Layman és mtsi.(2008):
A fehérje szerepe az optimális egészségben: szívbetegség és II-es típusú cukorbetegség

ABSZTRAKT
Az emelt fehérje és csökkentett szénhidráttartalmú étrendek javítják a szervezet lipid (zsírok) és lipoprotein (pl. LDL, HDL) profilját és cukoranyagcseréjét, ami a súlykontroll terén fontos. A magas fehérje és alacsony szénhidráttartalmú étrendeket ugyancsak vizsgálják a szívbetegség, metabolikus szindróma és a II-es típusú cukorbetegség gyógyítása szempontjából is. Ezeket az étrendeket pozitív hatásúnak találták a szívbetegség rizikó faktorainak csökkentése szempontjából, beleértve a szérum triglicerid szintjének csökkentését, a HDL koleszterin növelését, az LDL részecskék méretének növelését és a vérnyomás csökkentését. Különösen vonzóak lehetnek azok számára, akiknél a metabolikus szindróma részeként érelmeszesedést okozó zsíranyagcserezavar áll fenn. Szerepüket ugyancsak vizsgálták a II-es típusú cukorbetegség kezelésében, ahol pozitív hatásuk volt a cukoranyagcserében, az éhomi vércukor szint csökkentésében, valamint az evés utáni vércukor- és inzulinválaszban.

BEVEZETÉS

Van-e előnye a magas fehérjetartalmú (HP) étrendnek a szívkoszorúér betegségek (CHD) és a cukorbetegség kezelésében és megelőzésében? Az étkezési fehérje szívbetegségre és cukorbetegségre tett hatását még nem teljesen értjük. A korai felmérések eredményei arról számoltak be, hogy az össz étkezési zsír, koleszterin, és a telített zsírsavak (SFA) összefüggést mutatnak a CHD-val, és ezt gyakran a fehérje bevitellel való összefüggésként értelmezték. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy az úgynevezett nyugati étrend (magas állati termék és alacsony zöldség és teljes kiőrlésű gabona tartalom), szignifikánsan korrelál a CHD-vel. Az étkezési fehérje, nagyrészt a koleszterinnel és a telített zsírral kapcsolatos bűntudat miatt, rizikó faktorrá vált. Későbbi epidemiológiai vizsgálatok kiértékelték a rizikót a fehérje bevitel teljes skáláján és azt találták, hogy a legmagasabb fehérje fogyasztóknak volt a legjobb minőségű étrendje és a legalacsonyabb rizikója a CHD-ra. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az étkezési fehérje és a CHD közötti korábban feltételezett kapcsolat valószínűleg az egyéb modern életstílus faktorokkal van összefüggésben, beleértve az összenergia bevitelt, a fizikai aktivitást, a stresszt, a rendszertelen étkezést és a készételek fogyasztását.

A II-es típusú cukorbetegség ideális megelőzési és gyógyítási formáiról alkotott elképzelés folyamatosan változott. A magas szénhidráttartalmú diéták (a bevitt energia 55-60%-a) szabvány ajánlások voltak. Azt állították, hogy a magas szénhidráttartalmú diéták fokozzák az inzulinérzékenységet és az alacsony zsírbevitel (SFA és koleszterin) miatt csökkentik a CHD rizikóját. Sőt, mi több, a maga fehérje étrendeket az emelt telített zsírsav bevitel, valamint az esetleges hiperinzulinémiát és veseproblémákat okozó hatásuk miatt problémásnak tartották.
A modern kutatás azonban egyre inkább felismeri, hogy az alacsony szénhidrát és magas fehérje tartalmú étrendek jobbak a glikémiás kontroll és az optimális testsúly megtartása szempontjából, és a régebbi nézetek mind inkább átértékelődnek.

AZ ÉTKEZÉSI FEHÉRJE KÖLCSÖNHATÁSA A VÉR LIPIDEKKEL ÉS A SZÍVBETEGSÉGGEL

Az étkezési fehérjemennyiség emelésének egyik következménye a szénhidrát és zsír arányának csökkenése. Az étkezési fehérje vérzsírokkal és a szívbetegséggel kapcsolatos főbb kérdéseinek értékelése:

• Van-e metabolikus előnye a magas fehérjetartalmú (MF) étrendeknek az alacsony fehérje- és magas szénhidráttartalmú étrendekkel szemben? Javítják-e a plazma lipid és lipoprotein profilt vagy a vérnyomás szintet?
• A MF étrendek előnye inkább a megnövelt fehérje vagy a lecsökkentett szénhidrát és zsírtalmuknak köszönhető?

A MF étrendeket széles körben vizsgálták az elhízottság gyógyításával kapcsolatban. Azok a diéták, amelyekben a szénhidrátokat fehérjével helyettesítik (zsírral vagy anélkül), a fogyás mellett a testösszetételben, valamint a vérzsírok és lipoproteinek szintjében is kedvező változást hoznak létre. Mint ahogy minden súlycsökkentő étrendnek, a MF étrendnek is a vérlipidekre tett legkövetkezetesebben megmutatkozó hatása a szérum triglicerid 30-55%-os csökkenése. A sokféle genetikai és metabolikus különbségből fakadóan az egyéb lipoprotein reakciók komplikáltabbak, ezeknél a genetikai fenotípus, az étrend zsírtartalma, az inzulin érzékenység és az összeenergia bevitel mértéke egyaránt szerepet játszik. Ami viszont mindig kimutatható a HP étrend következményeként: a HDL koleszterin szint és az LDL részecskék mérete megnő (minél magasabb a vérzsír szint, annál kisebbek, tömörebbek lesznek az LDL koleszterin részecskék). A MF étrenden a fogyás időszakában a HDL koleszterin szint megnő, míg a magas szénhidrát és alacsony zsírtartalmú étrendeknél csökken. Bizonyos nagyon alacsony szénhidráttartalmú diétáknál is azt találták, hogy a triglicerid szint következetesen csökkent, a HDL koleszterin szint pedig nőtt.

McAuley és mtsi bizonyítékot szolgáltattak arra nézve, hogy a csökkentett szénhidrát tartalmú étrend eredményezi az alacsonyabb triglicerid szintet. Egy elhízott, inzulin rezisztenciában szenvedő női mintán végzett vizsgálatukban összehasonlították a magas szénhidrát, magas fehérje és magas zsírtartalmú étrendek hatását. A magas fehérje illetve zsírtartalmú étrendet követők 24 hét után többet fogytak és nagyobb csökkenés következett be a triglicerid szintjükben, mint a magas szénhidráttartalmú étrenden lévőknek. Az LDL koleszterin szint is jelentősen csökkent a magas fehérje tartalmú étrenden. A tudományos vizsgálatok többszörösen kimutatták, hogy az étkezési szénhidrátok, különösen a cukor, aterogén dyslipidémiát (alacsony HDL-koleszterin, emelkedett triglicerid szint) vált ki. A kutatók hosszú évekkel ezelőtt felsimerték a glükóz intolerancia, inzulinrezisztencia, emelkedett vérzsír szint, alacsony HDL koleszterinszint, és magas vérnyomás összefüggését. Ezeknek a jelenségeknek az együttese a metabolikus szindróma alapja. Mind az emelkedett vérzsírszint mind a metabolikus szindróma erősen hajlamosít a szív és érrendszeri betegségekre. Számos, egészséges és cukorbeteg alanyokon lebonyolított vizsgálat értékelte a csökkentett szénhidráttartalmú étrendek terápiás hatását a metabolikus szindrómával összefüggő dyslipidémiára (rossz vérzsír arányra). Többségükben a szénhidrát csökkentést emelt zsiradékbevitellel helyettesítették. Következetesen azt találták, hogy ez az étrend lecsökkenti a vérzsír szintet. Az emelt fehérjetartalmú étrendeknél is azonos eredmények születtek, ami azt jelenti, hogy a vérzsír szintet elsősorban a szénhidrátok növelik. A szénhidrátok csökkentésével párhuzamosan az LDL részecskék átrendeződnek egy kevésbé érelmeszesedést okozó formátumba. Az emelt fehérjebevitel legerőteljesebb védőhatása a vérnyomás csökkenésében mutatkozik meg. A magas vérnyomás komoly rizikófaktor a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában.

FEHÉRJEBEVITEL, GLÜKÓZ HOMEOSZTÁZIS (a szervezet viszonylagos biológiai állandóságot biztosító önszabályozó működése) ÉS A II-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG

Az emelt fehérje- és csökkent szénhidrát bevitel javítja a glikémiás szabályozást mind egészséges, mind elhízott, és II-es típusú cukorbetegségben szenvedő alanyoknál. Az étkezési fehérje, különösen a glicin és leucin nevű aminosavak, stimulálják a hasnyálmirigyből felszabaduló inzulinmennyiséget. A leucin szabályozza a sejtközti inzulinjelző pályákat a vázizomzatban és a zsírszövetekben. Az intravénás aminosavbevitel teljesen más reakciót vált ki, mint a szájon át elfogyasztott teljes fehérje, tehát az emésztőrendszernek és a májnak fontos szerepe van a megfelelő aminosav és glikémiás reguláció szabályozásában. A fogyás, illetve a csökkentett kalóriabevitel egészségeseknél és II-es típusú cukorbetegeknél egyaránt csökkenti az éhomi glükózszintet és javítja a glükóz kontrollt. Az étkezési fehérje mennyiségének emelése segít a súlycsökkentésben, mert a fehérje laktat, de nem hízlal. A súlycsökkentés komoly fontossággal bír a cukorbetegség kontrollálálsában.

Az American Diabetes Association és az American Society for Clinical Nutrition kutatói megállapították, hogy a II-es típusú cukorbetegség kezelésében elsőszámú cél a súlycsökkentés, és hogy a magas fehérje és alacsony szénhidráttartalmú étrendek a leghatékonyabbak e cél elérésében. Ezek a diéták nemcsak a fogyás, hanem a lipoprotein értékek rendeződése, és a jobb glikémiás kontroll szempontjából is ideálisnak mutatkoztak.