Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Csontos Erika:
GM-game A "Pusztai-botrány" hullámverései a nemzetközi és a magyar sajtóvisszhang tükrében

"Biztosítottak bennünket afelől, hogy egészen biztonságos."
Pusztai Árpád

Az alábbiakban részletek olvashatóak Csontos Erika összeállításából, amely a 2000 folyóirat 2011. februári-márciusi számában jelenik meg. A lap már az újságárusoknál van. Vegye meg, amíg még kapható! Vannak, akik nem szeretnék, hogy olvasható legyen!

 

 

Jelen írásban egy géntechnológiai úton módosított (GM) burgonyával kapcsolatos eset, az úgynevezett "Pusztai-ügy" különböző olvasatait szeretném szembesíteni egymással. Amikor összeállításom címét és alcímét "teszteltem" bölcsész és közgazdász végzettségű barátaim körében, kiderült, hogy a "Pusztai-botrányról" eladdig - egyetlen kivétellel - senki sem hallott. Mondanom sem kell, hogy fél évvel ezelőttig én se. Sőt, volt, aki azt sem tudta, hogy minek a rövidítése a GM (génmanipulált; genetikailag módosított; géntechnológiai úton módosított).

Az események váza - ami felkeltette az érdeklődésemet - a következő. Pusztai Árpád a Skóciában élő 68 éves biokémikus, aki a lektinek biológiai hatásának felfedezője, és világelsőnek számít a lektinkutatásban, 1998. augusztus 10-én a Granada TV World in Action című esti műsorában néhány mondat (egész pontosan 150 másodperc) erejéig utalt munkacsoportjának kutatási eredményeire. Eszerint a hóvirág hagymájából vett lektin génekkel a levéltetvekkel szemben ellenállóbbá tett GM-burgonya kórosan befolyásolta a kísérleti patkányok és belső szerveik növekedését, valamint immunrendszerük működését. Kifejezte aggodalmát, hogy nem kellő mélységben tesztelik a GM-élelmiszereket, és hozzátette, hogy nem tisztességes dolog kísérleti nyulat csinálni az állampolgárokból.

Két nappal a tévériport után Pusztai Árpád akadémikust - aki korábbi vizsgálatai kapcsán a géntechnológia elkötelezett és lelkes hívének mutatkozott - felfüggesztik állásából, számítógépét, adatait elkobozzák, hosszú időre hallgatásra kötelezik, miközben lejárató sajtókampány indul ellene; ugyanakkor a kutatási témát leállítják, a 23 fős kutatócsoportot szélnek eresztik. Szerződését nem hosszabbítják meg. A médiahajcihő és a hatalmas tudománypolitikai ellenszél dacára Pusztai, valamint patológus munkatársa, Stanley Ewen közösen írt tanulmányát egy bő év múlva (1999. október 16-án) sikerült közölni a patinás orvosi folyóiratban, a Lancetben.

Persze ugyanezt a történetet úgy is el lehet mesélni, hogy egy idős kutató összekevert két kísérletet, és félretájékoztatta a közvéleményt. Vagy: a kísérleti terv eleve pocsék volt, így a belőle levont következtetések is tévesek. Vagy: a kelet- európai disszidens felrúgva az elemi szakmai etikát, publikálás előtt kiszivárogtatott eredményeivel feleslegesen borzolta a kedélyeket. Szöget ütött a fejembe: vajon mekkora hibákat követhetett el ez a világhírű tudós, közel negyven év tapasztalatával a háta mögött?

[ ... ]

Egyik barátom, akinek röviden meséltem Pusztaiék kálváriájáról, tréfásan ugyan, de összeesküvés-elméletek terjesztésével gyanúsított meg. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy a nyilvánosság elé tárom, amit összegyűjtöttem, hiszen a Pusztaiügy újra és újra felbukkan a GM-élelmiszerek megkérdőjelezett biztonságosságával kapcsolatos sajtóvitákban vagy a nagyközönségnek írt könyvekben is - egymástól homlokegyenest eltérő tálalásban.

[...]

150 másodperc, amely megváltoztatta a GM-vitát

[...]

E ponton nem árt tisztázni, hogy mit is mondott pontosan Pusztai Árpád 1998. augusztus 10-én azon a bizonyos hétfő estén, a World in Action adásában, mert általában csak a kísérleti nyulas metaforát szokás idézni tőle. Andrew Rowell tényfeltáró könyvében majdnem az első szótól az utolsóig közli Pusztai mondatait:

"Biztosítottak bennünket afelől, hogy egészen biztonságos. Folyamatosan fogyaszthatjuk. Folyamatosan fogyasztanunk kell. Nincs ismeretes káros hatása. A területen dolgozó tudósként azonban úgy gondolom, hogy nagyon nem korrekt dolog embertársainkat kísérleti nyulakként kezelni. A kísérleti nyulaknak a kísérleti laboratóriumokban a helyük. Pusztainak azt mondták, hogy ne menjen bele a kísérlet részleteibe, annyit azonban elmondott egyetlen, a későbbi viták középpontjába kerülő mondatában, hogy "[a GM-burgonya] hatására a növekedésben kis mértékű visszamaradást tapasztaltunk, illetve azt, hogy befolyásolta az immunrendszert is. Az egyik genetikailag módosított burgonya 110 nap után azt eredményezte, hogy a patkányok gyengébb immunválaszt produkáltak." Majd így folytatta:

"Ha volna választásom, bizonyosan nem ennék ilyen élelmiszert mindaddig, amíg nincsenek ahhoz fogható kísérleti eredmények, mint amilyeneket mi biztosítottunk a genetikailag módosított burgonyánk esetében. Hiszek benne, hogy ez a technológia a javunkat fogja szolgálni. És ha a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságosnak bizonyulnak, akkor valóban nagy szolgálatot tettünk embertársainknak. Őszintén hiszek ebben, és éppen ez az egyik oka annak, hogy a szabályozás és a normák szigorítását követelem" (Rowell, 2003: 86).

"Félremódosított tájékoztatás"

Pusztai a Tv-ben a Rowett Kutatóintézet igazgatójának engedélyével szerepelt (1998. aug. 10.). Az igazgató másnap [aznap, lásd Rowell, 2003: 86 - CSE] még felhívta Pusztaiékat és gratulált a sikeres szerepléshez, harmadnap viszont felfüggesztette Pusztait állásából és felmentette nemzetközi kötelezettségei alól. No comment. Pusztaitól elvették az összes kísérleti jegyzőkönyvet és a kiszámított adatokat. A korábban nyílt, ún. akadémiai témát titkosnak minősítették. Megtiltották Pusztainak, hogy szóba álljon húszfős kutatócsoportjának tagjaival, a GMO kutatási program automatikusan megszűnt. Azt is megtiltották Pusztainak, hogy bárkinek is nyilatkozzon GMO-ügyben. [A GM- burgonya ügyében - CSE.] Felhívták figyelmét az általa aláírt, könyvvastagságú szerződés egyik oldalára, miszerint joguk van a tiltásra, és ha nem tartja be, akkor beperlik. Pusztai egy ilyen pert megnyerhetett volna, de közben anyagilag tönkremegy, ezért nem mert szóba állni a lakásához özönlő újságírókkal. Pusztait tehát úgy hallgattatták el, hogy bármit lehetett mondani róla, nem védhette meg magát. A vezető tudományos lapok, így a Nature és a Science folyóiratok, valamint a napilapok olyan információt szereztek, hogy Pusztai el sem végezte a szóban forgó kísérleteket (Nature, 1998, 394: 714), illetve hogy egy toxikus lektinnel dolgozott. Mindezek mélyen beleivódtak a világ tudományos közösségének gondolkodásába, különösen azokéba, akik épp ezt kívánták hinni - írja Baintner Károly 1999 szeptemberében, "A genetikai módosítás és a félremódosított tájékoztatás" című cikkében a Biokémiában. Az interjúra a Monsanto [amerikai székhelyű, multinacionális géntechnológiai vállalat] szóvivője már másnap reagált a televízióban. Azt állította, hogy Pusztaiék a ConA - egy ismerten mérgező - lektin génjével, és nem a hóvirág (GNA) lektin génnel dolgoztak. "Ha ciánt keverünk a vermutba, és azt tapasztaljuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek, akkor ebből nem azt szűrjük le, hogy minden koktél ártalmas és be kell tiltani" - humorizált Pusztaiék rovására Robert May, a kormány egyik tudományos tanácsadója, a Royal Society akkori elnöke is (Robin. 2007: 207). Az, hogy a ConA gént "hírbe hozták" Pusztaiék kutatásával kapcsolatosan, nem lehet tudni, hogy miért, de a Rowett igazgatója, Philip James is megerősítette, és ez további félreértelmezéseket eredményezett a sajtóban (Darvas, 1999a; Rowell, 2003). Marie- Monicque Robin írja Monsanto-könyvében, hogy a Le Monde is átvette az információt: "Dr. Pusztai összekevert két kísérletet."

[...]

"Megalapozatlan félelemkeltés"

Dudits Dénes géntechnológus 1999 júniusában így foglal állást a Biokémiában, "A géntechnológia szerepvállalása a növénytermesztésben: a Pusztai-botrány üzenete" című, "Optimizmus és hitvallás" alcímű cikkében:
A Pusztai Árpád által elindított kampány azért tekinthető kifejezetten félrevezetőnek és károsnak, mert egy korai fázisban félbeszakadt kísérletet ragad ki példaként, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy kísérletei egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban. [...] Pusztai Árpád jelentése, illetve a terjedelmes irodalom a Rowett Kutató Intézet honlapján belül megtalálható. Különösen aggasztó a média torzító, felfokozó hatása. Igen nagy a kutató felelőssége, hogy ne adjon tápot megalapozatlan félelemkeltésre. A magyar lakosság - köszönhetően a kiemelt figyelemnek - félreinformálása olyan jól sikerült, hogy az emberek nem mertek zöldséget vásárolni. Mindez azért, mert egy fejlesztési projekt kezdetén problémák jelentkeztek.

Pusztainak a vitára írt összefoglaló válasza éppen egy évvel később, 2000 júniusában jelent meg, ebben olvashatók az alábbiak:
"A GM-párti tudósok állandóan csepülik a napi sajtót, mert ezek, mint állítják, szenzációhajhászásuk miatt mindent meghamisítanak. Kétségtelenül ebben van valami igazság. Sajnos a Biokémiában és a Magyar Tu dományban megjelent cikkek is jó példáját adják annak, hogy a tárgyi tévedések, félremagyarázások, túlzások, rosszindulatú és kiragadott idézetek használata nem csak a zugsajtó privilégiuma. Vegyük példaként Dudits Dénes akadémikus cikkét a Biokémiában. Az ember azt gondolná, és joggal, hogy ha egy elismert és magas pozíciójú tudós véleményt nyilvánít egy ilyen fontos és a szakmájába vágó problémával kapcsolatban, előzőleg részletesen elolvassa a művet, amit kritizálni akar, elemzi az adatokat, felméri az azokból eredő következtetések helyességét, és ezután mondja el véleményét. Ezzel szemben mi történt? Dudits akadémikus a Biokémiában írott cikkében ugyan hivatkozott a Rowett Kutatóintézet honlapjában közölt adatainkra, de miután ezek elolvasására nyilván nem tudott elég időt szakítani, többségüket félreidézte. Csak néhány példát ragadok ki. Nem indítottam el semmiféle kampányt, sem a GM-élelmiszerek ellen, sem mellettük.

Egy tv-program 150 másodpercében a nem tesztelt, de már közforgalomban lévő GM-élelmiszerek esetleges veszélyességével kapcsolatos aggályaimról beszéltem az angol közönségnek, és ezt teljesen jogosan tettem, miután a Rowett Kutatóintézetben folyó kísérleteket az angol adófizetők finanszírozták, és hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független, kísérletsorozat nem létezett, és még ma sem létezik. Dudits akadémikus szerint én figyelmen kívül hagytam, hogy ezek a "korai fázisban félbeszakadt kísérletek [...] egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban". Sajnos cikkében idézett irodalmi hivatkozásai ezt nem erősítették meg, pedig a magam részéről szívesen vettem volna, ha ennek a láncszemnek legalább egyik-másik kimagasló példáját közölte volna, mert tudomásom szerint ezt az évtizedes fejlesztési folyamatot csak egy nem független (a Monsanto kutatói által írott) cikk jelzi. [...] Dudits akadémikus nyilvánvalóan nem érti a különbséget, amit az angol fogyasztóközönség kiválóan érzett: a Rowettben a biotechnológiai vállalatoktól függetlenül folytatott kutatómunka és a biotechnológiai vállalatok tudósainak kutatása között a lényeges különbség az volt, hogy nekünk nem fűződött semmi érdekünk ahhoz, hogy GM- burgonyáink különböznek-e a konvencionális burgonyától vagy sem. A mi munkánk hitele 40 év tapasztalatain és 280 - nemzetközi tudományos folyóiratokban közölt - cikken alapult, és ami a legfontosabb, mi nem csupán függetlenek voltunk, de az angol közönség is annak látott bennünket (Pusztai, 2000).

A teljes cikk a 2000 című folyóirat már megjelent 2011 február-márciusi számában olvasható.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre