Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Csontos Erika:
"Egy kérdés - egy karrier"

Megjelent a 2000 márciusi száma, amelyben Csontos Erika folytatja a februári számban megkezdett oknyomozó összeállítását a génmódosított élelmiszerekről. Az két részes cikk Pusztai Árpád meghurcoltatásán keresztül mutatja be azokat az erőket, akik szeretnék eltussolni a génmódosított élelmiszerek ellenőrizetlen biztonságosságát. Izelítőt olvashat a cik második részéből.

 

 

1995-ben, ugyanabban az évben, mikor Pusztaiék elkezdték a hároméves kutatást, a Monsantónak Robert Shapiro személyében karizmatikus vezérigazgatója lett, aki új szlogennel állt elő: "Élelem - egészség - remény". A Monsanto-guruként vagy a biotechnológia fő evangélistájaként emlegetett vezetőt szinte vallásos áhítattal vették körül beosztottjai, miközben Shapiro más nagy géntechnológiai cégekhez hasonlóan megpróbálta környezetbarátnak beállítva - vagyis "zöldre festve", ahogy a szakirodalom mondja - eladni a portékáját.

1998 júniusában a Monsanto Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában óriásplakátokra alapozott erőteljes kampányt indított. "Az éhező emberek nevében nem engedhetjük meg magunknak, hogy fékezzük az új technológia befogadását" - állt például az egyik plakáton. A sors iróniája, hogy ugyanazon a napon - 1998. augusztus 10-én - mikor Pusztai a tévéadásban szerepelt, a brit reklámfelügyelethez négy keresetet is benyújtottak "megtévesztő reklám" jogcímen a cégóriás plakátjai ellen...

1998 szeptemberében pedig a The Ecologist jelentetett meg egy 75 oldalas különszámot az alapításától (1905) feltárva a cég viselt dolgait (egészségkárosító vegyszerek, korrupció, fehérgalléros bűnözés, tanulmányok meghamisítása - ijesztően hasonló mechanizmusokkal "ismétlődő" esetek). Az újság első 14 000 példányát a nyomda - amely pedig már 25 éve dolgozott a kiadónak - bezúzta. Az igazgatónak sikerült másik nyomdát találnia, de két nagy lapterjesztő cég is megtagadta a lap terjesztését (Robin, 2007: 223- 224). Ez azt is bizonyítja, hogy Monsanto nemcsak az imázsépítésben, hanem a negatív kampány műfajában is leleményes. Andrew Rowell tényfeltáró könyve, Marie-Monique Robin Monsanto szerint a világ című filmje és azonos című könyve, valamint Bertram Verhaag Scientists under attack (Tudósok célkeresztben) című dokumentumfilmje egyaránt beszámol egy mexikói származású kutató, a Berkeley Egyetem alkalmazásában állt Ignacio Chapela esetéről. Meghurcolásának számos ponton hasonló a forgatókönyve, mint a Pusztaiék elleni lejárató kampánynak.

[A hasonló mozzanatokat szögletes zárójelbe tett nagybetűkkel jelölöm - CSE.]

Chapela azt mutatta ki, hogy Mexikóban, Oaxaca államban, a kukorica őshazájában, ahol moratórium volt a GM-kukoricára, transzgénnel szennyeződött a tradicionális kukorica. A tudós felfedezése nemcsak azt jelenthette, hogy a pollenek nagyon messzire el tudnak vitorlázni, hanem azt is nyilvánvaló tette, hogy a bevitt transzgének nem stabilak, ami a géntechnológiai cégek szempontjából kínos eredmény volt.

A kutató 2001. november 29-én a Nature-ben publikálta a közleményét. Ugyanazon a napon - ami azt bizonyítja, hogy valaki kiszivárogtatta az eredményeket [A] egy Andura Smetacek és egy Mary Murphy nevezetű tudós e-mail kampányba kezdett ellene. [Emlékezzünk, Pusztai esetében 5 nappal a publikálás előtt támadta meg a sajtóban a Lancetet a vizsgálatuk eredményeinek publikálása miatt az egyik szaklektor, az állam embere - CSE.]

Chapela előzőleg konfliktusba került berkely-i egyetemi kollégáival egy 25 millió dolláros szerződés miatt, amit a Syngenta kötött a laboratóriumukkal. A szerződés értelmében a pénzért cserébe a csapat felfedezéseinek 1/3-ára szabadalmi jogdíjat kap a multinacionális cég. Ez megosztotta a kutatókat, Chapela azok közé tartozott, akik a tudomány függetlensége mellett kardoskodtak. Chapelát először megpróbálták nevetségessé tenni, [B] s ezáltal kikezdeni szakmai hitelét. A kutatóról a Syngentának elkötelezett egyik kollégája azt állította, hogy a szakember saját laboratóriumának szennyeződéseit "mérte". [Pusztairól, ugye, az jelent meg, hogy el sem végezte a vizsgálatokat, illetve összekevert két kísérletet. Ekkor mondta Pusztai baráti körben: "Most már nem csaló vagyok, hanem hülye!" (Baintner, 1999) - CSE.]

Nemcsak a televíziót és a nyomtatott sajtót, hanem az internetet is célzottan használták hangulatkeltésre. [C] Mary Murphy és Andura Smetacek egy, a géntechnológia iránti elkötelezettségéről ismert honlapra küldte az e-mailjeit, a honlap pedig leveleiket továbbküldte világszerte 3600 szakembernek. A levélözönnel Chapelát környezetvédő aktivistának próbálták meg beállítani.

[Pusztainál, ha még emlékszünk, az interneten névtelen rágalmazók a mellette kiálló tudósokat csepülték, és Memorandumukat a Greenpeace akciójának tulajdonították - CSE.]

Utóbb Smetacek e-mailjeinek IP-címét azonosítva a szálak egy kommunikációs céghez, a Biving Grouphoz vezettek. "Vírusos marketing: hogyan lehet megfertőzni a világot? - olvasható a PR-cég honlapján. "Egyes reklámkampányoknál nem kívánatos, sőt sokszor ártalmas, ha a széles nagyközönség megtudja, hogy melyik vállalat áll a kampány mögött." Ez esetben a Monsanto állta a számlát. Kiderült, hogy Andura Smetacek nem létezik. És Mary Murphy sem. A fantomhölgy mögött a Guardian egyik ismert újságírója a Monsanto internetes stratégiai osztályának vezetőjét gyanítja, aki egyszer azt mondta: "Az internetre úgy kell tekinteni, mint egy az asztalunkon fekvő fegyverre - vagy Ön kaparintja meg, vagy a konkurense, de az előadás végére valamelyiküket megölik vele."

Eközben a Nature szerkesztőségére is nyomást gyakoroltak. [D] Jelen esetben a géntechnológiának elkötelezett kutatók levelet írtak, követelve Chapela elbocsátását, és hogy a Nature vonassa vissza vele a publikációt. Annak ellenére, hogy a Science-ben az előző hónapban két kutatócsoport is megerősítette a transzgén mexikói jelenlétét, 2002. árpilis 4-én a Nature 130 éves történetében eladdig elképzelhetetlen dolog történt: a szerkesztőség önkritikát gyakorolt, miszerint Chapela dolgozata módszertanilag gyenge volt, nem lett volna szabad közölniük. Miközben előzőleg négy szaklektor adta rá áldását! A tudományos közvélemény felháborodottan tárgyalta az esetet, az egyik hozzászóló hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy a Nature hirdetéseinek 80 százalékát a géntechnológai cégek hirdetései alkotják.

2005 áprilisában egy, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája által [E] fenntartott tekintélyes szaklapban - különös körülmények között - megjelent egy ellentanulmány.

Még jóval korábban a Berkeley Egyetem vezetősége visszavonta a döntését, hogy Chapelát kinevezzék professzornak, és nem hoszszabbították meg a szerződését. Magyarán kirúgták az egyetemről, [F] ám ő munkajogi pert indított, amelyet 2005-ben megnyert, így visszahelyezték állásába, jóllehet onnantól "nincsen keret" a kutatásaira (Rowell, 2003: 149-169; Robin, 2007: 273-286). Ebben a szakmában "egy kérdés - egy karrier. Felteszed a kérdést, megkapod a választ. Lehet, hogy tudod publikálni, lehet, hogy nem. És ez a karriered vége. Az én esetem különlegessége, hogy én "túléltem"" - foglalja össze Chapela a filmkészítő Verhaagnak.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre