Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Szex és hájasság

Első megjelenés: Lélekben Otthon 2002.

 

Világos, hogy a szexuális vonzerő, vagy tetszés a természetben nem öncélú dolog, s nem úgy áll a dolog, hogy nem azért vonzó, mert szép, hanem azért vonzó és szép, mert rendelkezik a sikeres szaporodáshoz szükséges kellékekkel. Ha azonban összevetjük a középkor festményein fetrengő hájpacnikat a mai divatmodellek aszkéta alkatával, joggal kérdezhetjük, hol van itt az evolúció génekbe vésett tetszésindexe? Elintézhetnénk a kérdést azzal is, hogy a tudomány nem a perverz vonzalmakat vizsgálja, de mondhatnánk azt is, hogy majd meglátjuk, ki győz.

 

 

 

De mivel megfelelő virtuális tér és valós idő áll rendelkezésünkre, el is mélyedhetünk egy kicsit a témában.
Úgy általánosságban, ha az evolúció végső mozgatója a szaporodás, világos, hogy mind a férfiakat, mind a nőket abból a szempontból vizslatja az ellenkező nem, hogy mit lehet kihozni belőlük.
Koncentrálva most a nőkre, az a kérdés, hogy mennyire fogamzóképes a nő, tutira ki tudja-e hordani magzatát, tudja-e majd szoptatni, s jó anya lesz-e. Vegyük még hozzá azt is, hogy egy férfinek azt is mérlegelnie kell, hogy mennyire tudja majd kivívni párja hűségét, s a nő árukészletével szemben megfelelő tőkeerőt tud-e felmutatni. Ha nem is témánk most a férfi, hogy ne hagyjunk e kérdésben nagyfokú bizonytalanságot hátra, a férfi tőkéje a genetikai állománya, eltartóképessége, szociális dominanciája, hűsége. Ezeket súlyozva össze kell adni és szorozni, majd négyzetre emelni, majd deriválni, és kijön a férfi tőkeereje. Ezt a női agy pillanatok alatt képes kiszámolni.
Visszatérve a nőkre, mindezeknek a szaporodási mutatóknak természetesen testi jegyei vannak, melyeket a nők ösztönösen igyekeznek kirakatba tenni, olykor némiképp eltúlozni, s onnantól már minden csak azon múlik, jó időben, megfelelő paraméterekkel bíró férfitől jön-e az ajánlat, s a kapcsolat létrejön.

Termékenységmutatók

A női termékenység egyik biztos jele az volna, hogy van már neki gyereke. De ezt a hímek nem szeretik, mert akkor energiáik jó részét más génjeinek felnevelésére kéne fordítani. Ezért a hímek egyéb termékenységjeleket vizsgálnak. A megfelelő nemi érettség és magas női nemi hormonszint vérvizsgálat nélkül az arcberendezésből és a testalkatból ítélhető meg. A széles járomcsont, a kicsiny áll és orrocska, a vastag ajkak a magas ösztrogénszintre utalnak.
A testalkat megítélésénél a következőket kalkulálja ki a férfi agy. Evolúciós adatbázisából tudja, hogy a női testnek minimum 15-20% zsírt kell tartalmaznia ahhoz, hogy termékeny legyen. Ez alatt a menstruáció el is maradhat, de ha nem, a fogamzóképesség akkor is veszélybe kerül. Persze nem mindegy, hogy valakinek a feje dagadt, vagy máshol hordja a zsírréteget. A legelőnyösebb, ha a zsírraktárak a csípőn, a fenéken, na és persze a mellben vannak. Erre mondják élveteg körökben, hogy "van mit rajta fogni". Persze, ha a dolog ilyen egyszerű volna, a legszebb nő a legkövérebb volna.
A megfelelő zsírpárna-felszereltség ugyanis arról tudósítja az agyat és a szaporodni vágyó férfit, hogy a nő jól táplált, van mit ennie. Ennek belső, hormonális közvetítője többek közt a leptin nevű hormon. Ha ennek az éhezés folytán lecsökken a szintje, lőttek az ovulációnak, mint azt látjuk a nagyon sovány anorexiásoknál. Ha viszont túl sok a zsír, mert túl sok az evés, akkor ez a leptin szint nemhogy magas volna, hanem lecsökken ismét, és ekkor megint csak lőttek az ovulációnak. A fogamzóképességi vizsgálatokban egyértelműen kijött az, hogy a normál testsúlytól, tudományosabban a normál testtömeg indextől (testsúly/magasság négyzete méterben) való lényeges eltérés lefelé vagy fölfelé meddőséget okoz.
Némi kis pletyka az evolúciós kutatások háza tájáról, hogy viták folynak azon, vajon a férfiak minek alapján döntenek. Az egyik iskola azt mondja, hogy a férfi lézeres pillantással megméri a nő csípő/derék arányát, és ha az 0.7 körül mozog, akkor a nő felkerül az elcsábítandók listájára. Egy másik vonulat szerint ez nem működhet jól, ugyanis az anorexiás csípő/derék aránya is lehet 0.7, tehát ez önmagában nem jelentheti a termékenység mutatóját. Szerintük sokkal fontosabb a testtömeg index mérlegelése. A két irányzat kibékítésére tett kísérlet természetesen az, hogy bizonyos testtömeg indexhatárok közt a kedvezőbb csípő/derék arányt mutató nők a vonzóbbak, ergo a termékenyebbek. Így a botsáska és a víziló kinézetű egyedek, dacára megfelelő arányaikra, a testtömeg index alapján ki vannak lőve.
Hogy a széles(ebb) csípő azért fontos mutató, azt jelzi, hogy a fiús lányok, bár lehetnek vonzóak, termékenységi mutatóik nem annyira kiválóak. Persze most ez úgy hangzik, mint amikor két sertéstenyésztő beszélget a kocáiról, de hát sajna ez a nyers valóság.

Visszatérve a korok divatjára

Hogy megértsük, hogy köp az evolúció levesébe a korok divatja, térjünk vissza a rubensi és rembrandti nőalakzatokra és a divatbemutatókon látható csontkollekciók kérdéskörére.
Az emberi szexualitás nem csak a szaporodásra van kitalálva, hanem az is a funkciója, hogy összetartsa az utódokat nevelő párokat. Vagyis a szex élvezet, és aztán éppen ezért tud eredeti céljával ellentétes módon is funkcionálni. Persze ez is csak az evolúció ördögi tervének része, hiszen elcsábulni és idegen nőket gyermekekkel megajándékozni tiszta nyereség evolúciós szempontból. Nehéz most elszakadnom ettől az izgalmas témától, de arra keressük a választ, mit esznek a férfiak a kövér és a sovány nőkön, mikor elvileg nekik a teljesen normális nőkre kéne hajtaniuk.
Az evolúció mindenre gondolt, csak arra nem, hogy teremtménye, az ember képes megváltoztatni élete feltételeit. A belénk épített kütyük pedig csak természeti feltételek mellett működnek jól. Pl. a soványság-kövérség normál körülmények közt jól szabályozott jelenség, nomád feltételek közt élő afrikai nők nemigen szoktak elhízni, egyrészt mert nincs akkora bőség, másrészt, mert állandóan fizikai munkát végeznek. Az elhízás modern jelenség, Amerika 61% százaléka túlsúlyos, a többi még dolgozik rajta.
Létezik a természetben egy jelenség, amit szupernormális ingernek nevezünk. Ha egy madárnak a fészke mellé odateszünk két tojást, amelyek olyan mintázatúak, mint az övé, de az egyik normál méretű, a másik meg ötször akkora, a madár az irreálisan nagyot próbálja meg fészkébe hurcolni. A nagy szemű nők és csecsemők, vagy a túlméretezett szemű Walt Disney figurák egyaránt vonzóbbak, mint az átlagos méretű malacszemekkel rendelkező egyedek. Nem véletlen, hogy a nők festékfelhordással próbálják növelni szem és szájméretüket: tipikusan a szupernormális ingerek iránti vonzalom rugóit akarják kipattintani a férfi agyakban.
E példák azt az állítást készítették elő, hogy ugyanez a szupernormális ingerhatás megjelenik a női test tömegének, vagy pl. a mell méretének megítélésében. Vagyis sok férfiben nagyobb vágyat gerjeszt a nagyobb test és a nagyobb mell, perverzeknél ez az extrém méretekig is elmehet.
Az evolúciós érvelés persze azt mondatja velünk, hogy a szupernormális ingerek megtévesztőek, és évmilliók alatt kiszelektálódtak, mint választási szempontok. Egyfelől ez igaz, másfelől kérdés, hogy volt-e rá lehetőség? Az elhízás, mint szupernormális inger valószínűleg túl későn, pár ezer éve jelent csak meg, s ilyen rövid idő alatt nem szelektálódhatott ki ez a szaporodási képességek szempontjából téves vonzalom. A nagy mell és a kövérség tehát a termékenység szupernormális ingerei, miként azt látjuk a willendorfi Vénusz esetében is.
A soványság, vagy karcsúság szintén szupernormális ingernek tekinthető, ugyanis a férfiak másik fontos szempontja a termékenység megítélésében a fiatalság. A fiatal nő egészségesebb, termékenyebb, erősebb, több gyermeket fog szülni. Tudjuk jól, hogy bizonyos életkor fölött csökken a fogamzás és az egészség utód valószínűsége.
A karcsúság-divat szintén túlhajtott szupernormális ingernek tekinthető tehát, mint pl. a férfiaknál a body building, ahol az erő olyan szupernormális testi jegyeire vágyik a férfi, ami a természetben soha nem fordul elő. A soványság, mint írtam, kifejezetten árt a termékenységnek, ugyanakkor a fiatalság/fiatalosság olyan önállósult értékké vált, amelynek egyik elfajulása a pedofilia, ahol már szó sincs a termékenység hajszolásáról, hanem sokkal inkább a fiatalság, mint vonzerő abszurditásáról.
Persze a fiatalságon túl a férfiakat vonzza az ártatlanság is, ezek általában együtt járnak. Az ártatlan és gyermekes arc azért olyan vonzó a férfiak számára, mert kiváltja a férfiben a támasznyújtás és birtoklás vágyát, továbbá az ártatlanság és érintetlenség garancia arra, hogy nem fog előkerülni valahonnan később a nő előéletéből egy idegen gyermek.
Összességében tehát a civilizációk megjelenésével az evolúció számára bekalkulálhatatlan mozzanat lépett elő, amely lazított kicsit a csáberő precíz mutatóin, most már nemcsak a termékenység a mindent elsöprő szempont.

Mi lesz veled emberke?

A szaporodási kedv és termékenység egyre csökken, a pornóipar, a pedofilia, a homoszexualitás fellendülőben. Kell-e aggódnunk? Lehet. Jó-e aggódnunk? Nem. A világ átalakulóban van, mindezek eddig is létező dolgok voltak, csak most felszínre kerültek. Ha az emberiség tényleg a vesztébe rohanna, úgysem tudnánk mi azt itt megállítani. De nem hinném, hogy erről van szó: a szexuális ízlés mélyén most olyan szempontok is előtörtek, amik korábban nem érvényesülhettek, mert erős szelekciós nyomás alatt álltak. Ha valaki kövér nők képeit szereti nézegetni, vagy imádja az anorexiás nőket, hát istenem. A nők többsége úgysem ezek közé tartozik, majd ők szaporítják tovább az emberiséget.
A szelekció pedig úgyis működik, ami hosszútávon nem kedvez egyik szélsőségnek sem, az anorexiás és a túlkövér nők korán halnak.
Az evolúció legyen velünk.

 

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre