Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A tojás rehabilitálása

(részlet 2009 őszén megjelenő Paleolit táplálkozás c. könyvemből)
Az orvoslás és a közegészségügy által harcosan képviselt koleszterin-téveszme az ég világon senkinek nem érdeke, senkit nem ment meg, csupán azt akarja igazolni, hogy az orvoslás és a közegészségügy hatékonyan küzd az infarktus ellen. Mint a könyvemből kiderül, valójában az érvényben lévő közegészségügyi ajánlások döntik romba az emberek egészségét.
Addig is: egyen tojást, ezzel is védje egészségét!

 

 

Fred Kern a New England Journal of Medicine hasábjain számolt be a "tojás-emberről", aki a vizsgálat idején 88 éves volt, és valami beteg ötlet alapján 15 éven át napi 25-30 tojást fogyasztott el. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az elfogyasztott koleszterinnek csak 18%-a szívódott fel és íg koleszterinszintje teljesen normális volt (Kern, 1991).
Thomas Dawber és munkatársai 1982-ben összefoglalták a Framingham vizsgálat 912 alanyán tett méréseiket (Dawber és mtsi., 1982). A férfiak közt heti 24 tojás, a nőknél heti 19 tojás elfogyasztása volt a maximum. Egy tojás koleszterintartalma 267 mg volt. Összehasonlítva a legtöbb tojást fogyasztókat a legkevesebb tojást fogyasztókkal, semmi különbséget nem találtak sem a vér koleszterinszintjében, sem a szívbetegség kockázatban. A szerzők megállapították, hogy "pusztán a tojásfogyasztás kerülése nem befolyásolja a vér koleszterinszintjét. …Az itt ismertetett adatok azt mutatják, hogy nem szolgálnak hasznos célokat a túlzottan leegyszerűsített étrendi ajánlások".
Won Song és Jean Kerver 6551 tojásfogyasztót hasonlítottak össze 20 827 tojást kerülővel. Kiderült, hogy akik több tojást fogyasztottak, azoknak alacsonyabb volt a koleszterinszintje. A szerzők a véleményüket így foglalták össze: "Egészségügyi szakemberek az amerikaiaknak azt ajánlják, hogy -csökkentendő a szívbetegség kockázatát- korlátozzák a zsír és koleszterin bevitelt. Mivel a zsírnak és koleszterinnek a tojás bőséges forrása, úgy szól az ajánlás, hogy a tojás fogyasztását redukálni kell, vagy teljesen elhagyni. Vizsgálatunk eredménye cáfolja ezt a hipotézist. Az igazság az, hogy a vér koleszterinszintje fordítottan arányos a tojásfogyasztással." (Song és Kerver, 2000).
Frank Hu és kollégái az Egészségügyi Szakemberek Követéses vizsgálatának 37 851 férfi, és a Nővérek Egészsége Vizsgálat 80 082 nő résztvevőjének tojásfogyasztását elemezték ki. Számításaik szerint akár napi egy tojás fogyasztása sem mutat semmi érdemi összefüggést a szívbetegség kockázatának növekedésével (Hu és mtsi., 1999).
David McNamara az Amerika Szív Társaság 1998-as statisztikai évkönyvéből idéz egy meglepő összefüggést, miszerint 24 ország felmérése alapján az évi tojásfogyasztás és a szívhalálozás fordított összefüggést mutat. Míg a tojást nem fogyasztók körében 700 szívhalál jut egy évben 100 000 lakosra, az évi 400 tojást fogyasztók körében már csak 200 szívhalál jut évente 100 000 főre.

(forrás:Mcnamara 2000a nyomán)

A tojásfogyasztás korlátozása tehát értelmetlenség. McNamara "A tojáskorlátozás hatása a szívbetegség kockázatra: fokozó hatású?" összefoglalóját a következővel zárja: "A klinikai és epidemiológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tojásfogyasztásnak csekély kapcsolata van a… szívbetegség gyakoriságával. A kísérleti adatok nem támogatják a tojásfogyasztás népességszintű korlátozásának ajánlását…korlátozza egy értékes, minőségi táplálék fogyasztását. A tojás tápértéke és szerepe az szív egészségét szolgáló étrendben a népességszintű elhízás fényében szükségessé teszi az ajánlás újragondolását. Nincs tudományos alapja a tojásfogyasztás népességszintű korlátozásának, az ilyen korlátozás csupán azt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a valóban hatékony étrend és életstílus változásokról, amelyek valóban csökkentik a szívbetegség kockázatát."(McNamara, 2000b).

Erről győz meg a korán elhunyt Légrády Péter is a "Tojás, táplálkozás, egészség" c. könyvében (Légrády, 2001). Most, hogy ezt a részt írom, elővettem könyvét - és mindenkinek melegen ajánlom. Légrády koleszterinszkeptikus volt egy olyan bumfordi orvosi környezetben, amely még az amerikai orvoslásnál is elvakultabban és demagógabban védelmezi az idejétmúlt étrendi ajánlásokat. A könyvet lapozgatva csodálkozva szembesültem azzal, hogy az e fejezete elején idézett neves lipidkutató 1992-ben már Légrádyt is megtámadta, aki egy tévébeszélgetésben azt merte mondani, hogy kis kalóriájú étkezés mellett nem kell aggódni a tojás miatt, lehet enni nyugodtan, akár heti 15-öt is. A neves lipidkutató pár nap múlva a Budapesti Extrában egy, a tv műsorra hivatkozó olvasói levélre válaszolva elmondta, hogy "alapvetően helytelen tételek sokasága hangzott el a tv műsorokban", s napokon belül ígért egy tv műsort, amelyben majd a témában jártas klinikusok szólalnak meg. Érdemes a finom csúsztatásra felfigyelni. Nem azt írja a neves lipidkutató, hogy vannak más nézetek is, hanem vannak a témában jártasabb klinikusok is, ők képviselik a koleszterinhipotézist, és vannak a nem jártasak, akik meg ellenzik a koleszterinhipotézist. Ezek szerint, aki nem a koleszterintéveszme rabja, az csak tudatlanságból nem az. Mindenesetre, hogy azért az adásig se egyen még véletlenül se a kedves olvasó egy szalonnás rántottát, a neves lipidkutató előzetesként az olvasó lelkére kötötte, hogy 300 mg koleszterinnél többet semmiképpen nem szabad fogyasztani. Szép dolog, ha egy neves lipidkutató így leereszkedik a halandókhoz. A dolog szépséghibája, hogy az egész fizetett hirdetés volt, s valószínűleg az olvasói levél is a neves lipidkutató írói munkásságának a része. Aztán végül a beígért műsorban Légrády egyedül üldögélt, mert a neves lipidkutató kedvéért szervezett műsorra a neves lipidkutató nem ért rá elmenni; azt üzente még nem készült fel. A valódi ok persze nyilván nem az, hogy a témában egy ennyire jártas embernek fel kellett volna készülnie, hanem az, hogy a nagy embernek valószínűleg sürgősen olvasói levelekre kellett válaszolnia. Légrády ellen ezt követően az Orvosi Hetilaptól kezdve a média minden lehetséges eszközét felhasználva ismételt támadásokat intéztek. De miért is? Mert azt merte mondani, hogy heti 15 tojást is el lehet fogyasztani? Hogy mik vannak, hitetlenkedtem olvasás közben, majd hirtelen dé já vu érzésem támadt. Honnan ismerős nekem ez a lejárató kampány? Én már hallottam ilyenről. Aztán beugrott. Hát persze, nem hallottam, hanem velem történt, ellenem is egy ilyen folyt, amikor megírtam a Depresszióipar c. könyvemet. Csak akkor pszichiáterek művelték azt, amit Légrádyval a neves lipidkutató és kollégái. Úgy tűnik, ez a purifikátori buzgalom azoknak a sajátja, akik a tudományt dogmákká merevítik, s önmagukat pedig prófétáknak hiszik.
A neves lipidkutatót azért nem mindenki szereti. A webszájtomon egy szakcikk kivonatával válaszoltam a neves lipidkutatónak az ellenem intézett kirohanására és kommentáromban megjegyeztem, hogy a neves lipidkutató igazán elolvashatná legalább azokat a cikkeket, amiket ellenem idézett. Ugyanis az egyiknek pontosan a cikk konklúziójával ellentétes jelentést tulajdonított. Erre másnap egy orvostól kaptam egy levelet.

"X.Y. a csoporttársam volt. Pontosan az, akinek gondolod. Az írásodat ma beemeltük a WebDoki honlapra.:-) Meg fogja ütni a guta. Hihetetlen arc volt már egyetem alatt is.
Örülök, hogy megírtad, amit megírtál."

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre