Policisztás Ovárium SZindróma:
az evolúció győztese a jelen vesztese?

Kedves Gábor!

Napra pontosan fél év telt el azóta, amióta egyik-napról a másikra átálltam a Paleolit étkezésre.
Bár nagyon csábító volt az ajánlatod az ajándék könyvre, egy siker sztoriért cserébe, :) úgy gondoltam,
hogy hiteles szeretnék lenni, kell egy fél év ahhoz, hogy számomra is kiderüljön, vajon tartható lesz-e ez az új életmód és nem csak megint egy futó, múló dologról van szó. Teszteltem önmagam is és a paleót is.
No de kezdjük is rögtön elölről, ígérem, nem leszek rövid, :) mert én is mások sikertörténetén felbuzdulva határoztam el magam és vágtam bele a változtatásba.

29 éves vagyok, 167 cm, 76.5 kg-ról indultam, tipikus, egész napos ülőmunkát végzek. 10 éves koromtól kezdve kezdtem el hízni, otthon minden nap azt láttam, hogy Anyukám (aki most több mint 100 kg és 2.tip.cukorbeteg sőt, nagymamám is cukorbeteg :( ) pirított napraforgót vagy chipszet eszik esténként tv előtt.... sokszor csatlakoztam hozzá?és az édesség is simán csúszott, persze mellette a szokásos magyar étkezést folytattuk, mindenféle mozgás nélkül. Igen, hatalmas felelőssége van a szülőnek, abban, hogy milyen példát mutat! Ezek után gyorsan feljött 10-15 kg, ami végigkísérte az eddigi életemet, lefogyni, csak egyszer sikerült, mindennapos sporttal és mellette éhezéssel. Tinédzser koromban azt hittem belehalok az első és az utána lévő menstruációkba is olyan görcseim voltak.
Ma már nem csodálkozom rajta, akkor minden reggel kakaós tekercs vagy szalámis zsömle volt a reggeli és ezt további szénhidrát bombákkal tetéztem a nap során. Az évek folyamán, ahogy Te is, én is próbáltam mindig reformálni az étkezésemen, az új információk és ajánlások tekintetében, ma már látom, mennyire téves volt ez az út?

Barátnőm által már több mint egy éve tudok a honlapodról, szép lassan el is kezdtem olvasgatni a cikkeket, egyre nagyobb érdeklődéssel. A Paleolit táplálkozásnak akkor még csak a címét olvastam el, de nem tudtam, miről is szól ez az egész, mindig izgalmasabbnak találtam más-más írást, de ami késik ugye...

2009 áprilisában úgy döntöttem leteszem a fogamzásgátlót, mert nem akarom magam szennyezni tovább, a Párom nagyon megértő volt, sőt még támogatott is, védekeztünk másképp. A menstruációm ezek után 7 hónapig rendben volt, de azt vettem észre, hogy elkezdett hullani a hajam és felszaladt rám pár kiló is. Ez azért nem volt számomra újszerű, mert télen mindig jobban kívántam a gyorsan felszívódó szénhidrátokat, ami megmagyarázta a súlynövekedésem, a hajhullást, pedig nyugtáztam a téli szokásos vitaminhiánnyal. Igen ám, csak hogy miután megvettem a jól bevált vitaminomat és beszedtem, akkor sem múlt el a hajhullásom, ráadásul decembertől teljesen elmaradt a menstruációm. Kicsit más megvilágításba kerültek a dolgok.... A második menst.mentes hónap után mentem el nőgyógyászhoz, aki meg sem vizsgált, csak felírta a Norcolutot, hogy akkor majd gyógyszeresen meghozzuk. Ki sem váltottam a vényt és nem vettem komolyan a doktornőt, elmentem egy másik orvoshoz. Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a gyógyszereket, szeretek mindent természetes oldalról megközelíteni, mindennek utána olvasni, inkább az illóolajok, gyógynövények, helyes táplálkozás az, amiben hiszek. :)
A második nőgyógyásznak is elmondtam, miért jöttem, rögtön kérdezett is: szőrösödés, hajhullás, súlygyarapodás? Csak bólogattam, aztán 10 perccel később ő is, az ultrahang előtt, ahol közölte, hogy ez egy tipikus, tankönyvbe illő kép, megnagyobbodott, cisztás petefészkekkel. Elmagyarázta, hogy ez a betegség az inzulinrezisztenciával függ össze és itt tartott egy kisebb előadást, amiből én csak ezt az egy szót fogtam fel, annyira meglepődtem, hogy-hogy is lehetek én beteg? Én, aki egész életében az egészséges életmód nyomában volt és elhitte, hogy a teljes kiőrlésű pékáruk, a joghurtok, kefirek milyen jót tesznek? Két lehetőséget kínált fel az orvos: vagy felír egy fogamzásgátlót (amitől megszabadultam végre az elmúlt hónapokban), vagy hormonvizsgálat + diéta, mozgás. Természetesen a 2. mellett döntöttem, mert az okot szerettem volna kideríteni és nem lefedni a problémát.
A hormonvizsgálaton szépen látszott, hogy a PCOSZ-okra jellemző, TH-FSH arány megfordult, alacsony volt az ösztrogén szintem és magas a tesztoszteron. Közben az internet segítségével eljutottam a PCOSZ honlapra, ahol már sokkal több információt találtam. Mindenki arról számolt be, hogy a metformin milyen jó és hogy mellette mozogni és diétázni is kell. Nekem a gyógyszerszedéssel volt gondom, nagyon nem akartam. Nem akartam elhinni, hogy ezt természetesen ne lehetne meggyógyítani, mégis úgy mentem vissza a hormonlelet eredménnyel, hogy kértem én is a gyógyszert, bár az orvos magától is adta volna. (Csináltattam egy 5 pontos cukortesztet is, de inzulint nem néztek, pedig az lett volna a lényeg, a teszt így semmit sem mutatott ki, minden eredményem normális volt.) Gondoltam először csak kiváltom a tablettát, de még nem veszem be, megpróbálok másképp segíteni magamon. Vettem egy multivitamin tablettát (jó minőségű, többszörös vitamintartalommal a napi ajánlottnak), barátcserje kapszulát, króm tablettát, de semmi változás. Így ment ez kb. 3 hónapig, és akkor már nagyon fontolgattam a metformin elkezdését, de úgy gondoltam, még egy próba, nem nyugodtam bele?.

Beiratkoztam barátnőmmel egy konditerembe.
Az első, 2 órás mindent átmozgató edzés után, másnap azt vettem észre, hogy amikor leülök egy székre, vagy felállok onnan, valami szúr egyet, lent, a petefészkemnél. Két nap múlva azt gondoltam, ha holnap is marad ez a szúró érzés, megyek vissza a nőgyógyászhoz, mert itt valami nincs rendben! A harmadik napon spontán, gyógyszer nélkül megjött a menstruációm, 6 hónap kimaradás után. Borzasztó boldog voltam! Heti 2x-3x elmentem edzeni, noha a súlyom nagyon nem változott semmit, hiszen továbbra is ettem reggelire a magam által sütött vagy vett kiflit, kenyeret, joghurtot, tésztákat, burgonyát, rizst és mindent, amit egy átlagos ember eszik, csak kicsit kevesebb mennyiségben. Így is, szépen minden hónapban maradt a rendszeres ciklus és tudtam, hogy a mozgás gyógyított meg. Kb. két hónapja esett le a nyilvánvaló tantusz, hogy a mozgás rendezi ugye az inzulinszintet, ami ennek a betegségnek az alapja, és persze hormonműködésre is pozitívan hat. 2009.június-július-augusztus-szeptember így telt el, aztán a barátnőm elköltözött, nem járt már velem mozogni és én is kedvemet vesztettem, így egyedül, otthon még folytattam a tornát, de egyre kevesebb lelkesedéssel, inkább muszájból. Pont, amikor a mozgási kedv a mély pontján járt, felhagytam vele és állandóan feltettem magamnak a kérdést, hogy hogyan táplálkozhatnék úgy, hogy életmóddá váljon, ne kelljen éhezni, és a PCOSZ se térjen vissza, ja és még fogyni is jó lenne vele.

Ekkor jutottam el végre a honlapodon, a Paleolit táplálkozásig. Két-három napig olvastam a sikertörténeteket majd egyszerűen, belevágtam, a következő héten pedig a könyvet is megvettem hozzá. A Te könyved volt az első, ami tudományosan alátámasztva, egyszerű logikával követhetően leírja, hogy mi-mit okoz a szervezetben, és mi-mivel függ össze. Egy hónapot próbaidőt adtam magamnak. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem hiányzik a kenyér és a tészta, amit imádtam és könnyen nem-et tudok mondani a kolleganők édesség kínálgatásainak is. Megszűntek az éhségrohamok, amik oly sokszor keserítették meg Anyukám és a Párom életét, mert ilyenkor nagyon ingerlékeny lettem és azonnal ennem kellett valamit. Elmúltak a menstruációs görcseim is szinte teljesen, a térdeim fölött lévő apró pattanásoknak nyoma veszett, a hajhullásom megállt, a súlyom csökkent 3 kg-val, de centikben látványosabb a változás, a gyomromban egy állandó komfortság érzet van és sokkal kevésbé izzadok. Lecseréltem a káros kozmetikumaimat, elvégeztem egy szappankészítő tanfolyamot, így most már a saját gyógynövényes szappanjaimat használom, még a húsleves kockát is leváltottam cukor és nátrium-glutamát mentesre. Nagyon sokat köszönhetek Páromnak is, aki szintén az egészséges életmód híve, így nála nem okozott gondot az új elmélet befogadása és örömmel csatlakozott hozzám, nála a bőrgyulladás tűnt el teljesen. Anyósom is mellettünk áll, mindig paleó ételeket készít nekünk, lelkes recept reformer! Édesanyám és nagymamám már zabpehelylisztet használ, sima liszt helyett és xilitet, cukor helyett, náluk kicsit lassabb az átállás. Bűnözni nagyon ritkán szoktam, havonta-két havonta egyszer maximum, ugyanis nem éri meg letérni, nem szeretnék cukorbeteg lenni.
Az, hogy mennyire jó a Paleolit táplálkozás, az is bizonyítja, hogy a mozgás nélküli hónapokban is minden rendben volt a menstruációmmal, sőt, beállt szabályos 30-31 napra! 3 hónap paleózás után folyamatosan jöttek a dicséretek, hogy látszik már mennyit változtam. :) Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek a nőgyógyászhoz, ahol kifejezetten kértem az ultrahangot és mindent rendben találtak! Az orvos nem hitte el, hogy gyógyszer nélkül gyógyultam meg! Ott és akkor győzött a kitartásom és győzött a Paleolit táplálkozás! :) 4 hónap paleó után kértem egy teljes vérképet, persze ott is minden rendben volt.

Most a legújabb könyvedet olvasom, megint találtam számomra hasznos információkat benne, nem is keveset!
A hittérítő szerepről lassan én is leszokok ismeretségi körömben, :) ugyanis rájöttem, hogy csak annak lehet segíteni, aki nyitott rá és maga is akarja a változást. Sokszor megkapom én is, hogy egyoldalúan táplálkozom és látom a kritikus szemekben a hitetlenséget, miközben reggelire teljes kiőrlésű kiflit esznek és tejjel öblítik le. Nos, tévhitek mindig lesznek?. :) de a tények, azok tények, már nem számít, ki mit mond, csak mosolygok rajta belül, mert tudom, mi a helyes és mitől van egyensúlyban a szervezetem, amit az orvosi leletek is igazolnak!

Kedves Gábor, szívből köszönöm, hogy megismertetted velem/velünk a Paleolit táplálkozást, kívánok Neked jó egészséget és további sok sikert a munkádban! :)

Üdvözlettel:

Mónika