Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: Szeretni, vagy őrülten szeretni?

Megjelent: Playboy 2002 november

 

Hőseink: a Nő, a Férfi és az Evolúció.

Férfi és nő kapcsolatában különös paradoxon, hogy miközben férfivilágban élünk, a Férfi dominanciáját hirdeti minden, valójában a Nő a Világ mozgatója, értelme és célja. Ezt bizonyítják az evolúciós kutatások, ezt mutatja a hálószobák és budoire-ok ágyaiban születő történelem, és a vak is látja, hogy hiába a Férfié a Hatalom, mégis újra és újra meg kell hódítania, birtokba kell vennie a Nőt, mert végső soron mindig csak a Nő mondhat igent vagy nemet.
A férfi felsőbbrendűsége csak illúzió, a halálba induló gladiátor vigasztalhatta magát ilyesmivel. A kényszerű harc nem dicsőség, pusztán az evolúciós szelekció eszköze. A Nő páholyból nézheti végig, ahogy a hímek vérüket ontják érte; a harc a hatalomért, a befolyásért, a pénzért csupán egy öldöklő verseny része, melynek a fődíja a Nő.
Az evolúció legfőbb törvénye: szaporodj, örökítsd meg génjeidet az emberiség genetikai fotóalbumában. Az albumba viszont a Nő ragasztgatja be a képeket.
Úgy élünk, mint a marionett bábuk, akik azt hiszik, életre keltek s a színdarab az ő életük; valójában az evolúció zsinórjai mozgatnak minket, s az előadás előre meg van írva. Talán némi improvizáció megengedett.

 

 

A szépség mint érdek

Kant szerint szép az, ami érdek nélkül tetszik. Jól hangzik, de Darwin biztos ellenkezett volna, ha összeakasztják bajszukat e kérdésben. Az evolúció évmilliókig csiszolgatott minket, így nem meglepő, hogy minden sóhajtásunk és vágyunk levezethető a "sikeres szaporodás" programból. Luxus volna, hogy ne az tetsszen a legjobban, ami evolúciós értelemben leginkább az érdekünk.
Amikor egy férfi és egy nő találkoznak, -mint egy szabó -méreteket vesznek egymásról, s agyukban beindul egy evolúciós kalkulátor, amely, oszt és szoroz, majd a másodperc tört része alatt kidob egy eredményt, ami eldönti, hogyan tovább.
Alapjáratban ez a kalkulátor férfiaknál a nő fiatalságát, termékenységét, egészségét és génállományát méri fel, nőknél pedig a férfi nemzőképességét, az utódnevelésre való fogékonyságát és a szociális dominanciáját. Ez persze így túl elvont, de ha visszafejtjük a programot, durván a következő kép tárul a szemünk elé.

Imádom az ösztrogén szintedet!

Ami a nőkön vonzó testi jegy, az a sikeres szaporodási képességgel függ össze. Ez egyfajta lecsupaszított funkcionalista esztétika. A férfi agyában adatgyűjtés folyik az életkorra, a nemi hormonszintre és a jó genetikai adottságokra utaló jegyekről, mert ezek mind az utód egészségességét és sikerességét garantálják.
A fiatalság érthető szempont; az Evolúció is "tudja", hogy a nők életkorával nőnek a szülési komplikációk és a nő életkora behatárolja a születendő gyermekek számát is.
A termékenységnek, vagyis a nemi hormonok túláradó szintjének sajátos -mi úgy mondjuk: szép- testalkat és arcberendezés felel meg. Az ösztrogén hatására kigömbölyödik a fenék, megnő a mell, duzzadt lesz az ajak, megszélesedik a járomcsont, de kicsiny marad az orr és az áll. Amikor férfiakkal különböző korú nők arcképrészleteiből rakatták ki az ideális nőt, a női arcok átlagéletkora 25 év volt, a szájaké 14 év és a szemeké 11 év. Vagyis az érett nő arca sajátos keveréke a nőiségnek és a gyerekességnek. Szexuálisan vonzó és védelem után sóvárog.
A testarányok tekintetében a világ minden férfije a magas ösztrogén szintre utaló " keskeny derék - széles csípő" formatervezést kedveli; egész pontosan, ha ezek méretaránya 0,7. Ha egy szépségverseny győztese eltérne ettől, nyugodtan meg lehet óvni a versenyt!
A mellek szintén világszerte izgalmat kiváltó képződmények, de a méret tekintetében van egy optimum. A férfiak általában nem szeretik a túl nagy mellet, és a nők önértékelése szoros kapcsolatot mutat kebelméretükkel: majd mindenki egy számmal nagyobbat szeretne.
A nagy gömbölyűségek ellenére persze a vonzó nő karcsú is, mert ez szintén a fiatalság fontos mutatója.
Különös dolog, de a nők testmagassága szintén fontos lehet a párválasztásban. Angol kutatók azt találták, hogy az átlagosnál alacsonyabb nők sokkal valószínűbben "kelnek el", és szülnek gyermekeket, mint az átlagnál akár pár centivel magasabbak. A nemi érés ugyanis az alacsonyabb nőknél általában gyorsabb, magas nőknél lassabb, s amikor évmilliókkal ezelőtt ez a kalkulációs tétel kialakult, az ősember nem 20-30 évesen házasodott; ekkor már valószínűleg régészeti leletté rendeződve nyugodott a földben.
A férfi-kalkulátor ezeken túl még további adatokat is begyűjt. Fontos, hogy mekkora a nőben a férfi nemi hormonszint; ennek egyik jele a szőrösség, vagy a férfias agresszivitás és rámenősség. A sok tesztoszteron ugyanis az utód szempontjából kockázatos lehet (balkezesség, allergiahajlam, megkésett beszédfejlődés, stb.). Mindamellett némi tesztoszteron nem árt, mert ez a motorja nőben is a szexuális vágynak és fantáziának.
Végül a férfinek fel kell tudnia becsülnie DNS vizsgálatok nélkül is a nő genetikai állományát. A jó géneknek számos evolúciósan kimunkált jegye van, ilyen az arc és a test szimmetriája. Nem kell most valami Quasimodo-szerű szörnyalakra gondolni, milliméterekről van szó. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a legszimmetrikusabb arc a legvonzóbb, és igen apró eltéréseket is képesek vagyunk tudattalanul észlelni.
Az aszimmetria mindig hibás génekre, fejlődési problémákra, vagy magas férfihormon szintre utal, s a nagy számok szerint a szimmetrikusabbak termékenyebbek és komplikációmentesebben szülnek. Az aszimmetrikus mellméretet mutató nők közt viszont sokkal gyakoribb a szülési komplikáció.
Na és mit tesz a férfi, ha a fiatalság és a szépség közt kell választania? Úgy tűnik, inkább a szépség mellett dönt, mert a "jó gének" fontosabb szempont a fiatalságnál.

Szociálisan domináns, szimmetrikus férfi ismeretségét keresem házasság céljából

Amikor egy nő a férfiről adatokat gyűjt evolúciós kalkulátora számára, akkor elsősorban a magas tesztoszteron szint, a "jó gének" és az eltartóképesség jegyeit méri fel.
A magas tesztoszteron jegyei az arcon a kiemelkedő középarc és orr, széles járomcsont, erős, széles áll, és megnyúlt alsó arcfél. (Ez lényegében ellentéte a női arcnak!) Ehhez jön még a férfiasan erős arc- és testszőrzet. A magas tesztoszteron szint testi jegyei az erős felsőtesti izomzat, a széles váll és keskeny csípő. Itt is tudjuk a pontos méreteket, a nők szemében a 0.85-ös csípő/váll arány a legvonzóbb. A hang kamaszkori elmélyülése szintén a tesztoszteronszintnek köszönhető; ezért heréltek ki a középkorban széphangú fiatal fiúkat a zenekedvelő közönség mulattatására.
A magasság, mint a nőknél is, szintén fontos, csak ellenkező előjellel. Az alacsonyabb és kisebb testsúlyú férfiak sikertelenebbek a házasodásban és szaporodásban, mivel messziről "ordít róluk", hogy valami fejlődési gubanc vagy alultápláltság volt náluk gyermekkorban. Az Evolúció finnyássá tesz minket.
A szociális dominanciának, amely szintén a magas tesztoszteron szint függvénye, megannyi viselkedéses jegye van, kezdve a testtartástól, a mimikán át a farkasszemet nézésig. Az állatvilágban a domináns hím uralja a javak elosztását és biztos védelmet jelent külső-belső támadásokkal szemben. A férfi dominanciája ígéret arra, hogy képes lesz családjának nagykanállal meríteni a társadalmi húsos fazékból, s kapcsolatai révén megfelelő hátteret biztosít majd az utódok felemelkedéséhez is. A szociális dominancia a nőknél sokszor bátorságként fogalmazódik meg; a nők imádják a hősöket és a győzőket.
A jó génekre férfiaknál is a szimmetria a garancia. A nők különösen fogékonyak erre, hiszen az utódnevelésben vállalt nagyobb szerepük miatt nagyobbat kockáztatnak, ha rossz csődörre tesznek. A nők kifinomult adatgyűjtési technikáira vall az a vizsgálat, amelyben férfiak három éjszakán át izzadtak tele egy pólót, majd nők végigszagolgatták a befőttesüvegekben tárolt trikókat, ill. végignézték a férfiakról készült fényképeket is, és mind a trikókat, mind a képeket rangsorolták szexuális izgalmasságuk alapján. A nők itt is a legszimmetrikusabb arcú férfiakat találták a legvonzóbbaknak, és anélkül, hogy tudták volna, ki melyik pólóban aludt, a legszimmetrikusabb férfiakét ítélték a legizgatóbb szagúnak!
Ha már a szagoknál tartunk, meghökkentő eredmény, hogy a nők apjuk szagát keresik minden férfiban. Ez volna az Ödipális "apakeresés" evolúciós szakfordításban?
A pólós kísérletet egyébként elvégezték nőkkel is. Minden nő két trikót izzadt tele, egyiket a havi ciklusa legtermékenyebb két éjszakáján, másikat menstruációja alatt. A férfiak úgy tudták a trikó-párok egy vonzó és egy kevésbé vonzó nő trikói, s választáskor a "vonzó nőt" egyértelműen a termékeny fázisban hordott trikóval párosították.

A választás paradoxonja: sprint vagy marathon?

A partner, ill. házastárs választás paradoxonja az, hogy mégsem minden nő ill. férfi választ az eddig vázolt evolúciós recept szerint. Vagyis nem mindig életünk álmával éljük boldogan életünket.
Valójában mindkét nem számára több partnerválasztási stratégiát munkált ki az Evolúció, aztán ebbe persze még beletenyerel a neveltetés is.
A dominancia és a szépség (vagy alávetettség és csúnyaság) tudata sokszor már gyermekkorban kitörölhetetlenül belénk ivódik, vagyis elkezdjük felmérni, mennyit érünk. Ez folytatódik az ifjúkorral, amikor mind a férfiak, mind a nők kapcsolataikon keresztül tesztelik szexuális vonzerejüket, vagyis, hogy milyen partner "jár nekik" a kínálatból.
Az a szimmetrikus, domináns férfi, akire "sok nő hajt", talán egész életére azt a szaporodási stratégiát választja, hogy "kis befektetéssel, sok nőtől, sok utód". Más kérdés, hogy a fogamzásgátlás korában a stratégia túlélte önmagát, de hát ki beszél itt szabad választásról? Más férfiak viszont hűségükkel, önzetlenségükkel, családszeretetükkel kereskednek a "piacon".
A nő vevő erre, mert elvileg tartós kapcsolatokra törekszik: az utódnevelés miatt számára ez biztonságos. Másfelől viszont a nők rendkívül módon vonzódnak a szociális sikeresség különféle jelzéseihez (vagyon, sztárság), s sokan hajlamosak akár egyéjszakás kalandokra is, csakhogy közel kerülhessenek a társadalmilag nagyra értékelt férfiakhoz, akik ezt az igényt sokszor készségesen kiszolgálják, sőt elébe is mennek. Egy rögbijátékos mesélte, pl. hogy meccs közben gyakran leveszi a sisakját, hogy később a rajongók az utcán is felismerhessék.
E futó kapcsolatok egyik nyeresége az, hogy nő az önértékelés, hiszen akit a Sztár ágyára méltatott….
De a vonzódás a szuperférfihoz evolúciós alapfelszereltségnek bizonyult, ugyanis:
A fenti trikós vizsgáltban a szimmetrikus férfiak illata akkor volt a legizgatóbb, amikor a nő ciklusa legtermékenyebb fázisában volt. Az evolúció semmit nem bíz a véletlenre: a nők szaglása ekkor a legkifinomultabb!
Egy másik vizsgálatban férfi arcokat "férfiasítottak" ill. "nőiesítettek". A termékeny fázisban lévő nők a markáns, férfias arcokat ítélték vonzónak, míg a nem termékeny szakaszban lévő nők a nőiesebb arcú férfiakat részesítették előnyben. Vagyis a fogékony szakaszban a nő akár az orra, akár a szeme után megy, a macsóhoz vonzódik! Ám az igazság pillanata akkor jött el, amikor jellemezni kellett a képeket. A kemény, férfias arcokat vonzónak, de hűtlennek, megbízhatatlannak, agresszívnek látták ("válás lenne a vége"), míg a nőiesebb arcokat megértőnek, kedvesnek ítélték, olyannak, akivel jól ki lehetne jönni, aki jó apa lenne.
A nők -egy másik kísérletben- alkalmi partnernak egyértelműen a James Bond típusú bátor, de önző férfit választották, mert látatlanban is úgy ítélték meg, hogy az "jó géneket" hordoz, tartós kapcsolatra viszont a bátor és önzetlen férfit választották, mert az biztonságot nyújt.
Férfiak fejében hasonló kettősség lakozik: álmaik nőjéről elsősorban nem anyaként vagy fakanállal a kezükben szoktak ábrándozni.
Vagyis, aki jó egy kalandra, az nem biztos, hogy jó egy életre. De ha választjuk az egyiket, vágyakozunk majd a másik után. A megoldás? Nők házasságon kívüli kapcsolataiban gyakoribb a szimmetrikus férfiszerető; ez a két egymást kizáró evolúciós stratégia összebékítési kísérlete. (Amíg a férj haza nem jön a vadászpuskával.)

Önmagunkhoz, vagy a párunkhoz legyünk hűek?

Ahogy Freud mondta: ha valamit tiltani kell, akkor az nagyon kívánatos lehet. Az állatvilágban megkülönböztetnek genetikai és szociális hűséget, előbbi szexuális hűséget is, utóbbi csak kitartást jelent a másik mellett. Lehet találgatni, hova sorolható az emberi faj.
A férfi eredendően poligám, mivel a szaporodásba keveset invesztál; az utódot végül is a nő hordja ki, ő szüli meg, s neveli fel - esetleg egyedül is. Ezért a férfi hatékony evolúciós stratégiája az volna, ha minél több nőt csábítana el és ejtene teherbe.
A nő sokkal monogámabb hajlamú, mivel evolúciós beválását az határozza meg, hogy sikerül-e felnevelni utódait. Ez sok áldozatot kíván tőle, s ehhez nem árt egy férfi, aki védelmet és egzisztenciális biztonságot nyújt a családnak.
Az evolúciós kompromisszum az, hogy a monogámiát felvállaló férfiak gyakran szociális hűségben gondolkodnak, vagyis úgy vélik, az alkalmi szex bocsánatos bűn, ha nem veszélyezteti a házasságot.
De, mint a választás paradoxonja is mutatja, a nőben is ellentétes erők dolgoznak, s van egy "B" terv arra, hogy a nő kijátszva partnerét, "jó génű" férfitől essen teherbe, és férjével neveltesse fel mástól fogant utódját. A férfi már csak ezért sem érezheti tehát magát biztonságban. De a férfi biztonságérzetét alapjaiban rendíti meg az, hogy a nő aktuális fogamzóképességének nincs biztos jele. Míg az állatvilágban a piros, duzzadt ülőgumó, vagy a megfelelő évszak abszolút biztonsággal jelzi a nőstény fogamzóképességét, vagyis azt, hogy mikor kell udvarolni, és mikor nincs veszélyben az apaság, addig a férfi teljes bizonytalanságban van tartva e kérdésben. Folyamatosan kell (kéne) tehát udvarolnia és óvnia apaságát.
Ám a termékeny időszak nemcsak a férfi számára rejtett, a nők sem tudhatják igazán. Vizsgálatok szerint a nők 17%-a már a ciklus hetedik napján termékeny! Ezzel szemben a "Hogyan essünk teherbe" sikerkönyvek ajánlotta 10-17. nap közé eső időszakban a nők mindössze 30%-a bizonyult fogékonynak! Egy kapaszkodó azért van; a termékeny időszakban ugrásszerűen megnő a nők fantáziatevékenysége más férfiak vonatkozásában.
És hogy a nők evolúciós "B" terve mennyire veszélyes, mutatja egy angol, sok száz családra kiterjedő genetikai vizsgálat meghökkentő mellékterméke: az apák 6%-a nevel idegen férfitől származó gyermeket abban a hiszemben, hogy sajátját neveli. Egy norvég vizsgálatban ez az arány 1%, míg egy mexikóiban a bolonddá tett apák aránya a 10%-ot is elérte! A legnaívabb kalkuláció szerint is tehát Magyarországon -két millió férjet véve alapul-, húszezer férfi más génjeiért gürcöl naphosszat.
Persze nem lesz minden kapcsolatból gyerek; egy amerikai vizsgálat szerint a nők 30%-nak, egy dél-koreai felmérés szerint a nők 41%-nak (!) volt vagy van szeretője. Egy angol női magazin szerkesztőit is megdöbbentette felmérésük eredménye; e szerint a komoly kapcsolatban élő nők 64%-a (!) tanúsít alkalmi hűtlenséget.
A férfi tehát, ha kalandokra jár, soha nem lehet biztos abban, hogy otthon egy hűséges asszony és vérszerinti gyermeke várja őt: könnyen sodródhat abba az evolúciós katasztrófába, hogy véres verítékkel kakukkfiókát nevel. Ennek egyetlen ellenszere van, ha azt teszi, amit az evolúciós biológiában "párőrzés"-nek neveznek: sokat van otthon.
Hogy ez az otthonüldögélés ne legyen unalmas, az evolúció felkínál egy remek eszközt a monogámia fenntartására, és ez a szex. Az emberi szexualitás nincs párzási időszakhoz kötve, hanem folyamatos, hiszen a nők is szinte folyamatosan termékenyek. Ez egyfelől lehet élvezetes, másfelől viszont ravasz mechanizmus gondoskodik arról, hogy a monogám kapcsolat szilárd bástyaként álljon, amíg ásó, kapa és nagyharang el nem jön.
Születésünktől kezdve egy biológiai rendszer lép működésbe, amit kötődési viselkedésnek nevezünk. Ahogy a kikelő kiskacsák követni kezdték Konrad Lorenzet, abban a hiszemben, hogy ő a Mama, úgy az embercsecsemő is egy életre elköteleződik anyja iránt élete első éve alatt. A kötődés egyik kulcsingere az oxytocin nevű hormon, amely már szülés alatt elárasztja a mamát és a babát, majd szoptatáskor, simogatáskor, dédelgetéskor is kölcsönösen felszabadul mindkettőjükben, s hatására a "célkeresztben" megjelenő Másik iránt szoros kötödés alakul ki. Az élet későbbi éveiben a kötődési hormon aktiválódhat egyszerűen érzelmi közelségre is, egy jó beszélgetéstől, stb. De oxytocin szabadul fel a szexuális együttlétkor is, különösen az orgazmus alatt, s ez azt jelenti, hogy a boldog szexuális együttlét mély kötődést alakít ki a felnőtt pár között. Persze oxytocin szabadul fel minden testi-lelki intimitástól is. A monogámia összetartó ereje tehát a partnertől kapott szex, kielégülés, szeretet és gyengédség oxytocinban áztatva.
Ám ami a hűséget szolgálja, az egyben alá is áshatja. Nem egy házasság azon bukik meg, hogy a kalandozó fél nem tudja kikerülni az "oxytocin" csapdát, s szoros kötődés, kevésbé tudományosan szerelem alakul ki szeretőjével szemben.

Szépségipar és evolúció

A nőknek sosem kellett bizonygatni, hogy a vastag piros száj szexuálisan izgató, már az ókori Egyiptomban éltek ezzel a módszerrel.
A mai kozmetikai és szépségipar összes terméke szoros kapcsolatba hozható a szaporodási képességek reklámozásával.
Nőknél a feszes bőr (ránctalanító krémek, arcfeltöltés), a vastag ajkak (rúzs, plasztika), az arcfestés, a nagy szemek (szemfestés), a szőrtelenítés, a fehér fogak, a dús haj, a mellnagyobbító műtétek, a fitness szalonok és fogyókúra őrületek mind-mind a fiatalság és termékenység illúzióját próbálják meghosszabbítani, sok-sok pénzért. A "nehéz napok" észrevehetetlenségét ígérő tamponok és szárnyaló betétek pedig a "terméketlen" időszakot hivatottak eltitkolni.
S hogy micsoda lehetőségek várnak még ránk? Több amerikai vizsgálat szerint egy "Athena 10:13" elnevezésű, titkos összetételű illatanyag 74%-al megnövelte a nők szexuális vonzerejét; volt aki kilépett a kísérletből, mert nem bírta az állandó férfiostromot.
Férfiaknál a testépítés, a válltömések, az arc markánssá tétele, a pénisz- és erekcióhosszabbító beavatkozások és gyógyszerek a népszerűek. Na meg a sok handa-banda fantasztikus hódításokról.

Konklúzió

Mit csinál a marionettbábú, amikor ráébred, hogy csak zsinórón rángatják? Játszik tovább, mi mást tehetne. Lassan mi is elfogadjuk, hogy zsinórok nélkül nem is volnánk. Folytatódjék hát a darab.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre