Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Az orvosok gyakran félresöprik
betegeik mellékhatásokról szóló panaszait

Forrás: Stuff.co.nz
Fordította: Szendi Gábor

 

 

 

Amikor a betegek úgy érzik, a mellékhatásoktól szenvednek, az orvosok gyakran semmibe veszik panaszaikat, mutatja egy új vizsgálat.
Sztatin csoportba tartozó koleszterincsökkentőt szedő 650 beteget felölelő vizsgálatban sok beteg arról számolt be, hogy orvosai tagadták tüneteik és a gyógyszerszedés közti kapcsolatot, számolt be eredményeiről Dr. Beatrice A. Golomb a sandiego-i University of California kutatója.
"Az orvosok általában tagadják a lehetséges kapcsolatot", mondta a Reuters hírügynökségnek Golomb. "Ez még a leggyakrabban felírt gyógyszerek kapcsán jól ismert mellékhatások esetén is igaz…Teljesen világos, hogy szükség van az orvosok jobb képzésére a mellékhatásokról, és hogy nagy szükség van arra, hogy maguk a betegek is részt vegyenek a mellékhatás jelentésben."
A sztatinok egyik jólismert mellékhatása, amely jellemzi a széles körben alkalmazott Lipitort és Zocort is, a májkárosodás és az izomproblémák, de a sztatinok okozhatnak memória, koncentrációs, hangulati és egyéb problémákat is.
Az orvosok reagálása a lehetséges mellékhatásokra sorsdöntő, hiszen az izomproblémák továbbfejlődhetnek egy ritka, de potenciálisan halálos mellékhatásba, az izomsejt szétesésbe, ha a gyógyszer szedését nem hagyják abba.
A kutatók vizsgálták az orvosok sztatint szedő, mellékhatásokról panaszkodó betegeknek adott válaszait. Az esetek legnagyobb részében nem az orvos, hanem maga a beteg kezdeményezte a mellékhatások megbeszélését.
Az izomproblémákról vagy mentális tünetekre panaszkodó betegek 47%-a mondta, hogy orvosa tagadta, hogy a tünetek a sztatin szedésétől lehetne, míg a neuropátiára, a végtagok idegi károsodásából származó fájdalomra panaszkodó betegek 51%-a tapasztalta ugyanezt.
Összességében a betegek 32%-a számolt be arról, hogy orvosa azt mondta neki, nincs kapcsolat tünetei és a sztatin szedése közt, 39% szerint orvosa lehetségesnek tartotta a gyógyszerszedés és a tünet közti kapcsolatot, 29% pedig se nem tagadta, se nem erősítette meg a tünet és a sztatin közti kapcsolatot.
A kutatókat "meglepte" milyen gyakran utasították el az orvosok betegeik panaszait, mondta Golomb. Bár a vizsgálatot nem tervezték annak kutatására, miért van ez így, a kutatóknál azért van elképzelésük erről. Elmondták, hogy a gyógyszeripar sokat beszél a gyógyszerek előnyeiről, de "valójában nincs ennek megfelelő érdekcsoport, amely biztosítaná, hogy az orvosok többet tudjanak meg a mellékhatásokról".
A betegeknek tudatában kell lennie bármilyen szedett gyógyszer lehetséges mellékhatásainak, mondja a kutatónő. És azok, akiknek orvosuk elveti panaszaikat, máshol kell kezelést keresniük, teszi hozzá. "Általában véve, a betegeknek mindig olyan orvosa kell legyen, aki hajlandó meghallgatni őket".

Kommentár:
Fehér holló az ilyen vizsgálat, és nyomtalanul el is fog süllyedni a nagy hallgatásban. Jól tudjuk, hogy a gyógyszer-mellékhatások 1-5%-át ha jelentik a legfejlettebb mellékhatás-figyelő rendszerrel rendelkező Angliában is. A mellékhatások jelentése nem kötelező, és csak fáradtsággal és vesződséggel jár. Még a leglelkiismeretesebb orvos is szélmalomharcnak látja, hiszen ki tudja, mi lesz jelentésének sorsa. Nem a szemétkosárban landol-e a jelentés? Nemcsak a sztatinokkal, hanem sok más gyógyszerrel is így vagyunk, pl. az antidepresszánsokkal, hogy kedvenc gyógyszercsoportunknál kössek ki. Az antidepresszánsoknál még nem is csak arról van szó, hogy a pszichiáterek nem vesznek róla tudomást, hanem egyenesen tagadják. Tagadják, hogy magzati károsodást okozhat, tagadják, hogy fokozhatja az öngyilkosságot, hogy elhízáshoz vezethet, hogy impotenciát és szexuális érdektelenséget okozhat. A vizsgálatot vezető Dr. Golomb tulajdonképpen tragikumikusan naiv ötletei pontosan jellemzik azt a szisztémát, amely nem a mellékhatások kiderítésére, nyilvántartására koncentrál, hanem azok eltussolására. Amerikában évente legalább 100 000 főre becsülik a gyógyszer-mellékhatásokban meghalt emberek számát. Ez szerény becslés. Ez magyar viszonyokra vetítve 3-4000 ember. Ezek a halálok soha nem derülnek ki, hiszen a kórházakban általában az alapbetegséget jelölik meg halál okaként. A patikában árult szabadforgalmú fájdalomcsillapítók átlagban 50%-al fokozzák az infarktus kockázatát. Természetesen a nagy kockázatúak fognak inkább meghalni, s akkor náluk ismét az alapbetegség rovására írják majd halálukat.
Hogy egy kutatónak nincs jobb ötlete, minthogy tessék orvost váltani, szánalmas látlelet a modern egészségügyről. Fel sem merül, hogy ennek az orvosnak újra kéne mérlegelni szakmai rátermettségét, netán perbe fogni kötelességmulasztás miatt. Nem, garázdálkodjon csak tovább, az öntudatos beteg meg menjen tovább. De meddig?

Szendi Gábor

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre