 

website tracker