Szendi Gábor:
Szerelmes agy

A szerelmes agy és a csalódott agy manapság már ugyanúgy kutatás tárgya, mint a szorongó agy, vagy az addiktív agy. Ismerjük meg fontos alkatrészünk működését!

A kultúrantropológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szerelem univerzális emberi jelenség, mi több, állatok megfigyelése alapján tudjuk, hogy a szerelem mind a madaraknál, mind az emlősöknél megfigyelhető. Evolúciós vizsgálatok alapján a szerelmet a szaporodás egy fontos, biológiailag "előrehuzalozott" funkciójának tekintjük. A szerelmes állapot jellemzőit a költők már évezredek óta leírták, ám a szerelem agyi folyamataira csak az utóbbi évek kutatásai világítanak rá.

A szerelem rideg, tudományos leírása szerint a szerelmes szerelme tárgyának különös, rendkívül jelentőséget tulajdonít, egyszerinek és megismételhetetlennek éli meg az egymásra találást, a másikat idealizálja.

Mivel tudjuk, hogy a legszürkébb, legunalmasabb, legátlagosabb ember is csodálat tárgyává válhat szerelmese szemében, vagyis, hogy nem egyéni kvalitásai váltják ki a mindent elsöprő rajongást, ezért joggal tételezzük fel, hogy a szerelem egyfajta evolúciós trükk ahhoz, hogy valaki a kiszemelt, kiválasztott partnerre "rákattanjon" és meghódítsa. A cél ugyanis meglátni, megszeretni és - szaporodni. Hogy ember és állat motivált legyen e program végrehajtására, ahhoz ellenállhatatlanul vonzóvá kell tenni a szaporodáshoz vezető lépéseket is. A szerelem másik fontos funkciója annak a mélyen rögzött félelemnek a gátlása, amelyet a másik túlzott közelsége, a neki való kiszolgáltatottság jelent. A szexuális aktivitás, amely természetesen nem azonos a szerelemmel, de része és célja a szerelemnek, maximális bizalmat igényel. Sok szexuális probléma hátterében éppen a rejtett biztonságérzet hiánya okozza a görcsösséget vagy feloldódási képtelenséget.
A szerelem harmadik funkciója a partnerek közti kötődés kialakítása. A monogámia egyfajta evolúciós kompromisszum, adott keretek közt a legtöbb fajnak, amely hosszabb időn át neveli kicsinyét, a legcélravezetőbb szaporodási stratégia.

A szerelem biológiája

A szerelemkutatás a szerelem és kötődés folyamataiban kiemelkedő szerepet tulajdonít több fontos agyi ingerületátvivő anyagnak és hormonnak. Az agyi jutalmazórendszer ingerületátvivő anyaga a dopamin. A dopamin a közelítés, "zsákmányszerzés", "vágyakozás" szubsztrátuma, fontos szerepe van a megkívánásban, a kitartó udvarlásban. A meghódítás okozta dopaminszint emelkedés örömérzést, eufóriát okoz, erre könnyű "rászokni".

A hódítás receptje: növelje meg szerelme dopaminszintjét, miközben vele van. A dopaminszintet általában az izgalom, a veszély, és az örömök fokozzák. Ösztönösen tudja ezt minden férfi, hiszen a meghódítandó szerelmét ajándékokkal, meglepetésekkel, meghívásokkal és utazásokkal próbálja megnyerni. A közösen átélt veszély szerelemfokozó hatását mutatják a kalandfilmek és az élet: a szép hősnő és a bátor férfi a sok kaland után egymás nyakába borul.

A szerelemben megfigyelhető nyugtalanságot, csökkent étvágyat és alvásigényt, a szerelmesre beszűkült figyelmet részben a magas dopamin, de részben a magas noradrenalin szint okozza. A szerelemnek kényszeres vonásai is vannak: a szerelmes állandóan szerelmével foglalkozik, emlékeket gyűjtöget róla, róla akar állandóan beszélni, a szerelmes, mint kényszergondolat mindenféle tevékenységébe állandóan betör. Kényszerbetegségben fontos szerepe van a szerotoninnak. Amikor kényszerbetegeket hasonlítottak össze szerelmesekkel, egyaránt alacsonynak találták szerotonin szintjüket.

Helen Fisher szerelemkutató súlyos veszélyekre figyelmeztet az antidepresszánsokkal kapcsolatban. E szerek alaposan megváltoztatják a szerotonin háztartást, és túl azon, hogy az emberek jó 70%-ál szexuális zavarokat is okoznak, mint impotencia, libidócsökkenés, megszüntetik a szerelem érzését.

A szerelemben és nemi vágyban mindkét nemben fontos szerepet játszik a tesztoszteron. Ennek kapcsán sajátos folyamatok figyelhetők meg a szerelem tartós kapcsolatba átnövése során. A szerelem előreprogramozottan 2-3 évig tart, s ha ez alatt nem alakul ki kötődés, a kapcsolat előbb-utóbb elhal. A szerelem során magas a tesztoszteron szint, ám amint a kötődés kialakul, a tesztoszteronszint lecsökken. Ez megmagyarázza, miért lanyhul sok embernél a nemi aktivitás a megállapodott kapcsolatban: ez teszi lehetővé, hogy az emberek többé már ne csak egymás után vágyakozzanak, hanem képesek legyenek gyermekeiket nevelni, dolgozni járni, stb. Érdekes mód, megromlott házasságban vagy váláskor a tesztoszteronszint ismét megnő, jelezve, hogy a felek készek egy új szerelemre.

Szerelem és kötődés

A természet azon igyekszik, hogy a szerelmet kötődéssé alakítsa át, mert ez biztosítja az utódok sikeres felnevelését.

E célt szolgálja a nőkben és férfiakban egyaránt termelődő oxytocin és a férfiakban termelődő vasopressin. E hormonok bizalmat, intimitás utáni vágyat, kötődést alakítanak ki.

Termelődésük fokozódik a szerelmes pillantására, érintésére, szexuális együttlétkor, különösen orgazmuskor. Fontos szerepük van az intimitáshoz szükséges bizalom kialakításában. A természet tehát úgy fundálta ki, hogy a szerelem minden mozzanata e két hormon termelődésén keresztül a kötődés kialakulásán munkálkodjon. De oxytocin szabadul fel szüléskor is, ugyanis a méh összehúzódásait az oxytocin idézi elő. Ennek célja, hogy az újszülöttben és az anyában kölcsönös kötődés alakuljon ki, amit a szoptatáskor termelődő és az anyatejjel a csecsemőbe is átjutó oxytocin tovább erősít. A vasopressin hatására a férfiakban agresszív késztetések ébrednek riválisok feltűnésekor. Monogám hím állatok vasopressin hatására azonnal territóriumuk védelméhez látnak.

A szerelem addikció

Megkülönböztetünk fizikai és lelki függést. Fizikai a függés, ha egy a szervezet egy addig megszokott kémiai anyag hiányában hiánytünetekkel reagál. A lelki függés más, ez a szer vagy viselkedés kiváltotta örömérzéshez kötődik. Minden függést alakíthat ki, ami erős pozitív élményt tud nyújtani.

A szerelem azért addiktív, mert eufóriát okoz, a szerelmes távolléte sóvárgást, hiánytüneteket okoz, a szerelem hatására csökken az önkontrol, a realitásérzék. Mint a legsúlyosabb kábítószerfüggők, a szerelemért az emberek olykor ölni is képesek, de esztelen dolgok elkövetése mindennaposnak tekinthető.

A szerelem állapotát agyi képalkotó eljárásokkal összehasonlították a kokain hatásával, és lényegében megegyező agyi területek aktiválódtak. A szerelmi csalódás ezért nem más, mint hirtelen "szermegvonás", ami súlyos testi és lelki tüneteket okoz, melyek elviselhetetlensége olykor az öngyilkosságig is elvezeti a szenvedőt.
A szerelmi csalódás kezelése tehát megegyezik az addikciók kezelésével.
A szerelmi csalódás, vagyis a "leszokás" alapszabályai:

A kezdeti szakaszban csak azt kell megfogadni, hogy "ezt a napot kibírom". És ezt tenni majd holnap és azután is.
Meg kell szüntetni minden lehetséges kapcsolatot a volt szerelmessel. Ki kell zárni a kapcsolatteremtés, vagy a jövőbeni találkozás minden lehetőségét. Ha el akarjuk kerülni a visszaesést, kerüljük a kísértéseket.
El kell távolítani minden tárgyat, emléket, ami felidézi a szerelmest. Majd egyszer újra elővehetjük őket.
Meg kell akadályozni a szerelmesre való emlékezést, gondolkodást gondolateltereléssel, mondókák ismételgetésével, erős külső ingerek és aktivitások használatával. Majd eljön az idő, amikor már biztonságosan gondolhatunk rá.
Dolgozni kell a kiábránduláson, gyűjteni kell a negatív tulajdonságokat. Majd eljön az ideje az objektivitásnak. Most túlélni kell.
Erőltetni kell a pozitív aktivitásokat, emberek közé menni, sportolni, élvezetet nyújtó dolgokba kezdeni. Minden, ami fokozza az örömérzetet, biokémiai szinten is pótolja a szerelem hiányát.

Szendi Gábor: Szerelmes agy

Szendi Gábor:
Szerelmes agy