Szendi Gábor:
Miért éppen a paleo?
Megtisztelő meghívást kaptam még nyáron Dr. Reiber Istvántól a 2. Fehérvári Atherosclerosis Találkozó-ra, amelyet Székesfehérváron tartottak, 2011. november 11-12. között. A meghívás meglepő volt, mert ezen a konferencián a koleszterinteória magyar képviselői vonultak fel megvitatni a gyógyszeres koleszterincsökkentés aktuális kérdéseit. Tekintve, hogy az általam képviselt paleo-irányzat abszolút tagadja a koleszterinszint bármiféle jelzőértékét a kardiovaszkuláris kockázat szempontjából, komoly toleranciáról és érdeklődésről tanúskodott a meghívás. Számomra még érdekesebb volt a fogadtatás, előadásomat -úgy érzékeltem- érdeklődve hallgatták végig. Mondanivalómat alaposan megtámogatta, hogy dr. Audikovszky Mária főorvos asszony utánam harmadikként következő "Low carb-low fat étrend" előadásban ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a szív és érrendszeri betegségekért a finomított szánhidrátok a felelősek. Összességében a részvételt úgy értékeltem, hogy orvosi és dietetikusi körökben is kezd oszlani a homály a paleolit táplálkozás körül, s talán egyre több szakember számára válik világossá, hogy nem egy új, hangzatos, kérész életű diétáról van szó, hanem az orvostudományi kutatások által alaposan alátámasztott, rendkívül ígéretes étrendről és életmódról van szó.
Az alábbiakban közreadom a konferencia előadásom diáit, és a diák közt szűkszavú megjegyzések formájában adom vissza a nélkülözhetetlen összekötő szövegeket.
A két élelmiszerpiramisból kiviláglik, hogy a paleolit táplálkozásban meghatározó szerepe van az állati eredetű élelmianyagoknak, míg a nyugati étrendben a finomított szénhidrátok jelentik az étrend alapját.
A következő dián azt láthatjuk, hogy 229, ismert táplálkozású természeti nép döntő többségénél az állati eredetű élelmianyagok fogyasztása nagyarányú, a leggyakoribb az 56-65%-nyi fogyasztás, de igen sok népnél ennél jóval többet fogyasztanak. Ez természetesen a ma embere számára nem jelent kötelező ajánlást, a paleolit lényege, hogy mindenki olyan arányban fogyaszt, amilyen arányban akar. Más kérdés, hogy az állati eredetű táplálékra szükségünk van, tehát nagyon visszaszorítani nem jó.
A következő dián az látható, mekkora kontraszt van a kardiovaszkuláris halálozásban a természeti népek és a nyugatiember, de még a 19. századi nyugati ember és a modern ember között. A természeti ember és a nyugati ember szívhalálozásbeli különbsége cáfolja a koleszterinhipotézis azon jóslását, miszerint a természeti embernek - mivel sok zsírt és koleszterint fogyaszt - sokkal valószínűbben kéne meghalnia szívhalálban. Elgondolkodtató, és erre még visszatérek, miért nincs ez így.
Az alábbi ábrán azt látjuk, hogyan kezdett drámai mértékben növekedni Angliában a 20. század során a szívhalálozás, hasonlóképen a nyugati világ más országaihoz. (A sok görbe azért látható, mert korosztályonként ábrázolja a grafikon a szívhalálozást.)
Most vizsgáljuk meg, meddig is él a természeti ember, vajon mennyire helytálló az a mindennaposan hallott érv, hogy a természeti ember oly rövid életű, hogy nincs is ideje szívbetegségben megbetegedni.
Ehhez azonban meg kell ismerkednünk a "várható élettartam" és a "halál leggyakoribb életkora" fogalmakkal. Mint a következő dián látjuk, dániában 1840-ben a várható élettartam 45 év, ami azt adja meg, átlagosan meddig élnek az emberek. Csalóka szám ez, mert a nagy csecsemő és gyermekhalandóság miatt nem árul el arról semmit, milyen sokáig is éltek azok, akik nem haltak meg fiatalon. A halál leggyakoribb éve a halálozási görbe csúcspontja, ez 1840-ben 71 év volt. Tehát a legtöbb ember legalább eddig, de sokan még tovább éltek. Láthatjuk, hogy ez a mutató sokkal többet árul el arról, meddig is élnek az emberek adott korban és társadalomban. Elgondolkodtató tény, hogy Dániában (és igaz ez a többi nyugati országra is), az emberek élethossza 160 év alatt 15 évvel nyúlt meg. Nem témája az előadásomnak, de ez arra utal, hogy az élethossznövelő tényezők mellett rendkívül komoly élethossz csökkentő tényezők léptek működésbe.
Az alábbi táblázat talán sokakat meghökkent. Ha leszámítjuk a nagy csecsemőhalandóságot, akkor a természeti emberek majdnem addig élnek, mint a fejlett nyugati országokban. Ez a hosszú élet mindenesetre bőven elég volna arra, hogy a természeti emberben, ha táplálkozása arra hajlamosítaná, kialakuljanak a szív és érrendszeri betegségek.
Vizsgáljuk meg, a sok zsír és koleszterinfogyasztás mellett, milyen a természeti ember koleszterinszintje?
A Tarahumarák esetében piros vonallal berajzoltam a biztonságos LDL felső határt és a biztonságos össz koleszterinszint felső határát. Látható, hogy a Tarahumarák háromnegyede a teljesen biztonságos határértékek alatt van.
Összeségében megállapíthatjuk, hogy a természeti ember össz koleszterinszintje messze alatta van a ma biztonságosnak tekintett 200 mg/dl határ alatt. Ugyan hogy lehet ez? Nem azt állítja a nyugati orvoslás, hogy a sok zsír, koleszterin és hús az egekbe viszi föl a koleszterinszintet? Itt meg azt látjuk, hogy jóval több állati eredetű élelmianyagokat fogyasztó népeknek jóval alacsonyabb a koleszterinszintje, mint a nyugati emberé.
Érdemes megvizsgálni, mi történik a nyugati emberrel, ha olyasmi étrendre fogják, mint amin a természeti emberek élnek.
Az alábbi ábrán azt látjuk, hogy a lowcarb (azaz alacsony szénhidrát) étrenden élőknek (bal oldali ábra) jelentősen lecsökkent 12 hét alatt a triglicerid szintje, míg a lowfat (alacsony zsír) étrenden élőknek nemváltozott.
A most következő diasorozaton azt láthatjuk, hogy 56 hetes ketogén étrenden, ami 4 rész zsír-1 rész fehérje étrendet jelent, hogyan alakult az összkoleszterin, a HDL, az LDL és a triglicerid szint. Mindegyik pontosan úgy csökkent (vagy a HDL nőtt), ahogy a kardiológusok megálmodják. Egy kivétellel: ők úgy gondolják a zsírmentes diétával lehet ezt elérni, nem pedig a csak zsírból és fehérjéből álló étrenddel.
Az alábbi ábrán azt látjuk, hogy minél jobban csökkenti a szénhidrátbevitel tés növelik a zsírt,annál jobban csökken a triglicerid szint.
Az alábbi dián azt látjuk, hogy a nagyon alacsony szénhidráttartalmú, magas zsírtartalmú étrend minden vérzsír paraméterben messze felülműlja a magas szénhidráttartalmú étrend hatását.
Az alábbi dia összefoglalja az eddig olvasottakat: a paleolit étrend nemnöveli, hanem drámai mértékben csökkenti a koleszterinszintet, következésképen, ha helytálló volna a koleszterinhipotézis, akkor is a paleolit táplálkozást kéne javasolni mindenkinek, nem pedig a zsírcsökkentő, magas szénhidráttartalmú étrendet,amit manapság ajánlanak.
Vessük össze megint a paleo és a nyugati étrendet? Mi a legmarkánsabb különbség köztük? az, hogy a paleo étrend talapzatát az 50-60% állati eredetű táplálkozás alkotja, a nyugatit pedig az 50-60% finomított szénhidrát. Ha tehát a termésuzeti ember 0% szívhalálozását összevetjük a nyugati ember 30%-os szívhalálozásával (és 54%-os szív- és érrendszeri halálozásával), akkor csak arra tudunk következtetni, hogy a nyugati ember fokozott halálozását a fokozott szénhidrát fogyasztás okozza.
Közbevetőleg érdemes egy pillantást vetni a koleszterinhipotézist igazolni akaró MONICA vizsgálatra, amelyben 10 millió ember adatát feldolgozva azt kapták, hogy azonos koleszterinszinthez egészen eltérő halálozási kockázatok tartoznak (függőleges irányban olvasva az adatokat). Azaz: a koleszterinszint nem jelez előre semmit.
Az alábbi ábra bemutatja, hogyan alakul ki a finomított szénhidrátok fogyasztásának hatására végül a szív- és érrendszeri betegség.
Azutóbbi években kezdték csupán vizsgálni, hogy a szénhidrátok fogyasztása mennyiben fokozza a szívhalálozás kockázatát. Kiderült, hogy nagyon is. A glycemic load, azaz a glikémiás telítettség, amely egy élelmiszer szénhidráttelítettségét adja meg, szoros kapcsolatot mutat a szívhalálozás kockázatával. A legnagyobb szénhidráttelítettségű élelmiszereken élőknek kétszeres a szívhalálozási kockázatuk.
Az alábbi vizsgálatokban a glikémiás indexet használták. A glikémiás indext azt mutatja meg, milyen gyorsan emeli meg a vércukorszintet egy étel. Minél inkább megemeli, annál gyorsabban felszívódó szénhidrátról van szó, s az annál hizlalóbb és veszélyesebb minden szempontból.
|
|
