Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szorongás és Cigaretta

Forrás: University of Vermont
Fordította: Csontos Erika

Michael Zvolensky szorongás-szakértő idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy a szorongás és az addikció kölcsönös összefüggéseit bogozgatja, ebben számos ösztöndíj és a National Institute of Mental Health dollármilliói támogatják őt. Idén ősszel egyetemi előadást tartott Szorongás, dohányzás és a dohányzásról való leszokás címmel.
Az UVM TODAY nevű újság munkatársa Zvolenskyvel beszélgetett kutatásáról és arról, hogy a dohányzás miért jár továbbra is kellemetlenségekkel.

 

 

UVM TODAY: Ön szorongás-specialistaként kezdte, de nikotin-függőkkel együtt dolgozva észrevett egy eleddig fel nem fedezett összefüggést. Mi volt a kutatása eredménye?

MICHAEL ZVOLENSKY: A tapasztalat azt mutatja, hogy a szorongás és a dohányzás együttes előfordulásának magasabb az aránya, mint várható volna, és magasabb, mint ami általában a hangulat- és egyéb érzelmi zavaroknál található.

UVM: Egy "szorongás-érzékeny" személy, ahogy ön nevezi, vélhetően nehezebben tud leszokni a dohányzásról, mint aki ténylegesen éppen a szorongás tüneteit mutatja. Hogyan lehet ezt a két típust megkülönböztetni egymástól?

M.Z.: A szorongás-érzékenység azt a hitet, várakozást tükrözi, miszerint mikor belső feszültségeket tapasztalunk meg szorongásos tünetekként, azok ártani fognak. Ez a hiedelem, szemben az épp aktuális tünetekkel, úgy tűnik, hogy különösen fontos a szorongásban, stresszben és kábítószerrel való visszaéléssel végződő különböző problémák megértésében. Ez azért fontos, mert hosszú ideje a pszichiátriai, orvosi és lélektani szakirodalom csakis a tünetekre koncentrál, de a hiedelem, hogy mit is okozhatnak ezek a tünetek, elméletileg fontosabbnak tűnik az egyes viselkedéstípusok megmagyarázásában.

UVM: Mennyiben jelzik előre eltérő módon a viselkedést?

M.Z.: Ha azon kezdünk el elmélkedni, hogy miért tapasztalhatják meg az emberek a szorongásos tüneteket, olyan kiváltó tényezőket találunk, mind a stresszes életesemények, biológiai vagy genetikai meghatározottságok, egy aktuális fenyegetés - napjainknak az a jelensége, hogy elveszítheted az állásodat, tehát egy meglehetősen kézzelfogható fenyegetettség napvilágra hozza az aggodalmaskodást. És a kettő közötti különbség az, amit a szakemberek hozzávetőlegesen szubkortikálisnak (kéreg alattinak) neveznek. A szorongás "előre huzalozott", a hüllőagyunk felelős érte és évezredek során szelektált. De a szorongás-érzékenységhez, úgy hisszük, szükség van nyelvre és kognitív kapacitásra is. Ez egy agykérgi, magasabb rendű agyfunkció. Ezt a legkönnyebben úgy képzelhetjük el, hogy az olyan állapotok, mint a szorongás, a félelem és az aggodalom, aktívan történnek meg abban a pillanatban. Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb a rövid távú mivoltuk, mert ez megvilágítja, mi választja el a normális reakciót az abnormálistól, vagy mi okoz életre szóló károsodást.
Így az egyik ok, amiért azt hisszük, hogy a szorongás-érzékenység elhatárolja a normálist az abnormálistól vagy az indokolt szorongást az indokolatlantól, az az, hogy a szorongás-érzékenység egy maladaptív cselekvés-szabályozáshoz vezet. Amikor a szorongás-érzékeny dohányosok leszokni készülnek, azonnali belső stresszként élik meg az elvonási tüneteket, katasztrofizálni kezdik e Ezután keresnek egy olyan stratégiát, ami nem csak a szimptómákat mérsékelheti, hanem ténylegesen megváltoztatja a szorongásra adott kognitív reakcióikat is. Így a droghasználók gyakran ezt a dominánsan reflexív választ produkálják, aminek lehet fiziológiai hatása a feszültségre, szorongásra vagy stresszre, ők mindenesetre hisznek benne, és ez fontosabb, mint a tényleges objektív változás. Olyan taktikát próbálnak felkutatni, amivel el tudják terelni a figyelmüket.

UVM: Úgy találták, hogy a cigarettázás ténylegesen okozhat szorongásos zavarokat?

M.Z.: Igen, úgy néz ki, hogy a cigarettázás növeli a kockázatot arra, hogy bizonyos szorongásos zavarok kifejlődjenek. Míg a dohányzás összefügg az erősebben szorongás-érzékeny személyiség-típussal (összehasonlítva a nemdohányzókkal), minél többet dohányzik valaki, annál rosszabb. Ez is egy fontos előrejelzője annak, hogy kinek fognak a pánikzavar, illetve az agorafóbia felé továbbfejlődni a panaszai. Ami igazán meglepő, hogy a mentális egészséggel foglalkozó klinikusok olyan tényezőkre összpontosítottak, mint a genetika, a tanulási stílus, a személyiség, családi tényezők - melyek mind nagyon fontosak - de nem fordítottak figyelmet az addiktív viselkedésnek a mentális egészségben betöltött szerepére. A kutatásunk szerint a cigarettázás legalább annyira fontos, mint más kockázati tényezők. Tehát kétirányú. Egy, a naponta dohányzó, erősen szorongás-érzékeny fiatalokra irányuló, nagy kiterjedésű megelőzési vizsgálatban a szorongás-érzékenység megváltoztatása által csökkentették a cigarettázást, ezzel megelőzve nem csupán a fizikai betegségeket, amelyek évtizedekkel később következnek be, hanem a pánikzavart is, amely három-négy év múlva merülhet fel.

UVM: A szokásos megvonási, leszokási technikák nem működnek ebben a populációban?

M.Z.: Azok az emberek, akiknek érzelmi kockázatuk van szorongásos zavar kifejlődésére, arra tendálnak, hogy a dohányzást "használják" különböző más okokból, mint a tipikus dohányosok, és úgy látszik, hogy ez az érzelmi kockázat rontja a sikeres leszokás esélyét. Egy vizsgálatban poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő személyeket hasonítottunk össze más szorongásos tünetekben szenvedőkkel. Olyanokkal is, akik nem szenvednek semmilyen mentális betegségben. Azt tapasztaltuk, hogy a PTSD-ben szenvedők estek vissza a leggyorsabban, de még a többi szorongásos zavar-csoportban is sok volt a probléma, azokhoz képes, akiknek nem voltak mentális problémáik. Hogy őszinte legyek, az az igazán szomorú, hogy a most is zajló vizsgálat alapján úgy látjuk, a jelenleg szokásos kezelések nem működnek ezen érintettek számára. A mai dohányosok másfélék, mint a 20 évvel ezelőttiek. Aki le tudott szokni, az már leszokott.

UVM: És valóban annyira reménytelen a leszokás?

M.Z.: Nem feltétlenül. Kifejlesztettünk egy speciális kezelést olyan dohányosok részére, akik egyben szorongásos zavarban is szenvednek, és randomizált vizsgálatban hasonlítottuk össze a hagyományos kezeléssel (ami nikotin-helyettesítő terápia és kognitív viselkedés-terápia). Előzetes jelzések szerint ezt a speciális terápia ígéretesnek látszik azok között, akik legelőször próbálták ki, azaz úgy tűnik, hogy ezek az emberek sikeresebben tudnak leszokni, és úgy tapasztalják, hogy mindez kevesebb aggodalommal jár, mint a standard kezelés. Az az elképzelésünk, hogyha az emberek félnek a belső feszültségtől és az elvonási tünetektől, mi feltárjuk nekik ezeket mielőtt megpróbálnának leszokni, hozzászoktatjuk őket a belső feszültségekhez, így sokkal toleránsabbak lesznek, és gyakoroljuk velük, hogyan változtassák meg a gondolati reakcióikat a stresszre, mielőtt "nekiugranának" a leszokási procedúrának. Vagyis mi lelassítjuk és megtanítjuk őket, hogy ne katasztrofizálják az élményeiket. A viselkedésre vonatkozó terminusokkal szólva, bemutatjuk nekik az aggodalmat kiváltó eseményeket és hozzászoktatjuk őket. Ha nem erősítjük meg a kifejlett pánik reakciókat, akkor a páciensek elveszíthetik azt a képességüket, hogy előhívják azokat.
De ha nem kínálunk alapvetően más életstílus stratégiát, könnyen visszaesnek. Van egy új támogatás: mozgásszegény életet élő dohányzók szorongásos zavaránál hasznosítani az aerob testmozgást, hogy csökkentsék a pánik okozta testi érzeteket. Ehhez a logikához az is hozzátartozik, hogy másfajta viselkedési mintákat ismertetünk meg a dohányzás megelőzésére, tehát próbálunk egészséges dolgokat találni, amelyek a belső tapasztalatot "visszafordítják".
A másik dolog: meg kell tanítani a nagyközönséget, hogy a dohányzás nemcsak olyan egészségügyi problémákat okoz, mint a szívbetegség és a rák, de mentális betegséget is indukálhat, ami ugyanolyan mértékben okozhat munkaképtelenséget, sőt számos esetben sokkal gyorsabban vezet hozzá.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre